Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-10-20 / 42. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1984. október 20.

Török Imre

az üzemi pártszervezet elnöke

pasztalatcserére. 1951-ben már ötmillió korona értékű mezóg.azdaságt össztermelést értünk el, és az alapeszközök értéke elérte az 1 millió 200 ezer koronát.

— Az elmúlt harmincöt évet négy korszakra osztanám: az 1949—1953-as évek között a szövetkezetesítés nehéz Időszakában a nagy kiterjedésű táblákon még a kisparaszti gazdálkodást módszerrel folyt a termelés. A következő két évben megindul a gépesítés, de ezzel párhuzamosan még dolgoztak a lófogatok. AZ 1955—1960-as évekre a nagyfokú műszaki fejlesztés és a gazdálkodás minőségi változása volt jellemző. Jelentős állami támogatással új létesítményeket építettünk, gépeket vásároltunk. Hatvanban átvettük a gépállomás eszközeit. Az elért eredményekért 1969-ben szövetkezetünket a Munka Érdemrenddel tüntették ki. A fejlődés negyedik szakaszától kezdve, 1976-tól a tudományos műszaki forradalom térhódításával megkezdődött a fiatal szakmun-Látrán László agrármérnök növénytermesztési ágazatvezető

nás átlaghozamot értünk el, az idén pedig 5,07 tonnát. A tavaszi árpa az ötvenes években mindössze 1,65 tonnát termett, az idén pedig 5,15 tonnát hektáronként, míg 1952-ben a rozs 1,45 tonnával, addig az idén 4,09 tonnával fizetett. A napraforgó akkoriban mindössze 0,3 tonnát adott, az idén viszont két tonnás átlaghozamot értünk el. Az'évelő takarmánynövényekből a 3 tonnás szénahozam abban az időben jó termésnek számított, az idén a 7,5 tonnás hozammal elégedetlenek vagyunk. Természetesen egy kaszálatunk még hátra van, ez is javíthat még a hozam alakulásán. A szemes kukorica hosszú éveken át 1,6 tonnát termett, az idén remény van rá, hogy túllépjük az öt tonnás átlaghozamot. Ez idő szerint a növénytermesztési ágazat a termelési tervét 125 százalékra teljesíti, amt a mi viszonyainkat figyelembe véve, kiváló eredmény. A költségek alakulása nem érte el a tervezett szintet, ami több mint 235 ezer korona megután örömmel mondhatott!, hogy végre-valahára sikerült kijutnunk a hullámvölgyből. 1960-ban például tehenenkénti évi átlagban 1722 liter tejet termeltünk, száz tehéntől 70 borját neveltünk fel, és kocánként 13 malacot választottunk el. A reális felmérések alapján az idén tehenenként 3200 literes tejtermelési átlaggal számolunk. Száz tehéntől tavaly 93 borjút választottunk el, és kocánként 17 malacszaporulatot értünk el. Az állattenyésztés szakaszán a szakosítást jövőre befejezzük. Jelenleg 2100 szarvasmarhát, ebből 550 tehenet tartunk. A tejtermelés mellett gazdaságunk marha-, sertés- és baromfihústermelésre szakosodott. Az idei tervünk 1 millió 140 ezer liter tej, 146 tonna marhahús, 316 tonna sertéshús és 240 tonna baromfihús termelését Irányozza elő. Felméréseink szerint tervfeladataínkat az év végéig minden mutatóban teljesítjük. Az első félévben például a termelés időtervét tejből 120 ezer literrel, marhahúsból pedig 4,1 tonnával túlszárnyaltuk. Az egy tehénre jutó tejtermelést az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva 525 literrel növeltük.

A jó eredmények olyan gondozófejőknek köszönhetők, mint Fedor Miklós, Völgyi Mihály, Palágyi Ferenc, Hegedűs Sándor és Bodnár Zoltán, akik közel 1800 literes fejési átlagot értek el az első félévben, és a kiváló hasznosságot azóta Is tartják, sőt fokozzák. Az előző évekhez viszonyítva az Idén lényegesen javul a malacnevelés, az első félévben 379 darabbal többet választunk el, mint ahogy a tervünk előirányozta. A kocagondozők közül a legjobb eredményt Szarvas Gyula, Karos! József és Megyesi Zsigmond érte el, míg a sertéshizladában a legnagyobb súlygyarapodásért Varga Viktort, Világi Ferencet és Balog Lászlót illeti dicséret. Heimeci Lajos és Szuperák Miklós a borjúneveidében az év elejétől 53 dekás napi súlygyarapodást jegyeztek fel.

Juhász Lajos agrármérnök, a szöKiss József ma a kertészeti csoportot Irányítja

Egész sor számadattal árasztott el, közülük talán említést érdemel, hogy a szövetkezet a munkatermelékenység tervét az első félévben 105,1 százalékra teljesítette, ami jő eredménynek mondható. Egyébként a szövetkezet az összteljesítményt 102 százalékra és a piaci termelés tervét szintén 102 százalékra teljesítette, amt közel másfél millió koronával több az előző év eredményénél. A dolgozók anyagi ösztönzésére az első félévben 398 ezer korona prémiumot fizettek ki.

A GAZDASÁG JÖ KEZEKBEN VAN

Visszaemlékszem az egyik évzáró taggyűlésre a hatvanas évek elejéről, amikor az egyik bácsi felszólalásában így kesergett: „Mi lesz velünk, ha mi már nem bírjuk a kaszát, a kapát? Nos, az ünnepi taggyűlésen elhangzott beszámolóból és a vezető dolgozókkal folytatott beszélgetés alapján bátran állítjuk, hogy jő kezekbe került a föld, és van aki tovább vigye a stafétabotot. Az eddigi három és fél évtizedben a szövetkezet csaknem háromszorozta a terméshozamát

Kocsmáros György állattenyésztési ágazatvezető

erről tanúskodnak az utóbbi Időben elért eredmények is. A kidolgozott szociális program folyamatosan megvalósul. Aki igényli a meleg ebédet, hozzájuthat, bárhol ts dolgozik. Biztosított a dolgozók üdültetése, gyógykezelése és egészségügyi ellátása. Sokat költenek a sportra és a kultúrára. A jövőben oda kell hatni, hogy minden munkahelyen zuhanyozó legyen, rendezni kell a gazdasági udvarokat, hogy az emberek úgy járjanak a munkahelyre, mint az Ipart dolgozók a gyárba. Meg kell oldani a lakásprogramot, hogy a szakembereket szolgálati lakással várják ...“ Befejezésül még annyit szeretnék elmondani, hogy öröm volt nézni azt a száztíz szövetkezeti dolgozót, akiket kitüntettek, és anyagi elismerésben részesítettek. Sajnos a huszonnyolc alapító tag közül kevesen maradtak az élők sorában, de emléküket a fiatalabb korosztály megőrzi, és mindent megtesz azért, hogy a kitaposott úton tovább haladva, az eddiginél még Jobb eredményeket érjenek el.

ILLÉS BERTALAN

Harmincöt termékeny esztendő

Lelesz (Leles) szorgos földművelői három és fél évtizede tértek rá a közös gazdálkodás útjára. Ez az esemény döntő jelentőségűnek bizonyult a falu életében. Az azóta eltelt időszak mélyreható változást hozott nemcsak a gazdálkodásban, ahol az ősöktől örökölt hagyományos, külterjes módszereket folyamatosan felváltották a korszerű, belterjes technológiák, de ezekkel egyidejűleg változott

az emberek életvitele és életszemlélete Is. Az egykori szűkölködés és kllátástalanság helyét elfoglalta a bőség és a jólét, s ezzel együtt a többet akarás, a jobbra törekvés, a jövőbe vetett bizalom. Az általános fellendülés, a jó gazdaszellem akkor is meglátszik, ha csak végighaladunk a falu zegzugos utcáin, az egymás mellett sorjázó új házak, takaros porták között.

AZ INDULÁS

Sajnos egyre fogyatkozik azoknak a száma, akik alapító tagként léptek a közös gazdálkodás útjára, s egyre kevesebben emlékeznek vissza szemtanúként az Indulás nehéz éveire, a gondokra, bajokra, amelyekkel akkoriban meg kellett küzdeni. Az ünnepi közgyűlés hangulata meghatott minden résztvevőt, különösen, amikor felidézték a múltat. Nem hiábavaló nosztalgia ez, nélia nem árt legalább néhány percre visszaidézni az indulás nehéz évelt, mert így jobban felmérhetjük az azóta végbement fejlődést, a már megtett utat, s tisztábban látjuk mit kell tennünk az előrelépés érdekében.

Leleszen a történelmi jelentőségű IX. pártkongresszus után ötszáz hektár legelővel, huszonöt hektár szántóval és ötven hektár erdővel kezdték el a közös gazdálkodást. Egy évvel később már 2150 hektár területtel rendelkeztek. A községben a mezőgazdaság szocializálása 1953-ban fejeződött be. Ekkor már 2250 hektár mezőgazdasági terület volt a birtokukban. Igaz, az összterületnek alig egyharmada volt szántó, a többi rét, legelő és vizenyős terület.

A lelesziek Igyekeztek kevés földjüket minél belterjesebben megművelni, terméshozásra kényszeríteni minden talpalatnyi területet. Ma mosolyogva emlékeznek vissza az egykori hektárhozamokra. Igaz, hogy akkoriban a gépesítés még „gyermekcipőben járt“. A talajmunkák döntő részét a gépállomás vállalta és az aratásban Is jelentősen segített. A többi munkát hagyományos kisparaszti eszközökkel végezte a tagság.

A FEJLŐDÉS NÉGY KORSZAKA

Kiss József a szövetkezet megalakulásától kezdve vezető munkakört töltött be. Mindig ott tevékenykedett, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Így emlékszik vissza a kezdeti évekre:

— Mi mindenkor a kor színvonalán gazdálkodtunk. Községünk ismert volt az egész országban. A nagyüzemi mezőgazdasági termelésben példát mutattunk a többieknek. Az ország különböző részeiről jártak hozzánk lakásoknak a szövetkezetbe való áramlása.

SZAMOK TÜKRÉBEN

Török Imre, az üzemi pártszervezet elnöke erről az időszakról így beszélt:

— Kezdetben szakmunkások csak a belépett kovácsok, kerékgyártók, szíjgyártók* ácsok, "kőművesek voltak. Egyetemet végzett szakember egy sem! Ma a 418 állandó dolgozó közül 254 a szakmunkás, 40 a közép- és felsőfokú végzettségű. A harminc éven aluliak száma megközelíti a százat.

Juhász Lajos, a szövetkezet elnöke

takarítást Jelent. A növénytermesztés szakaszán a már eddig elért eredmények alapján és az előzetes számítások szerint megvan a remény a bruttó termelési terv teljesítésére és túlszárnyalására, amire szövetkezetünk történetében még nem volt példa.

KIJUTOTTAK A HULLÁMVÖLGYBŐL

A CSKP mezőgazdasági politikája a termelés összpontosítására és szakosítására, a belterjesség fokozására, a minőség és a gazdaságosság javítására árnyul. Hogy e tekintetben az állattenyésztés szakaszán milyen e-A Loksa Miklós vezette szocialista brigád tagjai átveszik a kitüntetéseket Fotó: Bogoly János

A tagok kétharmada középkorú. Ma már adottak a folyamatos generációváltás feltételei.

Látrán László agrármérnök, növénytermesztési főágazatvezető a szakágazat fejlődéséről ekképpen tájékoztatott:

— Mezőgazdasági területünk 3241 hektárra terjed ki, ebből 2112 hektár a szántó. A rétek és legelők területe meghaladja az ezer hektárt. Kisebb területen gyümölcsösünk és szőlészetünk van. Az összehasonlítás kedvéért néhány számadattal szeretném érzékeltetni a fejlődést. A búzatermesztésben például 1952-ben 1,83 toneredményeket értek el, arról Kocsmáros György állattenyésztési főágazatvezető a következőket mondta:

A párthatározatok mindannyiunkat arra köteleznek, hogy minden adott lehetőséget kihasználjunk a termelés növelésére. A hosszan tartó stagnálás

vetkezet elnöke az ünnepi taggyűlésen az állattenyésztés szakaszán előforduló: hiányosságokról is beszélt. Tőle efelől érdeklődtem.

— Hosszú éveken keresztül gyenge eredményeket értünk el a baromfitenyésztésben. Az elmúlt években például egy-egy tojó átlagában 135 darab tojást termeltünk. Nagyon alacsony volt a kelést arány is. A helyzet az idén sem javult. Az első félévben a tervezett 1 millió 399 ezer korona veszteséggel szemben 2 millió 932 ezer korona volt a veszteségünk. Ilyen fényűzést nem engedhetünk meg magunknak. Ezért a tenyészbaromfitartást és a keltetést felszámoljuk. Csupán a baromfihizlalással foglalkozunk, mert ez az ágazat gazdaságos. Évente 600—650 tonna baromfihúst termelünk majd.

NAGYARÁNYÚ beruházás

Brezo István üzemgazdász a szövetkezet helyzetét ekképpen értékelte: — A leleszi szövetkezet a műszaki fejlesztés terén az 1950—60-as években a járás élenjáró mezőgazdasági üzemel közé tartozott, később főleg az 1960—75-ös években lemaradt. Ezt az óriási lemaradást az utolsó tíz évben kellett pótolnunk. Nem kevesebb, mint 60 millió koronát fordítottunk fejlesztésére. Felépítettünk egy 180 férőhelyes borjúistállót, 2500 tonnás terményraktárt, három dohányszárltót, egy takarmánykeverőt, takarmánypogácsázót és egy modern 712 férőhelyes tehénlstállőt, amelynek betelepítését rövidesen megkezdjük. Nem kevesebb, mint 860 hektáron végeztünk talajjavítást. Nagy gondot fordítunk a talaj termőképességének növelésére. A szociális program megvalósítása Is a tervnek megfelelően halad. Felépítettünk hat lakásegységet. A szövetkezet alapeszközeinek az értéke jelenleg meghaladja a 111 millió koronát.

Brezo István a számok embere.

Mit vár egy fiatal szakember az ezredfordulóra? Kérdeztem Látrán László mérnököt.

— Aránylag magas szintet értünk el ahhoz, hogy megduplázzuk a hozamokat a következő tizenöt évben. Minden százalék növekedésért egyre jobban meg kell küzdeni. Azonban még bőven van tartalék a földben, a gépben, a vetőmagban, ám a legtöbb az emberben. Szerintem egyharmados növekedést érhetünk el.

Az egyik idős szövetkezett tag a gazdaság fejlődésével kapcsolatban találóan megjegyezte:

— Manapság legtöbb sző a dolgozók anyagi helyzetével kapcsolatban hangzik el. Nemcsak a pénzről, a jő keresetről kell beszélni. Azt meg kell vizsgálni, hogyan és milyen viszonyok között dolgoznak. Annak idején látástól vakulásig dolgoztunk, mégis alig győztük a munkát. Most meg alig látni kétkezi munkást a határban, mégis, pár nap alatt végzik el a munkákat a modern, nagy teljesítményű gépek segítségével. Ez helyes. A tudomány és a technika térhódításával könnyíteni kell a munkán, hogy szebb legyen a dolgozók mindennapi élete, és hogy megszeresssék a fiatalok az olyan sokat gyalázott paraszti munkát.

Török Imre a középkorúak tapasztaltabb rétegéhez tartozik.

— A generációváltás — mondotta — nem egyszerűen a fiatalok előrelépését jelenti, hanem egyben a minőségi változást is. ök már szakmailag képzettek.A közösségi életre, pedig meg kell tanttant őket. Ez az idősebbek feladata. így egészítjük ki egymást.

Fehér elvtárs, a járást pártbizottság mezőgazdasági titkára felszállásából hadd idézzek még néhány gondolatot:

— A leleszi szövetkezet nagy utat tett meg, és remény van rá, hogy a régi hírnevét rövidesen vlsszaszerzl.

I