Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-29 / 26. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1985. június 29. MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZÉT * MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZÉT* MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZET Anyacsere védett bölcsövei Nagy, tér.nein család anyját is lehét védett bölcsővel cserélni. A bölcsőnek ismert korúnak kell lennie, mert legkorábban csak a beadás után két nappal kelhet az anya: ha előbb bújik ki a bölcsőből, a méhek megölik. Beadás előttt 4—5 napig etetünk kb. 5 dl 1:2 cukoroldattal és utána is 5—6 napig. Ha 24 óránál fiatalabb álcából indulunk ki, az álcázás napját első napként számítva, a 9. napon a bölcső nagy távolságra, huzamosan szállítható, nem károsodik. Postacsomagként nem továbbítható. Az otthon, vagy az anyanevelőknél nevelt bölcsőket a vándortanyára lehet vinni, magunk készítette védőben beadni. Ez a mód lényegesen olcsóbb, biztosabb mind a szűz, mind a petéző anyával végzett cserénél. Sok olcsó anyához juthatunk így, és könnyű szívvel selejtezhetünk. A kiváló családok eltartják a silányakat, ami ezen fölül megmarad, az a méhészé. Sajnos, a jó származású anyák közül csak minden negyedik kiváló — egy német—francia méhészkongresszus egyik fő előadója szerint. Olvastam hasonló osztrák véleményt is. Ugyancsak osztrák nézet szerint anyásításkor vagy elpusztul minden 4. anya, vagy leváltják 6 héten belül. A vége: 4 jó származású anyát kell vennünk, hogy egy igazán jó legyen közte. Igen drága megolcellux-szal leragasztjuk, vagy zsineggel szorosan lekötjük. A vattát elő kell melegíteni. Napsütésben kaptártetőn is jól átmelegszik. A szemünk alatti arcrészben vagy a könyökizületnél karunk belső oldalához szorítva érezzük a vattát testünknél valamivel melegebbbnek. Ha a száUítmány több réteget foglal el, válasszuk el őket szagtalan papírral. Ha nem így tennénk, a vatta közé keverednének kiszedés közben a bölcsők. A rétegek elrendezése tehát: 20—25 mm-es rétegben a bölcsők, rá 10—15 mm-es fedő vattaréteg, szagtalan elválasztó papírlap, majd újra 20—25 mm vatta bölcsőkkel és így tovább. Olcsóbb a terméketlen anya. Ennél viszont vállalni kell kétszeri anyásítási (kölyökhöz vagy pároztatóban való beadás) kockázatát és költségét. A védett bölcsőnek egyetlen kocka zata a párzási veszteség, ami etetett családok esetében szinte semmi. Doolittle figyelt fel rá, hogy a méhek lerágta bölcsők vége, az a kerek fedő, amit az anya kürberág, hogy kibújhasson: mindig ép marad, de nem tudják felőrölni. Ezt csak az anya tudja megnyitni. Ha a bölcső puha oldalát és alapját a méhektől elzárjuk, megvédtük az anyát. Utóbb Snelgrove kiderítette, hogy az anyának legalább 2 napot kell bölcsőben eltőttenie a családban, hogy biztosan elfogadják. 24 óránál fiatalabb álcából kiindulva, az álcázás napját első napként számítva a bölcső a 9. napon már szállítható, védve családhoz beadható. Ismerve a postai csomagkczelést, postán a bölcsők nem szállíthatók. Kézben — megfelelően csomagolva — minden különleges óvatosság nélkül akár 200 bölcsőt is vihetünk ma gnnkkal Karton- vagy műanyag doboz fenekére 20—25 mm vastagon, lazán, nem steril vattát terítünk, ez olcsóbb Ebben njjunkkal a bölcsők fészkét megformáljuk A bölcsők középpontja legyen kb. 30 mm-re egymástól. így vattával lazán kitöltő*1 térköz marad köztük. A befejezett bőlesőréteget vattával lazán letakarjuk A doboz födelével érintkező réteget borító vatta 5—10 mm-re haladja meg a doboz felső szélét, a a bölcsők szilárdan állnak helyükön. A doboz tetejét rögzítjük: 4 helyen Hőszigetelés végett a dobozt 6—10 réteg száraz újságpapírral burkoljuk: a doboz végeit is! Kívülre 1—2 réteg műanyag fóliát tekerünk, végül szorosan átkötjük a csomagot. A tetejét megjelöljük: annak mindig fölül kell lennie — egy kis oldaltdólés nem számít. Ne dobjuk, ne ejtsük a dobozt! Vittem őket szántáson, motorkerékpár hátsó ülésén zötykölődve, 4—5 órán át buszon, kánikulában — zavartalanul kikeltek a fürge, mozgékony anyák. Akár kölyökben, akár törzsben: lehetőleg fiaslép közepe táján helyezzük el a bölcsőt. Legjobb valamely régi bölcső részére lerágott benblösödés, de ha nincs, megfelel néhány, a közfalig benyomott vagy lekapart sejt helye. A bölcső tartójaként szolgáló lécdarabot a sajtfalakat rányomkodva rögzítjük, ügyelve, hogy a szomszédos léppel ne nyomjuk meg a bölcsőt. Beadás előtt a védőt felhelyezzük. Ezt 1—3 mm lyukböségű rostaszövetből készíthetjük. Bölcső alakú, kissé bővebbre méretezett puha fadarabra tekerjük úgy, hogy az anya részére alul lyuk maradjon; a lyuk körül a rostaszövet szélét kissé visszahajtjuk. A lyukon egy közönséges ceruza könnyen férjen át. A rnstaszöveiet az összeérő két szélén 3— 4 mm-re átlapoljuk, az egymásra fekvő szélek közé kevés viaszt nyomkodunk, így nem válik el. A bölcsővédő felső szélét 1—2 mm-re kifelé hajtogatjuk és némi viasszal rögzítjük a bölcsőtartő lécdarabkán. Ha jól elsimítjuk, a méhek takarosán od-aépítik, ha nem: lerághatják és leesik a kis rostaszövet zacskó. Ha a bölcső nem lécdarabkán ül, fadarabot vagy fémlemezkét nyomunk gyöngéden a bölcső alapjára: teljesen takarnia kell az alapot. A védőt ekkor is gondosan körültapasztjuk viasszal a felső végén. Nagy állománnyal két méhész is dolgozhat: az egyik a bölcsőket készíti elő és adja be, a másik előzetesen enyátlanít. Ha az öreg anya még ér valamit, tartalékoljuk, ha nem: selejtezzük. A két méhész között lehet 2—3 óra. Elképzelhető előző napi anyátlanítás is, de ezzel nincs tapasztalatom. Ha az új anya megpárzntt, a tartalékolt öreget is bölcsővel váltjuk. Hogy anyát milyen gyakran cseréljünk, arról sokan, sokat és szépen írtak. Farrar szerint azonnal, ha az anya nem mutatkozik megfelelőnek. Ha a dolog bizonytalan, adunk a családnak egy jő keret kelő fiasítást, és ha kelL mézes-virágporos lépet. Ha két héten belül nincs lényeges javulás: cserélünk. Az anyaváltás gyakoriságát illetően Reed Murray új-zélandi méhész tapasztalatai meghökkentőek. Ö a bölcsőket egyszerűen bedugta egy műanyag csodarabba. és — anélkül, hogy az öreg anyát kereste volna — a fészekbe helyezte. Ö is etetett a bölcsők beadását megelőzően, gondoskodott a családok bő készletéről. Egy- és kétéves anyákat próbált cserélni. A kétévesek V-ét (74 és 76%), a méhek kicserélték. Az egyévesek közül egyik évben minden másodikat váltottak, a másikban három közül kettőt. A kétéves anyák közül meghagytak az egyik évben minden ötödiket, a másikban minden tizediket, az egyévesek közül mindkétszer minden tizediket. Az első évesek selejtezése tönkretette a családok t/s-ét, ill. Vi-ét: ezekhez jobban ragaszkodtak. Ez az eredmény — mely korántsem döntő — azt a gyanút kelti, hogy a méhek szívesebben cserélnek anyát, mint eddig képzeltük. Különben Miller, az anyanevelés másik nagy örege is csak vattában adta be a védett bölcsőt: többnyire elfogadták az új anyát, gyakran maradt a régi is. Ha megcsonkította az öreg anya szárnyát, az elfogadás biztos volt. Ez a gondolatkör nálunk teljesen szokatlan. Emlékeztetek arra, hogy az anya a bölcső befödése után mintegy 12 órával befejezi táplálkozását, tehát az álcázás utáni 7. napon már „leeshet“ a