Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-16 / 7. szám
Я* eddigi tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy as Ideiglenes Jellegű korszerűsítés és átépítés a beruházási ráfordítások szempontjából problematikus és csak azokon a helyeken érvényesíthetjük, ahol más megoldás nincsen. Főként ott indokolt, ahol csupán átmenetileg kell gondoskodnunk az Istállók belső felszerelésének a kiegészítéséről. Az ilyen átépítések esetén fontolóra kell vennünk a gépi technológiai berendezések kicserélésének a szükségességét, hiszen olyan kevés van belőlük, hogy még az üj épületeket sem tudjuk ellátni a szükséges technológiai berendezésekkel. Az állattenyésztési termelés összpontosításának jelenlegi követelményei szempontjából a gazdasági udvarok többségén a tehénistállók paraméterei nem felelnek meg a követelményeknek, mivel nem teszik lehetővé a technológiai berendezések beszerelését. Ezért ezeket az épületeket korszerűsítésük Után a növendék- és a hízómarhák tartására, esetleg ellető-istállóként vagy szárazra állított tehenek elszállásolására használhatjuk. Minden korszerűsítést, átépítést vagy újjáépítést előre, alaposan meg kell fontolnunk a munkálatok terjedelme, az épületek kihasználása, a beruházási költségek nagysága, az épületek élettartama, valamint a munkatermelékenység növekedése szempontjából. SZERVEZÉSI ALAPELVEK X mezőgazdasági üzemek jelenlegi nagyságára való tekintettel a szarvasmarha-tenyésztés, de mindenekelőtt a tehéntartás szervezését a takarmányalaptól függően többnyire аж üzemen belüli szakosítás formájában kell megoldanunk. Ez lehetővé teszi az egyes gazdasági udvarok állattenyésztési termelésének a szakosítását, valamint a munkatermelékenység növeléséhez szükséges feltételek kialakítását. Az üzemek közötti szakosítás jelenleg az üsző- és a borjúnevelés szakaszán fejlődik nagyobb mértékben a kooperációs körzetek keretein belül. A szarvasmarha-tenyésztés szakosítása és az állatok összpontosítása szakaszán a következő irányzatok érvényesítésével számolunk: 0 a tehéntartást — beleértve az előhasi teheneket is — Önállóan kell megszervezni, és ennek keretében gondoskodni kell a borjak három hónapos korig tartó neveléséről is; • az üszők nevelése három hónapos kortól a vemliesség 8—7. hónapjáig tart. Ott, ahol központi bnrjúneveldével rendelkeznek (a kooperációs körzetekben), az üszőnevelás hathónapos korban kezdődik és a vemhesség 6—7. hónapjáig tart. Elsősorban az üszőnevelés legeltetéses módszerét tervezzük; 0 a három-, illetve a hathónapos kortól a kitelepítésig tartó marhahizlalást minimális beruházási költségekkel teljes mértékben szakosítani kellene; 0 az állatok összpontosításának mértéke a takarmányalap nagyságától, a trágya kihasználásának lehetőségeitől, és nem utolsósorban a termeléssel szemben támasztott követelményektől függ. Amennyiben az összpontosítás növelésével kapcsolatban növekszik a takarmány behordásának és a trágya kiszállításának körzete, törvényszerűen növekszik az egy istállózott' állatra eső üzemanyag-szükséglet is. A szarvasmarha-tenyésztés összpontosítását és szakosítását azonban ennek ellenére is folytatnunk kell, mivel csak így tudjuk biztosítani a munkatermelékenység növelését, és ez a folyamat gazdaságosabbá teszi a termelés szervezését és irányítását. Az állatok összpontosításának mértékéről, az állattenyésztési telep termelési Irányzatáról és technológiai megoldásáról való döntés esetén az üzemanyag-szükségletet nem tekinthetjük kizárólagos kritériumnak. Más tényezőket is figyelembe kell venl. Ezek közé tartozik például az állatok ésszerű takarmányozása, a technológiai gépsorok kihasználásának, az almozásnak és az ístállótrágya hasznosításának lehetősége, valamint a munkaerőhelyzet és az állattenyésztési telep geográfiai helyzete. Ezeknek a tényezőknek a figyelembe vételével a hetedik és á nyolcadik ötéves tervidőszakra az állatok összpontosításának következő mértékét javasoljuk: Üj épületek Átépítés Tehenek 600—800 db 400—800 db Üszők 1000—1500 db 500—1000 db Hízómarhák 1000—1500 db 500—1500 db Я jövőben a három hónaposnál fiatalabb borjakat a tehenészetben helyezzük el. A borjüneveldék kapacitása a tehénistállók kapacitásának egynegyed részét fogja képezni. Amennyiben a termelés szervezése vagy a helyi viszonyok szempontjából ez szükséges és indokolt, az összpontosítás határértékeit a felettes szervek jóváhagyásával szemben túl lehet lépni, vagy ellenkezőleg, csökkenteni lehet. Az üzemanyag-szükségletet nemcsak az összpontosítás mértékének csökkentésével fogjuk megoldani, hanem a takarmányok, ez alom- ős Istáfíőtrágya szállításának gazdaságosabbá tételével Is. Ennek érdekében: ■ a szarvasmarha-tenyésztő telepeket olyan befogadóképességű tárolókkal kell ellátni, hogy szükségtelenné tegyük a tömé gtakar rnáeynk kai való mfiveletküzi anyagmozgatást; ■ az üzemanyag, beruházási és munkaráfordítás: költségek szakaszán kimutatható megtakarításra való tekintettel a trágyatelepeket az állattenyésztési központok szomszédságában kell létesíteni; ■ az állattenyésztési termelés számára kisebb teljesítőképességű és alacsony üzemanyag-fogyasztású traktorok gyártását kell biztosítani, és ezeket megfelelő munkaeszközökkel kell felszerelni; ■ gondoskodni kell a takarmányok és az alomszalma szállítására alkalmas nagy térfogatú pótkocsik gyártásáról; ■ maximális mértékben bővíteni kell a szarvasmarha legeltetését, a sík területeken'a szántóföldi takarmánynövények legeltetésével is, hogy Így a takarmány szállítását legalább részben annak közvetlen legeltetésével helyettesítsük; ■ a hegyvidéki és a hegyaljai körzetekben előnyben kell részesíteni az üszők egész idényre kiterjedő legeltetését. A már létező legelőgazdaságokat halszálka rendszerű fejűházakkal kell ellátni. Az almozásnak, a nagyobb gázolaj- és vlllamosenergla-fo* gyasztás ellenére számtalan előnye van. Az alomszalma jó hőszigetelő, puha és az ürülékkel elkeveredve kedvező hatással van e talaj termőerejének fokozására, ezért ahol csak lehet, alkalmazzuk. Csak ott számolunk az almozás nélküli tartással, ahol nincs elegendő alomanyag (szalma). A jó gazdasági eredmények szempontjából döntő tényezők figyelembe vételével a hetedik és a nyolcadik ötéves tervidőszakra a következő lstállózási rendszereket Javasoljuk: A teheneket: két lstállózási típusba helyezhetjük el: a közvetlen rekeszes almozásos, vagy almozás nélküli tartástechnológiát, vagy pedig középhosszú állású istállóban kötött tartású technonológlát. Az ellető istállókat kizárólag almozott, középhosszú úllású istállóépületekben létesítjük. A borjakat: profilaktórlumban helyezzük el, egyedi esetekben pedig almozott borjúketrecekben. A tejtáplálás időszakában: — almozott hozókban, kötött tartású Istállóban, — almozott kutrlcákban, egyedi Itatással. A szilárd takarmányok etetésének időszakában: — almozott kutrlcákban. Az üszőket: jfc kötetlen tartású, rekeszes és almozott istái-, lókban, + kötetlen tartású rácsos-padlős Istállóban, з|с almozott vagy almozás nélküli boxokban (fedezett üszők számára). A hízőmarhákat: 0 kötetlen tartású rácsos padozatú Istállóban, 0 mélyalmos tartásmőd, Istállón kívüli takarmányozással (átépített Istállókban). Amennyiben a tehénállomány létszáma nem éri el az ötszáz darabot és kötetlen tartású Istállóban van elszállásolva, akkor az egyes állatcsoportok létszámát az állatcsoportok megfelelő számának biztosítása érdekében 25-re kell csökkenteni. Az energiaszükséglet csökkentésére a takarmányozási technika és az állatok takarmányozásának szakaszán találunk lehetőségeket. Figyelmünket elsősorban a következőkre keU összpontosítanunk: ■ a takarmányok kezelését, tartósítását, tárolását és az etetést kevésbé energiaigényes módszerekkel kell elvégezni; ■ a zöldtakarmányozás időszakát meg kell hosszabbítani; ■ olyan takarmányadagokat kell összeállítani, amelyek biztosítják, hogy az állatok szervezetében lejátszódó anyagcsere folyamán a veszteségek minimálisak lesznek; ■ be kell vezetni és bővíteni kell a szarvasmarha számára a premixek gyártását, amelyek lehetővé teszik a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére álló gabonafélék takarmányozási célokra való hatékonyabb hasznosítását. X SZARVASMARHAISTÄLLÖK ÉPÍTÉSÉNEK ELVEI Ä mezőgazdasági üzemekben már az előzetes tervek kidolgozásának idején, még a beruházási terv kidolgozása előtt ki kell dolgozni: j)e a biológiai anyag előkészítésének és újratermelésének tervét — ezek beszerzésének lorrását és módját, a haszontípus meghatározását, az állattenyésztés technológiáját; i|c az állatok takarmányozásának tervét; ije az alomanyag-szükséglet és a trágyafelhasználás tervét; íjc az állattenyésztési telep munkaszükségletének és a munkaerő-kiképzés tervét. A beruházási építkezés és az erre kapcsolódó további tervek is az előkészítő elemzés eredményéből Indulnak ki. Ennek kell alávetni az összpontosítás nagyságát, az állattenyésztési telep termelési Irányzatát és a technológiai rendszert. X szarvasmarha-tenyésztésre szakosított Üzemek tervezésében és építésében teljes mértékben figyelembe kell venni az állategészségügyi és higiéniai követelményeket. Olyan rendszert kell biztosítani, amely lehetővé - teszi a tömeges állategészségügyi beavatkozásokat. Olyan építőanyagokat és elemeket" kell felhasználni, amelyek ellenállnak a szokványosán használt fertőtlenítő szerek romboló hatásának. Ne építsünk hideg, könnyű, vékony burkolatú Istállókat a hegyvidéki és hegyaljai körzetekben. Az állattenyésztési telepek építésekor, azok korszerűsítésekor és kiépítésekor be kell tartani az egyetemesség elvét. Az Istállók építésével egyidejűleg fel kell építeni a tömegtakarmányok és a széna tárolására szolgáló létesítményeket, a takarmányelőkészítőket, a szalmatárolókat és a trágyatelepeket Is. A tehenészetben elletóistállót és profflaktóriumot kell építeni az Istállózás módjának megfelelő 10—15 százalékos ■ kapacitással. A vegyes hasznosítású szarvasmarha esetében érvényesíteni kell az úgynevezett kombinált lstállózási rendszert, azaz az ellető Istállót körülbelül száz laktációs napnak megfelelő kitőgyeltetővel kell bővíteni. A tehenészetben az állatcsoportok nagyságát úgy keU meghatározni, bogy a kötetlen tartásmód esetén az állomány 12 állatcsoportot alkosson. Az állatok kisebb mértékű összpontosítása esetén 25 állatból álló csoportokat kell létesíteni. Valamennyi állat csoportjának esetében igyekezni kell a 'takarmányrekeszeket közvetlenül a fekvőhely szomszédságában elhelyezni. A takarmányoző-nyílások és a fekvőhelyek száma közötti arány 1:1 legyen. Az üszőneveidében és a marhahfzlaldában a mobil takarinányoző gépsorokat részesítjük előnyben. A tehenészetekben, a mobil és a sztacionáris takarmányozó gépsorok egyaránt alkalmasak. A kötetlen tartású tehenek fejését halszálka elrendezésű fejőállásokkal lehet megoldani. A fejőállásokat a termelőistállók közé kell helyezni (nem összpontosítani), hogy a tehenek minél rövldebb úton kerüljenek a fejőházba. A tehenek hatszáz ©gyednél nagyobb összpontosítása esetén rotációs fejőházakat is használhatunk. A fejés Időtartamának nem kellene meghaladnia a három órát. Amennyiben a termelő istállókban kötött tartásmödot érvényesítünk, akkor tejvezetékes fejőberendezést használunk. Az üsző- és a tehénistálló közvetlen szomszédságában kifutókat kell létesíteni, és összekötő utakat az állattenyésztő telep és legelő között. A legelőkön az állatok számára itatóberendezések útján ivóvizet kell biztosítani. A marhahizlalás eredményességének növelése érdekében a kötetlen tartású Istállókba csak egészséges és szagtalanított borjakat kell telepíteni. A borjak hízóba fogásakor a fajta élősúlyának és hasznosítási irányának megfelelő kiegyenlített állatcsoportokat kell kialakítani. Egy-egy kutricában sohasem szabad 25 darab 300—350 kiló élősúlyú állatnál többet elhelyezni. Ha az állatok élősúlya meghaladja a 300—350 kilogrammot, akkor egy kutricába csak 12—15 állatot telepíthetünk. A tömegtakarmányokból álló takarmányadagok esetén a takarmányozó-nyílások és a férőhelyek közötti arány 1:1 legyen. A BERÜHÄZÄS ÉS ENERGIARÄFORDlTÄS SZEMPONTJÁBÓL OLCSÖ SZARVASMARHAISTÄLLÖK A szarvasmarha-istállék építésénél elért energia- és anyagiműszaki megtakarítást az üzemelés biztonsága szempontjából is értékelni kelL Megtörténhet, hogy az építéskor egyoldalúan érvényesített takarékossági intézkedések a termelés döntő fontosságú szakaszán veszteségeket okoznak. Például a takarékossági okokból rosszul hőszigetelt istállókban az állatok súlygyarapodása csökkent, egészségi állapota leromlott, a tápanyagok értékesülésének mértéke csökkent, ezért a hőszigetelést kénytelenek voltunk utólagosan elvégezni. Az eredmény tehát mind gazdasági, mind termelési és energetikai szempontból hátrányos volt. Az új istállók és állattenyésztő telepek ésszerű megoldása mellett igyekeznünk kell következetesen hasznosítani a már •létező épületeket is. Jó tapasztalataink vannak az újjáépített és kiépített régi telepekkel, ahol kisebb beruházási költségekkel gyakran jobb eredményeket sikerült elérnünk, mint néhány új istállóban. Az istállózás technológiai rendszerének érvényesítését egyetemesen és konkrét javaslatok alapján kell megítélni. Azok megválasztásakor tekintetbe kell venni az állatok fajtáját és haszontípusát, a takarmányalap megteremtésének lehetőségeit és a munkaerők alakulásának távlatait. Ezt a termelési szakaszt az adott helyzetre való tekintettel, mind műszaki, mind gazdasági szempontból értékeljük. Az isitállórendszerek minden egyes típusa esetében megállapíthatjuk, hogy jó, sőt kiváló eredményekkel üzemelnek, ha az építéskor és üzemeltetéskor kialakítottuk a kívánt biológiai, takarmányozási, műszaki, szeryezésl és munkaerőellátási feltételeket. Ezzel szemben rossz eredményeket érnek el mindenütt, ahol az említett tényezőket mellőzték, nem ügyeltek 3az állatok előkészítésére és kiválasztására, nem vették tekintetbe a takarmányalapot, nem gondoskodtak a dolgozók kiképzéséről és szakképzéséről, valamint a termelési és technológiai fegyelem betartására!. Äz almozás nélküli tartás rendszerint az állatok nagyobb mértékű összpontosítása ese* tén érvényesült a legjobban, ezért a szervezéssel szemben is nagyobb igényeket támaszt. Ennek további érvényesítéséről az adott mezőgazdasági üzem termelési, gazdasági és természeti feltételeinek kell dönteni és tiszteletben kell tartani az üzembiztonság, valamint az energiatakarítás követelményeit. Az építéshez olyan épület-szerkezeti elemeket kell felhasa* nálnl, amelyek csökkentik az energiafelasználást (hulladékig természetes szellőzés, ésszerű fejőház stb.j. A trágyatelepek egyes típusának az alkalmazásáról az álla*« tenyésztési telep mellett, vagy a földeken való elhelyezéséről a konkrét feltételek pontos Ismerete alapján, de mindenek* előtt a beruházási ráfordítások és az energiamegtakarítás szempontjából kell dönteni. Az eddigi tapasztalatok azt matatják, hogy a legnagyobb megtakarítást és üzembiztonságot ott érték el, ahol a trágyatelepeket közvetlenül a szarvaumarha-tenyészetek mellett építették. Egyúttal javultak az életkörnyezet védelmének feltételei is. A takarmánykeverők és előkészítők építése növeli a beruház zási és az energiaköltségeket. Létjogosultságuk elsősorban ott van, ahol az állatok összpontosítása, és a takarmányadagok központi előkészítésének jobb szervezésével és irányításával semlegesíteni vagy csökkenteni lehet a takarmány elégtelen mennyiségből és minőségből, a nem megfelelő tárolásból és takarmányozási technikából származó negatív következménye* két. A TEHÉNISTALLÖK megoldásának hazai és külföldi irányzatai Hazánkban a tehénistállók technológiai elrendezési megöl* dósa Jelenleg a szövetségi kormány által jóváhagyott alapelvekből indul ki, amelyet „A mezőgazdasági beruházási épít* kezés £6 Irányzatai a hetedik ötéves tervidőszakban és a további időszakban“ cím alatt ismerünk. A tehenek Istállózásának keretrendszerei között a két kö»* társaságban bizonyos különbségek vannak, amelyek az istálló* térségek megoldásának különböző módjaiból erednek. Arról van szó, hogy: 0 kedvező tartásfeltételeket teremtsünk, amelyek lehetővé teszik a tehenek tejelőképességének teljes mértékű kibontakozását (az istálló alapterületének optimális paraméterei, mikroklímája); 0 csökkentsük az építkezési költségeket, valamint a tehénistállók üzemeltetési .költségeit; 0 biztosítsuk az akadálytalan üzemeltetést; 0 növeljük a tejtermelésben és a szarvasmarha-tenyésztéa* ben a munkatermelékenységet. „A mezőgazdasági beruházási építkezés fő irányzatai a hetedik ötéves tervidőszakban és a további időszakban“ című anyagban felsorolt tartásmódok tiszteletben tartása mellett a Cseh Szocialista Köztársaságban javaslatot dolgoztak kt olyan tehénistállók építésére, ahol a költségek csökkentése érdekében kisebb lstállózási területet és magasabb munkatermeié« kenységet érvényesítenek. Ezekből a kritériumokból kiindulva Csehországban olyan tehénistállók létesültek, amelyekben beépített gépsorok vannak, a négy sorban elhelyezett fekvőhelylyel és takarmányrekeszekkel ellátott boxokban a teheneket maximálisan 60 darabból álló csoportokban szállásolták eL Szlovákiában a tehénistállók megoldásánál a tejtermelés hatékonyságának gazdaságosságát vették figyelembe, és a következő jellegű istálló építése van túlsúlyban: ■ a boxokban elhelyezett (egy csoportban legalább 50) t»< hénnek elegendő helye van szabad mozgásra; ■ túlsúlyban vannak az olyan tehénistállók, amelyeken a takarmányozásra, almozásra és a trágyakihordásra mobil gépeket használnak. Biztosítják a zavarmentes üzemeltetést és az üzemelési költségek minimalizálását. A mobil takarmányozé berendezések műszaki zavara esetén ez könnyen kicserélhető, mert a mezőgazdasági üzem a traktort meghibásodás esetén másik traktorral pótolja. A takarmányos kocsi meghibásodása esetén ezt végső esetben pótkocsival Is helyettesít* heti. Ezzel szemben a mobil gépsorok a helyhez kötött (sztacionáris) gépsorokhoz viszonyítva nagyobb beépített területet és ezzel nagyobb beruházási költségeket kívánnak. Az üzemelési költségek csökkennek, mivel a leírási költségek csupán két százalékosak, ezzel szemben a helyhez kötött gépsorok esetében elérik a 12 százalékot. Nem mindig tekinthetjük helyesnek azt az álitást, hogy a gépesítésre fordított költségek növelésével párhuzamosán növekszik a munka termelékenysége is. Megtakarítják az állatgondozók munkáját is. Ez á megtakarítás azonban a jobban fizetett gépjavítók fokozotí foglalkoztatottságával jár, s ezen felül a helyhez kötött gépsorok használata esetén növekszik az üzemelés kockázatossága, mivel hibásodás esetén nehezen lehet biztosítani a takaimányozás, almozás és trágyakihordás elvégzését. A tejtermelésben alkalmazott technológiai eljárások hazánk tehenészeteiben mindenütt egyformák. A tej fejesének és kezelésének ugyanazon rendszereit használják, az Istállózás -— almozás nélkül, vagy almozással — hasonló az ország egész területén és mindenütt a termelési feltételeknek megfelelően oldják meg. Az lstállózási rendszernek megfelelően oldják meg a trúgyakihordást is.
