Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-06 / 14. szám

á Vizsgázik egy falu — Sitiikor a Cseh­szlovák Testneve­lési Szövetség Kas­sai (Košice) Járási éízottságátöl köz­ségünk feladatul kapta a sparta­­kiádra való felké­szülést, a falusi pártalapszervezet ezzel kapcsolatos gyűlésén a követ­kező megjegyzés hangzott el: „Ko­moly próbatétel előtt állunk. Olyan vizsga ez, amelyen be kell bizonyíta­nunk: képesek va­gyunk mozgósítani az embereket.“ El­ső lépésként meg­alakítottuk a spar­takiád szervező bi­zottságát, amely kiosztotta a fel­adatokat. így las­san beindult a gé­pezet ... Stanislav Geren­da — akinek sza­vait a fentiekben idéztem — az em­lített bizottság el­nöke, a helyi alap­iskola igazgatója A tornatanár és fia, Péter otthon is készülnek személyes becsület- a spartakiádra beli ügyének tar­totta, hogy a gépezet valóban bein­duljon. Ennek „mozgatásába“ később sok segítő is betársult. (A szerző felvétele) — Így van, s talán bele sem mer­tünk volna fogni, ha nem lennének meg hozzá a feltételeink. Én a szak­tanintézet tornatanára vagyok, az is­kolában minden támogatást megka­pok annak érdekében, hogy a vállalt feladatot teljesíthessem. Például az általam vezetett férficsoport az isko­­községének Csécsnek (Ceöejovce) a la tornatermében gyakorol, így hely­sportélete? Erre a helyi sportszerve- problémáink nincsenek. ALAP: A JŐ SPORTSZELLEM Lássuk előbb azonban, hogy általá­ban milyen a kassal járás egyik nagy­zet elnöke Jozef Cerno ad választ, aki egyben a spartakiádot szervező bizottságnak is tagja. — Néhány intézménnyel kezdem, amelyekben a sportnak jő hagyomá­nyai vannak. Ilyen például a helyi középfokú mezőgazdasági szaktanin tézet, ahol Dringus testnevelő tanár irányításával élénk sportélet folyik. Ez az iskola jól felszerelt tornate­remmel rendelkezik, melyet 'természe­tesen nemcsak az iskola diákjai hasz­nálnak ki. A szlovák nyelvű alapisko­lában — ahol én igazgatóhelyettes vagyok —, vagy a modern óvodában szintén nagy gondot fordítunk a moz­gáskultúra fejlesztésére, s magára a sportra. ф Milyen szakosztályok működnek a sportszervezetben? — Labdarúgásban van egy kölyök­csapatunk, egy ifjúsági és egy járási második osztályban szereplő felnőtt csapatunk. Ez utóbbi játékosai közül többen a helyi szövetkezet dolgozói. A gazdaság erejéhez mérten támogat­ja alapszervezetünket. A futball mel­lett turisztikai és asztalitenisz szak­osztály l's működik, s a jövőben re­mélhetőleg az atlétikai is beindul. Most folyik ugyanis a sportpálya kor­szerűsítése, melyet atlétikai pályával egészítünk ki, ezenkívül épül már a fedett sportcsarnok Is. £ Térjünk át a spartakiádra: hány számot tanulnak? — Mindjárt az elején négy gyakor­lat betanulását bfztánk ránk, ám egy falusi szervezet lemondta a férfi fel­nőttszám gyakorlását. így ezt is — ötödikként — mi vállaltuk. % A sorrend? — Kezdjük talán a legkisebbekkel. A szülők és gyermekek közös gyakor­latát Dudásné Vanser Zsuzsa és Né­meth Agnes óvónők tanítják, har­minckét szülő-gyermek pár részvéte­lével. Az alapiskolában egy negyven tagú csport készül a fellépésre. A nők csoportját Mmhalková tornatanár vezeti. A szaktanintézet spartakiád­­csoportját Knnkolová. a férfiakét Dringus tornatanár vezeti. Ezeknek a csoportoknak több fellépésre is mód­juk lesz. hiszen az országos találkozó élőit körzeti, járási