Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-12 / 2. szám

A szocialista verseny lendületével 1985. január 12. 2. szám ■ Lapunk 5. oldalán „Em­berek a fűtőházban“ című fényképekkel Illusztrált írá­sunk Agcsernyő (Čierna nad Tisou) — hazánk legnagyobb szárazföldi átrakodó állo­mása — műszaki dolgozóit mutatja be, s a dolgos hét­köznapokon tanúsított helyt­állásukat méltatja ■ A 6.-7. oldalon téli üdülésre-invitáljuk olvasóin­kat, beszámolunk egy mező­­gazdasági szakközépiskolá­ban folyó gazdag szakköri tevékenységről, megemléke­zünk Lőrincz Gyuláról, rö­vid glosszát közlünk egy karácsonyesti tévépremier kapcsán, Ismertetjük a Thá­­lia Színpad januári műsorát ■ A zöldségtermesztés si­kere jő részt a választott fajtától függ De vajon mi­lyen a szakboltok idei kí­nálata, van-e miből válasz­tani? Szakrovatunk „Mit kí­nálnak a szakboltok?“ című írása erre a kérdésre ad tö­mör választ ■ „Az erdőállomány meg­óvása és felújítása“ címmel az erdőgazdaság időszerű problémáiról, az elkövetkező időszak nélkülözlietetlen tennivalóiról, valamint egy hasznos és tanulságos ren­dezvénysorozatról olvashat­nak lapunk 13. oldalán Ma, amikor a fejlett szocialista társadalom építése van napirenden, nem egyszerűen vala­mi természetes bizalom, az őhajtott társadalmi célok elérhetőségének hite gyűjt és szervez a munkásosztály és pártja köré minden pozitív társadalmi erőt, hanem a tények bizonyító és meggyőző ereje szilárdítja e szövetséget, érteti meg feltétlen szükségességét. A munkásosz­tály társadalmi vezető szerepe osztályszervei­nek tevékenysége útján olyan közvetlen, nagy hatású akciói révén is tovább erősödik, mint a szocialista brigádmozgaioin, s hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 40 évfordu­lója tiszteletére kibontakozó szocialista ver­seny, mely a mezőgazdaságban is tömegmére­teket ölt. Amikor a 7. ötéves terv teljesítéséért végzett szorgalmas munkáról, a gazdasági sikerekről a legnagyobb elismeréssel szólunk, látjuk azt is, hogy eredményeink még nem tudják telje­sen ellensúlyozni a mezőgazdaságban fennálló gondokat. Eredményeink és sikereink — gond­jainkkal együtt — mégis azt bizonyítják, hogy mezőgazdaságunk erőforrásai gyarapszanak, s megvan, illetve megteremthető minden fel­tétele annak, hogy sikerrel megoldjuk az idei nehéz feladatokat is, és elérjük a kitűzött cé­lokat. Ez egyben olyan nemzeti érdek, amely mindenkit érint, és mindenekelőtt cselekvő egyetértést, helytállást követel. Ez azt jelenti, hogy a felajánlásokba foglalt, a tervek túlszárnyalását célzó tonnák kilo­grammokból, a hektoliterek literekből, az ész­szerűbb, takarékosabb gazdálkodást jelképező milliók pedig koronákból jönnek össze. Mind­ez csak úgy érhető el, ha a mezőgazdaságban dolgozók többsége magáénak érzi e feladatot, és a mindennapi munkájában igyekszik a cél­nak megfelelően jobban takarékoskodni, ész­szerűbben gazdálkodni. Az év végén számsze­rűleg is kifejezett eredmény az egyének és kollektívák alkotásából, a hétköznapi munka általában nem túl látványos perceiből, apró tettekből összegeződik. Az elmondottakból kiindulva pártunk jogos elvárása, hogy ne csak tömegméreteiben és lendületében fejlődjék tovább a szocialista versenymozgalom, hanem céljaiban és eszkö­zeiben is a megújulás útjára lépjen. A vállalá­sok a korábbinál jobban igazodjanak a nép­gazdaság — ezen belül a mezőgazdaság — leg­fontosabb feladataihoz, jobban tükrözzék reá­lis gondjainkat és jobban szolgálják a meg­oldásukat. Magyarán: korábban a mezőgazda­­sági üzemeknek és így a szcialista brigádoknak is szinte egyetlen gondja volt, a termelés mennyiségi növelése. Most — attól a néhány ágazattól eltekintve, ahol jelenleg is a több termelés a legfőbb cél — más, napjainkban fontosabb teendők felé kell irányulnia a ver­senyző kollektívák figyelmének. A termelés ha­tékonyságának fokozása, a gazdaságosabb ter­mékszerkezet kialakítása, a jobb munkaszer­vezés, a minőség javítása, a vállalt brigádga­ranciák betartása, a szocialista közgondolko­dás erősítése, a gondjainkra bízott javakkal való felelősségteljes gazdálkodás, a szocialista szerződések hiánytalan teljesítése, a takar­mánnyal és az energiával való ésszerűbb gaz­dálkodás, a technológiai fegyelem betartása, a munkafegyelem szilárdítása, a szövetkezeti de­mokrácia fórumain és a közéletben való aktív közreműködés az a feladatcsoport, amelynek végrehajtásához a szocialista versenymozgalom is hatékonyan hozzájárulhat. A szocialista versenymozgalmat tartalommal megtöltő feladatcsoporthoz törvényszerű beso­rolást kell, hogy nyerjen a tudományos-műsza­ki haladás, mivel a tudomány, a kutatás ren­geteg újdonsággal