Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-05 / 1. szám
12 .SZABAD FÖLDMŰVES. 1983. január 3. ň kártevők elleni küzdelem új eszközei Az emberiség élelmezésében döntő szerepet Jtászó mezőgazdasági termékeknek és készleteknek a kártevőktől való védelme mindig fontos feladat volt, azonban a föld népességének növekedésével a kártevők ellen folytatott harc jelentősége fokozódott, hiszen a terméshozamok növekedésével áz okozott károk is egyre nagyobbak. A modern rovarirtó szerek ugyan megkönnyítették és hatékonnyá tették a kártevők elleni küzdelmet a mezőgazdaságban és erdőgazdaságban, valamint a köztisztaságban, azonban alkalmazásuk nemkívánatos következményekkel járt. A negyvenes években, a rovarölő szerek első alkalmazása után úgy tűnt, hogy a rovarkártevők elleni küzdelem végérvényesen eldől. Idővel azonban kiderült, hogy az első növényvédő szerek, mint pl. a DDT, vagy a HCH nehezen bomlanak le a természetben, így talajban, az árvizekben, a növényekben és az állatok szöveteiben is veszélyes mértékben felhalmozódnak és az élelmiszerlánc végén lévő ember szervezetébe is bekerülnek. Elsősorban ez volt az oka annak, hogy a DDT alkalmazását a világ legtöbb országában betiltották. A döntést megkönnyítette az a körülmény, hogy számos kártevőben ellenállóképesség, ún. rezisztencia fejlődött ki e szerek ellen, és így csak gazdaságtalanul, nagy adagokkal lettek irthatók. A rovarkártevők elleni szerek széles körű alkalmazásának egy másik nemkívánatos kísérője az ún. másodlagos kártevők megjelenése. Ezek elszaporodását és kártékony szerephez jutását az elsődleges kártevők kiirtása tette lehetővé, ezek ugyanis mint természetes ellenségeik, hatásukat nézve elhanyagolható szinten tartották népességüket. Számos esetben a másodlagos kártevők azután nagyobb károkat okoztak, mint az elsődlegesek. Példa erre a szövőatka (Tetranychiade), mely természetes ellenségét, a sodrőmolyt (Tor-, tricldaef a gyümölcsösök permetezésekor kiirtjuk. A hagyományos rovarirtók további hiányossága a kis szelektivitásuk, ami miatt számos hasznos rovarfaj (pl. a méhek) is elpusztul. A jelenség a biológiai egyensúly felbomlásához vezethet. A fentiek tudatában az eszményi rovarirtó szertől elvárjuk, hogy erősen mérgező és szelektív hatású, könnyen lebontható és a melegvérű állatokra ártalmatlan legyen. Ez a követelmény azonban csak ritkán teljesül. Kevesen tudatosítják, hogy a széleskörben alkalmazott növényvédő szerek, mint pl. a Karbofuran, Fensulfotin, Azinfos, Demeton, Disulfotan, Endrín, Mezinfos, Panathion, Methylparathion vagy a Tetraeylpyrofosfát tulajdonképpen nagyon mérgező hatású vegyszerek. Világszerte a kutatások arra irányulnak, hogy az új rovarirtók szelektívek legyenek, vagyis csak egy bizonyos fajt, vagy alfajt pusztítsanak el. Ebben a tekintetben a legígéretesebbek azok a — hagyományos értelemben mérgezőnek nem is nevezhető — vegyi anyagok, melyek egyik csoportja a rovarok növekedését, egyedfejlődését vagy szaporodását, másik csoportja pedig a rovarok viselkedését befolyásolja. Az első csopbrtba tartozó, növekedést szabályozó anyagok megzavarják a rovarok egyedfejlődését irányító hormonális szabályozás ritmusát. Abban, hogy a rovarok lárvaállapotban maradjanak, kulcsszerepe van a juvenilis hormonnak. Ez a rovarok egyedfejlődése során egészen az utolsó lárvaállapotig termelődik testükben, ám akkor hirtelen csökken, megkezdődik a báb kialakulása. Szovjet kutatók a gabonafélék egyik legfalánkabb kártevője, a pajzspoloskák családjába tartozó egyik poloskafaj ellen próbálnak hatékony védekező eljárást kidolgozni. Megfigyelték, hogy ha a pajzspoloskát a juvenilis hormonnak egy mesterséges változatával, az úgynevezett juvenoiddal akkor kezelik, amikor bábbá alakulása megkezdődik, fejlődése megáll. Mivel a juvenoíd hormon a peték fejlődését is megzavarja, a kutatók azt remélik, hogy ez a szer hatékony eszköz lesz a kártevők ellen. A fáraóhangyák ellen már sikeresen alkalmazzák a juvenilis hormonnal analóg vegyülefet, amely meggátolja a bolyban élő királynők termékenységét, megszünteti a peterakást. A hatóanyag tehát nem pusztítja el a bolyban élő királynőket és lárvákat, hanem meggátolja azok egyedfejlődését. Mivel a kifejlett dolgozók legfeljebb ötven napig élnek, kb. eddig tart, míg a fáraóhangya-fertőzöttség felszámolható. Az intenzíven kutatott vegyületek másik csoportját képezik azok az anyagok, amelyek a rovarok viselkedését befolyásolják. Az állatvilág tagjai körében az információcsere egyik eszköze a vegyi jelzés. E hírközvetítő vegyi anyagokat feromonoknak nevezzük. A vegyi kommunikáció egy faj egyedei között, de különböző fajok között is lehet. A kibocsátott anyagot a szagló-, illetőleg — ha vízben élő állatokról van szó — az ízlelőszervek, vagyis a kémiai érzékszervek érzékelik és erősen befolyásolják az állatok viselkedését. A feromonok legtöbbje nemileg vonzza vagy éppen tartóztatja az ellenkező nemű egyedeket, veszedelemre figyelmezteti, vagy gyülekezésre, menekülésre sarkallja a többieket. Ez a felismerés nem új, J. Ray már 1600-ban ezt feltételezte a molyokról, hogy egyes hangyafajok az élelemhez vezető utat illatanyaggal jelölik meg. J. Fabre 1879-ben demonstrálta, hogy a lepkék egyedei a rájuk jellemző szag útján találják meg egymást. Hosszú idő telt el addig, míg a kutók az illatanyagot azonosítani tudták. Az elemzést rendkívülien nehezíti az a körülmény, hogy az egyes egyedek által termelt feromon csupán 10~sg. Ez olyan kicsi mennyiség, hogy műszerekkel nem vizsgálható. Ezért pl. a selyemlepke feromonját mintegy egymillió egyedből nyerték és azonosították, majd 1959-ben mesterségesen is előállították. A legtöbb feromont mind a gerinctelenekben, mind a gerincesekben a köztakaró felhámsejtjeiből átalakult külső elválasztású mirigyek termelik. Számos feromont termelő mirigy rejtetten, valahol a test belsejében van, Az új szereket laboratóriumi kísérletekben próbálják ki Fotó: Archív mint némely hangyafajban. A feromonok különböző szerkezetű szerves anyagok. Különös jellemzőjük, hogy nagyon illékonyak, ezért az egyes egyedek nagy távolságban is „megérzik“ egymást. Esetenként ez 4—5 km is lehet, bolyban, kolóniákban, ún. rovarállamokban élő rovaroknál azonban csak .néhány méter, esetleg csupán 10—15 cm. A rovarok csápjain lévő érzékelők, az ún. receptorok a rájuk eső vegyi anyagok molekulaszerkezetének kis különbségét is érzékelik. (Gyakran még az optikai forgatóképességet is.) Az egyes fajok csak a saját feromonjaikra érzékenyek. Ez biztosítja a feromonok nagyfokú szelektivitását. Biológiai ingert már 10~18g csápra eső feromon