Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-09-22 / 38. szám

8 .SZABAD FÖLDMŰVES. 1984. szeptember 22. Küzdjük le a tanulási nehézségeket Elkezdődött az új tanév, s vele egyidőben a legtöbb családban megváltozott a napirend. A gyermekeknek minden nap készülniük, más szavakkal tanulniuk kell. Tanulásnak nevezünk minden olyan tevékenységet, mely­nek során valamilyen mozgást, készséget, viselkedést vagy ismeretet sajátítunk el. Ha a gyermeket kiskorá­ban következetes és rendszeres tevékenységre neveljük, megteremtjük az iskolai tanulás alapfeltételeit. A gya­korlat igazolja, hogy nem minden szülő értelmezi he­lyesen a tanulást. Sokan tévesen azt gondolják, hogy a tanulást a gyermek jó vagy gyenge emlékezőképessége határozza meg. Ezzel szemben a valóság az, hogy az emlékezőképesség csupán egyik tényezője a tanulásnak. A megértés és a következtetőképesség hatékonyabban segíti elő az anyag megtanulását, mint az emlékezet. A tannlás minősége a személyiség fejlettségétől és ki­egyensúlyozottságától függ. Nagyon lényeges dolog, hogy a család megfelelő légkört teremtsen a tanuláshoz, mert a gyermek tanulási kedve nagymértékben attól függ. Mindenekelőtt a szülők személyes példamutatása a legfontosabb, hogy a gyermek lássa, hogy a szülei örömet lelnek munkájukban. Ha viszont a családban a felnőttek tehernek érzik a munkát, a gyermeket az ne­gatívan motiválja a tanulásra. Az iskolába járás során sokféle okból következhetnek be tanulási nehézségek. Első ilyen objektív probléma az, amikor a szülők mindenáron be akarják íratni gyerme­küket az első évfolyamba, függetlenül attól, hogy az lskolaérett-e vagy sem. Ily módon gyakran megtörté­nik, hogy az első évfolyamban döbbennek rá, hogy gyer­mekük nem alkalmas az igényes tananyag elsajátítására, {elenleg a felsőcsoportos óvodásokat pszichológiai ki­vizsgálásnak rendelik alá, s annak eredményeiről a szü­lőket is tájékoztatják. Ha a szakemberek úgy találják, hogy a gyermek még nem iskolaérett, hallgassunk rá­juk. Bizonyos nehézséget idézhet elő a gyermek átállása az óvodából az iskolába, az alapiskola alsó tagozatáról a felső tagozatra, majd a középiskolákba. Főleg az érzé­kenyebb idegrendszerú gyermekek válnak ilyenkor ki­egyensúlyozatlanokká. Ez megmutatkozik gyengébb tanulmányi eredményeikben és viselkedésükben egy­aránt. Nyilvánvalóan nagy a különbség az óvodás kötet­len és az iskolás kötelezettségekkel járó életmódja kö­zött. A gyermek első benyomásai az iskolában nagyban befolyásolják későbbi iskolai teljesítményeit is. Ennél­fogva azokban a családokban, ahol most első osztályo­sok vannak, a szülők és pedagógusok is mindent tegye­lek meg annak érdekében, hogy az iskolai élet és a tanulás a gyermek számára rokonszenves és vonzó le­gyen. Az első hónapokban ne támasszunk túl nagy kö­vetelményeket a kisgyermekkel szemben. Nem szabad nekik megtiltani a játékot, ingerült vagy lebecsülő megjegyzéseket tenni ügyetlenségükre, vagy nehéz fel­fogásukra. Ugyanez természetesen vonatkozik a pedagó­gusokra is, akiknek fokozott türelmet és egyéni bánás­módot kell alkalmazniuk minden tanulóval szemben. A türelmetlenség és a szidás letöri a gyermek önbizal­mát, csökkenti munkakedvét, és ingerlékenységet vált ki nála. Ily módon nehézségeket idézünk elő, mert a tanulók fáradékonnyá és közömbössé válnak. Hasonlóan tapintatosan kell eljárni az olyan csalá­dokban is, ahol olyan gyermekek "vannak, akik most léptek az alapiskola felső tagozatába, vagyis az ötödik osztályba, fagyon lényeges, hogy a szülő hozzásegítse a gyermeket az esetleges megtorpanás áthidalásához, kellő önbizalmat sugalljon gyermekének az adódó ne­hézségek leküzdésére. Aligha szükséges hangsúlyozni, mennyire fontos az is, hogy a családban az érzelmi nevelés szálai szilárdak legyenek. Az érzelmi élet zavarai a gyermek tanulmányi eredményeit negatívan befolyásolják. A tanulmányi ne­hézségek között kell említeni azt is, amikor a gyermek az egyes évfolyamokban nem sajátítja el kellően az alapkészségeket. Ilyenkor a szülők, a napközi otthon és a pedagógus közös segítségnyújtására, összefogására van szükség, mert különben a gyermek nehezen tud lépést tartani a követelményekkel. A tanulási nehézsé­geket gyakran az okozza, hogy a gyermek nem ismeri kellően a gazdaságos és ésszerű tanulás módszereit, jó, ha s szülők is tudatosítják, hegy gyermekeiket nem a szóról-szóra való tanulásra, az ún. magolásra keli szok­tatni. Ónálló szellemi erőfeszítéssel kell az anyagot át­tekinteni, törekedni a lényegre, melyet saját kifejezé­sekkel ajánlatos visszaadni. A csehszlovák közoktatási rendszer tartalmi átszervezése kapcsán mennyiségileg és minőségileg egyaránt igényesebb a tananyag, tehát min­den eddiginél jobban előtérbe kerül az önálló gondolko-ШШШШтт ■ тШШШШт SZEPTEMBER 1 i kelte nyugta kelte nyugta i 6. p. 6. p. ó. p. 6. p. Szeptemberr 24 Hétfő GELLÉRT I ĽUBOŠ 1 i 5 33 17 38 4 08 17 46 ■ Szeptember 25 Kedd EUFROZINA VLADISLAV , 1 5 3.5 17 36 5 34_ 18 08 Szeptember 26 Szerda JUSZTINA i EDITA 1 1 5 36 17 34 7 00 18 30 Szeptember 27 Csütörtök ADALBERT 1 CYPRIÄN < 1 5 37 17 32 8 25 18 54 Szeptember 28 Péntek VENCEL I VÄCLAV < i 5 39 17 30 9 48 19 21 Szeptember 29 Szombat MIHÁLY 1 MICHAL 1 ! 5 40 17 28 11 10 19 54 Szeptember 30 Vasárnap JEROMOS 1AROLIM \ 5 42 17 26 12 25 20 35 dás, a problémamegoldás és a kifejezőkészség elmélyí­tése. / A szülők és nevelők kötelessége, hogy a gyermekben tanulási indítékot, motívumot alakítsanak ki. Kisisko­láskorban ez úgy történik, hogy a szülők és pedagógu­sok dicsérettel illetik, elismerik a gyermeket. Később, amikor a gyermekben már kialakul egy-egy tantárgy iránti vonzalom, ajánlatos, hogy a szülők ne csupán tanulásra kényszerítsék gyermeküket, hanem elbeszél­gessenek velük ismereteikről, Illetve azokat bővítsék ki saját élményeikkel, tapasztalataikkal. Hasznos, ha a szülők és pedagógusok könyveket aján­lanak olvasásra, mert azok bővítik ismereteiket a tanult tárgyból. Fel kell kelteni a gyermek érdeklődését a ku­tatás, keresés iránt, mert az önálló ismeretszerzésre és önművelésre ösztökéli őket. Ajánlatos, hogy a szülők és nevelők közösen tudato­sítsák kölcsönös felelősségüket az oktató-nevelő munka színvonalának emelésében. Közös erővel most, a tanév elején tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy az 1984'85-ös iskolai évben maradéktalanul valósítsuk meg a CSKP iskolapolitikáját az ifjú nemzedék sokoldalú, szocialista nevelésében. SVINGER 1STVÄN Anyácska batyujában Világszerte egyre terjedő gyakorlat, hogy amint az újszülöttek meglátják a napvilágot, azonnal anyjuk hasára vagy karjára teszik őket. Ennek oka abban rejlik, hogy közvetlenül a szü­letés utáni időszakban a csecsemő legfontosabb érzékelő szerve a bőre. Az első órákban, sőt hetekben azok a legfontosabb benyomások, amelyek az érintésen keresztül érik, s ezek nagy jelentőséggel bírnak a későbbi fejlődésre is. A modern tudomány által szerzett bizonyítékok szerint az újszülött ideg­­rendszerének is táplálékra van szük­sége, s ez a bőrön keresztül felvett ingerekben rejlik. Azonkívül a cse­csemőben erős vágy van a biztonság­­érzetre, az anyaméhen belüli álla­pothoz hasonló szoros kapcsolat meg­tartására. Ezt a születés után pedig leginkább úgy érheti el, ha teleszívja magát anyatejjel és az anyai szerve­zet bőrön át kisugárzó éltető erejé­vel. S hogy az anya képes ilyen transzfúzióhoz hasonlatos életerő­­átvitelre, azt nemcsak az ösztönös szeretet magyarázza, hanem az a fi­ziológiai tény Is, hogy a karjaiban tartott kis lény az imént még saját testének szerves része volt. A külön­válás ebben a legelső időszakban még egyikőjük reflexrendszerében sem fe­jeződött be teljesen. Mindezek ismeretében vetették el azt a sokáig érvényben volt álláspon­tot, hogy a kisbaba az előírásnak megfelelő táplálás és tisztán, mele­gen tartás mellett már magától is ki­elégítően fejlődik. Behozhatatlan elő­nye lévén azoknak a kisgyermekek­nek, akik életük jelentős részét nem kiságyban vagy kocsiban, hanem csí­pőjéhez erősítve töltik, a modern gyermekgyógyászok arra ösztönöznek, hogy mennél többet viseljék az anyák kicsinyeiket maguk közelében. Az így nevelődő gyerekek értelmi, érzelmi fejlődése észrevehetően gyorsabb, biztosabb. Ez teljesen érthető is, hi­szen magasba emelve, biztonságos helyről kerülnek érintkezésbe a vi­lággal, lényegesen több kapcsolat ré­szesei lesznek, mint állandóan kis­ágyba kényszerített társaik. A csípőn hordott gyerekek további előnyei: nem lesznek túlöltöztetés révén elké­­nyeztetve, és esetleges csípőkorrek­ciójuk is könnyedén végrehajtható a lovagló ülésben. Mint annyi más tudományos meg­állapítás esetében e kérdésben is le­het megnyugtató „természetes“ bizo­nyítékot találni az állítás helyessé­gére. A természetes népek — afri­kaiak, indiánok, eszkimók —- még ma is ezt az ősi módszert követik kicsi­nyeik felnevelésében. íeresztreítyéhy Я bban mindenki egyetért vé­di lem, hogy nincs unalmasabb ** hely a váróteremnél. Csak ül ez ember és vár, hogy múljék rajta az tdO. A váróteremben még hangos­kodni sem szabad, mert zavarnánk az embereket a hallgatásban. A váróteremben nemcsak az embe­rek hallgatnak. Hallgat a fal és hall­gatnak a padok, hallgat az ablak, meg a képek a falon, az akvárium is hall­gat a sarokban és hallgatnak benne a halak, de még a hínár is. Mit tehetünk mást, mi is hall­gatunk Péterrel, de szerencsére nem sokáig. Nem ts tudom már hogyan tör­tént, csak arra emlékszem, hogy egyszeresük egy mese kellős köze­pébe érünk. Olyan volt az a mese, mint a valóság, de mégsem valóság, volt, mert ha az lett volna, akkor nem lett volna mese. Valahogy úgy kezdődött, hogy az akvárium egyszeriben megnőtt. Akko­ra lett, mint egy jókora tó, vagy még annál is nagyobb, majdnem mint a tenger. S mi Petivel ott találtuk ma­gunkat a vtztvilág főterén. Mondanom sem kell, hogy vízibusszal mentünk. Mihelyt kiszálltunk, rögvest ráültünk egy-egy vízitökre. No, ez nem lesz jó, gondoltam, mert Péter nyomban nagyot ásított. Hanem gyen. Nyájasan köszöntött bennünket, s azt mondta, itt ő az idegenvezető. Ezek szerint mi turisták vagyunk, néztünk egymásra Péterrel. A zöld ember azt kérdezte, hová kísérjen bennünket. — A manó tudja — vont vállat Pé­ter. Erre a kis ember elnevette magát. — Hát persze, hogy tudom. Indul­junk a vízi várba, vízi hangversenyt hallgatni. — Csakhogy nekünk egy vízi gara­vízimmé^. sunk sincs — szabadkozott Péter. — Nincs is arra szükség — nyugta­tott meg bennünket a manó. Nálunk mindent ingyen adnak. — Ez már érdekes, de vajon mi az amit ingyen lehet kapni? — Ingyen siklik a vízisikló, s in­gyen nyargal a víziló. Ingyenes a ví­zibusz is, és ingyen kotyog a vízityük. Ingyért szakíthatsz tavirózsát, és in­gyért sül a vízitök... Észre sem vettük, hogy mennyi ma­nó gyűlt össze körülöttünk, s mind egy nótát fájt, akár az idegenveze­­a száját mafdnem nyitvafelejtette, tőnk: úgy rácsodálkozott egy furcsa ember- — Ingyért őröl a vízimolnár és in­­kére. Zöld volt annak minden porci- gyért fütyül a rigó.. ■ káfa. Még az orra hegye is zöld, pe- — Milyen rigó? — néztem rájuk dig annak illett volna, hogy piros le- csodálkozva. — Hát a vízirigó —1 mondták kó­rusban. — Ingyen csíp a vízibolha, meg in­gyen sző a vízipók — toldotta meg Péter a sok kis léhűtő mondókáját. — Ügy, úgy — bizonygatták. — Elég! — szakította félbe a di­­csekvőket Péter. — Gyerünk vissza a váróterembe — mondta lemondóan. Szerencsére éppen ekkor érkezett meg a visszafelé járó vízibusz. Felci­­helődtünk rá, s alig egy pillanat alatt ott voltunk ahonnan elindultunk. Am ryielött az ajtó bezárult volna mö­göttünk, a kismanók még utánunk kiabáltak: — Itt ingyen játék a vízipuska .. ■ — Süssétek meg! — szólt vissza Péter és odakuporodott az ablakhoz. — Miért haragudtál meg rájuk? — kérdeztem. — Mert csúnya kérkedők! — mond­ta. — Hiszen nálunk is. sok mindent ingyen adnak: — De azért meg is kell dolgozni keményen, manóéknál meg csak úgy magától megterem. Mikor visszaérkeztünk a váróte­rembe, Péter így szólt hozzám: — Szerintem klasszabb dolga van egy erdei manónak .., Alighogy kimondta e félmondatot, a ház körüli csöppnyi park óriási er­dővé duzzadt. Mi pedig mentünk, mentünk a vad rengetegben, ám mire a közepébe értünk volna, megérke­­kezett a helyi négyes járat, s mi Pé­terrel szépen felszálltunk rá. Most éppen a buszban ülünk, és azon törjük a1 fejünket, mi 1minden lehet egy igazi erdő kellős közepén. Csicsay Alajos VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk el­ső része. 12. Gyúj­tóbomba. 13. Nyi­tott épületrész. 14. Csapadék a földre hull. 15. Talajmű­velő eszköz. 17. Vízi átkelőhely, névelővel. 18. Finn­ugor nyelvet be­szélő nép (ék. h.). 19. Meneküléssze­­ríien futott. 21. Te­gezben vani 22. Be­cézett női név. 24. Nagyon sötét bőrű nép. 26. L. R. 27. Ormányos emlős. 30. Azonos betűk. 31. Tőszámnév. 33. Finomságérték. 34. Magyarországi vá­ros (ék. f.j. 35. Ma­gyar költő, író. 37. Egyiptomi marsall. 38. Francia zene­szerző. 40. Illetve rövidítése. 42. Jel­fogó. 44. Y. R. 45. Bennlakásos neve­lőintézet — régie­sen'. 48. Káka kö­zepe. 49. Magyarországi patak. 51.__ sav, a fehérjék felépítésében fontos kistályos vegyület. 53. Hiányos ráma. 54. Indián törzs Kolumbiában. 57. G. G. Z. 58. Balti nyelvű nép. 60. Az arany és a trícium vegyjele. 61. Indu­latszó + lapfajta. 62. Afrikai kikötő­város. 64. Illatos virágú kerti cserje, névelővel. FÜGGŐLEGES: 1. Névelő. 2. Tövé­nél hajlott orrú. 3. Német kommu­nista író. 4. Ázsiai szarvasmarhaféle. 5. A tallium vegyjele. 6. Intő jel — latinul. 7. Skót népi tánc. 8. Strázsa. 9. Táskarészl 10. Megnyúlt, puha tes­tű gerinctelen állat. 11. Tűzben el­pusztult. 12. Rejtvényünk befejező része. 16. Ülőbútor oldalsó támlája. IS. I. I. L. 20. Tunézia és Norvégia autőjelzése. 23. Díványféle bútort. 25. Nagyobb vendéglő. 28. Hívással el­őrí, hogy valaki valahova menjen. / 29. Restell. 32. Nap — latinul. 35. Are­­őla fele. 39. Sémi nép. 41. Magyaror­szági származású osztrák költő. 43. Lángelme. 46. ... de Cologne. 47. D. A. A. 50. Arab sejkség. 52. Elbűvölő hatású. 55. Folyó Hollandiában. 56. ... mutat, eligazít. 59. Kevert tan. 61. A Földközi-tenger melléktengere. 63. Gödörben van! 65. Öröm közepe. Beküldendő a vízszintes 1., vala­mint a függőleges 12. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK A lapunk 35. számában megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése: Nappal gyújt lámpát, aki folyton a múltat idézi. Nyertesek: Bitter Piroska, Aranyos (Zlatná na Ostrove), Kétyi József, Komárom (Komárno), Zala Zsuzsan­na, Ipolyság (Šahy). 9 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom