Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-19 / 3. szám

1985. január 19. ★ 3. szám if XXXVI. évfolyam ★ Ara 1,— Kčs Brigádszerfl munkaszervezés es iutalmazás az áliattenveszteslien Az egyetlen értékteremtő tényező az emberi munka.. így tanítja ezt a politikai gazdaságtan és erről győz­nek meg bennünket a termelőfolya­matok a nap minden órájában. A munka értékteremtő hatásfoka viszont a munkát végző ember szakképzett­ségétől, a hozzáállásától és az ered­ményekben való érdekeltségétől, a termelőeszközök színvonalától, a munka szervezettségétől és szervezeti formáitól függ. Nehéz lenne e ténye­zők között fontossági sorrendet meg­állapítani, hisz a termelési eredmény mindig e tényezők együttes hatása­ként jön létre. Azt viszont tudjuk, hogy a döntő tényező az ember, s an­nak a termelőfolyamathoz és a benne részt vevő többi emberhez való vi­szonya. Ez az alapvető törvényszerű­ség ad különleges jelentőséget a szervezésnek és az érdekeltségi for­mák helyes megválasztásának. Hogy melyik a legmegfelelőbb mun­kaszervezési és érdekeltségi forma, azt mindenkor a termelési folyamat jellege és milyensége dönti el. Az alapelvek általános érvényűek, gya­korlati alkalmazásukról viszont az adott konkrét feltételek alapján kell dönteni. Ez törvényszerűen abból kö­vetkezik, hogy a korszerű termelési folyamatok a munkamegosztás elvei szerint megvalósított szakosított rész­­folyamatokból és a részfolyamatokat végző emberek együttműködéséből Alinak. Ezért alapvető követelmény, hogy az ember minél pontosabban Ismerje feladatát, adva legyenek szá­mára a teljesítéshez szükséges felté­telek. s jutalmazásának mértéke a teljesítéstől függjön. Persze, személy­re mérten általában csak a részfo­lyamatok feladatai határozhatók meg, magát a termelési folyamat összered­­ményét rendszerint egy-egy munka­­közösségre, brigádra kell bízni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a terme­lési folyamatok többségében a dol­gozó érdekeltsége sem korlátozódhat csupán a saját személyi feladatainak teljesítésére, hanem ki kell terjednie a brigád egészének munkaeredmé­nyeire is. Ez leginkább azokon a munkahelyeken valósítható meg. ahol a termelés folyamatos, azonos jellegű ismétlődő műveletekből áll és ered­ményei folyamatosan mérhetők. Nem véletlen tehát, hogy a brigádszerű munkaszervezés és érdekeltség első­sorban a természeti behatásoktól ke­vésbé függő ágazatokban, így főleg az iparban alakult ki és terjedt el. Viszont az is természetes, hogy az ott mutatkozó pozitív hatásait más ága­zatokban, így a mezőgazdaságban is ki kell használni. A brigádszerű mun­kaszervezés és jutalmazás bevezetése és elterjesztése mezőgazdasági üze­meinkben két-három évvel ezelőtt kezdődött, ezért eredményei és ta­pasztalatai már értékelhetők. Mi e ta­pasztalatok lényege? Elsősorban az. hogy igenis, a mezőgazdaságban is sikerrel akalmazható, de alkalmazása kiterjedt és alapos politikai szervezési előkészítést, a munkahelyi folyamatok és viszonyok elemzését és annak meg­felelő differenciált megoldási formák gondos kimunkálását követeli meg. Semmiképpen sem hagyatkozhatunk máshonnét kölcsönzött modellek gé­pies alkalmazására, nem tekinthetjük kampányfeladatnak és nem oldható meg frontálisan, vagyis az összes munkahelyen egyszerre történő beve­zetéssel. Tudomásul kell venni, hogy a mezőgazdaságon belül az egyes ágazatok termelési folyamatai alap­vetően különböznek egymástól, sőt még az azonos ágazatok között is igen nagy eltérések vannak az alkal­mazott technológiák milyensége sze­rint. A legkedvezőbb feltételeket az állattenyésztés nyújtja, mely fedél alatt történik, s a termelése folyama­tos. Itt is elsősorban azok a munka­helyek, ahol maga az alkalmazott technológia követeli meg a csoportos, tehát a brigádszerű munkaszervezést, mint például a nagykapacitású tehén­istállókban, ahol már maguk a mű­szaki feltételek sem engedik meg az állatok és a feladatok személyre me­nő elosztását. Ezeken a munkahelye­ken a fő cél az, hogy olyan magas erkölcsi-politikai szinttel bíró mun­kakollektívákat neveljünk ki és tart­sunk fenn, melyek nem tűrik meg so­raikban a hanyag és felelőtlen mun­kát, melyek azonosan magas szintű követelményeket támasztanak a kol­lektíva minden egyes tagjával szem­ben, s a morális és az anyagi érvé­nyesülés útját a brigádra bízott ter­melési és gazdasági feladatok minél jobb teljesítésében látják. Az ilyen munkahelyi légkört viszont nem le­het egyik napról a másikra csupán határozatok és döntések útján létre­hozni. Ehhez tartós, céltudatos neve­lő munka és nagy türelem kell. Ez viszont nem jelenti azt, hogy azokon a munkahelyeken, ahol az alkalma­zott technológia lehetővé teszi a személyre szóló munka- és feladat­elosztást, ott is át kell térni a bri­gádokra történő feladatelosztásra. Ez azzal az esetleges veszéllyel járna, hogy a személyes felelősség csökken­ne és helyette anonimitás terjedne el. Az ilyen munkahelyeken a megol­dás abban a formában kínálkozik, hogy míg az alapjutalmat az egyes dolgozók (pl. fejők) az egyéni telje­sítményeik alapján kapják, addig az ösztönző bérrészt — az eredménypré­miumokat, osztalékot stb. — részben, vagy egészben az egész kollektíva, tehát a brigád eredményei határozzák meg. E módon biztosítani lehet, hogy az egyes dolgozók ne csak abban legyenek érdekelve, hogy személyes termelési feladataikat mennyiségileg és minőségileg maradéktalanul telje­sítik vagy túlszárnyalják — esetleg egymás rovására is —, hanem abban is, hogy a feladatok az egész brigád méretében is teljesítve legyenek, ki­használva ehhez a kollektíva belső erejét, a kölcsönös értékelést, ellen­őrzést és ösztönzést, különösen ott, ahol a kollektíva szocialista brigád formájában működik. Ma már szép számmal van ilyenre példa, főleg azo­kon a korszerű technológiával műkö­dő állattenyésztési munkahelyeken, ahol a brigádszerű munkaszervezést maga a technológia követeli meg. Ilyenek a modern tehénistállók, ma­­lacelletők, baromfifarmok, főleg pe­dig azok a sertéstenyésztési telepek, melyek egy feladatiánccá szervezték a sertésreprodukció teljes folyamatát a kocafedeztetéstől, az elletésen keresz­tül a malacelválasztásig, több műsza­kos munkarend alkalmazása mellett. Ott, ahol a brigádszerű munkaszerve­zést kellően előkészítették és ahol szerződéses formában biztosították a brigádszerü működéshez szükséges feltételeket, ott ez a munkaszervezési és jutalmazási forma eredményekkel járt. Itt is érvényes, hogy eredménye­ket csak átfogó és minden részlet­­kérdésre kiterjedő megoldásoktól le­het várni. Minden egyes brigádra ki keli dolgozni annak teljes működési szabályzatát és lehetőleg szerződés­ben kell rögzíteni a jogokat és a kö­telességeket. A brigádszerű munkaszervezés és jutalmazás szinte kínálja a lehetősé­get. hogy az egyes brigádok önelszá­moló egységenként legyenek megszer­vezve. ha nem is mint teljes pénzügyi tervvel rendelkező gazdasági közpon­tok, hanem legalább is mint olyan költségközpontok, melyek termelési feladataik mellett meghatározott költ­ségkerettel rendelkeznek, melyek megtakarításaiból anyagilag része­sednek. Mezőgazdasági üzemeink rendel­keznek azokkal a személyi feltételek­kel. melyek a brigádszerű munka­­szervezés és jutalmazás alkalmazását az állattenyésztésben lehetővé teszik. Szakkádereik ki tudják munkálni a saját Szeműk, illetve az egyes mun­kahelyek konkrét feltételeinek meg­felelő szabályzatokat, dolgozóik pe­dig rendelkeznek azzal a fejlettségi szinttel, hogy megértsék és megvaló­sítsák a kollektív és a személyes fe­lelősség, valamint az egyéni és a kol­lektív anyagi érdekeltség mozgósító erejének összekapcsolását, s ezáltal a munkakollektívák össszeforrottsá­­gának további elmélyítését. Az Időszerű mezőgazdasági munkák sorában lényeges feladatként a gépek javítása áll. Értékes gépekkel rendelkezünk, s a nagy értéket képviselő gépek fokozottabb gondoskodást kívánnak. Na­gyobb figyelmet 'és nagyobb felelősséget követel ez a munka, melynek, az akadozó alkatrészellátás következtében, bonyodalmak nélkül csak azokban a gazdaságokban tudnak megfelelni, ahol korszerű műhelyekkel rendelkeznek. A gépjavítás ésszerű megszervezése, a költségtényezők figyelembevéte­le, a takarékosság szem előtt tartása, s lényegében a javítási munka hatékonysága nagy felelősséget ró a vezetőkre és a műhelyek dolgozóira. Fotó: S. Krajíovič A céltudatos munka eredménye Az elmúlt hetekben találkoztunk gazdaságunk csaknem vala­mennyi dolgozójával. Tizen­egy részlegünkön szakszervezeti év­záró gyűléseket tartottunk; a szak­szervezeti munka értékelése mellett elemeztük évi feladatainkat, s felvá­zoltuk a Jövő tervei biztosításának lehetőségeit. Az elemzésekből kitűnik, hogy gazdaságunk az egyik legered­ményesebb évét zárta. Csak néhány számadat a sokból. A tervezett telje­sítményeket 25 millió koronával túl­szárnyaltuk, így 240 millió korona teljesítményértéket értünk el, az össz­bevételeinket szintén 25 millió koro­nával szárnyaltuk túl. Az állatte­nyésztés bevétele 13 millió koroná­val, a növénytermesztés bevétele pe­dig 12 millió koronával lett maga­sabb a tervezettnél. Az állattenyésztésben elért eredmé­nyeink is elfogadhatók. Az egy tehén­re eső évi tejhozam megközelítette az 5200 litert (2100 darab tehénnél). Betegség miatt 200 tehenet likvidál­nunk kellett Jánosteleken, de az évi tejmennyiség a kieséi ellenére sem csökkent. Viszont kiválóan működik az újmajori ezres tehénfarm. A sertés­­tenyésztésben vannak kisebb-nagyobb problémák, de az elért eredmények itt is elfogadhatók. örülünk annak, hogy növényter­mesztésünk nagyon jól vizsgázott. A gazdaság fennállása óta a legjobb eredményeket értük el a tavalyi év­ben. Gabonafélékből négyezer hek­táron csaknem 8 tonnás hektárhoza­mot értünk el. a tervezett gabona­mennyiséget 6510 tonnával túlszár­nyaltuk. Megnyugtató, hogy a kuko­rica az idén is jól termett: 1550 hek­táron 8.2 tonnás hektárhozamot ér­tünk el. A cukorrépa — annak elle­nére, hogy több mint a felét kétszer kellelt vetni — elfogadható hektár­­hozamot adott — 510 hektáron 50,8 tonnát. Jó minőségű és elegendő mennyiségű takarmányt biztosítot­tunk az állatállománynak. A tervezett nyereségünket 10—11 millió koronával szárnyaltuk túl. Ogy érezzük, nem élünk mások rovására. A munkatermelékenységet 12 száza­lékkal, az átlagkeresetet pedig négy százalékkal fogjuk emelni. Az említett évzáró gyűléseken apró­lékosan foglalkoztunk az előttünk ál­ló feladatok teljesítésével. Az elért eredmények mellett tartalékaink Is vannak. Még mindig észlelhetők kü­lönbségek egyes munkahelyek között, bár a feltételek azonosak. Tudatos szervező munkával, a párt alapszer­vezeteinek bevonásával éppen ezeket a különbségeket akarjuk a minimá­lisra csökkenteni. Az utóbbi időben gazdaságunk ve­zető dolgozóit és kommunistáit sokat foglalkoztatta az idei abraktakarmány biztosítása. Elgondolkoztató: meny­nyire ösztönző az a gyakorlat, hogy a terven felüli gabonatermést leszá­■mmxmieztinmaniHi mítják a következő év limitjéből. Nem is beszélve arról, hogy ennek egy ré­szét inár felhasználtuk a terven fe­lüli termelésre: tej, hús. Ez a niveii­­ziáció helytelen irányzat. Ügy érez­zük. aki többet termel, ezáltal bün­tetve van. Aki pedig nem teljesíti a tervet, a takarmánymennyiség annak a számára is biztosított. Az érvényben levő norma a cukor­répa cukortartalmának megállapítá­sára és a levonások — sújtják a me­zőgazdasági üzemeket. Egyoldalú előnyhöz, monopolhelyzetbe juttatják a cukorgyárakat. Véleményünk szerint a mintavétel -a szállítóeszközökről helytelen: nem átlagmintát szednek, hanem állandóan egy és ugyanazon helyről — 80 cm-re a szállítóeszköz jobb oldaláról, ahová a répaszedő a legpiszkosabb répát és a földet hány­ja. Harmadik észrevétel. Tavaly újra meggyőződtünk arról, hogy a kuko­rica a tájunk növénye. Gondoljunk csak arra, hogy valamikor a legsze­gényebbek, a cselédek kis darab földjükbe is kukoricát vetettek. Így van ez ma is: nálunk a legintenzí­vebb növény a kukorica. A helyes agrotechnika alkalmazása mellett a jövőben nagyobb gondot kell fordí­tani a vetőmag-fajták kiválasztására. A kukorica vetőmag biztosításánál ne legyünk lokálpatrióták. A hazai fajtáknál léteznek sokkal jobb, inten­zívebb fajták is. Gondolok itt a Pio­nier és a Dzsekvisz fajtára. A licenc­­ben vásárolt eddigi fajták is a gyön­gébbek közé tartoznak. Gondolok itt a 3978-ra és a Dea fajtára. Ezeket a problémákat azért hang­súlyozom, mert ezek eddig nem talál­tak meghallgatásra. Végezetül szeret­ném hangsúlyozni, hogy gazdaságunk dolgozói a rájuk háruló feladatokat a jövőben is sikeresen megoldják. FEKETE JÖZSEF, a Szocialista Munka Hőse, a nagymegyeri (Calovo) Agrokomplex igazgatója ■■Ш»«Я«Я*ЯЖЯ Dr. CSÉFALVAY GÄBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom