Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-27 / 17. szám
LMsčg stpiufüiak A lágyeleség használatát mindenekelőtt a nem túl népes állománnyal rendelkező nyulászoknak Javasoljuk. A nedvesített keverék előnye, hogy összeállításával gazdaságosan kihasználhatjuk a könnyen hozzáférhető forrásokat és az élelmiszermaradékokat, és ezzel Jövedelmezőbbé tehetjük a háztáji nyúltenyésztést. A lágyeleség használatának további e'őnye, hogy ebbe az eledelbe könnyen belekeverhetjük a különféle vitaminős és ásványi kiegészítőket, az állati eredetű összetevőket, valamint a gyógyszereket is. A lágyeleség alapját rendszerint a szétmorzsolt főtt burgonya adja, de készülhet reszelt sárgarépából, tökből vagy akár húsdarálón megdarált zöldtakarmányból (here, lucerna stb.) is. A kásaszerfl alaptakarmányhoz további kiegészítőket adagolunk, mint például gabonafélékből vagy hüvelyesekből készült darát, húsdarálón megdarált konyhai hulladékot, gyümölcs- és zöldséghulladékot, aludttejet, vitaminos és ásványi kiegészítőket, élesztőt, sót stb. Kizárólag a szénát és a kapásokat adagoljuk külön. Ilyen lágyeleséget a nyulak valamennyi korcsoportjának adhatunk, mégpedig élősúly-kilogrammonkénti 30—35 grammos napi menynyiségben. Az állatok általában szívesen fogyasztják ezt az eleséget és szépen fejlődnek tőle. A tenyésztők figyelmébe ajánljuk, hogy a lágyeleség hmrzsalékos konzisztenciájú legyen. A túl lágy, kásaszerű eleség nem jó, mert a nyulak összekenik vele magukat. Télen a reggeli etetés alkalmával takarmányrépát, karórépát, sárgarépát meg karalábét adunk, délben lágyeleséget, este pedig szénát kínálunk a nyulaknak. A nyári hónapokban reggel füvet, délben lágyeleséget, este pedig zöldtakarmányt vagy lombos fákról vágott ágakat ésszerű felkínálni az állatoknak. A lágyeleségből mindig csak annyit készítsünk, amennvit egyszerre képesek elfogyasztani a nvulak Ezt e keveréket másnapig nem tárolhatjuk, mert könnyen niegsavanyodik és komoly emésztési zavarokat okozhat a nyulaknál. fKraükovodsztvo i zverovodsztvo) Az elmúlt esztendő — néhány állati kártevő, illetve kórokozá kártételétől eltekintve — növényvédelmi szempontból nem okozott különösebb gondot termelőinknek. Ogy is mondhatnánk, hogy a múlt év az 1983-as szélsőségesen forró és száraz nyár mérsékeltebb folytatása volt. Ugyanis az 1983-as esztendő több olyan kártevőnek kedvezett, melyekkel már több mint egy évtizede nem volt különösebb problémánk. E kártevők közül elsősorban a pajzstetű és a lombosfa-fehérmoly érdemel említést. A pajzstetvek közül a szllva-pajzstetű meg a veszélyes karantén kártevőként számon tartott kaliforniai pajzstetű szaporodott el több helyütt k\ros mértékben. A kártevők állományának felszaporodásához azonban nem csupán a kedvező időjárás járult hozzá, de az is, hogy — elővigyázatlanságból vagy nemtörődömségből — sok helyütt a termelők kihagyogatják a gyümölcsfák és a bogyósok téli lemosó permetezését. A kaliforniai pajzstetűvei elsősorban a ribiszkén találkozhatunk, ami szintén azt igazolja, hogy a kertészkedők a bogyósok téli lemosó permetezésének általában nem tulajdonftanak kellő fontosságot. A szilva-pajzstetű főleg a szilvaféléken szaporodott el, de néhol a bogyósok is komolyan fertőződtek. A tél folyamán végzett felmérésekből arra lehet következtetni, hogy az idén is számítani keli a pajzstetvek terjedésére. Komolyabb fertőzés elsősorban ott várható, ahol az elmúlt télen is elmulasztották a vegyszeres permetezést. Ugyanis a pajzstetvek ellen a téli vagy tél végi lemosó permetezéssel le hét leghatásosabban harcolni. A tenyészidőben több pontosan időzített kezeléssel lehet fékeb tartani ezeket a szívé kártevőket. A lárvák rajzásakor végzett permetezés a leghatásosabb, de a gyümölcsérés miatt ezeket a kezeléseket nem mindig lehet elvégezni (kötelező élelmezés-egészségügyi várakozási idő). Szlovákia legmelegebb körzeteiben tavaly is folytatódott a lombosfa-fehérmoly kártétele. Ha abbúl az ismeretből indulunk ki, hogy ez a kártevő csak időnként szaporodik el vészesen, és figyelembe veszszük, hogy az utóbbi két évben helyenként érzékeny kárt okozott a termelőknek, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy — mivel a természetes ellennyit jelent, hogy aki nem Arborol vagy Oleoekamet készítményt használt a lemosó permetezésre, az a máit évihez hasonló kártételre számíthat, feltéve, hogy a tenyészidő során nem szentel fokozott figyelmet a kártevő irtásának. Jó eredményt lebet elérni, ha közvetlenül virágzás előtt speciális atkaölő szerrel (Plictran, Miiből) megpermetezzük az almafákat (ez az atkák tömeges kelésének időszaka). Főleg az érzékeny alma és Hogyan készüljünk a növényvédelemre? ségei, meg a hideg tál jelentősen megtizedelte a telelő bábokat — ettől az évtől kezdve várhatóan csökkenni fog e kártevő előfordulása. Ennek ellenére az előfordulási helyein továbbra is figyelemmel kell kísérni a fertőzés mértékét, és szükség esetén már az első aknák megjelenésekor meg kell kezdeni a permetezést. Komoly hatást csak akkor érünk el, ha sikerül féken tartanunk az első nemzedéket. Legjobb mélyhatású vagy szisztemikus készítményekkel dolgozni. Az almafáinkat rendszeresen károsító takácsatkák tavaly is sok helyütt okoztak korai lombhullást. Elszaporodásukat a száraz és meleg nyarak mellett a széles hatáskörű rovarölő szerek egyoldalú használata is elősegítette. Ezek a készítmények ugyanis könyörtelenül elpusztítják a takácsatkák természetes ellenségeit, és ezzel közvetve segítik az atkák tömeges elszaporodását. Téli vizsgálataink során kitűnt, hogy a piros gyümölcsfatakácsatka telelő tojásaiban a zord tél sem tett kárt. Ez anyшЫЩЯ Шт körtefajtákon több helyütt erősen fertőzött a varasodás. Ezzel kapcsolatban jó tudni, hogy főleg a fiatal gyümölcsöt ajánlatos védeni a fertőzéstől. Legjobb rögtön virágzás után megpermetezni a fákat, majd szükség szerint — főleg csapadékos időjárás esetén — egyszer vagy kétszer megismételni a kezelést. A szőlőperonoszpóra csak helyenként okozott kisebb-nagyobb károkat, járványszerűen nem lépett fel a múlt évben. A lisztharmat viszont a szokásosnál nagyobb mértékben károsította a fürtöket. Érdekes tapasztalat, hogy a fitoftóra sem a burgonyán, sem pedig a paradicsomon nem jelentkezett járványszerűen. Szórványos előfordulását is csak Szlovákia északi részén tapasztalták. A felsorolt kórokozók káros mértékű fellépésére csupán kimondottan csapadékos időjárás esetén kell számítani, tehát ehhez, igazítsuk a növényvédelmet. Az uborkatermesztők tavaly új, vagy legalábbis alig ismert betegséggel találkoztak. Az uborka-peronoszpóra sok helyütt még a sárgadinnyét is erősen ! megfertőzte. A növényvédelmi szolgálat az idén felkészült a veszélyes betegség terjedésének megfigyelésére, és az első tünetek észlelésekor a rádió és a televízió segítségével azonnal jelezni fogja a permetezés szükségességét. Az előrejelző szolgálat természetesen a többi fontos kárositóra is kiterjed. Maflák György agrármérnök эк Gábor felvétele A fiatal szolok gondozása A készlettrágyázás és a telepítés előtti megfelelő talajelőkészítés mellett a későbbi nagy termések megalapozásában jelentős szerepe van a fiatal, még nem termő szőlők szakszerű gondozásának. Főleg a középmagas és magas művelési módoknál kell a kezdeti ápolásra nagy gondot fordítani, hiszen a törzsnek döntő szerepe van a tápanyagok zavartalan és folyamatos szállításában. ELSŐ ÉV A karózást már az első évben, ha lehet, még a telepítés előtt el kell végezni. Alapvető hiba, ha a hajtásokat a telepítés évében nem kötözzük. A földön elfekvő hajtásokat könynyebben fertőzik a gombabetegségek, s lassúbb a hajtások és a gyökerek növekedése. Az elültetett oltványokat felkupacoljuk (csirkézzük), a védőhalmokat porhanyójuk. Paraffinozott oltványok ültetésekor a csirkézés és a harmatgyökerezés elmarad. Amint a hajtások elérték a 10—15 cm-es hosszúságot, el kell végezni a hajtásválogatást. A legerősebb, legfejlettebb hajtást a karóhoz kötjük, a többit tőből eltávolítjuk. A megfagyott hajtás növekedését fejtrágyázással serkentjük. Az első fejtrágyázást mészsalétrommal (liadok vápenatý) végezzük, amikor a hajtások elérték a 15—20 cm-es hosszúságot. Minden tőke köréfkb. 20 cm-es távolságban) egy-egy marék mészsalétromot szórunk. A javasolt távolságot tartsuk be, nehogy perzselést okozzunk. Két-három hét múlva kombinált műtrágyával (NPK) trágyázunk. Július második, majd augusztus első felében ismét mészsalétrommal serkentjük a tőkék növekedését. A bő nitrogénellátás elősegíti a tőke buja növekedését és a hegszövet fejlődését. Ez nagyon fontos, mert a hegszövet elzárja a fiatal tőkefejen levő metszési sebeket, s meggátolja a szövetelhalás (nekrózls) terjedését. A meghagyott hajtásokat kötözzük, s rendszeresen permetezünk a gombabetegségek ellen. Szerves hatóanyagú készítményeket (pl. Dithane M-45) használjunk, hogy ne gátoljuk a hajtások növekedését. Az utolsó permetezést réztartalmú készítménnyel (Kuprikol) végezzük. MÁSODIK év A második év tavaszán, nyitás után, a fiatal tőkéket legegyszerűbb egy kétrügyes csapra metszeni. Metszés után a tőkéket újra felkupacoljuk. Fakadás után hajtásválogatást végzünk. Egy tőkén két hajtást hagyunk meg, s azokat a karóhoz kötjük. Egy törzs nevelésekor a 30— 40 cm hosszú hajtások egyikét visszacsípjük, a másikat hagyjuk tovább növekedni. Két törzs nevelésekor mindkét hajtást hagyjuk növekedni. A visszacsípett hajtáson egy két levél fölött a megjelenő hőnaljhajtásokat is visszacsípjük. Egy-két levélre csípjük vissza a növekvő hajtáson megjelenő hőnaljhajtásokat is. A hajtásokat nyúlrágás ellen műanyaghálóval védjük. A második évben újra fejtrágyázunk. Mivel a második évben fejlődött hajtásokból neveljük ki a tőke törzsét, fontos, hogy ezek a hajtások jól beérjenek. Elsősorban könnyen oldódó! kombinált műtrágyákat használunk. Csupán kora tavasszal, az első fejtrágyázáshoz használunk mészsalétromot, hogy elősegítsük a kezdeti buja növekedést. A következő három fejtrágyázást már kombinált műtrágyával (NPK, Cererit) végezzük, először fakadás után, majd még kétszer, hasonló időszakokban, mint az első évben. Jói bevált a második év tavaszán végzett Istállótrágyázás. Az istállótrágyát a fiatal tőkék két oldalán húzott barázdába helyezzük. Ha a hajtások elérték a 180 cm-es hosszúságot, elvégezhetjük a csonkázást. A talajmunkákat és a növényvédelmet hasonlóan végezzük, mint az első évben. Az utolsó két-három permetezést feltétlenül réztartalmú készítménynyel végezzük (pl. Kuprikol), Az ernyőmíívelésű tőke alakítása a negyedik évben: A — tavaszi állapot ieívelés előtt és után, В — őszi állapot hogy elősegítsük a hajtások beérését. A hajtások beérését az augusztus végén végzett 1 százalékos karbamidos permetezéssel (močovina) is elősegíthetjük. A második évben meg kell építeni a tervezett művelési módnak megfelelő támberendezést. HARMADIK ÉV A harmadik évben megkezdjük a választott művelési módnak megfelelő tőkeforma kialakítását. Az előző évben visszacsfpett vesszőt sárszemre vagy egy világos rügyre metsszük vissza. A harmadik évben még hagyhatunk (utoljára) egy vesszőt a tőkefejen, melyet 30 —40 cm-es hosszúságnál viszszacslpünk. Célunk, hogy a tőkefejen elegendő mennyiségű tartalékrügy alakuljon ki. melyekre a törzs esetleges újranevelésefcor szükség lehet. A törzs kialakítására legmegfelelőbb a közepes vastagságú (ceruzavastagság), sűrű szövetű vessző. A túl erős vagy túl gyenge vessző kevésbé megfelelő. A törzsnek egyenesnek, simának és sebhelyektől mentesnek kell lenni, hogy a tápanyagok áramlása zavartalan legyen. A törzset 30—40 centiméterenként kötözzük a karóhoz (támaszhoz). Tőkénkénti, egyedi trágyázást a harmadik évben már nem végzünk. A termőszőlőkhöz hasonlóan, az egész területre kiterjedő, vagy a sorköz közepén húzott barázdába történő trágyázást végzünk. Először a foszfor és káliumműtrágyákat juttatjuk a barázda aljára, majd az érett Istállótrágyát. A trágyákat igyekezzünk kb. 30 cm mélyen bedolgozni a talajba. Aranként 300 kilogramm lstállétrágyát számoljunk. A gyakorlatban az egyik legelterjedtebb művelést méd az ernyőművelés (íves művelés). Kialakítása és későbbi fenntartása viszonylag egyszerű. Kialakíthatunk egy-vagy kéttörzsű tőkéket, egyszerűbb azonban az egytörzsű tőke kialakítása. Gyenge növekedés esetén minden művelési módnál először a törzset neveljük ki. A törzs magassága általában 0,80 —1,20 méter. Hajtásválogatáskor csak a felső három hajtást hagyjuk meg, a többit tőből eltávolítjuk! Közepes növekedés esetén a törzsön kívül a kar, illetve a szálvessző egy részét Is meghagyjuk, amit vízszintesen rögzítünk. Hajtásválogatáskor a karon vagy szálvesszőn nőtt hajtásokon kívül a tartóhuzal alatt a törzs felső végén ts hagyunk két hajtást. Erős növekedés esetén meghagyjuk a szálvesszőt is. melyet a tartóbuzal alatt 30—40 centiméterre segédhuzalhoz rögzítünk. A negyedik, illetve a további években befejezzük a kívánt tőkeforma kialakítását. Ernvőművelésnél a kinevelt törzsön két végállő szálvesszőt és egykét biztosltócsapot hagyunk. Ä meghagyott szálvesszőket Ív alakban a segédhuzalhoz kötjük. Metszéskor minden évben űj szálvesszőket hagyunk, a letermetteket eltávolítjuk Korpás András agrármérnök В — őszi állapot
