Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-23 / 8. szám

1985. február 23. SZABAD FÖLDMŰVES A község nevét Jól ismeri a köz­vélemény. A Szlo­vák Nemzeti Fel­­kelés napjaiban lakóinak hősiessé­gei. Se fogalommá vált; számtalan ismert személyiség, ellenálló, partizánpa­rancsnok örökítette meg felejthetet­len érdemeit. A táj szépsége ember­emlékezet óta elbűvölte az embere­ket. A művészeket, akik nemcsak a természet szépségétől voltak elragad­tatva, hanem szerették az itt élő, szü­lőföldjükhöz ragaszkodó, becsületes és közvetlen embereket, akik délce­gek voltak, mint a fák a környező hegyekben. Čierny Balog területét tekintve a legnagyobb község a Banská Bystri­­ca-i járásban, sőt az egyik legna­gyobb Szlovákiában is. Ján Sitarüík mérnök, a hnb-elnöke éppen tanácsülésre készül. Az ismer­kedést a telefon csöngése szakítja meg, majd rövid beszélgetés a rava­talozóról, me'yóek emelkedő falait látni lehet a második emeleti ablak­ból. — Tudja, a rádió megrendezte ná­lunk az ellenállók talílkozóját, kár, hogy elmulasztotta. Az emlékezések­nek nem volt se vége, se hossza. Én is elmond'am, amit anyámtól hallot­tam, hogy születésem után rögtön el­sötétítette az ablakokat, így próbálta távoltartani tőlem a háború sötét vészmadarát. ... A valóság: a nésne-A dombtetőn magasodó SZNF emlékmű (CSTK felvételei] bői özönlő németek betörtek az er­dészlakba. Azonban azok fent a vé­dőállásban kitartottak. Felejthetetlen harcukat végigvívták. A szovjet had­sereggel vállvetve űzték el az ellen­séget, amely mögött nem maradt más, mint balsors és sírhalom. Az it­teni sírokat azonban sosem növi be a fű. ■■■■■■ És az élet folyt tovább. Ján Sitaröík monológját hallgatom. A község lako­sai fegyver helyett fűrészt és szeker­­cét fogtak a kezükbe és folytatták ősi munkájukat. A hegyekben ismét a munka dala visszhangzott. A lie-A szocialista rendizerunkhöz hű ijiú nemzedék tett, amely kőműves-, javító és egyéb munkát végez, fuvarozást vállal. A hegyes terepet arra használják fel az itteni szövetkezeti tagok, hogy szarvasmarhákat és juhokat legeltet­hessenek. Munkaszerető emberek lakják a községet. Ilyenek voltak ősidők óta. A hnb elnöke elmondja, hogyan kap­csolódnak be a községfejleszíésbe. Például a Z-akeióba, választópolgá­rok és tisztségviselők — közösen. Vállvetve építik a ravatalozót, a nap­közi otthont és az iskolai étkezdét, végzik a hídfelújítást és így tovább. A kezdeményezéssel elégedettek a nemzeti bizottságon. Viszont a bnb is igyekszik elébe menni a lakosok igényeinek. Az elnök irodájából át­megyek a szomszédos helyiségbe, a­­hol félfogadás van. Inkognitóban ér­kezem, érdekel az első benyomás. Már megtörtént, hogy az egyik nem­zeti bizottságon hivatlan vendégként fogad'ak, s a hangnem csak a bemn­­atkozásom után változott meg. Ezért fontos az első benyomás. Rögtön a belépés után ugyanis kiderül, számít­hat-e a választópolgár megértésre iigyes-bajos dolga intézésében. Itt ez a készség ném hiányzott. Javul a helyzet a szolgáltatások te­rén is. Férfi és női fodrászatot léte­sítettek, a Breznói Kommunális Üzem­nek ruha- és cipőátvevő kirendeltsé­ge is működik. Megsztervezték a sze­­mátelszállítást. Megoldott az áramfo­gyasztók javítása. További szolgálta­tások is szerepelnek a tervben. tek aknavetővel próbálták elnémítani a partizánok géppuskafészkét, amely házunk közeléből lőtte az ellensé­get ... — lendült bele a beszélgetés­be a hnb-etnök. Van egy fénykép, amelyen Peter Jilemnický a karján tartja a kis hőst, akinek a kabátkáján nagy kitüntetés látható. A nyolcéves Janko Giertli ké­pes volt a mély hóban elbotorkálni Medvedovba, hogy figyelmeztesse a partizánokat az ellenségre. Krónika. Egy könyv, amely meg­örökítette Čierny ealog lakosainak hősiességét. Szerepelek