is kivált. A selyemlepke hímje a nőstények kiválasztotta nemi csalogató anyagot még 4,5 km távolságból is érzékeli. E feromonnak már néhány molekulája elegendő ahhoz, hogy a hímben — annak csápjait érve — ingert keltsen. Az Antheraea polyphemus selyemlepkefajt vizsgálva megállapították, hogy a lepkék toll formájú „antennáin“ a szaglósejtek ezrei vannak. Ahhoz, hogy az érzéksejtek megőrizzék nagy érzékenységüket, a feromonmolekulák, mihelyt az érzéksejtekhez kötődnek, nyomban hatástalanodnak Is. Ennek az az élettani szerepe, hogy az lllatnyom követéséhez mindig elegendő olyan érzéksejtnek kell szabadon lennie, amely kész új molekulákat fölvenni. Csak így tudja a hím a nemi partnert a legközelebbi úton elérni. A kutatóknak sikerült két olyan fehérjevegyületet elkülöníteni, amelyek ezt az öntisztítást elvégzik. Mindkettő csak a hím csápjain fordul elő. Miután a feromon az érzéksejtben létrehozza az ingert, először az egyik fehérjéhez kötődve azonnal inaktiválódik, majd a hatástalanodott feromont egy másik fehérje bontja le. Egyes fajoknál, különösen amelyek egyedei nem kolóniákban, bolyokban, hanem nagy területen magányosan élnek, a nemi feromonoknak különösen nagy a jelentősége, ugyanis gyakran a különböző nemű egyedek kizárólag csak ennek köszönhetően találnak egymásra, tehát csak ez biztosítja a szaporodásukat és fennnmaradásukat. Szervezett rovarállamokban egyéb információt hordó illatanyagok is fontosak. Ilyen a gyülekezésre serkentő feromon, melyet pl. új táplálékforrás meglelésekor váltanak ki az egyes egyedek, vagy a riadóztató feromon, mely menekülésre vagy védekezésre készteti az egyedeket, ha a boly vagy a kolónia veszélybe kerül. Ismert, hogy a bolyban, kolóniákban élő rovarok nemcsak fészküket, hanem egész életterüket megjelölik illatanyaggal, ún. territóriumhiatárt jelőlő feromonnal. Hasonlóan megjelölik a tojásrakó helyeiket is, fajtatársaiknak jelezve, hogy a hely már foglalt. A feromonok alkalmazása a rovarok ellen nem emberi találmány. Ismeretes, hogy a keresztespókok egyik faja (Mastophora), amely nem hálóval vadászik, a lepkék nemi feromonját termeli és ezzel csalogatja egy ragacsos golyócskára az áldozatot. Hasonlóan megtévesztő módon a rablóméhek (Lestrimelitta limao) az áldozataik riadóztató feromonjával zavarják. meg azok védekezését. A gyakorlatban a feromonokat a kártevők elleni harcban többféle módon alkalmazzák. Egyik fontos felhasználása a kártevők előfordulásának f.olyamatos figyelése. Ez egy alkalmas helyen felállított csapdával történik, melybe elhelyezik a figyelni szánt rovar nemi feromonját. A csapda szerkezete a befogandó rovar adottságaitől függ. Lepkékre alkalmas egy tölcsérszerű nyílással ellátott cső — alul gyűjtővel ellátva —, melybe a lepke könnyen belerepül vagy beesik, kirepülni azonban már képtelen. A feromon egy kapszulában vagy porózus anyagban felitatva a párologtatóban van elhelyezve, mely védi a hatóanyagot a nemkívánatos légköri hatásoktól — fénytől, víztől, oxidációtól stb. A csapda gyűjtőjében elhelyezhető egyéb rovarirtó szer is, vagy esetleg ragasztó. A csapda rendszeres figyelésével megállapítható az a kritikus időpont, amikor a legelőnyösebb a hagyományos szerrel való rovarirtás. Ezt a módszert sikeresen alkalmazták a Pectinophora gossypiella nevű gyapotmoly