Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-09 / 10. szám
PD Jelfi Plzeňbôl — RS 500 — PŠ. 1000/360 — DÖ 560 — T-gépsor, az NDK-ból PD Join Plzeúből 7. PD, PDŽ jelű mozgó szállítószalag (a takarmány rakodását végzi a hídmérlegen £116 kocsira) 3. réteglazltó szállító 4. terélőcsiga 5. szállítócsiga 6. trágyatelhordó trágyákitoló lapáttal felszerelt traktor (gyakrabban liasz-* nál|ák) 2. DKM Jelű trágyaszállító 3. ZV 2-062 (DOS 100) jelű összekötő szállító 4. ZV 2 063 (VKM 40) jelű trágyarétegező 5. almozás . DOZN-50 D jelű táros, Jászol felett vezetett szállító ZP 100 (Obramovlcel GTA) jelű függesztett alomszalmateregető NBKI — TAKARMÁNYELÖKÉSZÍTŐ D. Az istálló üzemi kellékei 1. DKO-12 jelű tömegtakarmány-adagoló 2. PDZ, PD, SHD jelű szállítószalag Megjegyzés: rendszerint az adott istálló vagy épület számára tervezik. Mindkét tehénistálló-típus mellett: 1. ZJ jelű abraktároló ^/2 db 2. SDU-200 vagy 320 jelű szállítócsiga 2 db 3. abraktakarmány-adagoló — ZP-1-087 jelű 1 db NBKi — almozAs nélküli üzemelés Q Rácspadlós foiyosújú kütetlen buxos tartása istálló 'A. A takarmányozás üzemi kellékei 1. TP 172 típusú takarmánykeverő üzem, vagy DOZV-50 H típusú takarmányelőkészítő 2. — felsőpályás takarmúnyszállító és -adagoló gépsor (Elektrovod Trutnov) — PNL 500 s— mozgóvályú —2PD-1000 ZP. 1-071 — ZP 1102 vagy 107 B. A fejés üzemi kellékei 1. — maximálisan 600 db fejőstehén számára (szokványosán 400 db-ig) DZD 2X5 jelű fejőház 2 db t— 400-on felüli (esetleg 600-on felüli) tehénállomány számára tejházak — DZKD-15 — DZKD-16 1 (1984 óta) 2. Pecko gépcsaládba tartozó tejhűtőtartályok — ZD 6-016 — ZD 6-014 3. hőcserélő — ZK 8-017 - . KÖTETLEN BOXOS TARTASMOD 1. BZS jelű oldalkorlát a boxok számára 2. ZŽVS-3 Jelű jászolrács A RÖGZÍTŐ BOXOK SZAMARA 1. DZ 1125 (ZV-1-093 jelű rögzítő box 2. КС (KP-1) jelű rögzítöketrec NBKI — ALMOS ÜZEMELÉS Kötött tartásit istálló a tehénálláson végzett fejéssel A. A takarmányozás üzemi kellékei 1. abraktakarmány-keverő üzem, vagy takarmányelökészítő 2. a) szállítható takarmányozó gépsor — önürítő takarmánykocsi — WP-3,5 — NVKS-3 b) helyhez kötött takarmányozó gépsor — DOZN-50 D jelű, jászol felett futó táros takarmányszállító 3. ZJ-15 jelű abaraktakarmány-tároló 4. ŠDV 200 (320) jelű szállítócsiga 5. ZD 1-087 jelű abraktakarmány-adagoló Megjegyzés: a legtöbb esetben a szállítható takarmányozó gépsort is használják 2 db 2 db 1 db B. A fejes üzemi kellékei 1. — tejvezetékes fejőautomata — szállítható fejőberendezés 2. tejhűtőtartályok 3. hőcserélő DZ-100 4 ZD 3-010 ZD 6 016 ZD 6-014 ZK 8-017 C. Trágyakihordó gépsor C. A trógyakihordás és almozás üzemi kellékei 1. SHVUR jelű, rácspadló alatt vagy szilárd felületű trágyacsatornában mozgó univerzális trágyakihordó 2. hígtrágya-szivattyú — ZV 6-053 — ZV 6-054 — ZV 6,050 — ZV 6-092 (093) 3. ZV 6-064 jelű hígtrágya-keverő a földfelszín feletti tartályokban l) Az istállózás üzemi kellékei 1. BZS jelű oldalkorlát a boxok számára — ZZV3-3 jelű jászolrács 2. BZ 1125 (ZV-1-093) jelű rögzítő box 3- KB (KF-1) jelű rögzítőketrec 1 db Megjegyzés: a nagy befogadóképesésgű istállók (NBKI) mellett nem adjuk meg a gépek zömének számát. NBKI — ALMOS ÜZEMELÉS # A kötetlen boxos tartású, vagy almozott kötött tartású boxos istálló Ä. A takarmányozás üzemi kellékei í. TP 172 típusú tömegtakarmány-keverő üzem vagy takarmányelőkészítő Ž. önürítő takarmánykocsí — WP 3,5 — NVKS-3 1. SH-75 jelű körben futó kaparóláncos trágyakihordó 2. ZV 2-062 (DOS 100) jelű öszekupcsoló szállító 3. ZV 2063 (MVK-40) jelű trágyarétegező 4. szalmaszállító kocsi D. Az istálló üzemi kellékei Tejcsöves fejőautomata használata esetén 1. — ZV 1-094 jelű elletőbox — rögzítőberendezés az ellető-istállóbun Szállítható fejőgép használata esetén 1. — ZŽVS-3 jelű etetőrács (legeltetés idején) — AVS-068 jelű bekötő berendezés t NBK ÜSZÚNEVELO ISTÄLLÚ Az állatokat kutrlcákban, alomszalmu-rétegen tartják, alacsonyabb szintű trágyázótérrel, szállítható takarmányozó és trágyakitakarító gépsorokkal. A. A takarmányozás üzemi kellékei 1. tömegtakarmány-keverő üzem, vagy takarmányelökészítő 2. önürítő takarmánykocsi — WP-3,5 — NVKS-3 B. A trágyakihordás és almozás üzemi kellékei S. ZJ-15 jelű abraktároló 2 db 4. ŠDV 200 vagy 320 jelű szállítócsiga 2 db 5. ZD L-087 jelű abraktakarmány-adagoló 1 db B. A fejés üzemi kellékei Azonosak, mint az előző istállótípus esetében C. A trágyakihordás és az almozás üzemi kellékei í. SH VUR jelű univerzális trágyakihordó 1. szállítható gépi eszközökkel végzett trágyakihordás a) rakodórámpáról a kocsira b) istállón kívüli felületi trágyatelepre további gépesítés nélkül c) Horal jelű kocsival végzett alomszalma-teregetés — * — A Csehszlovák Televízió a tananyaggal kapcsolatos adást 1985. március 18-án 18.50 órai kezdettel sugározza, amelyet 1985. március 25-én 15.25 és 1985. március 28-áu 9.20 órai kezdettel megismétel. HALADÓ TAPASZTALATOK ISKOLÁJA XIV. évfolyam 6; tananyag Megfelelő gépesítéssel a szarvasmarha-tenvesztés munkatermelékenységének növeléséért A kétkezi munkát ma már minden állatcsoport tartásában sikerül fokozatosan gépi munkával helyettesíteni. Fokozatosan tökéletesítik a takarmányozás, a trágyakihordás, a fejés, a tejkezelés stb. gépeit. A mezőgazdasági üzemekben a technológiai gépsorok kiegészítésére és a jelenlegi gépek és gépi berendezések tökéletesítésére több újítási javaslat született. A hatodik tananyag azt a tényt igyekszik megmagyarázni, hogyan sikerül teljesítenünk a CSKP KB 8. ülésének a mezőgazdaság gépesítésére vonatkozó határozatait. Ebben a határozatban többek között ez áll: „A tudományos-műszaki forradalom feladata a mezőgazdasági technika szakaszán az állattenyésztési termelés technológiai gépsorainak komplex megoldása, új szállítási, anyagmozgatási és tárolási rendszerek kidolgozása és gyakorlati alkalmazása, a mezőgazdasági termékek TartóitHási és tárolási veszteségeinek, valamint minden termelési ágazat energiával szemben támasztott igényességének a csökkentése. A közgazdasági kutatás elsőrendű feladata, hogy a gyakorlat számára időelőnnyel javaslatokat terjesszen elő az összpontosítás és a szakosítás fejlesztésére, valamint a tervszerű irányítás elmélyítésére vonatkozóan.“ A párt agrárpolitikájának alapvető stratégiai célja až élelmiszerellátásban való önellátottság növelése. A CSKP XVI. kongresszusa hangsúlyozta, hogy az állattenyésztésben az előirányzott növekedést elsősorban a szarvasmarha tenyésztés fejlesztésével kell elérnünk. A csehszlovák mezőgazdaság viszonyai között tehát elsődlegesen, méghozzá a belterjesítés útján kell fejleszteni a szarvasmarha-tenyésztést. A szarvasmarha-tenyésztés jelentősége mindenekelőtt abban rejlik, hogy az emberi táplálkozásra termelt állati eredetű fe Kérjék 47 százalékát szolgáltatja. Az állati fehérjében található proteinek átalakulása szempontjából a leghatékonyabb a tejtermelés, s csak ezt követi a tojás- és a baromfihústermelés. A szarvasmarha-tenyésztés szervesen kapcsolódik a növénytermelésre, amelynek hazánkban nagy részét — a termőterület 53—55 százalékának termését — a szarvasmarha hasznosítja. Nem kevésbé fontos a szarvasmarha szerepe a talaj termőerejének fokozása szempontjából is, mivel a szerves trágya megfelelő alkalmazása elősegíti a növénytermesztés belterjesítését. A szarvasmarha-tenyésztés és a talaj kölcsönhatásán kívül figyelembe kell venni ennek a termelési ágazatnak az egyéb sajátos vonásait is. Ide tartozik az időegységre átszámított alacsony újratermelő-képesség, a tej1 és a hústermelés kapcsolata, a szaporodóképességü állatok tartásának jelentős termelési költségei, a szarvasmarha biológiai tulajdonságai, valamint az egyes területeken uralkodó tenyésztési és termelési hagyományok. A szarvasmarha-tenyésztés korszerűsítése fokozatosan, a nagy befogadóképességű állattenyésztési telepek építése és a szarvasmarhák nagy mértékű összpontosítása útján megy vég be. Ezzel szemben nagyon lassan halad a termelés szakosítása. A mezőgazdasági üzemek többsége továbbra is megőrizte a termelés általános jellegét. A bel üzemi szakosítás területén a szarvasmarha égy vagy két csoportjának tartására rendezkedett be a csehországi mezőgazdasági üzemek 7,6 százaléka, Szlovákia viszonylatában pedig 2,2 százaléka. A szarvasmarhák két vagy három csoportjának tartásával foglalkozik a CSSZK mezőgazdasági üzemei nek a 24,2, a szlovákiai üzemeknek pedig a 15,7 százaléka. A szakosítás területén kerületi viszonylatban az észak-csehországi kerület halad az élen, ahol* egy-két szarvasmarhacsoport tartására az üzemek 16,2 százaléka, 1—3 állatcsoport tartására pedig az üzemek 37,8 százaléka rendezkedett be. A második helyen a kelet-csehországi kerület áll, ahol 1—2 szarvasmarha-csoport tartásával az üzemeknek 31 százaléka foglalkozik. A szarvasmarha-tenyésztés szakosításának lassú ütemét mind szubjektív, mind objektív tényezők okozzák. A legnagyobb si-1 kereket ezen a téren azokban a kerületekben és járásokban érték el, ahol a szakosítás programja az irányítás és tervezés folyamatának szerves részét képezte és megvalósításához a biológiai jellegű szolgáltatások is tevékenyen hozzájárultak. így a Ceské Budéjovice-i járásban 40 gazdaság rendezkedett be 1—3 állatcsoport tartására, a košicei járásban pedig több mint 50 üzem 1—2 szarvasmarha-csoportot tart. A szarvasmarha-tenyésztés szakosítását fékező tényezők közé tartozik a tej és a vágómarha termelésének alacsony jövedelmezősége. A szakosítás fejlődését elsősorban a kiegészítő gazdasági szabályozók által támogatták. A gazdaságok termelésének univerzális jellegét a 70-es években azok egyesülésének gyors üteme is elősegítette. Ezzel szemben, a szarvasmarha-tenyésztés egy üzemen belüli nagy méretű összpontosítása lehetővé teszi a szarvasmarha-tenyésztés belüzemi szakosításának szélesebb körű érvényesítését. A nagy befogadóképességű borjúneveldék építése — elősegítette a borjúnevelés szakositását, az üszőnevelés szakosítását pedig a hegyvidéki rétek és legelők takarmánytermésének nagyobb mértékű kihasználása mozdította elő. A beruházási eszközök, hajtóanyagok és az energia korlátozott mennyisége, a mezőgazdasági üzemek jelenlegi nagysága, valamint a tejpótló tápok készítéséhez használt nyersanyagok nagy energetikai igényessége megköveteli, hogy a borjak tartását a többi állatcsoport által felszabadított épületek korszerűsítésével és átalakításával oldjuk meg. Egyszeri betelepítésre 500—1000 borjúval számolunk. A borjúneveldéket a nagy tehénállományt összpontosító üzemekben létesítjük. Az eddigi gyakorlattal szemben — amikor a borjakat 6 hőnapos korukig nevelik a nagy befogadóképességű borjúneveldékben — próbáljuk ki a születésük után három hónapos korig borjúneveidében tartani a borjakat, majd három hónapos korukban áttelepíteni őket az üszőnevelő, vagy bikaborjú-hizlalő istállóba. Az eddigi tapasztalatok alapján a legkedvezőbb termelési és gazdasági eredményeket az almozott egyedi ketrecekben elhelyezett, szakaszos üzemelésű itatásos borjúistállúban nevelt borjakkal értük el. A választott borjak növényi táplálékra való áttérése után mind rácsjmdiús, mind almozott istállókban tarthatjuk őket. Csupán az egy borjúgondozóra jutó állatok számát kell az alkalmazott technológiának és az összpontosítás fokának megfelelően reálisan meghatározni. Ennek megfelelően a tejtáplálás időszakában egy borjiígondozóra 70—90 borjút, a szilárd növényi takarmányokra való áttérés után pedig 150—250 borjút bízunk. A sikeres borjúnevelés alapvető feltétele a tejtáplálás időszakának progresszív viszonylatok közötti megoldása, mivel ebben az időszakban az állatgondozónak a reá bízott állatcsoportról való egyedi gondoskodása mindeddig nem pótolható. Ebben az időszakban az állatgondozó munkanormájának bármilyen formában történő növelése a termelőképesség rovására menne és rendszerint a nagyobb veszteségekben nyilvánul meg. A nagy befogadóképességű borjúistállók értékeléséből kitűnik, hogy itt a hagyományos istállók eredményeihez viszonyítva átlagon aluli jövedelmezőséget érnek el. Az összpontosítás növekedésével párhuzamosan növekszenek az 1 kg súlygyarapodásra jutó termelési költségek, ezért gazdasági szempontból a legoptimálisabbnak az 500 darabig terjedő összpontosítást tekintjük. A hegyvidéki körzetekben a legelők kihasználása szempontjából az összpontosítás legoptimálisabb mértékének a 300 darabot tartjuk. A nagy befogadóképességű borjúneveldék építésében a jövőben elsősorban a sekély almozást fogjuk alkalmazni, amely alacsony alomfelhasználással jár. Az alomanyagokban szűkölködő vidékeken a rácspadlós tartásmód kerül előtérbe. A legelő- vagy kifutóhasználattal üzemelő fészeristállókban — tekintettel az üszők kisebb méretű összpontosítására —, egy állatgondozóra 150 állatot bízhatunk, a rácspadlós szabad tartású istállókban pedig 200 darabot. Az üszők tartására fel kell használni az ún. könnyű szerkezetű, valamint a korszerűsített és átalakított istállókat is. Az építkezési költségeket olyan mértékben kell csökkentenünk, hogy a termelés jövedelmező legyen.