és kerületi bemu­tatókra is sor kerül. AZ EGÉSZ CSALÄD GYAKOROL Ä faluban bárkivel is beszéltem a spartakiáddal kapcsolatban, Dringus tornatanár nevét senki sem hagyta említés nélkül. Voltak olyan vélemé­nyek is, melyek szerint egyszerűen ő a lelke, a mozgató rúgója az egész felkészülésnek. Vele otthonában, nem­rég felépült új családi házában be­szélgettem: ф Azt hiszem, hogy — főleg a pedagógusi munka mellett — nem kevés plusz munkát jelent a sparta­kiád gyakorlatok betanítása... Q Amint tudomásom van róla, a férfi-gyakorlat komoly fizikai erőn­létet, kellő mozgáskultúrát igényel. — Aki elhanyagolja a mozgást, hosszú ideig nem sportolt, az bizony nemigen birkózik meg vele. Sokszor ismétlődik az „emberemelés“, a szal­­tó, a csukló- és Vállizmok így állan­dóan terhelve vannak. Nehéz, de na­gyon szép gyakorlat ez. ф A szövetkezetben említették, hogy a tizenegy tagú csapat tagjai közül heten szövetkezeti dolgozók, hárman szintén kapcsolatban állnak a mezőgazdasággal. Galko Béla mo torszerelő a műhelyben elárulta, hogy amióta gyakorolják a spartaktád-szá­­nmt. hat kilót fogyott__ — Amellett, hogy a tagok többsége mezőgazdasági dolgozó, aktív sporto­lók is. Mivel sportszervezetünk titkáTi funkcióját is betöltőm, jól ismerem a fiúkat, sőt mindannyian a barátaim. Ez nagy segítségünkre van a gyakorlás­ban. Pelegrin Albert gépjavító pél­dául hosszú évekig focizott, méghoz­zá abban az időben, amikor még „ke­rületit“ játszottunk. Pelegrin Gyuia gépjavító szintén futballozik. Üveges Sándor nemcsak velünk tornázik, de a szülők és gyerekek számában is szerepel, de megemlíthetném Kapi lány Péter nevét is. aki csoportunk „másodedzője“. Bimbó Miklóst, a szö­vetkezet autóbuszának sofőrjét sem szabad kihagynom, hiszen nemcsak velünk gyakorol, de a körzeti és já­rási bemutatókra is ő visz bennünket. — De rólad is beszéljünk ám — szól közbe a feleség, a férje felé ..Intve, aki szerényen elhallgatott. — Férjem nemcsak vezetője, de aktív tagja is a férficsoportnak, emellett ötéves kisfiúnkkal Péterrel becsülete­sen gyakorolják együtt a szülő-gye­rek számot. Közben egy játékautóval a kezében Peti is beszaladt a szobába, s nyom­ban kommentálta is apja szavait: — Bácsi, én már alig várom, hogy apuval felléphessünk a spartakiádon! — Ha már Mária kiegészítette az én „csínytevéseimet“, hadd árulkod­jak én is — folytatta a családfő. — Bár jelenleg a második gyereket vár­juk, a feleségem — aki tanítónő — még most is -segít az idősebb diákók felkészítésében. így elmondhatjuk, hogy a család minden tagja igyekszik hozzájárulni abhoz, hogy a bemutat­kozásunk sikeres legyen. Korántsem voltak tehát túlzóak Fi­­lipovský Štefannak, a CSSZTSZ járási bizottsága titkárának szavai, amelye­ket előzetes tájékoztatásul mondott el: olyan jó sportszeilem mint Csé­­csen, kevés faluban van. Véleményé­hez kommentárnak ennyi azt hiszem, bőven elégséges. Kalita Gábor Mint miden márciusban, úgy az idén is az előtérbe került a tavasz első hónapjában a könyv, hiszen hazánkban évtizedek óta március egyben a könyv hónapja is. Könyvtárak, iskolák, kulturális in­tézmények és társadalmi szervezetek egyaránt aktív tevékenységet fejte­nek ki a könyv iránti érdeklődés fel­keltése, az olvasás fontosságának ki­hangsúlyozása érdekében. A sok szép könyv népszerűsítésén kívül könyv­vitákat, irodalmi vetélkedőket, könyv­kiállításokat és író-olvasó találkozó­kat szerveznek szerte az országban. Így volt ez márciusban a dunaszerda­­helyi (Dunajská Streda) járásban Is, ahol a járási könyvtár, a helyi nép­könyvtárak. isko­lák, társadalmi szervezetek és kul­turális intézmények közös összefogásá­val 22 könyvvitát, 4 irodalmi vetélkedőt, 16 író-olvasó találkozót, 28 mesedélutánt, 49 könyv­kiállítást és 17 könyvismertető han­gos híradót szerveztek a könyv lelkes népszerűsítői. A rendezvények iránti érdeklődés fényesen bizonyítja, hogy nagy becsülete van a könyvnek a já­rás lakossága körében. A sok-sok érdekes és hasznos ren­dezvény közül a leghatásosabbak és legvonzóbbak az író-olvasó találko­zók voltak. A hónap folyamán a kö­vetkező írók és költők fordultak meg a járásban, s találkoztak olvasóikkal: Rácz Olivér, Dobos László, Balta György, Ordódy Katalin, Marta Pod hradská. Kenusul László, Simkő Tibor. Tóth László, Tóth Elemér. Zalabai Zsigmond, Dénes György, Duba Gyula és Kulcsár Ferenc. A könyvhónap egyik kiemelkedően szép és hasznos megmozdulására 1985. máricus 11-én került sor a Du­­naszerdahelyi Városi Művelődési Ház kiállító helyiségében. A járási könyv­tár és a Madách Könyvkiadó közös szervezésében „Csak a könyv kap­csol múltat a jövőbe“ jelszó jegyében 450 könyvet bemutató reprezentatív kiállítást nyitottak meg ezen a napon. Az ízlésesen elrendezett polcokon a már ismert kiadványokon kívül szá­mos könyvújdonséggal is megismer­kedhettek a látogatók. A megnyitó ünnepségen a járás, a város és a Ma­dách Könyvkiadó képviselőin kívül részt vettek az Űj Szó munkatársai, a kiállítás fölött védnökséget- vállaló helyi Dukla Efsz, valamint a kulturá­lis intézmények és társadalmi szerve­zetek küldöttei. Ünnepi beszédet rengeteg magyar diák tanult. 1933 és 1550 között Sylvester János és Vietor Jeromos közreműködésével 250 ma­gyar, vagy magyár vonatkoztatású könyv jelent meg, természetesen latin nyelven. Az első magyar szöveget is tartalmazó könyv 1527-ben jelent meg, amelyben Illemben tudnivalókat tet­tek közzé. Megtudhattuk továbbá,­­hogy Sylvester János írta .az első ma­gyar nyelvtankönyvet. Heltai Gáspár Erdélyben, Huszár Gál pedig Debre­cenben alapított nyomdát. Az 1560- ban alapított debreceni nyomda az egyetlen ebből az időből, amely még most is üzemképes. Szóba került to­pábbá, hogy a reformácó és ellenre­­formácó mily nagymértékben járult hozzá a nyelv pallérozásához, hogy lakosra 10 könyv Jut, ami elismerésre méltó átlag. A harmadik nagyszerű megmozdu­lásra a Dunaszerdahely melletti Egy­­házkarcsán (Kostolné Krafiany) ke­rült sor, ahol az olvasók Zalabai Zsigmonddal találkoztak a Mindenek­ről számot adok című könyve megje­lenése kapcsán. A találkozón, amelyet —a község vezetőinek aktív támoga­tásával — a helyi CSEMADOK-alap­­szervezet rendezett, 45-en vettek részt. A sikeres találkozó szervezésé­ből Csemez Erzsébet, Gódány László, Székács László és Gódány Elemér vállalt oroszlánrészt. A találkozó kezdetén a Csemez Er­zsébet tanítónő vezetésével kitűnően felkészült SZISZ-tagok adtak átfogó Ä könyvszeretet' A „Csak a könyv kapcsol múltat a jövőbe“ című kiállításon Duba Gyula mondta a megnyitó beszédet 1830-ban jelent meg az I. magyar lexikon 12 kötetben, majd az előadó összefoglalta a legújabb kori magyar­­országi könyvkiadás történetét. Esze­rint a felszabadulás utáni első könyv Vas Zoltán Tizenhat év fegyház című műve volt. Ettől az időszaktól kezdve — hangsúlyozta az előadó — valóban л гашу Kiuu cMjeiiKK egyin iiius£ius vtíiiuegtj. zuiu гепмн; Pásztor Lajos, a járási pártbizottság ideológiai osztályának dolgozója és Duba Gyula érdemes művész, a Ma­dách Kiadó főszerkesztője mondott. Mindketten kihangsúlyozták a könyv­nek szocialista társadalmunkban be­töltött pótolhatatlan szerepét. A kiállított könyvújdonságok meg­tekintése után Duba Gyula és Kul­csár Ferenc legújabb könyveit dedi­kálta a szép számban megjelent ér­deklődők számára. A könyvhónap másik tartalmas és kiemelkedően magas színvonalú ren­dezvényére március 12-én került sor a CSEMADOK Dunaszerdalielyí Városi Szervezete Fábry Zoltán művelődési klubja rendezésében. A klubest ven­dége Zöld Ferenc, a Magyar Könyv­kiadók és Könyvterjesztők Egyesülé­sének igazgatója volt, aki „Szemel­vények a magyar könyv történetéből“ címmel tartott előadást. A hetven hallgató számos könyvtörténeti érde­kességgel ismerkedhetett meg. meg­tudhatta, hogy Mátyás király uralko­dása idején jelentek meg az első könyvek, a kézzel frt űn. „kódexek“ Magyarországon. Buda csakhamar a könyvnyomtatás területén is Európa jelentős — a rangsorban 5. helyen álló — városává vált. E rangját a tö­rök megszállás idején elvesztette, s a 16. században a magyar könyvnyom­tatás fellegvárává Krakkó vált, ahol igazi tartalommal telítődött meg a „Legyen a könyv mindenkié“ jelszó. Ezt egy rövidke kimutatással támasz­totta alá, mely szerint 1938-ban 500 kötet könyvet adtak ki, 1964-ben már 3600 kötet 40 millió, s 1984-ben 7600 könyvet 103 millió példányszámban, vagyis jelenleg Magyarországon egy képet az író eddigi életútjáról, meg­jelent műveiről. Ezt követően Zalabai Zsigomnd vallott nagyon őszintén írói hivatásáról, valamint arról, milyen ösztönzés hatására fogott bele szülő­faluja történetének megírásába. A' szerző könyvét Irodalmi szociográ­fiának tartja, amely hitelességen ala­puló adatok felsorakoztatásával veze­ti végig az olvasót Ipolypásztó (Pas­­tovce) történetén a legrégibb írásos emléktől 1938-ig. Az író meleg hangú vallomása után közvetlen beszélgetésre került sor, amelyből egyértelműen kiérződött, hogy valamennyi jelenlévő figyelme­sen elolvasta a könyvet. Többen szól­tak arról, hogy a könyv olvasásakor teljesen ismerőssé vált számukra Ipolypásztó ,a benne élő emberekkel. Nekem személyesen a Medves hegy­ség félkör alakú ölelő krajai között • meghúzódó — gyermekkori örömei­met híven őrző — szülőfalum képét is gyakran felidézte a beszélgetés, így Zalabai szülőföld-szeretete ben­nem is ezt az érzést erősítette. Ezért hasznos és tanulságos olvasmány e falutörténetet bemutató könyv, s ezért várjuk érdeklődéssel a folytatását is. E néhány — a járás könyvhónapi rendezvényeiből kiragadott — mozza­nat is híven szemlélteti a dunaszer­­dahelyi járás dolgozóinak könyvsze­­retetét. Örömteli érzés látni, hogy egyre több ember érzi, érti és tuda­tosítja a „Legjobb barát a könyv“ jel­szó igazát, s egyre gyakrabban telí­tődik igazi tartalommal a bölcs mon­dás: „Mindent, ami bennem szép, a könyvnek köszönhetem“. Dr. Mag Gyula Ugyanezen a kiállításon Kulcsár Ferenc és Duba Gyula dedikált Fotó: Fogas Ferenc (2J, Dušan Majda (1). SZABAD FÖLDMŰVES. 1985. április 8. >

Next

/
Oldalképek
Tartalom