szolgál a mezőgazdasági termelés korszerűsítéséhez. A szándék, az igény: az újat, a jobbat, gyorsan be kell épí­teni a termelési folyamatokba. Ez a gazdálko­dás egyik nélkülözhetetlen eleme. A másik: a már meglevővel takarékoskodni, az évről évre ismétlődő eszköz- és anyagfelhasználást ész­­szerüsíteni, javítani. Ami azt illeti, van mivel takarékoskodni, hiszen az évről évre felhasz­nált eszközök, anyagok sok tfzmilliárd koro­nás értéket képviselnek. Helyesebben: van mi­vel jobban, okosabban gazdálkodni. S a terme­lés során ez a lényeg. Ehhez kell a hozzáér­tés, a tenni akarás. Mindez persze túlságesan is általános igaz­ság, ami az elmúlt években már oly gyakran elhangzott, hogy szinte visszaköszön. Sikerre, eredményre az idén is csak az számíthat, aki képes a mindenkor napirenden levő munkák során ehhez a követelményhez igazodni. Ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges a dolgo­zók szocialista gondolkodás és magatartásmód­jának a formálása, térhódítása. Gyakorlati ta­pasztalataink szerint — az év végi értékelő párttaggyűlések időszakában, a zárszámadó közgyűlésekre való felkészülés dandárjában — a szocialista verseny kapcsán is időszerű a termelés úgynevezett emberi oldalával foglal­kozni. A gazdasági vezetési magatartásforma elég gyakori vadhajtása az a tény, mely a dön­tések és intézkedések meghozatalakor csak egyoldalúan a műszaki és közgazdasági szem­pontokat mérlegeli, a kérdés emberi oldalát viszont csak másodlagos fontosságúként kezeli. Az érintett dolgozókat ridegen csak munka­erőnek tekinti; rendszerint csak a szakkép­zettség okoz fejtörést, hogy az mennyire kon­zerválható' váltható vagy alakítható át, milyen szakmai tanfolyamokat kell szervezni és így tovább. Az ilyen vezetési stílus mellett mintha robotokról lenne szó, egyelőre még tökéletlen robotokról, „akiket“, sajnos nem lehet egyet­len csavarhúzással átállítani az új művelet el­végzésére. Szerencsére e karikaturisztikusan éles meg­fogalmazás mezőgazdaságunkban nem általá­nosítható. Az viszont tény, hogy az emberek — a siker kovácsainak — sorsát nem mindenhol úgy rendezik el, ahogyan megilletné őket. Mi­közben a pénzügyi, a műszaki és egyéb számí­tások folynak, a tudati előkészítés — a tájé­koztatás, a magyarázat, a meggyőzés, a kor­szerű értelemben vett pártos agitácii — elma­rad, vagy sokadrangú feladattá degradálódik. Többnyire rábízzák ezt az üzemi pártszerve­zetre, amelynek politikai munkájával viszont néha éppenséggel nincs összhangban a gazda­sági irányítás disszonáns módszere, érvelése. Éppen ezért hibás az a munkamegosztás, hogy a gazdálkodás fejlesztésének, jövedelme­zőbbé tételének szerteágazó feltételeit biztosít­sa a gazdasági vezetés, az emberi feltételeket pedig teremtse meg az üzemi pártszervezet. A szövetkezeti demokrácia alapelveiből kiin­dulva, csakis a gazdasági intézkedések és a politikai munka legszorosabb összehangolásá­val valósítható meg mezőgazdaságunk és azon belül bármelyik termelőegység korszerűsítése. A dolgozók ezért nemcsak eszközei, végrehaj­tói gazdasági munkánknak, hanem értelmének, céljának is ők a hordozói: csak velük és ér­tük, az ő boldogulásukért, emberibb életükért történhet minden. Az idei szocialista versennyel — népgazda­sági jelentőségén kívül — eszmei szimbólum­ként felszabadítónkat, örök barátunkat a Szovjetuniót, s annak népét is köszöntjük. Hazánk felszabadulása teremtett új helyzetet, új körülmények között. A szocializmus eleven valósága, az ország fejlődése és kirajzolódó távlataink betöltik életünket, s társadalmunkat mindjobban egységes, szocialista arculatúvá formálják. Dolgozó népünk szocialista nemzeti egysége hazánkban tény, történelmi folyamat eredméuye, mindennapos munkánk gyümöl­cse és további fejlődésünk egyik nagy előre­vivő ereje. Megdolgoztunk érte, erősítésén és kiteljesítésén sikeresen munkálkodtunk a le­zárult óévben. Tegyük ezt — a szocialista ver­seny lendületével — az új évben, a 7. ötéves terv utolsó évében is. A szocialista verseny töretlen lendületű folytatásával — a hétköz­napokon való helytállásunkkal, ötleteinkkel, ja­vaslatainkkal, kezdeményezésünkkel — segít­sük gazdaságpolitikai céljaink valóra váltását, százezrek alkotó munkájának kibontakozását, népünk további felemelkedését. CSIBA LASZLÖ ľ " ' —..-................... ■ A 14. oldalon az „Ide­gen tájakon“ című írás alap­ján megismerkedhetnek a Szovjetunió vadállományá­val és vadászati feltételei­vel. A horgászat kedvelői pedig a téli etetéssel kap­csolatosan olvashatnak hasz­nos tanácsokat АД SZSZK MEZŐGAZDASÁGI (S ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK 4ETILAPÍA )

Next

/
Oldalképek
Tartalom