Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-08 / 23. szám
1985. június 8. 23. szám XXXVI. évfolyam ЯВВШ’ Ага 1,— Kčs fogyasztásunk minősége Asszonyt élet -• emberi példa Az utóbbi évtizedekben a lakosság áruellátása mindinkább az életszínvonal elemévé, szerves részévé vált. A jövedelmek dinamikus növelésének csakis akkor van tényleges értelme — ezt bizonyították az elmúlt időszak tapasztalatai —, ha azt a lakosság az igényeknek és hazánk gazda sági fejlettségének megfelelően árukra és szolgáltatásukra tetszés szerint elköltheti. A belkereskedelem ennek a feladatának eddig alapjában megfelelt, s az áruellátás folyamatosan javait. A nehezebbé és bonyolultabbá vált közgazdasági feltételek, az életsziuvonal mérsékeltebb Ütemű nüvekedé se nem változtatta meg a fenti alapelvek helyességét, sót még inkább növeli azok jelentőségét. A rá háruló feladatuk megoldását döntő mértékben , meghatározza az a tény, hogy a belkereskedelmi árualap döntő része a belföldi termelésből származik. Így a belkereskedelem hazai árubeszerzését jelentősen befolyásolják a tér melés. a gazdasági fejlődés eredményei és általános problémái. A termékszerkezet korszerűsítése például a fogyasztási cikkek termelésében is együtt jár egyes gyártmányok megszűnésével, ami nem ritkán átmeneti hiányokat okoz. Számolnunk kell azzal is. hogy az egyensúly ja vitását szolgáló export növelése egyes esetekben a világpiac kunjnkt ti rá I is ingadozásai, vagy egyszerűen a vállalati érdekeltség következtében szűkítheti a belföldi árualapokat. A belkereskedelem megrendeléseinek teljesítését gyakran késleltetik vagy megakadályozzák a termelők fokozódó alapanyag-beszerzési nehéz ségei és az úgynevezett ipari háttér gyengeségének eléggé közismert problémái. Az import bővítése természetesen megoldaná az áruellátás sok gondját, de a népgazdaság — s így a kereskedelem — behozatali lehetőségei is korlátozottak. A szocialista integráció folyamatában a fogyasztási cik kék szakosított gyártására és koope rációjára irányuló együttműködés a legutóbbi időkig háttérhe szorult. A nein kielégítő haladás ezen a területen azzal függött össze, hogy a többi szocialista ország is a hazai áruellátás javításál helyezte előtérbe. A lo gyasztási cikkek tőkés impurtja növelésének pedig külkereskedelmi egyensúlyi gondjaink szabtak határt. Ebben a helyzetben a kereskede lemnek fokozottan ki kell használnia minden lehetőséget, amellyel a nehézségek ellenére is bővítheti árukínálatát. javíthatja az ellátást. Ilyen lehetőség: a KGST tagországok közötti egyiittmóködésen alapuló belkereskedelmi választékr.sere, a kishalár menti árucsere, az úgynevezett áruházi csere, és mindazokon a területeken. ahol erre móri van, a kereskedelem termelésszení tevékenységének erőteljes fejlesztése. A kereskedelem feladata tehát a legáltalánosabb megfogalmazás szerint az ipar által megtermelt áruk raktározása, továbbá az újratermelés folyamatának zavartalan biztosítása, gyorsítása. Ebből következik a keres kedelem hagyományos termelésszervező feladata: a piaci igények gnn dns felmérése és az iparhoz való továbbítása a szükséges mennyiségű és minőségű áru megrendelése. A prognózisokat nem készítő vállalatok — hazánkban sajnns több van belőlük — gyakran azzal mentegetőznek. hngy nincs sa|át piackutató apparátusuk vagy akár csak egy. ki zárólag ilyen kérdésekkel foglalkozó szakemberük. Ez az érvelés persze nein lehet mentség, ráadásul félre értésen alapszik. Tudni kellene ugvanis. hogy a prognózisok készítését sehol sem lehet egyetlen szak emberre bízni, sőt még önálló piackutató apparátusra is aligha. Az elő rejelzés ugyanis messze túllépi a piackutatás szokványos határait, s készítése műszaki, közgazdasági, kereskede'mi szakemberek egész sorának együttműködését teszi szükségessé. s általában úgynevezett szakértő csoportmunkát igényel. A tényállás azt igazolja, hogy gyakran megfeledkezünk arról az alapszabályról, hogy az igény, a fo gyasztás szüli az árut; ugyanakkor az áru szüli az igényt. Ez az objektiven törvényszerű körforgás nálunk olykor megáll, hol az igény, hol a termelés, s ebből kifolyólag a kínálat miatt. Pedig akár Marxot is idézhetnénk ezzel-kapcsolatban: „Szükséglet nélkül nincs termelés. De a fogyasztás újratermeli a szükségletet.“ Áruellátásunk gyengesége mögött j az áll, hogy iparunk korántsem kényezteti el a fngvasztóküzösséget az új. korszerű cikkeivel. Nem ösztönöz korszerűbb fogyasztásra, s ha meg is teszi, többnyire megfelelő propaganda. csomagolás és reklám nélkül, vagy ügyetlen, kapkodó üzletpolitikával. Például a beharangozott új cikk egy idő múlva hiánycikké válik. Ügy tetszik — ez a fogyasztónak viszont egyáltalán nem tetszik —, hogy bizo nyos közszükségleti cikkeket gyártó iparágak, üzemek számára kellemes, kényelmes a mai helyzet,, hiszen a nem korszerű, nem igényes termékei [ két is el tudják adni. Nem érdekük, hngy igényt keltsenek, mert akkor régi termékök esetleg a nyakukon marad. Bár így is meglehetősen sok nehezen eladható vagy leliesen eladhatatlan termék fekszik et a különböző nagy- és kiskereskedelmi raktárakban. Fogyasztásunk színvonalának eme lése végett mindenképpen szükséges tehát, hogy tovább növeljük a termelővállalatok piaci érdekeltségét — ezt a párt Központi Bizottsága 11. ülésének határozatai is egyértelműen teszögezik —, s az ellátási fe lelocséget. amit egyesek rendkívül hibásan a belkereskedelemre akar nak korlátozni. A lakosság fogyasztásáért. e fogyasztás színvonaláért — magyarul az áruellátásért — nagyobbrészt az ipar a lelelös. Így például minden olyan esetben, amikor az általa gyártott termékekből nincs vagy alig van külföldről behozatal. Ilyen például konkrétan az élelmiszer. Az utóbbi minőségével ezúttal nem kívánunk foglalkozni, néhány hiányosságra viszunt feltétlenül fel kell hívni a figyelmet. Tejben például bővelkedünk. s gvakran hangoztatjuk, hogy igyunk több tejet. Gyakran panaszkodunk. hogy tejből és tejtermé kékből sokkal kevesebb kerül az asztalunkra, mint amennyit a fejlett táplálkozási kultúrájú országokban fo gyasztanak. Közben megfeledkezünk arról, hogy ezekben az országokban nem folyadéktejből nagy a fogyasztás. hanem tejtermékekből, s ebből a választékuk sokkal nagyobb, mint a miénk. Üzleteinkből hiányoznak az új, kelendő sajtok, a túró. a tartós tej. az Ízesített joghurt stb. A sort folytathatnánk azzal a problémával, hogy nálunk a vevő az élelmiszerek vásárlása kapcsán gyakran bizonytalan. Nein biztos a dolgában, mert kevés információt kap. Gyakran előfordul, hogy a hivatalos rendelkezések ellenére sincs az áru hoz használati utasítás, vagy ha van is, gyakran megtévesztő adatokat tartalmaz a használhatóságról, az eltarthatóságról. Ráírják a termékre, hogy meddig használbatu. csak éppen a gyártás idejét felejtik el feltüntet ni. Arról már nem is szólva, hngy rosszul vélt üzleti érdekből, még a lejárt határidejű terméket is rásóz i zák a vevőre, ami vétkes felelőtlen- j ség. Szükségszerű fogyasztásunk minőségi gyengeségeit az eddiginél szélesebb körben, jobban kell vizsgálni, tárgvalni. elemezni, részben azért, mert ez kötelesség a lakossággal szemben, részben pedig azért, mert a szocialista társadalom egyik igen fontos feladata a szükségletek lehe tőségekhez mért legjobb kielégítése. Hisz végül is mindannyian fogyasztók vágyónk. CSIBA I.ÄSZLÖ A „lélek tükrének“ szokták nevezni a szemet, de Veronika Špalková arcán a szemmel elvitt a száj is tükrözi a fejőnő lelkét. Szépen ívelt, hosszúkás ajka rendkívül kifejező, olykor . figyelő, máskor örömteljes, biggyesztése tudatosságot árül el, ajka sarkában pedig olyan mosoly rejtőzik, mint a madár, amely minden pillanatban elröppenni kész. Az egész arc figyelmet, bizalmat, készséget fejez ki. — Kysucáfi születtem, s gyermekként éltem át a világháború apokalipszisét. Később megfogadtam, hogy annyit teszek az emberekért, a tisztességes életért, amennyi csak telik belőlem. Mert becsületesen, lelkiis inerettel dolgozni csak ezzel a táv lattal, ezzel az optimizmussal lehet igazán, mert az használja ki jól éveit, aki bármikor elszámolhat róluk. A közösségnek, de elsősorban önmagának — vallja a Szocialista Munka Hőse. Veronika Špalková azon dolgozó nők közé tartozik, akik ha esik, ha fúj, hétköznap, vasárnap napkelte előtt zárják be maguk mögött az otthon kapuját. — Majdnem életem felét, húsz évet töltöttem el az állattenyésztésben, pontosabban a tehenészetien. Ebből tizenkettőt a Chorvatský Grob-i Efsz. ben. A Haladás nevet viselő szövetkezet bernolákovói farmján Vlasta Gátlóvá társaságában negyvenhét tehenet fej, az állomány takarmányozását a férje, Gabriel Soalek végzi. A szövetkezetj ben vállalt ntunk-a kezdetén 2400 liter volt az évi tehenenként! fejési át lag. tavaly viszont már elérte a hat ezer 424 litert, s a tej minden literje első minőségi osztályba nyert besorolást. Férjem azon 22 tagú ezüstérmes szocialista brigád vezetője, melyhez én is tartozom. A brigádgvűtéseken mindig részletesen megbeszél |ük azokat a személyre szóló feladatokat, amelyeket a tervezett célok eléréséhez kinek-kinek meg kell valósítani. Ezt nagyon lényegesnek tartom, hiszen a mi hagyományos telepünkön az embernek különösen fontos szerepe van. A termelés mellett a környezet szépítésére Is nagy gondot fordítunk. Űgv gondolom, hogy az én kitüntetésem sem csupán nekem szól, hanem kolléganőm, Vlasta Gallová és az egész kollektíva elismerése is. A-mikor meghallottam a kitüntetés hírét, őszintén bevallom, sírva lakadtam. Nem akartam hinni a nagy megtiszteltetésnek — fonja az emlékezés halóját a fejőnő. a feleség, az édesanya, aki négy gyermeknek adott életet, négy fiút nevelt lel. — Legidősebb fiam szintén a szövetkezet állatteúyésztésében dnlgo zik. Fiaimat a munka becsületére és szeretetére, s arra neveltem hegy ináról holnapra az új. az esetleg lé nyegesen magasabb követelményekhez igazítsák felkészültségüket — mondja anyai büszkeséggel, majd újra munkakörére tereli a szót. — Gyakori téma, hiszen legtöbb gond, hogv a kiöregedő emberek helyére nagyon nehéz fiatalokat ál if tani. A műhelybe és a kevésbé kötött munkaterületekre még csak mennek, de az állattenyésztésbe csupán elvétve. Szerencsére mi nem küszködünk ilyen gondokkal. A tehenészeiünkben sok a fiatal. Nem agitáiásra és csábításra, hanem önszántukból, maguktól jöttek. Matej Laposny agrármérnök elnöksége alatt ugyanis a korszerűsítésnek köszönve könnyebb lelt a munka. A siker zálogaként a szívvel-lélekkel végzett munkát említeném. Az állatot nem lehet i nem szeretni, s a gondoskodásnak minden nap megvan az eredménye. Enélkül lehet az épület, a technológia akármilyen korszerű is, az eredn'ények elmaradnak. Gyakran járok tapasztalatcserére, amelyeken nem egy szakosított tehenészeti telep szakembere elmondja, hogy veszteséges az ágazat, vagy éppen. hogy „nullára kifut“. Ezt én gyakorlatilag nem tudom elképzelni, mert hogy ha igazán komolyan veszi valaki a munkáját, akkor hogyan futhatja az erőből veszteségre. Egyébként helyesnek tartom azokat az érveket, amelyek a szocialista brigádok kezdeményező készségének megőrzése, illetve növelése és a for malis vonások csökkentése mellett szólnak. Szövetkezetünkben például a vállalt többletteljesítmény és egyegy brigádtag tényleges társadalmi munkája, valamint a munkahelyén betöltött szerepe alapján, a helyi sajátosságok és lehetőségek figyelembevételével ösztönzik a szncialistabrigád mozgalmat. így sakkal inkább az élethez szabott szocialista vállalások szüleinek. Ennek köszönhető, hngy a magunk munkáján kívül egymásra is figyelünk. Úgy veszem észre, hogy ez a szemlélet kollektívánkban egyre természetesebbé válik. Spalekékkal tulajdonképpen nem történt semmi az állattenyésztésben eltöltött húsz év alatt. Dolgoztak — és boldogan éltek. Gyereket neveltek, korszerű családi házat építettek, s munkatársaik a szövetkezet közösségében nevelődtek maguk is. A szocialista brigád tagjaival együtt moziba, színházba és sportrendezvényekre járnak, s Jaltába készülnek nyaralni. Nem. emelkedtek ki: milliókkal együtt emelkedtek égyütt. Karriert nem csináltak: „karriert“ a közösség csinált, az az osztály, melyhez tartoznak, s melynek tagjai. • • • Az istállóban eligazító csönd honol. A kérődző, fényesszórű, jámbor tehenek olyan látványt nyújtanak, hogy szinte megigézik az embert. A tejtartályok, amelyekbe délután szinte zengve csurog a tej, hangtalanul- sorakoznak. Veronika Špalková, a Szocialista Munka Hőse munkába készül. — Meghatározott harmonogramunk szerint a reggeli és a délutáni műszak egyaránt négy órakor kezdődik. Reggel háromkor kelek, számomra tehát törvényszerű a hajnali álmok föláldozása. A hétköznapi feladatok meg oldásához szükségem van a elszánt ságra, s az akarásra. Mert a köznapok egész embert kívánnak. Nagyolt bat annál, mint amilyennek lapaszta lat nélkül a kívülállók képzelik. A sokat elsősorban önmagámtól követelem meg. s ilyen erkölcsi alánról várom a közösségtől is a maximumot — mondja búcsúzáskor. S e szavak azt juttatják eszembe, hogy az emberi Cletet a dolgos hétköznapok aranvszálával szőve lehet igazán megszépíteni. Veronika Špalková élete ezért példázass sors. A felkészültség és a vállalkozó kedély, a munka és a jó akarat, ami életét meghatározza: aszszenyi életből lett emberi példa, mely méltó tevékenységi kört nyervén társadalmilag is hasznos. Megfordítva: elengedhetetlenek az olyan lelki-emberi előfeltételek abhoz. hogy a társadalom-alakító célok sikerrel megvalósulhassanak. —csiba — C
