Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-07-28 / 30. szám

\ 1984. július 28. SZABAD FÖLDMŰVES 5 PÄLYÄZAT • PÁLYÁZAT • PÄLYÄZAT • PÄLYÄZAT • PÁLYÄZAT • Boldog lapokat élek Jó az idei gabonatermés (A szerző felvétele), Varga Ernőnek, a nagymegyeri (Ca­­lovo) szövetkezet alapító tagjának, jelenlegi zootechnikusának családi háza a város szélén van. Az utca utol­só portája. Az üt Itt zsákutcába tor­kollik, véget ér. Autó ritkán téved ide, a városka zaja, forgalma nfessze esik a tájtól. A ház mögött a mag­nemesítő állomás aranyló búzatáblája ring az enyhe szélben. Csend és bé­kesség honol a vidéken. A tetszetős porta kapuja nincs kulcsra zárva. Be­kukkantok a konyhába, nem találok senkit. A gazdasági épület' felé ve­szem az utam. Vil­ma asszony épp a kismalacokkal fog­lalkozik. Cumis­üvegből szoptat. — Nem sokkal az ellés után el­hullott az anyjuk mondja. — Én vet­tem őket gondozásba. Hamar meg­barátkoztak a cumisüveggel. Látja, milyen fürgék, milyen elevenek. — A férjemet keresl7 Korán kel, így az­tán ilyenkor lepihen. Jöjjön, mindjárt felkeltem. Vendéglátóm a nappaliba tessékel, btt ülünk le. beszélgetni. — Apám lS21-től tagja volt a kom­munista pártnak. Titkos menedékhely volt akkoriban a mi házunk. Kis ne­buló voltam, mikor először kezdtem felfigyelni a gyűléseikre. Összejöttek a szobában, súgtak-búgtak, engem többször kiküldtek a ház elé, mond­ták, ha csendőrt látok, szóljak. Ha csendőr jött, szétszéledtek. Többször volt vendége házunknak Major István és Steiner Gábor is. Sztrájkokat, bé­­ketöntetéseket, május elsejéket szer­veztek. Jól emlékszem az egyik május else­jei nagygyűlésre. Apám is szónokolt. A csendőrök szétkergették' a gyüle­kezetét. Arvay Józsefnek a csendőrök akkor verték be a fejét, Apámat le­tartóztatták. Futottam megmondani anyámnak, aki széttárta kezét, s csak ennyit mondott: te jóságos ég, mi lesz most velünk? Szerencsére apámat 9 nap mfilva hazaengedték. Persze apám kommunista mivoltá­ból semmi jó nem származott. Ké­ményseprő inas akartam lenni, eluta­sítottak. Aztán a hentesnél próbálkoz­tam, mészáros szerettem volna lenni, nem lehettem. Idegenkedtem tőlem, mert a kommunista Varga Imre fia voltam. így aztán apja mellett tanulta a „mesterséget“. Akkoriban apja bérelt földeken gazdálkodott. Kezdetben kél tehénnel, majd ökrökkel, később már saját földdel is rendelkezett. Jól gaz­dálkodtak. A háború utáni évek diszkriminá­ciós politikájának hatása a Varga családot sem kerülte el. Majd jött az 1948-as fordulat, a • munkásosztály Februári Győzelme, és sor került -az Itteni magyarság egyenjogúságának biztosítására, lehetőség nyílt a kultu­rális, politikai és gazdasági fejlődés­re. Országszerte megkezdődött a me­zőgazdaság átszervezése, a szövetke­zetesítés. Hogy kik voltak Nagyme gveren a szövetkezet bölcsőjénél? Mindenekelőtt a harcedzett kommu­nisták. Arvay Józsefek, Buzgó Vincék, Varga Imrék. Riportalanyunk is ki­vette részét az agitációs szervező munkából. — Az alapító gyűlést megelőző hó­napokban éjt nappallá téve agitál­tunk. 1950-ben alakult meg a szövet­kezetünk, s 2000 hektárt tudhatott magáénak. Állatállománnyal is ren­delkeztünk, melyek a tagoknál voltak elhelyezve. A szövetkezet zömét az agrárproletárok és a szlovák telepes parasztság alkották. A szövetkezetnek vezetőségre volt szüksége. Varga Ernőt is tanfolyamra küldték Trenčianske Teplicére. Mikor hazajött, megválasztották zootechni­­kusnak. — A tehenenkénti fejési átlag 4 li­ter volt. Tudtuk, hogy ilyen állatok­kal nem sokra megyünk. Elmentünk Csehországba, s hozattunk 100 üszőt, melyeket a legelőn tartottunk. Már knzelgett a tél. de még mindig ott voltak, mert nem készült el az istálló. Szalmából hamar összetálkoltunk egy ideiglenesed Az üszők megfáztak, fe­le elhullott. Így jártunk a vemhes anyakocákkal is. Hazahozattuk őket, aztán jött egy rendelet, hngy be kell oltani az állatokat. Beoltattuk, de el­pusztultak. Akkoriban még nem vol­tunk felkészülve egy ekkora gazdaság vezetésére. A kezdeti években 70 tonna sertés­hús volt az évi eladási tervük, s ők csak 40 tonnát tudtak kitermelni. Mi­vel nem teljesítették a tervet, jöttek a megszorító Intézkedések. A szövet­kezett tagok nem kaphattak vágási engedélyt és élelmiszerjegyet. Fizetés hol volt, hol nem volt. A szövetkezeti elnökök egymásnak adták a kilincset, a tagok közül pedig sokan elszökdös­­tek Csehországba, biztos megélhetést keresni. Csak a legelszántabbak ma­radtak, akik tudták, hogy erő rejlik a szövetkezeti mozgalomban. — Csak a hatvanas évek elején kezdett talpraállni szövetkezetünk. Kiépült a szövetkezet telepe, kezdett elterjedni a komplex gépesftés. új em­berek jöttek a járásba, a szövetkezet vezetőségébe. Riportalanyunk Ismét beült az Isko­lapadba, s két év alatt szakérettségit szerzett. Aztán ismét folytatódott a mindennapi becsületes munka, mely­nek évről évre meglátszott az ered­ménye. Felcsillan a szeme, amikor a jelenlegi eredményekről beszél: — Ma már ott tartunk, hogy évente 430 tonna sertéshúst értékesítünk. Naponta átlagban 15 liter első osztá­lyú tejet fejünk egy tehéntől. A hízó­sertések napi átlagos súlygyarapodása 0,51 kg, egy anyakocától 18 malacot választunk el. Ma már egy tehenész havi átlagkeresete hat-hétezer koro­na. A járás harmadik legeredménye­sebben gazdálkodó szövetkezeteként tartanak nyilván bennünket. Majd a lehetőségekről, tervekről beszél. — A hatvanas évek elején azt ol­vastam egy újságban, hogy a Szov­jetunióban van olyan tehén, amelytől 32 liter tejet fejnek naponta. Nem hittem el. Ma már szövetkezetünkben is van ilyen, és nem is egy. És itt rejlenek a lehetőségek. Ha van egy­néhány, idővel miért ne lehetne mind ilyen. Most kezdtünk bele egy 700 férőhelyes új sertéshizlalda építésébe. Készül az új szociális épület, melyben a szövetkezeti iroda, üzemi étkezdte, klubhelyiség, öltözők, zuhanyozók kapnak helyet. Az állattenyésztésben a helyszűke megszüntetésével, a dol­gozók szociális helyzetének javításá­val a meglévő eredmények növelhe­tők. Elmondta még, hogy 1961-től tagja a kommunista pártnak, hogy a 35 év alatt egyfolytában sosem vette ki a szabadságát, hogy kisebbik fia agrár­mérnök, a munkatársa, hogy kezdet­től fogva vezetőségi tagja a szövetke­zetnek, hogy véleményét sose rejti véka alá. — Szeretek beleszólni a dolgokba. A közös gondjait mindig a magamé­nak éreztem és érzem ma is. Későre jár, szedelődzöm. Kint a csillagos égbolt kellemes nyári éjsza­kát ígér. A szomszédból, a televízió­ból játékfilm hangfoszlányai hallat­szanak ki a nyitott ablakon. Vendég­látóm a kapuig kísér. — írja meg — mondja búcsúzóul. — Boldog napokat élek. Büszke va­gyok az elért eredményekre, melyek­­nem magam is részese vagyok. Hosz­­szú, göröngyös út vezetett idáig, de —ű _ UE—^ megérte. A jö év márciusában elérem a nyugdíjkorhatárt, de minden bizony­­nyai még maradok. S ha majd elfára­dok és abbahagyom a munkát, akkor sem lesz gondom, hogy miből fogok megélni. Megírtam. És még valamit: Varga Ernőt, a nagymegyeri szövetkezet ala­pító tagját, a szövetkezet zootechni­­kusát, pártunk agrárpolitikájának megvalósításáért, több évtizedes be­csületes, odaadó munkája elismeré­séül a szövetkezt vezetősége kitünte­tésre javasolta. Marton Iván Narancsszínű A szokatlanul hűvös nyár eleji idő­járást kánikula váltotta fel. Ez rend­kívül meggyorsította a gabona érését. Nem csoda tehát, hogy gabonabetaka­rító emberekkel és gépekkel, szállító­eszközökkel, traktorokkal népesült be э fistár Az ipolynyéki (Vinica) BÉKE Efsz Nagyoszlások nevű dűlőjében kilenc kombájn térül-fordul. Gyorsan telnek a magtartályok, amit a narancssárgán villogó lámpa jelez. A Krajcsa Béla által vezetett kom­bájnhoz érkezett Oroszlán László te­herautóval, hogy a tartályban felgyü­lemlett termést elszállítsa. Itt van Csinger László agronémus és Záboj­­ník Sándor mérnök, gépüzemelési szakember is, tőlük érdeklődtem az aratás menetéről. — Más nyarakon már ilyenkor a gabonabetakarítás derekán tartottunk, ám a kedvezőtlen időjárás felborítot­ta az aratási „menetrendet“. — Miért csak saját kombájnokkal aratnak? — Mint a több éves tapasztalatok mutatják, magunk is bírunk a 850 hektárnyi aratnivalóvai, melynek egy­­harmada búza. Az árpát 210 hektár­ról kell betakarítanunk. Még érthe­tőbben: a közös gazdaságunk magas­ma jtényi (Hruíov) és csalli (Celovce) részén később érik be a gabona. Itt az éghajlati viszonyok következtében csak rozsot és zabot termesztünk. — Milyen termés mutatkozik? — Például ez az 52 hektárnyi Erfa hektáronként 5,5 tonnányit ígér, de a Galamija, Hugyika és a Mészárszék dűlők búzája is — becslések alapján — megadja az öt tonnás hozamot. Fő­leg az Iris, a Slávia és a Kosútka faj­tákat vetettük; közülük a Slávia a legígéretesebb — magyarázza az ag­­ronómus. Távolabb egy gabonakombájn mint­ha üzemzavarral küszködne. Rados Bála és Zsigmond,László nyomban a helyszínen terem a készenlétben levő szervizkocsival. Odamegyünk. Kiderül, hogy nincs komolyabb baj; pár percnyi munka után ismét üzemképesen végezheti dolgát a kombájnos. Közben Zábojnlk mérnök arról tájékoztat, hogy lehető­leg egy táblán üzemeltetik a kombáj­nokat, így a folyamatosságnak jobb előfeltételeket tudnak teremteni, s ugyanakkor a tűzmegelőzési intéz­kedések megtartására összpontosít­hatják a figyelmüket. tény villog... — Amint láthatja — magyarázza —, vízzel telt a tartálykocsi, a tarlóhán­­tó ekéknek is van dolguk... — Főleg fiatalokat látok a gépek nyergében. — Ezek zömében gépjavítók, nem­rég kerültek ki a mezőgazdasági szaktanintézetekből. Kombájn vezetői jogosítványuk van, s minden feltétel adott, hogy tapasztaltabb kombájno­­sainktnl elsajátítsák a mesterfogáso­kat. Ha majd sor kerül a nemzedék­­váltásra, akkor teljesen önállókká válhatnak. Az E-516-osokkal Krajcsa Béla, Súth Sándor, Cseri József ás Refka László váltja egymást, a többi kombájnt pedig Marinyec Károly, Rel­­ka Tibor, Patrezsél László, Nagypól László, Molnár Béla, Halkó Gábor, Baral Péter, Danko László, Szedmák Ferenc, Viliam Legát és Ján Baláž irá­nyítja a gabonatengerben. Ami a munkavégzést illeti, mindenkitől fe­lelősségteljes, jé munkát várunk el. A teljesítményhajszolás helyett a mi­nőség került az előtérbe. Az a célunk, hogy a szemveszteség a lehető legki­sebbre zsugorodjék. Ezt nemcsak a kombájnosoknak, hanem a szállítójár­művek vezetőinek is tudatosítaniuk I kell, hiszen a rakterületről is sok szem elszóródhat. — Miként érvényesül „Á kasza után eke“ jelszó a gyakorlatban? — érdek­lődöm. — Ehhez adottak a lehetőségeink — kapom a választ. — A szalmabe­­gyűjtáshez préselőgépek és egy „Hesston“ típusjelű szalmagötigyölő áll a rendelkezésünkre, melyeket Súth Gábor, Hraskó László, Veszelay Sándor és Siket József üzemeltet. A’ szalma betakarítását viszont a helyt sportszervezetek tagjai is segítik. Megtudom még, hogy a tarlóhán­tást nagy teljesítményű erőgépekkel Kristóf István, Bugyi László, Garab Gyula, Filip László és Kázmér Gábor végzi. Mint a tapasztalatok bizonyítják, az ipolynyéki Béke szövetkezetben jól szervezett és irányított a gabonabe­takarítás, melyet komplex módon ér­telmeznek. Beleértve nemcsak a kom­bájnolást, hanem a szalmabegyüjtést, a szakszerű tárolást és tarláhántást is A rendszeres ellenűrzés — mint ez irányítás szerves része — pedig már természetessé vált. (böjtös) PÄLYÄZAT • PÄLYÄZAT • PÁLYÁZAT • PÄLYÄZAT • PÄLYÄZAT • Anagymihályl (Michalovce) járás pozdiiovcei szövetkeze­tében július 9-én kezdték rtieg a gabonatermés beta­karítását. Kora reggel Indultak a kombájnok, ám hamar eleredt az eső. Délelőtt 9 óra tájt azonban ismét kalászokba haraphatott a motolla... Dél felé már hat kombájn üzemelt a Búj nevű dűlőn az ERFA fajtájú árpában. — Az Idén a tavalyinál később kezdtük az aratást — ma­gyarázza Dušan Smržfk agrármérnök, növénytermesztést fő­­ágazatvezető, miközben az emberek már az ebédhez készü­lődnek. — Az eső kedvezett a gabonának, a kalászokban tel­tek a szemek, minden remény megvan arra, hogy a gabona­félék tervét túllépjük. Vasil Čuvan agrármérnök, a szövetkezet elnöke örömmel hallgatja a főágazatvezető szavalt, majd mellesleg megjegy­zi, hogy a negyven hektáros Hegyes nevű dűlőn elérik a hektáronkénti négy tonnát. Látványosságnak Is érdekes, amint a kombájnok köröznek az árpatáblán. Miután Milan Benket a fia felváltja fö a vál­tótársa), néhány szét váltok a tarlóra lépő kombájnossal. Sebtében elmondja: naponta mintegy 9—10 hektárnyi gabonát levág, s 18—20-szor üríti a magtartályt. Egy-egy ürítéssel két tonnányi szem ömlik a teherautó, Illetve pótkocsi rakterébe. ф Mennyi az idei aratnivalé? — A búza és az árpa meghaladja a 900 hektárnyit, ehhez Jön még az őszi repce és az őszi árpa — summázza a tapasz­talt kombájnos. Meleg ebédet hoznak az üzemi konyháról. Két szakácsnő osztja az adagokat, mindenki annyit kap, amennyit kér. A szomszédos trhovištei szövetkezetben tíz kombájn sürög­­forog az árpatéblén, nyergükben főleg SZISZ-tagok ülnek. — Helyenként dőlt, a szélvihar összekuszálta az őszi ár­pánkat, mely kétszáz hektárnyi összesen — mondja Balázs jénos fiatal kombájnos. Aratók között — Mifelénk sok volt az eső — szólt közbe Emil Kandrák szintén fiatal kombájnos, majd hozzáfűzte: az aratási ver­seny fő kritériuma a szemveszteség minimálisra való csök­kentése, ezért alaposan odafigyelünk. A délelőtt learatott területekről a szalmát Is lehordták, s már a tarlóhántást végezték a nehéz traktorokkal. — Azért ez a sietség — veti közbe Balázs kombájnos —, mert az árpa helyébe lucernát vetünk. Jé időben 120—130 hektárnyi a tíz kombájn napi teljesít­ménye; most jó ha hetvenet levágnak. A megdőlt árpában lassabban haladhatnak a kombájnok. ф Győzik a saját kombájnjaikkal? »- Mire a búza aratására sor kerül, már itt lesznek a ven­dégkotnbájnosok is, mégpedig Kárpát-Ukrajnából és a Magyar Népköztársaságból. Ezáltal gyorsul majd a gabonabetakaritás üteme — fogalmazott Milan Kandrák. A Tőketerebesi (Trebisov) Állami Gazdaságban az Idén 2154 hektárnyi a betakarítandó gabona. Ladislav Servanský főmér­nök újságolja, hogy nagyon alaposan felkészültek a termés betakarítására. Kilenc kombájn szaporán térül-fordul a cukorgyár melletti táblán. Itt leljük Ján Palečko agronémust, aki a szállítmányo­kat tartja nyilván, kiállítva a szállítójegyeket. A kombájnok után szalmagyűjtőkocsik haladnak. A tábla­szélen Ján Serbin traktoros, S-180-as erőgépével a tarlót hántja. — Reggelre ezzel a területtel végzek — mondja. — Har­mincnyolc éve vagyok traktoros. A beszélgetést az agronőmus zárja le azzal, hogy legalább tiz ilyen Ján Serbin kellene a gazdaságnak, aki ugyan már nyugdíjas, ájn nemcsak pontos, szakmaszerető, hanem példa­mutató Is. Szívós helytállást, áldozatvállalást, öntudatos fe­gyelmet, jő munkaidőhasznosítást, gazdaságosságra törekvést tanulhatnak tőle a fiatalok. A gabonatermelők Idei terméskilátásáról a főmérnök tájé­koztatott. Mintegy tíz százalékkal túlteljesítik az árpa terve­zett hektárhozamát, s a búza is jónak mutatkozó termést fgér. (illés).

Next

/
Oldalképek
Tartalom