Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-12-08 / 49. szám

_L 1984. december 8. .SZABAD FÖLDMŰVES. Egységesen a közös cél megvalósításáért 13 Ä Dunaszerdahe­­lyi (Dunajská Stre­da) járási Nemzeti Bizottság a közel­múltban megtartott ülésén nagyon idő­szerű problémával, az életkörnyezet védelmével foglal­kozott. Ismeretes, s ez egyúttal meg­állapítást nyert az ülésen is, hogy az érvényben lévő jog­szabályok ezen a téren gyakran nin­csenek betartva. Az életkörnyezet egyik legfontosabb tényezője a termő­föld védelméről szőlő rendelkezé­sek következetes betartása. Az utób­bi években a járás­ban hatékony in­tézkedések érvé­nyesítésével sike­rült megállítani a mezőgazdasági te­rület csökkenését oly módon, hogy rekultivációs mun­kálatokkal eddig megműveletlen földterületeket tet­tek termelésre alkalmassá, tgy az el­múlt évben 111 hektáros területet műveltek meg. Kellő figyelmet for­dítanak a talaj termőképességének növelésére. Elsősorban nagy kapaci­tású öntözőberendezéseket helyeznek üzembe, illetve talajvíz-levezető csa­tornákat létesítenek. Azokat a földterületeket, melyek nem alkalmasak a nagyüzemi megmű­velésre, átadják a kertészkedőknek. Ugyancsak nagy súlyt helyeznek a túlzott vegyszerezés megakadályozá­sára és a szélerózió megfékezésére. Az egészséges életkörnyezet kialakí­tása érdekében rendszeresen irtják a gyomot és hatékony intézkedéseket Fotó: Bogoly János léptettek életbe a talaj minőségének megőrzésére. ELŐTÉRBEN AZ ERDŐK. zöldsávok létesítése A dnnaszerdahelyi járás a nyugat­szlovákiai kerületben a legkisebb ki­terjedésű erdőterülettel rendelkezik. Igaz, hogy ezt nem kis mértékben befolyásolja a GabCíkovo—Nagymaros vízlépcsőrendszer építése. Mindeze­ken túl azonban az eddigieknél na­gyobb figyelmet kell fordítani a kör­nyezet- és természetvédelemre és folytatni kell az erdősítést, a dísz­cserjék és díszfák ültetését. Ehhez a Nemzetközi együttműködés Szocialista mezőgazdaságunk gé­pesítése során nagy szerepet játszik a KGST-tagországnk egyre szorosabb együttműködése. A nemzetközi szo­cialista integráció keretében sok olyan korszerű gépet, Illetve beren­dezést szállítanak külföldi partne­reink, amelyek amellett, hogy lénye­gesen csökkentik a munkalgényessé­­get, egyúttal hatékonyabbá teszik a mezőgazdasági termelést. A magyar mezőgazdasági gépgyártó vállalatok már évek óta üzemeink megbízható partnerei. Éppen ezért a komáromi (Komár­no) járásban a mezőgazdasági szak­emberek örömmel vették tudomásul, hogy a Veszprémi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat a közelmúltban Komáromban képvise­leti Irodát létesített, amellyel még szorosabbá kívánja tenni a kapcsola­tokat. A képviseleti Irodában Bucz Sándor, a járást mezőgazdasági Igaz­gatóság volt főgépesítőjének szemé­lyében egy kiváló szakember dolgo­zik. aki az elmúlt évtizedekben na­gyon sokat fáradozott azon* hogy üze­meink mindig újabb és korszerűbb gépekhez jussanak. 