Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-10-06 / 40. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 1984. október 8. VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT Ф VADÁSZAT • VADÁSZAT • Elmúlt a nyár. A zöld leveleket lassan megfonnyaszt- Ja, színessé teszi az őszi fuvallat. A réteken hervadó virágok és kókadé fűszálak az elmúlásra emlékeztetnek. Az erdő messziről olyan, mint egy sokszínű jelmezbe öltözött hatalmas óriás.. A halott levelek lassan elborítják a fák alját, de még sok maradt a fákon, hogy sok mindent elfedjenek a kíváncsi ember szeme elől. Lukovics Lászlóval, a felbári (Horný Bár) vadásztársaság titkárával az őszi erdőt járjuk, s a vadvédelem és vadászat összefüggéseiről az eredményekről és a gondokról beszélgetünk. — Ha vadászterületünk mm GAZDÁI tájait járom, akkor egyszerre találom meg rajta a mezőt és a Duna mente vizek szabdalta síkját. Nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy a ml vadászterületünkben egy kicsit benne van az egész dunatáj. Ebből a táj adta változatosságból ered, hogy itt majdnem minden vadfaj megtalálható, Bmoly ezen % tájegységen él — mondja az őszi avart taposó titkár, majd újabb kérdésemre válaszolva hozzáfűzi: — Az Állami Erdészettől bérelt 890 hektáros vadászterület — ez huszonhét kisebb-nagyohb szigetet is felölel — nagyvadban gazdag, míg a 729 hektáros mezei rész apróvadas jellegű. A vadgazdálkodás és a vadvédelmet Nagy Tibor vadgazda szakértő irányításával negyvennégy vadász biztosítja. A sorrendnek megfelelően a vadásztársaság titkára először a nagyvadállományról ad számot. A gímszarvas legjobb élőhelyei a Duna menti erdők és a szigetek. Az itt élő állomány képviseli az értéket. Innen származnak legjobb szarvasagancsaik, ennek megfelelően itt a legfontosabb feladat az állomány minőségének megőrzése, továbbjavítása. Sajnos ugyanez már nem mondható el az őzállományról. A darabszámot illetően nincs is okuk elégedetlenségre, a minőség viszont már gondot okoz. Kevés ugyanis a trófeás őz, ami azzal magyarázható, hogy az ártérben eléggé gyakori az őzek májmételyes megbetegedése. Az őzállomány minőségi javítását célozza az érmes őzbakok kilövésének korlátozása és a sutavad rendszeres selejtezése. A vaddisznóállomány viszonylagosan kötött élőhelye az elmúlt években itt is fellazult. Ma már ezen a vadászterületen — ahol a múltban csak esetenként akadt egy-egy példány — is egyre jelentősebb létszámban található. A mezőgazdságilag művelt területeken kárt okoz ás hátrál' A vaddal való törődés meghozza a gyümölcsét Fotó: Kontár Gyula tatja az apróvadállomány gyarapodását. Szerencsére idejében felismerték a vaddisznók káros hatását, s ennek megfelelően az apróvadas területeken nem tűrik meg, s gyakorlatilag is gondoskodnak arról, hogy csak reális és problémát kevésbé okozó állomány maradjon meg. összegezve elmondható, hogy a felbári vadásztársaság szempontjából a nagyvadállomány képezi az értéket, az elsődleges vadgazdálkodási és vadászati bázist. Mindez bonyolult, tudományos és szakmai munkaigényességet kíván a vadászoktól. Fő tennivalóikat a szarvas, a vaddisznó és az őzáilomáuy optimális létszámának beállítása, a terület vadeltartóképességének ésszerű megállapítása és a legmegfelelőbb ivararány kialakítása határozza meg. Ennek megfelelően készül és realizálódik a kilövési tervük is, amely huszonhárom szarvas, huszonkét őz, is tizenöt vaddisznó kilövését irányozza elő. Ezt a tervet szeptemberig őzből 67, szarvasból 90, vaddisznóból pedig 90 százalékra teljesítették. A fenti adatok egyrészt átgondo't tervgazdálkodásra, másrészt pedig arra utalnak, hogy számszerűséghen és a minőségi szint megtartásában nehezebben irányítható vadfajok kímélési Időszakában a terheket vagy a terhek egy részét átmenetileg arra az ágazatra — a nagyvadállományra — helyezték át, amely ezt elbírja, és az átvételre képes. A természetes egyensúly fenntartásának szükségszerűségét a fácán, a fogoly és a mezeinyúl viszonya élesen tükrözi. Az apróvad csökkenését itt is az élőhely romlása, és számos egyéb negatív tényező okozza. A foglyon kívül a fácánállomány csökkenése is nagy gondot okoz, annak ellenére, hogy nagy erőfeszítéseket tettek és tesznek az állománycsökkenés megakadályozása érdekében. A mezei nyitlak száma szintén csökkent, remélik viszont, hogy bekövetkezik a várva-várt fordulat. Az idén valamivel nagyobb a mezeinyúl törzsállománya, s jobbnak mutatkozik a szaporulat is. A fenntiekben végzett részletes elemzés alapján megállapítható, hogy a három társközség — Felbár, Süly (Šulany), Bodák (Bodíki) — vadászait tömörítő vadásztársaságban elismerésre méltó a vadgazdálkodós, a pénzügyi fegyelem megtartása, a bizonylati rend betartása, a pénzgazdálkodás és a vagyonkezelés helyzete. Jó kapcsolatokat tartanak fenn a helyi szövetkezettel és az Állami Erdészettel. Az egyesületi életben meghatározott szerepet tölt be a társadalmi munka, amely a Nemzeti Front választási programtervének megvalósítására, a szövetkezettel való sokoldalú együtlműködésre, a vadgazdálkodás színvonalának emelésére, valamint a vadászati és vadtenyésztési berendezések korszerűsítésére irányul. A gondos, minden részletre kiterjedő vadvédelemnek köszönve a vadászszerencse sem kerüli el a helyi vadászokat. Szeptember 22-én például Lukovics László ejtett el egy kilencéves szarvasbikát, amely ritkaszép trófeát viselt. A Kopasznagykő-szigeten puskavégre került „vén basa“ elejtésére így emlékezik vissza. — A szálerdő egyik hajlata felől tartott a magasles felé. Először csak íz agancs koronáját vettem észre, amely periszkópként emelkedett a magasba. Számomra mindez olyannak tűnt a késő délutáni napsütésben, mintha valaki égő gyertyákat tűzött volna az agancsára. Koronás fejét megrázva indult meg újra, hogy elmúlása felé közeledjen. Olyan érzés kerített hatalmába, amelyet nem lehet sem elmondani, sem leírni, csak érezni. A puskát már a váltamnál tartottam. és amikor a teste is előtűnt, megállt egy pillanatra. Ekkor hajlítottam be ujjamat, és a hatalmas állat mint a kilőtt nyílvessző — ugrott, perdült vissza a hajlatba. A vér és a csülökvágás nyomát követve nem kellett sokáig mennem. Az erdő nagy fia ott feküdt mozdulatlanul a téli álomra készülődő erdő színes ravatalán. Nem hajszolja többé vetélytársait, hangje nem veri fel többé az erdő csendjét. Az elmúlás homályos zsákutcájából egyszerre érkezünk vissza a kézzelfogható valóságba. Közben tapogatjuk az agancsot, megcsodáljuk a ritkaszép trófeát, mely Kopasznagykő gazdáinak odaadó munkáját is dicséri, minősíti.» CSIBA LÄSZLÖ • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZAT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф A ÜGSI-országok halászati tanácskozása Tfz szocialista ország részvételével 1979. december 12-én megállapodás született az édesvízi ipari haltenyésztési technológiák kidolgozására és korszerűsítésére. A részt vevő országok a megállapodás alapján — magas szintű megbízással — meghatalmazottakat neveztek ki. Az üléseket évente tartják, s mindig más és más tagország a házigazda. Az idei — sorrendben az ötödik — tanácskozásra Budapesten került sor. A meghatalmazottak tanácskozásának feladata, hogy az előző évben végzett munkát értékelje, a felmerülő problémákat megoldja, figyelemmel kísérje a közös kutatások menetét. Egyidejűleg tájékoztatót dolgoznak ki e KGST Élelmiszeripari Együttműködési Állandó Bizottság részére a megállapodás helyzetéről, elemzést végeznek az eredmények hasznosítására. Az idei tanácskozáson (Jugoszlávia kivételével) valamennyi érdekelt delegáció részt vett. A megbeszélések két fő téma köré csoportosultak. Titkársági kezdeményezésre az ülés foglalkozott a halászati ágazat gépszükségletével; a halbetegségek gyógyítására használt készítmények gyártást szakosításával; a takarmánykérdéssel; valamint egy nemzetközi halászati gép- és műszerrendszer kidolgozásával. A másik fő témacsoport az Általános Egyezmény programja alapján megkötött szerződések teljesítésének áttekintése, a munkatervek egyeztetése volt. He valaki szorgalmasan bogarássza a hazai rekordlistát, és időnként esetleg külföldiek tanulmányozására is lehetősége van, megállapíthatja, hogy a nagy — tíz kilő fölötti — csukákat csak elvétve akasztják villantőval, azok az esetek döntő többségében nagytestű csalihalakra, vagy más állócsalira kapnak. A dolog azért érdekes, mert a kisebb példányok igen nagy százalékának éppen a villantó a veszte. Mi a magyarázata az időskori étvágytalanságnak? Ez is sportunk rejtélyei közé tartozik, a magyarázat nem könnyű, és ehhez vissza kell térnünk a szárazföldre. Vadászleírásokból tudjuk, hogy a tigriskölykök vagy más nagyragadqzók fiataljai gondolkodás nélkül rohannak neki a kikötött kecskének, vagy bivalytetemnek, míg az öregek csak alapos megfontolás — mondhatjuk helyzetelemzés — után közelítik meg a Ä meghatalmazottak külön pontban tárgyalták a halfajok és -fajták ivadékainak cseréjével kapcsolatos kérdéseket. 1983-ban a megállapodások alapján közel 1,5 millió db értékes halivadék cseréje zajlott le, ami a genetikai kutatásokat segíti. Ezt külön szerződésben egyeztették az érdekeltek, s fontosnak tartották kihangsúlyozni, hogy együttműködésüket meg kívánják hoszabbltani az 1986—1990-es évekre is. (Sőt, kibővítik azt azzal, hogy a jövőben ne csak ivadékot, hanem halspermát is cserélhessenek.) A meghatalmazottak kimunkálták az 1990-ig szóló együttműködés- fő irányait, amely anyagtakarékos haltenyésztési technológiák kidolgozását; haltakarmányok, nagvhozamú fajták és hibridek előállítását; a halbetegségek megelőzése és gyógyítása terén a módszerek tökéletesítését és egyéb kérdéseket tartalmaz. Az öszszehangolt munka eredményeként gyorsabb fejlődés várható valamennyi érdekelt tagország haltenyésztésében. Az ülésszak jegyzőkönyv aláírásával zárult, amelyre a Hortobágyi Halgazdaságban került sor. Az aláírás alkalmával a résztvevők megismerkedtek a Hortobágyi Halgazdaság munkájával, sikereivel. A delegációk megtekintették az angolnanevelőt. A kubai és vietnami delegáció kérésére ellátogattak a Százhalombattai Temperáltvizű Halszaporítő Gzadaságba. A TEHAG munkája, ■redményei elismerést váltottak kL ь-Н,—esalétket. De hazánkban maradva tudjuk, hogy rókakölykök egymással versengve tépik-marjék a megfogott zsákmányt, ám az öregebbje csak „tudatos“ felderítés ntán közelíti meg a .tanyaudvarok baromfióljait. Miért lenne másképen a vízalatti biroda-Mi a magyarázata? lomban? A gyakorlatban klscsukák megfontolás nélkül száguldanak a csillogó valami után, sok-sok sikertelen kísérlet, megakadás és megmenekülés, jó esetben visszadobás után jönnRk ré arra, hogy ez veszélyes dolog. Egy amerikai lap az ottani — a miénktől alig eltérő viselkedésű — csukafajta magatartását és megmaradási lehetőségét vizsgálja. Megállapítása, hogy az Exos muskellunge 1008 megjelölt egynyaras példányából a harmadéves kort mindössze 130 darab, míg a tíz-tizennégy éves matuzsálemi kort csupán hét darab éri el. Nyilván a legóvatosabbak, legtapasztaltabbak. Eléggé űzött vizeinken alig lehet olyan csuka, mely ötéves koráig nem szerzett volna keserű villantóstaposztalatot. Az első ok tehát a tapasztalat. A másik a nagy csukák lustasága- Kényszerű lustaság ez, hiszen a tízkilós vagy afölötti testsúly meglendítése, felgyorsítása nagy energiát igényel. Az öreg ragadozó már tudja, hogy csak ritka esetben érheti el a szétspriccelő ujjnyi kishalakat, vagy éppen a mai gyors orsókkal vontatott villantót. Inkább kényelmes kóborlásai alkalmával keresi a nagytestű csalit, mellyel hosszabb időre eltudja a táplálkozás gondját. A nagy csukák horgászata tehát inkább nagytestű csalihalakkal indokolt Az ifjú horgász is lehet eredményes Fotö: Adamcsfk Ferenc Barátommal együtt egy holtágban köszöntöttek a Nap elsO sugarai. Szákjatnk akkor már dévérektól dagadtak, tehát érthetően nagyobb halakra fájt a Jogunk. Reggel egy sporttárs éppen velünk szemben telepedett le, és kukoricával csalizva vetette be készségeit a meder közepébe. Átkiabált, hogy amúrt akar fogni. Erre mi ts kukoricát tettünk fel. Megszegve az alapszabályt, leheveredtiink a bokrok mögött és el is aludtunk. Egy szarka csörgésére ébredtünk fel. Félszemmel láttuk, hogy odaát karikára hajlik a bot a horgász kezében. Felpattantunk, hogy megnézzük a sajátjainkat. Barátom kapásjelzűje a földön feküdt és a zsinór teljesen belazult. Hátha még nem késő, jelszóval hátra csapta a botot, mire neki ts felsírt az orsója. Ёп egy kicsit furcsának találtam, hogy a túloldalt horgász botja ts mindig ugyanabban az Irányban hajlik, mint a haveromé. Sejtelmem támadt, de nem mertem szólni. Ä valóságra egy hatalmas loccsanás után ébredtünk rá. Nyílként repült ki a vízhói egy hatalmas amur, amelynek a szájából mindkét irányban zsinór je* szültl Vagyis felvette mind a két szereléknek a horgát, de felénk iramadott. Ezért lazult be a mi zsinórunk, ezért kezdett fárasztani először a túloldalt sport, ö saját magát érezte a jogosult helyzetében és ellenkezést nem tűröen követelte, hogy ml vágjuk el a zsinórt. Barátom erre rá sem hederi* tett, de az 6 kezében egyszer csak petyhüdten függött a zsinór. Vagyis ez a horog kiszakadt az amur szájdbűi. Gúnyoros kacaj hallatszott a túloldalról, ellenfelünk a szák után nyúlt. Ekkor egy csattanást hallottunk, amit iszonyú káromkodás követett, és nem feszült már egyik zsinór sem. Mi ebből a tanulság? Az nevet, akt utoljára nevet, vagyis a torkos amúr,
