Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-12-29 / 52. szám
1984. december 29. SZABAD FÖLDMŰVES 10 Ismét az élvonalban Legutóbbi rlportüt)alnk alkalmával a Komáromi JKomárno) járási Mezőgazdasági Igazgatóságra ts bekukkantottunk, ahol az állattenyésztést ágazat év végi kilátásai felől érdeklődtünk. Örömmel hallottuk, hogy néhány mezőgazdasági üzem jelentős Időelőnnyel teljesítette vonatkozó termelési és értékesítést feladatait. Figyelmünket leginkább az' ragadta meg, hogy a pár éve még rendre elmarasztalt Alsópéteri IDolný Peterf Efsz-t ezúttal a példamutatók között említették vendéglátóink. Többen és többféle vonatkozásban is hangsúlyozták, hogy a gazdaság — Bránylk Károly agrármérnökkel az élen — komoly erőfeszítéseket tesz a korábbi csorba kiköszörülése, a termelés tervszerű fejlesztésének biztosítása érdekében. Ennek az Igyekezetnek az eredményeként könyvelhető el, hogy a szövetkezet — tej, tojás és vágóállatok vonatkozásában — már november végén eleget tett termelési és értékesítési kötelezettségeinek. Nagy szó ez, hiszen hosszú éveken át a járás legrosszabb tejtermelői között „tengődtek“, most viszont nagyjából 150 ezer liter tej terven felüli kitermelését ígérik, a tojástermelést eredményeikkel pedig kerületi méretben is az élmezőnyhöz tartoznak. XXX Amikor a faluba értünk, a közeli akácosokból már belopakodott a szürkület a házak közé. Egyik-másik ablak mögött már világot gyújtottak a munkából érkezők, de a szövetkezet baromfitelepén még javában szorgoskodtak az asszonyok. Három istálló van a telepen, mt a középsőt választottuk. Odabent Kovács Márta és jakab Ilona a tojócsarnokból szállítószalagon érkező tojásokat gyűjtötte és osztályózta. — Nálunk reggel héttől délután ötig tart a munkaidő — magyarázta a rangidős Kovács Mária, a telepen működő szocialista brigád bronzérmes tagja. — Igaz, így kicsit hosszúnak tűnnek a napok, viszont vannak szabad napjaink is, és ez ugyancsak jól lön, hiszen otthon meg kertészkedünk. — Aztán mennyi tojást kell itt naponta osztályozni, rekeszekbe rakni? — Attól függ, milyen kedvük van a tyúkoknak — nevetett Jakab Ilona s fejével a csarnok felé bökött. — Néha csak 15 ezret, de jobb napokon bizony a 17 ezer is összejön. — És mindig ilyen szépek a tojások? Vagy netán szóltak a tyúkoknak, hogy vendég áll a házhoz? Elértették a tréfát. Jót kacagtak rajta, de azért csak megmutatták a tárolót ts — nézzem meg, mennyi ott a szép tojást — A megtermelt tojásnak nyolcvanöt százalékát az első minőségi osztályban tudjuk értékesítent — szolgált magyarázattal Jakab Ilona, aztán még gyorsan hozzátette —, és a törési veszteség is mindössze 1—1,4 százalék közötti. Ezt a zootechnikusunk vagy ha úgy tetszik a brigádvezetőnk is megerősítheti. A telepvezető irodájában Kocsis Sándorral találkoztunk. — Terepszemle vagy ellenőrzés? — kérdeztük parolázás közben, merthogy nem is olyan régen a személyzeti osztály vezetőleként fogadott bennünket' Kocsis elvtárs. — Visszajöttem. — Telepvezetőnek? — Szakosított ágazatvezetőnek, telepvezetőnek, brigádvezetőnek, mindennek. — Büntetés, jutalom? — Megbízatás. Régen volt, de tálán emlékeznek még rá, hogy 1972-ben A szövetkezet már novemberben teljesítette tojáseladási kötelezettségét Kocsis Sándor Kovács Mária és Jakab beszélget Ilona bronzérmes brigádtagokkal (A szerző felvételei) én hoztam össze azt a kis munkaközösséget, amely benevezett ä szocialista brigádmozgalomba. Hetvenötben megkaptuk a bronzérmet, később hat munkatársunk mellére az ezüstjelvényt is feltúzték. Aztán engem kiemeltek, öt évig személyzetis voltam. Időközben a régi gárdából többen nyugdíjba mentek, a fejlődés megtorpant. Valamit tenni kellett, mert a végén már a tervet sem tudta teljesíteni az ágazat. Amikor új elnök került a szövetkezet éléire, megkérdezte. mit szólnék a feladathoz? Szívesen vállaltam, mert a folytonos hivatalnokoskodást, a papírmunkát nem nekem találták fel. Állattenyésztőnek tanultam, ezen a poszton tudok eredményeket felmutatni. — Milyen hagyománya van itt a tojástermelésnek? — Eredményeinkért már a szövetkezeti mozgalom kezdetén sem kellett szégyenkeznünk. Talán ezért ts döntött úgy a gazdaság, valamikor a hatvanas évek derekán, hogy felfuttatja ezt az ágazotot. Akkortájt egyetlen mélyalmos tojóházunk volt és hatezer tyúkot tartottunk. Most három épületben, ketreces technológiával összesen 65 ezer tojót gondozunk. A régi mélyalmos istállót is korszerűsítettük. Ott egyszintes ketrecekben 15 ezer tojó kapott helyet. — Milyen hibriddel dolgoznak s honnan szerzik be a jércéket? — Nálunk a Shaver starcross 288 honosodott meg, teljesítményével elégedettek vagyunk. Tizenegy hónapos turnusokat állítunk be, azután lecseréljük az állományt. Így évente még 110 tonna baromfihúst is piacra tudunk dobni. Van két nevelőistállónk, így 50 ezer fércét képesek vagyunk magunk felnevelni a vásárolt naposcsibékből. A hiányzó 15 ezer jércét magyarországi importból fedezzük. Az utóbbiak megfigyelésünk szerint nagyobb teljesítményre képesek, mégsem rajongunk ezért a megoldásért, mert darabonkénti átlagban 10—35 koronával költségesebbé teszik az állomány-felújítást. — Mit hoz a közösnek a tolástermelés? — Évente több mint 10 millió korona biztos bevételt és tojásonként 10—15 fillér hasznot. — Ez így még nem kerek. — No, igen. A múlt évben csaknem 13 millió étkezést tojást értékesítettünk. Egy tyúk évi tojástermelése 286,4 darab volt, miközben egy tojás kitermeléséhez 15 dkg erőtakarmányt használtunk fel. Vendéglátónk nem dicsekvő természetű, de szerencsére alaposan körülnéztünk az irodájában. Így most azt ts elárulhatjuk, hogy a szövetkezet baromfitelepén dolgozó munkaközösség az 1982-ben elért eredményeiért és a NOSZF 65. évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettségei példás teljesítéséért a CSSZSZK kormányától és a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének Központi Bizottságától elismerő oklevelet kapott. Rászolgáltak a társadalmi elismerésre, hiszen 1982- ben tojónkénti átlagban 288 tojást termeltek, és országos elsőként vezették a legjobbak élmezőnyét. Mint már a bevezetőben említettük, idén a szövetkezet november végén teljesítette tojástermelést, illetve értékesítési feladcaát, s az egyelőre csak kerületi szinten értékelt versenyben továbbra is az élvonalbeliek között szerepel. Köszönet a jó munkáért! KÄDEK GÄBOR A köbölkúti (Gbelce) Borászati Üzemben ezen az őszön hat hétig tartott, és szokatlanul későn, november 2-án zárult a felváráslási és feldolgozási munkacsúcs. Hogy milyen eredménnyel? Egyebek között ml Is erre a kérdésre kerestük a választ, amikor bekopogtattunk Eubomfr Kulicb agrármérnökhöz, az üzem vezetőjéhez. — Az általánosan ismert okok következtében az idén a megszokottnál lassabban fejlődött és később érett be a szőlő — foglalta Össze az őszt tapasztalatokat vendéglátónk. — Mivel megkésett a szüret, mi — nyersanyagforrástól függő feldolgozóüzem lévén — szintén a szokásosnál később rajtoliunk. Ennek ellenére különösebb gondjainkproblémáink nem voltak, hiszen a szokatlan helyzet ismeretében, ha lehet, minden korábbinál körültekintőbben készültünk fel az idényre. 