Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-11 / 32. szám

4 SZABAD FÖLDMŰVES 1984. augusztus lí< Medárd minden emberi számítást felborító, hagyománybontóan tartós kesergése az idén sok bosszúságot okoz az ország kenyerének megtermelésén fáradozóknak. A tartó-­­san hűvös, borongós időjárás és a szinte napi rendszerességgel jelentkező esőzés alapo­san elodázta a gabonák érését. Késleltette ugyan, de megakadályozni persze nem tudta, így, bár a megszokottnál lényegesen későbben, de azért csak kasza alá érlelte a gabonát ez a nyár is. Éppen idejében, mert az új idők kaszásai már ugyancsak türelmetlenül vár­ták, hogy végre nyeregbe szállhassanak és nekivághassanak az életet ringató, Ígéretesen aranyló mezőknek. PORFELHŐK KOSZNAK MONOTON DÜBÖRGÉSSEL Nemebócsa (Zemianska OlCa) közelében/ egy hatalmas búzatáblán nyolc kombájn rója szakadatlanul a köröket. Nem is nyolc, hanem kilenc, hiszen amott, a tábla túlsó végén is „cammog' még egy porfelhő. A gép­nek a körvonalait sem látni, csupán a maghordákat csalogató, villogó sárga fény jelzi, olt is csatázik va­laki. ]an fanCa a Prosenicei Efsz-ből érkezett a nemesocsaiak (Zem. Ólra) megsegítésére 'Araszolunk, mint a csigák — jegyzi meg egy poros arcú fiatalem­ber. — A föld száraz és kőkemény, viszont a záporok miatt állandóan nedves szalmából-kalászból nagyon nehéz ktcsépelni a magot. De most már legalább araiunk és nem várako­zunk — teszi még hozzá, aztán elin­dul a legközelebbi porfelhő irányába, hogy felváltsa a társát. A nagygazdaságban az idén 1263 hektár aratntvaló várta a gépet és az embert. Eléggé sokáig, mert Indulni csak július 12-én lehetett. — A főpróbát a repcében tartottuk •— tájékoztat Pécsi Ferenc fő­­növénytermesztő. — Nem volt vala­mi vidám kezdet, hiszen a repcénk rosszult telelt, hatvan hektáron ki Is szántottuk a vetést. Aztán a borsó 3,5 tonna fölötti hozama meghozta a kedvünket. Jól fizetett az árpánk, és előreláthatóan a búzával is elégedet­tek leszünk. ■— Ez számokban mennyit jelent? — Egyelőre nehéz lenne pontosan megmondani. Annyi azonban már bi­zonyos, hogy a gabonafélék átlaga hat tonna fölötti lesz. — Tehát letudják a korábbi tarto­zást. — Le, mégpedig kamatostól. Persze kérdés, nem csinál-e ősszel újabb adósságot a sínylődő kukorica. Mert ezek a záporok csak arra jók, hogy az aratókat bosszantsák. — A segédagronómus újságolta, hogy tizennyolc kombájnnal dolgoz­nak. Győzik-e utánuk eltakarítani a szalmát? — Különösebb gondunk nincsen, hi­szen a kombájnok tulajdonképpen csak félnapokat dolgozhatnak. Ma is majdnem tizenegy óra volt, hogy ne­­klgyürkőztünk. Ha minden erőt be­vetnénk, akkor a szalmaletakarltók a kombájnok nyomában toporogná­nak. Takarékossági okokból ügy ha­tároztunk, hogy amennyi szalmát csak lehet, annyit felpréselünk. A ré­gi bálázók mellett Heston gépek is dolgoznak, s naponta mintegy har­minc hektárt így is felszabadítunk a tarlószántóknak. Ügy számítjuk, hogy a bálázással huszonötről 10—12 hek­tárra csökkenthetjük a kazalok által elfoglalt területet. Persze a nagyobb teljesítményű présgépek üzemelteté­sét azért is előnyösnek tartjuk, mert kevesebb kötözőanyagot használnak, olcsóbbá teszik a szállítást és csök­kentik a betakarítást folyamat mun­kaigényességét. TIZEDSZER NYEREGBEN A táblaszélt fordulóban lomhán ma­nőverez egy E-514-es. Még néhány métert hátrál, aztán ráfordul az újabb fogásra. Már-már ismét okádja a port, de a mindenre figyelő kom­­bájnos felfigyel az integetésre. Gyor­san felkapaszkodók a vezetőfülkébe és a hatalmas gép máris nekirugasz­kodik. Egy gyakorlott mozdulat s a motolla máris könyörtelenül kasza alá parancsolja a tömött kalászú ga­bonát. — Nagy a por — mondom parolá­­zás közben, a kombájnos meg csak mosolyog. — Tegnapelőtt rosszabb volt, akkor árpát csépeltünk. Annak a pora csíp is. No, de le is öblítettük este... Jan J anö a a pferovi járásból, a Prosenicei Efsz-ből érkezett a nemes­­ócsaiak megsegítésére. Gépjavító, de újabban rendre a kombájn nyergében tölti a nyarat. Az idei a tizedik ara­tása. — Bizony én még ŽM-330-as kom­bájnnal is (írattam. Aztán kaptam egy SK-4-est, majd pedig egy Koloszt. Milyen különbségi De ez a masina még a Kolosznál ts jobb. Valamivel nagyobb a munkasebessége, viszont a veszteség minimális. — Hányadik nyarat tölti Dél-Szlo­­váklában? — A harmadikat. Talán azért kerül­tem a kisegítő csoportba, mert ott­hon megnyertem a betakarítási vesz­teség csökkentésére kiirt járási ver­senyt. Az első évben Alsópéteren (Dolnp Peterj, tavaly Vágtornőcon (Trnovec nad Váhom) jártunk, most pedig ide vezényeltek. — Aztán ízlik-e a jubileumi aratás? — A gép megbízhatóan dolgoztk, a termés igazán gazdag, tehát elégedett vagyok. Persze kicsit korai még az értékelés, mert ha nem okosodik meg az idő, talán még két hét múlva is ki-ki járogatunk a határba. Innen Veľké Riphany-ba vagyunk hivatalo­sak, aztán irány haza. A hajrát még körülbelül elkapjuk. Bárha otthon is hét-nyolc tonnát csépelhetnénk hek­táronkénti Jó munkát és főleg jó Időt kívánva búcsúzom, de Jan Janöa a fejünk fö­lött tornyosuló felhőkre mutat s csak legyint. Mire a kocsim kizöttyen a műútra, a szélvédőn kövér esőcsep­pek koppannak. A tarlón valaki há­romszor megnyomta a dudát... ARPARA ILYEN ÉV MÉG NEM VOLT Komáromtól (Komárno j néhány kilométerre, a Gyulamajori (Ďulov Dvor! Állami Gazdaság határában tar­lószántó traktorosokkal beszélget­tem. ‘ A Skoda 180-as traktor után kap­csolt tizennégyes eke egyenletesen forgatta a nemrég felázott talajt. M a­­ráz Sándor előbb a szántás mély­ségét ellenőrizte, csak azután nyúj­tott kezet. — A kombájnosoknak sok az eső, nekünk kevés. Jól dolgozik ez az új eke, komoly teljesítményt lehet vele Nehéz munka vár a tarlószántékra, a kemény talaj hamar kiveszi az »ta­vas élét. A Gyulamajori (Ďulnv Dvor) Állami Gazdaság határában Szabó László főágazatvezetőt. Nagy András gépesftét, valamint Bajnok István és Maráz Sándor traktorosokat kaptuk lencsevégre tás tíz évben egyszer ha adódik. — A búzaföldekkel még csak el­boldogulunk valahogy, hanem az ár­patarló ... A tavasszal meggyért ta­laj most sziklakemény, gyakran ki­veti magából az ekét. Csak győzzük cserélgetni az ekevasakat. A traktorosok mondogatják, nagyon elkelne már egy két-három napos, szép csendes eső. Szabó László, a gazdaság határszemlét tartó nö­vénytermesztési főágazaívezetője a­­zonban más véleményen van. — Előbb a szemet csépeljük ki, az­tán jöhet az eső. Ha továbbra ts csak aratgatni fogunk, akkor igencsak megkésik az áldomás. Persze szom­jas a föld, nagyon szomjas, de min­dent egyszerre nem lehet. — Maholnap július végét írjuk, hol tartanak az aratással? — Akad még néhány napra való munka, de egyes parcellákon még él ■a gabona. Tavaly lényegesen több aratnivalónk volt, mégis július 12-én végeztünk. Most meg csak a hónap derekán rajtoltunk. — Dicsekedjen már egy kicsit. — A borsónk több mint három ton­nát adott egy hektárról. Nem csúcs-A bácsi (BúC) Kiss József már a holnapi örömök megalapozásán fáradozik felmutatni, de a forgókban, ahol a gépek kőkeményre tiporták a talaft, bizony sziklatömbnyt hantokat fordít az eke. Ilyen szárazságban nagyon nehéz lesz a magágykészítök dolga. A másik erőgép nyergében Baj­nok István ült. Tapasztalt trak­toros, hatvan óta szántja-vett a földe­ket. Ha 6 mondja, akkor bizonyára úgy igaz, hogy ilyen nehéz tarlószán-Lassan haladnak a kombájnok, mégis gyorsan telik a tartály, bőven akad dolguk a magel­­hordéknak ÍA szerző felvételei); hozam, de nálunk nagy eredmény. Es az árpára sem volt még Ilyen év. Előzetes számítások szerint elérhet­jük a 6,4 tonnás átlagot. Még van egy harminc hektáros parcellánk, de a termelési tervet máris huszonegy százalékkal túlteljesítettük. Es a bú­zánk is rátesz a tervre vagy hat-hét mázsát. — Akkor van öröm? •— Három év alatt összejött némi tartozásunk, amit a jelek szerint alighanem letörlesztünk. Feltéve persze, hogy a kukorica is megadja a magáét. Ezt a növényt újabban iparszerű módszerrel termesztjük és sokat várunk tőle. A területnek negy­ven százalékát tudjuk öntözni, tehát a szélsőséges időjárás ellenére is bizakodunk. A gazdaság a szalma betakarítására ts jól felkészült. A korábbi kapcsola­tok alapján idén is Rajecká Lesná­­ról érkezett egy népes munkacsoport, amely naponta 30—35 hektárról ké­pes begyűjteni a szalmát. Nagyobb teljesítményre a hét bálázógép sem képes. (У ÖRÖM A HOMOKON Szabó Zoltán agrármérnök, a Bácsi (Búč) Efsz elnöke tavaly nyá­ron gondterhelt arccal járta a határt. Most jókedvűen fogad. — Végre nekünk is futott egy jó nyár. — Mennyire jó? — Elégedettek vagyunk. 'Azokon a parcellákon, ahol korábban 3—3,5 tonnás hozamnak Is örülni kellett, most hat tonnát csépelnek a kombáf-< nők. Ennél gazdagabban csak egyszer fizetett a bácsi homok. — Valahogy nagy a csend a határ­ban. Befejeztétek? — Délelőtt általában későn indu­lunk, viszont este húzzuk, ameddig csak lehet. Az eső sajnos gyakran álljt parancsol a gépeknek. Azonkívül a vetőmagnak szánt gabonákra \ még várnunk kell néhány napot. Az újabb esők miatt alighanem átcsúszunk augusztusba. De kapkodni nem aka­runk, mert annak magunk látnánk kárát. — Ha jól emlékszem, tavaly már július 12-én koceintgattatok. — Az idén pedig csak 12-én indít­hattuk el a gépeket. Nyolc kombáj­nunk volt, ha folyamatosan arathat­tunk volna, már rég túl lennénk a nehezén. Ilyen későn és ilyen hosszú ideig régen nem arattunk, de a jó hozam kárpótol bennünket a sok-sok bosszúságért. Késik, de annál öröm­telibb lesz az új kenyér ünnepe. — Az aratás nem csupán a szem­termés fedél alá hordásából áll. Mennyire vagytok az egyéb tenniva­lókkal? — Régi tapasztalat, hogy ahol sok a szem, ott szalmából sincs hiány. A betakarítást folyamatosan végez­zük. Nem mondom, hogy noszogatjuk a kombájnosokat, viszont nem is va­gyunk lemaradva. Száz hektárról pré­selve, a terület nagyobb hányadáról pedig ömlesztve gyűjtjük be a szal­mát. Es ha körülnézel a határban, magad is meggyőződhetsz róla, hogy a tarlószántók is serénykednek. Hat traktorral szántunk — ezek közül kettő nagy teljesítményű 180-as Sko­da —, természetesen nyújtott műszak­ban. Szóval győzzük a munkát. Száz­­nyolcvan hektáron már tarlókeveré­ket is vetettünk, mert a népes állat­­állománynak kellene az eleség. Más lapra tartozik, hogy az egész terüle­tet nem áll módunkban öntözni, tehát kérdés, hogy kikel-e egyáltalán a mag. Ha nem, kétszeresen szegényeb­bek leszünk. A határban Kiss József, trak­torossal, a tarlószántók egyikével beszélgettem. Tapasztalt traktoros hírében áll, hiszen Idestova huszorjöt éve nyergeli a vasparipát. > — Tíz évig DT-vel dolgoztam, aztán átnyergeltem a kerekes traktorra. Ez egy kicsit kényelmesebb, de én a lánctalpast is kedveltem. Előnyökről és hátrányokról beszél, közben az ekét vizsgálja. — Száraz, kemény a talaj, gyorsan megeszi a vasat. Naponta háromszor is ki kell cserélni az ekevasakat, de azért nyolcóránként öt-hat hektárt megforgatok, és amott már jönnek a hengerezők, mert ezen a nyáron ugyancsak takarékoskodni kell a nedvességgel. A záporok csak a port verik el, no meg az aratókat bosz­­szantják, de nekünk, akik már a jö­vőt alapozzuk, nem sokat segítenek. Pedig az ekék alá Jól jönne egy kis eső. De a kombájnosoknak azért ne szóljon, hogy ml esőt várunk .,.. Nem szóltam, elvégre úgysem azon múlik. Ha akar, úgyis esik, hol több, hol meg kevesebb. Kinek az örömére, kinek meg a bosszúságára. KÄDEK GABOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom