Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-12-08 / 49. szám

4 .SZABAD РПгпмттяЗ V 1984. december 8. Történelmi átalakulás a mezőgazdaságban is (Folytatás a 3. oldalról) fogyt reszortok gépipart kapacitásai Is hozzájárulnak a gépek és a pótal­katrészek gyártásához, beleértve a me­zőgazdasági vállalatok melléküzem­­ági termelését. Ebben az összefüggésben hangsú­lyozni kell, hogy a mezőgazdasági gépek széles választékának a szük­séglete megkövetelt a nemzetközi szocialista munkamegosztás lehetősé­geinek nagyobb mértékű kihasználá­sát. Ezen a szakaszon sem tudunk mindent magunk legyártani. Ezért sürgős feladat, hogy a CSKP KB 8. ülésén elfogadott határozatok ér­telmében az érdekelt reszortok cél­tudatosan és kezdeményezően töre­kedjenek a szakosítás és a kooperá­ció fejlesztésére ezen a területen. A mezőgazdasági vállalatok figyel­mét azonban hangsúlyozottan fel kell hívni arra, hogy a nagy hatékonysá­gú gépek igényesebb kezelést és karbantartást követelnek, s gondos­kodni kell a lehető leggazdaságosabb kihasználásukról is. Biz a jelenlegi és különösen a jövő időszakra vonatko­zik. Ésszerű kemizAlAssal Hogyan akarjuk folytatni a mező­­gazdasági termelés kemizálását? Ami a műtrágyákat illeti, alkalmazásuk pozitív és negatív oldalait felmérve arra a következtetésre jutottunk, hogy fogyasztásuknak a legközelebbi tíz év alatt tiszta tápanyagokban számítva el kellene érnie a hektáronkénti 280 kg os szintet. Arra is számítunk, hogy jelentősebb szerkezeti és minőségi változásokra kerül sor a műtrágyák szállításában, főleg a folyékony mű­trágyák javára. A talaj termőképességének a javí­tásában nagy jelentősége van a me­­szezésnek, amit a mi feltételeink kö­zött aránylag nagy területeken kell elvégezni. A gyakorlat bebizonyította a meszezés hasznosságát, ezért a legközelebbi években meg akarjuk oldani a mésztrágyák problémáját. Kizárólag hazai forrásokról van szó, s az építőipari minisztériumoknak ar­ra kell törekedniük, hogy az évi szál­lítások mennyisége meghaladja a négymillió tonnát, ami teljes mérték­ben fedezné a szükségletet. Különösen hatékony tényezőnek tartjuk a vegyszeres növényvédelmet. Az ilyen irányú befektetések a nagyobb hozamok, a veszteségek csökkenése és a termés jobb minősége áltat gyor­san megtérülnek. A nálunk gyártott vegyszerek választéka és hatékony­sága szempontjából még mindig le­maradás tapasztalható. Keressük az utakat, hogy minél gyorsabban kiala­kítsuk a feltételeket a növényvédelmi vegyszerek hazai gyártásának lénye­ges növeléséhez. Ez nem egyszerű dolog, mert a ter­mékek széles körű skálájáról van szó, amelyekről csak nemzetközi együttműködésben lehet gondoskod­ni. A megkezdett és a tervezett vegy­ipart beruházásokkal, valamint a KGST keretében megvalósuló koope­ráció kiszélesítésével el kellene ér­nünk, hogy a kilencvenes évek ele­jére kifejező mértékben Javítsuk ez Irányú szükségleteink kielégítését. Egyúttal azonban a növényvédelmi gépeket is tökéletesíteni keli, hogy fokozódjon az alkalmazott vegyszerek hatékonysága, s ezáltal csökkenjen a szükségletük. A kutatás területén sikeres eredményeket értek el a bio­lógiai növényvédelem területén, ezért ezeket a munkákat is meg kell gyor­sítani. Megtettük a lépéseket abban az irányban is, hogy az állattenyésztés kemízálása és biokemizálása szaka­szán a szükségleteket fokozottabb mértékben fedezzük hazai gyártás­ból. Az előirányzott beruházások és a nemzetközi együttműködés fejlesz­tése által ezen a szakaszon is lehe­­óvé válik a nem szocialista államok­ból származó behozatal pótlása. Véleményünk szerint a szakszolgál­tatások szerkezete és színvonala nincs összhangban a mezőgazdasági kemizálás Jelentőségével és terjedel­mével. A mezőgazdasági és élelme­zésügyi minisztériumoknak ezzel a kérdéssel is kell foglalkozniuk, mert a szakosított szakmai-tanácsadói és ellenőrzési szolgáltatások minőségét gyorsan és lényegesen meg kell ja­vítani. Amikor a mezőgazdasági termelés kemizálásáről beszélünk, nem feled­kezhetünk meg a környezetvédelem kérdéseiről sem, amelyek az egész világon és nálunk is egyre jobban az előtérbe kerülnek. Érdekünkben áll, hogy megakadályozzuk, a környezet további romlását, s céltudatosan csök­kentsük az Ipari és a mezőgazdasági termelés által előidézett negatív ha­tásokat. Ezeket a kérdéseket szem előtt kell tartani mind az egységes földműves­szövetkezetekben, mind az állami gazdaságokban, akár a műtrágyázás, akár a vegyszeres növényvédelem előírt normáinak a megtartásiről le­gyen szó. Érthető, hogy a vegyszerek emberi szervezettel szembeni ártal­matlanságát helyezzük az első hely­re, s ennek a szempontnak kell alá­rendelni a készítmények választékát, az egyes vegyszerek mennyiségét és alkalmazási módját is. A környezet­­védelem szempontjait a beruházások­nál Is figyelembe beli venni, ame­lyekkel semmi esetre sem szabad veszélyeztetni a levegő vagy a víz­források tisztaságát. A mezőgazdaság anyagi ellátáséval kapcsolatban még egy jelentős terü­letről akarok említést tenni. Mint is­meretes, az utóbbi, években jelentős változások következtek be tüzelő­anyag- és energiaellátásunk lehető­ségeiben. Ez természetesen jelentős mértékben kihat — közvetlenül vagy közvetve — a mezőgazdaságra és élelmiszeriparra is. Hiszen ez a két ágazat csupán a gázolajból és a könnyű fűtőolajból az egész népgaz­daság fogyasztásának több mint 30 százalékát használja fel. Habár az elfogadott Intézkedések alapján 1983- ban az 1981-es évhez viszonyítva a gázolajfogyasztás 12, a könnyű fűtő­olaj fogyasztásé pedig 9 százalékkal csökkent, a korlátozott lehetőségek további célszerű takarékossági intéz­kedéseket tesznek szükségessé, még ott Is, ahol csak nemrég kezdtük el a folyékony tüzelőanyagok használa­tára épülő technológiai eljárások fej­lesztését. A tüzelőanyagok és az energiafor­rások területén kialakult új helyzet, ami az áraik emelését is szükségessé tette, megköveteli, hogy elgondolkoz­zunk az egyes mezőgazdasági és Élel­miszeripart vállalatok fejlesztésének számos technológiai és szervezési kér­déséről, a termelés területi elhelye­zéséről, valamint a vállalaton belüli koncentráció mértékeiről. Arról van szó, hogy a termelés intenzifikálásá­­hoz kevesebb tüzelőanyagra és ener­giaforrásra legyen szükség, ami min­den mezőgazdasági vállalatra vonat­kozik. FORRADALMI VÄLTOZÄSOK KÜSZÖBÉN Elvtársak, elhangzott, hogy a jövő­ben a tudományos-műszaki haladás lesz az a legjelentősebb tényező, a­­mely döntő szerepet fog játszani a mezőgazdasági termelés növelésében és minőségének javításában. Jelenleg világviszonylatban és fokozatosan ná­lunk Is elkezdődött a biológia, a bio­technológia, az elektronika, a számí­tástechnika és néhány további tudo­mányos ágazat gyors ütemű fejlődé­se. Ezek olyan irányzatok, amelyek a mezőgazdaságban ts, s bizonyos ér­telemben éppen a mezőgazdaságban kifejezően megváltoztatják a terme­lési technológiákat, a termelés szer­vezését és irányítását. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a termelésben telje­sen új, kimondottan forradalmi vál­tozások küszöbén állunk, amelyek terjedelmük és hivatásuk szempont­jából legalább olyan fontosak lesz­nek, mint a mezőgazdaság anyagi­műszaki alapjának ipari színvonalra való emelése. Azzal a különbséggel, hogy e változások folyamata jelen­tősen meggyorsul. Tudományos-kutatási alapunknak az Irányítási szervekkel és a mezőgaz­dasági vállalatokkal együtt ma már ki kell alakítaniuk a feltételeket az említett irányzatok érvényesítéséhez, amelyek jelentős eredményeket hoz­hatnak, a mezőgazdasági termelés alacsonyabb energiaigényességéhez, az összköltségek csökkentéséhez, és a környezeti feltételek javításához vezethetnek. Gyorsabban kell alkal­mazni az új mikrobiológiai és geneti­kai Ismereteket, főleg a génmanipulá­ciók területén. Figyelembe kell venni, hogy a bio­technológiai eljárások döntő mérték­ben növelik a gazdasági állatok ter­melékenységét, javítják a takarmá­nyok hasznosítását. Intézkedéseket tettünk a biokémiai készítmények gyártásának kiszélesítésére, s arra törekszünk, hogy a KGST-országok­­kal való együttműködésben Is gon­doskodjunk a szükséges mennyisé­gükről és választékukról. Azt a célt követjük ezzel, hogy javuljon a ta­­karmányhasznosltás, az állatok ter­melékenysége, ellenálló képességük a betegségekkel szemben, csökkenjen az elhullás stb. Mezőgazdaságunk minden ágazatá­ban úgy kell korszerűsíteni a terme­lési-műszaki alapot, hogy az komp­lex gépesítéshez vezessen, fokozza a folyamatok automatizálását, s lehető­vé tegye a robottechnika elemeinek az érvényesítését. A mezőgazdaság­ban Is törekednünk kell a mikro­­elektronlzálás gyorsabb és szélesebb behatolására, ami a továbbfejlesztett gépek és berendezések jobb minő­ségében nyilvánul meg, s elsősorban lehetőségeket teremt a technológiai folyamatok közvetlfen Irányításához a mezőgazdaság minden területén. Ez lehetővé teszi a termelési folyamatok Irányítási színvonalának további lé­nyeges emelését, a gépek és berende­zések jobb kihasználását, a munka­termelékenység növelését, a költsé­gek és a veszteségek csökkentését. Tudatában vagyunk annak, hogy az élelmiszeripar anyagi-műszaki alap­jának bizonyos fokú lemaradása, va­lamint a feldolgozás területén elő­forduló aránytalanságok miatt még mindig jelentős gondjaink vannak a mezőgazdasági nyersanyagok végter­mékekké való feldolgozásában. Ezért az irányítási szervek minden szintjén és a tudományos-kutatási alapban ar­ra kell törekedni, hogy megfelelő felételeket alakítsunk ki a mezőgaz­dasági nyersanyagok komplex hasz­nosításához, a minőségi gyártmány­fejlesztés kiszélesítéséhez, a nem ha­gyományos források kihasználásához, a feldolgozó ipar teljesítményének növeléséhez minden szakaszon, vala­mint a melléktermékek és a hulladé­kok újbóli hasznosításához a mező­gazdaságban. jelenleg még nem lehet egész konk­rétan meghatározni a tudományos­műszaki fejlesztésnek azokat az ered­ményeit, amelyekről feltételezhetjük, hogy a jövőben érvényesülni fog­nak a mezőgazdasági gyakorlatban. Azonban azért beszéltünk erről, mert a tudományos-műszaki fejlesztés dön­tő irányzatainak és gyakorlati hasz­nosításának az elsajátítása az egész mezőgazdasági-ipari komplexum reá­lis feladata. Ez azonban már ma is összpontosított és céltudatos gondos­kodást követel meg mind a tudomá­nyos-kutatási alapban, mind pedig az irányítás minden szintjén. Az Is szükséges, hogy a mezőgaz­dasági vállalatok idejében meghatá­rozzák saját fejlődésük műszaki­­gazdasági koncepcióját, s fokozato­san kialakítsák a szükséges személyi és egyéb feltételeket az új tudomá­nyos és műszaki Ismeretek átvételé­re és hasznosítására. UTASÍTÁSOK helyett ALKOTÖ EGYÜTTMŰKÖDÉSSEL Az egész népgazdaságban és a me­­mezőgazdaságban is megoldásra váró feladatok igényessége tovább fokozza az 1 Irányítási munkával szemben tá­masztott követelményeket. Ezért a CSKP KB 4. ülésének a tárgyalása alapján szintén komplex lntzkedése­­ket fogadtunk el a mezőgazdasági tervezés és irányítás tökéletesítésére, ami 1982-től lépett érvénybe. Ezek kidolgozásakor a CSKP XVI. kongresszusán elfogadott határoza­tokból, valamint az efsz-ek IX. kong­resszusán elhangzott hozzászólások­ból és Igényekből indultunk ki. Arra törekedtünk — s erre a CSKP KB idei októberi ülésén is rámutattunk — hogy necsak elmélyítsük az élel­miszertermelés fejlesztésének a terv­­szerűségét minden résztvevő ágazat­ban, hanem egyúttal szélesébb teret is biztosítsunk a mezőgazdasági vál­lalatok számára a termőtalajuk és további termelési feltételeik kihasz­nálásához vezető optimális utak ak­tív és kezdeményező kereséséhez a termelés Intenzitásának fokozása ér­dekében. Ezért nem érthetünk egyet azzal, amikor a tervezési és az Irányítási tevékenységben még mindig megnyil­vánulnak a vállalatok tevékenységé­ben való túlzott adminisztratív be­avatkozások Irányzatai, amikor utasí­tásokkal helyettesítik az alkotó e­­gyüttműködést. Ezért a mezőgazda­­sági és élelmezésügyi minisztériumok­nak a további érdekelt szervekkel együtt az eddiginél nagyobb igyeke­zetét kell kifejteniük az elfogadott intézkedések következetes érvényesí­tésére minden Irányítási szinten. A további időszakban mindenek­előtt arra fogunk törekedni, hogy az irányítás minden szintjén emelked­jen a tervezés általános színvonala. Ez egyaránt vonatkozik a tervezett időszak kiszélesítésére, ami lehetővé teszi a tudományos-műszaki fejlesz­tés feladataira való felkészülést, va­lamint az ágazatközi kapcsolatok el­mélyítését. Annak érdekében, hogy megfelelő arányosságok alakuljanak ki a mező­gazdasági-élelmiszeripari komplexum és a szállító ágazatok fejlődése kö­zött, a CSKP KB októberi ülésén meg­vitattuk a mezőgazdaság és a lakos­ság élelmezésében résztvevő további ágazatok fejlesztésének hosszú távú programjavaslatát. Ezzel egyúttal a mezőgazdasági vállalatok leggyakrab­ban említett észrevételeire Is reagá­lunk, amelyek a szükséges termelő­eszközök mennyiségi, választékbell és minőségi fogyatékosságaira vonatkoz­nak. Habár csak az első lépéseket tettük meg ebben az irányban, a je­lek azt mutatják, hogy helyes úton haladunk. Ami a tervek kidolgozását illeti a mezőgazdasági szervezetekben, lénye­ges mértékben korlátozni akarjuk a kötelező termelési és felvásárlási mu­tatókat. A mezőgazdasági nyersanya­gok szükséges mennyiségére vonatko­zó konkrét feladatokat az átvevő szervezetek és a mezőgazdasági vál­lalatok közötti közvetlen tanácsko­zások során kell megállapítani, s ezek alapján kell megkötni a gazdasági szerződéseket. Ezáltal a gazdasági, szerződések a kötelező felvásárlási feladatok korlátozott számával az anyagi-műszaki ellátás kereteivel, va­lamint a tervezési normatívumokkal együtt a gazdasági terv kidolgozásá­nak egyik döntő alapjává válnak. Így az átvevő szervezeteket is bekapcsol­juk ebbe az egész folyamatba, ame­lyek eddig rendszerint mellőzve vol­tak, holott éppen ők tudják a legjob­ban, hogy milyenek a követelmények a nyersanyagok mennyiségével, vá­lasztékával és minőségével szemben. Ha e szükségletek biztosításában nagyobb felelősséget hárítunk a köz­vetlen termelőkre és az átvevőkre, ezzel azt is lehetővé tesszük, hogy a minisztériumok, a kerületi és a járá­si mezőgazdasági igazgatóságok meg­szabaduljanak az eddigi' tervezési gyakorlattal járó aránytalanul nagy operatív tevékenységektől. így több időt fordíthatnak a mezőgazdasági­­élelmiszeripari komplexumban a ter­vezési és a végrehajtási munkákkal összefüggő koncepciós kérdésekre. Tudatosítanunk kell azonban azt is, hogy ennél a tervezési rendszernél nem lehet szó a feladatok többnyire mechanikus lebontásáról az alacso­nyabb szintű irányítási szervekre és az egyes vállalatokra, finnem az irá­nyítás minden szintjén alkotó mun­kára kell törekedni. A minisztériumoknak és a mező­gazdasági igazgatóságoknak saját ha­táskörükben nagyobb felelősséget kell vállalniuk a mezőgazdasági-élelmi­szeripart komplexum egyes szakaszai­nak összehangolt fejlődéséért. Az adott terület feltételeinek lehető leg­optimálisabb kihasználására kell tö­­rekeni a nyersanyagok és a kész ter­mékek tárolásával, feldolgozásával és szállításával járó veszteségek és költ­ségek minimalizálása mellett. Felada­taik sikeres teljesítése érdekében szorosabban együtt kell működniük a nemzeti bizottságokkal és a társa­dalmi szervezetekkel. KÖVETKEZETESEN ÉRVÉNYESÍTSÜK AZ ÉRDEMSZERÜSÉG ALAPELVEIT A mezőgazdasági szervezetek jog­körének a kiszélesítését a termelési szerkezetükre való konkrét dönté­sekben természetesen összekapcsoljuk azon felelősségük elmélyítésével, hogy a társadalom szükségleteivel összhangban fognak cselekedni. Ezek­nek az alapelveknek a megszegése esetére a központ bizonyos jogkört meghagy magának. Tovább folytatjuk a vállalatok ön­álló elszámolási rendszerének az el­mélyítését, s ennek gazdálkodási alapelveit úgy fogjuk fejleszteni, hogy a vállalati szükségletek kielé­gítésében egyre- nagyobb mértékben érvényesüljön az érdemszerűség alap-' elve. Ez azt jelenti, hogy továbbra Is korlátozni fogjuk a juttatások és a hozzájárulások különböző formáit, a­­melyek nemcsak elferdítik az élel­miszer-termelés tényleges költségrá­fordításait, hanem egyúttal a vállala­ti szükségletek és a dolgozói igények saját vállat! forrásokból való kielé­gítésének a függőségét Is gyengítik. Az élelmiszerszükséglet alapelvé­nek következetes érvényesítése min­den szinten megköveteli, hogy emeny­­nyire csak lehetséges, kizárjuk az el­térő objektív feltételeknek a gazdál­kodási eredményekre gyakorolt hatá­sát. Habár az irányítás tökéletesített rendszerének elfogadása óta a ter­melési érték az elmúlt évben 1981- hez viszonyítva 19,4 százalékkal nőtt, miközben a költségek 13,7 százalék­kal, ezen belül az anyagköltségek a szolgáltatásokkal együtt 18, a bér­költségek pedig 6,1 százalékkal nö­vekedtek, az 1697 efsz teljes létszá­mából 20 százalék mutatott ki 5 szá­zalékosnál alacsonyabb jövedelmező­ségi rátát, 31,5 százalék több mint 15 százalékos jövedelmezőséget ért el a gazdálkodásában. Ha Ilyen szélsősé­ges különbségek vannak az elért jö­vedelmezőség színvonalán, az önálló elszámolási rendszer alapelveit is csak nagyon megkülönböztetett mó­don lehet érvényesíteni a vállalatok egyes csoportjainál. Ezért arra van szükség, hogy az irányítási szervek az illetékes kutató­intézetekkel együtt rendszeres figyel­met szenteljenek az egyes vállalatok gazdálkodására ható feltételek elem­zésének. Ugyanakkor aránytalanul nagy különbségek vannak a hasonló feltételek között gazdálkodó vállala­tok termelési és gazdasági eredmé­nyeiben. Az illetékes irányítási szer­veknek éppen itt kell elfogadniuk olyan hatékony intézkedéseket, a­­melyek e különbségek megszünteté­séhez vezetnének. Az érdemszerűség alapelvét azon­ban nemcsak az egész vállalattal szem­ben kell érvényesíteni, hanem a dol­gozó kollektívák és az egyes szemé­lyek viszonylatában Is. Nehezen lehet ugyanis megérteni, hogy a javadalma­zás színvonalában rendszerint nincs nagyobb különbség a magasabb és az alacsonyabb színvonalú társadal­mi munkatermelékenységet elérő vál­lalatok között, vagy azt, hogy a rosz­­szabbul gazdálkodó, sőt elmaradozó vállalatnál a dolgozók javadalmazási színvonala ugyanolyan, esetleg maga­sabb is, mint a jobban gazdálkodó szövetkezetekben. Az egyes kollek­tívák és személyek tevékenységi ered­ményeiben sokkal következetesebben kell. elválasztani a kaját hozzájárulá­sokat azoktól a megváltozott feltéte­lekétől, amelyeket jobb gépekkel, jobb technológiával, vagy jobb minő­ségű biológiai alapanyagokkal hoz­tunk létre. Ellenkező esetben nem­csak" gyengítjük az érdemek szerinti javadalmazás alapelvét, hanem egész­ségtelen viszonyokat is teremtünk az egyes dolgozók és kollektívák között. Ezért a termelési feltételekben bekö­vetkező minden lényegesebb válto­zást, amely a dolgozó teljesítményére Is kihat, a munka- és a teljesítmény­normákba is be kell számítani. Az előbbiekhez, elválaszthatatlanul hozzátartoznak a gazdaságosság kér­dései. Annak ellenére, hogy számos határozat vonatkozik ezekre, az Irá­nyítási és a politikai-szervező mun­kában nem foglalják el az őket meg­illető helyet. Például az üzemanyag- és az ener­giafogyasztás ésszerűsítésére hozott intézkedések pozitív eredményei el­lenére számos vállalatnál komoly fo­gyatékosságok fordulnak elő az em­­tített források elsődleges nyilván­tartásában, a fogyasztási normákban és a velük való gazdálkodás ellen­őrzésében. Az Is, amit a gépekről, az építke­zési anyagokról, a vegyszerekről és más eszközökről való gondoskodás területén egyes vállalatainknál ta­pasztalunk, csupán azt bizonyítja, hogy egyes emberek csekély mérték­ben becsülik meg azokat az értéke­ket, amelyek létrehozása nem kevés társadalmi munkába és pénzbe ke­rült. Sokkal gazdaságosabban kell bánni a pénzügyi forrásokkal Is, amelyek nem termelési fogyasztás céljaira szolgálnak. A pénzügyi szervek a kulturális és szociális szükségletek alapjából, vagy a reprezentációs for­rásokból merített pénzeszközök fel­­használásának ellenőrzése során olyan fogyatékosságokkal találkoznak, ame­lyek nincsenek összhangban a pénz-* ügyi fegyelemmel, s egyes vezető dol­gozók felelőtlen magatartásáról ta­núskodnak. Lényegében erről van sző, hogy nagyobb figyelmet és gondoskodást kell fordítani azokra a kérdésekre, amelyeket a rendes gazda mindig szem előtt tartott: a rendre, a nyil­vántartásra, a fegyelemre és a fele­lősségre. Véleményünk szerint a kongresz­­szusnak meg kellene vizsgálnia eze­ket a kérdéseket, s arra kellene köte­leznie a szövetkezetek vezető tiszt­ségviselőit, hogy kellő figyelmet for­dítsanak a vállalaton belüli irányítás és a tervezés tökéletesítésére, vala­mint a gazdaságosság fokozására. Elvárjuk, hogy az említett kérdé­sekben a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének a szervezetei is állást foglalnak, s támogatni fogják a meg­oldásukat. Rájuk is jelentős szerep hárul a munkakezdeményezés fejlesz­tésében, a szocialista verseny haté­konyságának növelésében, s az olyan irányú gondoskodásban, hogy a szö­vetkezeti tagok egyre nagyobb mér­tékben vegyenek részt az egyes vál­lalatok további fejlesztésében. Ügy gondoljuk, hogy a Szövetkezeti Föld­művesek Szövetségének fokoznia kel­lene a tagság munka- és szociális feltételeiről való gondoskodást is, s nagyobb mértékben kellene hatnia az öntudatos munkafegyelem és a rend fokozására', a szövetkezeti va­gyon védelméről való következete­sebb gondoskodásra. A DOLGOZOK AKTÍV RÉSZVÉTELÉVEL Harmincöt évvel ezelőtt előttünk állt «z a kérdés, hogy miként gon­(Folytatás az 5. oldalon),

Next

/
Oldalképek
Tartalom