Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-11-17 / 46. szám

8 .SZABAD FÖLDMŰVES, 1984. november 17. ínyeiicsegelf A mai belorusz konyha (elhasználja a régi népi szo­kásokat. Hagyomány például, hogy a nyersanyagokat meglehetősen bonyolult, igen hosszá ideig tartö hőha­tásnak vetik alá: sütik, puhítják, fedő alatt főzik, pá­colják, párolják. A zablisztből előállított savanykás ..ki­szel'1 (amolyan pudingféle) a nyersanyag hosszas elő­készítésének jellegzetes példája. Ez az étel kizárólag zablisztből készül, amit három napon át tíz különféle műveletnek vetnek alá. Az ősi belorusz konyha legjobb ételének tartották, mert puhára fő és pépszerű. Minden hozzávaló egyszer­re kerül az üstbe, majd lassú tűzön olykor egész nap főzik, amíg be nem sűrűsödik. Ebből a célból gyakran még lisztet és keményítőt — úgynevezett töményítősze­­reket is tesznek hozzá. Praktikus étel — alkalmas első és egyszersmind második fogásnak is. A beloruszok régóta fogyasztják a gombát, a bogyó­kat, a füveket, amelyek bőven teremnek erdeikben. A gombát párolták vagy megfőzték, és Ízesítésre használ­ták, nem fogyasztották önálló ételként. Porított állapot­ban még most is gyakran adagolják főtt zöldségfélékhez vagy húsokhoz. Csak a XX. században kezdték a gombát marinlrozni és sózni. A belorusz konyhán tejből nem készítenek ételeket. A túrót, tejfölt, vajat, tejsavót burgonyás, zöldséges, lisztezett ételekhez adagolják. Belorussziában kedvelik a sertésszaionnát, de csak télen fogyasztják, enyhén megsózva. A sertéshúsból fő­leg kolbászt, sonkát készítenek. A sovány sertés- és bárányhúst nagy darabokban sütik meg — ez a „pja­­csiszti“-nek nevezett belorusz nemzeti ínyencség. A ba­romfifélék közül leginkább a libát kedvelik. Egészben sütik vagy sózzák. A belorusz asztalról sohasem hiányzik a burgonya. A burgonyát csaknem minden étel készítésénél leresze­lik. Az egész gumókat csak kétféleképpen készítik el: héjában megfőzik vagy párolják. ÍME, NÉHÄNY RECEPT 3- fej hagyma, 2 közepes sárgarépa, 1 dl tejföl, 5 evő­kanál zsír, a sütéshez, 1—1 evőkanál apróra vagdalt kapor és petrezselyem zöldje, 2 evőkanál paradicsom­püré, só ízlés szerint. A megtisztított burgonyát speciális szerszámmal vagy késsel kivájjuk és darált hússal megtöltjük. Minden egyes burgonyaszemet nagylángon addig sütünk, amíg aranybarnára pirul. Kockára vágott sárgarépát rakunk mély serpenyőbe, és beletesszük az előkészített burgo­nyát. Megsózzuk, megöntözzük tejföllel, elegyítjük pa­radicsompürével (vagy 2 friss érett paradicsommal). Sütőben addig pároljuk, amíg megsül. Tálaláskor megszórjuk zöldfélével, és megöntözzük a burgonya sütéséhez használt zsírba kevert tejföllel. Az élesztőt Belorussziában sokáig nem ismerték. A lisztes ételeket rendszerint rozs- vagy' zablisztből ké­szítették. Ezeknek az a tulajdonságuk, hogy maguktól megsavanyodnak. A „draesená“-t ízletes ünnepi lakomá­nak tartották. A belorusz dracsenát mostanában enyhén savanykás rozslisztből készítik, és a tésztához hozzá­adagolnak árpa-, hajdina- "fagy búzalisztet. VÄROS1 DRÁCSENA Hozzávalók: 3 dkg liszt, 10 tojás sárgája. 