Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-11-10 / 45. szám
Narancshéj Ä narancsot nagyon sokan kedvelik, de a gyümölcs héját általában mindenki a szemétbe dobja, nem is sejtve, hogy értékes és keresett nyersanyagtól fosztja meg a gyógyszeripart. A narancshéj egész évben gyűjthető, száradást aránya 5:1, kilónkénti felvásárlási ára öt korona. Nem szabad hozzákeverni a citrom, a citrancs és a mandarin héját, sőt, a narancshéj belső, fehér rétegét is minél tökéletesebben el kell távolítani. A narancshéjból kivont keserű anyagokat a gyógyszeripar sokféleképpen hasznosítja. Megtalálhatók csaknem minden kanalas gyógyszerben, attól függetlenül, hogy gyermekek vagy felnőttek részére készülnek. Ezek a gyógyszerek zömmel étvágytalanság, gyenge gyomor- és emésztési zavarok orvoslására szolgálnak, fogyasztásukra 15—20 perccel étkezés előtt kell sort keríteni, hogy tökéletesen kifejthessék gyógyhatásúkat. Az említettekkel kapcsolatban szükségesnek tartom elmondani, hogy a narancshéj önmagában semmiféle mérgezést vagy egyéb káros hatást nem okozhat, tehát akár nyersen is fogyasztható.' Igen óm, csakhogy a déligyümölcsök — mint arra az elárusítóhelyeken kifüggesztett feliratok is rendre figyelmeztetnek — újabban vegyszerrel kezelt állapotban kerülnek forgalomba (a szállítás közbeni károsodás megelőzése végett), tehát az ilyen gyümölcshéj fogyasztása tilos. Ezek a permetanyagok esetenként allergiát, gyomorrontást, bőrkiütéseket vagy mérgezést okozhatnak. Ezt azoknak is figyelmébe ajánljuk, akik hívei a házi dzsúszkészítésnek. Mivel a narancshéj az említett oknál fogva házilag nem hasznosítható, talán érdemes lenne a rendszeres gyűjtésre gondolni. TANULJUNK Hogyan adjuk be a gyógyszert a sertésnek? Folyékony orvosságot könnyen és veszélytelenül adhatunk be az orron át. Ehhez mindössze egy 20 vagy 30 milliliteres, tű nélküli fecskendőre van szükségünk. Kisebb állatok esetében mindössze egy segédkező kell, aki leül egy székre, majd a sertést is leülteti a hátuljára, miközben az állatot mérsékelten a térdei közé szorítva rögzíti. Bal kezével az állat elülső lábait fogja össze, jobb kezével pedig a sertés alsó állkapcsát és az orrhátat fogja át. Az állat fejét kissé meg kell emelni; hogy az alsó orrjárat kissé lejtsen a torok felé, de ha túlságosan megemeljük, a sertés nem tud nyelni! A másik segéderő az ülő segédkező válla fölött átnyúl és a sertés füleit jól megmarkolva, rögzíti a fejet. Erre csak nagyobb állatok esetében van szükség. Ezután a fecskendőt teleszívjuk a beadni kívánt gyógyszerrel, majd a fecskendő kónuszát az egyik orrnyílásba vezetjük (tű nélküli) úgy, hogy a fecskendőt egész lapjával jól hozzászorítjuk az orrnyíláshoz,-.nehogy a folyadék az orrnyílás mellett félremenjen. A testmelegre l^ngyosított folyadékból ezután 10 ml menyj nyiséget az orrba fecskendezünk, majd rövid szünetet tartunk, hogy a sertésnek legyen ideje azt lenyelni. Ilyenkor tehát elengedjük az állat orrát, hogy az állat nyelni tudjon és egy két lélegzetet vehessen. Ezt követően a beadást tovább folytatjuk, de 10 milliliternél nagyobb mennyiségű folyadékot „egyszuszra“ sohasem szabad az orrnyílásba fecskendezni, mert a sertés könnyen félrenyeli. A teljes adag beadása után még néhány másodpercig megemelve tartjuk az állat fejét, hogy az orrjáratban levő gyógyszer is maradéktalanul a torokba, illetve a nyelőcsőbe juthasson. Ha betartjuk az elmondottakat, veszélymentesen adhatjuk be a folyékony orvosságot sertéseinknek, amire bizony a gyakorlatban nagyon gyakran szükség van. (Kistenyésztők Lapja) H Hogyan tárolom az oltóvesszőt? Az oltással szemzéssel szívesen foglalatoskodó kertészkedök általában pincében, nedves homokba ágyazva tárolják a későbbi felhasználásra január végén vagy február elején megszedett oltóvesszőt. Kedvtelésszerű kísérletezésem kezdetén én is ezt a módszert alkajinaztant, de igencsak sokat boszszankodtam, inert a nedves homokban tárolt vesszőket nem mindig tudtam felhasználni. Előfordult, hogy megfeledkeztem a tárolt anyagról, így a homok kiszáradt, az oltőveszszők megfonnyadtak. Más éveken túl buzgón locsolgatlain a homokot, akkor meg az volt a baj. Aztán voltak olyan évek is, hogy korán beköszöntött a tavasz, gyorsan felszökött a pince hőmérséklete, a tárolt vesszőkön felébredtek a szemek, az oltásból megint nem lelt semmi. Dr. Nagy Géza д fenti kudarcok miatt a cseresznyét és a kajszit már évek óta kizárólag szemzéssel szaporítom. Hatvanban február 15 én ismét megpróbáltam oltani a cseresznyét, mégpedig közvetlenül a kiszemelt fáról szedett oltóvesszővel. A kísérlet sikerült, így néhány évig kitartottam ennél a módszernél. Persze közben tovább kísérleteztem az oltóvessző eltartásával. Több módszert is kipróbáltam. Például 1982-ben vízzel teli edénybe raktam a januárban megszedett vesszőket, majd az egészet lefagyasztottam. Ez sem vált be, mert márciusban csak úgy tudtam felhasználni az anyagot, hogy előbb kiolvasztotlain a jeget. Tavaly január elején szedtem meg a vesszőket, a kötegel nedves szövetbe csavartam, majd a kert legárnyékosabb szegletében — a méhes mögött — egyszerűen a talaj felszínére helyeztem és rálapátoltam kb. 1 méteres hőréteget. A hóra fóliát terítettem, arra pedig bádoglemezt helyeztem, hogy — az esőtől és a napsütéstől védve — elodázzam a természetes olvadást. Havazás után ismét lapátoltam némi havat a korábbi rakásra, majd az egészet újra betakartam. Március 13-án a hórakás alól került elő az oltóvessző-köteg, s a cseresznyefák oltása (ékoltás) kitünően sikerült. Természetesen az egyéb fákról szedett ollóvesszőt továbbra is a hórakás alatt tároltam, s amikor a hó már olvadni kezdett, pár lapát földet dobtam a rakásra. A hóréteg és a fagyos talaj jó mikrokörnyezetet biztosított, így a tárolt vesszőkkel később sikeresen beolthattam a kiszemelt alanyokat (alma, körte, cseresznye és ringló). Az idén ellenőriztem az új módszert. Ismét január elején szedtem meg az oltóvesszőt s hasonlóképpen tároltam a kötegeket, mint tavaly. Az oltóvesszővel március 7-én cseresznyét, később almát, körtét (ékoitás) és ringlót (héj alá)] oltottam s az eredménnyel elégedett vagyok, a leírt tárolási eljárást másuknak is ajánlom. Lengyel Sándor, Nagykapos (V. Kapušany) О A kertészkedő öröme a gazdag termés láttán éri el tetőfokát. Hát ha még azt a fát maga oltottaszeniezte ... Fotó: —bor • fl c Kádek G. felvétele lovákiában az utóbbi két évben lényegesen fellendült a szerződőses háztáji nyűltenyésztés. Az értékesítési biztonság tudatában a korábbi óvatoskodók is szívesen vállalkoznak a munkára, mások pedig alaposan felszapo■rították az alapállományt. Így nem véletlen, hogy a felvásárlással meghízott Branko vállalat az idén nyolc hónap alatt csaknem 109 ezerre) több pecsenyenyulat vehetett át a kistenyésztőktől, mint a múlt év hasonló időszakában. A mi vidékünkön a nyitrai (Nitra) vállalat rimaszombati (Rimavská Sobota) fióküzeme végzi a felvásárlást, amely nagyjából két kerület nyulászaival tárt kapcsolatot. Ez az üzem tavaly 78 834, az idén pedig már 112 854 pecsenyenyulat kapott augusztus végéig a háztájiból. Ferenc József üzemvezetőtől tudom, hogy hatáskörükben a közép-szlovákiai kerület az erősebb, viszont a kelet-szlovákiai kerületben meg gyorsabb a fejlődés. Az állítást igazolja, hogy ez a kerület a múlt évi 16 815 helyett augusztus végén már 42 582 értékesített vágóállatot könyvelhetett el, ami elsősorban a michalovcei, a trebiüovi és a kosicei járásban tapasztalt fellendülésnek köszönhető. -A közép-szlovákiai kerületben nyolc hónap alatt több mint 70 ezer vágónyúl került felvásárlásra, ami a múlt év azonos időszakával összevetve, hozzávetőlegesen 30 ezer darabos növekedést jelez. Itt a rimaszombati járás vezeti a rangsort (tavaly 15 ezer, idén majdnenl 28 ezer nyúl), utána a losonci (Lučenec) és a nagykürtösi (V. Krtíš) következik. De említést érdemel a zvolení Járás nyulászainak igyekezete is, hiszen nyolc hónap alatt a múlt évi mennyiség kétszeresét nyújtották. — A fejlődés komoly, és ennek fölöttébb örülünk — mondta a többi között Ferenc József üzemvezető. — Viszont elgondolkoztató, hogy még mindig akadnak fehér foltok — hangsúlyozta, miközben ujjával kisebb-nagyobb köröket rajzolt a térképen. Ogy tűnik, akad még javítanivaló a népszerűsítő munkát illetően. ф A népszerűsítés nem minden. Nem lehet, a szolgáltatások tápellátás stb.) csony? — Megtesszük, amire az erőnkből futja. A rugalmas felvásárlás érdekében eddig 19 körzetet alakítottunk ki. A hivatalos gyűjtőhelyek hatásköre általában 20—25 km s mindenütt van egy megbízott felvásárlási ügyintézőnk, aki folyamatosan tájékoztat bennünket a kínálatról. Persze bökkenők még így is akadnak, hiszen a körzet nagy; két kerületünk, de csupán öt gépkocsink van. Ami a tápellátást illeti, bizony sok volt á panasz. Igazuk volt a tenyésztőknek, hiszen speciális nyúltápot esek néhány kijelölt üzem készít s az ellátás korántsem kielégítő. Ogy oldottuk meg a problémát, hogy a nehezen beszerezhető KK keverék helyett VUL tápot adunk a tenyésztőknek. A hízónyulak részére ez is kitünően megfelel. S hogy elejét vegyük a hu-> segre, amit a tenyésztő bárme"lyik keverőüzemben kiválthat. S ha már a szolgáltatásoknál tartunk, hadd mondjam még el, hogy közvetítésünkkel bárki beszerezheti a Magyarországról importált, Delta típusú nyúiketreceket, melyek újabban nyolcszáz koronás egységáron kerülnek forgalomba. Amikor legutóbb — úgy másfél éve—a rimaszombati üzemben jártam, több tíz tenyésztő sorakbzott a felvásárlóhelyen. Most is hasonló kép fogadott, csakhogy ezúttal az emberek már nem táskában meg hanyagul vállra vetett zsákban hozták az értékesítésre szánt nyuszikat, hanem tolókocsikkal, saját vagy bérelt személygépkocsival, zöldséges- vagy házilag barkácsolt, drótfonatos rekeszekben, kinek mi akadt a keze ügyébe. Mi lenne, ha erre is felfigyelne a felvásárló vállalat és próbaképpen legyártana pár száz ötletesen kialakított, a nyíllak szállítására alkalmas ládát? Feltételezem, hogy a tenyésztők örömmel fogadnák a kezdeményezést. Farkas Ottó Egyre iibb a nyál zavonának: a felvásárló helyhogy esetleg ben kiállítja a vényt az átvett (felvásárlás, nyulak után járó tápmennyiszínvunala ala-
