Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-22 / 25. szám
1985. június 22. SZABAD FÖLDMŰVES 7 A MEZOGAZDASÄG r : Magyarországi tartózkodásom alatt a Magyar Mezőgazdasági Múzeumba is ellátogattam, ahol dr. Szabó Lóránt főigazgató, a Mezőgazdasági Múzeumok Nemzetközi Szövetségének (AIMA) soros elnöke fogadott szívélyesen. Tájékoztatott a múzeum történetéről és jelenéről, de elsősorban is a jelenlegi állandó kiállításokról. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum épületét, a Vajdahunyadvárat — amely a Hősök tere közvetlen szomszédságában, a Városliget Széchenylszlgetén található — eredetileg az 1886. évi Millenniumi Kiállítás történelmi emlékanyagának elhelyezésére építették, mint ideiglenes kiállítási csarnokot. A főváros közönsége azért nevezte el az egész épületegyüttest „Vajdahunyadvár“-nak, ÉpPt • ■ mert a leginkább »*** sajátos gótikus csoport számos elemébén az erdélyi Vajdahunyad várának jellegzetes jegyeit hordozza. Az épületcsoportot később időtálló anyagból újra felépítették. Ez Alpár Ignác, a neves építész nevéhez fűződik, aki ügy illesztette öszsze az egymástól eltérő — román, gótikus, reneszánsz-barokk — stílusú épületrészeket és az öszszekötő épületcsoportot, hogy az együttes összefoglalja a magyar építőművészet fejlődését Szent István korától a XIX. század fordulójáig. A múzeum első gyűjteményét a Millenniumi Kiállítástól örökölte. A XX század első felében élénk érdeklődés kísérte a múzeum tevékenységéi A második világháború alatt az épületcsoport súlyos károkat szenvedett, a kiállítások és gyűjtemények nagy része megsemmisült. Az épületcsoport újraépítése nagy anyagi áldozatok árán valósult meg. Ottjártamkor is tapasztalhattam, hogy jelenleg a Vajdahunyadvára épületcsoport jának teljes felújítása van folyamatban. Ennek során új kiállítások készülnek, a meglevők pedig gazdagabb tartalommal, tetszetősebb kivitelezésben fogadják a látogatókat. Ma a Magyar Mezőgazdasági Múzeum célja és hivatása a mezőgazdaság történetének, fejlődésének és az utóbbi évtizedek agrárátalakulásának bemutatása, a történeti tanulságok ismertetése és népszerűsítése. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó múzeum a mezőgazdaságon kívül a vadászatot, az erdészetet és a halászatot ts felöleli. A múzeumban a mezőgazdasági termelési rész mellett a feldolgozást, a régi és az új dolgok mellett a jövőt, a távlatokat Is bemutatják A múzeum állandó kiállításai hármas feladatot teljesítenek: felkeltik az utca emberének érdeklő, dését, szakmai tájékoztatást nyújtanak. valamint oktatási és nevelési célokat szolgálnak. A főigazgató kiemelte azt az Igényes tudományos-kutató munkát, amely a kiállítási anyagok (dokumentumok, tárgyak stb.) összegyűjtésére, rendezésére Irányul. A mungeztek. A múzeumba többek között Ján Janovic, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere is ellátogatott. A múzeumban jelenleg számos állandó kiállítás tekinthető meg. „A honfoglaló magyarok és a kora Arpád-kor háziállatai“ című állandó kiállítás keretében a látogató megismerkedhet a háziasítás kialakulásával, a honfoglalás előtti és utáni évszázadok állattartásával, valamint a honfoglalók előkelőbbjeinek ruházatával. A honfoglalók legkedveltebb háziállata a ló volt, az előkelőbbek — amint az a kiállításon ts látható, — lószerszámaikat bronzveretekkel, nyergüket pedig csontberakással díszítették. A honfoglalók hússzükségletük nagyobb részét szarvasmarhatartás révén fedezték. A kiállításon látható, hogy a csontokat velőnyerés céljából feltörték, a szarvakat levágták és a koponyákat felnyitották. Y] M. jegyzetek A honfoglalók a mai magyar szürke marhához viszonyítva egy kisebb testű és kisebb szarvú marhafajtát tartottak. A juh és a kecske szerepe kisebb volt, a sertés viszont ott van valamennyi honfoglalási lelőhely háziállatai között. A honfoglalók háziállatai között megtalálható még a tyúk a liba és a kutya. „A háziállatok kialakulása“ című kiállítás bemutatja, hogy az egyes állatfajokat hol és hogyan háziasították. Az első háziállat a kutya volt, majd a juh és a kecske következett. A sort a sertés, az őstulok, a szarvasmarha őse és a 16 háziasítása folytatja. A látogató térképen szemlélheti a háziállatoknak a Kárpátmedencében való elterjedését, s láthatja azt Is, hogy a háziasítás az állatokban milyen változásokat idézett elő. „A sertéstenyésztés története“ című kiállítás a magyar sertéstenyésztés. -tartás és -feldolgozás történetét ismerteti, eredeti tárgyak és korabeli fotódokumentációs emlékek bemutatásával. A kiállításnak a második világháborúig terjedő időszakot felölelő része szemlélteti az ősi magyarországi sertésfajtákat, valamint az egykori tartási, takarmányozási és hizlalási módszereket, a sertéstartás korabeli paraszti eszközeit, a népi disznóöléskor használt munkaeszközöket. A második kiállítási rész a felszabadulástői napjainkig terjedő időszak sertéstenyésztésével foglalkozik. Különféle segédeszközökkel ismerteti az iparszerűen termelő modern sertéstelepeket, azok berendezéseit és a gazdaságos tartástechnológiákat. „A szarvasmarha-tenyésztés története“ című kiállítás fő mondanivalója és látnivalója — a magyar szürke marha, a magyar tarka marha, és a második világháborút követően új utakra tért szarvasmarha-tenyésztés története — elvezeti a látogatót a kezdetleges, primitív állattartástól a modern, lparszerű szarvasmarha-tenyésztésig. Az egyes fajták, ezen belül pedig az egyedek zöme szobrokban kelnek életre, melyek sajátos jellemvonása, hogy mintegy állatportrék, a mintázott állat egyedi vonásait ragadják meg. A tej- és húsipar főbb termékeit, valamint gyártásuk legjellemzőbb technológiát folyamatait fotók és egyéb segédeszközök szemléltetik. A Magyar Mezőgazdasági Múzeumba 1983-ban Ján Janovic (jobbról), az SZSZK me;'(gazdasági és élelmezésügyi minisztere is ellátogatott. A felvételen dr. Szabö Lóránd főigazgató társaságában látható „A baromfitenyésztés története“ című kiállítás a baromfiak ma Is élő őseinek bemutatásával kezdődik. Számomra Is lenyűgöző látványt nyújtott például a „Paraszti baromfitartás" című rész. A kiállítás második részében a mat háztáji, illetve a baromfihibridekkel, korszerű tartási technológiával dolgozó nagyüzemi baromfitenyésztést dermatoplasztlkák, eredeti munkaeszközök, statisztikai ábrák ismertetik. „A lótenyésztés, története“ című kiállítás a magyarországi lótenyésztés honfoglalástól napjainkig eltelt Időszakának összefoglalására törekszik. Bemutatásra kerülnek azok a fajták, amelyek nagy hatást gyakoroltak a magyar 16 fejlődésére. A látogató megismerkedhet a mezőhegyest, a bábolnai, a kisbéri és a fogarasl ménesbirtok és a lipicai fajta múltjával. A csikós figurája a Hortobágy hangulatos képének egy részletével „eredeti környezetben“ és használati tárgyai között látható. A „Kincsem“ emlékanyagát jó ideig szemléltem. A „magyar csodakanca“ teljesítményét (54 versenyen Indult és valamennyien győzött) azóta sem közelítette meg a világ egyetlen versenylova sem. A kiállításon bemutatásra kerül a szamár és az öszvér Is. „A juhtenyésztés története“ című kiállítás keretében a fényképes ábrázolásokon és a kitömött juhokon kívül az esztétikusán megmintázott szobrok szemléltetik a racka, a Olgája, a fríz, a különféle típusú merlnő, a karakul stb. fajtákat. Láthatók a juhász használati tárgyai és munkaeszközei, a különböző juhhodályok, a tej-, a hús- és a gyapjútermelés és -feldolgozás témakörei, a különféle gyapjúminták. „Az erőgépek története“ című kiállítás szemlélője megtudhatja, hogy a magyarországi gépgyárak közül 1878-tól a Magyar Államvasutak Gépgyára, 1879-től a Nicholson-Gépgyár, a Schltch-gyár, a Höcher testvérek Gépgyára, az Első Magyar Gazdasági Gépgyár és a századfordulótól a Hofherr—Schrantz gyár emelkedett ki szántásra és cséplésre készített gépeivel. A kiállításon többek között látható az 1923—24-ben kifejlesztett 15 lóerős gázolajüzemű magánjárő, a mai traktor őse Is. „Az ekék a XVIII—XIX. században“ című kiállításon láthatók az újkori ekék fejlődésének legfontosabb állomásai. A gazdag modellgyűjtemény alapján a látogató megismerheti az egyes földrészek legjellemzőbb faekéit. A terem egyik sarkában elhelyezett két eke közül az egyik a XVIII. század első éveiből, a Rákócziak zborói (Zborov) uradalmából származik és a legrégibb, egészében fennmaradt eke a Kárpát-medencében. A 16-, illetve az ökörvontatású ekék után néhány modell érzékelteti a gőzekével, illetve a traktorral történő szántást. „A vadászati kiállítás“ az említett épületfelújítási munkák miatt ideiglenes helyen, az emeleti rész barokk szárnyában található. A látogató többek között megtekintheti a Magyarországon vadászható vadfajokat, a fácán eredeti fajtáit, a dámszarvas-trófea gyűjteményt. A nagyterem közepén a vfzivad, az apróvad és a szarvasfélék családja,, élőképi megjelenítése hozza emberközelbe ezeket a nehezen megközelíthető állatokat. A főfal közepén üvegvitrinben, a 18 éven át veretlen magyar rekordtrófea, a világ egyik legnagyobb őzagancsa látható, több mint másfél száz tanulmányi szempontból rendezett őztröfea társaságában. Lenyűgöző látványt nyújt a fegyverterem, végül a jelenleg érvényes magyar világrekord-trófea zárja a sort. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum nagy látogatottságnak örvend. A korábbi évek 170—180 ezer látogatójával szemben a múlt évben 310 ezren tekintették meg az állandó és Időszaki kiállításokat. Közülük több mint ötvenezren külföldről érkeztek. Alaposabb tájékozódásukat több nyelven megjelent prospektusok és idegen nyelvű filmek teszik könnyebbé. Az állandó kiállításokon a látogató gazdag ismeretanyagot és sok tapasztalatot szerezhet. Az egyes kiállítások alaposabb áttanulmányozására következő budapesti utam folyamán még én is visszatérek. A látottak és tapasztaltak alapján a Magyar Mezőgazdasági Múzeum állandó kiállításainak megtekintését melegen ajánlom nemcsak a Budapestre látogató mezőgazdasági dolgozóknak és vezetőknek, hanem az állattenyésztés története iránt érdeklődő egyéneknek is. BARA LÄSZLÖ Bábolnai harci mén — részlet „A lótenyésztés története“ című kiállításból „A sertéstenyésztés története“ című kiállítás egyik részlete V kák igényességét az szabja meg, hogy az állandó kiállítások — melyek időtartama 10—15 év — fejlődési történeteket mutatnak be. Pozitívan értékelte azt is, hogy Magyarországon sok mindent megmentenek a termelőszövetkezetekből. az állami gazdaságokból és az egyénektől. Például a régi mezőgazdasági gépek bejelentése még ottjártamkor is folyamatban volt. Ezt a jövő nemzedékei szempontjából is fontos kezdeményezést az 1979-től érvényben lévő agrártörténeti védelem is szorgalmazza. A MÉM a legjobb termelőszövetkezeti elnököket és állami gazdasági igazgatókat októberben, a múzeumi hónapban már harmadik éve „A szocialista kultúráért“ érdemrendben részesítik. A múzeum a közművelődést is jől szolgálja A múzeum pedagógus például úrákat tarthat, főleg az állattenyésztés vonalán. A természetvédelemmel kapcsolatban szintén szabályos oktatás folyik a múzeumban. Mindez az Országos Pedagógiai Intézettel létesített szoros kapcsolat eredménye. Szabó elvtárs arról is tájékoztatott, hogy a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak huszonhárom részlege van az ország különböző részein. Üjabban — már négy éve — Magyarországon csakis üzemi múzeum alapítható. Még egy érdekesség: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Baráti Körét, amely 1923-tól 1945-ig műkődött. 1973-ban ötvenketlen újra megalapították. Jelenleg a körnek több mint 3500 tagja és 31 helyi csoportja van, a tagok többsége elnök, igazgató, tanár, nyugdíjas stb. Az első elnök például Váncsa Jenő, a jelenlegi mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter volt. A kör és azok csoportjai költségvetés nélkül, saját magukat látják el, a vezetőséget országosan és csoportonként egyaránt ötévenként választják. A múzeum jó kapcsolatot tart fenn a Prágai és a Nyitrai Mezőgazdasági Múzeummal, valamint Dánia, Svédország és az NDK hasonló múzeumaival. Hazánk és az MNK is alapító tagja a Mezőgazdasági Múzeumok Nemzetközi Szövetségének. A főigazgató az elnöki tisztséget 1987-tg tölti be, amikor is a szövetség Magyarországon tartja kongresszusát. A múzeumnak száznegyven dolgozója van, közülük harmincötén egyetemet vé-Az állandó és időszaki kiállításokat egyre többen tekintik meg
