Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-23 / 12. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. március 23. Nem szívesen járok könyvkiállításra — szólt, méghozzá olyan hangerővel, egy középkorú férfi, melyre még az is odafigyelt, aki jó tíz méterrel odébb szemlélte a könyveket. Talán nem is kell mondanom: az ottlévök mindannyian felkapták a fejüket. A férfi — látván értetlenséget tükröző tekintetünket — gyorsan hozzáfűzte: — Itt az embernek csak a szíve fáj. Ugyanis minden itt kiállított művet a legszívesebben otthon látnám, a könyvespolcomon. — Igaza volt. A minden évben szép hagyományként ismétlődő, a Bratislava] Művészetek Házában Könyvszemle’35 kát segíti majd munkájában, mások munkajogi, munkabiztonsági stb. kérdésekben Igazítanak el. A Smena Könyv- és Lapkiadó többször rukkolt már elő meglepetésekkel. Ez jellemezte „kiállítási sátrát“ is, ahol annyian tolongtak, hogy alig lehetett hozzáférni a kiállított könvkönyvek mind szerkesztési, mind nyomdatechnikai szempontból a könyvkiadás csúcsát jelentik. A Madách Könyvkiadó polcain korábban kiadott kötetek mellett a legújabb kiadványokkal is megismerkedhettek az érdeklődők. A köteteket kézbe véve az első benyomásunk valóban pozitív volt, ugyanis az utóbbi időben határozottan javult a könyvek esztétikai színvonala, technikai kivitele. Köszönhető ez annak is, hogy egyre több képzőművész kapcsolódik be a könyvborítók tervezésébe, a kötetek illusztrálásába, kivitelezésébe. A regények, elbeszélések, drámák között több jeles kiadvánnyal Is találkozhat majd az olvasó, ezek egyike például Duba Gyula: Kiárusítás délelőtt című humoreszk-gyíijteménye. A bémutatott könyveken kívül a kiadó az idén Rácz Olivér, Zs. Nagy Lajos, Gyurcsó István, Kövesdi Károly, Ozsvaid Árpád, Tóth László, Tözsér Árpád köteteinek megjelentetését tervezi. Minőségi ja/ulás állt be az ifjúsági és gyermekirodalom terén is. A kiadó négy ilyen kötettel lepi meg az idén a gyerekeket és a fiatalokat. Korántsem mondunk újat, ha azt állítjuk: a PRÍRODA Mezőgazdasági Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalat azok közé a kiadók közé tartozik, melyek kiadványai a legkeresettebbek. Magyarázható ez azzal is, hogy — a mezőgazdasági szakemberek mellett — ezek a kötelek valamilyen szempontból mindannyiunkat érintenek. A szabadidő megnövekedésével nőtt az érdeklődés a különböző kedvmegrendezésre kerülő könyvszemle ’85 kiállításon a kiadók könyvtermésük javát mutatták be. Olyan könyveket Is, melyekhez — népszerűségüknél fogva — nem minden olvasni vágyó jut hozzá. Egy ilyen Illusztris rendezvény megnyitó beszédéből természetesen nem maradtak ki a számok sem, melyek keresztmetszetet adtak könyvkiadásunk helyzetéről. Ezekből néhányat valóban érdemes felsorolni: Szlovákiában évente mintegy 3000 kiadványt hoznak forgalomba, összesen 26 milliós példányszámban, melyek értéke 276 millió korona. Ezeket mintegy 300 könyvesbolt — köztük kilenc antikvárium — forgalmazza. Oktatásunk hatékonyságát tükrözi, hogy az említett 26 milliós példányszámból 7 millió a tankönyv. Ennyit a számokról, s most egy képzeletbeli séta keretében álljunk meg egyegy könyvkiadó kiállítást paneljei előtt, s nézzünk körül: vajon mit is kínál pillanatnyilag a szlovák könyvkiadás? Az idei kiállításon . számos olyan művet láthatott az érdeklődő, amely vagy tényirodalmtlag, vagy a szépirodalom műfajaiban foglalkozik felszabadulásunk eseményeivel. A 40. évforduló tiszteletére a Pravda Könyvkiadó számos olyan művet jelentetett meg, amelyek a fiatalabb, a háborút át nem élt generációk számára is érthetővé tesznek olyan fontos politikai, gazdasági eseményeket, amelyeket ők csak történelemkönyvekből ismerhetnek. Olyan olvasmányok ezek, amelyek a nagyon is aktuális békevágyat erősítik mindannyiunkban. Ezek mellett a művek mellett a Pravda számos külföldi szerző szlovák fordítású művét Is leteszi az olvasó elé. A szakszervezetek könyvkiadója, a PRÄCA legújabb könyvei iránt mindig is nagy érdeklődés mutatkozik. Ez abból is ered, hogy egyre több azoknak az üzemeknek a száma, melyek saját szakkönyvtárral rendelkeznek. A PRÄCA az idén mintegy 60 kiadványt jelentet meg. Ezek közül számos könyv a mezőgazdasági dolgozótelések — kertészkedés, kisállattenyésztés, horgászat, vadászat, méhészet, szobanövények nevelése stb. — A kiállított könyvek iránt fiatalok és idősebbek részéről egyaránt nagy volt az érdeklődés vekhez. Kijlön figyelmet érdemel a kiadónak az a tevékenysége, hogy mindenben támogatja a fiatal szerzőket, s átsegíti őket kezdeti nehézségeiken. Nemcsak a kiállításon résztvevők véleménye: a Smena könyvkiadó az, amely talán grafikailag a legtetszetősebb kivitelben adja ki könyveit. Ugyanez vonatkozik a könyvismertető kiadványra Is, amely a legnagyobb példányszámban és a legszebb kivitelben jelenik meg a könyvpiacon. A Novosztyi sajtóiroda színvonalas kiadványai mellett számos szovjet könyvkiadó is bemutatkozott néhány általuk kiadott kötettel. A kiállításon szépirodalmi művek mellett több olyan ismeretterjesztő könyvet is láthattak az érdeklődők, amelyek testvérországunk lakóinak életével, az ország természeti szépségeivel, turisztikai látványosságaival, az új tudományos felfedezések ismertetésével foglalkozik. A könyvszakma véleményét idézve: a szovjet képzőművészeti iránt, mely témakörökben ismert szakemberek által írt, jól megszerkesztett könyveket kínál a kiadó, olvasóinak. Az évente átlagban 200 kiadványt forgalmazó PRlRODA sok szép kötettel jelentkezett a kiállításon. Isémt több kötetet adnak ki az állatanatómia tárgykörében, mely kiadvány elődeit számos külföldi országba is exportálták. A kiskertészek számára is bőséges a kínálat: G. Cejka: Kertészkedők tanácsadója című könyvét például magyar nyelven adta ki a vállalat, de a szlovák nyelvű, szinte minden témakört felölelő kiadványok is joggal tarthatnak számot kiskertészkedőtnk érdeklődésére. A ktsállattenyésztőknek és az állatbarátoknak szánt választék szintén gazdag, amelyben a szarvasmarha-neveléstől a juhtenyésztőkön át a méhészekig és az akvárium-tulajdonosokig mindenki találhat kedvére való kiadványt. Az említett könyvek mellett egész sor kiadványt kínál a.kiadó a nagyüzemi mezőgazdaságban dolgozó szakemberek számára Is. A Könyvszemle ’85 című kiállításon minden kiadó sorra megrendezte a Találkozás az olvasóval című öszszejövetelt. Ezek a találkozók, akárcsak maga a kiállítás, szintén azt a célt szolgálták, hogy minél több ember ismerkedhessen meg a szlokiai könyvkiadás legújabb termékeivel. KALITA GABOR A kiállítás egyik részlegén könyvvásár várta az érdeklődőket (Vass Gyula felvételei) Neliánv fehér füzeiecÉe fölön Nincs a művészetnek még egy olyan ága, amelyben annyira magára lenne hagyatva a kezdő, mint az irodalomban. A zenészeket, képzőművészeket, színészeket, balett-táncosokat szakosított iskolákon oktatják, diplomát kapnak, egyszóval intézményesített segítségben részesülnek tehetségük kibontakoztatásához. A kezdő író azonban — egyedül áll egy végtelenül bonyolult és zegzugos labirintus kapujában, amelynek a neve irodalom. Amennyit általános érvényű törvényeiből eddig megismerhetett, többnyire tankönyv-ízű, axiomatikus igazságok jól-rosszul •megtanult gyűjteménye; önmagában nem több statikus, holt ismeret halmaznál. Persze van valami, ami erjedésnek indítja, elrendezi, szerencsés esetben jő alappá cementezi össze ezt az ismereímasszát: a tehetség. Az invenciózus, alkotó tehetség, amely ugyan spontán módon, elemi erővel is megnyilvánulhat, rácáfolhat a fejlődés dialektikájára, irányzatokat söpörhet el és újakat teremthet, de ezt már nem tehetségnek: zsenialitásnak nevezzük. A zseninek nincs szüksége példaképekre, útmutatásokra, ezek inkább gúzsba kötik, mint előremozdítják. Ne a zsenikről beszéljünk tehát, hanem a — jobb szó híján — „átlagos" tehetségekről. Azokról, akik több-kevesebb írói-költői ambíóiót érezve magukban, a pályakezdéshez nélkülözhetetlen alapismeretek birtokában ott állnak egy végtelenül sok irányba vezető útelágazás küszöbén, és akarva-akaratlanui felmerül előttük a kérdés: merre tovább? melyik az én utam? Lépjek egy tisztára söpört, kicövekelt ösvényre? Talán könnyebben járható, de soha ki nem léphetek azok árnyékából, akik kitaposták. Próbáljak új utat törni — de van-e hozzá elég erőm? Ki segít abban, hogy vélt vagy sejtett tehetségem megméressen, ki ad tanácsot, hogyan tovább? Nos, örömmel jelenthetem, hogy- — van, aki tanácsot, útmutatást adjon. S ha már ezzel a megállapítással tettem egy lépést az általánosságoktól a konkrétumok felé, a továbbiakat máv óhatatlanul időhöz és térhez kell kötnöm, elvégre éppen ez a célom. A csehszlovákiai magyar szárnybontogató írókról-költőkröl van szó, akiknek néhány évvel ezelőtt egy dicséretes érsekújvárt (Nové Zámkyj kezdeményezés nyomán saját fórumuk született, ezzel a szellemes és találó névvel: IRÖDIA. Fennállásának szűk három esztendeje ékesen bebizonyította, mennyivel többet jelent egy kezdőnek, ha egy ilyen csoportosulás tagja lehet, mint a lapokban hébehóba leközölt versek, novellák, szűkszavú szerkesztőt válaszok. Mi is az IRÖDIA, s mi az a többlet, amit a pályakezdő írónak, költőnek adhat? Az első helyen a szervezettséget kell említenünk. Amennyire törvényszerű az, hogy minden nemzedékben felbukkan néhány átlagon felüli irodalmi tehetség, ugyanannyira valószínű, hogy éppen ebben az útkereső, az alkotó szellemű, egymást csiszoló vitákat, találkozásokat leginkább igénylő időszakban van egymástól a legjobban elszigetelve a verseket írogató Ipolysági (Šahy) gimnazista és az ugyanazon költő által megihletett rozsnyói / Rožňava) fizikai munkás, az első novelláit bátortalanul olvasgató komáromi (Komárno) hivatali dolgozó és a hozzá hasonló világlátású, vele szinte megegyező irodalmi érdeklődésű egyetemista, aki már szintén papírra vetette első próbálkozásait. Az esély, hogy ebben az időszakban, még sokkal inkább az ismeretlenség homályában, mint a hírnév reflektorfényében találkozhassanak, kicserélhessék tapasztalataikat, tanulhassanak egymástól, önmagában olyan kicsi, hogy / sokkal inkább a véletlenl dolga, mint egymás tudatos keresésének eredménye. Nos, az IRÖDIA — amely hivatalos meghatározása szerint „kezdő irodalmárok országos találkozója“ — elsősorban és mindenekelőtt éppen ezeket az embereket hivatott rendszeresen összehozni, megismerkedni egymás — ennyi túlzást most meg merek engedni — edddigi munkásságával, érdeklődési körével, életkörülményeivel. Ez körülbelül annyival több egymás írásainak puszta elolvasásánál, mint amennyire mi is másként veszünk kézbe egy regényt vagy verseskötetet, miután egy író-olvasó találkozón személyesen is elbeszélgethettünk az alkotójával. A többi —i nyugodtan mondhatjuk — már magától jön. Egy-egy ilyen találkozón nagyjából egyívású fiatalok jönnek össze, akiknek az irodalom szeretetén kívül a másik közös jellemzőjük a korukból eredő őszinteség, nyílt szókimondás, pezsgő vitaszellem, amely egy szerkesztőségi szobában óhatatlanul megilletődöit hallgatássá redukálódna. Ezeken az összejöveteleken viszont „egymás között vannak“, S így semmi sem gátolja a vélemények és érvek spontán konfrontációját, az egymást építő viták nemegyszer parázs kibontakozását. Persze ez önmagában még mindig nem elég, az ilyen viták is könnyen zsákutcába vezethetnek vagy „személyes üggyé", presztízskérdéssé fajulhatnak, elvégre mégiscsak fiatal, tapasztalatlan, az irodalom általános törvényszerűségeit még éppen hogy csak sejtő pályakezdőkről van szó; avatott szakmai irányítás, vagy ha úgy tetszik, felügyelet nélkül még az ilyen találkozók is legfeljebbb csak félig érnék el céljukat. Viszont azt is örömmel tehetem hozzá az eddig elmondottakhoz, hogy a szakma is felkarolta az IRÖDlÁ-t, méghozzá gyakorlatilag a megszületése pillanatától kezdve: a pályakezdők alkotásait kezdettől fogva olya-. nők kísérik figyelemmel és mondanak róluk véleményt, mint Grendel Lajos, Tőzsér Árpád, Bettes István, vagy az Irodalmi Szemle szerkesztői. Meg kell mondani, hogy távolról sem csupán tömjénezésről van szó, és nem ritka a bíráló, sőt az olykor ledorongoló hang sem. (Ez utóbbi hangvétel kapcsán hadd tegyek egy' kis kitérőt, nem ts annyira az „irádiások", mint inkább az ügy védelmében: túlzás egy kezdőtől első-második próbálkozásra kiforrott, minden irodalmi mértéket megütő müvet várni, márpedig az őket „felülről“ figyelő szakma gyakran ezt teszi: mintha saját kezdő lépéseikről kissé megfeledkeztek volna ... A bíráló hangvétel jogosságához indokolt esetben nem fér kétség, de ahhoz sem, hogy jóakaratának, s nem az önbizalmat aláásónak kell lennie). Felmérhetetlen segítség viszont, hogy az IRÖDIA azonos című, a CSEMADOK Érsekújvárt Városi Szervezete, valamint az Érsekújvárt Járási Könyvtár által kiadott füzeteinek egyikéből sem hiányzik az ajánlott irodalom: az egyes irodalmi stílusokat leginkább reprezentáló regények, verseskötetek, irodalomkritikai és -elméleti munkák címjegyzéke. A kis fehér füzetecskékben rendre olvashatjuk a mintegy hetven „iródiás“ legjobbnak ítélt alkotásait, s az új, hang annyira eredeti, üdén bájos ezekben a versekben, elbeszélésekben, mint amilyen felüdítő a kristálytiszta forrás vize. S ha ezek az egyelőre még bátortalanul csordogáló, medrüket kereső hajszálerek nem tűnnek el egy repedésben, hanem idővel patakokká, majd folyókká duzzadhatnak, abban kétségtelenül az IRÖÜlAE, és lelkes pártolóié lesz a legfőbb érdem. Vass Gyula Fotó: a szerző
