Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-11 / 32. szám
1984. augusztus 11. SZABAD FÖLDMŰVES 7 A Nem voltunk hősök című regény a Szlovák Nemzeti Felkelés negyvenedik évfordulója alkalmából íródott. Ennek ellenére nem történelmi- és nem dokumentumregény. Mégis, a maga módján szerény dokumentuma kíván lenni egy hősi korszaknak, amely bátorítóan és buzdítóan hatott azokra is, akik — nem voltak hősök. Mert nem voltunk mindnyájan hősök, nem bizony. Regényem ezért nem a Szlovák Nemzeti Felkelés ismert tényeit, történéseit akarta regisztrálni, hanem azt a politikai, társadalmi, lélektani légkört, amely Szlovákia kisvárosaiból áradt a fasiszta téboly idején, s amely lehetővé tette, hogy a maroknyi szlovák nép, amelynek bábállamára rákényszerítették a „totális fasizmus“ államrendszerét, illegalitásban dolgozó vezetőinek felhívására és irányításával, tömegesen kereste és megtalálta az ellenszegülés és ellenállás átját; egységben a cseh néppel, amelytől földrajzi és államjogi szinten erőszakosan elszakították, de amelytől — politikai, történelmi és érzelmi szinten — elválasztani nem bírták. A Szlovák Nemzeti Felkelés a politikai példamutatás iskolapéldája volt. A Nem voltunk hősök két főalakja egy magyar katonaszökevény és egy fiatal középiskolás, aki a „totális bevetés“ elől menti az életét — akik társtalanul és védtelenül, tanácstalanul néztek szembe sorsukkal, az üldözöttek, a halálra szántak sorsával. Gestapo, tábori csendőr, nyilas pártszolgálatos, hadbíróság, rögtönítélő bíróság, akasztófa elől menekültek. Bárki megállíthatta és elhurcolhatta őket. De a névtelen szlovák vasutas nem a katonai irataikra volt kíváncsi, a szlovák vasntas mindössze ennyit kérdezett tőlük: „Remélem tudják mi a kötelességük?...“ S a kis szlovák falvak kifosztott, agyonsanyargatott parasztjai nem adták át őket a Hlinka-gárdistáknak; kenyeret és tejet adtak nekik, s aztán mindössze ennyit kérdeztek: „Remélem, tudjátok, mit kell tennetek?“ A regény alakjai nem voltak hősök, de tanűi voltak egy hősi korszaknak, amely az élet és a szabadság felé vezetett. Es elkötelezettjei lettek egy tudatnak, amelyet a regény utolsó mondatai valahogyan így szövegeznek meg: „Tartozunk nekik egy élettel. , Valamennyien, akik életben maradtunk és valamennyien, akik utánuk és általuk kapták meg az élet ajándékát — valamennyien tartozunk valakinek egy élettel.“ (A szerző]’ RÁČ Z OLIVÉR: iipm ' |f Ш VOLTUNK к // // ti a „A v tej naSef studienóSke" -* mármint, hogy a ml kis kútunk körül... Meg: „Má miiá Martna..." Ez meglepett, mert ezt az édes Marinát cseh katonanótának ismertem, de a had* nagy rám kacsintott, hogy ez is rendben van. Aztán clgaret* fával kínált. A többiek is clga* rettával kínáltak, és közben re* pesztettiink, mint a bolondok. De ezen a lárgányon szélvédő minden, fiük. Amikor a tíztonnás elrobogott, lelőttem az emeletről — ez egy nagyon szép, emeletes vasúti állomásépület' volt, !iúk; minden vasúti állomásépületet emeletesre kellene építeni, én azt mondom. Az emeleten voltak az irodák meg a készenléti mozdonyvezetők, fűtök szunyizó szobái. Az , irodáknak békét hagytam, de az egyik szunyizó szobába bebátortalankodtam: azt mondtam, civilben én is vasutas vagyok; azt mondták, maradfak, amíg akarok, meg amíg fölenged a fagy a pofámon. Teát is adtak: csak olyan hadi falevélteát, de meleg volt. Na, szóval, amikor lejöttem az emeletről — a tíztonhásmár Tata felé repeszthetett —, beszivárogtam a váróterembe. Hajnalban ment egy szerelvény Nyitra felé: az sem volt rossz, arra felkapaszkodtam. Mindenütt jobb, mint az áldott osztrák határ irányában; Szombatponyva is volt meg becsavaró* zott fapadok, úgyhogy nem fa* gyott le a pofám. Aztán az egyik hosszú szóke legény szó* lóznt kezdett, hogy aszongya: „Nebi, mamko, nebt, mamko, nebi, mamko, nebi me..." Csu* da jó hangja volt a tagnak, és aztán minden versszak után együtt dúdoltuk vele, hogy: „Hofdáná, hojdáná ... Hojdá* ná..., hojdáná..." Ezt aztán megismételtük vagy tízszer, és a végén pálinkával kínálták a szivart. — Igyál, pólyák... Így tudtam meg, hogy lengyel a pók, és így történt, hogy en* gém is kínáltak, „hojdáná, hoj* dáná...’, dudorászták, és ví* gyorogtak, mint a fakutyák, Megkérdeztem, hogy mégis, ho* vá mennek. Nagyszombatba, mondták, és vigyorogtak, mint a fakutya. Ott éjszakázunk,- Lapunk folytatásokban részleteket közöl az író közeljövőben megjelenő regényéből. I. Az utolsó vonat Na jó. Ott álltam egy idegen város ismeretlen főterén, és nem tudtam, mihez kezdjek magammal. Mindenesetre röhögnöm kellett, valahányszor eszembe jutott, milyen simán sikerült megspriccelni a nyilasoktól. Komáromban. — Tíz perc pihenő, korpaszományos. Van Órád? Egy pofa ser, egy pisilés. Semmi több! Értem? — Igenist — Hát akkori Hét óra húsz, hét óra harminckor indulás. Ha nem vagy itt, itt hagyunk. Naná, hogy itt hagytak. Nem győztem kivárni az emeleti ab lak mögül, mikor indítják be a motort. Az az igazság, hogy a jelek szerint nem is nagyon kerestek. Valószínűleg majd valahol Tatabánya környékén jut ez eszükbe, hogy útközben elhagytak egy karpaszományost. Na és aztán? Ott egye a fene a nyavalyását... Egye. Viszont menetlevelet, eltávozást, nyílt parancsot eszükbe sem jutott kérni, amikor felkéredzkedtem a kocsijukra; ml a fenének? Miénk a hatalom, nyilas testvér: akt pofázik azt kinyírjuk! Hát én nem pofáztam. — Alázatosan ... Budapestre ... — makogtam, mert a büntetőtábor alig hat kilométernyire volt a hátam mögött, és ha valaki, csellengő altiszt, tiszt felismer — megfújják a végsó takarodót, öcsi. Ha meg ismeretlen fattyú igazoltat, elég, ha alaposában szemügyre neszt a papírjaimat: — Besorolni! Velünk jön. Nyomás. Az istenit annak . a körbélyegzönek; azt sehogyan sem bírtam megkaparintani. A papírjaim fejbélyegzójébö! pedig egy hülye ts pillanatok alatt kiokoskodhatta, honnan jövök. De a nyilasok nem voltak kíváncsiak a papírjaimra. — Pestre? Elvisszük?... Ülj fel, testvér! Hátra, a ládákra; a kabinban már négyen vagyunk. De a sapkát húzd a füledre, mert lefagy a füled. Fülem, fenekem. Kit érdekel? Itt mostan jóval többről volt szó, mint a fülemről meg a fenekemről. A kedves nyakamról volt szó .., Fiacskám, vigyázz magadra, meg ne hűlj. Tudod, hogy kényes a torkod. Meg a manduláid!. Igenis, mama. Csakhogy a torkom meg a manduláim belülről hűtősek, a kötelet pedig kívülről illesztik az ember nyakába. A fázós nyakába. Ez ellen nem tudsz valamit, mama...? Nem a fenekem fagyott le: a két lábam fagyott meg, bokától lefelé. Na meg a térdem, de az nem számít. A többi sem számít: fő, hogy nem jutott hely a fülkében. Nem is olyan hű de jó abban a fülkében, én mondom. Helyesbítek: nem mindenkinek jó a fülkében. Nekem például nem lett volna jó a fülkében. Mert ugye, Szombathelytől Komáromig, Pestig elég hosszú az út: — Hol is szolgálsz te, karpaszományos? . . ■ Igen, éppen ott? Na, és mo^t hova?... Na igen, és minek? ö, szolgálati ügy... Hát ide figyelj, kisfiam: előttünk nincsenek Ká Té-k; a nagy Katonai Titkaiddal erejd te csak a nagy, bánatos, bús jó öreg ... na, tudod már, hova... Itt mostan mink vagyunk a nagy Ká Té, ha még eddig nem vetted volna észre, kisapám, hát csak gyorsan, ki a farbával... Szávai? Szóval, Szóval tartani őket, amíg megy. És amikor már nem megy?... — Na és még valamit, karpaszományos ... Te itten mostan hungarista nyilaskeresztes testvérek között vagy, ügyi? Hát az meg hogy lehet, hogy még mindig csak kettő a csillag? Az ember, a- jóféle honvéd, ilyenkor, december közepe táján, vagy újonc, és akkor пики csillag, vagy leszolgálta már az egy-ké-hár-négy esztendejét, és akkor mán ügyi, nem karpaszományos tizedes. Hadapród, zászlós, ilyesmi... Na, mondd csak? Lali, állítsd mán meg egy percre eltet a rohadt furikot, hadd beszéljük meg a dögöt a karpaszományossal, tüzetesen. Férfi a férfival. Állati hideg volt a nyitott tíztonnás tetején. A ládák tetején. j Irományokat, katonai irattárat szállítottak a hungarista nyilaskeresztes\ testvérek Szombathelyről meg Komáromból Budapestre; eléggé összeszűkült mán az ország, ugye ... Lagalább nyolcvannal sivítottunk Pápáig — már ahol lehetett, és nem volak gránáttölcsérek, elakadt menetoszlopok, híjú, híjú, váratlan légitű* madások meg ilyesmi. De akkor is: próbáld csak ki, milyen érzés egy vásott katonaköpenyben, alatta nyárt gyakorlómundérban sivítani egy nyitott tíztonnáson. Pláne, amikor belülről is dideregsz. De most már rendben van r hely, Sopron — csak minél távolabb tőletek. Budapest sem csábított akkoriban különösebben. Nyitra. Szép város. Utóbb kiderült, hogy ott volt a szétszórt, leszakadt, elszakadt magyar hard egységek (harci, ne röhögtess márj gyülekező helye. De én nem gyülekeztem. Szlovák katonai teherautón Nagyszombatba indultam. Miért éppen oda? Oda ment. Nagyon szívesek voltak a fiúk, különösen, hogy az anyanyelvükön szóltam hozzájuk. Még a hadnagyuk is megveregette a váltam: álljak be hozzájuk. JÓ ötlet volt; a többiek is mind megveregették a váltam, sorra. És miért is ne állnék be? Semmi akadálya. Egy cégnek dolgozunk, mondták, és röhögtek, mint a fakutya. Arra a kis időre már nem érdemes, mondtam, és én is vigyorogtam, mint a fakutya. A hadnagy is vigyorgott mint a fakutya. Helyre kis legényke vagy, mondta a hadnagy fakutyavigyorgással, és ismételten megveregette a vállamat, pedig attól tartottam, letol. De nem tolt le, csak vigyorgott. Mindnyájan vigyorogtunk. és a cégről több szó nem esett. Pofáztunk, röhögtünk, hülyéskedtünk. Aztán daloltunk. „Nitra, milá Nitra." Meg: „Suhaf som, betár som". Meg: mondák, és aztán megyünk. A frontra. Hol van a front, kér* deztem, de komolyan, mert csakugyan érdekelt, őszintén. Ahova mi megyünk, mondták, és vigyorogták, mint a faku* tya. Aztán Nagyszombatban be* robogtunk egy laktanya udva* rára, és megint sorra ölelget* tek és megint megkínáltak ci* garettávál meg pálinkával. És a hadnagy még félrehúzott, és bizalmasan megsúgta, hogy ne menjek Zsolna felé, mert ott kell gyülekezniük a szétszóró* dott, leszakadt, elszakadt ma* gyár hard egységeknek. Mond* tam, hogy Nyttrán ts ezzel ke* csegtettek. Nyitrán is, mondta komolyan. Meg Zsolnán ts, meg Zólyomban is. Jobb lesz, ha és amennyiben nincsen sürgős gyülekeznivalóm, sorra elke* rülöm ezeket a városokat. Még egyszer vállon veregetett, az* tán zsebre dugott kézzel, ciga* rettával a számban útnak tn* dúltam. A vasútállomás felé, Szerettem a vasútállomásokat, Olyan nyüzsgöek, élénkek, nem igaz? [Folytatjuk)’ Amózeum régebben amolyan múltbeli tárgyakat táróié régiséggyűjteménynek számított. Ma már a múzeumok a művelődési otthonokkal, a színházakkal, a mozikkal 4 és a klubokkal egyetemben fontos szerepet töltenek be a népművelésben, s különösen fontosnak, ha szerepüket az iskolák munkájával Is összekapcsolják. Sok helyen kísérleteztek már újfajta módszerekkel és élménygazdag szemléltetésekkel. De a kísérletek sikeréhez az iskolák és a művelődést szolgáló intézmények szorosabb együttműködésére van szükség. Az iskola nem rekedhet meg a maga szűk falai között, hanem kapcsolatot kell kialakítani a művelődést szolgáló intézmények mindegyikével, így a múzeumokkal Is. A rozsnyói (Rožňava) Bányászmfizeum küldetése a múlt szellemi és tárgyi értékeinek a gyűjtésén, Illetve tudományos feldolgozásán kívül a nevelés, a népművelés, s az esztétikai érzékfejlesztés. A múzeumban eddig négy állandó kiállítást rendeztek. A munkásmozgalmi tárlatot 1977-ben a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére nyitották meg, amelynek zárórésze ötévenként reagál dinamikusan a fejlődésre. Már több alapiskolából járnak ide polgári nevelés órákat tartani. A legaktívabb múzeumlátogatók egyike Zabari Béla tanító, aki tanulóit nemcsak az állandó tárlatokra, hanem a tematikus kiállításokra 4s rendszeresen elkísért. — A múzeumok lényegében a történelemtanítás élő szaktantermei — mondja a lelkes pedagógus. — A múzeumban tartott történelemórák sokkal érdekesebbek, élmányszerfibbek. A felfedezés vágya és a honismereti-történelmi kíváncsiságot motiváló érzelmi kapcsolat nagyon erós lehet a gyermekekben, és ha nincs ilyen kíváncsiság, akkor a múzeum segíti azt felkelteni. Tapasztalataim azt Igazolják, hogy a tanulók maguk Is szívesen kutatnak a múlt eseményei, történései után. S a történelem tanítását éppen a kutató kíváncsiság felkeltésével lehet élményszerűvé tenni. ■ Miként viselkednek a gyerekek a máit őrzőhelyének szentélyében? — Amint átlépik a múzeum küszöbét, a csacskaságok hirtelen elcsendesednek. Talán a letűnt korok becses emlékei parancsolnak ilyen bensőséges hangulatot. Kronologikus sorrendben, színes magyarázatokkal kísérve vezetem a tanulókat. A tanulságos látnivalók, az Izgalmas történetekkel átszőtt magyarázatok lekötik a tanulók figyelmét. Közben kérdéseket is tehetnek fel, amelyekre választ kapnak. Többségük Jegyzetet is készít. A természetrajz) órákat gyakran a ritkaságszámba menő természettudományi tárlaton tartjuk meg, amely a Szlovák Paradicsomhoz tartozó gömöri karsztvidék változatos flóráját és faunáját mutatja be. »A „nagy gyűjtőlencse“ alatt elénk táruló gazdag, színes világ már önmagában Is óriási felkiáltójelként mered az emberek felé: „Látod, milyen értékes és ígéretes? Szeresd és védd!“ ... A néprajzi kiállítás, helyiségek hiányában sajnos a népművészet csak egy töredékének a bemutatására tudott vált Folytonosságunk az időben lalkozní. A környező tájegységből csak egy szűk sávot tár a látogatók elé. Ellenben a Szlovákia-szerte ismert bányászati és kohászati tárlat annál gazdagabb, teljesebb. Bővítését két évvel ezelőtt az eddig kihasználatlan pincehelyiségek berendezésével oldották meg, ahol valós nagyságban bányászmunkahelyeket imitáltak. Bemutatják az ácsolatok egyes típusait, a bányásztechnikát Rozsnyó és környékének bányászati jellegzetességeivel együtt. Háromévenként egy-egy vándorkiállítással végiglátogatják az iskolákat és a nagyobb településeket. Rendkívül népszerűek az utóbbi években megsokasodó, egymást váltó tematikus ktállítások. A teljesség igénye nélkül most ezek közül emelek ki néhányat: Céhek és mesterségek Rozsnyón; A kommunista párt hatvanéves harca és győzelme a választásokon; A rozsnyói barlangászat 35 éve; A cigányok múltja és jelene; öt évszázad fegyverei; Gömör amatőr fafaragóinak tárlata. Egy alkalommal pedig Generáció a generációnak címmel tizenegy népművész — fazekas, csipkeverő, kékfestő, kalapkészítő, tányérfestő, szövő stb. — tartott szakmai bemutatót és termékeikből kiállítást. A Bányászmúzeum metodikallag Irányítja, támogatja a helytörténeti és forradalmi emlékszobák, valamint az iskolai vörössarkok létesítését. Céljuk: az emlékmentés és a tanulók bevonása az Intenzív gyűjtőmunkába. Okos Irányítás mellett á gyerekek átkutatják a régi ládafiákat, padlások zugait és sok értékes régiségre bukkantak. E téren a görgői (Hrhov), a szádaimási (Jablonec nad Turňou), a dobšinai és a muráňi alapiskolák tanulói érik el a legjobb eredményeket. A helytörténeti emlékek gyűjtése nemcsak a történelemórákat teheti színessé, hanem segíti a szülőföld szeretetének elmélyítését Is. így a tanulók tevékenységének kibontakozásával kellően fokozhatják a tanulás örömét. Megoldatlan gondot jelent még a múlt agrérértékeínek a védelme. Az összegyűjtött anyagot nem tudják hol kiállítani. Javulást e téren az új raktárhelyiségtől várnak, ahol a tárgyakat tartós védelemben tudják majd részesíteni. A közeljövőben tervezik megnyitni a Gömöri Galériát, ahol az egész tájegység szülötteinek az alkotása talál méltó elhelyezésre. A Bányászmúzeum hasznos kezdeményezése egyre több iskolában talál visszhangra. Jó jel — bár elég messze van még az általános gyakorlattól —, hogy egyre több pedagógus tekinti a múzeumokat a történelem és a természettudományok oktatása korszerű „élő“ szaktantermének. Tanulságos megállapítás, hogy a múzeumlátogatások felkeltik és ébren tartják a tanulók gyűjtőszenvedélyét Is, ami megfelelő irányítással fejleszti a tanulók gondolkodását, aktivitását, kutatókedvét, érdeklődési körük bővítését, esztétikai érzéküket, vagyis segíti személyiségük harmonikus fejlődését. Régi igazság, hogy a hagyományok megbecsülése, a műit küzdelmeinek, eredményeinek ismerete — vagyis helyes történelmi szemlélet — nélkül nem lehet a jövőt építeni. A múlt megismerése erősíti a szülőföld szeretetét, népünk múltjának tiszteletét, vagyis a hazaszeretetet. Más népek múltjának megismerésével pedig az internacionalizmus érzését mélyíthetjük el. A nyári szünetben a kisebb települések falvak tanulói, diákjai, de a felnőttek Is kirándulást szervezhetnek a legközelebbi városi múzeumba, oda ahová év közben esetleg nehezebben Jutnak el. KORCSMÄROS LÄSZLÖ