5 fehérje, 3—4 evőkanál procukor, 2,5 dl tejszín, 4 evőkanál tea­vaj, Vs kávéskanál só. A tojássárgáját porcukorral elkeverjük. Hozzáadjuk a lisztet és a tejszínt, majd ruganyos tésztát gyúrunk be­lőle. Megsózzuk, és a tésztát fél óráig pihentetjük. A habbá vert tojásfehérjét óvatosan hozzákeverjük. A kész tésztát megvajazott és előmelegített serpenyőbe tesszük, és jól előmelegített sütőben lassú tűzön megsütjük. A dracsenát tejföllel vagy mézzel fogyasztjuk. I.ehet melléje adni savanykás gyümölcspépet vagy gyümölcs­levet. —APN— NOVEMBER i kelte nyugta kelte nyugta i 6. p. 6. p. ó. p. 6. p. November 19 Hétfő ERZSÉBET ALŽBETA i 6 55 16 04 1 58 14 32 November 2Ö Kedd JOLÄN FÉLIX i 6 56 16 03 3 21 14 53 November 21 Szerda OLIVÉR ELVIRA > 6 58 16 02 4 44 15 15 November 22 Csütörtök CECÍLIA i CECÍLIA i ' 6 59 18 01 6 09 15 43 November 23 Péntek KELEMEN i KLEMENT 1 i 7 01 16 00 7 34 1617 November 24 Szombat EMMA ( EMILIA I 7 02 - 15 59 8 53 17 00 November 25 Vasárnap KATALIN 1 KATARINA ____ 7 04 15 59 10 03 17 53 Sarokpolc Jó tudni a szövetre nedves vasalóruhát bori- ■ Nehezen nyíló-csukódó ablak és tunk, és közepesen forró vassal átsi- ajtó félfáját kenjük be szapannal, Ha mítjuk. Amikor a ruha a vasaló ez sem segít, próbáljuk csiszolópapír­­alatt jól gőzölög, levesszük, és az ral lecsiszolni. Alapos portalanítás anyagot ruhakefével ütögetjük. A ke- után kenjük be lenolajjal a ledör­­fe szálat közül előtörő pára megszün- zsölt felületet. ■ Hosszabb életű lesz a gumiharis- teti a fényesedést. A vasalt ruhát ad- ■ Ha nyirkos a pince, helyezzünk nya, a gumírozott anyagú fűző, a ha- dig pihentetjük a vasalődeszkán, a- el benne oltatlan meszet (üres kon­­risnyatartő, ha langyos, semleges mo- meddig teljesen megszárad. zervdobozban fél kilót), ez magába sószeres vízben mossuk tisztára. Alá- ■ Az újonnan vásárolt fehérneműt szívja a levegő nedvességét. posan öblítsük ki, frottír törülközőbe — akár műanyag, akár pamut — az ■ Márványlapot óvjunk minden csavarva szabadítsuk meg a nedves- első használat előtt mossuk át, mert savas savanyú anyagtól. Soha ne te­­ség nagy részétől, és a fűtőtesttől a gyártás során olyan anyagok ma- gyünk rá forró tárgyat (vasalót, messze (vagy szabadban, árnyékban) radhatnak benne (apretúra), amelyek edényt). Szép lesz a márvány, ha szárítsuk meg. az érzékeny bőrűeknél (gyerekeknél) Időnként padlóviasszal vékonyan be­■ Szövetszoknyák, nadrágok kifé- allergiás tüneteket okozhatnak (bőr- kenjük, és puha »ruhával átdörzsölve nyesedését úgy tüntethetjük el, hogy viszketést, apró pörsenéseket). fényesttjük. ba kihasználatlan részéből, a sarok­ból vesz el egy kevés helyet (a raj­zon ábrázolt 40 cm-t), mégis sok minden elfér rajta. A polcokat tetszésünk és igényünk szerinti magasságban helyezhetjük el, a sarokban és a polcok szélén a pad­lótól a mennyezetig merevített lécek között. Rendeltetésük szerint bélelhet­jük színes tapétával, például azokat, amelyekre poharak kerülnek. Felül helyezzük el a ritkábban használt tárgyakat, lefelé egyre gyakorlatiasodik a polc beosztása. Ял Bugyik Adrianna Boros Eleonóra Juhász Marianna VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünkben Fodor József: No­vember című ver­séből idézünk; az idézet első sora. 12. Fékezhetetlen. 13. Elpusztul. 14. Uralkodik — régie­sen. 15. ^Chilei vá­ros. 16. Féldrága­kő (mm = m). 17. Női név. 18. Azonos betűk. 19. Becézett Adám. 20. Mitikus törénet, névelővel. 21. Talán. 22. Rag. 23. Idegen női név. 24. Magyar szí­nésznő. 25. Város Japánban.. 27. Fej­fedő. 28. Sűrűn nyüzsgő csoport. 29. Őrlemény. 30. Elárusító 32. Kal­­pagok. 34. Alma­tag. 35. Kormány­kerék. 36. Nitro­gén, vanádlum. 37. Dárda része. 38. vágányok SEHíSZTBEJTVEIiY rJjJ gtffrl Ж.'.‘П.Я£ 1 j . 4 5 & гг 8 . ÍT5* N ÍL ____i 13 1 ПГ i i Ш 15 _ g & TT" w ■ 16 i 3 Ш ■ 22 i 0 44 О-m-7 s ■ ÜT“ b 49 0 10 Ш-3J ■ ■ 37 ~ É 38 ■ 33 LШ 41 U zz «— 1 43 ■ 44 О 47 Ej f ■шип Lg вштяш 3 шштшт ____ — J A H árom a kislány“ — kezdhet­ném, ha igazándiból nem ha­­tot kéne írnom inkább. Min­denesetre tény, hogy hárman ülnek velem szemben a tardoskeddi (Tvrdo- Sovce) magyar tanítási, nyelvű alap­iskola ízlésesen berendezett pionír­­szobájában, míg a másik három — Natasa, Kátya és Léna — már Javá­ban élvezi a délutáni szabadságot, vagy éppenséggel az igazak álmát alussza, hiszen Vlagyivosztokban Ilyentájt már este tízet mutatnak az érák... Itt viszont nemrég szólalt meg az ötödik óra végét jelző csengő, minden egyéb Időmérő szerkezetnél megbízhatóbban jelezve, hogy negyed egy, Itt az ebédszünet ideje. Jnhász Marianna, Boros Eleonóra és Bugyik Adrianna — akiket természetesen csak szellemes bevezetőre törekedvén tituláltam „kislányoknak“, hiszen már nyolcadikosok — azonban kész­ségesen vállalnak egy negyedórányi böjtöt, hogy barátnőikről mesélhes­senek. Akiket — most már igazán nem nehéz kitalálni — Natasának, Kátyának és Lénának hívnak, s Nóri, Marianna és Adri idestova négy éve tartják velük a kapcsolatot levelezés útján. Mindezt az iskola pionírcsapa­tának vezetőjétől, Hiavicska Iréntől tudtam meg, aki szintén Jelen volt a beszélgetésünknél, talán abbeli meg­fontolásból, hátha lámpalázasak lesz­nek védencei a Jegyzetfüzet, a fény­képezőgép meg az egyéb félelmetes újságírói felszerelés láttán. Lámpa­láznak azonban nyoma sincs, így első kérdésemre — Hogyan kezdődött? — szinte kórusban kezdik a választ. — Ötödikesek voltunk — Jut mégis egy szusszanásnyi előnyhöz Marian­na —, amikor Tóth Mária orosz szakos tanító elvtársnő egyszer behozta az órára a Pionier hetilap egyik számát és megkérdezte, hogy ki szeretne a Szovjetunióba levelezni? Többen Je­lentkeztünk, ekkor körbeadta a lapot, amelyben velünk egykorú szovjet pio­nírok címei voltak. Sokáig válogat­tunk, izgalmas volt találgatni, vajon kik is ezek az ismeretlen pajtások? £n végül is Kátya mellett döntöttem, ski Szumiban lakik. — Megnézted már, hol van ez a 3zumi? — Persze — feleli Marianna, és náris fújja, akár a földrajz órán: — JšaAótno'k. Jkrajnában, háromszáz kilométerre (ijevtől. Háromszázezer lakosa van, ízt már Kátyától tudom — teszi hozzá. — Az én barátnőm, Léna, jóval nesszebb lakik: Barnaulban — veszi it a szót Nóri, akiről azt is el kell nondanunk, hogy ő a csapattanács ilnöke. A város hollétét illetően sem ájékozatlanabb, mint Marianna, mert térdezés nélkül hozzáteszi: — Félmil­­ió lakosa van és a Kuznyecki me­­lencében, az Ob folyó partján terül !l. Adrin a sor, s annyira meglepődök izon, amit mond, hogy inkább még­­igyszer megkérdezem. De nincs szó évedésről: barátnője, Natasa valóban /lagyivosztokban él, a Szovjetunió egnagyobb távol-keleti kikötőjében, a apán-tenger partján, tizenötezer ki­­ométernyi távolságban! — Meddig „utazik“ onnan egy-egy evél? — Hát... úgy két-három hóna­iig ••. A következő kérdésem már ismét mindhármuknak szól. — Miről szok­tatok írni egymásnak? — Mindenféléről... Megírtuk, hogy mit dolgoznak a szüléink, van-e test­vérünk, hol lakunk ... De a legtöb­bet persze az iskoláról: elmondtuk, hogy milyen tantárgyakat tanulunk, melyeket szeretjük a legjobban, mit csinálunk a pionírfoglalkozásokon, hogyan folyt le egy-egy iskolai ün­nepély, verseny vagy hasonló... A négy év alatt már az ő életükről, munkájukról is sok mindent megtud­tunk, ezért néha már úgy érezzük, mintha nem is lenne az a sok ezer kilométer távolság és személyesen is­mernénk egymást... Fényképet már az első levelekben küldtünk egymás­nak és ez rfiég közelebb hozott ben­nünket. — Hogyan születik meg egy-egy levél? Gondolom, nem magyarul ír­tok __ — Nem hát, hanem oroszul, és ők is így válaszöknak. Leveleiket több­nyire megértjük, talán csak az zavar néha, hogy nem minden betűt úgy írnak, ahogy mi tanultuk. Aztán — gyors egymásrapillantás, vajon be­avassanak-e ebbe 4 ..műhelytitokba“? — mi először magyarul írjuk meg a választ, aztán lefordítjuk oroszra, a­­iriit Tóth tanító néni elolvas és ki­javít, ha szükséges. Hátravan még a gondos címzés, aztán indulhat hosz­­szú útjára a levél... — Milyen érzés, amikor hónapok múltán megérkeztk a válasz? — Izgalmas! Egy kicsit büszkék Is vagyunk, hogy olyan messziről kap­tuk a levelet, díszes légipostái borí­tékban, egy csomó szép bélyeggel, amelyeket bélyeggyűjtő „fiaink“ a­­zonal kunyerálni kezdenek tőlünk. Aztán, ha felbontjuk, valóságos kis csődület támad körülöttünk, minden­ki olvasni akarja, mit írtak távoli barátnőink. — Már nyolcadikosok vagytok, e­­zért meg kell kérdeznem: nem fog befejeződni ez az érdekes és szép barátság a júniusi bizonyítványosz­tással? Mintha összebeszéltek volna, olyan agyformán értetlenül néznek rám: — Persze hogy nem, miért fejeződ­ne be? Ha elkerülünk más iskolára, attól még barátnők maradunk. Meg­kedveltük egymást, és talán még az i$ lehet — bár erről most legfeljebb csak ábrándozhatunk —, hogy egy­szer személyesen is találkozunk. — Kívánom, hogy ez a vágyatok teljesüljön, tn ezzel meg is köszön­ném a beszélgetést, és — jő étvá­gyat! — Köszönjük! — felelik vissza kó­rusban, aztán illedelmesen elköszön­ve máris futnak az ebédlő felé. VASS GYULA {'A szerző felvételei) Példánkon a felső polc magas, mert azon van a hangfal, de elfér mellet­te egy váza is, alatta lemosható, szí­nes tapétával bélelt helyük van a po­haraknak és üvegeknek, az alatt le­mezek, kazetták, könyvek foglalnak helyet. Lejjebb táskák, dosziák, kézi­munkák vannak, a „földszint“ folyó" iratok, újságok helye. A sarokpnlc gyerekszobában játék" tartó, tanulóasztal mellett füzetek, könyvek és más szükséges taneszkö­zök helye, fiataloknál pótolhatja a vendégkínáló gurulókocsit, ide lehet elhelyezni a poharakat, tányérokat, ételeket, italokat. Elődjét a történelmi és a népi bú­torok között megtaláljuk. Akkor té­kának nevezték a sarkokba illő, há­romszög alapú polcot. Helye van a mai kis lakásokban is, ahol minden centiméterrel számolva, jól meggon­doljuk, hogy mit hová tegyünk. Ez a polcrendszer gazdaságos, mert a szó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom