Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-11-17 / 46. szám
I о Szabad Föhlniűves AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAP JA 1984. november 17. ★ 46. szám -fr XXXV. évfolyam * Ara 1,— Kčs A tudás gyarapításáért és megújításáért Ä mezőgazdasági termelés igényes feladatainak teljesítése — amelyeket а XVI. pártkongresszus és a CSKP Központi Bizottsága 11. ülésének határozatai tűztek ki — megköveteli a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége és a központilag irányított mezőgazdasági szervezetek általi szakmai továbbképzés és politikai nevelés hatékonyságának növelését. Azzal számolunk, hogy ezáltal elmélyül a szövetkezeti földművesek részvétele a termelés fejlesztésében és korszerűsítésében, valamint az irányítás tökéletesítésében. A szakmai továbbképzést és a politikai nevelést a tudományos-műszaki haladás követelményrendszere teszi szükségessé és időszerűvé. A szövetkezeti munkaiskola 1984 85-ös évfolyamának tartalmi, módszertani és szerkezeti felépítése négy témakört ölel fel. Az első a szövetkezeti tagság szakmai képzésére terjed ki. Ä szövetkezeti munkaiskola keretében rendkívüli figyelmet kell szentelni a munkásfoglalkozásúak szakmai képzésének. Igényes feladatról van szó, hiszen 1985-ig a munkásfoglalkozásúak ötven százalékának kell szakképesítést szereznie. Fontos az is, hogy az egységes földművesszövetkezetek a jövőben is tegyék lehetővé a szövetkezeti tagoknak a különféle, például járművezetői, gépkezelői stb. tanfolyamokon való részvételüket. A továbbképzés fontossága a vezető dolgozókra Is érvényes, akik csak a legújabb ismeretek birtokában képesek a szervezés, az irányítás és a tömegpolitikai munka mindennapi igényeinek megfelelni: Továbbra is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a közép- és főiskolát végzett ifjú agrárszakemberek tehetségének és szakértelmének felmérésére, a termelésben való gyakorlati beilleszkedésére, valamint kezdeményezésük kibontakoztatására, főleg az újító- és feltalálómozgalomban való aktív részvételükre. A szövetkezeti munkaiskola második témakörét a politikai és gazdasági nevelő munka képezi, amely a központi, a járási és a helyi problémákat érinti. A központi témák között szerepel például az efsz-ek X. országos kongresszusának határozatai, a munkaközösségek haladó munka- és jutalmazási rendszere, a tudományos-műszaki haladás, a kollektív munka alapfeltétele, a szerves trágyák hatékony kihasználása. A járási témák legfontosabb részterületét — amelyeket az SZFSZ járási bizottságai hagynak jóvá. — a jógi és a szakmai nevelés képezi. Az előbbinek a szocialista törvényesség betartására és a közös vagyon védelmére, az utóbbinak pedig a bel terjesítési program teljesítésére kell irányulnia. A helyi jellegű témákat maguk a szövetkezetek, sajátos feltételeikből kiindulva határozzák meg. A politikai nevelő munkát a politikai nevelés házaival együttműködve kell szervezni, s tematikailag külön ki kell térni a nemzetközi politikai helyzet alapos elemzésére. A szövetkezeti munkaiskola harmadik témakörét a Haladó tapasztalatok iskolája alkotja, melynek központi mondanivalója a szarvasmarha-tenyésztésre irányul. A tél folyamán a Szabad Földműves magyar nyelven közli, a Csehszlovák Televízió pedig rendszeresen sugározza, két ízben megismétli az alábbi hat tananyagot: 1. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése — az állattenyésztés alapja. 2. Szakszerű tenyésztői munkával a kimagasló termelékenységért. 3. A szarvasmarha szaporodásbiológiája nagyüzemi feltételek között. 4. A borjúelhullás csökkentése — a szarvasmarha egészségi állapotának javítása. 5. A szarvasmarha-istállók befolyásolják az ágazat hatékonyságát. 8. Megfelelő gépesítéssel a szarvasmarha-tenyésztés munkatermelékenységének növeléséért. Az első tananyagot a Szabad Földműves idei 44. számában közölte, a Csehszlovák Televízió pedig 1984. november 19 én 18.50 órai kezdettel sugározza, majd november 26-án 15.25 és 28-án 10.50 órai kezdettel megismétli. A szövetkezeti munkaiskola negyedik témakörébe a szövetkezeti dolgozók kultúrpolitikai nevelése tartozik, ahová elsősorban a propaganda- és agitációs munkát végző kulturális dolgozókat, valamint a szövetkezeti krónikaírókat kell besorolni. A tudás gyarapítása és megújítása természetesen az idén sem rekedhet meg az ismeretközlés szintjén. Mindezt azért hangsúlyozzuk, mert a kellő színvonalú oktatásban sohasem válik ketté az elmélet és a gyakorlat. A tanfolyamok résztvevői egy-egy éves alapozó vagy továbbképző tanfolyam sikeres befejezése után tanúsítványt kapnak a tanfolyam elvégzéséről. Minden bizonnyal további ösztönzés ez számukra a tanulásra. Természetesen az idén sem elsősorban az elismerésért tanulnak a mezőgazdaságban dolgozók ezrei, hanem a pártunk politikája iránti bizalomból, belülről fakadó érdeklődésből, önmagunk iránti igényességből vállalják a tanulással járó kötöttségeket, erőfeszítéseket, amelyeknek a szélesebb látókör, a nagyobb felkészültség és a fokozottabb munkaképessége a jutalma. összegezve elmondható, hogy bizonyos áldozatot — önkéntes és tiszteletre méltó munkát — kíván a szakmai oktatásban való fegyelmezett részvétel és a tanulás mind a hallgatóktól, mind az oktatóktól. Azért a szellemi tevékenységért, amellyel évről évre magasabb színvonalon járulnak hozzá a mezőgazdasági termelés korszerűsítéséhez, fejlett szocialista társadalmunk tudati Teltételeinek megteremtéséhez, megérdemlik a megbecsülést. Gustáv Hilbert, az SZFSZ SZB munkatársa Szerkesztőségünk a mezőgazdaság szocialista átépítése megkezdésének 35. évfordulója alkalmából kerekasztalbeszélgetést szervezett, melynek anyaga lapunk 12. és 13. oldalán olvasható. Felvételünkön Magyarics Vince (középen), a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járási pártbizottság vezető titkára, Öllé Gyula (balról), a járási pártbizottság titkára és Bartos Andor agrármérnök, a jmi igazgatója látható Fogas Ferenc felvétele az Állami mezögazdasägi szervezetek szlovákiai aktívaértekezletéröl A belterjesítés növelésével Az állami mezőgazdasági szervezetek vezető dolgozóinak szlovákiai aktívaértekezletét „A szocialista mezőgazdaság továbbfejlesztésével az élelmiszer-termelésben való önellátás növeléséért“ jelszó jegyében november 9-én és 10-én Nyitrán (Nitra) tartották meg, amelyen a résztvevők értékelték az eddig elért eredményeket és meghatározták az elkövetkezendő időszak legfontosabb feladatait. Az aktívaértekezleten részt vett a CSKP KB és a szövetségi kormány küldöttsége )án Janiknak, az SZLKP KB Elnöksége tagjának, a KB titkárának vezetésével. A küldöttség további tagjai voltak: Július Varga, a CSKP KB osztályvezetője, Miroslav Toman szövetségi mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és František Podola, a Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Központi Bizottságának elnöke. A tanácskozáson jelen volt még többek között Rudolf VanCo, az SZLKP KB osztályvezetője, Jaroslav Kanský szlovák miniszterelnök-helyettes és Pavol Valuška, a Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Szlovákiai Bizottságának elnöke. Az aktívaértekezleten az állami mezőgazdasági szervezetek képviselői mellett részt vettek a kerületi és járási pártbizottságok titkárai, a szocialista munka hősei, a kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságok vezetői, a termelési-gazdasági egységek igazgatói és a tudomány képviselői. Az állami mezőgazdasági szervezetek termelésének és gazdálkodásának fejlődéséről szőlő főbeszámolót Ján Janovic, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere terjesztette elő. (Beszédét lapunk jövő heti számában közöljük — A szerk. megjegyzése.) Az aktívaértekezleten az állami mezőgazdasági szervezetek tizentiat képviselője, többek között Derzsi Ferenc, a GabCíkovői Állami Gazdaság sertésgondozója, Lacko László, a Lévai (Levice) Magtermesztő ÁG tervezője, Cibiik Anna, a Szepsi (Moldava nad Bodvou) ÄG dolgozója és Fitera János, a Tőketerebesi (Trebišov) ÄG dolgozója „A szocializmus építésében végzett odaadó munkáért“, ketten köztük Rákóczi Lajos, a Sósszigeti (Solary) Növénynemesítő Állomás főnemesítője „Az építésben szerzett érdemekért“, hárman pedig ,,A kiváló munkáért“ állami kitüntetésben részesültek. „A mezőgazdaság és az élelmezésügy érdemes dolgozója" reszortkitüntetést tizenöten érdemelték kt, köztük Eugen Razdel, a Gombai (Hubice) ÁG agronómusa és Tóth Dezső, az Ipolysági (Šahy) ÄG gépjavítója, valamint Lacko Gyula, a Bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) és Barci Pái, a Rozsnyói (Rožňava) ÄG nyugdíjas dolgozója. „A mezőgazdaság és az élelmezésiigy kiváló dolgozója“ reszortkitüntetést negyvenötén vették át, köztük Bíró Béla, a Šafárikovo ÄG gépjavítója, )án Paulis agrármérnök, a Füleki (Fiľakovo) ÄG igazgatója, Ondrej Kolesár agrármérnök, a Rozsnyói ÁG igazgatója és Havránko László, a Szepsi ÁG tehéngondozója. A tartalmas vita keretében számos állami gazdaság, kutatóintézet és termelési-gazdasági egység képviselője szólalt fel, akik hiteles képet adtak az eddig elért eredményekről és megjelölték a továbbfejlesztés útjait. A vita keretében Ján Janik is felszólalt. Beszámolójában rámutatott arra, hogy az állami gazdaságok az eltelt 35 év folyamán rohamos fejlődésen mén lek keresztül. Kezdetben nehéz körülmények közöt/, biztosították a lakosság élelmiszer-ellátását és hatékony segítséget nyújtottak az akkor alakuló szövetkezeteknek. Ennek jóvoltából a mezőgazdaság szocialista átépítésének nehéz időszakában a _ termelés nem csökkent jelentősebb mértékben. A későbbi időszakban az erőteljes szakosodás következtében létrejött célgazdaságok elsősorban a biológiai szolgáltatások terén nyújtottak hathatós segítséget a fejlődő szövetkezeteknek. Mindez a társadalmi munkamegosztás további elmélyítését jelentette. Fejlett szocialista társadalmunk építése az eddiginél sokkal igényeseb feladatokat és követelményeket támaszt az agrár-ipari komplexummal szemben. Teljes mértékben vonatkozik ez az állami gazdaságokra is — hangoztatta Janik elvtárs. Tudatosítani kell ugyanis, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének távlati programja Szlovákia viszonylatában a demográfiai fejlődés következtében sokkal igényesebb, és az országos átlaghoz képest lényegesen gyorsabb ütemű fejlődést követel. Ennek érdekében az állami gazdaságok irányítása differenciált hozzáállást igényel. A jóváhagyott irányelvek értelmében a célgazdaságok fejlesztése során tovább kell mélyíteni a szakosítást, az integrációt és a kooperációt s el kell érni azt, hogy ezek az állami szervezetek a tudományosműszaki haladás hordozói legyenek. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a lemaradozó gazdaságok fejlesztésésére. Ebben kell látnunk az előbbrelépés legnagyobb tartalékait. Mindez az embereken múlik, az ő kezdeményezésükön, áldozatkész munkájukon. E tekintetben a megfelelő káderpolitika, a szociális gondoskodás és a célszerűen irányított szocialista versenymozgalom döntő jelentőségű hajtóerővé válik. Az állami mezőgazdasági szervezetek vezető dolgozói az aktívaértekezietről üdvözlő levelet küldtek a CSKP és az SZLKP Központi Bizottságának, valamint a szövetségi és a szlovák kormánynak. A levél hangsúlyozza, hogy a szocialista nagyüzemi gazdálkodás három és fél évtizede során elért eredmények kiemelkedőek, és különösen az élelmiszerek gyártásának intenzitásában világméretben is előkelő helyet foglalunk el. Ezek az eredmények jogos büszkeséggel töltenek el, s egyúttal még hatékonyabb munkára ösztönöznek bennünket. Teljes mértékben támogatjuk a CSKP KB 11. ülésének és az SZLKP KB ezt követő tanácskozásának határozatait. Az ott kitűzött feladatokat megértéssel és felelősségtudattal fogadtuk. Ezeknek megfelelően fogunk munkálkodni mezőgazdaságunk állami szektorának további fejlődése érdekében. Az eddiginél is nagyobb figyelmet fordítunk a termőföld védelmére, megmunkálására és nagyüzemi hasznosítására. Még kezdeményezőbben tárjuk föl a meglévő tartalékokat, különösen a növényvédelemben, valamint a takarmányok és a szerves trágya felhasználásában. A továbbiakban is nagy erőfeszítéseket teszünk a hektárhozamok növelésére és a mezőgazdasági termények' minőségének további javítására. Az eddiginél is széleskörűbj>en igyekszünk meghonosítani azokat a technológiákat, amelyek a tudomány és a kutatás legújabb vívmányaira épülnek. A levél további része a növénytermesztés és az állattenyésztés időszerű feladataival foglalkozik, a résztvevők megállapítják, hogy a jövőben jobban összhangba hozzák a növénytermelés adta lehetőségeket az állattenyésztés szükségleteivel, miközben előnyben részesítik a növénytermesztést, főleg a szemes és a tömegtakarmányok termelését.
