Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-02 / 9. szám

A GYÜMÖLCSÖSBEN Az Idei kemény tél nem ked­vezett a gyümölcsészeti mun­káknak, így most a háztáji gyümölcsösökben is bőven akad tennivaló. Mihelyt melegebbre fordul az idő, a bogyósok rendszerint olyan gyorsan ktzöldülnek, hogy szinte észre sem vesszük. Ezért ritkító metszésüket mielőbb el kell végezni. A körtefát is ko­rán kell metszeni, mert később tetemes kárt okozhatunk a zsendülő rügyekben. A fagyká­rokról egyelőre nincsen meg­hízható áttekintésünk, de fel­tételezhető, hogy legkevésbé az alma és a körte károsodott. Valamivel komolyabb kártétel­re kell számítani a cseresz­nyénél és a meggynél, igen je­lentősre az őszibaracknál, és legnagyobbra az igen érzékeny kajszinál. Ezt a metszéskor fel­tétlenül szem előtt kell tartani, érvényt adva a régi mondás­nak, mely szerint gazdagnak ígérkező termés esetén mélyen, szerény termés esetén alig kell metszeni a fákat. A mondás Igazát bizonyítja az a tapaszta­lat, hogy ha a kis termést ígé­rő fát mélyen visszavágjuk, sok erős vegetatív hajtás je­lentkezik. Ezeket majd rendre el kell távolítanunk, s ez a be­avatkozás újabb hajtásnöveke­dést idéz elő. A másik véglet: ha minimális metszést végzünk, de közben az eredetileg kevés­nek mutatkozó virágból mégis átlagosnál nagyobb termés ala­kul ki. Ha ilyenkor minden ter­­mésképződményt meghagyunk, a gyümölcs apró marad, a fa kimerül. Igaz, ezen a természe­tes gyümölcshullást követő, vá­logató ritkítással segíthetünk, de az már többletmunkát Igé­nyel. Metszés után — ha korábban a törzsápolást már elvégeztük —, a fagymentes napok vala­melyikén elvégezhetjük a le­mosó permetezést. Az alma- és körtefák után vegyük kezelésbe a szilvát, a ringlót, majd a cseresznyét és a meggyet. A kajszi- és az őszi­barack metszését rügyfakadás­­tól virágzás kezdetéig ajánla­tos elvégezni, mert ebben az Időszakban a fák már képesek ellenanyagot termelni a guta­ütést okozó gombák, valamint a mézgás megbetegedés ellen. A kajszinál egyébként is Jól bevált a júniusi metszés, tehát ilyenkor legfeljebb néhány vas­tagabb ágat kell eltávolíta­­nunk. Az őszibarackról tőből le kell metszeni a rövid, fej­letlen, rosszul beérett vessző­ket. Ha ősszel elmulasztottuk, most még bekurtíthatjuk a vé­konyabb vesszőket is. A be­avatkozástól nem kell félni, hi­szen a fa gazdagon virágzik s egy jó terméshez 200—400 virág is elégséges. Ajánlatos megbontani néhány virágrü­gyet, s meggyőződni a valós fagykárról fa fekete bibe fagy­kárról árulkodlkl. Az ősziba­rack levélfodrosodása ellen is most kell permetezni (Kupri­­kol, Polybarit). A hónap végén lehet sort keríteni a fakadó cseresznye­­fák átoltására. Mihelyt felszikkad a talaj, hozzáláthatunk a tavaszi talaj­munkákhoz. Kitelepíthetjük a facsemetéket (a gyökérzetet ül­tetés előtt, a koronát utána kell megmetszeni); az ősszel megásott gödör aljára tegyünk 20 cm érett istállótrágyát, s viszatakaráskor a talajban ke­verjünk el 1—2 kg foszfor- és káliumtartalmú műtrágyát. A fa olyan mélyre kerüljön, mint a faiskolában volt. Ne sajnáljuk az időt és a fá­radságot, gyűjtsük össze az ásás után lehullott faleveleket, s azokat a törzsápoláskor ke­letkezett kaparékkal, a gyü­mölcsmúmiákkal meg a fertő­zött nyesedékkel együtt éges­sük el. Az egészséges nyesedé­­ket aprítva komposztba tehet­jük, de a nehezen korhadó ré­szeket ajánlatos megszórni nit­rogéntartalmú műtrágyával. Aki ősszel kijuttatta a káliu­mot meg a foszfort, annak most csak nitrogént kell adagolnia. Egy árra 3—4 kg salétromot számíthatunk, s azt kapálással, rotavátorral dolgozhatjuk be a talajba. Szerves trágyák közül ilyenkor csak komposztot érde­mes használni, és a mélyebb' talajműveléstől is óvakodni kell. A szamócást gereblyézzük át, végezzük el a fejtrágyázást (első évben nitrogént, második­ban káliumot, az öregebb ül­tetvényben kombinált műtrá­gyát ésszerű adagolni). A nit­rogén-műtrágyákkal óvatosan kell bánni, mert perzselnek. A káliumtartalmú műtrágyák kö­zül a kénsavas kálit részesít­sük előnyben. S gondolni kell a réztartalmú készítménnyel történő permetezésre is. Végezetül vizsgáljuk át a fák törzsét — főleg az Idősebbekét —, az esetleges íagysebeket és repedéseket éles késsel vág­juk ki az egészséges részig, majd a sebet zárjuk le (San­­tar M, fehér latex festék), mint az összes 2 cm-nél nagyobb metszési sebet. Jót tesz, ha a sebeket egy hónap múlva is­mét kezelésbe vesszük. Belucz János agrármérnök, a tudományok kandidátusa A SZŐLŐBEN A tavaszi felmelegedés ha­tására a tőkékben megindul a nedvkeringés, vége szakad a tenyésznyugalmi Időszaknak. A szőlőben a nedvkeringés általá­ban akkor indul meg, ha a ta­laj hőmérséklete 20 cm-es mélységben eléri a 8 C-fokot. A fagyok elmúltával, ha a talaj már kellően megszikkadt, kezdetét veheti a nyitás. A be­takart tőkékről óvatosan távo­lítsuk el a földet, mert az eset­leges sérülések utat nyitnak a gyökérgolyva-fertőzésnek. Főleg a tőkeművelésű ültetvényekben igyekezzünk idejekorán elvé­gezni a nyitást, ne várjuk meg a rügyek duzzadását. A már ki­nyitott szőlőben jobban átme­legszik a talaj s korábban meg­indul a nedvkeringés. Az ősz­szel lehúzott és betakart szál­vesszőket is takarjuk ki és szedjük fel. A kései nyitás ha­tására a rügyek kipállhatnak és elpusztulhatnak. A nyitással egyldőben végez­zük el a nitrogén-műtrágyázást. A fakadás előtti műtrágyázás kedvezően hat a fürtök és a virágzat alakulására. A szőlő­ben jól bevált a mészammőn­­salétrom használata. Ebből 10 árra átlagosan 50 kg-ot számí­tunk, de az erőteljes, buja nö­vekedésű ültetvényben 30 kg is elég, a gyengén növekedő sző­lőnek pedig 70 kg is adható. Természetesen az idősebb ül­tetvények több nitrogént igé­nyelnek. Ha ősszel nem futotta az időnkből, most még befejez­hetjük az istállótrágyázást. Az oltványszőlőkben feltétle­nül végezzük el a harmatgyö­­kerezést, s a gyökérnyakból előtörő hajtásokat is távolítsuk el. A hiányzó tőkék pótlásához 20X20 cm alapterületű, 40 cm mély gödröt kell ásni, a ki­emelt földet komposzttal (nem istállótrágyával) ajánlatos dú­sítani. A klorózisos (sápkóros) tőkéket Cblorofen készítmény­nyel kezelhetjük. A beteg tő­kék közelében 40—60 gramm­nyit kell ebből a készítmény­ből a talajba juttatni, por vagy oldat formájában. A termő szőlők metszését március végéig fejezzük be. Lehetőleg élesre fent metsző­ollóval dolgozzunk s feltétle­nül végezzünk rügyvizsgálatot (fagykár). Metszés után igazít­suk helyre a szőlőkarókat és oszlopokat, javítsuk ki a meg­rongálódott támberendezést. Ä tőke törzsét rögzítsük a karó­hoz, a kordonkarokat kötözzük a tartóhuzalhoz. Kötözésre leg­megfelelőbb a műanyag szalag, mert nem vág bele a vastagodó törzsbe és kordonkarba. A szál­­vesszős művelésű ültetvényben a nedvkeringés megindulása után hozzáláthatunk a szálvesz­­szők leíveléséhez és lekötözé­­séhez. A hajlítást óvatosan vé­­gezük, nehogy a szálvesszők eltörjenek. Március végén már nyissuk ki és metsszük meg a fiatal, még nem termő szőlőt is. A fiatal tőkéket 1—2 rügyes csap­ra kell visszametszeni. A gyen­ge növekedésű tőkén 1, az erős növekedésűn 2 (egy egyrügyes és egy kétrügyes) csapot ha­gyunk. Az 1—2 rügyre vissza­metszett tőkét mindig kupacol­juk fel (csirkézés), így védjük a kiszáradástól. A hároméves szőlőben megkezdjük a válasz­tott művelési módnak megfelelő tőkealak kialakítását. Az ala­kító metszés során már meg­hagyjuk a törzset, sőt, az erős növekedésű tőkéknél a kordon­kar egy részét Is. Aki telepítéshez készül, las­san elegyengetheti a talajt, (simítőzás) s egyúttal bedol­gozhatja a kártevők elleni ta­la jfertőtlenf tő szert is (áran­ként 30—40 dkg Dyfonate 10 6 vagy Oursban 10 G). Vigyázatl Ahol ilyen szereket használnak, ott a sorközökben 2 évig nem szabad gyökérzöldséget ter­meszteni. A talaj elegyengetése után jelöljük ki a tőkék helyét. Háztájiban legmegfelelőbb a 180—200 cm-es sor- illetve 100 —120 cm-es tőtávolság. Ilyen telepítés lehetővé teszi a bő és jó minőségű terméshozamot biztosító, intenzív tőkeformák kialakítását. Március végén megkezdjük a szőlőoltványok előhajtatását (a hogyanról majd később szó­lunk). A BOROSPINCÉBEN Ebben a hónapban befejez­zük az újborok második fejté­sét. A hibás — nyúlós, kénhid­rogén szagú — borokat nyíl­tan, erősen szellőztetve fejtjük át tiszta, egészséges, gyengén, kénezett hordóba. Fejtés előtt Fotók: —bor tennivalók azonban az ilyen hibás bort 100 literenként 10 gramm ká­­liumpiroszulfittal kénezzük. A barnatöréses bort szintén azon­nal kénezzük. A hordókat rendszeresen töl­tögessük fel, vagy ha már ke­vés bennük a bor, inkább fejt­sük át kisebb hordóba vagy demizsonba. Ha valamilyen ok­nál fogva mégis „darabban“ kell tartanunk a bort, átmeneti védelem céljából a bor feletti légréteget kénezzük (rákéne­­zés). Egy hektoliter üres lég­térre fél vagy egy szál azbeszt kénszeletet kell elégetni. Az el­égetett kén kiszorítja a hordó­ból a levegőt, s ezzel bizonyos mértékben gátat vet a káros mikroorganizmusok elszaporo­dásának. A rákénezés csak végszükség esetén alkalmazha­tó s a beavatkozás után legké­sőbb két héten belül a bort le kell fejteni kisebb edénybe. A hordók felületét törölge­­tésse] tartsuk tisztán. Ügyel­jünk a pince optimális hőmér­sékletének megtartására. Ha szükséges, este vagy éjszaka szellőztessünk. Aki Jó ered­ményt szeretne elérni, igyekez­zen szakszerűen felkészíteni borát a versenyekre. Korpás András agrármérnök fii ZOLDSÉGESKERTBEN Ha ősszel megkéstünk vele, most gyorsan fejezzük be az ásást, de istállótrágya helyett érett komposztot használjunk. Ha megkaptuk a laboratóriu­mi talajvizsgálat eredményeit, a zöldségfélék tápanyag-igényé­nek figyelembe vételével köny­­nyen kiszámíthatjuk, milyen és mennyi műtrágyát kell még használnunk. Ha az elemzés nyomelemhiányt jelez, ajánla­tos Cererit műtrágyát használ­ni, mert ez nitrogénen, foszfo­ron, káliumon és magnéziumon kívül nyomelemeket (B, Cu, Mn, Mo, Zn) is tartalmaz, vi­szont nincsen benne klór, a­­mely a zelleren kívül vala­mennyi zöldségféle számára ár­talmas.. Továbbá sikeresen használható még az NPK 2A és a Demetra műtrágya is A klór­­tartalom ezekben elenyésző. A hagymafélék alá Aliin, az ubor­ka, a tökfélék, valamint a diny­­nye tápanyagpótlására Cucumin használható. Ezen műtrágyák­ból egy négyzetméterre általá­ban 3—5 dkg szükséges. Márciusban általában minde­nütt megkezdhető a szabadföl­di zöldségek vetése. Ilyenkor már elvethetjük a spenótot, ka­­rottát, sárgarépát, petrezsely­met, pasztinákot, hónapos ret­ket, borsót, feketegyökeret, el­­duggathatjuk a fokhagymát meg a vöröshagymát. Aki palántaneveléssel foglal­kozik, már tűzdelheti a koráb­bi magvetésből kelt növényké­ket, melyek két valódi levéllel már melegágyba ültethetők. Itt délelőtt langyos vízzel öntö­zünk, nappal szellőztetünk s az erős napfénytől árnyékolással vagy takarással óvjuk a növé­nyeket. Már a fűtetlen üveg­­házban is megkezdhetjük a kö­zépkorai szabadföldi zöldségfé­lék palántanevelését. Most idő­szerű pl. a szabadföldi termesz­tésre szánt paprika, paradi­csom, tojásgyümölcs, zeller, sa­látauborka, articsóka, kardi és fejes saláta magvetése. A rövid tenyészidejű káposz­tafélék magját legkésőbb már­cius elején kell elvetni, miköz­ben a januárban vetett káposz­taféléket március végén már kezdhetjük kiültetni. E növé­nyek igen komoly ellensége a tavaszi káposztalégy s annak fehér lárvája. Ellene a palán­tákat még kiültetés előtt aján­latos beöntözni a Nexaean ЕС 40. a Hindiin 25 HP vagy a Di­­mecron 0,1 százalékos tömény­ségű oldatával. Az is segíthet, ha a kijelölt területei beszór­juk Basudin 10 G-vel f négyzet­méterenként 5 gramm 1 vagy később minden palántát beön­tözünk f80—100 ml) a Basudin 60 ЕС 1 százalékos oldalával. Ez a kezelés védelmet nyújt a lótücsök, a drótférgek és a bársonylegyek ellen is. A téli vetésből származó ja­vak betakarítása most már fo­lyamatos. A hajtatott saláta legalább 50 grammos, a göm­bölyű hajtatott retek átmérőle legkevesebb 15 mm, a hosszú­kás reteké pedig minimum 12 mm legyen. A korai karalábét levelestől kell szállítani, az el­fogadható legkisebb gumómé­ret 40 mm. A megüresedő fűtött fóliahá­­zakba, üvegházakba vagy me­legágyakba pl. salátauborkát, ШШ paprikát vagy paradicsomot te­lepíthetünk. A teleltetett zöldségféléket most már ki kell takarni, le kell róluk gereblyézni a száraz lombot, esetleg ritkítani és fej­trágyázni Is szükséges. S ne feledjük, hogy a még pincében tárolt zöldség is rendszeres el­lenőrzést és gondoskodást igé­nyel. Magda Valčíková agrármérnök. a tudományok kandidátusa Л VIRÁGOK körül Befejezzük a díszcserjék met­szését, ritkítását, illetve az újonnan vásároltak telepítését. Takarjuk ki, trágyázzuk meg és vágjuk vissza a rózsát. A bo­korrózsákat 2—3 szemre metsz­­szük, a futórózsát csak rttkft­­juk és a támvezetékhez Igazít­juk. Kedvező időjárás esetén az évelőkről eltávolítjuk a taka­róanyagot, levágjuk a felesle­ges szárrészeket, a talajt mű­­trágyázzuk és kapálásai fella­zítjuk. Az esetleges márciusi fagyoktól védőtakarással óvjuk növényeinket. A korán virágzó évelők (jácint nárcisz tulipán, hővirág krókusz, kankalin 1 fö­lött lazítsuk fel a takarőanva­­got. hogy a növények levegő­höz Jussanak A füves területet fémgereh­­lyével alaposan eereblyézzük át. jól fellazítva a talajt. A hiá­nyos foltokat majd a hőnap vé­gén lehet üiravetnl. Aki maga neveti az eeynyá­­riak palántáját, a hónap elején készítsen melegágyat vagy ki­sebb ládába, esetleg virágcse­répbe vesse el a magot. A me­legebb vidékeken korán elvet­hető a kenderpakőca, a szalma­­virág, a tűztoll, a gazánía, a mozaiklevél, az oroszlánszáj, a kínai szegfű, a vasfű, a zápor­­virág meg a kokárdnvirág. Márciusban állandó helyére vethetjük a laza, homokos ta­lajt kedvelő egynyári csillag­fürtöt. Napos helyet, tápanya­gokban gazdag talajt kíván a nyári azálea, a kerti körömvi­rág és a kaliforniai kakukk­mák. Egynyári kúszónövényün­ket, a szagosbükkönyt kerítés­rács vagy támvezeték mellé vessük. Hajtatóládából cserépbe ül­tethetjük és meleg, világos helyre vihetjük a meggyökere­sedett gumós begóniát. A dália­­gumókat és a kánnát ts sza­poríthatjuk a gumók, Illetve a rlzőmák feldarabolásával, de minden darabon ép rügynek kell maradni. Ha a szaporító­anyagot cserépbe ültetjük és szobahőmérsékleten tartjuk, mérsékelt locsolással előhajtat­hatjuk. Az erkélyládákból ürítsük ki a tavalyi földet, az edényeket mossuk és fertőtlenítsük ki (1 százalékos forinaün-nldat), majd töltsük fel friss virág­földdel. Amíg az egynyáriak palántáját kineveljük, telepít­sünk a ládákba százszorszé­pet, nefelejcset, árvácskát. Márciusban megkezdhetjük a szobanövények átültetését. Az öregebbeket elég 2—3 éven­ként átültetni. Amelyek kinőt­ték a cserepet, 20—30 mm-rel nagyobb átmérőjű edénybe ke­rüljenek. Az átültetett növé­nyeket állítsuk meleg, páradús környezetbe és csak mérsékel­ten locsoljunk. Az ilyenkor vi­rágzó növényeket (ciklámen, azálea) most nem szabad meg­bolygatni. Ha nem is ültetjük át egyik-másik dísznövényün­ket, a földiét feltétlenül lazít­suk fel kissé. Tavaszai jót tesz a tápoldatos (Hortus. OBM, Herbasyn III.) beöntözés. Ä szobanövények vegetatív szapo­rítása szintén Ilyenkor kezd­hető. Itt a nőnap, hadd szóljunk ezzel kapcsolatban is pár szót. A férfiakhoz annvit: Jól csórna­­goitassák be a virágot mert a meleghez szokott vágott- és cse­repes virág könnven megfázik. Ha lehet, inkább a kevésbé nvflott virágokat válasszák, azok tartósabbak. S a nőknek: a jácint, tulipán és más hagy­más virágok világos, 12 — 15 C- fokos hőmérsékletű helyiség­ben. mérsékelt locsolással so­káig pompáznak. A ciklámen, a fokföldi ibolya és az azálea szintén világos, 20 C-fok körüli hőmérsékletet Igényel A vá­gott virág Is sokáig szép ma­rad, ha a vizét rendszeresen cseréljük és a virágszárat — víz alatt végzett vágással —< naponta kissé visszavágtuk. Puha Margit agrármérnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom