Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-29 / 26. szám

1985. június 29.

SZABAD FÖLDMŰVES

7

(AZ IVÄN-NAPI tűzgyújtás SZOKÁSA!)

A téti és a tavaszt ünnepkörhöz viszonyít oa a nyár szokásokban szegényebb évszak. A földművelő nép elfoglaltsága, az Időigényes mezőgazdasági munkák egykor csak kevés lehetőséget adtak a pihenésre, ünneplésre. A dramattkus fátékok közül így csak a naptisztelettel Összefüggő ünnepi rítusok érdemelnek figyelmet.

Iván vagy János napfának megünneplése a napév szerinti időszámítással függött ősze. Ennek legfontosabb mgzzanata a Középső Ipoly mentén is a tűzgyújtás volt. Szőlőhegyeken, egyéb magaslatokon, a keresztúton vagy épp a folyókhoz közeli legelőkön raktak a fiatalok gallyakból, zsúpból, venyigéből és szalmáiból tüzet, hogy azt éneklés közben átugorfák. Ennek célja főleg a megtisztulás, a szerelmi prognosztikum volt, de egyes vidékeken a gonosz szellemét vagy a dögvészt vélték a János napi tűzzel elűzni, máshol pedig gyógyítóerőt tulajdonitottak neki.

A tűz több helyen a „meleg diadalát" felentette, álugrálásával pedig a reumát „vélték leküzdeni". Ezenkívül egyéb hiedelmek is kapcsolódtak a szokáshoz. Az a lány ugyanis, aki a tüzet átugrotta, „még abban az évben férjhez ment". Manga János írja Palócföld c. könyvében, hogy az Ipolyvarbóval (Vŕbové I szomszédos örhalomban az Idősebb asszonyok, akiknek házasulandó legényfiuk volt, távolabbról nézték, melyik lány ugrott nagyobbat, s azt így dicsérték: „No. ez ügyes lyány, ez lesz a menyem, akt most ugrott.. ".

Szintén Manga írja egyik tanulmányában, hogy a zsérei i‘lírányi palóc lányok a Szent János napja előtti szombaton a falu végén májusfából raklak tüzet, s akit közülük kiénekeltek, az átugrotta a lángokat. Menyhén június havában minden vasárnap megayú/tották a tüzet, mely fölött bodzát ts pörköltek.

S ha már a Nyttra környékt palócokról ellettünk szót, nézzük, mit ír Magyar Mttológiá fában vidékünk neves folkloristája, Ipolyi Arnold a kolóniák (Kolifianyl szent Ivánt szokásairól: „Szem Iván napián Koiony helységben, Nyitróban. a helységtől távolabb, leginkább halmos helyen, többnyire szalma és rőzse tüzeket rak a falubeli Ifjúság, főleg a leányok. mert a fiúk, úgymond, csak nézők, vlvén magukkal pártósra szükséges virágos füveket, ezután átug rálfák, s k> miképp uqorfa át. abból következtetik, mikor mén térihez, emellett dalok divatosak, ezek egyik nevezetes töredéke Így szól:

„Tüzét megrakolfuk, négyszögre rákötjük,

egyik szögén ülnek szép

öregemberek, másik szögén ülnek szép

öregasszonyok harmadikén ülnek szép ifjú

legények,

negyedikén ülnek szép haladon lányok.“

Bár a tűzgyújtás szokásai még ma ts gyűjthetők, annak lényege lassan elmosódik, emléke a feledés homályába vész. Nem csoda, hisz — amint Manga már 1936-ban megállapította

— „Szenttván tüzének kultuszát a községek plébánosai tiltották el kb. 40 évvel ezelőtt". Az ünnephez fűződő szokások emlékei így csak töredékeiben élnek. Egyes helyeken valóban régen, máshol később hagyták el az e köré kapcsolódó mágikus cselekedeteket.

Mihály Józsefné fsz.: 1910} tesmaqi (TeSmakj adatközlőm a szokásról

— amit náluk „Ivánkaugrás"-nak neveztek — csupán ennyit tudott mondani: .(Csak apámék emlegették, az én életembe nem vót. ök ugrálták át a tüzet. Kimentek este az erdöszélre. oszt ott. A falubó tndótak". Jusztin jános tsz. : 1896) ipolyjödémesi (Ipeľské ÜTanyt lakos szintén régen hallotta édesapjától, hogy náluk ts „vót Szent Iván tüze". A Polya hegyen rakták rőzséből, s ezt kellett a legényeknek meg a lányoknak átugorniuk. Jánoska István itteni adatközlő még arra ts emlékezett, hogy falujában az állattartó gazdák János napkor szedték a .Jcopotnyíkfüvet". Ezt meg szárítót tűk s a takarmánnyal együtt adták a lónak, ababn az esetben, ha az „kejhes vót". A kelenyei IKleňanyj Nagy József Jsz.: 1901) közlése szerint a tűzugrás „egíssiges vót, mert aki át bírta ugrani, annak nem lett a lábán törés meg összevtszsza kelts“. Pereszlényben (PreseTanyj Iván naplát Virágos Jánosnak is nevezték. Éjszaka a legények valamelyik tisztáson vagy a Nagyréten rakták meg a tüzet. Aztán a lányokkal együtt ugrálták azt keresztül. Az itteniek szerint e napon szakadt meg a gabona töve ts. Horváth Mihályné Sántha Margit fsz.: 1910) adatközlőm egy idöiárásra vonatkozó jóslást Is elmondott. E szerint: „Ha jános bogara nagyon fénylett, akkor fő időre számíthattak"

A szokás részleteire Ipolybalogon I Balog nUpJnmJ, Szécsénkén (Seöiankyl és tpotyhld végén I Ipeľské Predmestie j emlékeztek legfobban,

htsz ezekben a falvakban még a harmincas években Is ápolták a hagyományt. A 81 éves Molnár Sándorné Pataki Mária (1980) balogi lakos viszszaemlékezése szerint vasárnap estefelé a lányok összeszedték a rőzsét vagy a kukortcakórót. s alkonyat után meggyúfthatták azt. A legények ekkor elindultak a faluból. A tűznél a lányok szeretőjükkel együtt kiénekelték őket, mtre nekik mindkét irányból át kellett ugrantuk a tűzet. Egy másik balogt adatközlőm, a 85 éves Rarios Imre /19801 említene, hogy a legények a'tűz eqyik oldalán, a lányok a másikon álltak. Ha a lány szeretőjének nevét énekelték, annak ugrania kellett. Ha a kiénekelt legény a lányt „elfogadta szeretőidnek", a tűz másik oldalán elkapta őt. Ugrálás után a fiatalok csoportosan mentek haza, s a „nagyhídná" még énekeltek. Szécsénkén a „Szentiványt tűzugrás* Űrnaptól Iván napig szokott tartant. Szent Iván napla itt kötelező ünnep volt. Estt harangszó után a lányok összegyülekeztek a templom körül. Ott körbe ültek, s ezt a dalt énekelték:

„Szenttványi búza, kthaftott

az útra.

Hal rózsám, egyik búzakalász Torma József volna,

Hej rózsám, másik búzakalász Rados Erzsébet volna.

Hej rózsám, hej rózsám,

Hej rózsám ablakába Kinyílt egy rózsa magába.”

Adatközlő: Torma József. 68 éves, 1980. Gyűjtő: Torma József, tanulói.

A legények összelogódzkodva, énekszóval érkeztek a lányokhoz, akik akkor felkeltek, s egymásba karolva, a legények előtt mentek a tűzhöz. A szalmaháb-rakás már előre el volt készítve. A tüzet először a lányok, mafd a legények ugrották át mindkét irányba. Tűzugrás után a fiatalok együtt mentek haza, s közben ezt énekelték:

„Szentványi búza,

Kihajtott az útra.

Kihallott az útra,

Szécsénkei gyalogúira.

Ki fogfa azt learatni,

Ha el fogok masérolnt."

Manga lános azt Irta a már többször emlegetett dolgozatában, hogy a szert art ásóknál énekelt dalokat még nem sikerült felkutatnta. Annytt azonban elmondhatunk, hogy az ünnephez fűződő dallamanyag ttt korántsem volt olyan gazdag, mint például a Zobor alfán. Az Ipoly vidékén énekelt dalok legtöbblének párosító szerepük volt.

Csáky Károly

Húszéves a BIB

Akkor, amikor tíz évvel ezelőtt ts részt vettem a gyermekkönyv-Ulusztráclók nemzetközi kiállítása — Idegen rövidítéssel: BIB — előzetes sajtóértekezletén, felmerült bennem a kérdés: vajon ml ts kell ahhoz, hogy egy tlyen rendezvény világhírnevet szerezzen? A mostani előzetes Információn többsaör ts elhangzott a fentiekre a válasz Ez ma már ugyanis — a világ legtermészetesebb dolga A földgolyó minden könyvkiadója, gyermekkönvv-illusztrátora jól ismeri a rendezvényt. Persze nemcsak a könyv készitól tudják, ml Is rejlik emögöt a bűvös rövidítés mögött: a bratislaval kiállítást olyan vándorkiállítások köveltk, melyek a világ minden táján képet nyújtanak arról, vajon hol ts tart a világ gyermekkönyv illusztrálása.

Még mielőtt az idei kiállítás előkészületeiről tennénk megjegyzést, néhány mondat erejéig pillentsunk viszsza a múltba. Először 1965-ben rendezték meg Bratt'Iavában a gyermekkönyv-lllusztráclók kiállítását. Ennek a rendezvénynek kelló visszhangja volt, (gy az 1967-ben megrendezett kiállítás már nemzetközi lellegű volt A közönségsikert, a nagy szakmai érdeklődést a következő számadatok Illusztrálják a leginkább: a kilenc évfolyam kiállításán összesen 1300 illusztrátor és grafikus 20 ezer Illusztrációt mutatott be. Ezeket a rendezvényeket — ahol a világ 66 államát képviselő művészek állították ki — közel egymillió látogató tekintette meg.

Az idei, 10. jubileumi kiállítás — amely hazánk felszabadulásának 40. évfordulójának jegyében kerül megrendezésre — már hagyományosan a bratislaval Művészetek Házában kap otthont. A Szlovák Nemzeti Galéria, a BIB titkársága, együttműködve az UNE^COval méltó, reprezentatív kiállítás megrendezésére készíti, hiszen az említett jubileumok mellett az idei év — a fiatalok nemzetközi éve.

Már az év elején a világ 90 országába küldték szét a meghívókat. Az érdeklődés óriási, hiszen jelenleg Is közel .200 hasonló témájú vándorkiállítás tekinthető meg szerte a világban. A BIB-en kiállított munkákat láthatták már Moszkvában, Barcelonában. Tokióban, Mexikóban, Rio de Janelróban, Szófiában, Párizsban és a világ más nagyvárosaiban.

A BIB főrendezője dr. Dušan Roll többek között tájékoztatott arról Is, hogy kellő hangsúllyal készültek a BIB propagálására. Mariana Veselá festőművész és Virgil Droppa építőművész tervezésében készek már a hirdetőtáblák és a kiállítási épület dekorációs paneljei is.

A kiállítást számos kísérőprogram övezi: ilyenek azok a szimpóziumok, melyek a gyermekkönyv-tllusztrálás fejlődésének lehetőségeit tárgyalják. Ezeknek a nemzetközi összejöveteleknek békét szolgáló törekvései vannak: közelebb hozni egymáshoz azokat az embereket, akik a vtlág békéjét, fejlődését kívánják, szorgalmazzák. A látogatók egy kamarakiállítás keretén belül láthatják Dušan Kátlay festőművész kiállítását, akt 1983-ban elnyerte a GRAND PRIX Aranyalma díjat. De kiállítanak itt más dfjazott művészek is, mint például Mitsumasa Anno Japánból, aki az Andersen-díj tulajdonosa.

A BIB a fejlődés érdekében az Idén őrlésit lép előre: a tervek szerint a kiállítás megnyitó ünnepsége előtt átadnak az óvárosban egy felújított műemlék-épületet, amely a BIB székháza lesz. A tervek szerint az adminisztráció épületrészen kívül ttt lesznek a kiállítótermek, a nemzetközt gyermekkönyvtár, a gyermekkönyvekkel és a gyermekkönyv-illusztráclókkal kapcsolatos archívum.

A BIB rendezősége szeretettel meghívja a szeptember 6-tél október 31-ig tartó 'kiállításra a művészeteket, a könyvet szerető érdeklődőket.

KALITA GABOR

*

Állva többet látok... (Fotó: Vass)

Hetvenöt évvel ezelőtt, 1910. június 21-én született a szmolenszkl terület tanyavilágában, Zagorje falucskában a szovjet költészet egyik sajátos tehetségű kiválósága. Alekszander Trifonovics Tvardovszkij. „Csodagyerekként“ kezdte Irodalmi tevékenységét, hiszen alig 14 esztendős volt, amikor első verse megjelent. Később felkarolta őt Mihail Iszakovszktj; az ő révén került Szmolenszkba és az ottani lapok szívesen közölték cikkeit és verseit. Húszéves korában a moszkvai Molodaja Gvargyija könyvkiadó adta ki az Ct a szocializmus felé című első ver-Ifssziüj Tforkin

megálmodója

seskötetét. 1939-ban látott napvilágot Sztrana Muravie (Hangyaország) elmű nagysikerű poémája. (A mű magyar fordítása a Nekeresdország címet viseli.)

Tvardovszktj később Moszkvába költözött, ahol irodalmi, történelmi és filozófia! tanulmányokat folytatott. A nagy honvédő háború tdetén különféle frontújségok szerkesztője volt. és hosszú Időn át együtt élt, szenvedett, harcolt, nélkülözött a sorkatonákkal. Élmények, benyomások százai adták az ötletet Vasz’tij Tyorkin című elbeszélő költeményének megírásához, amely még a Nekeresdországnál Is nagyobb sikert aratott. A mű még a háború alatt megjelent és a harcoló katonák mindennapi olvasmányává lett. A nehéz napokon, a szenvedések és nélkülözések idején e műből, annak derűs, optimista hangulatából merítettek erőt a további harcokhoz.

Két évvel a háború befejezése után jelent meg az Útmenti ház című poémája. amely szintén háborús témájú. Ugyanabban az évben, tehát 1974-ben látott napvilágot Itthon és idegenben című elbeszéléskötete is. 1949-ben A Ura könyve címen adta ki válogatott költeményeinek kötetét. Ezt követően, 1952-ben jelent meg új versciklusa Háború utáni versek címmel. Nagy visszhangra talált 1956-ban kiadott verskötete is, melynek az Egyre messzebb címet adta.

Tvardovszktj nagy érdeme, bogy amikor szinte az egész világirodalomban a líra uralta a költészetet, 6 a fiatal szovjet államban lezajló nagy változások, a gigászi építkezések és a heroikus munkalendület hatására. az orosz elbeszélő költészet legjobb hagyományaira támaszkodva megteremtette a szovjet elbeszélő költészetet. így született meg például a már említett Nekeresdország című remek poéma, melynek szélesen hömpölygő cselekménye derűs, humoros epizódokban Is bővelkedik. A mű abban a korban született meg, amikor a szovjet falvakban folyt a kollektivizálás, sorra alakultak a kolhozok. Mint minden új, a kolhozok Is sok bizalmatlanságot szültek, a parasztemberek ragaszkodtak a földjükhöz és nem látták, nem értették meg a kollektivizálás előnyeit. A Nekeresdország főhősének, Nyikita Morgunoknak kalandjain keresztül megvilágítja mindazokat a problémákat, melyek

A tallósi JTomáSíkovo) vízimalom

Fotó: —vass—•

a kétkedőket foglalkoztatták, t e poéma mondanivalója érezhetően nagy szolgálatot tett a kolhozmozgalomnak. Pedig nem holmi propaganda-ízű, sematikus mfivecske, hanem igazi irodalmi értékekkel bíró kitűnő költemény, melynek meseszövése szórakoztat, nevel és kacagtat egyidejűleg.

Tvardovszkij a szovjet irodalom azon hullámának jeles képviselője, amely érzékenyen reagált minden eseményre, mely a haza sorsát, a szovjet nép életét érintette.

A háború inspirálta Tvardovszkij másik nagy elbeszélő költeményét, a Vaszílij Tyorkínt. Vászja Tyorkin személyében nem valamiféle különleges hős megformálására törekedett, csupán az átlagos szovjet katona típusét kívánta bemutatni:

„Egyszerű és nagyszerű,

S nézd csak türelemmel: Minden szakaszban kerül Egv-egy ilyen ember.“

önéletrajzában Tvardovszkij így ír a Vaszilij Tyorklnről: „Tyorkin és olvasója: a harcoló szovjet ember kölcsönös kapcsolatában úgyszólván minden lett nekem — Hríkám, publicisztikám, dalom és tanításom, anekdotám és tréfás mesém, lélekből fakadó beszélgetésem és alkalomhoz illő replikám.“ A poémát olvasva tapasztalhatjuk: Tyorkin egyszerű parasztfiú. Vidám, furfangos és szívós. Mint katona valóban bátor, ügyes, fegyelmezett és kiváló a taktikai érzéke. Kiváló ember, aki igazi barát, szerény, minden pózolástól mentes és az érzelmeit mindig őszintén fejezi ki. Ez a magyarázata annak, hogy a Vaszílij Tyorkin a frontkatonák kedvenc olvasmányává lett, hiszen önmagukat, saját sorsukat látták a mű főhősében.

A nagy honvédő háború folyamán Tvardovszktj annyi élményanyagot

gyűjtött össze, hogy még két további háborús tematikájú múvet alkotott. Mindkettőről szöltunk már: az Ütmenti ház egy egyszerű szovjet család tragédiájáról szól. Főhőse Andrej Szivcov és felesége, Anna. A házaspár egyetértésben, boldogan él egy kolhozfaluban, amikor kitör a háború. Andrej bevonul a hadsereghez, Annát későb a fasiszták koncentrációs táborba hurcolják, ahol megszüli negyedik gyermekét. Tvardovszkij a megrendítő esemény által bizonyítani kívánta: az élet diadalmaskodik a halál felett. Ezt a művét követte az Itthon és Idegenben című elbeszélő kötete.

1952-ben Háború utáni versek című kötetében a költő azokat az imperialista köröket támadja, melyek újabb véres háborút szeretnének kirobbantani. De az újjáépülő szovjetország problémáival ts foglalkozik több versében, bírálja az újjáépítés kerékkötőit, azokat, akik nem állnak helyt a munkában, akik nem tudják eléggé értékelni, mit is jelent békében dolgozni, építeni a hazát. Meg kell még említeni a Tyorkin a másvilágon című poémát, amely — a költő saját megfogalmazása szerint — nem folytatása a Vaszílij Tyorklnnak. Ez a poéma főként szatirikus szellemben fogant és a háború utáni társadalmi valóság bizonyos vonásait érinti olyan szellemben, ahogyan a XX. és a XXII. pártkongresszus megfogalmazta.

A. T. Tvardovszkij munkásságával a sőkarcú szovjet, költészet legjobbjainak sorába küzdötte fel magát. Művel ldötájlőak és valóban Irodalmi értékűek. J61 bizonyítják, hogy a szovjet költészet méltő folytatója az orosz költészet haladé hagyományainak, melyeket — többek közt — Puskin, Lermontov, Nyekraszov és mások képviseltek.

Sági Tóth Tibor