peinpőről. Ekkor azonban még lágy a teste, könnyen sérül. De a 9. napon már kissé színesedik, alkata szilárdabb. Napfény, vagy erős izzó felé fordítva teste a bölcsőben felismerhető, szárnya és lábai áttetszenek a bölcső falán. Akácon beadva: nincs rajveszély, az anyátlan időszak haszna jelentős lehet. A későbbi hordásokon az új anya bőséges petézése erős családot, /máskor — kisebb néppel — eddig észre sem vett hordásokat eredményezhet. Júliustól okosabb a bölcsőket kölykökre bízni, ezeket is etetni kell. Ha az új anya biztatónak mutatkozik, kicseréljük az üreggel, amelyet ugyancsak védett bölcsövei váltunk. Lehet bölcsővel is új családocskát készíteni, de így kevesebb kijáró marad vele. Az öreg anyával hamarabb megindul a kis család rendes élete, hamarabb cserélhetünk. (Méhészet 85/6) Az anyák kora és a termelés Az anyák teljesítményét [petézőkéjtességét) és ezzel összefüggésben a méhcsalád népességét, mézhozamát sok tényező befolyásolja. Ezek egyike az anyák kora. Az anyák átlagos élettartama 3—4 év. Kivételesen több. Teljesítményük azonban koruk előrehaladtával csökken. A kiöregedett anyákat a méhcsaládok egy része minden emberi beavatkozás nélkül lecseréli (rajzással vagy csendes váltással). Más családok késlelkednek a beavatkozással. Ezért gyakori, hogy az anya akkor sem adja át helyét a fiatalnak, amikor feladata ellátására már képtelen. Az ösztönös anyaváltás mai igényeinket nem elégítheti ki. A termelés folyamatossága és szintentartása, illetve növelése céljából* nélkülözhetetlen az anyák rendszeres cseréje. A tervszerű csere azonban csak akkor eredményes, ha figyelembe veszsztik, meddig várhatunk az anyáktól kielégítő teljesítményt. Azok a méhészek, akik az anyákat rendszeresen cserélik; váltásukat általában 2—3 évenként tartják szükségesnek. Az a vélemény azonban korántsem egységes. Szakkönyveink a 2—3 évenkénti anyacserét ajánlják. Szaklapunkban olvashatunk, szakmai beszélgetés közben hallhatunk évenkénti cserét ajánló tanácsot is. Hasonló a helyzet a külföldi szakirodalomban Is. A véleménykülönbséget sok tényező okozhatja. Talán legfontosabb az, hogy a gyakorlati tapasztalatok és a kísérleti eredmények nem azonos termelési viszonyok között élő anyákra (családokra) vonatkoznak. Bizonyos, hogv a gyenge hordású vidékek veszteglő méhészeteiben az anyák tovább alkalmasak lehetnek a családok megfelelő erőben tartására, mint azokban, amelyek jó hordású vidéken vannak, vagy a méhész tavasztól őszig vándorolva gondoskodik a szinte folyamatos gyűjtési lehetőségekről. Erősen befolyásolja az anya „használhatóságának“ idejét a kaptár nagysága és a termelési módszer is. Tapasztalataink szerint ott, ahol a környezeti tényezők az anyákat fokozott tevékenységre ösztönzik (nagy kaptár, jó legelő, vándorlás, többirányú termelés stb.), az első két évben várhatunk tőlük jó teljesítményt. A harmadik évre már csak a legjobbakat érdemes meghagyni. Ennek helyességét sok kísérlet is alátámasztja. Három ilyen, azonos elveken alapuló, tehát összehasonlítható kísérlet eredményét dolgoztuk fel. Ezeknek az adatoknak átlagában a mézbozam az anyák kora szerint így alakult: Az anyák kora (év) 1 Mézbozam (%) 136,6 3 100 A számok a következőket bizonyítják: Legtöbb mézet az egyéves anyák családjai adják. Mindhárom vizsgált esetheti ezek „vitték el a pálmát“-t. í Eddig csupán egy olvan kísérletről tudunk, amelyben a kétévesek bizonyultak jobbnak, 4 %-kal.) A második évben a teljesítmény átlagosan 20,6 százalékkal csökkent. A harmadik évben az átlagos viszszaesés a kétévesekhez viszonyítva 16 százalék, az első évesekhez viszonyítva 36,6 százalék volt. Négyéves anyák az ismert kísérletek közül csupán egyben szerepeltek. Teljesítményük az egyévesekének csupán 57 százaléka volt! Az említett három kísérlet közül kettőben nem csupán a mézhozamot, hanem az anyák petézőképességét (Hasítását), a népességet és a viaszhozamot is vizsgálták. Mindhárom esetben valamennyi szempontból az egyéves anyák bizonyultak a legjobbnak. A háromévesek mindig az utolsó helyre kerültek. Az anyák kora a telelés biztonságával is szorosan összefügg. A fiatal anyák ősszel jobban felkészítik a családot. Kevesebb pusztul el közülük télen és a tavaszi fejlődés idején. Megalapozott tehát a következő tanulságok levonása: Az anyákat kétévi termelés után rendszeresen cserélni kell. Az évenkénti váltás szükségtelen, sőt káros, így a legkiválóbb anyáink is elvesznek. Nincs Időnk megismerésükre. Az anyák megtartása a 3. évre csak kis képtárakban, gyenge hordású vidékeken lehet indokolt. A nagyon jók kivételnek számítanak. A 4. termelési évre már csak a legjobb anyóka' szabad meghagyni, de csak tenyésztési célokra. Különösen érdemesek erre azok, amelyek kiválóságát már az utódaikon is lemérhettük. Teleltetésük kölyökcsaládokban ajánlatos. Az összehasonlítás a csoportok átlagos teljesítményén alapul. Nyilvánvaló, hogy az átlagot nem valamenynyi család érte el. Méhállományunk minőségét javíthatjuk, ha az átlagtól elmaradó anyákat az első év eredményének lsm. rétében azonnal leváltjuk. Tudom, hogy ez ellen sok méhésznél (anyagi okokon kívül) érzelmi tényezők Is hatnak. Ezeket félre kell tenni. Nem szabad abban bízni, hinni, hogy az első évben lemaradó anyák a következőben megjavulnak. Megállapították, hogy az első évben „gyengélkedő“ anyáktól — kevés kivételtől eltekintve — a következő évben sem várható jó eredmény. Ne hallgassunk hát érzelmeinkre. A lemaradó anyákat selejtezzük. Csak azokkal teltetünk kivételt, amelyek valamilyen rendkívüli ok miatt, (téli egér- vagy harkály-kár, Hasítás vagy méhek elvétele stb.) nem bizonyíthatták tényleges képességeiket az első évben. Az anvák korát megbízhatóan csak akkor ismerhetjük, ha valamennyi jól láthatóan meg van jelölve. Ez nemcsak a megbízható azonosítást teszi lehetővé, hanem munkánkat is megkönnyíti olyankor, amikor az anyát meg kell keresni. (M.) (Fotó: Kádek G. és Kalita G.) Kedvezményes vásárlás A Szlovákiai Méhészek Szövetségének Központi Bizottsága az 1985. április 26-án tartott ülésén a tenyésztési program teljesítésével foglalkozó szakcsoport javaslatára jóváhagyta a nem megtermékenyített anyaméhek tenyésztési költségeinek a központi támogatását. Az ilyen nem megtermékenyített anyaméh iránt érdeklődő méhész küldjön a Szlovákiai Méhészek Szövetsége Központi Bizottságának címére — postai pénzesutalványon — húsz (20) koronát, s ehhez az összeghez az SZMSZ KB tíz (10) koronás támogatással járul hozzá. A nyilvántartott tenyésztő tehát továbbra is harminc (30) koronát kap egy nem megtermékenyített anyaméhért. Ezzel módosul az SZMSZ KB 1981/88-as számú határozatának F-pontja, amely az anyanevelés költségeit, illetve annak megtérítését tárgyalja. Kérjük a nyilvántartott anyaneveléssel foglalkozó méhésztársakat, akiknek névsorát a Včelár szaklap' idei júniusi száma közölte, hogy saját érdekükben, kitöltött postai pénzesutalványt küldjenek minden egyes megrendelő címére, elkerülve ezzel a bonyodalmakat. A kedvezményes áron hozzáférhető nem megtermékenyített anyaméhek megvásárlásának lehetőségét minden egyes érdeklődő figyelmébe ajánljuk, aki a tenyésztési program keretében szeretné gazdaságosabbá 'enni hasznos kedvtelését. Milan jankovich,