ellen. Egy 5 ha területű gyapotültetvényt 2 mg feromon felhasználásával egy hónapig figyeltek. Míg a hagyományos rovarirtószer tíz-tizenötszörös alkalmazása után Is a veszteség mintegy 30 %-os volt, a feromon felhasználásával csak egyszer-kétszer kellett védekezni hagyományos szerekkel és a veszteség elhanyagolható volt. A feromonok a kártevők tömeges befogására is használhatók. Ez akkor előnyös, ha az irtandó rovarok a vegetációs idő alatt csak néhányszor párosodnak. Természetesen több csapdát kell felállítani a veszélyeztetett területre. A csapda olyan is lehet, hogy a rovart nem fogja be, csak a benne elhelyezett anyag további szazás útján kontakt módon a többi fajtársait is sterilizálja. A feromonok alkalmazásának további módja, hogy a rovarok párzási időszakában telítik a légkört nemi feromonnal. A rovarokat ez megzavarja a partner keresésében, így nem találnak egymásra, következésképpen egy generáció kártevő nem jelenik meg. Hasonló eredmény érhető el esetleg olyan feromon alkalmazásával, mely éppenséggel teljesen visszafojtja a rovarok nemi vágyait. összegezve a feromonok alkalmazásainak előnyeit a hagyományos rovarirtókkal szemben elmondható, hogy nagyon szelektívek, nem bontják meg a biológiai egyensúlyt, könynyen lebomlanak, és a rovarokban nem fejlődött ki ellenük ellenállóképesség, mert ezek saját maguk által termelt természetes anyagok. Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy rendkívül kis koncentrációról lévén szó, országos méretekben is csupán néhány kilogramm mennyiségre van szükség belőlük, ami laboratóriumi körülmények között is előállítható, tehát nem követel milliárdos beruházást gyárépítésre. A világon nagy lendülettel megindult a kártevők feromonjainak kutatása és gyártása. Hazánkban a feromonok kutatásával több kutatócsoport is foglalkozik. Különösen az erdei és kerti kártevők ellen kifejlesztett anyagokkal elért eredmények nagyon ígéretesek. Dr. Bánki Gyula mérnök, a tudományok kandidátusa és Stanislav Sekretár mérnök, a tudományok kandidátusa Talán még sohasem beszéltünk, írtunk ennyit a termőföld védelméről és intenzív kihasználásáról, mint napjainkban. Indokolt is a téma napirenden tartása. Azt nem kell magyarázni, hogy miért. Inkább egy-egy követésre méltó példán keresztül szeretnénk rámutatni a talaj védelmével kapcsolatos ötletekre, új módszerekre. A bodollúi (Budulov) szövetkezet péderi (Peder) részlegén I860 hektár szántúterületen gazdálkodnak. Ennek húsz százalékán termesztenek szálas takarmányokat. A takarmánynövények hatvan százalékát főkultúrában termesztik, a többit másodveteményként. Ez utóbbin van a hangsúly. S még egy viszonyitási alap: ezer hízúmarhát, 780 fejőstehenet és 2500 juhot keli erről a területről eltartaniuk. A termelés itt nem problémamentes: a jánoki határ szántói — ezerkétszáz hektár — vizenyősek. Már hajdanában az uradalmi birtokon is alagcsövezéssel tették termőbbé a talajt. Jelenleg is ez van folyamatban. S éppen ez a baj. Az évtized végéig négyszáz hektáron kell elvégezni a lecsapolást. Az ütemterv elkészült, aláírták a szerződéseket. De a kivitelező, a Kassai (Košice) Mezőgazdasági Epítőválialat a szerződésben foglalt követelményeket nem tartja be, rossz munkát végez. Ahol ezelőtt nem volt nedves a talaj, a csövek lerakása után most ott is szivárog a talajviz. Tavaly a Cihák dűlőn tíz hektár repcét tapostak le, 24 hektáron pedig nem tudták elvetni az őszi árpát, mert a tervekÉsszerű takarmánygazdálkodás nek megfelelően nem fejezték be a munkákat. Egy hetven hektáros dűlőn a búza vetése hiúsult meg emiatt. Tavalyelőtt a terveknek megfelelően 110 hektáron megkezdték a munkát, de ezt nem fejezték be határidőben. Máskülönben a határ minden területét megművelik a szorgos mezőgazdászok. Évről évre, ahol csak lehet, bővítik a parcellákat. Évi átlagban 250—300 hektáron — a vetésforgó keretében — tartanak fenn intenzív legelőt, amelyet 3—4 évenként, körforgásszerűen felújítaA gazdaságban fokozott gondot fordítanak a takarmányok előkészítésére is Fotó: Archív nak. Első évben bevetik silókukoricával, utána egy-két esztendeig kalászost termesztenek stb. A legelőt egyszer-kétszer kaszálják, utána 5—7 hektáros szakaszokra osztva legeltetésre hasznosítják. Tavaly 869 tonna szénaterméssel számoltak, a valóságban — habár óriási erőfeszítés árán — 1200 tonna szálas takarmányt sikerült kazlakba gyűjteni. Szénatárolóik ugyanis nincsenek. Szenázsból ellenben 1700 tonnával készítettek kevesebbet a szükségesnél, mindössze ezernégyszáz tonnát. Siiázsból pedig csupán 5900 tonnányit, s Így 3500 tonnával maradtak el a tervezettől. A hiányt — mennyiségben és minőségben is — igyekeztek más takarmányféiékkel pótolni. Leveles cukorrépafejből és kukoricaszárból 4100 tonna szilázst, kukoricaszárbúl, répaszeletből és napraforgóból pedig 3000 tonna jó minőségű takarmányt készítettek. A napraforgót, hatvan hektáron nyári keveréknek vetették, ebből fedezték októberben a zöldtakarmányozást, a maradékot pedig szilázsoiták. Tizenöt hektáron termesztettek takarmányrépát tizenegy tonnás terméshozammal. A dolgozók harmadjában művelték és takarították be. A bő termést elvermelték. Tavalyelőtt hetven hektáron vetettek őszi keverékként rozsot, amely a tél folyamán juhlegelőként szolgált. Tavasszal elvégezték a nitrogénes trágyázást. Májusban már zöldtrágyaként etették a termést, ami megmaradt, azt szilázsolták. A terület felszántása után, június elején silókukoricát vetettek, amelyből 38 tonnás termést takarítottak be hektáronként. Másodveteményként még szudáni füvet, zöldtrágyaként pedig mustárt termesztettek. Tavaszi keverékként a bükköny szolgált értékes takarmányforrásul: május végén már szenázsoiták és takarmányozták. E gazdaságban 1983-ban fogtak hozzá a termőföld intenzív kihasználásán alapuló takarmánytermesztési program megvalósításához. Tudatosították, hogy az egyedüli kiút: minél nagyobb területről két termést betakarítani egy esztendőben. Ez a takarmányhiány megoldásának a kulcsa. Kopper András gazdaságvezetőnek minden munkafolyamatról áttekintése van. Reggel öt órától este hétig dolgozói, beosztottjai körében tartózkodik. Naponta ellenőrzi az embereket, értékeli munkájukat. A technikusok feladatait — pontokba foglalva — egy munkafüzetbe jegyzi, amihez mindenki hozzáférhet. Minden egyes pont teljesítése, illetve nem teljesítése ötven koronát ér. A hónap végén a teljesítetlen pontok szorzata adja meg a prémiumievonás végösszegét. Kopper elvtárs következetesen, és szigorral irányítja a reá bízott gazdaságot. Az eredmények igazolják módszerének létjogosultságát. Korcsmáros László