Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-22 / 25. szám

1985. június 22. .SZABAD FÖLDMŰVES 13 takarmánvtermelés megalapozása A magas szintű A korszerű, belterjes mezőgazdasá­gi termelés kialakítása tekintetében kétségtelenül a termelési rendszere­ké a jövő. Igazolják ezt a fejlett me­zőgazdasággal rendelkező országok eredményei, amelyek a termelési rendszerek alkalmazásával döntő fordulatot értek el a termelés fejlő­dési ütemének a felgyorsításában. Az utóbbi években hazánk mezőgazda­ságában is, főleg e növénytermesz­tésben kezdetét vette a termelési rendszerek kifejlesztésének és alkal­mazásának folyamata. Több növény­kultúra esetében, Így például a ku­korica, a napraforgó és a burgonya termesztésében a rendszerek megho­nosítása igazolta létjogosultságukat, mivel a hagyományos módszerekhez viszonyítva bizonyítottan jobb ered­mények elérését tette lehetővé. Bár az esetek többségében külföld­ről behozott vagy ezek mintájára ki­alakított hazai rendszerekről van szó, említést érdemel, hogy akadnak ere­deti — szinte egyedülálló — hazai termelési rendszerek is. Olyanok, a­­melyek potenciálisan fontos szellemi exportcikké válhatnak. Ezek a rend­szerek azért is figyelemre méltóak, mert aránylag rövid időn belül ma­gas szintre emelkedtek igazolván, hogy hazai viszonyaink között is ké­pesek vagynnk a tudományos-műsza­ki haladás vívmányait átültetni a gyakorlatba. E rendszerek egyike a belterjes ffifélék termelési rendszere, amely­nek kivitelezője és rendszergazdája a légi (Lehnice) Csehszlovák—NDK Barátság Efsz. A szövetkezet szak­emberei a Bratislava! Ontözőgezdál­­kodási Kutatóintézet munkatársaival együttműködve fejlesztették ki és va­lósították meg a füfélék termeszté­sének rendszerszerű technológiáját. A rendszerrel kapcsolatban talán a legfontosabb kérdés: vajon mit ho­zott a gyakorlat számára, s miben rejlik szinte egyedülálló jelentősége. Ezekre a kérdésekre választ keresve beszélgettem a közelmtiltban Veszp­rémi Imre agrármérnökkel, a szö­vetkezet növénytermesztési főágazat­­vezetőjével. Az elhangzottakat összefoglalva és a rendszer jelentőségét értékelve mindenekelőtt azt a tényt kell ki­emelni. hogy a rendszer az intenzív tömegtakarmány-termelés kérdésének a megoldására irányul. Ez a kérdés köztudottan napjainkban a mezőgaz­dasági termelés egyik legégetőbb problémakörét képezi, ezen belül pe­dig a szarvasmarha-tenyésztés ered­­ménveinek alakulását. E tények jobb megértése érdekében elöljáróban a­­zonban tisztázni kell a belterjes fűfé­lék termesztésének jelentőségét, illet­ve előnyeit az egyéb évelő takar­mánynövényekkel szemben. Ami a belterjes fűfélék termeszté­sében talán e legvonzóbb az az óriá­si zöldtömeghozamuk, amely hektá­ronkénti átlagban eléri a 100 tonnát. Felbecsülhetetlen előnyeik közé tar­tozik, hogy igénytelenek a vegysze­rezéssel, elsősorban a gyomirtással szemben. Mivel a tetemes mennyisé­ * • gű biomassza kialakításához jelentős mennyiségű nitrogén — hatóanyag­ban számítva hektáronként három­száz kiló — szükséges, a talajból fel­veszik és az anyagcsere során fel­dolgozzák az összes rendelkezésre álló nitrogénkészletet. Szinte szűrő­ként hatnak a talajnak a nem kí­vánatos nitrogénvegyületeitől való megtisztításban, s így környezetvé­delmi szempontból is fontos szerepet töltenek be. Persze, az sem lebecsü­lendő tény — főleg a jelenlegi mező­­gazdasági termelésünk viszonylagos szervesanyaghiányát figyelembe véve —, hogy jelentős mennyiségű szerves anyagot hagynak maguk után a ta­lajban. Ezáltal nagymértékben javít­ják a talaj mikrobiológiai tevékeny­ségét, szerkezetét, levegő- és vízgaz­dálkodását. A belterjes fűfélék egyéb előnyeit is érdemes megemlíteni. Amíg például a másodnövények termesztése bi­zonytalan, mert későbbi vetésük ese­tén fennáll a kifagyás veszélye, ad­dig a ffifélék ellenállóak a fagyok­kal szemben, s termesztésükkel késő őszig megnyújtható a zöldtakarmá­nyozás időszaka. Tavasszal korán kezdenek sarjadzani és takarmányo­zásuk a lucernánál legalább két hét­tel korábban megkezdődik. Mivel a fűfélék a lédús zöldtakarmányok kö­zé tartoznak, a nyári időszakban — amikor a fehérjetartalmú takarmá­nyokból túltengés van — a takar­mányadagot tápanyag-összetétel ‘te­kintetében jól kiegészítik, illetve el­lensúlyozzák. Nem kell különöskép­pen a farm melletti legelők létesíté­sének a jelentőségét hangsúlyozni, főleg a tehenek egészségi állapotát, tejelékenységét, de nem utolsósorban az ágazat gazdaságosságát illetően. Már e néhány adat is világosan jel­zi a belterjes fűfélék termesztésének számtalan előnyét. Termesztésüknek egyetlen hátráltató tényezője az. hogy csak öntözött körülmények között valósítható meg. A légi szövetkezet a belterjes fű­félék termelési rendszerének alkal­mazását három évvel ezelőtt csupán néhány taggazdaság bevonásával kezdte meg. Rövid időn belül azon­ban tekintélyes méreteket öltő rend­szerré nőtte ki magát. Jelenleg 17 taggazdaság bevonásával a Nyugat­szlovákiai kerületben 1900, a cseh­országi Mélníki járásban pedig 400 hektáron foglalkoznak belterjes fű­félék rendszerszerű termesztésével. Mivel a rendszer iránt egyre na­gyobb az érdeklődés, a közeljövőben a taggazdaságok számát huszonötre, e termőterületet pedig 3700 hektárra növelik. 4 A szövetkezetben a belterjes ffifé­lék termesztésével már korábban is próbálkoztak. Tudatosították azonban, hogy a fűfélék termesztésében rejlő óriási lehetőségeket csak akkor ak­názhatják ki teljes mértékben, ha a termelést egyetemes rendszerbe fog­ják. Tehát ha kiépítik a megfelelő anyagi-műszaki bázist, létrehozzák a szükséges biológiai anyagot s meg­oldják a káderkérdést. Ezek voltak a rendszerszerű termelési technoló­gia kialakításának kiinduló pontjai. Csak e feltételek megteremtése után térhettek rá a taggazdaságok bázi­sának a kiszélesítésére. A taggazda­ságok bevonása tekintetében két alapvető feladatot kellett megolda­niuk: elsősorban az évente megtar­tott „ÜJ technika napjai“ megszer­vezése révén a termelési rendszer bemutatását, ismertetését és népsze­rűsítését a mezőgazdasági szakembe­rek körében, másodsorban pedig a szükséges mennyiségű biológiai anyag szaporítását. A korszerű mezőgazdasági terme­lés követelményeinek legjobban meg­felelő biológiai anyag kiválasztását a szövetkezet szakemberei a kispar­­cellás fajtakísérletek alapján végez­ték. Itt próbálták ki a legújabb ha­zai és külföldi fajtákat. A széles vá­lasztékból a Lolita, az Aubalde és a Dilana fajták bizonyultak adottsá­gaink között a legalkalmasabbnak, a másfél éves fűfélék közül. Sokféle­képpen hasznosíthatók, de kivált­képpen igen jó minőségű széna ké­szíthető belőlük. De alkalmasak le­geltetésre, zöldtakarmányozásra és szenázsolásra egyaránt. A vetőmag­szaporítást többnyire a légi szövet­kezet biztosítja 120 hektáron. Az elkövetkezendő években újabb másfél éves ffifajtákkal akarják bőví­teni a választékot. Ezért jelenleg a magyar rozsnok, a francia rozsnok és az Avans fajta termesztési techno­lógiájának kidolgozásán és vetőmag­­szaporításán fáradoznak. A termelési rendszer keretében a taggazdaságok számára biztosítják a biológiai anyagot, speciális vetőgé­pek segítségével elvégzik a vetést, a szakszerű tápanyagpótlás érdekében saját laboratóriumukban talajelem­zéseket végeznek, s ennek alapján kidolgozzák a trágyázási terveket a tenyészidő folyamán és betakarítás­kor szaktanácsadást nyújtanak. A termelési rendszer eredményességét csak hatványozza, hogy a taggazda­ságok többségében szigorúan betart­ják a technológiai fegyelmet. A tag­gazdaságok közül nagyon jó a kap­csolatuk a Szímői (Zemné), a Zlaté Klasy-i, a Blahovai, a Felsőszeü (Horné Saliby), az Oroszkai (Po­hronský Ruskov), a Komjaticei és a Cajkovi Efsz-ekkel. Azt, hogy milyen gyakorlati hasz­nuk származott a gazdaságoknak a termelési rendszer alkalmazásából, nehéz lenne felsorolni, de eendoiom egy-két példa is elegendő, a már említetteken kívül, a termelési rend­szer jelentőségének a dokumentálá­sához. A Mélníki járás Veltmsi Álla­mi Gazdaságában a szarvasmarha­tenyésztésben évek őta komoly ta­karmányozási gondokkal küszködtek. A tehenek napi tejelékenysége nem haladta meg a 8 litert. Amióta azon­ban változtattak a takarmányterme­lés szerkezetén és az évelő takar­mánynövények vetésterületén fele­fele arányban belterjes fűféléket és lucernát termesztenek, megoldottak a takarmányozási prohlémák, a tejelé­­kenység 12 literre növekedett. A légi szövetkezetben azelőtt évelő takarmánynövényekből zöld anyagban számítva évente 37 tonnát gyűröttek be hektáronként. A belteries főfélék termesztésének bevezetésével a zöld­tömeg hozama hektáronkénti átlag­ban eléri a 80—90 tonnát. Ezáltal száz hektárnyi területet felszabadít­hattak a silókukorica termesztésére, s ennek köszönve a tömegtakarmány­­készletüket további 370П tonnával bővítették. Hasonló pozitív példák a többi taggazdaságokhól is felsorol­­haték. Az elmondottakból egyértelműen kitűnik, hogy öntözött körülmények között a belterjes ffifé’éfe termelési rendszerének alkalmazásával nagy­mértékben javítható a tömegtakarmá­nyok készletének mérlege, a takar­mányadag beltartalmi összetétele, de nem utolsósorban a termelés gazda­ságossága is. КТ,ЛМ*РГ9ГК MÁRIA A Hosszúszói (Dlhá Ves) Efsz­ben évek óta ráfizetéssel ter­mesztették a zöldséget. Hogy miért? Azért, mert kellő szakmai tu­dás nélkül végezték e tevékenységet Következésképp: a gyomnövények „Inváziója“, a túlműtrágyázott termő­föld, a szakértelem nélkül alkalma­zott növényvédő szerek miatt olyan­nyira leromlottak a hozamátlagok, hogy a járási mezőgazdasági igazgató­ság ideiglenes intézkedésére tizenkét hektárról hétre csökkentették a zöld­ségfélék vetésterületét. A gazdaság­ban a régi, elgyomosodott parcellá­kat Zeazinnal permetezték, s beve­tették kukoricával. A fokhagyma és a vöröshagyma termesztési területét áthelyezték az ardói határrészbe, az­zal a szerencsepróbáló szándékkal: hátha ott kisebbre nő majd a gyom. A legbiztatóbb változás persze az, hogy februártól új, ez alkalommal valóban szakértő vezetője van a zöldségkertészetnek az 57 éves Barna Zoltán személyében, aki a Safáriko­­vói Állami Gazdaságból Jött át hely­zetet menteni, eredményt javítani. • Milyen „örökséget“ vett át az elődeitől, s most hogyan haladnak, illetve hol tartanak a zöldségter­mesztésben? — érdeklődtem. — Amikor ide kerültem, elször­­nyedtem. A melegágynak nem volt helye. A fóliák alatt biológiailag fé­lig holt, tűlvegyszerezett, koncentrált folyékony nitrogéntrágyával vastagon permetezett talajt találtam. A bárom és fél ár területet befedő fóliásától alá kora tavasszal salátát és karalá­bét vetettünk. Sajnos, a növényzet lassan fejlődött, a saláta fele ki Is pusztult a már említett talajkároso-St Barŕák felvétele — Többször is szorgalmaztam ve­zetőimnél az évekkel ezelőtt vásárolt és kihasználatlanul heverő kerti erő­gépek „bevetését", de egyelőre csu­pán ígéreteket kaptam. Remélem a­­zonban, hogy előbb-utőbb a kerté­szetbe is hasznát vesszük majd a már megvásárolt gépeknek. S ha már Itt tartunk, még egy palántázőgépre és egy rotációs kapára Is égető szük­ségünk volna, hiszen két hektáron az őszi-, egy hektáron a vöröskáposz­ta, nyolcvan áron pedig a paradi­csompalántákat kézzel kellett kiül­tetnünk. Tizennégy asszony dolgozik a ker­tészetben. Közülük néhányan még a korai karalábét szedik, a többiek a télikáposzta-palánták ágyásait gyom­lálják. A kiültetett paradicsomot és karfiolt már egyszer megkapálták. A „veterán“ kertészeti munkások — Jánosdeák Mártonné, Tóth Istvánné, Bakos Barnáné, Mixtaj Béláné — hiányolják a munkájukat megköny­­nyítő gépi eszközöket. A kertészet ágazatvezetője az idei termelési tervet — az Ismertetett ne­hézségek, problémák ellenére is — teljesíthetőnek véli, de elnapol hatat­lan feladatnak tekinti nagyobb dön­téshozatali önállóságának biztosítá­sát, és a munkálatok nagyobb fokú gépesítését. Az elmondottakhoz hoz­zá kell még tennem, hogy Bányász János, az efsz közelmúltban kineve­zett növénytermesztési főágazatveze­­tője, újítások sorozatának bevezeté­sével, bevált termelési módszerek al­kalmazásával Igyekszik lehetőséget teremteni a kertészet fellendítéséhez. KORCSMAROS LÁSZLÓ Zöld bársonyos szőnyegnek, néhol hullámzó tengernek tűnik a királyhelmeci (Krá­ľovský Chlmee) határ. A szél oly­kor felkorbácsolja, az eső megön­tözi. Szépen fejlődik a kenyérnek­­valő, bár jő néhány hét van még hátra, mire megindulnak a kom­bájnok az aranyló táblákon, hogy begyűjtsék a termést. Tavaly ősszel összesen 1550 hektáron vetettek kalászost, mely­ből 1400 hektár a búza, 100 hek­tár a rozs és 50 hektár az őszi árpa. — Öröm ránézni a növényzetre — mondja Leczo István agrármér­nök, a Királyhelmeci Állami Gaz­daság igazgatója a Tiszához kö­zeli búzaföldön. — Repülőgéppel végeztük a gyomirtást, minden ta­posást kár nélkül. Felkészültek az aratásra Koleszár János, a gazdaság nö­vénytermesztési főágazatvezetője így nyilatkozik: — Kegyetlenül megtréfált ben­nünket a hosszan tartó kemény tél. Száz hektár búzát ki kellett szántanunk és 429 hektáron utó­vetést végeztünk. Különben a száz hektár rozs és a 3D0 hektár tava­szi árpánk is szépnek mutatko­zik. Tavaly a búza 4,81, a rozs 5,76, a tavaszi árpa pedig 5,41 tonnával fizetett hektáronként. Az idei tervünk gabonafélékből 3,72 tonnás hozamot irányoz elő, ami 6785 tonna össztermésnek felel meg. Ahhoz, hogy a 7. ötéves terv feladatait maradéktalanul teljesít­sük, 7235 tonna össztermést kel­lene elérnünk, ami négy tonnás átlaghozamnak felel meg. Bízok benne, hogy terveinket sikerül tel­jesítenünk. — Köztudottan belvizes gazda­ság vagyunk — folytatta a be­szélgetést Štefán Husek főmér­nök. — Sok volt a tavaszi csapa­dékból, jöhetne már az igazi me­leg, mert a takarmány begyűjtése komoly problémát okoz. Azért pa­naszra nem lehet oknnk. A má­jusi csapadéktól felfrissült a ha­tár, magukhoz tértek a növények, mégiscsak aranyat ért az az eső. A cukorrépánk és a kukoricánk ugyancsak jó termést ígér. Bélán Józsefnek, a gazdaság gé­pesítési főágazatvezetőjének is van mondanivalója: — Aratásra készen állunk. Ä kombájnokat megjavítottak, a köz­pontban készenlétben állnak az E-516-osok, E-152-esek és a Bizon. Tizenhat saját kombájnunk van. Ggy számoljuk, hogy a vendég­­komhá jnosokkal tizenhat nap alatt végzünk az aratással. A Prešovi Állami Gazdaságtól öt E-512-es kombájnt, a Pnpráditől pedig ki­lenc E-512-es kombájnt kapunk. A két gazdasággal évek őta jő baráti kapcsolatban vagyunk, köl­csönösen segítünk egymásnak az aratási munkálatokban. — Az aratással egy Időben, pontosabban a kombájnokat kö­vetve végezzük majd a szalma­betakarítást is — mondja a főgé­pesítő. — A nyolc szalmaprésünk és a tizenhat szalmafelszedőnk szintén üzemképes, de a baráti gazdaságoktól is kapunk három bálozót és három tehergépkocsit. Különben az aratási munkák so­rán mintegy nyolcvan traktort és 30—35 tehergépkocsit is bevetünk. — A tömegtakarmányunk bősé­ges mennyiségű, ennek ellenére 400—500 hektáron számolunk má­sodvetésben a napraforgó és ku­korica termesztésével — veszi át a szót Koleszár János növényter­mesztési főágazatvezető. Leczo Istvántól, a gazdaság igazgatójától megtudom, hogy az aratőkről az idén is messzemenően gondoskodni fognak. A meleg ételt és hűsítő italt az üzemi konyhájuk révén biztosítják. Ami pedig a szocialistamunka-versenyt illeti? A napi teljesítményt na­ponta értékelik és a legjobb tel­jesítményt elérő dolgozókat a pré­miumon kívül külön tárgyi és pénzjutalomban Is részesítik. Az aratás idejére a gazdaság­ban négy ideiglenes pártcsoportot alakítanak. A csoportok feladata lesz többek között a szocialista­­munka verseny értékelése, a mun­kabiztonsági és a tűzvédelmi fel­ügyelet és természetesen az elő­forduló ügyes-bajos problémák orvoslása, tehát a hiányosságok felszámolása. Egyszóval a Királyhelmeci Álla­mi Gazdaságban készen állr>3k a kenyérnekvaló betakarítására. ILLÉS BERTALAN Az előbbreiépés lehetőségei dás miatt. Másodnövényként zöldpap­rikát (PCR-t, Soroksári és Citrin faj­tákat) termesztünk. A palántákat sa­ját üvegházunkban neveltük ki. A magokat én hoztam „jussba“, hiszen az itt átvett biológiai anyag igen gyenge csíraképességűnek bizonyult. A paprikapalántákat már kiültet­tük. A növényzetet gumitömlő segít­ségével öntözzük és kézzel kapáljuk. El tudja képzelni, milyen munka ez! A legrégebbi dolgozók szerint évek­kel ezelőtt — ugyanezen a helyen — már lóvontatta gépekkel végezték e sorközi művelést. Ma kézzel I Szóró­­fejes öntözőberendezés esőztette a fólia alatt fejlődő növényzetet. Ma pedig a fullasztó hőségben minden egyes tőhöz kézzel kell hozzáirányí­tani az öntözővizet. Hát hová lett va­jon a technika?... A válasz meglepő: a raktárak mé­lyére. Könnyűszerrel beszerelhető volna az automata öntözőberendezés. A két négykerekű, a két kis kerti traktor is előkerült.

Next

/
Oldalképek
Tartalom