Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-04 / 31. szám
% 14 SZABAD FÖLDMŰVES. 1984. augusztus 4L MÉHÉSZET MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET MÉHÉSZET MÉHÉSZET MÉHÉSZET MÉHÉSZET MÉHÉSZET MÉHÉSZET MÉHÉSZET Ä Varroa atka el*ő észlelése óta .minden oldalról bemutatkozott, beleértve a kártételt if. Ä méhek károsodását az atka táplálkozásával idézi elő. Vérszívásával csökkenti a méh szervezetének fehérjetartalékát és ezzel együtt életképességét is. Szájszervével mind a lárván, mind a méh testén sebet ejt és fertőzésnek teremt alapot. A fiasítást és a kifejlett méheket egyaránt károsítja. Ä fertőzést követő első években a Varroa egészen ártalmatlannak tűnik, sőt később, a fertőzés előrehaladtával a méhcsaládok pusztulását megelőző hónapokban Is még kiválóan termelhet a méhcsalád. A fertőzüttség harmadik-negyedik évében a méhcsalád összeomlása nyár végén vagy ősszel megdöbbentő hirtelenséggel, szinte egyik napról a másikra következik be. Ä kártétel első jeleit a fertőzés második-harmadik évében is csak igen gondos vizsgálattal lehet észrevenni, mégpedig csakis ősszel vagy kora tavasszal, amikor a fiasítás területe összeszűkül, és az itt csoportosuló atkák egy-egy lárvát nagyobb számban támadnak meg. 'A több atkától megtámadott fiasítás kárusodik, és a kikelő méhek nem teljes értéknek, végtagjaik csonkák lehetnek, potrohúk megrövidült, szárnyuk csökevényes, gyakran összesudródott állapotú. A fiasítás egy része el is pusztulhat, és ekkor kiszórt bábok hevernek a kaptár fenekén és a röpdeszkák előttt. A fertőzöttség harmadik őszétől kezdve ezek a jelenségek mind nagyobb mértékben jelentkeznek. A telelés folyamán családok pusztulnak el bőséges mézkészlet mellett. Ilyenkor gyakran megfigyelhető az is, hogy a fertőzött családban az anya a petézést rendellenes módon már deeemberben megkezdi. Mindez az amúgy is zaklatott méhek kimerüléséhez vezet. Az atkák nyugtalanító hatása abban is kifejezésre jut, hogy fokozódik az élelemfogyasztás, aminek következménye a kaptáron belüli ürítkezés (ennek folytán könnyen felléphet a nosenia betegség). Erősebb fertőzöttség esetén a méhcsaládok pusztulása már nyár végén, vagy kora ősszel bekövetkezik. A kaptár elé kiszórt bábok és hullák száma megnövekszik, fiatal méhek mászkálnak a földön, és a röpdeszkán, a méhes környéke tele van hullákkal és a földön mászó méhekkel. A vergődő méhek között számus torz példány van. A méhpusztulás képe mérgezésre emlékeztet. Meglepő, hogy a mérgezési esetekkel ellentétben a méhek nem támadják az embert, sőt a földön mászkáló méhek kézbe véve szúrásra alig ingerelhetők. Egyes családok vészrajzásba kezdenek, és a kirajzott méheket hiába telepítik újra a kaptárba, azok újra még újra elhagyják azt. Az atkától legyengült családokban gyakori a megfázás, és jelentkezhet az európai költésrothadás. Az ilyen súlyos fertőzést mutató családok megmentésére már kicsi a lehetőség. Még hatékony atkaölő szerrel (pl. Varrescens füstölőcsíkkal) végzett többszöri kezeléssel is csak egyesítés révén lehet betelelni a családot. jóllehet atkák ezreit sikerült esetleg elpusztítani. Ennek oka pedig az, hogy az atkától elgyötört Hasításból csak gyenge és életképtelen méhek kerülnek az elpusztultak helyébe. Ennek a már megállíthatatlan folyamatnak megelőzésére az idejekorán megkezdett védekezés az egyetlen lehetőség. Mivel hazánk jelentős része fertőzött atkával és a szomszédos országok fertőzöttségét tekintve bezárult a kör hazánk körül, (mert a Szovjetunió, Jugoszlávia és Románia után 1983 tavaszán Ausztriában is