Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-10-13 / 41. szám

1984. október 13. SZABAD FÖLDMŰVES 3 A mezőgazdaság és a közélelmezést biztosító más ágazatok jelenlegi feladatairól és hosszú távú fejlesztéséről (Folytatás a 2. oldalról) iség azonban önmagában nem elegen­dő. Ugyanilyen fontos az ellenőrzés. Nagyobb igényeket kell támasztani a vezetőkkel szemben, javítani kell a mezőgazdasági igazgatóságok irányító munkáját. A lemaradozóknak nyúj­tott segítségben nagyobb szerepet kell játszaniuk a szolgáltatóvállala­toknak és a nemzeti bizottságoknak. A pártszerveknek és szervezeteknek rendszeresen és igényesen értékel­niük kell az intenzív termelés tervei­nek teljesítését, és jobban kell felké­szíteniük a kádereket a lemaradozó vállalatok számára. A mezőgazdasági termelés dinami­kus rejlüdése főleg az utóbbi három évben a tervszerű irányítási rendszer tökéletesítésének hozzájárulásával együtt megnyilvánul a mezőgazdasági vállalatok gazdálkodásának alakulá­sában is. A mezőgazdasági szerveze­tek teljesítményei a 6. ötéves terv­időszak átlagához viszonyítva több mint egyharmadával növekedtek. A nyereség csaknem a kétszeresére nőtt. Javult a pénzügyi források kialakí­tása és lényegében sikerült megállí­tani az eladósodás növekedését. Az elért eredményeket azonban nem szabad túlbecsülni. Elérésükre az időjárási viszonyokon kívül hatás­sal voltak a tüzelőanyag- és energia­­fogyasztás csökkentésére hozott in­tézkedések, elsősorban pedig az álla­mi költségvetésből a mezőgazdaság­nak kifizetett pénzbeli térítések nö­velése. Ennek ellenére az efsz-ek egyötöde és az állami gazdaságok egyharmada 5 százaléknál alacso­nyabb rentabilitást ért el. Az utóbbi három év alatt az efsz-ekben és az állami gazdaságokban a dolgozók át­lagos fizetése 10 százalékkal nőtt. A bérek alakulását országos vi­szonylatban a munkatermelékenység növekedése támasztja alá. Vannak azonban mezőgazdasági vállalatok és egész járások, ahol a bérek alakulá­sa nem volt összhangban a megterem­tett értékekkel. Egyes helyeken a béralap kialakítása során nem ala­kítják ki a megfelelő forrásokat, a­­melyek lehetővé tennék a bérek ará­nyos szintjét azokban az években is, amikor a természeti viszonyok ked­vezőtlenebbek. A mezőgazdasági vál­lalatoknál állandó figyelmet kell szentelni a bérpolitikának, aktívan befolyásolva alakulását. A kifizetett bérnek meg kell felelnie az elvégzett munka mennyiségének és minőségé­nek, a termelési és gazdasági ered­mények elérésében szerzett érdemek­nek, és arányban kell állnia a bérek alakulásával az egész népgazdaság­ban. Nem lehetünk elégedettek a válla­lati tervezéssel és irányítással. A ve­zetők még mindig nem látják ebben a teljesítmények növelésének, a gaz­daságosság fokozásának, az érdem szerinti javadalmazásnak hatékony eszközét. Ezen a téren sokkal marad­tak még adósak a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztéripmok és a mezőgazdasági Igazgatóságok. A CÉL A DINAMIKUS FEJLŐDÉS A ffelenlegi Időszak fő feladata az idei terv sikeres teljesítése és az 1985-ös esztendő igényes feladatai megvalósításának biztosítása. Célunk megőrizni a mezőgazdasági-élelmi­szeripari komplexum eddigi dinami­kus fejlődését és növelni a termelést azokon a területeken, ahol az ered­mények elmaradtak a tervezettek mögött. Önelégültségre ott sincs ok, ahol a feladatokat teljesítik. Az élen­járó vállalatokkal és a világgal való egybevetés arról tanúskodik, hogy a jó eredményeket elérő vállalatoknál Is vannak feltárható tartalékok. A mezőgazdaság dolgozóinak a növény­­termesztésben továbbra is a gabona termelésére, a cukorrépa-termelés el­maradásának behozására és arra kell törekedniük, hogy növeljék és minő­ségileg javítsák a takarmányok ter­melését. Az állattenyésztési termelést következetesebben kell összehangol­ni a tervvel. Még nagyobb súlyt kell helyezni intenzitására, a takarmány Jobb és hatékonyabb felhasználására. Az élelmiszeripar dolgozóitól elvár­juk, hogy folyamatosan biztosítsák az árualapok számára a tervezett szállítást, ügyeljenek az egész előte­remthető éleímiszerválaszték szavato­lására és szüntelenül javítsák a ter­mékek minőségét. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban erőteljesebben keli harcolni mindennemű veszteség el­len, fokozatosan és rendszeresen meg kell szüntetni az egyes munkakollek­tívák eredményei közti indokolatlan különbségeket. Ezzel egyidejűleg el kell érnünk, hogy az emberek még jobban tudatosítsák a gazdaságosság és hatékonyság elveit. Közvetlen követelmény sikeresen megbirkózni az őszi munkákkal. A lehető legkisebb veszteségekkel kell betakarítani minden terményt, főleg a cukorrépát és a burgonyát. Idejé­ben is minél jobb minőségben kell befejezni az ősziek vetését. A közeledő télre jűl fel kell ké­szülnünk az állattenyésztési terme­lésben. Mindent meg kell tennünk dinamikus fejlődésének megőrzése és a feladatok folyamatos teljesítése ér­dekében. Továbbra is nagy figyelmet szenteljünk a takarmánnyal, főleg az abraktakarmánnyal való gazdálkodás­nak. A növény- és az állattenyésztési termelés minden területén a felada­tok teljesítése során arra kell gon­dolnunk, hogy ennek az évnek a hát­ralevő -részétől függ, hogyan kezdjük meg a 7. ötéves tervidőszak követke­ző évét. ÉSSZERŰEN GAZDÁLKODJUNK A VÍZZEL Gazdaságilag fejlett állam- vagyunk, magas életszínvonallal, s az ebből kö­vetkező vízigényekkel. Ugyanakkor azonban vízkészleteink korlátozottak. Ezért a háború utáni időszakban tör­vényszerű volt vízgazdálkodásunk ro­hamos fejlődése. A CSSZSZK víztáro­lóinak befogadóképessége 1945-től a 16,5-szeresére növekedett, amely 4,5 milliárd köbméter. Ez a vízmennyiség megfelel Prágánál a Moldván másfél esztendőn ét átlagosan átfolyó víz­mennyiségnek. Ehhez hasonlóan nö­vekedett a föld alatit vízkészletek felhasználása is. így az utóbbi 15 esztendőben évente egy főre számít­va 36 százalékkal növelhetjük a víz fogyasztását és a lakosság 75 száza­lékát láthatjuk el nyilvános vízveze­tékekből, kielégíthetjük a fejlődő ipar szükségleteit és a mezőgazdaságban növelhetjük az öntözött területet. A lakosság és a népgazdaság szükség­letei azonban szüntelenül növeked­nek. Kielégítésük mind költségesebb. Nagyjából kimerültek a nagy hozamú, a fogyasztó központok közelében le­vő előnyös vízforrások. A párt XVI. kongresszusa ezért nem kis hangsúlyt helyezett a vízforrások fejlesztésére és a víz tisztaságénak biztosítására. Ezeknek a. feladatok­nak nem tudtunk teljes mértékben megfelelni. Ezért minden lehetőt meg kell tennünk a szükséges beruházások megvalósítására. A szükségleteket il­letően azonban valóban hozzá kell fognunk a vízzel való jó gazdálko­dáshoz. A szövetségi kormány, vala­mint a nemzeti kormányok ezzel kapcsolatban konkrét intézkedések komplexumát fogadták el. Következe­tesen ragaszkodunk a vízgazdálkodás törvényes előírásainak megtartásához, és igényesebb követelményeket tá­masztunk ezen a területen az állam­­igazgatás gyakorlásával szemben. A HOSSZÚ TÁVÚ fejlesztési PROGRAM ALAPVETŐ KÉRDÉSEI A CSKP KB Elnöksége és a szövet­ségi kurmány megtárgyalta a mező­­gazdaság. valamint a nép ellátását biztosító további ágazatok fejleszté­sének bosszú távú programját, amely alapja a népgazdaság hosszú távú prognózisa, valamint a 8. ötéves terv kidolgozásának. Az élelmiszertermeléssel szembeni igények továbbra is növekednek, és mindinkább előtérbe kerül az ellátás minőségi vonatkozása. Mind fonto­sabbá és sürgetőbbé válik az élelmi­szer önellátottsági fokának a növe­lése. Az intenzívebb fejlesztés érde­kében meg лет alkuvóan érvényt kell szereznünk a gazdagosságnak, csökkentve a veszteségeket, hatéko­nyan felhasználva és értékesítve min­den nyersanyag-, anyag- és energia­­forrást. Ebben a helyzetben alapvető fontosságú az erőforrások és felhasz­nálásuk magas színvonala. Az élelmi­szertermelés kérdését ezért nem ér­telmezhetjük elavult, szűk ágazati felfogásban. Döntő feladat hárul a mezőgazdaságra és az élelmiszeripar­ra. A mezőgazdasági őstermelés egyi­ke annak a kevés ágazatnak, amely saját termelési erőforrásaira épül. Ez elsősorban a föld, valamint az a képessége, hogy a kimeríthetetlen napenergiát élelmiszerenergiává vál­toztatja. Ezért a társadalom minden erejét és a megfelelő eszközöket arra kell összpontosítanunk, hogy minél jobban éljünk ezekkel a népgazdasági szempontból nagy jelentőségű lehe­tőségekkel. A szocialista termelési viszonyok, valamint a szocialista me­zőgazdasági nagyüzemi termelés elő­nyei megteremtik ennek minden elő­feltételét. A mezőgazdasági-ipari komplexum­ra tehát alapvető feladat hárul: egy­részt biztosítani e lakosság tartósan egészséges élelmezését, ami az élet­­színvonal fontos része, másrészt nö­velni a mezőgazdasági terményekből az önellátottság fokát. Olyan termé­nyekről van szó, amelyek elfogadha­tó társadalmi költségek mellett ter­melhetek a hazai időjárási és talaj­­feltételek között. A mezőgazdasági-ipari komplexum 1995-ig javasolt fejlesztése biztosítja az élelmiszer mennyiségi és minőségi fogyasztását, összhangban a táplálko­zás tudományos ismereteivel. Az élel­miszerek zöménél lényegében megfe­lel a javallt menyiségí szintnek. Az alapvető fontosságú élelmiszerek kö­zül a hús fogyasztásának növekedésé­vel számolunk, mégpedig 1995-ben a 87—90 kg, a tej és a tejtermékek esetében pedig a 255—265 kg szintjé­nek elérésével. Növekedni fog a zöld­ség, a gyümölcs és a burgonya fo­gyasztása. A másik oldalon számolunk a liszt, a liszttermékek, a cukor és a zsiradék fogyasztásának csökkenésé­­sével. A húsfogyasztás alsó határát saját takarmányunkkal biztosítjuk, kiegészítve azt a fehérjekomponen­sek megfelelő importjával. A feltéte­lezett nagyobb húsfogyasztás! szint, vagyis a 90 kg elérése a takarmány­behozatal növekedése nélkül megkí­vánja, hogy gyorsabban emelkedjen feldolgozásának színvonala, amihez meg kell teremteni a szükséges anya­gi és műszaki feltételeket. Az élelmiszer-önellátottság Inkának növelése során, amire hatással lesz nemcsak a termelés, hanem egyben a fogyasztás szintje is, nem feledkez­hetünk meg a mezőgazdasági-élelmi­szeripari ágazat külkereskedelem iránti viszonyáról sem. Nálunk a me­zőgazdasági-élelmiszeripari komple­xum jellemzően nem exportágazat, s nem lesz az a jövőben sem. Számo­lunk azonban elsősorban egyes ha­gyományos termékek, mégpedig a cu­kor, a sör, a maláta, a komló stb. nagyobb exportjával. Annak érdeké­ben, hogy helytálljunk a világpiacon, meg kell teremteni a szükséges elő­feltételeket a termelésben, valamint a feldolgozás jobb minőségében és magasabb színvonalában. Hosszútávú fejlődésünk alapvető iránya annak szükségéből következik, hogy emelnünk kell a közellátás mi-' nőségi színvonalát és ezzel egyidejű-' leg az önellátottság fokét. A párt XV. és XVI. kongresszusának határozatai­val, valamint a mezőgazdaság fejlesz­tése irányaival összhangban, amelyet a Központi Bizottság 1975-ben és 1981-ben megtartott ülésein fogalmaz­tak meg, továbbra is alapvető stra­tégiai irányvonalunk a mezőgazdasá­gi termelés intenzifikálása. Ugyan­akkor alapvető követelmény az élel­miszertermelés gazdasági hatékony­ságának növelése. Csak így lehet gazdaságosabban felhasználni az élel­miszer fogyasztásra fordított társa­dalmi eszközöket és saját erőforrá­sainkból biztosítani az újra termelés nagyobb mérvű pénzellátását. A mezőgazdaság intenzifikálásának folyamata csak úgy valósítható meg, ha cselekvőén és céltudatosan fej­lesztjük a tudományt és technikát és széles körűen alkalmazzuk a terme lésben. Ezért a program az egyes te­rületekre vonatkozóan meghatározza a tudományos-kutatási bázis alapvető feladatait. A tudomány és a technika számára ez elsőrendű társadalmi megrendelés. A tudományos-kutató bázis tevékenysége nem csekély mér­tékben hozzájárult a mezőgazdasági és az élelmezési ágazat eredményei­hez. Példaként említhetjük meg a kutatőmunkások és a nemesítők hoz­zájárulását a gabona, a hüvelyesek és az olajosmagvak termelési ered­ményéhez, a szarvasmarha és a ser­tésállomány génalapja javításához, számos termény megművelésének és betakarításának komplex gépesítésé­hez. Ennek ellenére a bázis munkájá­nak színvonala és eredményei nem felelnek meg az adott lehetőségek­nek, valamint a tudományos-műszaki haladás szükségleteinek. Teljes mér­tékben vonatkozik rá az, amit a CSKP KB 8. ülésén mondtak a kutatás és а tudomány címére. Határozatainak megvalósításában csak részeredmé­nyeket értek el. Az erőket és az esz­közöket nagyon lassan összpontosít­ják a kulcsfeladatok teljesítésére, amivel rövid időn belül jelentős ered­mények érhetők el. A gyakorlatban egyelőre nem valósult meg <rz erők és az eszközök jelentősebb átcsopor­tosítása. Nem eléggé hatásos a tudo­mányos-kutatási munkahelyek tevé­kenységének egyeztetése és kölcsö­nös munkamegosztásuk. Ez csakúgy vonatkozik közvetlenül a nemzeti minisztériumok által irányított kuta­tómunkahelyekre, mint — még na­­gvobbb mértékben — a szolgáltatá­sok és a feldolgozó ipar egyes tér-. melési-gazdasági egységeinek kutató- és fejlesztő tevékenységére. A mezőgazdasági gyakorlatunk ál­tal a tudományos-kutatási bázis elé kitűzött igényes feladatok teljesítése megkívánja e bázis irányításának je­lentős tökéletesítését. Elvárjuk, hogy e tekintetben elmélyíti munkásságát a Szövetségi Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium, valamint a Csehszlovák Mezőgazdasági Akadé­mia. Amellett, hogy a tudományos-kuta­tó munkahelyek, felhasználva a világ tudományának rendelkezésre álló is­mereteit, színvonalas megoldásokat munkálnak ki, döntő fontosságú ezeknek az ismereteknek tulajdonkép­peni materializálődása magában a mezőgazdasági gyakorlatban. Ennek szorgalmazása és ehhez a nélkülöz­hetetlen káder- és tárgyi előfeltéte­lek megteremtése a mezőgazdaságot irányító szerveknek, a minisztériu­moknak, a mezőgazdasági igazgató­ságoknak, valamint a mezőgazdasági és az élelmiszeripari üzemek vezetői­nek alapveiő feladata. A tudományos-kutatási bázis dolgo­zóitól elvárjuk, hogy tudományos ér­deklődésük irányát alávetik ä társa­dalmi követelményeknek, s még cse­­iekvöbben részt vesznek intézeteink munkája eredményeinek, illetve a vi­lágtudomány eredményeinek a mező­­gazdasági gyakorlatban történő alkal­mazásában. A tudomány és a techni­ka vívmányainak gyorsabb felhaszná­lására teljes mértékben fel kell hasz­nálni a Csehszlovák Tudományos- Műszaki Társaság nagy tagállomá­nyát. A közellátás biztosításának egyik legfontosabb feladata stabilizálni az élelmiszertermelést. Ehhez nagymér­tékben hozzá kell járulna a készletek elkerülhetetlen biztosításának. A tö­megtakarmányok esetében célszerű olyan készletet teremteni, amely meg­felel az évi fogyasztás 10—20 száza­lékának. Az abraktakarmány eseté­ben elsősorban el kell látnunk a me­zőgazdasági és a felvásárló üzemeket olyan takarmányalappal, amely évről évre a félév vége felé megfelel a takarmánykeverékek előállításához szükséges legalább 5 vagy 8 hetes mennyiségnek. Az ilyen készlet fe­dezni fogja a takarmányszükségletet akkor is. ha a betakarítás elhúzódik, és Így létrejönnek a takarmánykeve­rékek összetétele állandósításának előfeltételei. Egyben feltétlenül szük­séges létrehozni az abraktakarmány központi készleteit is. Ennek a kész­letnek fokozatosan el kell érnie hoz­závetőleg az egymjlliő tonnát, hogy segítségével enyhíthessük a szemes terményük termelésében előforduló nagyobb kilengések következményeit. Az élelmiszeriparban főleg nyers­anyagból és félkészáruból célszerű tartalékokat teremteni. Ezeknek a készleteknek mennyisége és összeté­tele az egyes termények jellegének megfelelően differenciált lesz. Kész­letekkel kellene rendelkeznünk első­sorban jó minőségű sütődéi búzából, malátaárpából, cukorból, növényi ola­jokból, keményítőből stb. Nemcsak arról van szó, hogy stabilizáljuk a belpiaci élelmiszerszállítást, hanem arról Is, hogy az élelmiszer, vala­mint az élelmiszeripari nyersanyag exportjánál és importjánál eredmé­nyesebben hasznosíthassuk a. világ­piaci áralakulást. A készletek bizto­sításának jelentőségét azonban nem­csak hangsúlyozni kell, hanem a 8. ötéves tervidőszaktól kezdve átfogó módon biztosítanunk is kell beruhá­zásokkal, anyagi-műszaki ellátottság­gal, valamint a tervszerű irányítás eszközeivel is. Szándékaink megvalósítása megkf­­vánja együttműködésünk további bő­vítését a KGST tagállamaival. Ennek, főleg a Szovjetunióval való együttmű­ködésnek híján nem rendelkezhet­nénk nagy mennyiségű energiával, műtrágyával, vegyi készítménnyel, technikával és egyéb eszközükkel. Az együttműködésnek és a munkameg­osztásnak még számos kiaknázatlan lehetősége van a tudományos-műsza­ki fejlődés meggyorsításában és a mezőgazdasági szükségletek kielégí­tésében, főleg azokon a területeken, amelyek alapvetően befolyásolhatják a mezőgazdaság intenzifikálását és meggyorsíthatják a nem szocialista országoktól való függőségünk mérté­kének csökkenését. Ennek útját nyit­ják meg egyebek között a KGST tag­államai közelmúltban legmagasabb szinten megtartott gazdasági tanács­kozásának határozatai, amelyeket kezdeményezőbben és következete­sebben kell gyakorlattá váltani. BIZTOSÍTANUNK KELL AZ ÖSSZES TERMELÉSI TÉNYEZŐ ÖSSZHANGJÁT A mezőgazdasági termelésben és annak struktúrájában szavatolni kell az összhangot a föld, a növény- és az állattenyésztési termelés között, A következő időszakban is a növény­­termelés és annak intenzifikálása lesz az alapja ellátásunk biztosításának és az önellátottság foka további nö­velésének. A növénytermelés fejlesz­tésének ütemét mind nagyobb mér­tékben a föld minősége, valamint a termények biológiailag kiegyensúlyoz zott, a talajviszonyoknak megfelelő struktúrája fogja meghatározni. Össz­pontosított igyekezettel, a tudomá­nyos-műszaki haladás hasznosításával és elkerülhetetlen anyagi beruházá­sokkal cselekvőbben hozzá kell járul* nunk a föld termőképessége növeke­déséhez, amely befolyásolja a hek­tárhozamokat és a növénytermesztési növekményegységre eső költségeket. Ezért feladatunk következetesen megvalósítani a termőképességet nö­velő intézkedések komplexumát. A' legfontosabbak közé tartozik a szer­ves trágya alkalmazása, a talajjavító meszezés, a rétek és a legelők újra­­művelése, a nehéz és a homokos ta­lajok termővé tétele. Sürgető fontos­ságú, hogy a tudományos-kutatási bázis javaslataival összhangban meg­felelő vetésforgóval teljes komoly­sággal védjük a földalapot az erózió hatásától, illetve a termesztett növé­nyek struktúrájának módosításával a szennyeződésektől. Ehhez hasonlóan fokozatosan meg­fontolt beruházásokat kell eszközöl­nünk a vízgazdasági rendszer módo­sítására. Elsősorban a legterméke­nyebb területeken ki kell egészíteni a lecsapolási rendszereket. Intenzíven folytatni kell a hegyaljai és a hegy­vidéki területeken a talaj vízellátása kérdésének megoldásit, s vissza kell adni a mezőgazdasági termelés szá­mára az ideiglenesen meg nem mű­velt földet ott, ahol ezzel nagyobb eredmény érhető el. Rekonstruálni és korszerűsíteni kelL a lecsapoló rendszereket. A növénytermesztésben továbbra is alapvető feladat в gabona és a fehér­je termelési programjának teljesíté­se. A 6. ötéves tervidőszakban évente átlag 10 millió tonna gabonát takarí­tottunk be, a jelenlegi ötéves terv­időszaknak négy évében pedig évente átlag 10,7 milllió tonnát. A nyolcva­nas évek második felében azonban 11,1 millió tonna évi termésátlaggal számolunk. Ennek a «termelési szint­nek az elérése azonban megkívánja, hogy lényegében a jelenlegi szinten maradjon meg a gabonaneműek ve­tésterülete. bővüljön viszont a szemes kukorica vetésterülete, és tovább nö­­vekedjenek a hektárhozamok. Az élenjáró gabonatermelő üzemek és egész járások idei eredményei meg­győzően bizonyítottálK ezzel kapcso­latos potenciális lehetőségeinket. A gabonaprogram megoldásával to­vábbra Is szorosan összefügg a ta­karmánynövények termelésének a nö­velése, s főleg minőségük javítása. További kiemelt feladat a tömegta­karmányok termelési hatékonyságá­nak a fokozása, amit mindenhol mi­nél gyorsabban meg kell oldani. Eh­hez javítani kell a takarmánynövé­nyek összetételét, intenzívebben kell kihasználni a réteket és a legelőket, alapvetően korlátozni a betakarítási és a tárolást veszteségeket, s javítani kell a tartósítás színvonalát. Mivel csökkenteni akarjuk a takarmányfe­hérjék behozatalától való függősé­günket, a következő két ötéves terv­időszakban a szintetikus fehérjék gyártása mellett aktívabban kell nö­velnünk a hüvelyesek és az olajnö­vények termelését. Ezért ki kell szé­lesíteni e növények vetésterületét, és növelni kell a hozamaikat. Az eddigi intézkedések folytatása­ként alapvető mértékben kell fokozni a kapásnövények termelési Intenzitá­sát, főleg a cukorrépa és a burgonya esetében. A cukorrépa vetésterületé­nek stabilizálása mellett növelni kell annak hektárhozamait és cukortar­talmát. Az ötéves tervidőszak első - három éve alatt a rpezőgazdaságl ter­melők több mint 1,4 millió tonnával, vagyis 6,4 százalékkal maradtak el a cukorrépa-felvásárlás állami tervének teljesítésétől. Országos viszonylatban mielőbb el kellene érni a hektáron­kénti mintegy öt tonnás cukorkihoza­tali szintet. Ehhez jó minőségű bioló­giai alapanyagról kell gondoskodni, el kell látni a mezőgazdasági üzeme­ket a termelés és a betakarítás komp­lex gépesítési eszközeivel, s a jam­­poli-prostéjovi mozgalom alapelveinek szellemében a cukortermelés egész folyamatában következetes technoló­giai fegyelmet kell érvényesíteni. Nagyra értékeljük azt a kezdeménye­zést, amelyet egyes mezőgazdasági ’(Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom