Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-19 / 3. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. január 19. ■ MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET M MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET Milyen a jó kaptár? Emlékszem a régebbi idfikre, a harmincas, negyvenes évekre, amikor szinte minden méhész más és más kaptártípussal, illetve kassal méhészkedett. Apám méhesében is többféle kaptárrendszer volt. Először a kasokkal kezdte, utána a Dzierzon-félével folytatta, ezt követte a Mikulás méhész saját kaptára, míg végül áttért a Balngh-féle kaptártípusra. Egy kezdő méhésznek különösen nehéz volt eligazodnia a kaptárlabirintusban, eldöntenie melyiket válassza, ha méhészkedői akart. Akkor még általában minden méhész saját maga készítette el, vagy pedig csináltatta meg a helybeli asztalosmesterrel a kaptárakat. Ma már merőben más ezen a téren a helyzet. Hazánkban többféle szabványosított kaptár kapható, amelyet sorozatban gyártanak és hoznak forgalomba. Am még ma is akadnak méhészek, akik a bevált kaptártípusoktól eltérőket használnak. Főleg a keretméreteket rövidítik pár centiméterrel, esetleg hosszabhíják — bár mindez csakis hátrányos helyzetbe hozza a méhészt, mivel a szükséges segédeszközöket nem tudja beszerezni. A hazánkban szabványosított egységes kaptár, melyet másnéven Csehszlovák kaptárnak is neveznek, a Tatran В 9 és В 11 típusú kaptár, valamint a Hron В 10 és az Univerzál méhlakások. Vándorkocsik használatakor pedig kezd elterjedni a Z 11 típus, amely szintén az egységes kaptárral megegyező méretű. Vajon milyen a jó kaptár? Találóan írja Veress Ervin méhésztárs a Méhlakások című írásában: „Minden fajtának megvannak a maga előnyei, de ugyanúgy a hátrányai is. Mivel a méhtenyésztés eredménye főleg és mindenütt a hordási viszonyoktól függ, mindegyik más és más kezelési módot igényel, így legideálisabb kaptárról nem is beszélhetünk.“ Az bizonyos, hogy a méhészkedés eredményessége nemcsak a kaptár típusától függ elsősorban, hanem az időjárási viszonyoktól. Mert bármilyen kaptárunk is van, ha egészséges és erős méhcsaládokkal rendelkezünk, a kaptár megtelik nektárral. Nincs szándékomban részletezni, hogy melyik típusú kaptár a legmegfelelőbb a sikeres méhészkedéshez. Inkább azt kerestem, hogy miként lehet könnyen és gyorsan elvégezni a szükséges beavatkozásokat a kaptárokban. Így olyan kaptártípusi alakítottam ki, amely bár nem mondható a legideálisabbnak, mégis előnyös. Az egységes kaptár a tapasztalatok alapján könnyű kezelhetősége miatt megfelelő, ezért nem kell a mézkamrát le és fel emelgetni a fészek vizsgálatakor. Emellett az etetés megoldása is nagyon célszerű, javaslatom tehát nem egy új keretméret-rendszer kialakítása, vagy a kaptár alakjának megváltoztatása, hanem a más típusúak használata során szerzett ismeretek alkalmazása. Így elég volna például egyféle etetőt gyártani, s néni volna szükség a kevésbé praktikus módszerek alkalmazására. А В 10 és 11 típusú kaptáraknái a hátsó etető behelyezése ügy oldható meg, hogy a kaptár szélességét 37, esetleg 38 centiméterre kell növelni, s így az egységesített kaptárba való etető pontosan befér. Meg kell említenem. hogy a kaptár szélessége nem véletlenül nagyobb. Mondanom sem kell, hogy а В típusú kaptáraknái is alkalmazhatnánk a tizenegy keretet. Ha a méhész nem óhajtja tizenegy keretre bővíteni, esetleg a helyi viszonyok csak kilenc keretre megfelelőek, a keretsort rekeszdeszkával zárjuk le. Ez főleg azért fontos, mert ha a kaptár szélessége pontosan kilenc, tíz vagy tizenegy elhelyezésére alkalmas, kényelmetlenné válik benne a méhészkedés. Elsősorban azért, mivel így a keret kihúzásánál a méhek a kaptár falához, illetve a szomszédos léphez dörzsölödnek, s a kaptárbontás, valamint az utolsó keret visszahelyezése elhullással jár. Ez a nagyüzemi gyártás során készített kaptáraknái gyakran előfordul. Amikor saját méhesem számára készítem a kaptárt, ezzel mindig számolok. Ezért ott, ahol a rekeszdeszka szolgál a keretsor lezárására legalább egy centiméter nagyságú szabad teret hagyok. így kényelmesen, veszteség nélkül szedhetem ki a kereteket, s a méheket sem ingerlem feleslegesen. Jó volna, ha a kaptárgyártó üzemek, valamint azok, akik saját maguk készítik a szükséges számú méhtakásokat elgondolkoznának a javaslaton. Nem szabad azonban, hogy a rekeszdeszka a fenékhez érjen, ezért alatta legalább egy centimétert szabadon kell hagyni, így a rekeszdeszka alatt és azon túl is a méhek mozoghatnak. A hátulról való etetés nemcsak, hogy praktikus, hanem előnyös is, miVel etetéskor nem szükséges kaptárt bontani. Amint már korábbi írásaimban is említettem a serkentés során a méhek a beadott szörpöt a fészekbe helyezik s nem pedig a méztérbe. Ha pedig felülről történik a serkentés, a méhek annak hetven százalékát a méztérben helyezik el, így az ott levő méztartalék értéktelenné válik. Sok méhész a későbbiek folyamán furcsállja, hogy az általa heszolgáltatott méz nem a szabványoknak megfelelő. Gyakorlatom során В 10-es s legújabban В li es keretű kaptárakat is készítettem, s az évek során jöttem rá a hátulról történő etetés előnyeire. Azok, akik ilyen kaptárakat használnak, bizonyára jól ismerik a rablásveszély nélküli etetés előnyeit. A takarólécek, vagy deszkácskák használata, illetve felbontása, visszahelyezése időigényes munka. Nagy időveszteséget jelent, míg valamennyi léputca közül a méhész óvatosan kiszedegeti azokat. Akinek kevesebb ideje marad a méhészkedésre, az természetesen könnyebb megoldást keres. így jutottam el én is a fényképen látható rámás takarás megoldáshoz. Alkalmazásakor egy mozdulattal felbontható a kaptár. Az elkészítése sem igényel nagyobb szaktudást. A ráma vastagsága 10, a szélessége pedig 50— B0 milliméter, sőt a kaptár oldalára használt zsaluzó deszkácska is megfelel. A ráma elülső felére szololit lemezt erősítek, a másik felére pedig sűrű rozsdamentes dróthálót. Ez főleg ilyenkor télen nagyon jól bevált, mert így nincs nagyobb páralecsapódás a kaptárban. Mivel a mézkamra emelgetése erőigényes, a fészek és a mézkamra között a vasalást ablakpántokkal oldottam meg. A felemelt mézkamrát oldalról 2—3 centiméteres szalaglemezzel kitámasztóm. Ha valaki ezt nem tudja elkészíteni, a mézkamrát léccel is kitámaszthatja. A módszert különösen kezdő méhészeknek ajánlom. Lehet, hogy írásumnial nem mindegyik méhésztársam ért egyet, aki azonban kipróbálja, bizonyára nem bánja meg. Viczén István А В típusú kaptár hátsó etetővel Rámás takaróval ellátott kaptár (A szerző felv.) A kaptár Akárcsak az ember, a méh is oxigént használ fel a levegőből és széndioxidot és párát bocsát ki. Az embertől eltérően nem tüdeje, hanem légcsőhálózata van, amely a potroh oldalnyílásain torkollik a szabadba. Levegőszükségletét elsősorban a hőmérséklet szabja meg. Melegben több oxigénre van szüksége, mint hidegben. De a mozgó, dolgozó méh is jóval több levegőt igényel. Hogyan biztosítsuk a telelő család levegőszükségletét? A méhek tudvalevőleg az üres sejtekben és a léputcákban helyezkednek el. A fürt héját a „takarítóméhek“ alkotják, fejjel befelé, szorosan egymáshoz lapulva. Csak akkor mozdulnak meg, amikor a belső méhek felváltják őket. A család többi része a takaróhéj alatt, a fürt belsejében telel, ezek termelik a szükséges meleget. A fürt közepén 15—25 C-fok között ingadozik a hőmérséklet, a kéregben viszont 8—9 C-fok között. A méhész legfontosabb teendője a méhek által kilehelt széndioxid és a mézből felszabadult vízpára eltávolítása. Nyáron a méhek maguk szellőztetnek (szárnylevegője veregetéssel), de télen a méhésznek kell friss levegőről gondoskodnia. Egyes megfigyelések szerint a telelő fürt csak akkor próbál szellőztetni, ha a kaptár széndioxidtelítettsége a veszélyes 10 százalékhoz közeledik. Általános tapasztalat, hogy a család jobban telel, ha bőségesen van friss levegője. Ha a pára nem tud eltávozni a kaptárból, lecsapódik és a fürtre csepeg. Ez pedig nyugtalanítja a családot, hasmenést okozhat, a lépek megpenészednek, a méhek idő előtt megöregszenek — és tavasszal nem képesek a fíasítás felnevelésére. A kaptár szellőztetését a téli kijárónyílás nagyságával szabályozhatjuk. Sajnos, sok méhész csak a meleg biztosítására gondol, s annyira leszűkíti a röpnyílást, hogy azon 2 3 méh is alig fér ki. Igaz, így jó meleg van a kaptárban, a család mégis károsodik, mert nem jut friss levegőhöz. A kutatók megállapították, hogy a tavaszi gyenge fiasltást is főleg a levegő széndioxid-telítettsége okozza. Tehát: hagyomány ide, hagyomány oda — észszerű, egészséges megoldást kell találnunk télen is a kaptár természetes szellőztetésére. (FDN) Fotó: P. S. Az év első hónapját méhészeti szempontból a méhesek körüli relatív nyugalom jellemzi. A kaptárakat hóréteg fedi és a méhészeknek töbh idejük jut a kellékek és segédeszközök javítására, illetve beszerzésére, a szakirodalom tanulmányozására. A méhészkedőkre is érvényes, hogy a továbblépés nélkülözhetetlen előfeltétele az állandó képzés, amelynek különböző formái: a szaktanfolyamok, előadások és kiállítások egyaránt fontos ismeretekkel gazdagítják az érdeklődőket. Sajnos, viszonylag kevés méhésztárs foglalkozik behatóbban a méhek biológiájával, tanulmányozza tüzetesebben a méhek testi felépítését. Ezért gyakran előfordul, hogy a mészakemberek, attól függően, milyen területen tűnnek ki a méhek. A méhészek között akadnak olyanok, akik nagyon helytelenül, úgy vélekednek, hogy a túlzottan agreszszív, úgynevezett szúróméhek jó mézelők, pedig ennek ellenkezője az igaz. A gyűjtő ösztön ugyanis nem kapcsolatos a szúró hajlammal, mivel ez a tulajdonság keresztezés útján alakítHató ki. Az agresszivitás legjobb ellenszere az anya cseréje. Két hónap elteltével a korábban agreszszív méhek megszelídülnek hogyha olyan anyát kapnak, amely szintén nem agresszív. Az anyák szaporításával külön szakemberek foglalkoznak, akik a Liptovský Hrádok-i Méhészeti Kutató-IDŐSZERŰ TENNIVALÓK hészek gyakorlati tevékenységük során nem tudják hasznosítani a méhek építő ösztönét, irányítani, esetleg tompítani a rajzást, vagy pedig a szaporodást. Ha figyelmesen tanulmányozzuk például a méhek csápjait, nem kerülheti el figyelmünket, hogy ez a jelentéktelennek tűnő testrész milyen fontos élettani funkcióknál tölt be nélkülözhetetlen szerepet. A csápokban találhatók ugyanis az érzékszervek sejtjei, amelyek segítségével például a méhek érzékelik a hőt, ezenkívül a tapintást és a hallást irányító sejtek is itt taláihatók. Nélkülük a méhek nem tudnák mennyi élelemtartalékuk van. Szintén a csápokban helyezkedik el az a kisméretű sejtrendszer, melynek segítségével állapítják meg a méhek a lárvák korát, illetve azok betegségeit. Ennek alapján képesek elkülöníteni vagy eltávolítani a kaptárból a beteg lárvákat és tudják etetni az egészségeseket. Mindez nagymértékben elősegíti a méhek egészséges fejlődését. A méhek ezen képessége hosszú fejlődésláncolat eredménye, így tudnak védekezni a kedvezőtlen hatásokkal szemben. Például a fürt közepében a méhek növekedéséhez szükséges 34—35 C-fokos hőmérsékletet tudnak kialakítani, amikor a kaptáron kívül akár —20 C- fokot mutat a hőmérő higanyszála. Ahhoz, hogy a méhész elsajátítsa a méhek kezelésének, egészségügyi gondoskodásának helyes módszerét, Ismernie kell a méhek ösztöneit, reflexeit, illetve külső hatásokra történő reakcióit. Elsősorban a szaporodási, védekezési, építő, tisztító és gyűjtő ösztönről kell ismereteket szereznie. Egyes méhfajták ösztönei között jelentős mennyiségi és minőségi különbségek is lehetnek. Némelyik ösztön könnyebben befolyásolható, s van természetesen olyan is, amely nehezebben irányítható. Csakis a megkülönböztetett figyelemmel végzett szakszerű gondoskodással, az új ismeretek állandó hasznosításával érhető el ezen a téren számottevő eredmény. A gondos kezelés következtében egyes fajták, főleg a virágméz gyűjtésére alkalmasak. Hasonlóan egyes fajták agresszívabbak, mások pedig nem zavartatják magukat a kaptár vizsgálatakor. Olyan méheket is megfigyelhettünk, amelyek a kaptár tüzetesebb vizsgálatakor otthagyták a lárvákat, vagy pedig testhőmérsékletükkel tovább melegítették az utódokat. Az ismertetett tulajdonságok alapján az egyes fajtákat különböző megnevezésekkel illetik a intézettől kapják a fajtatiszta anyákat. Ezeket főleg a legideálisabb körülmények között gazdálkodó érdeklődőknek szállítják. Ha a méhész elégedetlen méhei tulajdonságaival, lehetősége nyílik arra, hogy fajtatiszta anyákból újabbakat rendelhessen. Abban az esetben, amikor a méhésznek erre nincs^ lehet'ősége, a legjobb módszernek az látszik, ha három év elteltével valamennyi anyát kicseréli. Jelenleg, amikor nyugalom övezi a méheseket, qrra is jő lehetőségünk adódik, hogý összegezzük az elmúlt időszak eredményeit, kitűzzük az új feladatokat, és elkészítsük az új költségvetést. Mérlegelni kell továbbá vajon mit csináltunk jól, hol követtünk el mulasztást, mivel csak így okulhatunk hibáinkból. Az elhasználódott vagy meghibásodott segédeszközöket időben hnzzuk rendbe, mivel a hosszú téli esték elmúltával erre már nem nagyon lesz időnk és lehetőségünk. A viasszal teli rácsokat ne feledjük alaposan megtisztítani, s azokat egymásra helyezni. Denaturált szesszel átkenjük a rácsokat, s alattuk meggyújtjuk az odakészített papírt. A szesz és a hő hatására a viasz, illetve a propolisz felolvad, egyúttal a betegségeket előidéző baktériumok is elpusztulnak. Arról sem szabad továbbá megfeledkezni, hogy a rácsok nincsenek megjelölve, ezért hol az egyik, hol pedig a másik kaptárban használjuk azokat. Valamennyi méhész számára ajánlatos, hogy méhállománya 20—30 százalékának megfelelően tartalékkaptárról is gondoskodjon. így év közben ezeket Is használhatja és a további 3—5 év alatt a többi kaptár javítására is lehetőség nyílik. Sajnos, néhány méhészeti kellék nehezen szerezhető be. Ezért szükséges, hogy a hiánycikknek számító segédeszközöket magunk is el tudjuk készíteni. Tudjuk, hogy erre nincs mindenkinek lehetősége, ezért jó megoldásnak számít a csoportos, kollektív munka. A keretek elkészítéséhez szükséges szögek közül legmegfelelőbb a 32 X 16-os, vagy pedig a 35 X 16-os méretű. Az első szám a szög milliméterben megadott hosszát, a második pedig a szélességét jelenti. Vastagabb szögek használatát nem ajánljuk, mivel a keretek könnyen repednek. * Készüljünk fel alaposan az elkövetkezendő időszakra, használjuk ki a rendelkezésünkre álló szabadidőt, hogy az egész év során eredményesen méhészkedhessünk! Pavel Silný
