Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-12-29 / 52. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES. 1984. 'december 29. Munkatársunk Kárpát-Ukrajnában Megvalósuló újításolt, ötletek ■ Közel 14 ezer újító és ésszerűsítő tartozik hozzájuk ■ Párját ritkító klub ■ Cél: felkarolni a jó kezdeményezéseket s minél több információt adni a műszaki értelmiségnek! ■ Jelentős segít­ség: a műszaki tervrajzok és a szükséges számítgatások elvégzése Kárpát-Ukrajnában párját ritkító újítók és ésszerösítők klubja műkö­dik, mégpedig Munkácson (Mukacse­­vo). Ezért is örültem, amikor talál­koztam Vszevolod Mihajlovics Belod­­raj és Alekszander joszifovtcs Hlebo­­kazov mérnökökkel, a klub elnökével és titkárával, akikkel elbeszélgettem. Mint mondották, a klub alapvető célja minél több információt adni a műszaki értelmiségnek, s felkarolni az újítók, ésszerüsítők hasznos kezde­ményezéseit. Ezt kétféleképpen moz­dítják eló: egyrészt a klub sok hazai és külföldi szakfolyóiratot, bulletint járat, melyeket szakmák szerint aján­lanak az érdeklődőknek; másrészt pedig szaktanácsokat nyújtanak, kon­zultációkat tartanak számukra. S még egy jelentős segítségnyújtás: a klub magára vállalja a műszaki terv­rajzok és a számítgatások elvégzését. Így tehát a hasznos ötletek, újítások, ésszerűsítések gyakorlati alkalmazása úgymond — szavatolt. — Büszkék vagyunk arra, hogy mintegy 14 ezer újító, ésszerűsítő tar­tozik hozzánk... — mondja V. M. Belodraj. — Az utolsó öt évben pél­dául 11 millió rubel közvetlen gazda­sági hasznot nyújtó újításhoz, ész­­szerűsítéshez nyújtottunk segítséget. A klubnak egyébként bárki tagja lehet, aki részt vesz a klubtevékeny­ségben és tagsági díjat fizet. Amel­lett egy régebbi klubtagnak kell őt ajánlani. S még valami: egy újítás, vagy ésszerűsítés, mely hozzá fűző­dik. E formaságok alól csak a pálya­kezdő fiatalok mentesülnek, akik szá­mára tanfolyamokat, ötletnapokat, szakmai beszélgetéseket tartanak. Sőt, tanulmányi úton való részvételüket is szorgalmazzák. Sok érdekes dolgot mondott el A. J. Hlebokazov az újítási-ésszerűsítési tevékenység felkarolásáról. — Nálunk, több helyütt hatásos anyagi ösztönzőket alkalmaznak. Pél­dául: azokban az üzemekben, válla­latokban, amelyek teljesítik az éves gazdasági tervfeladatokat, sőt túl­szárnyalják azt, 13. havi fizetést kap­nak azok a mérnökök, műszakiak, akik 3,5 ezer rubel gazdasági haszon­értéket meghaladó újítást, ésszerűsí­tést végeztek. Akik egy bizonyos szá­mon felüli újítást, ésszerűsítést tud­hatnak magukénak, továbbá elősegí­tették a dolgozók újításainak valóra váltását, gyakorlati hasznosítását, 14. havi fizetésben is részesülhetnek. Ez­által a szakmailag jól felkészült em­bereket serkentik. Dolgozók esetében az 1,5 ezer rubeles társadalmi ha­szonérték és három újítási Javaslat jelenti a küszöböt. A megkülönbözte­tett figyelem azért jár ki ennek a te­vékenységnek, mert — hozzávetőle­ges számítások szerint — minden újításra, ésszerűsítésre fordított egy rubel tizenhatot eredményezett, pél­dául a munkácsi műszergyárban. Az újítómozgalom irányítása városi szinten társadalmi erőkre épül: az irányítást mindössze egy mérnök és egy könyvelő végzi, akik függetlení­tettek. Az anyagi alap a tagdíjakból, s a vállalatok, üzemek által fizetett pénzből tevődik össze. Ez utóbbinak kvótája van. A vállalatok, üzemek újításai, ésszerűsítései nyomán elért gazdasági haszon 0,3 százalékát utal­ják át az országos újítási alap folyó­számlájára. Ebből a pénzalapból tá­mogatják az újítók klubjait, szerve­zeteit. Munkácson a városi szervezet hét szakosztályt működtet. A nagyüze­mekben 14 konzultációs központ működik. Minden jelentősebb válla­lat, üzem keretében van alapszerve­zet, s újítási előadó. irigyelni kellene őf? De miért? Hi­szen két embernek is a dicsőségére válna, annyit dolgozik. Vagy éppen ezért? Igen ezért ts, mert ha megis­merjük közelebbről ezt a vígkedélyű embert, megváltozik a véleményünk. Az emberek általában úgy vélekednek róla, hogy akaratos, keményfejü. Igaz, nem tűri meg maga kórul a rendet­lenséget, a rábízott Juhállományt a lehető leglelkiismeretesebben gondoz­za, s ugyanezt elvárja munkatársaitól is. Ezek után rá lehet fogni, hogy rossz ember? Semmiesetre sémi Csak­is, korát meghazudtoló, meg nem al­kuvó juhász. Gondolataimba mélyedve lépek Bal­ia Lajos bácsi melé, aki a tompát (Tupáj Barátság szövetkezet Juhásza. Jó ismerősként köszönünk egymás­nak. Majd kutyáját a juhnyáj után küldi, mondván: „Morzsl tudja, mi a dolga.. Ahogy elnézem, valában tudja. Lajos bácsit szófukarsággal egyál­talán nem lehet vádolni. Rátekint a nyájra, majd Morzstnak szól, hogy vi­gyázzon, nehogy elkujtorogjanák, a­­míg 0 az élete sorának a mesélésével törődik. — Egyáltalán nem származom ju­hász-családból. Igaz, volt a csalá­dunknak tizenöt-húsz juha, no de ez a 30-as években nem sokat jelentett. Csupán az életutamat befolyásolta. Már ekkor, fiatalon megkedveltem ezt a jámbor gyapjas jószágot. Aztán 1938-ban gondjaimra bízták a család juhait. Végtelenül örültem ennek. Rö­vid tdő alatt megtanultam, hogyan kell bánni a juhokkal. Akiktől el tud­tam lesni valamit a juhokkal kapcso­latban, akörül szívesen lábatlankod-A nyájterelgető Lajos bácsi tam. így aztán szaporodott a juhnyáj, 50—60 körül mozgott a darabszám. Bolondja lettem a juhászatnak. Ekkor már éreztem, hogy életem végéig el­kötelezem magam a juhászánál. 1955- ig csak a saját juhaimat terelgettem, gondoztam. Még ebben az évben rá­beszéltek, hogy vállaljam el az Ipoly­sági fšahyj Állami Gazdaság juhai­­nak a gondozását. Vállaltam. S ekkor kezdődött el a vándoréletem... Felém fordul Lajos bácsi s korholja a munkaadó gazdaságot, miután nem szereti a juhokat éheztetni. Örömét Ä városi szervezet nagy gondot for­dít a jogi tanácsadásra, mivel a dol­gozók jogismerete rendszerint szű­kös. Mint vendéglátóim elmondották: azt akarják elérni, hogy aki újít, ész­szerűsít, vagy feltalál valamit, az csak azzal foglalkozzék. A hivatalos ügyeket, a szükséges műszaki rajzo­kat, számításokat a klubok vállalják magukra, nehogy az esetenkénti sok utánjárás kedvét szegje a vállalkozó szakembereknek. A munkácsi újítók szervezete, klub­ja begyűjti az ésszerűsítési, újítási javaslatokat, melyeket hozzáértő szak­emberek bírálnak felül. Gondjuk van arra is a szervezet, a klub illetékes vezetőinek, hogy a vállalatokban, üzemekben körülnézzenek, mennyire karolják fel az újat az ottani veze­tők, gondoskodnak-e a gépek korsze­rűsítéséről, s belekukkantanak abba is, mit terveznek, hogyan tökéletesí­tik a munkaszervezést, s az újítók, ésszerüsítők milyen körülmények kö­zött tevékenykednek, javítják-e a munkafeltételeket stb. Kárpát-Ukrajna kárpátontúli terüle­tén mind az ipar, mind a mezőgaz­daság fejlesztése terén lényeges elő­rehaladás történt. Például Munkácson és környékén az élelmiszeriparon és faiparon kívül csupán elvétve voltak jelentősebb üzemek. Időközben felfej­lődött a műszer- és gépgyár, minősé­gileg fejlődött a textilipar. Kárpát- Ukrajna élvonalbeli vállalatai, nagy­üzemei fióküzemet telepítettek a kör­nyékre. Ez mindenképpen termelés­szerkezeti változást jelent. Az utóbbi időben leadott újítási, ésszerűsítési javaslatok is ezekhez a változásokhoz igazodnak. A legjobb újítóként Alekszandr Lajosevicset tart­ják számon Munkácson, aki az utóbbi években 58 újítást, ésszerűsítést dol­gozott ki 200 ezer rubel gazdasági haszonértékkel, ö is heti vendége az újítók városi klubjának. Munkács újí­tói közül többen aranyérmet kaptak az Országos Népgazdasági Kiállítá­son, Moszkvában... Ügy hisszük, van mit tanulni a szovjet újítóktól, tevékenységük szer­vezettségéről és a róluk való mesz­­szemenő gondoskodást, valamint az anyagi ösztönzés formált illetően. ILLÉS BERTALAN abban leli, ha az állomány egészsé­ges. — öt évet töltöttem az említett ál­lami gazdaságban, utána a hrkovcei szövetkezetben juhászkodtam tíz éven át. Innét kerültem a Bajcsl fBajóf Állami Gazdaságba, ahol ugyancsak öt év leforgása után az Ipolysági szövet­kezeiben húztam le egy évet, a nyug­díjkorhatárt elérve. Úgy gondoltam, elég volt a juhászkodásból; egy 250 darabos juhnyáj gondozása már fiata­­labbnak való. Aztán 1976-tól 1983-ig a saját juhaimnak éltem. Bőven volt időm takarmányt gyűjteni, több mint öt kilométernyi szakaszon kaszáltam pz útmenti árok füvét. Akkora kazal szénát készítettem be, hogy a fejem sosem fájt amiatt, miként teleltetem át a juhokat. Már egészen megszokta a nyugdí­jas napokat, heteket, amikor jelent­kezett nála a tompái szövetkezet el­nöke: vállalná-e a közös gazdaság ju­harnak a gondozását. Megint csak vállalja, ellent mondani nem tudott. S így már több mint egy éve ismét teszi a juhász dolgát. — Eleinte féltem, hogy nem tudok már úgy eleget tenni az elvárásnak, mint fiatalabb koromban. De hát néz­ze ezt a nyájat, nem kell miatta szé­gyenkeznem. Hogy meddig fogom még csinálni, azt nem tudom ... amíg az egészségem engedi... Végighallgatva Lajos bácsinak, en­nek a vérbeli juhásznak a visszaem­lékezését (kinek beszélgetés közben is fél szeme a nyájon), úgy vélem — azt csinálta egész életében, amit sze­retett. Hatvannyolcévesen, még ma is örül a munkának, örül, ha más ts fel­ismeri a juhnyáj gondozottságát. Meg­érdemli az elismeréstl Kiss Sándor Igényes vezető Ellenőrző kőrútjának egyik állomá­sán, a mázsaházban találok rá Mi­chal Pénzeire, a rimaszécsi (Ri­mavská Seč) szövetkezet harmad (Hrámec) üzemegységének vezetőjé­re. Tartalmas, 59 évhossznyi életútja így érzékeltethető: Parasztcsaládből származik. A nyit­­rai (Nitra) járás egyik községéből került Harmada. í Kezdetben egyéni­leg gazdálkodott Megalakulásától (1952) tagja a szö­vetkezetnek. 1957- ben kétéves idő­szakra elnökké vá­lasztották. Nagy nehézségekkel, sok­sok problémával kellett akkoriban megküzdeni, hiszen a közösnek istál­lói sem voltak. Az első istállót a ser­téshizlalda és a juhakol építése kö­vette. Ekkor még lovakkal és ökrök­kel művelték a földet. Amikor a gé­pesítés beindult, ő lett a génüzeme­­lési szakember, hiszen a traktoroso­kat — már hamarabb — ő okította a vezetés és karbantartás ismeretei­nek az elsajátítására. Ekkor még a szabad ég alatt javították a gépeket. Már közel járt a negyven évéhez, amikor elvégezte az egyéves mező­gazdasági technikumot. A szövetkezet 1964-ben megkapja az első gabona­kombájnt, melynek ő ül a nyergébe. Majd hat évig ismét rá hárul a közös gazdaság irányítása. Amikor a négy szövetkezet — Jéne (Janica), Rima­­szécs, Zádor és Hármán — eeyesül, az elnökhelyettesi tisztséget tölti be. Űjabb két szövetkezei — az iványi (Ivanice) és a cakói (Cakovo) — csatlakozik hozzájuk. Ä négyezer hek­táros mezőgazdasági nagyüzem ellen­őrző bizottságának az elnöke lesz. Az 1983-as évben három önálló üzemegység alakul a közös gazdasá­gon belül. így aztán a harmacinak a vezetője azóta. Ez az üzemegység ér­te el az Idén a legjobb hektárhoza­mot: búzából 7,4, árpából 7, cukor­répából 42, silókukoricából 40 tonná­nyit. Az éves húseladási kötelezettsé­geiknek már októberben eleget tet­tek. (Bikaborjakat hizlalnak, export­ra.) Társadalmilag is elfoglalt családos ember: búsz éve a hnb tanácstagja, az 1973-as évtől a falusi pártszerve­zet elnöke. Két fia már kirepült a családi fészekből. Szabadideje nincs. Naponta első­ként érkezik az állattenyésztő telep­re, s utolsóként hagyja el azt. Még a múlt évi szabadságát sem vette ki. A jövő évben éri el a nyugdíjkorha­tárt, de nem válik meg a közös gaz­daságtól; más munkakörben dolgozik tovább ... Egyszerű, higgadt, határozott em­­' bér. Arcáról a szerénység simogató derűje árad. Jólesik hallgatni élet­­tapasztalatainak summázatát. Ogy ér­zem: gondolkodásmódban, vélemény­formálásban és életmódban a szocia­lista embertípus ideálját testesíti meg. Miként vélekedett róla a felettese, Juhász István agrármérnök az efsz­­elnöke? — Igényes vezető. Szereti a dolgo­zókat, a közös gazdaságot, melynek a fellendítéséhez nagymértékben hoz­zájárult. Kimagasló eredményeket ér el az általa irányított üzemegység. Tapasztalatait önzetlenül átadja C i­­k ó László fiatal mérnöknek, tehát utódot is nevel. Ez a legemberibb és legszebb példamutatás. Az efsz-ek X. országos kongresz­­szusát megelőző járási konferencián mellére tűzték „A szocializmusért végzett odaadó munkáért“ állami ki­tüntetést. Megérdemelten. Gratulá­lunk!. (Korcsmáros) AMI A JEGYZETFÜZETBEN MARADT Használt-e az intelem? Az Idei nyáron nagy lehangoltság és eléggé kedvezőtlen légkör uralta a perbetei (Pribeta) szövetkezet ara­tóünnepéllyel egybekötött 35. évfordu­lóját. Legalábbis, ez érződött az ün­nepség első részében. A túlzsúfolt kultúrház belső terét JUDr. Nagy Ferenc efsz-elnök hangja töltötte be. Nem lehetett nem oda figyelni az ün­nepi beszámolóra, mely ecsetelte a közös gazdaság három- és fél évtize­des múltját, fejlődését; utalt a tag­ság küzdelmeire, a hullámvölgyekre, a fölfelé kapaszkodásokra, a sikerek­re és sikertelenségekre. Az utóbbi években már-már a közepeseknél kis­sé jobb mezőgazdasági üzemek sorá­ba küzdötték fel magukat. Az elnök vázolta azt is, hogy ezt minek kö­szönhetik: a hibákból való okulás­nak, a tagság jobb hozzáállásának, szakismeretei rendszeresebb gazdagí­tásának, s természetesen a Jobb mun­kaszervezésnek és a gazdaságirányí­tás tökéletesítésének, hogy többet ne is említsek ... Jegyzetelgetteéi. Közben rendkívül lesújtóan ható bejelentés ütötte meg a fülem. Mintha villám sújtott volna a művelődés hajiokába. Az elnök imi­gyen szólott: „Már-már úgy éreztük, egyenesbe Jövünk, s közben az egész tehénállományunktól meg kellett vál­nunk. Voltak olyan tehéngondozóink, akik — szégyen ide, szégyen oda — sírvafakadtak, amikor a legjobban te­jelő, évente 3800—4000 liter tejet adő tehenek a szállítójárművekre kerül­tek ...“ Elég csupán annyit idézni az elhangzottakból, amit rettenetes volt hallani, tudomásul venni. Akkor, nem írtam az ünnepségről. Ügy gondoltam: nem tenne Jót, a köz­hangulat vizét csak felborzolná, ka­varná ..., mely azóta már bizonyára elcsendesedett, megnyugodott, ha nem is egészen. Mert az ilyen csa­pás nagyon nehezen és hosszadalma­­san hozható helyre. No meg az em­lékezetből Is igen nehezen kitöröl* hető. Mindamellett az vígasztalt, hogy á gazdaságvezetés, a tagság nem esett pánikba. Az 50 éves elnöknek volt annyi lelkiereje, hogy — frissiben — a bajból kivezető utat igyekezett megmutatni. Szólt a tehenészet dol­gozóinak ideiglenes áthelyezéséről más munkaszakaszokra. Kérte a já­rási és a felsőbb szervek megértését a súlyos helyzetre való tekintettel, a gyors segítségnyújtás szükségességét is hangsúlyozva. Nagyon árnyaltan érintette a baj bekövetkeztének főbb okait (szerinte rajtuk kívülálló okok is közrejátszottak). Frissen él emlékezetemben, mily szenvedélyesen buzdította a szövet­kezet főkormányosa a Jelenlevőket a minden addigtnél Jobb munkára, az összefogásra, annak nagy erejére. Be-* szélt arról, hogy csakis a Józan ész­járás, a szívós helytállás, az elvtársi segítőkészség teremthet jő munkahe­lyi légkört, eredményes feladatteljesí­tést. A tehenészet felszámolása kö­vetkeztében keletkezett bevételi ki* esést más úton-módon kell majd ki­gazdálkodni ... Öva intett a szélső­ségektől, a fegyelemlazulástól, mely szétforgácsolná az erőket, s ha netán pánik uralkodna el, „kétvállra fek­tethetné“ a közös gazdaságot. Ami egyáltalán nem kívánatos, hiszen a tagok életszínvonala sínylené meg, amellett megkérdőjelezhetné a sző* vetkezet további sorsát, létezését... V,a]on, használt-e az elnöknek á tagsághoz iptézett, idejében elhang­zott, Jó szándékú intelme? Az előre­látó, okos szó ...? Csakis remélni tu­dom, hogy kommunisták és pártonkí* vüliek, vállt vállnak vetve, közösen munkálkodtak azon, hogy a közös gazdaság eléggé mély „sebhelye“ mi­előbb behegedjen, a gazdasági egyen­súly újra heyrebillenjen. N. KOVÁCS ISTVÁN TELJESÍTETT VÁLLALÁSOK Ami a nagykürtöst (Velký Krtíš) járás ipolynyéki (Vini­ca) BÉKE szövetkezetének több mint háromnegyed millió ko­rona értékű kötelezettségvállalását illeti, serkentőleg hatott az SZNF 40. illetőleg a mezőgazdaság szocialista átépítése kezdetének 35. évfordulója, valamint az efsz-ek X. országos kongresszusa. A legnagyobb vállalási értéket, 228 ezer koronát az állat­­tenyésztésben dolgozók tették, amit túlteljesítettek, mégpedig a tejzsírtartalom növelésével, elválasztott malaconként két kilogramm erőtakarmány megtakarításával, a baromfitenyész­tők a tojástermelés gazdaságosságának fokozásával, továbbá a pecsenyecslrkék darabjánál 5 deka takarmány megtakarí­tásával Az elmondottakon kívül az állatgondozók nagy figyel­met fordítottak — és fordítanak a jövőben isi — a munka­­környezet javítására. A növénytermesztési főágazat dolgozói csaknem 219 ezer korona értékű kötelezettségeiket szintén túlszárnyalták a cu­korrépa és a len hektárhozamának a növelésével. Ugyancsak sikerült a lucerna hektárhozamát fokozniuk. Ehhez termé­szetesen az agrotechnika tökéletesítése, a határidők betartása, a Jobb munkaszervezés és a betakarítási veszteség jelentős csökkentése ts hozzájárult. A 100 hektáros szőlészet dolgozói az új telepítésű, de már termőre fordult szőlő szakszerűbb gondozásával értek el a tervezettől 5 százalékkal Jobb hektárhozamot. A Leklinc-dűlő szőlészeti dolgozói az eléggé elöregedett tőkék gondos és szak­szerű, ifjító metszésével, a huzaljavítással értek el a terve­zettől több termést. A szőlészeti dolgozók ezenkívül 15 ezer korona értékű tár­sadalmi munkát végeztek. A gépüzemelési ágazat dolgozóinak vállalásaiban szerepelt a pótalkatrészek felújítása, az ekevasak rendszeres utóedzése, a gépállomások csökkentése, amit a traktorokról való új­szerű gondoskodással és szakavatottabb karbantartással értek el. Ugyancsak 1000 órát dolgoztak a traktorosok műszak után, vagy szabadnapokon. A szövetkezet melléküzemágának dolgozói (a cipőfelsőrész­készítők) ugyancsak 28 ezer korona értékű munkafelajánlást teljesítettek. A szövetkezet tagsága, az elmondottakon túl, 100 ezer ko­rona értékű társadalmi munkával járult hozzá — társadalmi és tömegszervezeti tagságukból eredően — a Nemzeti Front választási cselekvési tervének a teljesítéséhez, vagyis a víz­­vezetékhálózat és az óvoda építéséhez. Mint a leírtakból kitűnik, a B é k e szövetkezet tagsága tel­jesítette adott szavát, sőt néhány mutatóban túl is szárnyalta azt. Már most azon gondolkodnak, milyen vállalásokat te­gyenek a hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulója legméltóbb megünneplésére. (böj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom