Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-11 / 32. szám

4

SZABAD FÖLDMŰVES

1984. augusztus lí<

Medárd minden emberi számítást felborító, hagyománybontóan tartós kesergése az idén sok bosszúságot okoz az ország kenyerének megtermelésén fáradozóknak. A tartó-san hűvös, borongós időjárás és a szinte napi rendszerességgel jelentkező esőzés alaposan elodázta a gabonák érését. Késleltette ugyan, de megakadályozni persze nem tudta, így, bár a megszokottnál lényegesen későbben, de azért csak kasza alá érlelte a gabonát ez a nyár is. Éppen idejében, mert az új idők kaszásai már ugyancsak türelmetlenül várták, hogy végre nyeregbe szállhassanak és nekivághassanak az életet ringató, Ígéretesen aranyló mezőknek.

PORFELHŐK KOSZNAK MONOTON DÜBÖRGÉSSEL

Nemebócsa (Zemianska OlCa) közelében/ egy hatalmas búzatáblán nyolc kombájn rója szakadatlanul a köröket. Nem is nyolc, hanem kilenc, hiszen amott, a tábla túlsó végén is „cammog' még egy porfelhő. A gépnek a körvonalait sem látni, csupán a maghordákat csalogató, villogó sárga fény jelzi, olt is csatázik valaki.

]an fanCa a Prosenicei Efsz-ből

érkezett a nemesocsaiak (Zem.

Ólra) megsegítésére

'Araszolunk, mint a csigák — jegyzi meg egy poros arcú fiatalember. — A föld száraz és kőkemény, viszont a záporok miatt állandóan nedves szalmából-kalászból nagyon nehéz ktcsépelni a magot. De most már legalább araiunk és nem várakozunk — teszi még hozzá, aztán elindul a legközelebbi porfelhő irányába, hogy felváltsa a társát.

A nagygazdaságban az idén 1263 hektár aratntvaló várta a gépet és az embert. Eléggé sokáig, mert Indulni csak július 12-én lehetett.

— A főpróbát a repcében tartottuk •— tájékoztat Pécsi Ferenc főnövénytermesztő. — Nem volt valami vidám kezdet, hiszen a repcénk rosszult telelt, hatvan hektáron ki Is szántottuk a vetést. Aztán a borsó

3,5 tonna fölötti hozama meghozta a kedvünket. Jól fizetett az árpánk, és előreláthatóan a búzával is elégedettek leszünk.

■— Ez számokban mennyit jelent?

— Egyelőre nehéz lenne pontosan megmondani. Annyi azonban már bizonyos, hogy a gabonafélék átlaga hat tonna fölötti lesz.

— Tehát letudják a korábbi tartozást.

— Le, mégpedig kamatostól. Persze kérdés, nem csinál-e ősszel újabb

adósságot a sínylődő kukorica. Mert ezek a záporok csak arra jók, hogy az aratókat bosszantsák.

— A segédagronómus újságolta, hogy tizennyolc kombájnnal dolgoznak. Győzik-e utánuk eltakarítani a szalmát?

— Különösebb gondunk nincsen, hiszen a kombájnok tulajdonképpen csak félnapokat dolgozhatnak. Ma is majdnem tizenegy óra volt, hogy neklgyürkőztünk. Ha minden erőt bevetnénk, akkor a szalmaletakarltók a kombájnok nyomában toporognának. Takarékossági okokból ügy határoztunk, hogy amennyi szalmát csak lehet, annyit felpréselünk. A régi bálázók mellett Heston gépek is dolgoznak, s naponta mintegy harminc hektárt így is felszabadítunk a tarlószántóknak. Ügy számítjuk, hogy a bálázással huszonötről 10—12 hektárra csökkenthetjük a kazalok által elfoglalt területet. Persze a nagyobb teljesítményű présgépek üzemeltetését azért is előnyösnek tartjuk, mert kevesebb kötözőanyagot használnak, olcsóbbá teszik a szállítást és csökkentik a betakarítást folyamat munkaigényességét.

TIZEDSZER NYEREGBEN

A táblaszélt fordulóban lomhán manőverez egy E-514-es. Még néhány métert hátrál, aztán ráfordul az újabb fogásra. Már-már ismét okádja a port, de a mindenre figyelő kombájnos felfigyel az integetésre. Gyorsan felkapaszkodók a vezetőfülkébe és a hatalmas gép máris nekirugaszkodik. Egy gyakorlott mozdulat s a motolla máris könyörtelenül kasza alá parancsolja a tömött kalászú gabonát.

— Nagy a por — mondom parolázás közben, a kombájnos meg csak mosolyog.

— Tegnapelőtt rosszabb volt, akkor árpát csépeltünk. Annak a pora csíp is. No, de le is öblítettük este...

Jan J anö a a pferovi járásból, a Prosenicei Efsz-ből érkezett a nemesócsaiak megsegítésére. Gépjavító, de újabban rendre a kombájn nyergében tölti a nyarat. Az idei a tizedik aratása.

— Bizony én még ŽM-330-as kombájnnal is (írattam. Aztán kaptam egy SK-4-est, majd pedig egy Koloszt. Milyen különbségi De ez a masina még a Kolosznál ts jobb. Valamivel nagyobb a munkasebessége, viszont a veszteség minimális.

— Hányadik nyarat tölti Dél-Szlováklában?

— A harmadikat. Talán azért kerültem a kisegítő csoportba, mert otthon megnyertem a betakarítási veszteség csökkentésére kiirt járási versenyt. Az első évben Alsópéteren (Dolnp Peterj, tavaly Vágtornőcon (Trnovec nad Váhom) jártunk, most pedig ide vezényeltek.

— Aztán ízlik-e a jubileumi aratás?

— A gép megbízhatóan dolgoztk, a termés igazán gazdag, tehát elégedett vagyok. Persze kicsit korai még az értékelés, mert ha nem okosodik meg az idő, talán még két hét múlva is ki-ki járogatunk a határba. Innen Veľké Riphany-ba vagyunk hivatalosak, aztán irány haza. A hajrát még körülbelül elkapjuk. Bárha otthon is hét-nyolc tonnát csépelhetnénk hektáronkénti

Jó munkát és főleg jó Időt kívánva búcsúzom, de Jan Janöa a fejünk fölött tornyosuló felhőkre mutat s csak legyint. Mire a kocsim kizöttyen a műútra, a szélvédőn kövér esőcseppek koppannak. A tarlón valaki háromszor megnyomta a dudát...

ARPARA ILYEN ÉV MÉG NEM VOLT

Komáromtól (Komárno j néhány kilométerre, a Gyulamajori (Ďulov Dvor! Állami Gazdaság határában tarlószántó traktorosokkal beszélgettem.

‘ A Skoda 180-as traktor után kapcsolt tizennégyes eke egyenletesen forgatta a nemrég felázott talajt. M aráz Sándor előbb a szántás mélységét ellenőrizte, csak azután nyújtott kezet.

— A kombájnosoknak sok az eső, nekünk kevés. Jól dolgozik ez az új eke, komoly teljesítményt lehet vele

Nehéz munka vár a tarlószántékra, a kemény talaj hamar kiveszi az »tavas élét. A Gyulamajori (Ďulnv Dvor) Állami Gazdaság határában Szabó László főágazatvezetőt. Nagy András gépesftét, valamint Bajnok István és Maráz Sándor traktorosokat kaptuk lencsevégre

tás tíz évben egyszer ha adódik.

— A búzaföldekkel még csak elboldogulunk valahogy, hanem az árpatarló ... A tavasszal meggyért talaj most sziklakemény, gyakran kiveti magából az ekét. Csak győzzük cserélgetni az ekevasakat.

A traktorosok mondogatják, nagyon elkelne már egy két-három napos, szép csendes eső. Szabó László, a gazdaság határszemlét tartó növénytermesztési főágazaívezetője azonban más véleményen van.

— Előbb a szemet csépeljük ki, aztán jöhet az eső. Ha továbbra ts csak aratgatni fogunk, akkor igencsak megkésik az áldomás. Persze szomjas a föld, nagyon szomjas, de mindent egyszerre nem lehet.

— Maholnap július végét írjuk, hol tartanak az aratással?

— Akad még néhány napra való munka, de egyes parcellákon még él ■a gabona. Tavaly lényegesen több aratnivalónk volt, mégis július 12-én végeztünk. Most meg csak a hónap derekán rajtoltunk.

— Dicsekedjen már egy kicsit.

— A borsónk több mint három tonnát adott egy hektárról. Nem csúcs-A bácsi (BúC) Kiss József már a holnapi örömök megalapozásán fáradozik

felmutatni, de a forgókban, ahol a gépek kőkeményre tiporták a talaft, bizony sziklatömbnyt hantokat fordít az eke. Ilyen szárazságban nagyon nehéz lesz a magágykészítök dolga.

A másik erőgép nyergében Bajnok István ült. Tapasztalt traktoros, hatvan óta szántja-vett a földeket. Ha 6 mondja, akkor bizonyára úgy igaz, hogy ilyen nehéz tarlószán-Lassan haladnak a kombájnok, mégis gyorsan telik a tartály, bőven akad dolguk a magelhordéknak

ÍA szerző felvételei);

hozam, de nálunk nagy eredmény. Es az árpára sem volt még Ilyen év. Előzetes számítások szerint elérhetjük a 6,4 tonnás átlagot. Még van egy harminc hektáros parcellánk, de a termelési tervet máris huszonegy százalékkal túlteljesítettük. Es a búzánk is rátesz a tervre vagy hat-hét mázsát.

— Akkor van öröm?

•— Három év alatt összejött némi tartozásunk, amit a jelek szerint alighanem letörlesztünk. Feltéve persze, hogy a kukorica is megadja a magáét. Ezt a növényt újabban iparszerű módszerrel termesztjük és sokat várunk tőle. A területnek negyven százalékát tudjuk öntözni, tehát a szélsőséges időjárás ellenére is bizakodunk.

A gazdaság a szalma betakarítására ts jól felkészült. A korábbi kapcsolatok alapján idén is Rajecká Lesnáról érkezett egy népes munkacsoport, amely naponta 30—35 hektárról képes begyűjteni a szalmát. Nagyobb teljesítményre a hét bálázógép sem képes. (У

ÖRÖM A HOMOKON

Szabó Zoltán agrármérnök, a Bácsi (Búč) Efsz elnöke tavaly nyáron gondterhelt arccal járta a határt. Most jókedvűen fogad.

— Végre nekünk is futott egy jó nyár.

— Mennyire jó?

— Elégedettek vagyunk. 'Azokon a parcellákon, ahol korábban 3—3,5 tonnás hozamnak Is örülni kellett, most hat tonnát csépelnek a kombáf-< nők. Ennél gazdagabban csak egyszer fizetett a bácsi homok.

— Valahogy nagy a csend a határban. Befejeztétek?

— Délelőtt általában későn indulunk, viszont este húzzuk, ameddig csak lehet. Az eső sajnos gyakran álljt parancsol a gépeknek. Azonkívül a vetőmagnak szánt gabonákra \ még várnunk kell néhány napot. Az újabb esők miatt alighanem átcsúszunk augusztusba. De kapkodni nem akarunk, mert annak magunk látnánk kárát.

— Ha jól emlékszem, tavaly már július 12-én koceintgattatok.

— Az idén pedig csak 12-én indíthattuk el a gépeket. Nyolc kombájnunk volt, ha folyamatosan arathattunk volna, már rég túl lennénk a nehezén. Ilyen későn és ilyen hosszú ideig régen nem arattunk, de a jó hozam kárpótol bennünket a sok-sok bosszúságért. Késik, de annál örömtelibb lesz az új kenyér ünnepe.

— Az aratás nem csupán a szemtermés fedél alá hordásából áll. Mennyire vagytok az egyéb tennivalókkal?

— Régi tapasztalat, hogy ahol sok a szem, ott szalmából sincs hiány. A betakarítást folyamatosan végezzük. Nem mondom, hogy noszogatjuk a kombájnosokat, viszont nem is vagyunk lemaradva. Száz hektárról préselve, a terület nagyobb hányadáról pedig ömlesztve gyűjtjük be a szalmát. Es ha körülnézel a határban, magad is meggyőződhetsz róla, hogy a tarlószántók is serénykednek. Hat traktorral szántunk — ezek közül kettő nagy teljesítményű 180-as Skoda —, természetesen nyújtott műszakban. Szóval győzzük a munkát. Száznyolcvan hektáron már tarlókeveréket is vetettünk, mert a népes állatállománynak kellene az eleség. Más lapra tartozik, hogy az egész területet nem áll módunkban öntözni, tehát kérdés, hogy kikel-e egyáltalán a mag. Ha nem, kétszeresen szegényebbek leszünk.

A határban Kiss József, traktorossal, a tarlószántók egyikével beszélgettem. Tapasztalt traktoros hírében áll, hiszen Idestova huszorjöt éve nyergeli a vasparipát. >

— Tíz évig DT-vel dolgoztam, aztán átnyergeltem a kerekes traktorra. Ez egy kicsit kényelmesebb, de én a lánctalpast is kedveltem.

Előnyökről és hátrányokról beszél, közben az ekét vizsgálja.

— Száraz, kemény a talaj, gyorsan megeszi a vasat. Naponta háromszor is ki kell cserélni az ekevasakat, de azért nyolcóránként öt-hat hektárt megforgatok, és amott már jönnek a hengerezők, mert ezen a nyáron ugyancsak takarékoskodni kell a nedvességgel. A záporok csak a port verik el, no meg az aratókat boszszantják, de nekünk, akik már a jövőt alapozzuk, nem sokat segítenek. Pedig az ekék alá Jól jönne egy kis eső. De a kombájnosoknak azért ne szóljon, hogy ml esőt várunk .,..

Nem szóltam, elvégre úgysem azon múlik. Ha akar, úgyis esik, hol több, hol meg kevesebb. Kinek az örömére, kinek meg a bosszúságára.

KÄDEK GABOR