megtalálták az atkát], ezért minden méhésznek gyanakodnia kell a Varroára, és rendszeresen kell végeznie a felderítő (diagnosztikai) vizsgálatokat. Nem várható tehát meg az atka spontán, véletlenszerű észrevétele, hanem provokatív kezelésekkel elébe kell mennünk a bajnak. Csak ebben az esetben garantálható a méhcsaládok megmaradása és fejlődése. A provokatív vagy diagnosztikai kezelések (mint minden atkapusztító vegyszere« védekezés) a fiasítás mentes időszakban a legeredményesebb. Az atka ugyanis a fedett tiesitásban védelmet élvez minden atkaöló szerrel szemben. Ebből következően kezelésre és vizsgálatra a fíasltásmentes ősz vagy kora tavasz a legmegfelelőbb. Ugyancsak viszonylag fiasításszegény időszak van közvetlenül az akácvirágzást követő pergetés után is, vagyis június elején, közepén. A kiadós mézhordáskor ugyanis az anya petézése korlátozódik és csak akkor indulhat meg újra kiterjedt formában, amikor a lépek a begyűjtött méztől a pergetés révén megszabadultak. Ha a Varroát még nem állapították meg a méhészetben és csak kis fokú fertőzöttségre gyanakszunk (vagy fertőzésmentességet remélhetünk] a diagnosztikai kezelésre azokat a családokat válasszuk ki, melyekben korábban anyarendellenességet jegyeztünk fel, (esetleg az elmúlt évben). Ezek a családok válnak ugyanis legelőször fertőzöttekké az idegen herék atkaközvetftése miatt. A júliusi (illetve majd az őszi) diagnosztikai vizsgálat alkalmával a Varrescens flistölőcsíkkal egyszer kezelünk. A kezelést lehetőleg a kijáró méhek hazatérte után, este végezzük (10 C-fok fölött). A fíistölöcsíkot „Z“ alakban meghajlítjuk, majd az egyik végén meggyújtva élére állítjuk, és a rotaszövetes keretfedőre tesszük. Előzőleg azonban egv fehér papírlapot helyezünk a kaptár fenékdeszkájára, melyen a kezelés folytán lepotyogott atkák majd jól megszámolhatók. A meggyújtott fijstölőcsíkot egy arra alkalmas eszközzel fpl. konzerves dobozzal vagy bádogból készült etetővel) leborítjuk, nehogy meggyulladjon a kaptáretető. Ezután a kaptáretetőt gyorsan lezárjuk. Egyidejűleg a kijáró nyílást egy órára szintén bezárjuk. A művelet gyorsaságot igényel, mert a füstölőcsík a meggyújtás után kb. másfél percen belül elég és a vizsgálat eredményességéhez hozzátartozik, hogy a képződő füstből semmi se szökjék meg. Amennyiben a kaptáretető rosszul zár, tanácsos egy alája illesztett műanyag fóliával megőrizni a füstöt. (Megjegyezzük, hogy maga a hatóanyag láthatatlanul elillan a csíkból, miközben a füst csupán melléktermék, és szemre nem tölti be a kaptárteret látványosan, mint pl. a Folbex esetében.) Egv óra elteltével a kaptár kijáróját meg kell nyitnil A papírlapot másnap reggel vesszük ki. Az atkák zöme már az első órában lehullik, mégis várjunk a papírlap eltávolításával reggelig, mert a füstölőcsík hatására még további atkák potyoghatnak le (sőt, hűvösebb, őszi időszakban még 24 óra elteltével is potyoghatnak atkák; az atkahullás csúcsa ilyenkor a kezelést követő 4—5. órában van], A lehullott atkák egy része egy darabig még mozog, de mozgásuk rendezetlen, helyben forgó, a mellekre visszamászni nem tudnak, és hamarosan elpusztulnak. (Az atkák élénkehb mozgása arra utal, hogy a füst megszökött a kaptárból, és hatását nem tudta kifejteni.) Ha a diagnosztikai kezelés alkalmával nem jelentkezik az atka, akkor ősszel hésonlő módon ismét vizsgálni kell, úgy, hogy a vizsgálat a méhészet családjainak mintegy 20 százalékára terjedjen ki. összefoglalva tehát: atkamentesnek bizonyult méhészetben júliusban és ősszel egy-egy vizsgálatot ajánlatos végezni a fentiek szerint. Ha a diagnosztikai kezelés alkalmával erős fertőzöttséget tapasztalunk (százával fordulnak elő az atkák), akkor ötnapos kihagyásokkal összesen háromszor kezeljünk. Végül a gyógyszeres kezeléseken túl használjuk ki azokat az atkagyérftési lehetőségeket, melyeket a lefedett herefiasítás eltávolítása kínál. Továbbá a diagnosztikai eljárás hasznos kiegészítője lehet a kaptár fenékdeszkájának átvizsgálása. A fenékdeszkára hullott atkák teste hamarosan kiszárad ás könnyíívé válik. A méhek szárnymozgásával keltett légáramlat elegendő ahhoz, hogy a rejtettebb zugokba, sarkokba sodródjanak az atkahnllák. Tollseprővel fehér kartonlapra söpörve a zugokban található szemetet, könnyen találhatunk atkákat benn*. A kaptárak ellenőrzése Fotó: Eduard Dedinský A herék nevelésének fontossága nektárt bővebben nem is, de virágport a díszvirágok is nyújtanak fotó: Kontár Gyula Dr. Cs. Gy. Két petéző anya egy fészekben akkor marad meg több hónapig, ha a fészek két részre oszlik. Ez általában úgy esik meg, hogy a méhész Igyekszik a szépen épült lépeket a fészek közepébe helyezni. Az idős méhanyák, ha tehetik, kikerülik, nem petéznek ilyen lépekbe, különösen a nyár vége felé. A munk^sméhek fiasítás híján virágporral, mézzel töltik meg ezeket a lépeket. Így két részre oszlik a fészek. Az anya hol az egyik, hol a másik oldalon petézik. A bepetézett és otthagyott oldalon anyátlanság jele mutatkozik, a méhek bölcsőt húznak, és anyát nevelnek. Az idős anya nyár vége felé a három-négy virágporral, mézzel meghordott lépen már nem megy át a másik oldalra. Ott kikel az új anya, és sikeres párzás után elkezd petézni, megalakítja a másik keltőfészket. Tudjuk, hogy a fiatal anya ragaszkodik ahhoz a lépliez, fészekrészhez, ahol kikelt. így aztán, ha a családot nem zavarta meg nagyon a kezelés, pergetés közben pedig a fészek lépje! nem cserélődnek egyik oldalról a másikra, akkor a két anya megmarad őszig egy fészekben. Tu-A herék a méhcsalád hímjei. Jelenlétük általában egybeesik azzal az időszakkal, amikor a méhcsaládok új anyát nevelnek, rajzanak. A heresejtek a herék bölcsői. A méhek igényüknek, ösztönüknek megfelelő helyen építik ezeket. A méhész dolgozómintás műlépet ad a családnak az építmény helyének, irányának meghatározására, a méhek munkájának megkönnyítésére és dolgozósejtes lépek elérésére. A heresejt azonban az építmény szerves része. A herék a méhcsaládban általában április közepétől július végéig élnek nagyobb számban. A méhek amilyen nagy gonddal nevelgetik tavasszal a heréket, olyan mostohán bánnak velük nyár végén, nem ritkán pedig hordástalan nyarakon korábban is. A viszonylag sok here a kiválogatódást, az utódok minőségét is szolgálja azzal, hogy a nászrepülés idején csak a legerősebb herék tudják teljesíteni feladatukat. Erre pedig annál nagyobb a lehetőség, minél több a here a nászrepölés idején. A sikeres anyanevelés egyik lényeges föltétele a tenyésztés szempontjából a párzásra legalkalmasabb időszak, a herebőség idejének megválasztása. Az eredményt növelni kellene tervszerű hereneveléssel a legjobb tulajdonságú családokban. Amíg a méhek hőmérséklete a környezet hőmérsékletének függvénye: annak változásával ingadozik, a fiasítás hőmérséklete csak jelentőkteleniil változik. A fiasítás jó fejlődéséhez 34—34,5 C-fok hőmérséklet szükséges a fészekben. Az ettől való eltérés a fiasítás pusztulását vagy a fejlődés rendellenességét okozza, ilyen pl. a szárnyak sodrottsága, a szipóka rövidsége. Érthető, hogy a méhcsalád elsősorban a fejlődés időszakában tavasszal, a még kis fészekben a legkívánatosabb hőmérsékletet igyekszik biztosítani a fejlődő egyedek részére. Ez lajdonképpen két költőteret alkotnak, amíg petéznek és a méhek nem húzódnak telelő fürtbe. Ezt a jelenséget szándékosan is elő lehet idézni. Abban a méhcsaládban, ahol az anya petézése csak a fészek egyik felére terjed, könnyű kipróbál-Két anya egv fészekben ni. A fiasitás egyik felét az anyával a fészek egyik oldalára helyezzük. Középre három-négy virágporral, mézzel telt lép kell, amelybe az anya nem tud petézni. A másik oldalra két-három lehetőleg kelő fiasításos lép kerüljön, ha anyabölcső is volna, akkor azzal együtt. Bölcső híján egykét nap múlva más családtól kell áthelyezni fiasításos léppel. Az egy-két nap azért szükséges, hogy ezen az oldalon a méhek biztosan elfogadják, arcátlanságot érezve. Az anya fokozottan vonatkozik a faj fenntartását biztosító anya és a herék nevelésére. Elsősorban ilyenkor alakítják át a dnlgozősejteket heresejtekké. Nem szokás a tavaszi fejlődés idején, az első herefiasitások megjelenésekor építtető keretet tenni a fészekbe azért, hogy ott hereiépet építsenek a méhek. Tehát a 3—4 fiaskeretet magábafoglaló tavaszi fészekben a méhek, ha ösztöneik úgy kívánják, hogy ,,elrontsák“ a munkássejteket, biztosan megteszik, hiába bosszankodunk. Védekezni ez ellen azzal lehet, hogy nem vesszük szó szerint azokat a telelési tanácsokat, hogy a téli fészekbe elsősorban dolgozósejtes lépek valók. Ezeket úgy tudnánk megvédeni a rontástól, ha már a betelelési munkák során olyan lépeket is tennénk a fészek közepébe, ha egyébként nem lenne, amelyekben heresejtek is vannak. Természetes, hogy melegebb időjáráskor a méhek minden tevékenysége élénkebb, mint a nyugalmi időben. Az anya a fészektől távol levő heresejteket is felkeresi, hogy bepetézze. Ilyenkor a szabadépítéssel már el lehet kerülni a fészeklépek átalakítását. A herék fejlődésére is döntő a heresejtek bábing-tartalma. Több éves használattal azok is beszűkülnek, kisebb herék fejlődnek bennük. A tanulság az, hogy az említett körülmények között a legnagyobb gondossággal miilépezett keretek sem biztosítják az egyöntetű dolgozósejteket. Fiatal lépet csak azért selejtezni, mert abban heresejtek is vannak, fölösleges. Annál inkább ki kell olvasztani az idős, sötét lépeket akkor is, ha csak doigozósejtesek. A herék számát terjedelmes méhlakássai, abban életerős családdal, rendszeres anyaselejtezéssel, jó anyákról gondoskodva lehet eredményesen mérsékelni. Ez nem igényel külön munkát, mert hozzátartozik a sikeres méhészkedéshez. F. S. párzása biztosabb, ha szűk kijárőnyflást lehet nyitni. Többször találtam már két anyát olyan család fészkében is, ahol a fiasítás egybefüggött. Ezek az anyák azonban csak addig maradtak meg, amfg össze nem találkoztak. Általában a fiatal elpusztítja az időset. Ilyenkor is lehet anyát menteni, s hasznosan felhasználni, ha még egészségesnek látszik és petézik. Anyaváltáskor az idős anyát egy-két keret fiasítással, ha van anyabölcső, azzal együtt a mézkamrába vagy más kaptárrészbe kell helyezni, s ott kijárót nyitni. Tovább petézik, a váltás megismétlődik, és másik fiatal anyához lehet jutni. Rajzásra készülő családban is hasonlóan cselekszem, csakhogy az anyát más kaptárba vagy kaptárrészbe kell áttenni. Kísérletből anyarácsot vagy rostaszövetet tettem a két anya közé, de sohasem sikerült őket átteleltetnem. Ezt csak választófallal tudtam. Ha valakinek sikerült már két anyát egy fészekben úgy teleltetni, hogy a következő tavasszal ott petézzenek is, írja meg a módszerét. —M.-< кшаш! a Varroa káríéíele eüea
