Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-16 / 7. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES 1985.február 18, VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT VADÁSZAT • VADÁSZAT Ф VADÁSZAT H vaiszbaSeseiek elei és \ üelzésÉ Ä sajtébau gyakran olvasható rö­vidke hír a vadászbalesetekről. Ezek általános hibája, hogy a beszámolók nem tárják fel okulásul a balesetek részletes körülményeit. A balesetek nagyobb része aprévadvadászatokon fordul elő, s bár a vadászati törvé­nyek kötelezik a jelölteket a fegyver- és lőismeret elsajátítására, a balese­tek száma növekszik. A balesetek okai között első helyen áll a kapzsiság. A kevéslétszámü ap­róvaddal rendelkező vadászterülete­ken, ahol kevés a zsákmány, a min­denáron való zsák­mányszerzés köny­­nyen feledteti a tanultakat. További okok: a vadászhoz nem méltó távlö­vések. a bizton­sági táv figyelmen kívül hagyása és a sörét gurulata. Te­gyük szívünkre a kezünket, kivel nem fordult még elő, hogy egy bi­zonytalan lövés után felséhajtott: „No hál ’istennek nem történt sem­mi baj!“ Eléggé el nem Ítélhető magatartás az, ha a fölrepülő fácán után nyom­ban eldördül a lövés. Ugyanilyen ve­szélyt’ rejt magában az is, ha a fa­gyos téli talajon, futó nyál után kel­lő körültekintés nélkül lő a vadász. Ä kemény talajon az alacsony szög­ben becsapódó sörétszemek könnyen irányt változtatnak, s ezzel súlyos balesetet okozhatnak. Éppen ezért rendkívül fontos a sörétnyaláb terí­tésének és a sörétek becsapódási szö­gének ismerete és figyelembevétele. Jó tudni, hogy a 3,5 milliméteres, 8-as söréttel töltött patronból, a ki­lőtt sörétnyaláb 30 fokos kilövési szögnél 350 méterre repülhet. A sö­rétnyaláb szélessége a röppálya vé­génél a különböző csőfordulatoktól, szűkítésektől függően, olykor 100 méternél is szélesebb lehet. A sörét­szem veszélyes távolsága átmérőjé­nek százezerszerese, azaz a 8-as, 3,5 milliméter átmérőjű sörét még 350 méterre is sérülést okozhat. Sokszor azonban nemcsak a sörét­nyaláb szélessége a veszélyes zóna, mert a talajhoz csopódó sörétszemek irányt változtatva tovább repülhet­nek és oldalirányba nagymértékben eltérhetnek. A sörétraj egy része sík területen, puha talajon 10 fokos szög­ben, kemény, fagyott, köves talajon 80 fokos szögig oldalt elpattanhat, és ágy röpül tovább, megközelítőleg ha­(Fotó: CSTK) sonlő sebességgel. Ilyen helyzet a­­dódhat akkor is, ha a vadász köves úton, vagy fagyott dülőúton átugró, menekülő nyálra lő. A sörétraj szé­lessége 3,5 milliémter átmérőjű sö­rétnél 40 méter távolságban körül­belül 3 méter. Rendkívül nagy a gu­rulat veszélye a betoncölöpös sző­lőkben, a rudas erdőkben és a kerí­tések közelében. A legsűlyosabb vadászbalesetek a­­zonban az ügynevezett „direkt“ lövé­sekből származnak. Ilyen esetek fő­leg akkor fordulnak elő, ha a fegy­ver véletlenül elsül, vagy kellő kö­rültekintés nélkül, fordulásból lő a vadász. Hasonlóan veszélyes a sza­bálytalan fegyverhardás, tárolás, száUitás, e csőbe került idegen anyag, a hajtás végén a fegyver kiürí­tésének elmulasztása, vagy a lőállás szabálytalan elhagyása a hajtás alatt. A golyósfegyverekkel viszonylag ritkábban fordul elő baleset, de ezek következménye is sülyosabb. A go­lyósfegyverből kirepülő lövedék — 30 fokos szögben leadott lövésnél — 5 kilométerre is elröpülhet. A jelen­leg használatos korszerű, lapos röp­­pályájú lövedékeknél, ahol a sebes­ség 150 méternél is eléri még a 800 métert másodpercenként, a golyó 6—7 kilométerre is elrepülhet. Rendkívül veszélyes lehet az ügynevezeti „ég­ből“ lepottyanó lövedék, mert töme­ge miatt átütheti a kuponyacsontot, vagy mélyen a testbe hatolva halált is okozhat. Ezért fontos a használt lőszer teljesltméyének, hatásának, ve­­szélyeztetési zónájának, a biztonsági szögnek és a lövedék későbbi becsa­pódási helyének az ismerete. A fia­tal, tapasztalatlan vadászokra hajtá­sokban különösen kell figyelni, hi­szen a vadászat vezetője értük is fe­lelősséggel tartozik. A vadászat veze­tőjének a leállások kijelölésével, a résztvevők kioktatásával, a hajtási irányok helyes megválasztásával meg kell előzni a balesetnek még a lehe­tőségét is. A szabályokat be nem tar­tókkal, a fegyelmezetlenekkel szem­ben senkinek sem szabad elnézőnek lennie, és az azért szóló figyelmezte­tést — sértődés nélkül — mindenki­nek illik megköszönnie. Vadászat előtt az alkohol fogyasztását szigo­ráén meg kell tiltani. Ha baleset tör­ténik, a vadászatot azonnal félbe kell szakítani, a helyszínt változatlanul kell hagyni,- és a sérültet mielőbbi elsősegélyben kell részesíteni. Váz­latrajzon a vadászat vezetője azon­nal jelölje be a résztvevők és a haj­tők helyzetét, a vad menekülési irá­nyát, a lőiránynkat. A sérült ellátása után azonnal és haladéktalanul érte­síteni kell a hatóságokat. (Nimród 1984/12) шов vadgazdálkodás HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT # HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT & HORGÁSZÁT @ HORGÁSZÁT A zord hideg, amely az új évben beköszöntött, — a természe­tes vizeinket sem kímélte. A dermesztő Időjárás jégpáncélt húzott a vizek felszínére. Mindez persze ki­hat továbbiak során a tavak, csator­nák és folyók élővilágára Is.4 A téli évszakban alapvető változá­sok következtek be életükben. Aho­gyan a hidegebb évszak beköszöntött, a vízinövények döntő többsége — a fonalas algák, a plnárfajok, a sás, a gyékény, stb pusztulásnak Indult. Eb­ben döntő szerepe volt a hidegnek, ezenkívül a nappali világosság foko­zatos csökkenésének. Vannak olyan vízterületek, ahol egyetlen négyzet­­méteren 3—15 kilogramm vízinövény lett az enyészeté. Ez annyit jelent, hogy hektáronként 30—150 tonna szerves anyag Indult pusztulásnak. A már élettelen növények tömegét a vízben élő baktériumok meglepték és lebontották. Ily módon a növényeket alkotó elemek (kalcium, kén, kálium, mangán .nitrogén, foszfor, stb.) visz­­szakerültek a vízi ásványi anyag­­forgalomba. Persze a nagy tömegű vízinövény lebontása nem egyszerű folyamat Mivel a baktériumok Is élő­lények, ezért nekik is szükségük van oxigénre. Ha sok a szerves anyag, akkor a baktériumok mennyisége is erősen megnövekszik, tehát oxigén­szükségletük Is megnő. Márpedig vi­zeink oxigéntartalma könnyen kime­rülhet. Ezért előfordulhat, hogy már az élőlények — különféle vtziállatok, például a halak — oxigén nélkül ma­radnak, és emiatt elpusztulnak. Sú­lyosbítja a helyzetet az is, hogy a sok vízinövény lebontásakor mérgező ammónia és kénhidrogén szabadul fel, ami ugyancsak Igen veszélyes a halakra. A baktériumok által feltárt elemekre tavasszal és nyáron nagy szükség lesz, mert ezek jelentik majd a fejlődő növények tápanyagait. Ami pedig a magasabb rendű vízinövé­nyek áttelelését illeti — az rendsze­rint ún. áttelelő rügyek, továbbá táp­anyagban gazdag gyökerek útján biz­tosított. Mihelyt megérkezik a tavaszi meleg és növekszik a nappali meg­­világítottság, e növények kihajtanak, és ellepik a számukra kedvező vízfe­lületeket. A hirtelen Jött hideg hatására az állóvizek, tavak és csatornák befagy­tak, — jégpáncél borítja a vizek fel­színét. Azonban a befagy*« vizekben a csendes mozdulatlanság csak lát­szólagos. Odalent a jég alatt átalakul minden: mind a víz eldott áványi­­anyag-tartalma, mind a nívények és állatok élete. ■ Mit csináltak a halászok, horgá­szok. amikor a vizek befagytak? A halak elvermelték magukat, téli pihe­nőjüket semmi sem zavarja, — vagy mégis? Erről beszélgettünk Olgyay Ede agrármérnökkel, a Szlovákiai Horgá-Ä vizek • élővilága szók Szövetsége nunaszerdahelyi (Du­najská Streda) Városi Szervezetének elnökével. — A Duna ágvizeinek halai már az ősz közepén megérezték a hideg évszak beköszöntését, s már Ilyenkor keresni kezdték a számukra legked­vezőbb vermeiőhelyet A homokos, kavicsos részekről mindinkább a mé­lyebben fekvő, melegebb altalajhoz, a puha iszapos fenékhez húzódtak. A tapasztalat szerint először a ke­­szegfélék vonultak telelőhelyre, majd követték őket a süllők és a csukák. A harcsák ott maradtak, ahol egész évben tartózkodtak, a vizek legmé­lyebb, Iszapos részén, bedőlt fák gyö­kerei között. A pontyok sekélyebb, iszapos részekről a mélyebb vizekbe húzódtak. ■ Miért választják telelésre a ha­lak a mélyebb vizeket? — Ez nem véletlen, hogy a halak a vizek legmélyebb részeit, gödreit választják telelőhelyül. Itt van ugyan­is a legmelegebb, s rendszerint 4— 5 Celsius-fokos a hőmérséklet, míg közvetlenül a jég alatt legmelegebb az egy (1) C-fok. В Megzavarhatja-e valami a halak téli nyugalmi állapotát, és milyen veszély fenyeget a jég alatt? — A halak nyugalmi állapota nem mindig zavartalan. Elég sok veszély­nek vannak kitéve — különösen a fehér halak, hogy csak néhány pél­dát említsek. A vermelő, főleg kisebb testű halak közelében rendszeresen megjelennek a ragadozó halak, pl. csukák, süllők. Ezek aztán megtize­delik a dermedt állapotban levő ha­lakat. Arra Is volt már példa, hogy a nagyabonyl (Veiké Blahovo) halasta­vunkon a korcsolyázó gyerekek nagy kárt okoztak. Az történt ugyanis, hogy a korcsolyázás és a hokibotok zajától — a pontyok megijedtek — elhagyták fészkelőhelyüket és sekély parti sávba húzódtak. Itt azután a sekély vízben megfáztak, megfagy­tak. Mi mindig nagy gondot fordítunk az őszi időszakban a pontyok áttele­pítésére a telelőtóba. Ahol ez kellő „gond" nélkül történik, sérülten, le­­gyengülten telepítik téli szállásukra a pontyokat, ott könnyen előfordul, hogy azok tömegesen megbetegednek, és a jég alatt el Is pusztulnak. A másik veszély az, hogy ha a ha­lastó, a holtág jegére vastag hóréteg rakodik. Ez ugyanis teljesen beárnyé­kolja az alul levő vízréteget, fény hiányában pedig a vízben lebegő, a hidrogénnel Is jól dacoló algák kép­telenek asszimilálni, oxigént termel­ni. Mindez oda vezet, hogy a vízben levő oxigén ha lassan is, de elfogy, s így a halak elpusztulnak. Erről a jelenségről a vízügyi szakemberek és a halászok már régen tudnak. Már Hermann Ottő, a világhírű természet­tudós is írt, még a múlt században. Éppen ezért az újabb havazások után. bizonyos nagyságú területeken a befagyott vizek fölött mi is eltol­tuk a havat és léket vágtunk, hogy a légkörből oxigén jusson a vízbe. В Mi igaz abból, hogy a halak hú­sa nem mindig egyforma tápértékü és mi idézi ezt elő? — A tél beálltéval — ha lassan Is — a halak testében alapvető változá­sok kezdődnek- Az ivarmirigyekbe már be van „ütemezve“ a tavaszi tvás. Különönösen a nagy tömegű ik­ráknak van szüksége sok tápanyagra, hogy zavartalanul beérjenek. Éppen ezért a tél végén a halhús elveszti korábbi rugalmasságát, jő ízét és táp­értékét. A balatoni halászok ősi mon­dása szerint e hal csak az r-rel vég­ződő hőnapokban az igazi. A májusi, júniusi hal nem ízletes és a legki­sebb tápértékű. И. Molnár Ferenc Pataki szaibling mgWíi з?ш:-V'*'V ;">• tv t SL У *KOV< I ЖМ; Néhány szakkö^yv, amelyből a halfajtákat Is jobban megismer­­hefjük , Kép és szöveg: Adamcsík Ferenc A pataki szaibling ismeretlen halfaj azon horgászok számára, akik a lassú folyású vizek partját járják felüdülés, szórakozás és nem utolsó­sorban halfogás céljából. Ez a halfajta inkább ismert azok körében, akik a pisztrángos vizeket látogatják. Az új, egész Szlovákia területére érvé­nyes horgászengedélyek ezt ma már mindenki számára lehetővé teszik. Azok, akik ritkábban lapozzák a szakirodalmat, bizonyára elcsodálkoznak jnár a cím olvasásakor. Gyanakodva kérdezik: Miféle halról van szó? A délebbi területek horgászszétáraiban nem igen fordul elő, pedig meg­található nálunk Szlovákiában is, habár nem olyan gyakori mint a piszt­ráng. Eredeti hazája Eszak-Amerikában van, onnan került Európába és így hozzánk is. Annak ellenére, hogy a víz oxigéntartalmára nem olyan igényes mint a pisztráng, a délebbi folyók vizében mégsem él meg. Sze­reti a hideg, tisztavizű patakokat," a pisztránghoz hasonló, csak még szebb színezetű. A jövőben talán jobban elterjed, mivel legfőképpen azt köve­teli meg, hogy a víz hőmérséklete alacsony legyen. Viszonylag gyorsan fejlődik, bár a két kilogrammot csak ritkán éri el. A táplálékban nem válogat, főleg kishallal, valamint rovarokkal táplálkozik. Ha jobban el­terjed, bizonyára attraktív sporthal lesz a horgászok számára. Ašafárikovói vadásztársaság negy­vennyolc tagja 4 ezer 800 hek­táros területen folytat eredmé­nyes vadgazdálkodást Kozsár István agrármérnöknek a vezetésével. Három évvel ezelőtt még csak 600 kilogramm vadhús beszolgáltatására kötelezték őket, tavaly viszont már 1,5 tonnára növelték a beadási tervet. Ezt minde­nekelőtt a gondos vadgazdálkodás következményeként jelentősen megnö­vekedett vadállománnyal hozhatjuk összefüggésbe. Tömérdek munka, fá­radságos törődés rejtőzik 4a kedvező változás mögött s nem utolsósorban Kankula Bertalan erdész, vadgazda odaadó tevékenysége, aki példásan ténykedő csoportjával szinte ideális­nak mondható „vadaskertet“ alakí­tott ki. Munkamódszerük lényege a vad nyugalmának biztosítása, az ál­lomány rendszeres megfigyelése, ete­tése és körültekintő selejtezése. Az állomány jellegzetes állata az őz. Gyarapodóban vannak a biológiai vé­delemben részesített foglyok, a vad­disznó-állomány bosszantóan túlsza­porodott. Ugyanakkor alaposan meg­csappant a fácánok, valamint a me­­zeinyűlak száma. A „veszteséglistára“ felkerülő apróvad többek között a túlméretezett vegyszeres' növényvéde­lem és az intenzív gépesítés követ­kezménye, ám egyéb tényezők Is közrejátszottak ebben. Tíz évvel ez­előtt például a tularémia fertőzéses megbetegedés tizedelte meg a nyúl­­állományt. A veszteséget a déli járá­sokból áttelepített (280 darab) törzs­­állománnyal — bár csak évek múl­tán — két ízben is megpróbálták pó­tolni, sajnos kevés eredménnyel. A biológiai egyensúly zavarai, a termé-, szetes ellenségek (pl. a róka) elsza­porodása, a sok kóbor macska és ku­tya, illetve az egyre több légpuska miatt is veszélybe került a fácánállo­mány. Ezért a szükséges szinten tar­tás érdekében tavaly ötszáz fácán­csibét neveltek fel és engedtek szá­radon. A fácántojások összegyűjtésé­­■el és keltetésével — évente mintegy rzer darabbal számolnak — rendsze­­■esíteni szeretnék a természetes sza­­iorulat ilyesfajta szabályozását. Mind­­jz azonban anyagi vonatkozásban ■léggé költséges, ezért a kiadások­iak csupán a kisebb részét tudja fe­lezni a társaság. A téli vadvédelmet takarmánygyűj-« téssel kezdték, természetesen még a nyár folyamán. Az őzek etetésére szolgáló etetők feltöltésére tizenkét tonna szénát gyűjtöttek főleg az ön­tözőcsatornák sáncain. A mezőgazda­­sági üzemelj részére pedig további tizenöt tonnát takarítottak be. Ezért cserébe magtári hulladékot és har­madosztályú zöldségféléket (sárgaré­pát, káposztát) kaptak, amelyekkel snyhítik az erdőlakók éhségét a téli időszak folyamán. Az etetőket és a sózókat az állatok mozgásterének fel­térképezése alapján helyezték el. A rendszeres feltöltésről (egy tej herautó segítségével) tíz munkacso­portba osztva gondoskodnak a vadá-« szók. A vadgazda és a nyolc vadőr ellenőrző tevékenysége kizárja a fe­­ledékenységet, az Indokolható vágy pedig Indokolatlan mulasztások lehe­tőségét. Minden vadászt konkrét fel­adattal bíztak meg, s tevékenységük értékelése alapján élvezhetik majd az év folyamán a különféle vadász­előjogokat. Huszár Béla, Hubay Lász­ló, Milan Rosína és Ján Ulický Példás vadászok. Kiváló céllövők, kifogásta­lanul végzik teendőiket, rendszeresen részt vesznek a szaktanfolyamokon és selejtezik az állományt. Ennek tud­ható he, hogy betegség vagy pedig veszettség az íutóbbi időben nem pusztít a vadászkörzetben. A vadászfegyelem betartása érde­kében évente szakelőadás-sorozatokat szerveznek, s a résztvevők vizsga formájú záróbeszélgetésen adnak szá­mot szakmai felkészültségükről, er­kölcsi magatartásuk színvonaláról. A' tapasztalt szakelőadók az alapiskolák természetvédő szakköreinek az össze­jöveteleire is gyakran ellátogatnak. Šafárikovóban szép hagyománya van továbbá a díjnyertes trófeákból éven­te megrendezendő kiállításnak. A kör-« nyék mezőgazdasági üzemeinek trak­torosait pedig rendszeresen beszél­getésekre hívják össze, hogy így is fokozhassák a vadvédelmet. (korcsmárosf

Next

/
Oldalképek
Tartalom