benne kicsik és nagyok, idősek és asszonyok is. Egy mozzanat 1S45 január 28-ról, a­­mikor az erdész, Ján Daniš telefonált azoknak a bátor embereknek a pa­rancsnokságra, akik készek voltak utolsó csepp vérükig védelmezni ott­honukat. A szovjet hadsereg szinte már a kertek alatt volt. Az erősödő tüzérségi tűz meghatványozta a re­ményt, hogy rövidesen felszabadul­nak a fasizmus igája alól. Már csak napokról, talán csupán órákról volt szó. Közismer* az a jelenet is. ami»­­kor az erdész kénytelen volt meg­szakítani a telefonálást, mert a völgy­gyek hősei, mint a hnb tagjai, új har­cot vívtak. Rögtön a felszabadulás után művelődési házat építettek. Ez lett az új idők jelképe. A régi faházak helyén korszerű családi házak magasodnak. Bevásár­lóközponttal, Iskolával, orvosi rende­lővel, óvodával, sportteleppel gazda­godtak. Čierny Balog székhelyközsé­get a tanyákkal pormentes utak kö­tik össze és valamennyiüket össze­kapcsolja a haza és a munkaszeretet, s a szőkébb pátriájukat övező hegyek zöld szalagja. Az itteni erdőgazdaság a fakiter­melést tekintve a legnagyobbak közé tartozik Csehszlovákiában. Ez idő sze­rint gépek, segítségével több mint 184 ezer köbméter fát termelnek ki éven­te és ezzel párhuzamosan több mint 350 hektárt fásítanak. A lakosság a környék Szemeiben is öregbíti a köz­ség jó hírnevét. A település 5850 la­kosa közül mintegy 1900 keresi meg mindennapi kenyerét a breznéi híd­­gyárban, a piesokl gépgyárban, a Sta­­voindustriában stb. Ezt megkönnyíti a kitűnő autébuszköztekedés is. Azon­ban az otthoniak sem henyélnek. A nemzeti bizottság kisüzemet létesf-Megtlsztelő, ha valaki a Vörös Csil­lag Érdemrenddel, az SZNF Érdem­rend 1. fokozatával kitütetett Čierny Balogról írhat. Különleges érzés vesz erőt rajta, ha mindazok után, amit a község múltjáról és jelenéről hallott, személyesen is találkozik a lakosok­kal. A sajátos érzés akkor is jelent­kezik, amikor az ember a közösség fölötti emlékművet tekinti meg, a partizánok sírhalma előtt tiszteleg, vagy ha arról beszélnek, mi történt itt a háború után. Egyet tudatosítok. Megértem azokat az embereket, akik könyvet írtak Čierny Balogról. Akár regényt, mint Peter Jilemnický, akár monográfiát vagy csupán fényképek­kel iüusztrált brosúrát. Az alkotó embert minden oldalról megkörnyé­kezi ez a vágy. Talán ennyi is elég ehhez, ha az ember Čierny Balogon adatokat gyűjt egy cikkhez. (Nemzeti Bizottságok 3/85 szám) jobb eredmények elérésére is képes „Dunai Flotta” tagsága Van egy szövetkezet a vén Duna mentén, melynek 2900 hektárét, 556 állandó dolgozó műveli, s természete­sen a nyugdíjasok is segítenek, mun­kabírásukhoz, egészségi állapotukhoz mérten. A közös gazdaság a DUNAI FLOTTA nevet viseli. Elnöke: Takács András, agrármérnök. A dunamocst (Moča) székhelyű szövetkezet vezetőségének, szakem­ber-gárdájának, s a tagságnak nem éppen a legkönnyebb a sorsa. Nem azért, mert a tagság négy falu — a mér említett Dunamocs, továbbá Du­­naradvány (Radvaň nad Dunajom), Vlrt és Karva (Kravany nad Duna­jom) — lakosaiból tevődik össze. A termőhelyi adottság az, ami kedvező­nek egyáltalán nem mondható, hiszen a talaj nagy többsége homokos, ami már eleve beleszól a bőséges termés elérésébe. Különösen az ilyen huza­­mpsan aszályos évjárat, mint a tava­lyi. Így azután nem éppen ok nélküli, hogy kedvetlen hangulatban bírom szóra az elnököt. Node, lassacskán mégiscsak rendes „kerékvágásba zökken a beszélgeté­sünk szekere“. Az eirök a gabonafé­lékkel kezdi, melyekből hektáronként 5.6 tonnát, vagyis egy tonnával többet értek el a tervezettnél. — Minek köszönhető e terméstöbb­let? — Mindenekelőtt a jó agrotechni­kának, a fajtamegválasztásnak és az öntözésnek. Persze, ügy lett volna jó, ha a gabonafélék egész — 680 hek­táros — vetésterületét