Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-12-01 / 48. szám

A berkenye nemesítésével Micsurin is foglalkozott s több kitűnő fajtát adott a különle­ges nyersanyagok iránt érdek­lődő likőr- és élelmiszeripar­­nuk. A növény májusban virág zik. szép sárga virágport és különleges uromá|ú, vöröses­sárga mézet gyűjtenek róla a Berkenye méhek. A berkenye levele vi­taminban gazdag, kiváló állati takarmány. Gyógyászati célokra a nö­vény bogyóit, néha a levelét és a virágját használják. A bo­gyóban fele annnyi C vitamin található, mint a citromban, tehát fogyasztása erősíti az ereket, megszűnteti az íny vér­zést, növeli a szervezet ellen­álló képességét, csökkenti az elzsírosodást, tehát közreját­szik az érelmeszesedés megelő­zésében. Az erős dohányosok figyelmébe ajánljuk, hogy ser­kenti a szervezet regenerálódá­sát, megszünteti a fáradtságot, megújítja a szellemi üdeséget (a dohányosoknak kétszer any­­nyi C-vitaminra van szükségük, mint nem dohányzó társaik­nak!). A berkenyét mindenki isme­ri, ha máshonnan nem, a váro­si parkokból bizonyosan. Ta­vasszal virágzik, ősszel és té­len — amíg a madarak le nem csipegetik — viszont gyöngy­szerű fürtökben ékeskedő pi­ros bogyóival díszíti környe­zetét. A bogyókat előbb árnyékos helyen, majd napon szárítjuk. A jól megszárított bogyó szag­talan, íze kissé kesernyés, ösz­­szehúzó hatású. A bogyó nyer­sen fanyar ízű, de ezt az ízt az első fagyok hatására elve­szíti. A berkenye termését az ókorban is felhasználták, ki­használva hasmenést gyógyító és összehúzó hatását. Ezzel el­lentétben a nyers bogyó has­hajtónak való, esetleg ecetet lehet készíteni belőle. Sok he­lyütt még ma is használják a légzőszervi megbetegedések gyógyítására. Néhol erős pá­linkát főztek belőle s azt ka­nalas orvosság gyanánt fo­gyasztották (vérhas, heves szé kelési inger). A nyers leveledből préselt, cukorral sziruppá sűrített lé­nek ugyanolyan hashajtó hatá­sa van, mint a nyers bogyó­nak. A népgyógyászatban a száraz bogyókat vizelethajtó, reuma és vesekövek , elleni szerként is alkalmazzák. A berkenye virágja (szárítva) szintén enyhe vizelet- és has­hajtó. A legújabb tudományos megfigyelések szerint a virág­ban női asztrogén hormon is található (a serdülő lányoknál ennek hatására alakulnak ki a másodlagos nemi jegyek s en­nek hatására fejlődnek ki a belső nemi szervek). Az esetleges mellékhatások­kal kapcsolatban annyit: mint az elmondottakból kitűnik, a berkenye segítségével szabá­lyozhatjuk a bélműködést, elő­idézhetjük vagy megszüntethet­jük a hasmenést. Nagyobb ada­gok használatától tartózkod­junk, mert a huzamosabb ideig tartó egyik vagy másik hatás veszélyes is lehet. Or. Nagy Géza Januártól új köntösben a Záhradkár * chovateľ Egy lap helyett kettő A szabadidejüket kedvtelés szerű kertészkedéssel, illetve kisállattenyésztéssel töltő olva­sóinknak aligha szükséges kö­zelebbről bemutatni a köztudot tan nagy népszerűségnek ör­vendő Záhradkár-chovatef cí­mű havilapot. Az SZSZK Mező­gazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériuma által a Bratislava! Príroda Könyv és Lapkiadó nenlzeti vállalatban a Szlová­kiai Kertészkedok Szövetségé­nek, illetve a Szlovákiai Kis­­állattenyésztük Szövetségének tagjai részére megjelentetett szaklap kerek húsz éve segíti kistermelőink munkáját. Mint arról a termelőkkel való talál­kozások alkalmával gyakran módunkban áll meggyőződni, sokan ismerik, kedvelik és rendszeresen olvassák testvér­­lapunkat. A vonzódás nem vé­letlen, ugyanis a lap számos szakcikkel közöl, temérdek új ismeretet, fajtát és ternielési­­tenyésztési módszert ismertet, suk-suk hasznos kistermelői ta­pasztalatot népszerűt. Mint nemrég megtudtuk, test vérlapunk most fontos határ­kőhöz érkezett. Novemberben kaptok a hírt, hogy az eddig két különböző tematikát egye­sítő lap 1985. január 1-től ineg­­usztva. két önálló szaklap for­májában jelenik meg. Az egyik — Záhradkár címmel — a ker­­tőszkedóknek íródik, a másik (Glinvafef) a kisállattenyész­tők és általában a háztáji ál­lattartók ismeretgyarapítását elhivatott szolgálni. A bír kapcsán Éva Braunnvá agrármérnökiül, u nagy lépés előtt álló Záhradkár-ctiovatel vezető szerkesztőjétől minde­nekelőtt afelől érdeklődtünk, mi tette szükségessé a forma­­bontást, a közismert és eddigi formájában jó szulgálatot tel­jesítő kiadvány önálló szakla pokra osztását? — Lapunk két évtizeden át a kertészkedok és kisállattet­­nyésztők mozgalmával lépést tartva fejlődött, tartalmi szem­pontból az igényekhez igazod­va gazdagodott. Időközben a példányszám az eredeti 20 ezer­ről 85 ezerre nőtt, de az utób­bi időben már ez is kevésnek bizonyult. Mint tudjuk, Szlová­kiában a kertészkedok mozgal­ma fejlődik gyorsabban, ami a parlagföldek kihasználására és az éleliuiszer-öiiellútátnttság fo­kozására törekvést tükrözi, tí­zért aztán érthető, hogy a már nem csupán, mennyiségre, de gazdaságosságra, szakszerűség­re és minőségre is törekvő ker­­tészkedók egyre kitartóbban szorgalnrazták, hogy végleg vá­lasszuk külön a kél szakterüle­tet és adjunk ki önálló szak­lapokat. — Fölsőbb fóru inon a javas­latot elfogadták, tehát január­ban már a kertészkedok és a kisállattenyésztuk is önálló szaklapot kapnak kézhez. — Igen, az első számok anya­ga már a nyomdában van. A Záhradkár is meg a C'bóvatef is havilap marad mindkettő 24 uldalas terjedelemben fug meg jelenni, új rovatokkal és természetesen suk-suk hasznos információval. Az új lapok külalakra is tetszetősebbek lesznek, hiszen iinniár a belső borítók is színes nyomással ké­szülnek. Azonkívül u Záhrad­­káriran négy belső oldal is szí­nes lesz, ezért ez a lap nem három, hanem négy koronáira fug kerülni. — Es a példányszáin? — A Záhradkár 65 ezer da­rabos példányszámban jelenik meg. a Chovatef engedélyezett havi példáriyszáina 311 ezer da­rab. Hogy ez sok-e vagy kevés, majd a gyakorlat mundja meg. (kr) A számtalan népszerűsítő írás hatására újabban mifelénk is többen kísér­leteznek u különlegességnek számító zöldségfélék termesz­tésével. Főleg a csillagtök kel­tette fel az emberek érdeklő­dését, de sokan úgy vélik, hogy a rántott szeletek túlsá­gosan tökízűek. Megvallom, én már ettem szakszerűen elkészí­tett, mértékkel fűszerezett és igazan finom rántolt csillagtö­köt, mégis úgy határoztam, hogy keresztezéssel próbálok ízletesebb gyümölcsöt termő „változatot“ előállítani. Tavaly a csitlagtököt sütő­tökkel kereszteztem. A mester­ségesen beporzóit nővirág megtermékenyült, a termés szé-A keresztezett finomabb pen fejlődött és rendesen be érett. Alaki -változás nem ta­pasztaltam, a nyert magból az idén különös gonddal neveltem palántát. A növények szépen fejlődtek, de a virágzásra so­káig kelleti várnom. Megfigyel­tem, hogy a kísérleti növé­nyek szárán lényegesen több hím virág nyílt, mint a rendes csillagtökén. Arra is .felfigyel­tem, hogy a kísérleti növények hím virágait nemcsak a méhek látogatják nagyobb számban, de a hangyák is ellepik. Kíván­csi voltam a feltűnő érdeklődés okára, ezért letéptem egy hím virágot s megállapítottam. hogy a csésze aljában szokat­lanul édes nektárcsepp rejtő­zik. Mivel nemcsak kertész va­gyok, de méhész is, ennek kü­lönösen megörültem, hiszen a keresztezéssel jól mézelő nö­vényt nyertem. Egyébként a kísérleti növé­nyek termése szintén korong alakú volt, de a csipkeszerű szegély eltűnt. A termések nagysága változatlan, színük érett állapotba^ krémszínű. A gyümölcshús valamivel vasta­gabb, színe sárgás, íze a sü­tőtökéhez hasonló, rántva a valódi csillaglöknél finomabb. Az idén ismét fogtam magot a kísérleti növényekről s jö­vőre azt szeretném ellenőrizni, megőrzi és átörökíti-e új tulaj­donságait a keresztezéssel elő­állított növény, vagy elkorcso­­sodik és teljesen ell'ajzik? Ugyanakkor néhány kiszemelt nővirágot ismét beporoztam а sütőtök virágporával, hogy el­lenőrizhessem — javitható-e ineg újabb keresztezéssel az íz, megszilárdfthatók-e a növény ú), szerintem előnyös tulajdon­ságait. A további munkához szívesen venném mások tapasz­talatát, -illetve a nemesítéssel foglalkozó szakemberek véle­ményét. Lengyel Sándor, Nagykapos (V. Kapušany) 1 Küszöbön a tél. Visz­­szavonhatót tanul. Hosszabbak az es­ték, az éjszakák. S u rövidke napokra kevesobb dolog el­végzése vár. Így azután több idő jut az idei év ered­ményeinek a számbavételé­re. No meg a tanulságok le­vonására. S nem utolsósor­ban a tervezgetésnek, a szerződéskötésnek Is eljött az ideje. Jól meg kell tehát fon­tolni, hogy mit helyezzünk a előtérbe. Erre jó ulapul, kiindulópontul szolgál az utóbbi évek megannyi la - pasztalata. Még mielőtt a tervezgetésbe fognánk, kert­barátok, egy dolgot semmi­képp sem szabad szem elől tévesztenünk! Azt, hogy a kereslet az elsődleges elvi szempont. Éhből adódik: azt termeljünk, amire a fo­­gyasztópiacnak szüksége van. Tehát, a kisüzemi, háztá­ji zöjdség- és gyümölcster­melés, mivel megszubott ke­retek között mozoghat, úgy­mond lutri olyasmit ter­meszteni, amiből a nagyüze­mi szféra eleget termel, ki­elégítve a társadalmi szükség­letet. Marad tehát — a „ma­radék“. Rendszerint ezeknek a termesztése a munkaigénye­sebb. Nos, ezen kell osztozkod­niuk a kistermelőknek, figye­lembe véve a járás jelezte igé­nyeket. Az ehhež igazodó ter­vezés és szerződéskötés a jobb megoldás. Így szavatoltabb az áruértékesítés. Nos, elég az elmefutiatásból! Következzék a mindennapok gyakorlata. A galántai járás egyik leg­jobb és eléggé népes kertba­rát-szervezete a nádszegi (Trs­­tice), Bartalos László elnök irányításával. A háromszázöt­­ven tag közül .csupán egyetlen­egyet, mégpedig Erdélyi Gyulát kerestük fel. A beszéd sora kihozta: úgy tizenöten-húszan szervezked­tek, tíz évvel ezelőtt. Látván a jobban boldogulást, a szer­vezeten kívüliek a felvételü­ket kérték, évről-évre. Jelenleg három- és télszáz a taglétszám. Ami feltűnő: sok a fiatal há­zasember a tagok között. — A felénkfordulást az is eredményezte, többek között, hogy megkerestük a módját a szervezett tanulásnak, ismeret­­gyarapításnak. Jól felkészült, gyakorlati tapasztalatokkal is bőven rendelkező szakembere­ket hívtunk előadást tartani. Jöttek Bernotúkovóról, Duna­­szerdahelyről (Dunajskú Stre­da) és Galántáról, meg Ma­gyarországról is ... Ks men­tünk mi is: a magyarországi Hercegtöttösön két busszal vol­tunk tanulmányúton. Sokat ta­nultunk, olyasmiket, amit hasz­jobbára paradicsomot, papri­kát termesztek, meg szőlőt, a tízáros kertemben. Két éven át dinnyét is termesztettem. — Miként sikerült az idei év? — Eddig még minden év ho­zott valami hasznot. Persze, nagyon meg kellett érte dől-A kereslet és kínaiét összhangja nősíthettünk a háztáji terme­lésben. Februárban például már paprikát, uborkát lát­tunk ... — újságolta vendég­látóm. A jó szokást nem adták fel. Az idén. egy autóbusszal, 45- en jártak Marcelházán (Mar­celova), ahol ugyancsak sokat tanulhattak. — Engem a korai futtatott paradicsom lepett meg a leg­jobban. Ott elmondták, mi a termesztési módja, hogyan vé­dekezzünk a kártevők elten, stb. Ez azért is érdekelt, mert gozni ... Az idén nem vult ba­jom, problémám az áruértéke­sítéssel. ,De voltak évek, ami­kor sok utánjárással sikerült csak eladni a megtermett zöldséget. — Ügy hallottam, bogy a fokhagyma .. .? — Jómagam fokhagymát nem termelek. De akik erre adták fejüket, hallgatva a „jótanács­ra“, azok attól tartottak, tiogy a nyakukon marad .. . Aztán mégis fordult a helyzet; a Ze­lenina felvásárolója kikötötte —csakis megtisztítva hajlanló Kádek Gábor felvétele a fokhagymát átvenni, kilóját 30 koronáért. így azután a ter­melők beleegyeztek, mert a tisztítási költség (8 korona) ily módon megtérült. Erdélyi kertbarátnak, a köz­séggazdálkodási üzem cipészé­nek is az a véleménye, hogy olyasmit érdemes termelni, amit el is lehet adni/Ezért kelt jól átgondoltan, a keresletnek, az igényeknek megfelőtyi ter­vezni, szerződést ily értelem­ben kölni és termelni. Ami a tagok közötti együtt­működést illeti, jónak mond­ható. Kisegítik egymást. Össze­járnak, véleményt, tapasztala­tokat cserélnek. A legjobb kert­barátokként említhető Faragó János, Melicher Béláné, Meny­hárt János, Hromada József, Szabó István a természetesen a nagyon szerény Erdélyi Gyu­la, aki ugyancsak élenjáró. Em­líthetnénk többet is még, akik .ugyancsak pétdainutatóak . .. — Nagy örömünkre szolgál, hogy a helyi szakboltban be­szerezhetjük a legszükségesebb vetőmagvakat, műtrágyákat, vegyszereket, szerszámokat, fó­liát, Nem kell utazgatni a vá­rosba. időt vesztegetni . .. Hi­szen— az idő is pénzt N. Káváéit István

Next

/
Oldalképek
Tartalom