Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-27 / 17. szám

4 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. április Tti A kongresszusi határozatok lebontása Az efsz-ek X. országos kongresszu­sának határozata nagyon jelentás, út­­mutatft dokumentum a fejlődést, a jö­vőt illetően. Rugalmasan reagálva a megváltozott körülményekre, távlatot nyitott. De holt papír marad, ha nem viszonyulunk hozzá kellően, ha nem bontjuk le azt szövetkezeteinkben a napi gyakorlat számára. A Szövetkezeti Földművesek Szövet­sége Rozsnyói (Rožňava) Járási Bi­zottságának ünnepi ülésén terjesztet­ték elő a már lebontott határozatok­ból eredő, megvitatott, majd jóváha­gyott feladatokat. A tengernyi tenni­valót névre szólóan, teljesítését konk­rét időponthoz kötve határozták meg. A határozatokból eredő feladatok súlypontja a munkaközösségekre, szocialista brigádokra helyeződött át. Különös tekintettel a lemaradozó — a roítári, a lubeníki, a slavoSovcei és a liosszúszói (Dlhá Vés) — szövetkeze­tekre, ahol a hibák, fogyatékosságok kiküszöbölésén, a hatékonyabb neve­lőmunkán és a szervezés-irányítás tö­kéletesítésén van a fő hangsúly. Előtérben kell hogy szerepeljen az ésszerű takarékosság, a tudományos­­míiszaki vívmányok rugalmas gyakor­lati hasznosítása. Az ilyen irányú előrehaladás lehetővé teszi a mező­­gazdasági termelés problémáinak gyorsabb megoldását. Fontos feladat a munkához való szocialista viszony kialakítása, az emberek tudatformá­lása, a szocialista munkaverseny ki­bontakoztatása, a szocialista brigád­­mozgalom további térhódítása és tö­kéletesítése, az újító- és ésszerűsítő mozgalom továbbfejlesztése, a mun­katermelékenység fokozása, a brigád­rendszerű munkaszervezés és jutalma­zás meghonosítása a szövetkezetek­ben. Az idén a hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 41). évfordu­lója tiszteletére kibontakozott köte­lezettségvállalási mozgalom a még fellelhető tartalékok célszerű haszno­sítására (a termelési költségek, vesz­teségek csökkentésére, a munkater­melékenység további fokozására, az anyag- és energiatakarékosságra stb.) Irányul. Mindenekelőtt tudatosítani kell, hogy az igényes feladatok teljesíté­séhez alaposabb felkészültségre, szak­mai-politikai tudásgyarapításra, az értékes tapasztalatok, módszerek, rendszerek általánosítására van szük­ség, hogy lépést tarthassunk a fejlő­déssel. Evégből előtérbe kerültek a szaktanfolyamok. Az a cél, hogy szövetkezetek munkás jellegű dolgo­zóinak 60 százaléka megszerezze a szükséges szaktudást az évtized vé­géig. Ez olyan követelmény, elvárás, amely teljesíthető, de csak úgy, ha minden eddiginél többet tesznek az említett járás szövetkezeteiben a cél elérése érdekében. A következő láncszem: a dolgozók­ról való gondoskodás tökéletesítése (közétkeztetés, munka- és védőesz­köz-ellátás, egészségvédelem, üdülte­tés, művelődés stb.). Fokozottabb gondoskodást igényelnek a szövetke­zeti nyugdíjasok és a fiatalok (az utóbbiak lakásépítési problémájának a megoldása, kölcsön folyósításával). Továbbá: óvodák, bölcsődék létesítése. Kulturális téren is többet kell fe­ni; feltételeket teremteni a forradal­mi emlékszobák létesítéséhez, a klub­mozgalom fellendítéséhez, a szövet­kezeti krónika vezetéséhez. Sor kerül a szövetkezetek üzemi újságjainak a megjelentetésére. Befejezést nyer az üzemi SZISZ- és HSZ-szervezetek lé­tesítése. A szövetkezetekben műszaki­­természettudományi szakkörök