öntözni tfld­­tuk volna. De itt még sajnos nem tartunk. Csupán 228 hektárnyit tud­tunk 1983 őszén öntözni. Lényeges kü’önbséget tapasztaltunk: míg a nem öntözött csupán 4,82, addig az öntö­zött búzánk 5,44 tonnával fizetett hektáronként. Kedvező tényként em­líthetem még: a gabonaéréskor kissé hűvösebb volt az időjárás, ami ked­vezően hatott a termés beérésére. S maradjunk még egy percre az öntözésnél: csakis az öntözéssel sike­rült elegendő tömegtakarmányra szert tenniük, ami az újig (májusig) ki­tart. Legalábbis az elnök szavai sze­rint . — Mi sikerült még? — Eléggé jől sikerült a korai bur­gonyánk, valamint a korai káposztánk. Nem így a 805 hektárnyi kukoricá­juk, melyből az aszály következtében a tervezett 5,2 tonna helyett csupán 3.7 tonnát tudtak elérni. — A növénytermesztésnél maradva, mire nem emlékezik vissza szívesen? — faggatom a közös gazdaság főkor­mányosát, aki sommásan válaszol. — A korai tavaszi fagyok sok kárt tettek a szőlészetben és a gyümöl­csösben, amit később a fűszerpapri­kára és a dohányra zúduló jég tovább fokozott. Az elemi csapások okozta károk hárommillió koronára tehetők. Bár ebből valamennyit az Aliami Biz­tosító visszatérít, az áru viszont min­denképpen hiányzott a dolgozók asz­taláról. Mindent egybevetve: a nö­vénytermesztésből 11,4 millió korona volt a kiesésünk. Tegyük hozzá: a šok gond, problé-Traktoros, gépjavító -- a javából Lesz-e nyoma a zimankónak? Kemény a tél A hidegek még a városi embert is gondolkodóba ejtik: vajon, mennyire károsulnak az őszi vetések, marad-e termő rügy a gyü­mölcsfákon? A gyakorló mezőgazdasági szakemberek válasza jobbára meg­nyugtató. ősi igazság: a hő nem árt a vetésnek, gőt használ, ha fagyott földre hullott. Elmondható: a gabonafélék aránylag jól telelnek. Más a helyzet a szőlőket, gyümölcsösöket illetően a tőketerebesi (Trebišov) járásban. Egy biztos — az éretlen rügyek elfagytak, s kitavaszodáskor lesz nyoma a fagynak, zimankónak. Mivel a télnek még nincs vége, jóslásokba nem bo­csátkozhatunk ... Az említett járásban már megkezdték a rétek és a legelők trágyázását, s remélhetőleg ennek a továbbiakban seih lesz akadálya. Am, már most gondolni kell a gyors hóolvadáskor keletkező belvizek mielőbbi elvezeté­sére, s ennek a megszervezésére. Aztán itt a súlyosabb probléma: lema­radtak a gyümölcsfák metszésével, mert a fagyos napokon nem lehetett metszeni. A szőlömetszés a múltban, Ilyenkor már Javában folyt, most csupán a kezdetnél tartanak. A hideg Időjárás a zöldségkertészetekben is nehezíti a dologvégzést, a melegágyak és a fóliasátrak készítését. Tehát késnek a mezőgazdasági üzemek, ám ez ném oly vészes, hogy a lemaradást — jó szervezéssel — ne tudnák behozni. (ib) Ipolyvarbón (Vrbovka) a Vörös Csillag szövetkezet elnökénél járva, élenjáró ' dolgozók Iránt érdeklődtem. A sok jó dolgozó közül Dezider Raj­tuk traktorost vá­lasztottam, aki a gépközpont leghát­só javítóműhelyé­ben egy Crystal 8045 típusú trak­tort javított. Azt, amelyet már hét éve „lovagol“. Az erőgép jől karban­tartott, gazdája gondosan bánik vele, különben is ritkán szorul kol­légái segítségére. — Ml az a többlet, amiért az élen­járók közé sorolják? A traktoros, gépjavító rövid gon­dolkodás után válaszol. — Talán nem is annyira többletről van itt szó, hanem a munkához való, helyes szocialista viszonyról. Tavaly ősszel például kissé kitolódott a mélyszántás; hogy mégis idejében vé­gezzünk vele, 24 órás műszakban dol­goztunk. Azt tartom: ha szorít az idő, minden erőt be kell- vetni, a le­hetőségeket maximálisan kell haszno­sítani. ma és munka ellenére, csak a „ve­szett fejsze nyelét“ tudták megfogni a növénytermesztési főágazat dolgo­zói. Különösen az öntözőcsoport ta­núsított szívós helytállást, Janik József csoportvezetővel az élen. Szabadidő nélkül, szombat és vasárnap is ön­töztek, hogy a növénykultúra öntöző­vízből ne szenvedjen hiányt.' Hiszen a jobbára homokos talaj vízáteresz­tőbb, fokozottabb öntözést igényel. Volt dolguk bőven az 1120 hektáros öntözhető területen. Nem a véletlen műve, hogy e nagyságkategóriában járási I. helyet vívtak ki. Igyekeze­téért a csoport pénzjutalmat is ka­pott, Megérdemeltei Remélhető, hogy az idén- is hasonló, dicséretre méltó helytállást tanúsítanak. — Tekintettel arra, hogy az öntö­zés termésfokozó tényező, határuk hány százalékát tudják öntözni, s mi­lyen további lehetőségeket lát,az ön­­tözóterület bővítésére? Takács András mérnök, efsz-elnök hiteles választ ad: — Mezőgazdasági földterületünk 38,6 százalékát tudjuk csupán öntöz­ni, amit egyáltalán nem tartunk ki­elégítőnek, tekintettel a homoktala­jaink nagy kiterjedtségére. Ügy néz ki, néhány év is teletelhet, míg ezen a téren tovább léphetünk. Egyelőre csak álomként dédelgetjük, legfel­jebb jő elképzelésnek tekintjük. Na­gyobb horderejű távlati tervbe éke­lődik bele: a gabčíkovo—nagymarosi vízlépcső megvalósulásának a függ­vénye. Aztán az állattenyésztési főágazat kerül szóba, melynek az éves terme­lési eredményei eléggé jónak mond­hatók. Megtudom, hogy az éves ter­melési tervüket húsból 103,9, tejből pedig 106 százalékra teljesítették. Am az állattenyésztési főágazat dolgozói, bármennyire igyekeztek is, a növény­­termesztési főágazat nagyon számot­tevő jövedelemkiesését helyrebillen­teni nem tudták. Még annak ellenére sem, hogy a nyerstermelési értékter­vüket 111,2 százalékra teljesítették. Node, erről nem ők tehetnek! ... így azután a tiszta jövedelem terve nem sikerült úgy, ahogy a tagság szerette volna. Ezáltal- kevesebb jut a különböző alapokba, a termelés to­vábbfejlesztésére, s természetesen a tagok pénztárcájába is ... Mindez, még nagyobb .erőkifejtésre, a szellemi tőke Jobb hasznosítására, a lehető legjobb termelési módsze­rek, ' eljárások gyakorlati alkalmazá­sára, további munkakezdeményezések­re kell hogy serkentse a Dunai Flotta valamennyi tagját. Hasznosítsák ered­ményesen, nemcsak a termelési, ha­nem a tömegpolitikai nevelő munka legjobb tapasztalatait is — ezen a téren még mutatkozik tartalék. A XVI. pártkongresszus, a KB-ülé­­sek, valamint az efsz-ek X. országos kongresszusa határozatainak szelle­mében cselekedve, a felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére kibonta­kozó szocialista verseny lendítőerejét hasznosítva, a múlt évinél jőval ered­ményesebb lehet az 1985-ös esztendő. N. KOVÁCS ISTVÄN Rajtuk traktoro^ géplakatosi tanu­­lóéveít, s utána még néhány évet a losonci (Lučenec) POĽANA-ban töl­tött. A szövőgépek karbantartójaként dolgozott, s Jő munkájával kiváltotta felettesei elismerését,- dícséretét. Sor­sa úgy alakult, hogy nősülés után a varból szövetkezetbe került. Kezdet­ben a BS-6-os szárítóüzemben volt karbantartó, három műszakban. Ké­sőbb jogosítványt szerzett a mező­­gazdasági gépek vezetésére Is. Ettől kezdve a kora tavaszi talajelőkészf­­tésben, a vetésben, később pedig a kaszálásban is részt vett. A nyarat a gabonakombájn nyergében tölti, ősz­­szel pedig a répakiszántő gépet ke­zeli. Tavaly 146 hektár cukorrépát (vagyis az összesei) 6 szántotta ki. S amikor ezzel végzett, a műhelyben a meghibásodott gépek gyógyításához fogott. Dezider Rajfuk 1981-ben vált „,A szocialista verseny győztese“ érem viselőjévé. Tavaly fényképe a járás legjobb do’gozóinak a képcsarnokába került. Egyébként szerény, családjá­nak élő fiatalember, aki szívesen se­gít másoknak. A CSEMADOK tagja, s aktív tűzoltó is. További eredményes munkájához, jó egészséget, sok sikert kívánunk. Kén és szöveg: Bodzsár Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom