Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-02 / 9. szám

12 .SZABAD FÖLDMŰVES 1985. március Я A cukorrépa-termesztésben is bevált... Hazánkban, az utóbbi évek folyamán úgyszólván valamennyi növénykultúra termesztésében kisebb vagy nagyobb mértékben elterjedtek a termelési rendszerek. A több éves tapasztalatok birtokában immár bizonyos összehasonlítási alappal rendel­kezünk, s aránylag hitelesen értékelhetjük a ter­melési rendszerek hozzájárulását az egyes növény­­termesztési ágazatok belterjesítéséhez. A szemes kukorica termesztésében például ma már teljesen nyilvánvaló, hogy a több ezer hektárra kiterjedő termelési rendszerek jelentik a hozamok növelé­sének és stabilizálásának az egyetlen járható és ésszerű útját. Több gazdasági növény esetében azonban a termelési rendszerek alkalmazásával kapcsolatos ismereteink eléggé korlátozottak, mi­vel a gyakorlatban csak nemrég kezdték ezeket meghonosítani. Ám a szerény kezdeti eredmények­kel is érdemes foglalkozni már csak azért is, mert ezek jelzik a termelési rendszerek kiegészítésre és tökéletesítésre szoruló hézagjait. Kiamarcsik Mária Figyelmünket ezúttal a Magyaror­szágról importált Petőházi Cukorré­patermelési , Rendszerre fordítottuk, amelynek hazai rendszergazdája a csilizradványi (Ciližská Radvaň) Csi­­lizköz Efsz. Újra az a szövetkezet lett a kezdeményező, amely már a múlt­ban a Bábolnai 1KR, valamint a ned­ves kukorica betakarítási és tárolási módszerének a meghonosításában vál­lalt úttörő szereppel hívta fel magá­ra az ország figyelmét. A Petőházi Cukorgyárral 1982-ben kezdte meg a szövetkezet az együtt­működést. Az első három év eredmé­nyeiről Nagy László, a szövetkezet növénytermesztési főágazatvezetője tájékoztatott. Az eredmények felsorolása előtt azonban elöljáróban hadd ismertes­sem — az elhangzottak alapján —, hogy mit is nyújt tulajdonképpen a Petőházi Cukorrépatermelést Rend­szer a tag- és partnergazdaságok szá­mára: ■ a cukorrépa-termesztés hazai és külföldi tapasztalataira támaszkodva szaktanácsadással látják el partner- és taggazdaságaikat; Ш az összes agrotechnikai művelet elvégzését szakmailag irányítják; ■ az évente kétszer — az elővete­­mény betakarítása után és a vetés előtt — végzett talajelemzés eredmé­nyei alapján határozzák meg a táp­anyagpótlást; ■ kiváló minőségű — genetikailag egycsírájú — biológiai anyagot biz­tosítanak a gazdaságok számára. A vetőmag csírázóképességének legalsó határa 90 százalék; ■ teljes mértékben biztosítják az összes szükséges növényvédő szere­ket; ■ a tenyészidő folyamán rendsze­resen ellenőrzik az egyedszámot, a növényzet egészségi állapotát, az éré­si folyamatot és a cukortartalom ala­kulását; ■ a legújabb fajták és fajtajelöl­tek rugalmas kipróbálása céljából évente kisparcellás fajtakísérleteket állítanak be. Tömören fogalmazva a cukorrépa­­termelési rendszerre Is jellemző a gyakorlat és a tudományos haladás közötti szoros kapcsolat. A talajmüve­­lést, a vetést és a betakarítást vi­szont a gazdaságok saját gépeikkel végzik. Ez a kukoricatermelési rend­szerekhez viszonyítva bizonyos mér­tékben hátrányt jelent, mert a cukor­répa-termesztésben sem közömbös — főleg az egyedszám és a veszteségek alakulása szempontjából —, hogy mi­lyen vetőgépet, milyen betakarító gépsort alkalmazunk. Bár e tekintet­ben is lényeges szerepe van a tech­nológiai fegyelemnek. Az együttműködés első évében kis­parcellás fajtakísérleteket állítottak be az ottani termőhelyi adottságoknak legmegfelelőbb fajták kiválasztására, összesen 24 hektárnyi területen 12 hazai és külföldi fajtát próbáltak ki. A hazai Arimona fajta jól vizsgázott a fajtakísérletekben. Hektáronkénti átlagban 47,08 tonnás hozamot és 14,1 százalékos cukortartalmat nyúj­tott. A legjobbnak azonban a Kaipo fajta bizonyult, az elért 55,64 tonnás hektárhozammal és a 14,16 százalé­kos cukortartalommal. A következő évben, vagyis 1983-ban tértek át a termelési rendszer nagy­üzemi alkalmazására, összesen hat­száz hektáron, három taggazdaság — a légi (Lehnice), a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Dukla Efsz, vala­mint a Dunatőkési (Dunajský Klatov) Állami Gazdaság — bevonásával. Igaz, a ’83-as év nagyon kedvezőtlen volt a cukorrépa-termesztés szempontjá­ból, ezért a termelési rendszer sem hozta meg a várt eredményt. De így is a rendszerben termesztett cukor­répából hektáronkénti átlagban 5,9 tonnával nagyobb termést takarítot­tak be a hagyományos termelési mód­szerhez viszonyítva. Lényegesen kedvezőbbnek bizo­nyult az 1984-es év, melynek ered­ményei jobb összehasonlítási alappal szolgáltak, s reálisabb képet mutat­tak a termelési rendszerben rejlő le­hetőségekről. A termelési rendszert ekkor 760 hektáron alkalmazták. Csi­­lizradványon nagyon jó eredményt értek el; háromszáz .hektáron 42,47 tonnás átlaghozammal és 14,65 száza­lékos cukortartalommal fizetett a cu­korrépa. A légi szövetkezetben is ki­váló hozammal dicsekedhettek, két­száz hektár átlagában ugyanis 45 ton­nát takarítottak be 14,4 százalékos cukortartalom elérése mellett. Vala­mivel gyengébb volt a hozam a dunaszerdahelyi Dukla Efsz-ben, ahol 150 hektárról 39,12 tonnás átlagho­zamot és 14 százalékos cukortartal­mat mutattak ki. A Dunatőkési Álla­mi Gazdaságban — részben a tavaszi szélerózió által okozott károk követ­keztében — mindössze 34 tonna volt a hektárhozam, a cukortartalom vi­szont elére a 14,62 százalékot. Bár a hozamokban az egyes tag­gazdaságok között aránylag nagyok voltak a szóródások, a termelési rend­szer keretében elért eredmények fe­lülmúlták a Dunaszerdahelyi Cukor­gyár gyűjtőterületének átlagát, a 38,66 tonnás hektárhozamot és a 13,74 százalékos cukortartalmat. Említést érdemel, hogy a termelési rendszer­be bevont területnek mindössze har­minc százaléka volt öntözhető. Érdekes adatokkal szolgálnak az ugyancsak tavaly beállított kisparcel­lás fajtakísérletek eredményei. Ezek közül legalább néhányat próbálunk kiragadni a legjobb külföldi és hazai fajták összehasonlítása céljából: fajta átlaghozam cukortartalom nyerscukor t/ha o/o t/ha Kawepnra-S 58,01 16,63 9,65 Ka wem a ja 55,21 16,27 8,98 Monofort 52,50 16,10 8,45 Puressa 51,04 16,25 8,27 Arimona N 49,75 15,17 7,54 Imona 48,15 14,77 7,11 Arimona-0 47,28 15,40 7,27 Minimális veszteséggel dolgoz­nak a korszerű Kleine típusú betakarító gépek Fotó: kim Szükséges megemlíteni, hogy a kis­parcellás fajtakísérleteket öntözetlen területen végezték. Az eddigi tapasztalatok alapján a taggazdaságok úgy vélekednek, hogy a Petőházi Cukorrépatermelési Rend­szer kifizetődő. Ezért az idén a ter­melési rendszert a cukorrépa egész vetésterületére kiterjesztik — a csi­­lizköziek 330, a dunaszerdahelyiek 300, a légiek 260, a dunatőkésiek pe­dig 160 hektárra. Ezen túlmenően a taggazdaságok száma további négy üzemmel gyarapodik a komáromi (Ko­márno) járás gazdaságai közül. Az idén a gútai (Kolárovo) szövetkezet­ben 230 hektáron, a csallóközaranyo­­siban (Zlatná na Ostrove) 60 hektá­ron, az Alsópéteri (Dolný Peter) Efsz-ben 100 hektáron, a perbetei (Pribeta) szövetkezetben pedig 60 hektáron alkalmazzák majd a cukor­répa termelési rendszert, amelynek összterülete eléri a 1500 hektárt. A terület és a taggazdaságok szá­mának növelése minden bizonnyal to­vábbi hasznos tapasztalatokkal gaz­dagítja a termelési rendszerek alkal­mazásával kapcsolatos ismereteinket és hozzájárul a cukorrépatermelés színvonalának emeléséhez. , Oj takarmánvniívénii: a tarka karonatiirt A Magyar Népköztársaságban már mintegy kétszáz éve elterjedten ter­mesztik a kérődzők kedvelt eledelét, a lucernát és még régebben a vörös­herét. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kompolti Kutatóintézete újabb szálas takarmánynövényt hono­sított meg. Ez a kompolti tarka koro­nafürt; 1983-ban állami elismerésben részesült. Számos kiváló tulajdonsága közül a legfontosabb az, hogy zölden etetve egy—egy tehén napi tejtermelését 0,5— 1,2 literrel megnöveli. Ennek — az összehasonlító vizsgálatok szerint — az az oka, hogy a tarka koronafürt­ben töb ba fehérje, kevesebb a nyers­rost, ezért az emészthetőség jobb, mint a lucernában. Minthogy felfúvó­dást nem okoz, korlátlanul legeltet­hető is. Termesztése Is sok szempont­ból előnyösebb, például a savanyú ta­lajokat a lucernánál sokkal lobban tűri. A nagyüzemi termesztés hat­nyolc éve alatt még nem tapasztal­ták, hogy valamilyen gomba vagy ro­var kárt tett volna e növényben. A legelő állatok tlprásának Is ellenáll. A tarka koronafürt termesztésével a kérődzők zöldetetése folyamatossá tehető, mert első növedéke akkor ka­szálható, amikor a lucerna első növe­déke már elfogyott, de az újabb nö­­vedék még nem nőtt meg. Eddig már mintegy 1500 hektáron sikerült elter­jeszteni. Az utóbbi években a kompolti ku­tatóknak termesztés-technikailag és élettanilag még előnyösebb tenyész­­anyagot sikerült létrehozniuk. Ennek az új fajtának a magjai gyorsabban csíráznak, tehát nem fekszenek el a talajban — a gyomok támadásaitól veszélyeztetve. A sarjadzásuk is köny­­nyebben indul meg a kaszálás után. Első nagyüzemi vizsgáztatására 1985- ben kerül sor. A kutatók azt remélik, hogy a javított fajta hamarosan na­gyobb tért hódít a mezőgazdasági nagyüzemekben. (ÉT, 85/4) Andrássy Sándor a Légi Efsz elnöke vltaíelszőlalás Ä légi (Lehnice) Csehszlovák— NDK Barátság Efsz-ben január elején tartotta év­záró tagsági gyű­lését a Csehszlovák Tudományos-Műsza­ki Társaság alap­szervezete. Csiba Gábor agrármérnök, a CSTMT 52 tagú alapszervezetének elnöke beszámoló­jában értékelte az 1984-ben végzett munkát, amelyet a CSTMT IV. kong­resszusának, vala­mint a CSKP Köz­ponti Bizottsága 8. és 11, ülésének ha­tározatai jegyében végeztek. Megálla­pították, hogy az alapszervezet je­lentősen hozzájá­rult a termelés bel­­terjesítésének az elmélyítéséhez és a tudományos-mű­szaki haladás ered­ményeinek hatéko­nyabb alkalmazá­sához a minden­napi termelő mun­kában. A szakmai tevé­kenység terén a szövetkezetben 4 szakmai csoport fejtett ki sikeres munkát. Az energetikai szakcsoport érdeme az első napkollektor üzembe helyezése volt. A 30 négyzetméter ak­tív felületű napelem üzemeltetéséből származó energiamegtakarítás május­tól szeptemberig 10 ezer 350 kWó-t jelent. A másodlagos energiaforrások hatékonyabb kihasználása érdekében hőcserélőket alkalmaznak a tejházak­ban, melyek segítségével a tej hűté­sére fordított energia egy részét me­legvíz előállítására használják fel. rendezvényeken, konferenciákon, tan-* folyamokon vettek részt. Mezőgazda­­sági témájú tudományos filmeket is vetítettek. Élénken figyelték a külföl­di haladó módszereket, s igyekeztek rugalmasan elsaajátítani és alkalmaz­ni a legújabb tudományos-műszaki ismereteket. A négy komplex ésszerűsítő brigád­ban 28 tag fejt ki aktív munkát. Szerződést kötöttek például a Szlo­vák Műszaki Főiskola fizikális-kémiai A tudomány ás a gyakorlat Egy ilyen hőcserélő üzemeltetésével évente mintegy 38 ezer 500 kW elekt­romos energia takarítható meg. A növénytermesztési szakcsoport koordinálja a szakágazat és a szövet­kezet agrolaboratóriuma közötti tevé­kenységet, amely a talajminták vegyi elemzésében, a növények tápanyag­ellátásában és a tömegtakarmányok értékelésében nyilvánul meg. Az üze­mi kísérletek megvalósításához nagy­mértékben hozzájárult a kutatóinté­zetekkel való sokoldalú együttműkö­dés. Ez a szakcsoport részt vállalt az iparszerű termelési rendszerek — lencse, ffifélék — programjainak meg­valósításában, konkrétan a vetésnek az egyes taggazdaságokban való irá­nyításában, a tanácsadó szolgálat lét­rehozásában és az anyagi-műszaki alap biztosításában. A Bratislavai Ön­tözőgazdálkodási Kutatóintézettel, a Rovinkai Mezőgazdasági Gépesítési Kutatóintézettel és a Nyugat-szlová­kiai Kerületi Mezőgazdasági Igazga­tósággal együttműködve megrendez­ték az Gj Technika Napjait, ahol két témakörrel foglalkoztak: a belterjes fűfélék új fajtáinak és egyes tömeg­­takarmány-növények termesztésével öntözött körülmények között, vala­mint a lencse betakarításával kapcso­latos kérdésekkel. Az állattenyésztési szakcsoport a Bratislavai Takarmányozási Kutató­­intézettel együttműködve megvizsgál­ta a nedves kukorica betakarítási és tárolási módszerének hatékonyságát, valamint a különböző adalékanyagok keverési arányát. A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Agrokémiai Válla­lattal együttműködve optimalizálta a szarvasmarhák takarmányadagjait. A tej mikrobiológiai vizsgálatának beve­zetésével sikerült a tej minőségét je­lentősen javítani. Az újítási javaslatokkal és találmá­nyokkal foglalkozó szakcsoport az újítók tevékenységét irányította, s ta­nácsadással szolgált az újítási javas­latok megoldásánál. A folyamatos és aktív újító tevékenység érdekében versenyt hirdetett a legjobb újítási javaslat címért. Az újítók bekapcso­lódtak a járási, a kerületi és az or­szágos versenybe is. A múlt évben be­adott tíz újítási javaslat közül kilenc valósult meg. Ezek társadalmi haszna szövetkezeti méretben 625 ezer 70ü korona volt. Ebből 138 ezer 700 ko­rona az energia, 37 ezer 300 korona pedig a devizamegtakarítást jelen­tette. A dolgozók szakképzettségének nö­velése érdekében a tagok szakmai tanszékével a vákuumos molekuláris desztillációs berendezések gyártásá­ra. Feltételeket teremtettek a gázjelző berendezések gyártásához. Továbbá előkészületeket tettek a szarvasmar­hák leukózisának és tőgygyulladásá­nak a diagnosztizálásához. Az idei tervekről szólva kiemelhet­jük a növénytermesztés feladatai kö­zül a termelési rendszerek elmélyíté­sét, a kettőstermesztés alkalmazását a tömegtakarmányok termelésében és a burgonya esetében, az agrolabora­­tórium szerepét a tápanyagszint meg­állapításában, a gyomirtásban, vala­mint az ún. Lemix talajtakaró keve­rék alkalmazása tekintetében. Továb­bá több szakelőadás és bemutató szervezésével számolnak. Az energeti­kai szakcsoport tevékenysége többek között a másodlagos energiaforrások jobb kihasználásában, az újabb nap­elemek üzembehelyezésében, az ener­giafelhasználás csökkentésében nyil­vánul meg. Az állattenyésztésben új összetételű takarmányok kipróbálása és újabb takarmányozási technológiák bevezetése a legfőbb tennivaló. Az elektronikai és mikroelektronikai szakcsoport fő feladata a korszerű számítástechnika alkalmazása lesz. A minőségellenőrző szakcsoport fő fel­adatai közül elsősorban a tej minő­ségvizsgálatát, a vetőmag és a takar­mányok értékelését emelhetjük ki. Az újltómozgalom minden olyan igyekezetét támogat, amely hozzájárul az összmunka javításához, amely az energiamegtakarítást, a devizaköltsé­gek csökkentését és a munkakörül­mények javítását segíti elő. A szak­­képzettség növeléséhez továbbra is jelentős mértékben hozzájárulnak majd a tanulmányutak, a szeminá­riumok szervezésevek valamint a tu­dományos intézetekkel való együtt­működéssel. A vitában Andrássy Sándor agrármérnök, a szövetkezet elnöke így fogalmazta meg a legfőbb felada­tokat: A kor növekvő igényei nem engedik meg, hogy beérjük azzal, amit eddig elértünk. Még jobban kell gazdálkodni az alapokkal, a nyers­anyagokkal, az energiával; tovább kell fokozni az intenzifikálást, még bátrabban és rugalmasabban kell fel­használni a tudományos-műszaki is­mereteket valamennyi ágazatban. Á kezdeményezés és a bátor kockázat­­vállalás útján kell haladnunk, tudato­sítva, hogy a jó eredmények mögött mindenkor az önfeláldozó, becsületes munka rejlik. CSASZNY ERZSÉBET mérnök, az agrolaboratórium dolgozója

Next

/
Oldalképek
Tartalom