Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-10-27 / 43. szám
12 .SZABAD FÖLDMŰVES 1984. október 27, Mezőgazdaságunk szocialista átépítése gyökeres változásokat hozott a termelésben és a falusi ember életében egyaránt. Megteremtette az iparszerű nagyüzemi mezőgazdasági termelés feltételeit, aminek következtében szinte hihetetlen fejlődés indult meg. A rövid 35 év folyamán végbement nagyarányú változásoknak, az addig nem tapasztalt előrehaladásnak kézenfekvő bizonyítékai nemcsak a mezőgazdasági termelés valamennyi ágazatában, hanem a mindennapi életben is nyomon követhetők. Mit ts jelentett a szocialista termelőviszonyok térhódítása egy-egy járás életében? Mit jelent majd a jövőben, elsősorban abből a szempontból nézve, hogy milyen intézkedések és feladatok megvalósítása szükséges majd az eddig létrehozott alap továbbfejlesztéséhez, a megkezdett úton való továbbhaladáshoz? Ezzel a témakörrel kapcsolatos kérdésekre Demián Macák kandidátus, a galántai járási mezőgazdasági Igazgatóság vezetője válaszolt: — Járásunk a háború utáni Időszakban Déf-Szlovákia egyik legelmaradottabb agrárvidékeihez tartozott, Igen alacsony színvonalú mezőgazdasági termeléssel. A termelés nagyon alacsony fokú Intenzitásáról világos képet adnak az akkoriban elért hozamok. A szemesek termelésében például a búza 1,32, az árpa 1,18, a szemes kukorica pedig 1,81 tonnás átlagterméssel fizetett. A külterjes növénytermesztés az alacsony szintű állattenyésztési termelésben tükröződött vissza. Száz hektár mezőgazdasági területre számítva mindössze 7,3 darab lő, 36,5 darab szarvasmarha, ebből 16,3 tehén és 33,5 darab sertés jutott. A tejtermelés tehenenként! évi átlagban nem érte el a nyolcszáz litert. ф Hosszadalmas lenne nyomon követni a fejlődés minden mozzanatát, azonban érdemes megemlíteni a fejlődés mérföldköveit jelentő eseményeket, intézkedéseket. — Kezdeném az 1945-ben megvalósult földreformmal, aminek következtében a mezőgazdaságilag művelt területnek úgyszólván 69 százaléka a kis- és a középparasztok kezébe került. Ez kedvező előfeltétele volt a CSKP történelmi jelentőségű IX. kongresszusán közreadott szövetkezeti törvény megvalósításának. Járásunkban 1950-ben már 23 szövetkezetei tartottak nyilván. A taglétszám pedig meghaladta a háromezret. A fejlődés szempontjából az első két év volt a legjelentősebb, hiszen már ekkor a III. típusú szövetkezetek в járás mezőgazdasági területének úgyszólván a felét foglalták el. A mezőgazdaság szocialista átépítése 1958- ban befejeződött. Az ötvenes évék végén a szövetkezeti dolgozók 12 ezer tagot számláló tábore több mint 50 ezer hektár mezőgazdasági területen gazdálkodott. A fejlődésben jelentős fordulópontot jelentett a mezőgazdasági termelés összpontosítása és szakosítása, valamint a kooperációs kapcsolatok megteremtése. Az egyesítés folyamán a szövetkezetek száma 47- ről 16-ra csökkent, átlagterületük pedig 1200 hektárról 3477 hektárra növekedett. Az 1980-as évtől kezdve járásunk mezőgazdasági üzemel két kooperációs körzetbe — a galántalba és a vágsellyelbe (Sala) tömőrüíhek. Az utóbbi években az előrehaladás szempontjából felbecsülhetetlen jelentősége van az tparszerfl termelési rendszerek alkalmazásának. Ezek Is joggal nevezhetők a fejlődés mérföldköveinek. Járásunkban fényesen Igazolják ezt a vágsellyel kukortca- és napraforgőtermelésl rendszerének eredményei. ф Talán nem ártana az eltelt időszakban elért fejlődést konkrét számokban is érzékeltetni. — A gyors ütemű fejlődést úgyszólván valamennyi termelési és gazdasági mutató alakulása igazolja. Míg 1948-ban a mezőgazdasági bruttó termelés értéke 750 millió korona volt, addig tavaly elérte az 1,7 milliád koronát. Az utóbbi három év átlagában az árutermelés értéke 1,4 milliárdos tételt tett ki. Ez 2,2 százalékos növekedésnek felel meg. Gyökeres változásokon ment át az állattenyésztés Is. Az 1949-es évhez viszonyítva — többek között a tejtermelés egyedenkénti évi átlagában — 1280 literről 3480 literre növekedett. Ma száz tehéntől száz borjút választunk el a korábbi 52 darabbal szemben. Tavaly száz hektár mezőgazdasági területen 79,6 darab szarvasmarhát tartottunk. Hasonló fejlődés jegyezhető fel a sertés- és a baromfitenyésztésben is. Az állattenyésztés színvonalának emelkedésével lényegesen több élelmiszer kerül a dolgozók asztalára. Így például a tejeladás az 1949-es évi 9271 ezer literről a hétszeresére, a marhahúseladás 2167 tonnáról a négyszeresére, a sertéshúseladás 3156 tonnáról az ötszörösére, a tojásértékesítés pedig 4,3 millió darabról az ötszörösére nőtt. Említést érdemel, hogy az előjelek szerint a 7. ötéves tervidőszak első négy évének feladatait az állattenyésztés szakaszán teljesítjük, sőt egyes mutatókban túlszárnyaljuk. ф Milyen változások mentek végbe a növénytermesztés szakaszán? — Kétségtelen, hogy a növénytermesztés belterjesttése nélkül aligha könyvelhettük volna el az állattenyésztés szakaszán felsorolt sikereket. A hektárhozamok valamennyi növénykultúra esetében jelentősen növekedtek. Am a legnagyobb előrehaladást a gabonafélék termelésében értük el. Már az 1974-ben elért 5,37 tonnás átlaghozamért — ami akkoriban rekordtermésnek számított — járásunk a Munka Érdemrendet érdemelte ki. Az Idén a 6,17 tonnás átlaghozammal a szocialista mezőgazdaság fennállása óta a legnagyobb termést értük el. A legjobb gabonatermelőink közé a zslgárdi (Ziharec), a sőkszelőcei fSelice), a vágsellyel és a deák! (Dlakovce) szövetkezet sorolható, ahol hét tonnán felült átlagtermést takarítottak be. Az utóbbi években az Iparszerü kukoricatermelési rendszer alkalmazása jóvoltából a szemes kukorica hektárhozama felülmúlta a gabonaféléket. ф Gondolom, az anyagi-műszaki alap fejlesztése nélkül aligha lehetett volna ilyen ütemhen növelni a mezőgazdasági termelés Intenzitását? — Nehéz lenne felsorolni a 35 év alatt megvalósított beruházásokat és érzékeltetni a műszaki fejlődést, ezért csak az eltelt három év legfontosabb beruházásait említem, ami önmagában véve is képet nyújt az anyagi-műszaki fejlesztés arányairól. Korszerű állattartó telepek építésével a tehénistállók 7944, a marhahlzlaldák 18 ezer, a borjúneveldék 3267, a kocaistállók 4586, a sertéshizlaldák pedig 53 ezer 547 férőhellyel bővültek. Az utóbbi években a beruházások terén figyelmünket a takarmány program megvalósítására összpontosrtottuk. Ennek keretében 21 ezer 720 köbméter befogadóképességű szénatárolót, 189 ezer 980 köbméter silóvermet, 20 ezer 900 tonna nedveskukorica tartósítására alkalmas tárolót, továbbá 28 ezer -340 köbméter befogadóképességű trágyatelepet építettünk. Mivel járásunk az aszályos éghajlatú körzetek közé tartozik, tetemes összeget fordítottunk az öntözőberendezések építésére. Ma a mezőgazdasági területnek mintegy negyven százaléka öntözhető. ф A vitathatatlan sikerek mellett a fejlődés lehetőségei, minden bizonnyal még nincsenek kihasználva. Tehát a jövőt illetően, milyen feladatok várnak megoldásra a további előrehaladás érdekében? — Elsőrendű feladataink között az emberekről való gondoskodás szerepel. Teljes mértékben tudatosítottuk, hogy a régi módszerekkel nem léphetünk előre. Ha tökéletesíteni akarjuk a munkaszervezést és az irányítást, ha új módszereket, technológiákat akarunk alkalmazni, akkor fokozott gondot kell fordítanunk a káderek kiválasztására és nevelésére, valamint a szociális igények kielégítésére. A termelésben előtérbe kerül a növénytermesztés elsődleges fejlesztése. E tekintetben a figyelem homlokterébe a gabonaprogram megvalósítása kerül. Már azért Is, mert a gabonaféléket a szántóterület 62 százalékán termeljük, továbbá azért, mert az idei kiváló terméssel sem voltunk képesek behozni az előző három, de főleg az 1981-es év kiesését. A növénytermesztés továbbfejlesztése érdekében továbbra is szorgalmazzuk a termelési rendszerek bővítését és kiterjesztését a cukorrépa és egyéb ipari növény termesztésére. Jelentős feladatok várnak ránk a takarmánytermelésben, ahol a fő cél a minőség javítása és a veszteségek csökkentése. Ezen a téren van még mit behoznunk. Mivel a termőterületet nem növelhetjük, a termelés belterjesítésére, valamint a termelési szerkezet javítására kell törekednünk, elsősorban az évelő takarmánynövények részarányának növelésével. Természetesen a növénytermesztés szakaszán kitűzött feladatok megvalósításának alapvető feltétele a talajvédelem és a talajerő növelése. Az utóbbi évek során ezen a téren is jelentős előrehaladást értünk el, főleg a vizenyős tplajok lecsapolásában, a talaj szerves trágyázásában, az öntözésben, az altalajlazításban stb. A felsorolt talajjavító Intézkedéseket a jövőben Is folytatjuk. Távlatilag nézve, járásunkban számtalan kérdés vár megoldásra. Többek között a talaj erózió elleni védelme, az újszerű talájművelésl módszerek meghonosítása, a gépjavítás és karbantartás színvonalának emelése, a pótalkatrészellátás javítása, a korszerű diagnosztizáló és gépjavító műhelyek építése, az állatetnyésztés szakaszán a szaporodásbiológia célszerű Irányítása, a sertésállományok szabályozása, valamint a sertéstelepek korszerűsítése, illetve felújítása, hogy csak egynéhányat említsek. Remélem, ahogyan a múltban sikerült megbirkóznunk a nehézségekkel, a jövőbeni Igényes feladatok megvalósítása Is eredménnyel jár, hiszen továbbra is bátran támaszkodhatunk a mezőgazdasági dolgozók helytállására, becsülettel végzett önfeláldozó munkájára. Ez a fő biztosítékunk a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztésében. Beszélgetett: Klamarcsik Mária BESZÉLGETÉS a múltról és a jövőről T er méselemzés Baráth Imre, a szövetkezet elnöke A csiesói (Ciöov) Wilhelm Pieck társult szövetkezet gabonafélékből az idén 1038 hektáros területen 8,1 tonnás átlaghozamot ért el. Ez az eredmény az efsz történetében rekordtermésnek számít, amely egyidőben haté, több irányé beavatkozásnak köszönhető. A szövetkezet növénytermesztési szakemberei ennek ellenére meggyőződésből azt vallják, hogy a hozamok rekord ja vitásának lehetőségét még nem merítették ki. Mindez egyértelműen a potenciális tartalékok kiaknázására utal. — Noha mindenki tudja, hogy a hozamnövelés lépcsőjén az első lépést könnyebb megtenni, mint a másodikat és a második is könynyebb a harmadiknál, ennek ellenére szövetkezetünkben az elkövetkező években is gazdag hozamokra számítunk. Ennek feltételei nagyvonalakban: a betakarítási idő további szűkítése, optimalizálása, fajtaspecifikus termesztési technológia alkalmazása, nagy termőképességű, ökonömikus víz- és tápanyagigényű, nagy hozamú fajták gyorsabb ütemű termesztésbe állítása — mondja Baráth Imre a szövetkezet tapasztalt elnöke. Az elmúlt évek során a fajtaellátottság és a biológiai háttér megalapozására megkülönböztetett figyelmet fordítottak. Ennek természetes oka van. Meglátásaik szerint a termelő a gabonafélék eredményét többek között a fajtával' tudja a leghatékonyabban fokozni. Tegyük hozzá, hogy a Cslcsói Efsz-ben az elmúlt évek során volt is mivel ezt elérni. A tapasztalatokat tizenkét hektáron végzett kisparcellás, többismétléses kísérletek alapján nyerték, elsősorban újabb fajtákkal, illetve perspektivikus fajtajelöltekkel kapcsolatban. A kísérletekbe állított, és a nagyüzemileg termesztett fajták közötti szóródásokat rendszeresen elemeztük, ennek eredményeként az alábbi következtetésre jutottak. A szóródások egy része természeti adottságokból fakad, amely elsősorban a talajjal — a talaj típusa, összetétele, kémhatása, a tábla fekvése, vízgazdálkodása. kötöttsége — függ össze, másrészt az éghajlati tényezőktől — téli fagy, tavaszi felfagyás, aszály, csapadék — függ. A szóródás másik fő okát a biológiai tényezőkben látják, amely egyrészt a fajták termőképességében, másrészt pedig az ökológiai tényezőkhöz való alkalmazkodóképességben mutatkozik meg. A szóródásban domináns tényezőként ismerték fel az alkalmazott technológia — tápanyagellátás, talajelőkészltés, növényvédelem, gépesítés, elővetemény stb. — továbbá a munkaszervezés, a technológiai folyamatok időbeni, jó minőségű végrehajtását. A szakmai tapasztalatok birtokában — a technológia hogyan tudja harmonizálni a táblák különböző talaj- és biológiai adottságait — arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy termőhelyi adottságaiknak legjobban a hazai fajták felelnek meg. Az úgynevezett biológiai háttér jelentőségének felismerésével összhangban a fajta, az agrotechnika és az üzemszervezés összhangjának megteremtésére törekedtek. A gabona-gabona sorrendet — bár ennek a teljes kiküszöbölése elkerülhetetlen — minimalizálták, mert tapasztalataik szerint ez növeli a lisztharmat-, és egyéb gomba-fertőzés veszélyét különösen abban az esetben, ha e fertőzésekre fogékony fajta után fogékony fajta vetésére kerül sor. A gazdag hozamokat az idén is gondos talajelőkészítéssel, az optimális vetésidő megválasztásával igyekeztek megalapozni. A talajelőkészítés és talajmegmunkálés közben is előtérbe helyezték a korszerű talajmfivelést. Az agrotechnikai eljárások közben — a munkaeszközök megválasztásán és bz időjárási viszonyok figyelembevételén kívül — nagy gondot fordítottak a talaj tápanyag- és ener* giaforgalmára — ideértve a talajlégzés és lebontás kérdését is. Számukra ugyanis nem volt közömbös, hogy a talait hány menetben készítik elő, s hányszor mozgatják meg a termőréteget. A’ technológiai eljárások közben az ésszerűség ás a gazdaságosság határáig eljutva, ügyeltek a takarékos anyag- és energiagazdálkodásra is. Az idei rekorderedményekre alapozva tudatosították, hogy milyen hihetetlenül nagy a jelentősége a talajmüvelésnek, a talaj vízkészletével — öntözési lehetőségeik nincsenek — való gazdálkodásnak. Bár kényelmesebb dolog gyomirtó szerekkel dolgozni — félreértés ne essék ebben a szövetkezetben sem szólnak ellenük — a gyomirtó szerek viszont meglátásaik szerint nem minden esetben helyettesíthetik a megfelelő minőségű talajmunkát. Közgazdasági megfontoltságból, már vetéskor a fajta potenciális tulajdonságainak kihasználására törekedtek, mégpedig a fajtára jellemző optimális növényállomány kialakításával. Gyakorlati tapaszalataik alapján ugyanis a sok vetőmag nemcsak gazdaságtalan, hanem a hozamok alakulása szempontjából káros is lehet. A terméscsökkenés mellett meg kell említeni, hogy a sűrű vetésnek, különösen ha azt korán végzik, egyéb káros következményei is vannak. Sűrű állomány esetén fokozódik a dőlésveszély, jbbb körülmények teremtődnek a kórokozók számára, fokozódhat az aszály hatása, ami kisebb ezerszemsúlyt, aszott szemeket eredményez. A CSKP Központi Bizottságának 11., és az SZLKP KB ezt követő ülése többek között hangsúlyozta, hogy a gabonaprogram teljesítésében elért eredményeket tovább kell stabilizálni és fejleszteni. Ehhez az igényhez kell alakítani a gabonafélék termesztésének összes feltételeit. A másik alapvető követelmény a termelés biztonságának a növelése, az egyes évek közötti termésingadozások csökkentése. Ez a fajtaösszetételben többek között azt jelenti, hogy a nagy hozamú fajták közül a téléllóbbakat kell előtérbe helyezni. Igazuk van a Csicsói Efsz növénytermesztési szakembereinek, akik azt vallják, hogy a gabonafélék hozamait sohasem egy, hanem több tényező alakítja ki. A' szakmai részleteket — elővetemény, agrotechnika, vetésidő — hosszan lehetne elemezni. Ez Is azt igazolja, hogy a gabonafélék végső hozamai — eddigihez hasonlóan — ezután is az egyes gazdaságokban formálódnak. Teljesen érthető tehát az ami az élenjáróknál már évekkel ezelőtt megfogalmazódott: nem területegység, határrészekként, hanem táblákként kell kialakítani a termelési technológiát és a fajtaösszetételt. Ennek a betartása annál is inkább korparanccsá vált, mivel a gabonaprogram teljesítése nemcsak a gazdaságok, hanem az ország érdeke is. ' CSIBA LASZLÖ
