Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-09 / 10. szám
Újabban a háztájiban ts fellendült — és szakszerűség dolgában is jé színvonalon áll — a szőlőtermesztés, de a bort sajnos még ma ts sokan a kamrában, a csűrben vagy más, a célnak egyáltalán nem megfelelő helyen tárolják. Pedig az irodalom és a szakemberek is sűrűn hangoztatják, hogy a borgazdasági építmények közül a borospincének van legfontosabb szerepe, s mindenütt adott a lehetőség, hogy aki szőlőt termel, pincét is építhessen magának. De nézzük csak^milyen is a jó borospince? Mindenekelőtt tiszta és tágas, levegője megfelelő páratartalmú, hőmérséklete mérsékelten alacsony és állandó. A tisztaság alatt nem csupán a pince tisztaságát értjük, de a levegőét is. A bor élő szervezet, bizonyos értelemben élelmiszer, amely állandóan fejlődik, változik és érlelődik. Ehhez persze tiszta környezetre és tiszta levegőre van szükség. A dohos, fülledt, nehéz levegőjű pincében nem fejlődhet egészségesen a bor. Mindig tartsuk szem előtt, hogy a bor — más élelmiszerekhez hasonlóan — magába szívja a környezetben előforduló, nem kívánatos illatokat és szagokat, ezért a borospincében a boron kívül semmi mást nem szabad tárolni. A pince levegőjét időnként kénnel fertőtlenítjük. Havonta és légköbméterenként 30—50 gramm ként ajánlatos elégetni. Természetesen hatékony szellőztetésről is gondoskodni kell (szellőző kürtő, veníilfátor). A bor tökéletes kifejlődését a pincehőmérséklet egyenletessége és alacsony volta teszi lehetővé. A fehér borok 10—12, a vörösök 12—14 C-fokon fejlődnek legmegfelelőbben. Melegebb környezetben a bor gyorsabban kifejlődik, de ha-Milyen a ifi marabb elvénül, és a párolgási veszteség is nagyobb. A jelzettnél hűvösebb - pincékben a vörös borok korán elveszítik jellegzetes színüket. A pincét úgy építsük, hogy benne a hőingadozás a lehető legkisebb legyen. A nyári maximum és a téli minimum között legfeljebb 1—3 C-fokos eltérés lehet. Ha ez az ingadozás túllépi az 5 C-fokot, jó pincéről már nem beszélhetünk. A jónak tartott borospince borospince? mérsékelten nedves. Levegőjének relatív páratartalma 70— 80 százalék közötti. A szárazabb pincékben nagy a párolgási veszteség, hamarább elszáradnak a hordók, és a fertőtlenítő kénezés is rövidebb ideig hat. Szerény vigasz, hogy ilyen környezetben nincs gond a penészek elleni védekezéssel. A kelleténél nedvesebb pincékben a bor lassabban fejlődik, mert a hordók pórusai vízzel telítődnek és a bor nem érintkezhet a levegővel. Ebből következik, hogy ilyen környezet-* ben lényegesen kisebb ez apa* dási veszteség. Hátrány, hogy ilyen környezetben nagyfokú penészedéssel kell számolni, a fából készült edények gyorsan korhadnak, az abroncsok rozs* dásodnak, s a korhadó anya* gok természetesen rontják a pince levegőjét. A száraz pincék levegőjének páratartalmát a talaj gyakori locsolásával növelhetjük, a nedves pincékben viszont gyakrabban kell szellőztetni, oltatlan meszet vagy mészport kell használni az ideális környezet megóvására. Sokakat aggaszt, hogy a pincében idővel megjelenik a piszkos-fekete bevonatot képező pincepenész. Amíg csak a falakon meg a boltozaton van jelen, addig nem káros, hiszen előnyösen szabályozza a levegő páratartalmát. Ha azonban a penész megtelepszik a hordókon — esetleg a palackok dugóján —, azonnal el kell távolítani, mert a gomba fonalai mélyen behatolnak a dongába és penészízűvé változtatják a bort. Az alapkövetelmények között említettük, hogy a borospince legyen tágas. No nem a létesítmény felesleges túlméretezésére gondoltunk, csupán arra, hogy tervezéskor-építéskor ne feledkezzünk meg arról, hogy a pincében dolgozni is fogunk (fejtés, töltögetés stb.J és a kényelmes munkavégzéshez szükségünk lesz némi helyre. Egyes vidékek adottságai lehetővé teszik az ideális, mély borospincék építését, de például Csallóközben ilyesmire általában nincsen lehetőség, csak tökéletes szigetelés alkalmazása esetén. Ez gyarapítja a munkát és növeli a költségeket, de még így is érdemes pincét építeni, hogy jó bort ihassunk, ha már szőlőtermesztéssel fáradozunk. Vasas Ferenc Mihelyt a (őkékben megindul a nedvkeringés, hozzáláthatunk a szálvesszők leíveléséhez, lekötözéséhez Fotó: —bor A szénának termesztett fehér somkórő vagy a nagy tömegben fogyasztott, vadon növő sárga somkóré gyakran okoz súlyos mérgezést. Minden állatfaj ■ érzékeny iránta, de főleg a szarvasmarhák részére veszélyes. Juhoknál som kérő mérgezéssel ritkábba rí találkozunk. A somkóré különösen veszélyes a rágcsálók (pl. a nyulak) számára. A betegség kifejlődéséhez a somkórő hosszabb ideig tartó etetése szükséges mert a mérgezés tünetei csak 10—14 napos fogyasztás után jelentkeznek. A beteg állat nem szívesem mozog, inkább fekszik, s ha felkeltik sántft. Leggyakoribb tünet a vérfngyottság. A szem kötőhártyája, a szutyak porcelánfehérré válik és rajta, va'amint az egyéb látható nyálkahártyákon tűszórásnyi vérzések találhatók. A somkőró tkozta mérgezés különösen jellemző tünetei a testszerte mutatkozó kisebb nagyobb vérdaganatok, amelyek akár ököinyi nagyságúak is lehetnek. Ezek a bőralatti vérzések főleg a farbnb tájékán, a combok külső felületén, a vállon, a mellkas vagy a has alsó részén figyelhetők meg. Nem fájdalmas, környezetüknél nem melegebb, feszesen hullámzó vérdaganatokről van szó. Az enyhe klinikai tünetek fokozódnak, a hőmérséklet idővel eltér a normálistól, kopngé szívhangok, szapnra pulzus és nehezített légzés figyelhető meg, s végül az állat görcsös tünetek közepette elhull. Az ájszülött borjú nem egyszer már élete első napjaiban elpusztul somkóró-mérgezéshen, ugyanis a mérgező anyag a tejjel is kiválasztódik. MI OKOZZA A BAJT? A somkóróban a kellemes illatú kumarin — friss növényben — csak elenyésző mennyiségben van jelen, de a kaszálás utáni fonnyadás, száradás, valamint a szilázsolás során — némi kémiai átalakulással — ennek mennyisége jelentősen növekszik. A kumarin maga is mérgező hatású vegyület, de a szakszerűtlen füllesztés nyomán, vagy esős évszakban, amikor a snmkóróhól készült szénát vagy szilázst nem megfelelő körülmények között készítik (pl. megpenészedik), a kiírna rin egy még sokkal mérgezőbb vegyületté, dikiimarnllá alakul át. MfT TEHETÜNK? A betegség észlelésekor azom nal szüntessük be a mérgező takarmány adagolását. A soinkéró-mérgezés specifikus gyógyszere a К-vitamin. Azonnal juttatott nagyobb adagjaival még az emésztőcsatornában vagy a vérpályában lévő méreg hatása is megszüntethető. Az érfal tömítésére és a vérkeringés javítására kalcium-készítményeket és koffeint célszerű adagolni. Horváth ajánlja a teljes vagy defihrináit vérrel végzett transzfúziót. 5(1 testsúlykilogramninnként 100 ml-nyi mennyiségben A vérdaganatokat nem szabad felszúrni vagy felvágni, mert ez elvérzéshez vezet. Az esetleges elhnllás megelőzése céljából a somkórő szári* tása és szilázsolása során mindenképpen meg kell előzni a penészedést, s ezen takarmányok etetésekor figyelemmel kell kísérni az állatállományt. Ha idejekorán felfedezzük a mérgezésre utaló tüneteket, még megmenthetjük állatainkat -a pusztulástól Dr Hadnál I. Mérgezés somkórótól tály, Szürkebarát, Tramini, Bouvier, Oportó, Zweigeltrébe, Szentlőrinci. Az északi lejtőkre szőlőt lehetőleg ne telepítsünk. Gondolni kell a talajviszonyokra is. Laza szerkezetű, homok- vagy kavicsos talajban is jól fejlődik a Korai piros velteíini, Sauvignon, Rajnai rizling, Olasz rizling, Leányka, Aurelius, Szürkebarát, a vörös bort adó fajták közül a Szentlőrinci, az Oportó, az Alibernet és a Kékfrankos. Mélyrétegű, jó vízellátásé talajt kíván a Zöld veltelini, a Rizlingszilváni, a Tálává, a Fehér burgundi, a Tramini, a Királyleányka, a Zweigeltrébe és az André. A talaj viszonylag magas mésztartalmát jól tűri az Olasz rizling, a Nenburgi, a Fehér burgundi, az Oportó, a Szentlőrinci, az Alibernet, az André és a Kékfrankos. A végső döntésben nagy se gítségünkre lehet a fajták ismert fagy- és téltűrő képessége. A keményebb téli fagyokat is jól tűrik a következők: Rainai rizling. Olasz rizling, Ottonel muskotály, Jubileum 75, Chasselas-félék és a Sieger. Alacsony fekvésű, fagyzugos területre nem érdemes (éli fagyra érzékeny és karán fakadó fajtákat ültetni: Rizlingszilváni, Neuburgi, Sanvignnn. Korai pi ros veltelini, Zöld szilván!, Oportó. Kékfrankos, a csemegeszőlők zöme. Elsőrendű, minőségi bor készítésére alkalmas fajták: Rajnai rizling. Tramini, Sauvignon, Fehér burgundi. Szürkebarát, Ottonei muskotály, Aurelius, Cabernet sauvignon. Jó évjárat esetén ezekből a fajtákból akár különleges minőségű bor is készíthető. E fajták bora tovább érik és általában a második harmadik évben éri el a csúcsminőséget. Különleges illattal, zamattal és ízzel rendelkezik, a borversenyen mindig előkelő helyezést ér el. Ezek a fajták valamivel kevesebbet teremnek, ezért a nagy tőkeformákat kell előnyben részesíteni. A gyakorlatban a kertészkedők töhhnvire a jé minőségű asztali A sok-sok vesszőből értékes és keresett oltvány lesz Fotó: —bor Milyen szőlőfajtákat telepítsünk? A szőlőtelepítést megelőző fajtamegválasztás során igen körültekintően kell eljárni, hiszen számos körülményt és szempontot kell figyelembe venni. Miként a nagyüzemben, a háztájiban is csak nagy biológiai értékű, intenzív termesztésre alkalmas fajtákat érdemes telepfteni. Azok járnak el helyesen, akik előnyben részesítik a korábbi érésű, bőtermő, rothadásnak ellenálló és jó minőséget nyűjtó fajtákat, miközben figyelembe veszik az adott fajták fagy- és téltűrő képességét is. Borkészítésre vagy értékesítésre két-három fajtát ajánlatos telepfteni, több fajtát nem érdemes ültetni. Saját szükségletre egy fajtából legalább 40 —50 tőkét ültessünk, hogy minőségi fajtatiszta bort készíthessünk.* Vörös bort adó fajtákat csak meleg, napos, jó vizes tápanyag-gazdálkodású területre érdemes telepíteni. Kedvezőtlen években a vörös bort adó fajták rendszerint kevés színanyagot termelnek, ezért melléjük célszerű 7—10 százaléknyi mennyiségben ún. festő fajtákat (Alibernet, C-15) telepíteni. Ezek segítségével roszszabb évjárat esetén is szép, sok színanyagot tartalmazó vörös bort készíthetünk. Csemegeszőlőt csak méiyrétesű, tápanyagban gazdag terültre érdemes telepíteni. Aki értékesftésre gondol, a nagyon korai és a korai fajtákra alapozzan, viszont saját szükségletre érési sorrendben több fajtát kell ültetni, hogy érés kezdetétől egészen december végéig elnyújthassuk a fogyasztási időszakot. A legmegfelelőbb fajták megválasztásakor vegyük figyelembe a terület fekvését. Déli lejtésű, meleg, védett fekvésű területekre valók a következő szőlőfajták: Rajnai rizling, Fehér burgundi, Kék burgundi, Sauvignon. Zöld veltelini, Olasz rizling, Zöld sziiváni. Leányka, Királyleányka, Pálava, Aurelius, Kékfrankos, André és Alibernet. A nyngati és keleti lejtésű vagy hüvösehb éghajlatú területeken a rövidebb tenyészidejű fajtákat kel! előnyben részesíteni: Rizlingszilváni, Korai piros veltelini, Ottonei musko-A Pannónia kincse a házikertek kedvelt fajtája; kellemes ízét túlérve is megtartja, rothadásra nem hajlamos, a piacon is keresett bort adó- fajtákat részesítik előnyben. Feltehetően azért, mert bőterműk, tehát nagy mennyiséget nyújtanak, de bo* raik megőrzik fajtajeliegüket, bár extrakt-anyagban szegé* nyebek, vagyis vékonyabbak. Ilyen fajták a következők: Rizlingszilváni, Zöld veltelini, Korai piros veltelini. Olasz rizling. Zöld sziiváni, Neuburgi, Leányka. Királyleányka, Irsai Olivér, Pálava, a kékek közűi a Kékfrankos, a Szentlőrinci és az André. Kevesebben telepítik a legfeljebb átlagos minőségű bort adó fajtákat: Bouvier, Ezerjó, Piros-fehér veltelini, Pozsonyi fehér, Chasselas-félék, Mézes fehér, Oportó, Zweigeltrébe. Vörös bort ad a Kék burgundi, Kékfrankos, Szentlőrin* ci, André, Zweigeltrébe, Oportó. Festő fajtának telepítik az AH* bemet fajtát, amely héjon való erjesztés nélkül és önmagában is szép. cabernet-típusű bort szolgáltat. , Az utóbbi években a kertészkedők körében is fellendült a csemege szőlőfajták iránti érdeklődés. Főleg a korai csemegeszőlők ültetőanyaga keresett. Házikertbe — érési sorrendben '— a következő fajtákat ajánlatos te'epíteni: Csaba gyöngye, Anna Mária, Sieger, Irsai Olivér, Favorit. Jnlski biser. Narancsízű. Pannónia kincse. Chasselas-félék, Attila és Guza! kara. Magvatlan fajtánk is van. mégpedig a Perletta. Piaci értékesítésre legmegfelelőbb a Favorit, a Julski biser és a Pannónia kincse A felsorolt fajták szaporítóanyagát kertészkedőink a Kertészeti Szolgáltató Vália'atnn keresztül esetleg a nagvobb vetőmagboltokban vaey közvetlenül az oltvánvtermeléssel foglalkozó mezőenz-tasSei üzemekben szerezhetik be. Korpás András agrármérnök