léte­sülnek. A szövetkezetek iskolák, pionírcsapatok, tömegszervezetek, a­­matőr kultúrcsoportok fölött vállalnak védnökséget. Bővítik együttműködési és baráti kapcsolataikat a szomszédos szocialista országok mezőgazdasági üzemeivel. A szövetkezetek az adásvételi kap­csolatok javításán fáradoznak. A szer­ződéskötéskor egyértelműbb jogi for­mulát alkalmaznak, hogy a „kiskapu­zás“ megszűnjön. Az illetékes járási szervek azon munkálkodnak, hogy tökéletesedjék a mezőgazdasági üzemeknek nyújtandó szolgáltatás. Itt az elv az, hogy a szolgáltatók legyenek érdekeltek a mezőgazdasági üzemek jó eredmé­nyeinek az elérésében, a termésátla­gok fokozásához konkrétan járulja­nak hozzá. A jó törekvések az idei év ered­ményeiben mór tettenérhetők. kézzel­foghatók lehetnek. Jótékonyan befo­­lyásnlfhat)ják a tervidőszak utolsó éve tervfelariatainak a teljesítését, az esetleges lemaradás behozását. De mindenekelőtt ügyelni kell a haté­konyság fokozására, felvéve a harcot a formalizmus ellen. A szövetkezetek vezetőinek, dolgozóinak élniük kelt a meggyőzés legjobb formájával: a sze­mélyes példamutatással. (—ros) Zöld út az üzemi demokráciának A Rozsnyói (Rožňava) Állami Gaz­daság mintegy 700 állandó dolgozója közül 112 a kommunista, akik 7 alap­szervezetben- fejtik ki tevékenységü­ket Rastislav Mariöák, az üzemi párt­­szervezet elnöke irányításával. Annak érdekében, hogy a gazdaság az eddigiektől is jobb eredményeket érhessen el, s javuljon a szervezés és Irányítás, Ján Belák mérnököt ne­vezték kt igazgatóvá. A személycse­rékkel kedvező körülményeket terem­tettek a bajok, fogyatékosságok fel­számolásához, a problémák megoldá­sához. A gazdaság politikai vezetője a legfontosabb gazdaságpolitikai fel­adatokat Ismertette: — Feladatainkat a 7. ötéves terv­időszak irányelveiből kiindulva hatá­roztuk meg. Megállapítást nyert, hogy a tervidőszak 4 éve alatt gabonából 13 tonnányi a pluszunk. De azt sze­retnénk, ha ez a plusz az esztendő végére is megmaradna, vagy még növekedne. Viszont a burgonyából (a tervidőszak 4 éve alatt) 1959 tonná­val lemaradtunk, fgy már csak szé­­pítgetésről lehet szó. Tömegtakarmá­nyokból már biztosított a szükséges mennyiség, ezek után a biológiai ér­ték javításán a sor. A hústermelés­ben 1980-tél nem voltak, s reméljük, hogy nem is lesznek problémáink. Tejből 118 ezer literrel maradtunk adósak (48 hónap alatt), ngyanakkor tavaly 103.4 százalékra teljesítettük eladási kötelezettségeinket. Az idén (a múlt évi valósághoz képest) 168 ezer literrel kell többet fejnünk, melyhez a feltételeket igyekszünk megteremteni, hogy hátralékunk ne legyen az év végéig. Aztán arról tájékoztat, hogy új Is­tállók építésével és a régiek felújí­tásával számolnak, építőcsoportjuk segítségével. Átadásra vár egy gép­javító műhelyük. Az idén áttérnek az tstállótrágya és a burgonya konténe­res (fémvázas) szállítására. Nagy ki­terjedésű rétjeik, legelőik tápanyag­utánpótlása gyorsabb lebonyolítása érdekében fokozottabb mértékben ve­szik Igénybe a légi technikát. Minden eddigitől jobban, a maximális telje­sítménynyújtásig hasznosítják az öt Skoda 180-as traktorukat. Gépsoraik komplettlzálása befejezés előtt áll. Gondoskodniuk kell a traktoros-után­pótlásról. A bővizű hegyi patakok energiáját 5 kW-os vízi erőmű segít­ségével hasznosítják. Ehhez a gene­rátorokat a Liptovský MikuláS-i Álla­mi Gazdaság gyártja. # Mit tesznek ezen Igényes felada­tok valóra váltása érdekében, főleg politikai síkon? — Megkülönböztetett figyelmet for­dítunk a kommunisták alapos felké­szítésére, politikai műveltségük elő­segítésére (pártoktatás, politikai iro­dalom tanulmányozása, eszmecserék, szemináriumok, sajtóelőfizetés stb.). Gazdaságunk 15 tagú előadúcsoport­­tal rendelkezik. Ügyelünk a hatékony szemléltető agitáció különböző eszkö­zeinek az alkalmazására. Megadjuk a módját a gazdasági propagandának is. A gazdasági udvarokon negyed­évenként ismertetjük, vitatjuk meg a tervfeladatokat, az elért eredménye-A PÁRTHATÁROZATOK SZELLEMÉBEN két/ rámutatunk a hibákra, fogyaté­kosságokra, levonva belőlük a szük­séges tanulságokat. Az embereket (a vezetőket is) konkrét tetteik, s nem szavaik szerint értékeljük. S az ellen­őrzés nálunk az irányítás szerves ré­szét képezi. ф Milyen szerepet és jelentőséget tulajdonítanak az ellenőrzésnek? — vetem közbe. — Nem érjük be az eredményekkel. Számon kérjük az elfogadott intézke­dések gyakorlati megvalósitását. El­sősorban arra törekszünk, hogy az ellenőrzés legyen következetes és rendszeres, segítse a problémák mi­előbbi megoldását, s befolyásolja a minőségi elvárások teljesítését. Amel­lett a fejlődés ütemét gyorsítsa. Ez nem valósítható meg a dolgozó kol­lektívák közreműködése nélkül. Az irányítás és az ellenőrzés hatékony­sága legjobban az elért eredmények­kel mérhető. Tapasztalataink mutat­ják: ahol az ellenőrzés szerepét, fon­tos küldetését lebecsülik, azt a fegye­lemlazulás, sikertelenség követi. Az üzemi, vállalati demokrácia gyakor­lati érvényesülése az, ha a dolgozók is részt vesznek az ellenőrzésben, s felfedik a hibákat, fogyatékosságo­kat. Sőt, a hibákra nemegyszer gyógy­írt is javasolnak. A Rozsnyói Állami Gazdaságban a vezető- és szakembergárda nagyra becsüli a dolgozók aktivitását, kez­deményezését (rendkívüli műszakok, versenyekbe való bekapcsolódás, kö­telezettségvállalások, újítások, éssze­rűsítések, önművelődésre törekvés stb.). A dolgozók egyharmada szocia­­listabrigád-tag. A brigádvezetők több­nyire tapasztalt, harcedzett kommu­nisták. — Természetesen — zárja a beszél­getést a pártbizottság elnöke — a dolgozóktól csak úgy várhatunk ön­tudatos elkötelezettséget, eredményes munkát, kezdeményezést, fegyelme­zettséget, ha sokoldalúan gondosko­dunk róluk, anyagi és szellemi téren egyaránt. Az arra érdemesek üdülé­sen, az arra egészségileg rászorulók gyógyfürdői kezelésen vesznek részt, a jutalomkirándulások nemcsak a dolgozók látókörét bővítik, hanem to­vábbi eredményes munkavégzésre is serkentenek. Javítjuk a munkafeltéte­leket. Az üzemi étkeztetésre, a dol­gozók szakismereteinek bővítésére is lehetőséget nyújtunk. Sokat adunk a jó közösségi szellem kialakítására és megtartására, a szabad véleménynyil­vánításra. Azt tapasztaljuk: nyíltab­bak, őszintébbek az emberek. Leg­utóbbi összejövetelünkön ötleteket adtak a veszteségcsökkentésre, tilta­koztak az elhasználódott, régi trak­torok eladásos kiselejtezése ellen, mondván (a gépjavítók), vállalják főjavításukat, vagy ha ez nem lehet­séges, maradjanak pótalkatrész-for­rásnak. Szorgalmazták a mezei utak, trágyatelepek építési ütemének a gyorsítását. Az állatgondozók meg a szabadnapok bevezetéséért emeltek szét. A szocialista demokrácia óriási energiákat szabadít(hat) fel a dol­gozókban, a gazdaság továbbfejlődé­se, a termelés jövedelmezőbbé tétele javára. ★ ★ ★ A cikk legelején utaltunk a gazda­ságban bekövetkezett személycserék­re (káderváltozásokra). Az év végén, vagy a jövő év elején szeretnénk felmérni a vállalati demokrácia ki­­teljesedésének kézzelfogható eredmé­nyeit. Korcsmáras László Ogy gondolom, akit Ilyen féltőn megőrzött az Idő, azzal célfa volt. Ha Virdgh Dezső bácsi sem lenne, talán azt hihetnék e gyorsan élő mai fiatalok, hogy valami­kor nagyon régen történt mindaz, amiről Ünnepi asztal­nál, esti lámpafénynél szoktak itt, Alsószeliben /Dőlné Salibyf az idősebbek mesélni. Hogy — történelem. De itt van, akinek megélt és megharcolt élete volt, és itt vagyunk, akik még hallgathatták a többieket is, akik élő szavukat idézhettük. Tisztelettel köszöntik, s szemükkel kísérik, amint lát­ták naponkénti térülését-fordulását a faluban. Dezső bácsi pedig szívesen teszi meg az utat, s gyönyörködik az egyre szépülő képben. Mint mindenki, akt itt él és dolgozik. Hiszen hol vannak az egykori sáros, kivilágí­­tatlan utcák, a por? Aszfaltozott a legkisebb utca gya­logjárója ts, sorra cseperedik, bokrosodík a sok dísz­cserje a téren, nagy a forgalom a szolgáltató központ, az üzletház körül, az orvost rendelő, a nemzett bizottság épülete, az óvoda, a nyugdtjasotthon akármelyik nagy­város díszére válna. Elégedett az utódok — a gyere­kek, s az egykori elvtársak gyermekeinek — munkájá­val. Az újat akarás szándéka bennük ts éppúgy ég, mint a régiekben. Csak szerencsére ma békés útja­­módja van a megvalósításnak. Ezért épül Itt állandóan valami, és alig van nap, nincs hét kulturális rendezvény, verseny, akció nélkül. Legutóbb, március utolsó vasárnapján felszabadítása negyvenedik évfordulóját ünnepelte a falu. Érte jöttek. S ö ünneplőbe öltözve érkezett az ünnepségre, amelyen a beszédek, szavalatok, az éneklőcsoport és az énekkar műsora fonta egybe a kegyelet és az öröm szálait. Keze fakéreg ráncaira gyenqéden simultak a friss virágszir­mok. Mosolygós piontrlányka nyújtotta azt át, amikor a sok régebbi kitüntetés mellé odatúzték a Felszabadu­lási Emlékérmei is. — Vajon mire gondol? Mosolyog? örül? — Latolgat­ták a fiatalabbak. Mert vonásait finom vésőjével könyör­telenül szépre véste az élet. és ebbe a befelé forduló, kívülről ráncokkal barázdált arcba már nehéz belelátni. Hallását ts fölemésztették az évek. De figyelme, gondo­latai szívósan kapaszkodnak minden fontos eseménybe, s őrzik, amit rábízott vállalt sorsa. Es a többiek tetteit, emlékéi ts. — A régi májusokra hogyan emlékezik. Dezső bácsi? — Elmondtam már nektek sokszor, hallottátok, tud­tátok ti Is hogyan volt. Igaz Negyedszázad múltán ts hallom PÓnyiczné Szoksz Maris néni hangját: — A mi május elsejéink igen szépek voltak. Akkor ts, ha nem mindig vonulhattunk békésen. 1930-ban puska­tussal vertek szét bennünket, mert azt kiabáltuk, hogy „Le a kapitalizmussal, éllen a Szovjetuniót“ De este azért megtartottuk a bált a Laposont Aztán harmincegyben még többen, hat százötvenen vol­tunk. Nádszegröl /Trstice), Felső széliből /Horné Salibyf is jöttek. Ha nem lehetett felvonulni, kimentünk a rétre, Érhegy végébe. Három napot ült is érte Szoksz Maris és Kajos Juci. Ogy mondták, a kosüti véres pünkösd évfordulóján útnak indult Alsöszeliböl a kommunisták, proletárok hosszú sora. Gyalogoltak Kosúttg (Košútyf. A falu ele­jén csendőrök sorfalával találták magukat szemben. — A halottakat gyászolni csak szabad? Arcok tavaszi fényben Beengedték őket a faluba egy csendőr kíséretében. Három koszorút cipelő lány az élen: Szoksz Maris, Ka­los fuel és egy zsigárdt szolgáló, valamilyen Annuska. Letették a koszorúkat a sírokra. A koszorúk piros sza­lagján ez állt: „A proletár áldozata vér, golyót kap, ha kenyeret kér“. Aztán eljöttek . A menet lassan megindult hazafelé. Messzire hallatszott, amerre elmentek: .Jtosúti lány, te menyasszony, gyere ki az utcára, adj egy csókot, egy utolsót szegény proli arcára* .., Ojra főtt az idézés, Szoksz Maris és Kajos Juci újra börtönbe került. Maris néni így mesélte: — Akkor még nem volt olyan borzasztó, mint harminc­nyolcban, amikor jöttek a kakastollasok. A nagygazda­­legények letépték a plakátjainkat, elárulták, hol van a gyűlésünk. A vörös zászlónkat is el akarták venni. De én elrejtettem. Betekertem papírba, elszúrtam a galamb­dúcba. Házkutatást tartottak, felforgattak mindent, hogy hová tettem, mondjam meg. „Még mi nem kéne, rohadtak“, mondtam magamban. Csak attól féltem, a nyelét észreveszik a padláson. Szerencsére nem vették észre. Mikor negyvenötben hírül vettem, hogy ttt van­nak a szovjet csapatok, hogy fölszabadultunk, akkor kaptam a zászlót, vittem, szaladtam vele a többiekhez. — Hát megvan? — Hisz azt mondtátok, hogy vigyázzak rá. ttt van. Kibontottam. De jó volt újra látni! Akkor, május elsején már nem állt a sarkunkban a csendőr, szabadon vittük, hangosan énekeltünkI — De szép május elsejét szerveztünkI — bólint Dezső bácsi. — A falu népe a szovjet katonákkal együtt vo­nult fel, közös ebéd volt a vendéglő udvarán. Mézes Laci Petőfi A szabadsághoz című versét szavalta. Utána átmentünk Felsöszellbe, fel ts szólaltunk, munkára, építésre buzdítottuk az embereket. Jómagam csak a fényre emlékszem, a tavaszt napsü­tésre, ami ott látszott az arcokon, a friss gallyak rezze­nésére a szélben. A gyermeki örömre, hogy felmászhat­tunk a katonaautókra, megtapinthattuk a nehéz fegyve­rek hideg vasát. A kockacukorra, amit marokszám adott Iván, Szerjózsa és a többiek. Meg a zászlóra, amit olyan féltőn fogtak körül. Régi feljegyzéseimben, írásaimban lapozgatok, anyám elbeszélését és Pukkainé Pintér Ilona magnószalagra rögzített vallomásait kell segítségül hívnom, ha ponto­san akarom felidézni őket, sorsukat, tetteiket, az évszá­mokat, amelyekhez egy-egy esemény kötődik. Emléke­zetemben már-már egymásra vetül az arcuk. Egy-egy vonásuk, hangjuk töredéke, mondataik azonban tisztán élnek bennem. PÓnyiczné Szoksz Maris néni és Vargáné Kajos fűd néni meséli a legszínesebben. Pintén Zsiga bácsi töprengőn tanácsolta: — írásbeli följegyzést hiába kerestek, annyi van, amennyit Virágh Dezső megőrzött. Nem is megőrzött, hanem már most, a felszabadulás után leírt. Hiszen nem őrizgethettünk papírokat. Ha valamit pontosan akartok tudni, csak hozzá menjetek. Máshoz már nem is Igen mehetnénk. De Virágh Dezső bácsi itt van, hogy őrizze nekünk a régi má/usok máig fénylő emlékeit. Hogy ne csak történelem legyen, hanem élő múlt, azért kell — amíg van kivel, kikkel — újra meg újra felidézni. Hogyan? Ml a legjobb módja? Ezen töpren- • günk együtt és külön-külön Pukkainé Pintér Ilonával és Púkkal Lászlóval meg a többiekkel. Mindazokkal, akik­nek szülei, nagyszülei megélték ezeket az időket és megvívták benne harcukat. Mert úgy lenne jó, ha nem­csak az emlékek fényét látnák az utánuk jövők, hanem — mint nekünk megadatott — a tüzét, parazsának izzá­sát is éreznék. - 1 H. Mészáros Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom