Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-16 / 7. szám

1985.febrnár 18. SZABAD FÖLDMŰVES Kultúrpolitikai céljaink a felszabadulás iubileumi esztendeiében Az ú] naptári év már hagyományo­san alkalmat kínál az elmúlt idő­szakban elért eredmények felméré­sére, az ú] feladatok fölötti elgon­dolkodásra. Így van ez a nemzeti bi­zottságok kulturális-nevelő tevékeny­ségének szakaszán Is. Milyenek a f6 Irányvonalak ebben a munkában, mi­ként fejlesztjük majd kulturális-nép­művelő tevékenységünket a 7. ötéves tervidőszak utolsó esztendejében? Az elsőrendű feladat a kulturális­­nevelő munka eszmei tartalmi fel­adatainak végrehajtása. Az összes erőfeszítésünknek az ember szocia­lista, a marxista-leninista ideológia szellemében való nevelésére kell összpontosulnia, hogy ily módon ak­tívan hozzájáruljunk a CSKP prog­ramjainak, a, XVI. pártkongresszus és •z SZLKP kongresszusa határozatai­nak propagálásához, elősegítve a 7. ötéves terv feladatainak teljesítését. Feladatunk ez eszmeiség elmélyítése, a világnézeti nevelés, a fejlett szo­cialista társadalom építése szükség­leteire való reagálás, a békeharc. 1985 legfontosabb politikai és tár­sadalmi eseménye nemzeti felszaba­dító harcunk betetőzésének, illetve hazánk szovjet hadsereg általi fel­szabadításának ős a fasizmus felett aratott győzelmének 40. évfordulója. Ez az évforduló áll az első helyen a kulturális-nevelő munka fő feladatai között, illetve egységes terveiben. Elvárjuk, hogy a nemzeti bizottságok és kulturális szerveik megfelelő akti­vitást bontakoztatnak ki e feladatok teljesítésére, hogy a helyi művelődést és népművelési központokban e tar­talommal jelentős akciókat szervez­nek majd. Ezekre az évfordulókra irányítják tevékenységüket és neve­lő-közművelő munkájukat, a szakkö­ri tevékenységet folytató kollektívák, a népkönyvtárak, a múzeumok, a kép­tárak és egyéb intézmények is. E te­kintetben széles körű tevékenységet fejthetnek majd ki a csehszlovák­­szovjet barátság házai, melyek háló­zata az utóbbi időben Jelentősen bő­vült, s gyakorlatilag minden második Járásban működik ilyen létesítmény. Ennek az évfordulónak az alkalmá­ból ki kellene használnunk azokat az elkötelezett programokat, melyeket a politikai-nevelési rendezvények szlo­vákiai versenyei keretében dolgoztak ki. Hiszen a versenynek Szlovákiá­ban nagy visszhangja volt. Mintegy 1200 különböző érdekes és művelő­dési-művészeti kombinált programot alkottak. Ezek közül azokat, amelyek nem veszítettek időszerűségükből, to­vábbra is elő kell adni, hogy így is hozzájáruljunk városaink és falvaink kulturális életének gazdagításához felszabadulásunk 40. évében, aktívan hassunk velük politikailag és kultu­rális szempontból egyaránt. A nevelő-közművelő tevékenységben fontos lesz, hogy az eddiginél jobban irányítsuk a figyelmet a műszaki tu­dományokra, elősegítve így a műszaki gondolkodásmód fejlesztését, megte­remtve a feltételeket a különböző műszaki szakkörök működéséhez. Rendezzünk ezzel a témával kapcso­latban különböző akciókat és foko­zatosan számoljuk fel e téren kelet­kezett jelentős lemaradást. Éppen ezért határozottabb lépést kell ten­nünk e téren, ami nem is lesz egy­szerű és rövid távra szóló feladat. A tudományos-műszaki haladás fejlesz­tése azonban megköveteli, hogy eb­ben az irányban cselekedjünk. Ugyanakkor sokkal céltudatosabb munkára van szükség az esztétikai nevelésben. Ezen keresztül fejlesz­­szük az ember esztétikai tudatát, se­gítsük elő kulturális színvonalának emelkedését, s egyúttal az esztétikai ráhatás eszközeivel hassunk eszmei meggyőződésére, erkölcsi magatartá­sára és cselekedeteire. A nevelő-közművelő tevékenységben nem feledkezhetünk meg a szociális fejlődés problémáiról és a negatív társadalmi jelenségekről sem. Ezzel összefüggésben szükség lesz arra, hogy nevelő-közművelő munkánkat a házasságra, a szülői szerepkör betöl­tésére való nevelésre, az alkoholiz­mus elleni harcra, a kábítószer-élve­zés elleni -küzdelemre, a cigány la­kosság nevelésére, az egészséges táp­lálkozásra való nevelésre, illetve a lakosság jogi nevelésére összponto­sítsuk. Ezeknek a témaköröknek he­lyet kell adni az összes kulturális létesítmény és szervezet tevékenysé­gében; sokat tehetnek e téren a klu­bok, a könyvtárak, a mozik, az együt­tesek, a szakkörök stb. A kulturális munkában fontos te­rület a sport és a testnevelés is, fő­leg az idei közelgő spartakiáddal összefüggésben. A kulturális létesít­ményekben sportolókkal folytatott beszélgetéseket szerveznek, illetve valósítanak meg, ' beszélgetéseket folytatnak a sportirodalomról, a Cseh­szlovák -Testnevelési Szövetség szer­vezeteivel együttműködve pedig kü­lönböző vetélkedőket rendeznek a sporttal kapcsolatos témákra. A szak­kört tevékenységbe bekapcsolódók pedig táncokkal, dalokkal tarkítják majd a spartakíád-felvonulásokat, ezek atmoszféráját A knb-k és a bratislaval fővárosi nb igényes fel­adata lesz a kerületek és a fővárosok napjainak megszervezése, Prágában a spartakiád ideje alatt, a Július Fu­čík Művelődési és Pihenőparban. A felszabadulás 40. évfordulójával kapcsolatban a művészeti szakkörök is érdekes programokat készítenek elő. Számos csoport új bemutatókkal készül e jelentős évforduló megün­neplésére. melyek szerves részét ké­pezik majd az officiális ünnepségek­nek is. Az évforduló ünnepségére orientálódnak a hagyományos verse­nyek, seregszemlék és fesztiválok is. Számos Ilyen akció — különösen ami a táncot, az éneket és a folklórt je­lenti — ünnepi alkalommá fejlődött, elnyerte a lakosság tetszését, és az egyes tájegységekben szervesen beil­leszkedett a kulturális életbe. Az idén, felszabadulásunk jubileumi évfordu­lóján, az ilyen akciók társadalmi je­lentősége tovább növekszik. A szo­cialista országok legjelentősebb ak­ciója lesz a művészeti szakkörök III. nemzetközi fesztiválja, amelyet a fa­sizmus legyőzése 40. évfordulójának tiszteletére szerveznek. E fontos ese­mény jegyében kerül sor az Idén a východná! folklórfesztiválra, illetve Martinban a színjátszók seregszemlé­jére, amelyeken más szocialista or­szágok művészkollektívál is részt vesznek. Ugyanakkor a hazai művé­szeti együttesek más szocialista or­szágokban tartanak előadásokat. Az Idén az Ifjúsági munkában is igényesebb feladatokat teljesítünk a kulturális és társadalmi élet minden területén. Ez abból következik, hogy külön programot dolgoztunk ki az ifjúság nemzetközi évére, amelyet az UNESCO, az ENSZ nevelésügyi, tudo­mányos és kulturális szervezete hir­detett meg. A korábbi éveknél többet akarunk tenni a kulturális munkában Is az ifjúságért, hogy a fiatalok mi­nél szélesebb körben bekapcsolódja­nak az aktív kulturális életbe, első­sorban a szakkörök és a klubok mun­kájába. Ezek lesznek 1985-ben a nemzeti bizottságok fő feladatkörei a kultu­rális életben. Jelentős és igényes fel­adatokról van szó. Végrehajtásukkal hozzájárulnak népünk kulturális színvonalának emeléséhez, az új, szo­cialista ember neveléséhez és ezzel egész társadalmunk fejlesztéséhez. PhDr. František Karas /if**# Jozef Drozd: Falusi utcarészlet ÁXtndák, t&défuteíi S! I « romok felett Akt a Medvesaljára vetődik, azt nem hagyja érintetlenül a táj élménye; g vulkánt múlt örökségét hordozó, zordságban, szépségben gazdag ter­mészet. Jesenskétól a Gortva-patak mentén lövet már messziről szemünkbe fész­kelt magát a sötétlő felkiáltójelként Ajnácskő (HajnáCkaf vára. Pontosab­ban: az egykori vár romjaival koro­názott hatalmas vulkáni sziklaalak­zat, amely Ararátként emelkedik a várhegyet körülölelő parasztfalu fölé. Szeptember volt, amikor ott jártam: az utcákon vérszegény akácfák hul­latták vérszegény leveleiket, s az ősz fanyar illata szállt a marharépával, sütőtökkel, napraforgószárral és ku­­koricakóróval megrakott, ballagó sze­kér után. Nem sajnálva a fáradtságot, föl­másztam a vár omladozó maradvá­nyaihoz. Miután felértem visszanéz­tem a sötétszürke lávatömb karzatá­ról. A látvány felejthetetlen. Elém tárult az egész Medvesalja minden erdejével, napfényben fürdő rétiéinek, szántójatnak, domb-hullámatnak, ki­est falvainak őszi függönyével, s a mélyben a fürge Gortva-patakkal. Odalenn: a változó jelen. Idefenn: a mozdulatlan történelem ... Sok-sok millió év telt el azóta, hogy a dél-gömört tűzhányók sora eggyel gyarapodott: ezzel, amelyiken állok, s amelyre az idők múlásával Ajnácskő vára épült. A vár eredetét a monda a magyar honfoglalás ide­jére. а Я90 es évekre teszt. Nevét Hu­ba vezér lányától, Hajnácskától szár­maztatja. A vár valószínűleg a XTV. század elején épült; Írásban először 1334-ben említik. A török tdők alatt fontos erődítménnyé vált. A törökök 1546-ban elfoglalták, s megszakítá­sokkal egészen a tizenhetedik század végéig az övék volt. Amikor a törö­köket kiverték, parancsnokuk, Hasz­­szán bég, felgyújtotta a várat, a fa­luval együtt. A vár azóta romokban hever; a maradéka 1703-ban égett le. Soha nem építették fel többé, ma már csak néhány fala áll. (Az Aj­­nácskőt körülvevő hegyek évmilliók­kal ezelőtt működő vulkánok, tűzhá­nyók voltak). Hallgatom az egykori vulkán néma csendjét. Az egyedüli nesz a szél halk zúgása. Évszázadok filmje pe­reg lehunyt szemhéjamon: látom és hallom Huba szépséges lányának, Hajnácskának várkastély-kérését... Zörögnek a szekerek; a teher alatt tengely törik, szakad a lőcs: ökrös­­fogatok hordják a vár követi, lassan emelkednek a falak ... Kinyitom a szemem: a romok tetején szederinda kígyózik, a kőfalak omladékáin sűrű erdőtelevény. Akácerdő, ősbozót. Kö­zötte meg tücsökzene szól... A Gortva-partl nyárfák mind hoss­­szabb árnyékot vetnek. Most hal az alkony éppen a némán tovalopakodó patak vízébe. Széthasadozik az álom ts, amely a hegyfokra vetítődött. Ott csak csonka falak vannak megint, magányos romok. Gyémántfényben arany levélesö pereg; elindulok las­san visszafelé. . KORCSMAROS LÄSZLÖ DENES GYÖRGY: öregember keze ökle, két buzogánya lefele csüng, öklében sűrű, álmos, vert vér kering. Sötétkék, kemény erek futnak karján, kisztkkadt, petyhüdt Izmát fölszabadalják. E karban hajdan forró erő lakott, fejszét forgatott, púpos kazlat rakott. Gabonás zsákot emelt oly könnyedén, mint ahogy lenge pihét kap fel a szél. S vígan ölelt, keményen, fiatalon, úgy zakatolt a vére, mint a malom. S ha elernyedt boldogan a vánkoson, csókok táncoltak rajta virágosán. Jaj, úgy remeg most e kéz, olyan gyenge, a vasas vitéz, a kor tönkreverte. Lehanyatllk, s mereven csüng lefele, mint a szögre akasztott kasza nyele. • t Az életmentő asszony „A második világháború végén tör­tént, itt, Kisgyarmaton (Sikenlčka): egy sebesült szovjet katona vánszor­­gott be a faluba a Garant felől, és a mi házunkban keresett menedéket. Elbújt, abban a hiedelemben, hogy a németek a sarkában vannak. Én ki­néztem az utcára, és amikor láttam, hogy németeknek se híre, se hamva, szóltam neki, hogy kijöhet. Megér­tette és megbízott bennem, én pedig kimostam a sebét, bekötöztem. Meg­értettem vele, hogy Itt nincs bizton­ságban, jó volna, ha fel tudna menni a padlásra. Nagy keservesen fel is ment lajtorján, magam is segítettem neki. A padláson volt egy nagy ha­lom zsúpszalma, amiből aratáskor szalmakötelet szoktunk csinálni: en­nek a közepébe beágyaztam őt, hogy nem is látszott. Körül is kötöttem, a tetejére raktam még egy köteg zsú­pot. Alig végeztem mindezzel, egyre erősödő motorzúgás hallatszott. Gyor­san lejöttem, és láttam. Hogy kilenc német tank jött be a faluba. Megáll­tak a házunk előtt, katonák ugráltak ki belőlük, és jöttek egyenesen hoz­zám. „Ruski nicht?* — kérdezték fenye­getően. „Nincs! — válaszoltam kurtán. Keresték, az udvaron, a lakásban, majd felmentek a padlásra és ott is körülnéztek. Mindennek vége, gon­doltam, még bennünket is falhoz ál­lítanak. Szinte hihetetlen, de így volt: nem bolygatták meg a zsúp­szalmát, nem találták meg a katonátl Dühösen másztak le a padlásról, az­tán a környező házakat kezdték ku­tatni. Vagy egy óra múlva hallottam, hogy ismét feldübörögtek a tankok motorjai, és a németek elmentek. Három napig volt nálunk a szovjet katona, a padlásra hordtam fal neki az enni- és innivalót. Amikor megér* keztek a szovjet csapatok és felsza­badították községünket, elmentem a parancsnokuk után és nagy nehezen megértettem vele, hogy a padlásun­kon van egy sebesült szovjet katona. Néhány tiszt és katona rögtön gépi­­kocsiba ült, engem is magukkal vit­tek. Megrázó találkozás volt! Aztán, amennyire megértettem, a sebesült katona elmondta nekik megmenekü­lésének körülményeit, s azt, hogy tu­lajdonképpen nekem köszönheti ez életét. A parancsnok erre írt egy hi­vatalos, pecsétes okmányt arról, hogy én megmentettem egy szovjet katona életét, s ezért a szovjet hadsereg ol­talma alatt áLlok, amíg a háború tart." (Elbeszélte: Csákvárl Ilona 83 éves kisgyarmati lakos 1984-ben; lejegyez­te Párák Endre.) A nagy tűzvész 1928-ban Szőgyén (Svodín) nagy­község még két részből állt: egy „német“ és egy „magyar* részből. Eb­ben az esztendőben pusztított itt — pontosabban a „német* részben — az a tűzvész, amely a legnagyobb volt a falu történelmében. Forró nyár volt, az aratás és a cséplés ideje. Máig is- rejtély, hogyan lobbant lángra az első zsúpfedeles épület, de valószínűleg éppen a csép­lőgépet hajtó „tüzesgépből“ pattant ki a szikra. Mivel a zsúpfedeles ház­tetők csontszárazak voltak a kámku­­lában, s ráadásul még szél is fújt, a tűz rohamosan terjedt tovább. Az ut­cában több mint húsz ház teljesen leégett, lakóik hajléktalanokká vál­tak. Az egyik portán még haláleset is történt: a gazdasszony a hízóka­csáját akarta kimenteni, az égő kam­rából, amikor átszakadt a mennyezet, és az asszonyra zúdult az égő tető zsúpszalma parazsa. Amikor rátalál­tak, még akkor Is görcsösen szoron­gatta a vele együtt szénné égett ka­csát (Elbeszélte: Mangult Boldlzsárné 86 éves szőgyénl lakos, 1984-ben, Lejegyezte: Párák Endre.) Almásl Róbert: Dunapartl táj ’ ni ■■■■■■■■■iá ■■■■■■■■■■ A Thália februári műsora 19. kedd, Šafárikovo: Csapodár madárka 20. szerda, Ojbást (Nová Bašta): Csapodár madárka 21. csütörtök, Síd (Síd): Csapodár niadárka 22. péntek, Nagydaréc (Veiké Dravce): Csapodár madárka 23. szombat, Péterfalva (Petrovce): Csapodár madárka 24. vasárnap, Gesztete (Hostice): Csapodár madárka A színház a műsorváltoztatás jogát fenntartja! 19.00 19.00 18.00 19.30 19.00 19.00 r >

Next

/
Oldalképek
Tartalom