0 Es hogyan sikerült? — Mármint az idény? A mi szemszögünkből nézve kitünően. A tervezett kilencezer tonna helyett 11 ezer 441 tonna szőlőt sikerült felvásárolnunk. Ez huszonnyolc százalékos túlteljesítés, aminek bizony lehet őrülni. Arról már nem ts beszélve, hogy ■ nyitraí (Nitra) vállalat keretén belül egyedül a mi üzemünk tudta teljesíteni a felvásárlási tervet. Persze a siker elsősorban a partnereinknek, az őstermelőknek köszönhető, akik ismételten bizonyosságát adták annak, hogy mesterei a szakmának. • Mekkora a körzetük? Túl nagy nem lehet, hiszen ezen a vidéken több borászati üzem Is működik. — Hét mezőgazdasági üzemmel tartunk kapcsolatot. Ezek összesen 920 hektáron termelnek szőlőt, illetve ekkora termő ültetvénnyel rendelkeznek. • Melyik gazdaságok értek el legjobb hozamokat az Idén? — A mi adataink szerint a szőgyéni (Svodtn), a tűri (Rúbaň) és a köbölkúti szövetkezetben voltak legjobb hozamok. Persze ez a felmérés csak hozzávetőleges, hiszen arról nincsenek adataink, hogy a gazdaságok saját részre mennyi szőlőt dolgoztak fel. • A környéken viszonylag sok szőlő terem a háztájiban. Milyen a kapcsolatuk a kertészkedőkkel, vagy ha úgy tetszik, a kistermelőkkel? Már fejtik az újbort — Állítom, hogy jó. Ennek bizonyftására csupán annyit, hogy az idén 1SB0 tonna szőlőt vettünk át a háztáji termelőktől. 0 Nyersanyaggondjaik tehát nem voltak. És a minőség? — A termés minősége gyengébb volt a tavalyinál, de az adott feltételek ismeretében jobbat nem is várhattunk. No nem a betegségekre gondolok, hiszen egészséges volt a szőlő, csak éppen gyenge volt a cukortartalom. Száz kiló mustban átlagosan tizenöt kiló cukrot mértünk. Ennek ellenére az erjedés jól zajlott, különösebb beavatkozásra nem voll szükség. Az újborok jók, maradék cukrot egyetlen ellenőrzött mintában sem találtunk. 0 A tapasztalt szőlészek már túl vannak az első kóstolón. Ogy mondják, Igencsak kemények az Idei borok. Önök Is fgy látják? — A vélemény helytálló, ez az évjárat valóban kemény, vagyis a normálisnál több savat tartalmazó borokat adott 0 Lehetne kicsit konkrétabban? — A szabvány szerint a normális savtartalom 5—6 gramm. Ezzel szemben az idei borok 7—8 grammos savtartalommal jeleskednek. 0 Vagyis gondolni kell a savtompításra. — Igen, de ez nem feltétlenül igényel mesterséges beavatkozást. Mi legalábbis nem nyúlunk a szénsavas mészhez, inkább a fölös savak természetes kizárását alkalmazzuk. Ennek legegyszerűbb módja, hogy a szokásosnál valamivel hosszabb ideig hagyjuk a seprőn a bort, tehát késleltetjük a fejtést. 0 Ezek szerint, most amolyan holtidény uralkodik az üzemben? — Ezt nem mondanám, hiszen ahol vagonszám tárolják a bort, ott mindig akad tennivaló. Es persze az első fejtést is megkezdtük. A laboratóriumban rendszeres elemzést végzünk s a valós savtartalomnak megfelelően végezzük a munkát. A feltétlenül szükségesnél egy nappal sem hagyjuk tovább a seprőn a bort, mert az már káros lehet. 0 Az utóbbi néhány évben a fogyasztók figyelme érezhetően a vörös borok felé fordult. Lesz-e jő és elég vörös borunk jövőre? — Ezt a kérdést másoknak kell feltennie. En csupán annyit mondhatok, a mi körzetünk sokat tett annak érdekében, hogy az egyre kedveltebb vörös borok se hiányozzanak a boltokból. Az idén kétezer tonna vörös bort adó szőlőt vásároltunk fel, amire eddig nem volt példa. Ez is azt bizonyítja, hogy a mezőgazdasági üzemek felfigyeltek a változó igényekre s idejekorán hozzáláttak a kék szőlőfajták telepítéséhez. Az első komolyabb ültetvények az idén fordultak termőre, tehát az elkövetkező években e téren további felfutás remélhető. J[bor) Az óév alkonyán Libádon (Lubá) jártam. Sípos Lajos, az Egyetértés Élsz elnöke baráti kézfogással üdvözölt, nem titkolva, hogy örül a látogatásnak. De, hogy a gazdálkodásuk eredményességét firtató kérdéseim is hasonló érzelmeket váltottak volna ki benne, azt részrehajlás nélkül nem állíthatnám. — Hagyjuk — legyintett borúsan —, ez a téma egyáltalán nem ünnepi számba való. ■ Azért csak meséljen. Hol van az megírva, hogy az olvasónak csak az örömökben lehet vagy szabad osztoznia? — Cudarul nehéz évünk volt. Mi úgy mondjuk, hogy amolyan FELEMÁS EV felemás. Mert bármilyen sok volt is a gondunk, azért egyszer-kétszer a nap is ránk mosolygott. ■ Például aratáskor, igaz? Olyan boldogok voltak, hogy öröm volt nézni. — Csodálja? Annyi gabonánk termett, amennyit emberemlékezet óta nem csépeltek még ebben a dlmbes-dombos határban. Búzából több mint hat, árpából pedig kerek hét tonna termett hektáronként. De ezzel aztán vége is szakadt a növénytermesztői örömöknek. Legfeljebb azzal vigasztalódhatunk, hogy a tapasztaltnál tetemeseb kárt is okozhattak volna az egymást váltó elemi csapások. Öntözni ugyan nem tudunk, de az aszályos, hideg nyarat még csak átvészeltük volna valahogy. Viszont a tavaszi fagyok, a jégverés meg a felhőszakadás ellen nem tudtunk mit tenni. A biztosító kétmillió korona közvetlen, tehát megtéríthető kárt ismert el. De a közvetett, az előre nem biztosítható károk értéke is mintegy hárommillió koronára rúg. A tervezettnél lényegesen kevesebb napraforgó, cirok, dohány és szőlő termett. A cukorrépát kétszer vetettük, száz hektárból hetvenet mégis ki kellett szántanunk. Leginkább a kukoricában csalódtunk. Egy hektár átlagában 2,6 tonna szemet csépeltünk. ■ Akad a környéken ennél gyengébb hozam is. — így igaz, csakhogy ez minket nem vigasztal. Ogy kezdtük az évet, hogy végre letudjuk a korábbi tartozásainkat. Ha abból indulunk ki, hogy a jó gabonatermésnek köszönhetően még így is a tervezettnél 200 tonnával több szemest termeltünk, akkor az elképzeléseink megalapozottak voltak. S lám: abban a növényben csalódtunk legjobban, amelyikben a leginkább bíztunk. 1 Ezek után kérdezhetek-e még? — Ha nem mondja is kitalálom, mire kíváncsi. Keserves télnek nézünk elébe, mert a takarmánykészletünk bizony szegényes. A minőségi tömegtakarmányok tervezett mennyiségének mindössze 65 százalékát tudtuk bekészíteni. Persze van szalmánk, és a kukoricaszárat is betakarítottuk az utolsó szálig. Amire még nem volt példa, gereblyével gyűjtöttük a tarlón a kukoricaszárat. Mindent együttvéve, az állatállomány tömegtakarmányszükségletét nagyjából 82 százalék erejéig biztosítottuk. Ha jól beosztjuk a készletet, szűkösen kitarthatunk vele tavaszig. ■ Mit szól mindehhez az állattenyésztési ágazavezető? — Gondolom, hogy nem örül a sivár kilátásoknak, de mit tehetünk, ha ilyen volt az év. Pedig az idén jó évet zár az ágazat. Húsból kitermeltük és eladtuk a tervezett mennyiséget, elégedettek voltunk a súlygyarapodással, az elhullást minimumra csökkentettük, és a tizennyolc darabos kocánkéntl malacelválasztási átlag sem lebecsülendő eredmény. Azonkívül végre a tejtermelési átlagot is sikerült feltornásznunk háromezer literre. Az elért hasznossági mutatókat nagyon szeretnénk legalább megtartani. Nem könnyű a feladat, de megbirkózunk vele. —dek