0) tisztségében kerestem fel őt, és az tránt érdeklődtem, milyen gépekre számíthatunk a magyar gépgyártők­­től a legközelebbi Időszakban. * — A képviseleti iroda a csehszlo­vák és magyar külkereskedelmi vál­lalatok közös megállapodása alapján létesült olyan céllal, hogy a Veszpré­mi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szol­gáltató Vállalat termékeit bemutas­suk a hazai szakembereknek. Több helyen szerveztünk gépbemutatókat, s Irodánk létesítése őta kiépítettük a szervizszolgálatot. A továbbiakban Bucz Sándor azt ts elmondta, hogy a veszprémiek termé­kei közül főleg a kistraktorok eladá­sát tervezik. A bemutatott gépek kö­zül a Sterimob típusú fertőtlenítő gépcsaládből már az idén több mint háromezer darab szolgálja mezőgaz­dasági üzemeinket. Az Igények ezzel még nincsenek teljesen kielégítve, hiszen szövetkezeteink a jövőben több gépet várnak magyarországi partne­reiktől. Kolozsi Ernő Elemző és emlékidéző cikkek, riportok formájában az idén többet foglalkoztunk a szocia­lista mezőgazdaság eddigi, három és fél évtizedes fejlődésének eredmé­nyeivel. Elmondhatjuk, hogy eredmé­nyes volt a múltidézés. Bő tapaszta­latokat gyűjtöttünk, amelyek okulás­ra, szellemi gazdagodásra adlak lehe­tőséget. Helyes volt a felismerés: nem mondhatunk le elődeink tapasz­talatairól, s azokat nap mint nap hasznosítanunk kell. A „hogyan volt“ után most a „hogyan tovább" kér­désre adandó válaszok megfogalma­zására irányítjuk energiánkat. Az alábbi fejtegetésemben — ame­lyet Bogyó János mérnökkel, a Rima­szombati (Rimavská Sobota) Agroké­miai Vállalat termelés! Igazgatóhe­lyettesével folytatott beszélgetés alap­ján állítottam össze — a mezőgazdaság részére nyújtandó szolgáltatások jö­vőbeni szerepéről, elképzeléseiről lesz sző. Kiindulópontul az szolgált, hogy a hagyományosan jő eredményeket elérő vállalatnak bizony nem kevés gondja akadt a idei évben. Vajon miért? A két éve megváltozott gazdasági és pénzügyi szabályozók következté­ben drágábbak lettek a szolgáltatá­sok. Ennek hatására a mezőgazdasági üzemek növelték az eddig általunk végzett szolgáltató tevékenység elvég­zésére alkalmas műszaki felszerelé­süket. Mindez a szerződési viszonyra Is érzékenyen kihatott. A szövetkeze­tek jobban kihasználják saját gép­parkjukat, lehetőségeiket, s emiatt felkínált szolgáltatásaink tránt az utóbbi időben természetesen mérsék­lődött az Igény. Gondolom, ez a dilemma másutt Is fennáll, és új döntések elé állítja az Új igényekhez igazodva agrokémiai vállalatok vezetőit. Mi hát a teendő? Mert az ugyebár kétségte­len, hogy tenni kell valamit, mielőtt ellenőrzéssel a fejlődés túlhaladná e szolgáltatás­forma időszerűségét. A jelenlegi hely­zet — ha egyoldalúan a drága, vagy esetenként a gyenge minőségű elvég­zett szolgáltatásokat nehezményező mezőgazdasági üzemek oldaláról szemléljük — azt sugallja, hogy nem kifizetődőek a vállalattal kötött szer­ződések. A nagyüzemi mezőgazdaság továbbfejlődése szempontjából azon­ban reálisan értékelve — gazdaság­­politikánk céljaival összhangban — igenis szükség van az agrokémiai vál­lalatok munkájára. Mivel azonban eddigi szerkezet-felépítésükkel nem tudják kielégíteni az igényeket, nem képesek igazodni a mezőgazdasági üzemek részéről támasztott követel­ményekhez, szükségszerűen új mód­szerek alkalmazása szükséges. A té­nyekből kikövetkeztethető felismerés nyomán Bogyó János mérnök röviden vázolta vállatuk programtervezetét: — Előbbrelépésünk legfontosabb feladata, rngalmasan követni, alkal­mazkodni a mezőgazdaság igényeihez, szükségleteihez. Az elvárások szerint szolgáltatásainkkal felelősséget, ke­zességet kell vállalnunk a termelők­kel közösen. Vagyis át kell térnünk a komplex szolgáltatások nyújtására. Az új követelményeknek azonban csak úgy tudunk eleget tenni, ha gazdasági, műszaki, munkaszervezési módosításokat, átszervezéseket haj­tunk végre az egyes vállalatokon be­lül. Műszaki felkészültségünk jelen­Ésszerű felhasználással korunk jelszava lett az ésszerű energiagazdálkodás. A takarékosságra ösztönző felhívásokat kezdetben alig vette valaki komolyan, ma pedig alig akad ember, aki ne volna ebben az országos programban személyesen is érdekelt. A pazarlás megszüntetésén és az új, kevésbé energiaigényes eljá­rások kikísérletezésén és alkalmazá­sán van a hangsúly. Népgazdasá­gunk valamennyi ágazatát átszövik az efféle próbálkozások, ötletekben, le­leményességben és kezdeményezésben valóban nincs hiány. Am olykor az eddig tervezett és megépített beren­dezések „szépséghibái“ jelentenek akadályt a jó szándék térhódításának, megvalósításának. Részben egy ilyen példáról, illetve egy mezőgazdasági üzem gabona-, Illetve takarmányszá­­rltójának gazdaságos üzemeltetéséről lesz szó az alábbi írásban. —+— A bodolói (Budulov) szövetkezet BS-6-os típusú szárítója közel egy év­tizede üzemel, mondhatni zökkenő­­mentesen. Kezelője, és a tizenkét fő­nyi személyzet vezetője Szlas Ferenc. — Bevált „segítőtársunk“ lett ez a gép, csupán egy nagy hiányossággal rendelkezik a tervezők mulasztásá­ból. A leszárított, felforrósodott ter­ményt nem képes megfelelő hőmér­sékletre lehűteni, mielőtt azt a vas­­tartályokba továbbítaná. Így, a mele­gen tárolt, 14—15 százalékos nedves­ségtartalmú mag, lehűlése során há­rom-négy százaléknyit Ismét felvesz a levegő páratartalmából, s ezért, ha kihűlt, bár alacsonyabb hőfokon, de újra kell szárítani, hogy biztonságo­san tárolhatóvá váljék. Ez többlet­­munkával jár, s természetesen több fűtőolaj-fogyasztást is jelent. Mindez elkerülhető lenne, ha még egy hűtő­­berendezést szerelnének fel a gépsor­ra, a folyamatos szárítás biztosítása érdekében. Az Idén május közepén Indították be, s kezdték meg vele a lucerna szárítását, amely július elejéig tartott. Ez idő alatt összesen 220 tonna lucer­nalisztet készítettek. Húsz tonnával túlszárnyalták az előirányzott meny­­nyiséget, s ugyanakkor a tervezettnél kevesebb fűtőolajat használtak fel. Ezt egy új betakarítási technológia kipróbálásával érfék el, aminek lé­nyege egy kis előmagyarázattal a kö­vetkező. A lucernát napsütéses idő­ben rendekre vágják, s csak két-há­­rom órás fonnyasztás után szedik fel és viszik a szárítóba. A szakaszos ka­száláson alapuló kétfázisos munka azonban csak körültekintő szakfe­gyelem mellett lehet eredményes. Hi­szen ha kicsit is túlszárad a rende­ken, a szárítóban a levelek lángra lobbannak, miközben a vastagabb szárak nem víztelenednek el teljesen. A szárítás 900—1100 Celzius fok kö­zött történik: a fonnyasztással itt le­het energiát megtakarítani, ami több­lettakarmány készítésére használható fel. A lucél-naliszt felét, amelyet rész­ben tápkészítmények formájában kap vissza a gazdaság, a hízóállatok súly­­gyarapodásának arányában beszolgál­tatják az állami takarmányalapba. A maradék 110 tonnából, egyéb adalék­anyagok felhasználásával takarmány­­pogácsát készítenek, naponta 7—9 tonna mennyiségben. A betakarított gabonatermés hetven százalékát tisztították és szárították a felvásárlóüzemmel kötött szerződés alapján. Ezzel végezve, a kukorica­idényig rendelkezésükre álló néhány hét alatt kijavították, rendbehozták a gépsorokat. Negyvenszázalékos (majd huszon­két százalékos) nedvességtartalom­mal kezdték meg a betakarítást, illet­ve a szemes kukorica szárítását. Az 580 hektáros vetésterületről az idén a (betakarítás felénél tartva) öt ton­nán felülinek ígérkezik az átlagho­zam. A vártnál több és nedvesebb Tett a termés. Ez öröm is, gond is, mivel a csécsi (Ceőejovce) átvbvő­­helyre naponta csupán harminc ton­na kukoricát lehet szállítani. A beta­karított mennyiségnek ez csupán a tö­redékét jelenti. A többit az efsz-nek kell szárítania és ideiglenesen elrak­tároznia. A BS-6-sal ezt nem győz­nék, ezért egy Kuzmas és egy Colo­­man szárítót Is üzembe kellett állí-. tani. A másodszori szárítás mennyi­ségét csökkentő módszerként alkal­mazzák az első szárítás utáni hűtést, amit egy tárolóhelyen mechanikai forgással érnek el, csökkentve ezzel is a költségeket, s ésszerűen haszno­sítva a nehezen beszerezhető s fel­használható nyersanyagmennyiséget. (—OS) leg megfelel a követelményeknek. Tehát a körültekintőbb és szigorúbb ellenőrzéssel, jobb munkaszervezéssel, a munkaidő maximális kihasználásá­val, az agrotechnikai határidők pon­tos betartásával és a legújabb tudo­mányos ismeretek felhasználásával kell komplex szolgáltatásokat nyúj­tanunk. Az agrokémiai tennivalókat nem utolsósorban olcsóbban és jobb minőségben kell elvégeznünk. A Rimaszombati Agrokémiai Válla­latnál a jelenlegi időszakban és a közelmúltban úgy szervezték a szol­gáltatásnyújtást, hogy az év hátra­lévő részében a minimumra csökkent­hessék a tervfeladatok teljesítésében történt lemaradásukat. Az írás befejező részében tekint­sünk még egy kicsit a jövő felé. Egy olyan beruházási terv van megvaló­sulóban a járás területén, amelynek befejeztével valamennyi gazdaságtól átvállalhatják majd a folyékony és a szilárd műtrágyák, valamint a nö­vényvédő szerek raktározását, illetve felhasználását. Az öt termelési kör­zetben felépített tárolóhelyeken a mezőgazdasági repülők részére kifu­tópályákat is építenek. A jövő alakulása attól is függ majd, hogy milyen összhang, együttműkö­dés alakul ki az érintett felek között. A hangsúly mindenütt a minőségi előbbrelépésen van, amely az agroké­miai vállalatok esetében is meghatá­rozó. E nélkül számottevőbb előrelé­pés nem várható. Korcsmáros László V 2 л-. s Ш 1 Fotó; Kalita Gábor járási nemzeti bizottság évente jelen­tős aűyagi eszközökkel járul hozzá, melyek azt a célt követik, hogy elő­segítsék az egészséges és esztétikus életkörnyezet kialakítását. Örvende­tes, hogy az utóbbi években a mező­­gazdasági üzemek nagy része zöld­­sávokat létesít. E téren példás kezde­ményezéssel járnak elő a nagyme­gyeri (Calovo) Agrokomplex újmajori részlegén, a Hroboűovói Efsz-ben, valamint a Dunaszerdahelyi Mezőgaz­dasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalatnál. Az SZLKP Dunaszberdahelyi Járási Bizottságának határozata értelmében valamennyi mezőgazdasági üzemben az 1985—1990-es években nagyszabá­sú védősávok és ún. szélfogók létesí­tésére kerül sor. az ivóvízkészletek védelme A Csallóközben elsődleges feladat az ivóvízkészletek védelme. Ismere­tes, hogy a járás nagy része az SZSZK kormányának 46/1976-os számú rendeletével védett területté lett nyil­vánítva, s innen látják el ivóvízzel Bralislavát és a nyugat-szIovákiai kerület városait, településeit. Ennek ellenére a nyugat-szlovákiai kerület­ben a dunaszerdahelyi járásban van a legrövidebb vízvezeték-hálózat ki­építve, s a tisztítóberendezések terén sem jobb a helyzet. Megállapítást nyert, hogy a vizek minőségét gyak­ran veszélyezteti a mezőgazdaság, az ipar, de gyakran a lakosság is. Az eddigieknél nagyobb körültekintéssel szükséges végezni a műtrágyák ada­golását, s fokozotabb mértékben kell támaszkodni a tudományos kutatás eredményeire. Az ipari üzemek közül a legnagyobb szennyeződés a cukor­gyár és a Milex nagymegyeri üzemé­nek rovására írható. Mindkét élelmi­­szeripari üzemben a nyolcadik öt­éves tervidőszak folyamán szenny­víztisztító berendezések üzembehelye­zésével számolnak. Dunaszerdahelyen a szennyvíznek csupán a 30 százalékát tisztítják, s ezért a jövő évi tervek­ben szennyvíztisztító állomás építése is szerepel. Hasonló a helyzet Somor­­ján (Šamnrín) is, ahol szintén bőví­teni kell a meglévő szennyvíztisztító kapacitásokat. A Kelső-Csallóközben az egészséges életkörnyezet biztosítása céljából ki­bővítik a lakosság számára a vezeté­kes vízszolgáltatást. A környezetszennyeződés mértékét növelik a nem kijelölt helyekre lera­kott hulladékanyagok és a szemét­dombok. Sajnos a járásban a szemét­lerakóhelyek többsége nem felel meg az előírásoknak, sem egészségügyi, sem pedig egyéb szempontból. A környezetvédelem társadalmi fel­adat, melyben csakis közös erővel, az üzemek, közéletek, szövetkezetek és a lakosság összefogásával érhetők el jobb eredmények. Sok helyütt szem­léletváltás szükséges. Örvendetes, hogy a járás területén valamennyi út portalanítva van, s a nagyobb élelmi­­szeripari üzemek egyre sikeresebben alkalmazzák a védő- és szűrőberen­dezéseket. melyek meggátolják a kü­lönböző környezetszennyező anyagok levegőbe jutását. A jövőben nagyobb súlyt kell helyezni a lakosság köré­ben végzett felvilágosító és nevelő munka elmélyítésére. Gyakran az em­beri közömbösség, illetve a hiányos felvilágosító tevékenység a bajok oko­zója. A családi házak udvarában a kutak sok esetben az emésztőgödrök, ólak, vagy trágyadombok közelében vannak. A járási nemzeti bizottság ülésé­nek határozata értelmében az isko­lákban is fokozottabb figyelmet kell fordítani a fiatal nemzedék körében a környezetvédelmi nevelés elmélyí­tésére. Ennek kapcsán főleg a ter­mészetvédelmi szakköri tevékenység kibővítését, az Ifjú természetbarátok köreinek megalakítását tervezik. A környezetvédelemben meghatározó szerep hárul a nemzeti bizottságokra és a Nemzeti Front társadalmi szer­vezeteire. A tömegpolitikai munka ke­retében kell hatniuk az emberek tu­datára oly módon, hogy a környezet­­védelem valamennyi állampolgár leg­alapvetőbb kötelességei közé tartoz­zék. SVINGER ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom