Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-30 / 13. szám
A kacsa nevelésről A nevelőhelyiséget Idejekorán és szakszerűen készítsük elő a vásárolt vagy házilag keltetett kacsapipék fogadására. A fa’akat meszeljük át, az esetleg előforduló egérlyukakat tömjük be, majd kapcsoljuk be a fűtést. A helyiség hőmérséklete 20 CM okos legyen, és a müanyn, illetve az infravörös lámpa alatt se legyen 25 C-foknál melegebb. Az uralkodó hőmérsékletet egy hét múlva — az időjárás alakulásának, valamint a plpék viselkedésének megfelelően — 3—4 fokkal csökkenteni lehet. A padlóra terítsünk hullámpapírt (főleg a betonra), arra pedig hosszabb szálú szalmát ajánlatos vékony rétegben elterí'eni alomnak. A papírt és az almozást később vékony homokréieg helyettesítheti. A pipéknek csak a kelésüktől számított 24 óra elteltével kínáljunk ennivalót, mégpedig lágveleséget. A vízzel,, fölözött tejjel vagy íróval nedvesített keverék morzsalékos szerkezetű, legyen, mert a túlnedvesített eleség ráragad az állatok csőrére. A felhasznált darát előző'eg ajánlatos átrostálni. A harmadik naptól kezdve apróra vágott zöldet (csalán, saláta, snenót, lóhere, lucerna) is célszerű adni a keverékbe. Az első heti alaptakarmány búza-, kukorica- és zabdarát, búzakorpát, főtt kölest és árpagyöngyöt tartalmazhat. A második héten a 30 százalék kukorícadarát, 55 százalék búza-, zab- és árpadarát, valamint 15 százalék hallisztet tartalmazó Jágyeleség használata a legelőnyösebb. A hallisztet vágóhídró! beszerzett és felfőzött vérrel pótolhatjuk. Húsz pipének hetente 2,5 liter vért kellene biztosítanunk. A zöldeleség a napi adagnak mintegy 10 százalékát adhatja. A harmadik héttől 5—10 százalék burgonya is juttatható a kiskacsáknak, de megzöldült gumók felhasználásától óvakodjunk. Az ötödik héten naponta háromszor kell etetni, mindig annyi eleséget kínálva, amenynyit az állatok jóízűen elfogyasztanak. A kacsa kezdettől fogva gyorsan fejlődik, tehát ennek megfelelően kell etetni. Mivel a pipék az első napokban aránylag keveset fogyasztanak, a nagy hőveszteség a növekedés és a fejlődés rovására mehet. Jő tudni, hogy a növekedés főleg a negyedikhatodik héten intenzív. Mindig akkora vagy annyi etetőt kell használni, hogy valamennyi kacsapipe egyszerre ehessék. A 10. napig naponta hatszor, később ötször kell felkínálni az eleséget (a kiskacsák szeretik a főtt tojást). A helytelen takarmányozás a csontváz szabálytalan fejlődéséhez vagy hibás járáshoz vezethet. Mint ismeretes, a kacsa szinte minden falatot vízzel nyel le, tehát megfelelő nagyságú vagy számú itatóedényről is gondoskodni kell. Túl mély edényeket ne használjunk, mert ha magas a vízoszlop, az állatok egész fejükkel megmártóznak a vízben, s ez a légzőutak, illetve a szem gyulladását okozhatja. Az itatót ajánlatos lécből készült alátétre helyezni és naponta más helyre állítani, mert a szétfröcskölt, víz és a sok futkározás következtében az itató közelében sártengerré válna a talaj. A három-négyhetes kacsáknak már általában nincsen szükségük fűtött helyiségre. Háromhetes korig azonban ne engedjük vízre a falkát, de a megázástól is óvjuk a kicsinyeket. A forró, fülledt napokon a kifutóban is biztosítani kell egy árnyékos sarkot. Jó, ha a kifutó közelében legelő, esetleg vízfelület is található. Füvesített kifutó vagy legelő hiányában kiadósabban kell takarmányozni, gondolva a nélkülözhetetlen mész, foszfor, só, továbbá az őrölt kagylóhéj és a durva homok biztosítására. A kacsák gyorshizlalása hathetes korban veszi kezdetét. A napi adagot 80 százalék darából és 20 százalék fehérjében gazdag eleségből állítjuk össze, s ehhez még 2—3 százalék ásványi kiegészítőt keverünk. Némi zöld hozzáadásával a keverék ízletesebbé tehető. A nedvesítés vízzel vagy tejjel történik. Húsra hizlalás esetén tízhetes korban az állatoknak el kell érniük a 2—2,5 kg-ot. A hizlalt kacsákat sűrű drótszövettel elkerített, tetővel ellátott rekeszekben kell elhelyezni. A hizlalást ajánlatos még a vedlés kezdete előtt befejezni, mert az új tollak csévéje kopasztáskor rosszul tépődik. Nem gazdaságos megvárni, amíg a kacsa pótolja az el hullajtott tollakat, mert a toliképzéshez sok tápanyagra van szükség, és a folyamat rendszerint lefogyással jár. A kacsa igen félénk állat, nyugodt környezetben kell hizlalni (ha zaklatják, lényegesen szerényebb a felhízási eredmény). A hízóknak néha adjunk ánizsból vagy édes köményből teát (ízesítő nedvesítésre is jó), kitűnő az étrendi hatása. K. Molnár Ferenc Fotó: CsurlLla Ilona Till spenótot a kertekbe Ahe'yenként paraj vagy iabcőa néven emlegetett spenót rövid tenyészidejű, egyéves zöldségféle. Sokan ismerik, de ahhoz, hogy a java sóit évi és személyenkénti 3,8 kí'ogramm átlagfogyasztást elérjük lényegesen többet kelle ne belőle termelni és forgal mazni. fellegzetessége. hogy különösen jó! tűri az alacsony hőmérsékletet. Magja már 3—4 C- fnkon kicsírázik és szikleveles ál'apothan az átmeneti fagy (mínusz 6 C-fok) sem tesz kárt a növényzetben. Némely fajták a mínusz 20 C-fokot is elviselik. tehát az őszi vetés hótakaró alatt jól áttelel. A tavaszi vetésre javasolt fajták 15—18 C fokos hőmérsékleten fejlődnek lesiobban, a 25 C-fok feletti bőmérséklet inár károsnak mondható. Ha ebhez még szárazság is párosul, a spenót apró levé'eket nevei, rosszabb minőségű termést nyújt és korán maeszárba ugrik. A spenót a kielégítően trágyázott vályogtalajokat kedveli, de a savanyú kémhatástól mentes, jó táperőben tartott és rendszeresen locsolt könnyebb talajokon is szépen díszük. Fényigénye csekély, akár fák alá is vethető (vigyázzunk a permetezéssel!). Termeszthető előveteményként, másodterinény gyanánt vagy ntónövényként is. A nitrogén túladagolásától óvakodni kell. Két héttel vetés előtt négyzetméterenként 15 gramm kénsavas ammóniát (síran amónny), 15 gramm szuperfoszfátot és 30 gramm káiisót (síran draselný) célszerű bedolgozni a talajba. Vetni a lehető legkorábban kel). Ha az idő megengedi, már február végén földbe kerülhet a mag. Egyébként spenótot április elejéig lehet vetni (őszi betakarításra jóliuslól, teleltetésre augusztus végé(ől). A teleltetett növényzet tavasszal körülbelül 20 nappal korábban szedkető, min a tavasszal vetett. A vetési sortávolság 15—20 cm legyen és a magok 2—4 cm mélyre kerüljenek. Négyleveles fejlettség idején rejtrágyázni — négyzetméterenként 20 gramm mészsalétrom (liadok vápenatý) —, a tenyészidőben legalább kétszer kapálni és szükség szerint öntözni kell a spenótot. A szedést már 5—6 leveles fejlettség idején megkezdhetjük és addig folytathatjuk, amíg szárba nem ugrik a növényzet. Száraz időben szedjük, de lehetőleg ne délben, amikor a legnagyobb a meleg, mert a spenót gyorsan fonnyad. Huzamosabb tárolásra nem alkalmas, hűtőben is csak 4—5 napig őrzi meg a minőségét. A fölös termést sterilizálással vagy fagyasztással tartósíthatjuk. A spenótot általában főzik vagy párolják, de ínyencség (pl. spenótos galuska, palacsinta, rizottó stb.) is készülhet belőle. Nálunk bét spenótfajta van elismerve. A régóta szaporított Matador nagy leveleket fejleszt, hidegtűrd, tavasszal, nyáron és ősszel egyaránt vethető. A közepesen nagy levelű Herkules leginkább tavaszra ajánlható. A gyorsan növekedő Monores a legkorábbi fajták közé tartozik, kora tavasztól augusztus elejéig vethető. Teleltetésre javasolják az NDK-ből származó Consista fajtát, de februári vagy márciusi vetésre is megfelel. A hoHand Estivato lassabban fejlődik, de tovább szedhető, mert késve fejleszt magszárat. Április elejétől július végéig vethető. Az ugyancsak holland Vikimnn hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, de inkább a gépesített nagyüzemi termesztés fajtája. A’ Monnopa (NSZK) gyors növekedésű, kiváló téli fajta. Jól telel, bő termést ad, és tavaszi vetésre is alkalmas. Magda Valšiková agrármérnök, a tudományok kandidátusa 2 Ca* Kétsíkú művelési módok a szőlőtermesztésben A kétsíkú művelési módok jellemzője, hogy a termörészek két párhuzamos tartóhuzalon két síkban helyezkednek el. A két tartóbuzalról a hajtások szabadon csüngenek, két párhuzamos függönyt alkotva lógnak le. Elsősorban a nagyüzemek művelési módjai, de kisüzemekben, házikertekben is alkalmazhatók. A legjobban gépesíthető művelési módok, A gyakorlatban kétféle kétsíkú művelési móddal találkozhatunk, mégpedig a kettősfüggöny és a duplex művelési móddal. A kettősfüggöny lényegében párhuzamos magaskordon. Törzsből és az oszlopvonaltól kétoldalra 0,6—0,7 m távolságban kialakított, vízszintes kordonkarból áll. A termőrészek (csapok, félszálvesszők, szálvesszők) a vízszintes kordonkar alsó, illetve külső részén helyezkednek el. Az 1,5 m magas törzs 0,6—0,7 m hosszú, csupasz oldaikarban folytatódik, majd ezt követi a vízszintes kordonkar, melynek hosszúsága általában 1,2 m. A kétsíkú művelési módok támberendezése eltért az egysíkú művelési módok támberendezésétől. Megépítése igen fegyelmezett munkát Igényel. Az akácfából készült tartóoszlopokat egymástól 6,0 m távolságra (minden ötödik tőke után), 0,8 m mélyen rögzítjük a talajba. A sor közepén 1,5 m magasságban 3—4 mm vastag, kifeszített huzal tartja a törzset. A törzs függőleges támaszaként sima vagy hullámosított fémpálca szolgál, melynek felső vége szintén az 1,5 m magasan kifeszített huzalhoz van rgzítve. A tartóoszlopokra — a talajtól 1,6 m magasan — keresztirányban ún. kereszttartók (oldaltartók) vannak felerősítve. A kereszttartók mindkét végén, az oszlopvonaltól 0,6—0,7 méter távolságban, egy-egy 4,0 —5,0 mm-es tartóhuzal nyugszik.'A tartóhuzalok tartják a párhuzamosan kinevelt kordonkarokat, valamint a hajtásokat és a termést. Nagyüzemekben, gépi szüret esetén a kereszttartók rugalmasak, tehát felfelé elmozdíthetók legyenek, mivel a termés leválasztása függőleges rázórendszerű géppel van megoldva. Házikertekben, kisüzemekben a kereszttartó lehet merev Is, s készülhet fémből vagy fából. A merev kereszttartós megoldás, egyszerűbb, házikertekben megfelel. A kereszttartők szélessége 1,2—1,4 méter. A kettősfüggöny művelésű szőlőknél a tenyészterület 3,5— 4,5X0,6—1,2 m. Alkalmazható az Ikertőkés telepítés is. Házikertekben, kisüzemekben a viszonylag nagy sortávolság lehetővé teszi a rövid tenyészidejű és a szőlőre nem hátrányos, egynyári növények sorközi termesztését. A nagyobb sortávolság ellenére a tőkék sorban! besűrítése (0,6 m) következtében nem . csökken az egységnyi területre jutó tőszám. A kettősfüggöny művelés elsősorban az erős növekedésű fajták művelési módja. A tőkék alakítása, metszése, ápolása és a fajták megválasztása megegyezik az egyesfüggönynél leírtakkal. Mivel nagy tőkeformáról van sző, a tőkék kialakítása kb. egy évtlel hosszabb Ideig tart, mint más magasmfivelések esetén. Legegyszerűbb Kettősfiiveöny művelésű sző ő az egy törzs és egy ker kialakítása, de kinevelhetők kéttörzsű, két- vagy négykarú tőkéit is. Metszéskor, illetve hajtásválogatáskor tőből el kell távolítani az összes befelé növő (az oszlopvonal irányába növő) vesszőt, illetve hajtást, hogy megakadályozzuk a hajtások összeg ubancolódását, s ezzel az önárnyékolást. A hajtások „fésülését“ ennél a művelési módnál is feltétlenül el kell végezni. A duplex művelés lényegében párhuzamos szálvesszős művelés. Metszéskor minden évben új termőrészt (szálvesszőt) kell kialakítani. A termőrész szálvesszőből és a szálvessző alapi részén levő, kétrügyes biztosítócsapból áll. Hátránya, hogy az új szálvesszőt minden év tavaszán ki keli kötni, s ezáltal növekszik a kézi munkaráfordítás. Egyéb szempontból a kettösfüggönvnél leírtak vonatkoznak a duplex mflvelésmódra is. A kétsíkú művelési módok nagy előnye, hogy a zöldmunkák minimálisra csökkenthetők,jó a tókék megvilágltottsága, ami jő minőséget eredményez, és — főleg a nagyüzemekben — ezek az eljárások lehetőséget kínálnak a termelés magasfokú eépesítésére. Szöveg és ábra: Korpás András agrármérnök
