Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-09-15 / 37. szám
12 .SZABAD FÖLDMŰVES. .1984. szeptember 19. A Gombai (Hubice) Állami Gazdaság 4957 hektár szántóterületen gazdálkodik meglehetősen szélsőséges talaj és éghajlati adottságok' között. A csekély, 20—25 centiméteres szántőréteg alatt kavicsos altalajréteg helyezkedik el. Az altalajvíz szintje is aránylag alacsonyan fekszik. Az évi átlaghőmérséklet 9,8 C-fok köröli, a csapadékok évi átlaga pedig 582 milliméter. E kedvezőtlen termőhelyi adottságok szükségessé tették az öntözést, amelyet e gazdaságban 15 éve a szántóterület 84,4 százalékán alkalmaznak. Az utóbbi években a belterjes szarvasmarha-tenyésztés került előtérbe, s ennek nyomán felmerül a tömegtakarmánytermelés kérdésének mielőbbi megoldása.. A kínálkozó lehetőségek közül számításba jött a belterjes fűfélétg termesztése öntözött körülmények között. Ma már általánosan megállapított tény, hogy a takarmánynövények termelésének egyik legjelentősebb belterjesítö tényezője az öntözés. A takarmánynövények ugyanis igen jól hasznosítják az öntözővizet. Az öntözési idény 170, sőt 200 napra is megnyújtható a többi szántóföldi növény száz-százhúsz napos öntözési idényével szemben. Az öntözés hatására jelentős mennyiségű zöldtömeg takarítható be. Silókukoricából példám a hektáronkénti 65 tonnás zöldanyaghozamból húsz tonna szárazanyag nyerhető, lucernából 14—15 tonna jó minőségű széna, herefüve« keverékekből pedig hektáronkénti átlagban 20—22 tonna szárazanyag. A tapasztalatok arra utalnak, hogy még kedvezőbb eredmények érhetők el, ha a belterjes fűféléket és herefüves keverékeket legelőként hasznosítjuk a szervezett, vagyis a szakaszos legeltetés alkalmazásával. Az állami gazdaság Nový Trh-i részlegén ez eltelt tíz év alatt — a 360—400 egyedből álló tehénállomány — tehenenként! évi tejtermelési átlaga 1500 literrel, azaz 45 százalékkal növekedett, s elérte a 4500 litert. Az egy liter tej kitermelésére fordított erőtakarmány-fogyasztás ezzel szemben hatvan százalékkal csökkent. Pontosabban. 0,52 kilóról 0.30 kilogrammra. A legeltetés következtében jelentősen jovnlt a tehénállomány egészségi állapota, s negyven százalékai csökkentek a takarmányozási költségek. Az öntözött körülmények között folytatott takarmánytermesztés további felbecsülhetetlen előnye az, hogy az összpontosított, nagy létszámú állattartó telepek örökös gondja, a hígtrágya kérdése is megoldható. Hiszen в hígtrágya az öntözővízzel együtt előnyösen alkalmazható. Az a tény sem elhanyagolandó, hogy a belterjes takarmányterinesztés következtében a szántóföldi takarmánynövények vetésterülete csökkenthető a gabonafélék, a cukorrépa és az olajosnövénvek termesztésének javára. Hiszen több olyan mezőgazdasági üzemünk van. ahol egy számosállat eltartására legalább egy hektárnyi terület szükséges. A belterjes füfélék, a herefüves keverékek, valamint a másodnövények termesztése esetén — öntözött körülmények között — az egy számosállat eltartására szükséges tömegtakarraány stabilan és nagy hozamszint elérésével 0,3—0,4 hektárnyi területről is leőállítható. A korai és a kései atkarmánynövények biológiai adottságainak ésszerű kihasználásával a zöldtakarmányozás időszaka jelentősen megnyújtható, ami végső soron jelentős erőtakarmány-megtakarítást jelent. A belterjes fűfélék termesztésének A belterjes takarmánytermesztés kifizetődő bevezetésével és termőterületük kibővítésével, valamint a másodnövények nagyobb arányú termesztésével jelentősen megváltozott a gazdaság takarmánynövény-termelési szerkezete. Az évejő takarmánynövények termőterülete, amely a szántóterületnek 18,4 százalékán részesedett az elmúlt tíz évfolyamán 150—180 hektárral, azaz 3,8 százalékkal csökkent a belterjes fűfélék termesztése javára. Ezek vetésterülete az évek folyamán tovább bővült. Míg 1973-ban a belterjes fűféléket az évelő takarmánynövények területének 4,7 százalékán termesztették és a hozamokon 7,1 százalékos arányban részesedtek, addig 1979-ben a termőterületnek 31,1 százalékát, a hozamoknak pedig 41,3 százalékát tették ki. Az elmúlt tíz év alatt az öntözött ratban a nyereségnövekedés elérte az 58,4 százalékot. A kedvező gazdasági eredményekhez elsősorban a belterjes füfélék kimagasló — kilenc tonna szárazanyagot meghaladó — hektárhozamai, valamint a másodnövények termesztésével hektáronként nyert 18 —22 tonna zöldtömeg járult hozzá. AZ ÖNTÖZÉS SZERVEZÉSE Az egyes gazdasági ' központok keretében a takarmánynövények öntözését az állattenyésztésben dolgozók biztosítják, akik ezáltal, az elért gazdasági eredményekben anyagilag is érdekeltek. Ez a munkaszervezési mód lehetővé teszi a munkaerők ésszerű kihasználását és rugalmas átcsoportosítását. Az állattenyésztési dolgozók aktívan részesednek a belterjes gyepmunkára fordított költségek alkották. Ezek nagysága évjáratonként jelentősen változott: 60,74 koronától 95,52 koronáig, átlagban pedig 80,43 koronát tett ki. Az anyagi költségek isjelentős ingadozásokat mutattak, 7,71 koronától egészen 36,94 koronáig. Amellett, hogy az öntözőberendezéseket időközben korszerűsítették, s újakat is vásároltak az anyagi .ráfordítás 14,30 koronás átlagérték — az összköltségeknek 112 százaléka — aránylag alacsonynak bizonyult. A költségek jelentős hányadát, pontosan 23,5 százalékát az amortizációs leírások emésztették fel. Ezek mértéke az öntözőberendezések kihasználtsági fokától függött. így például 1975- ben, amikor az öntözőberendezések kihasználása igen alacsony volt, az egy hektárra számított leírások értékörülmények között folytatott belterjes takarmánytermesztés következtében a takarmánynövények termelése 91 százalékkal növekedett. Ezt a rohamos növekedést a termelés belső szerkezetének módosítása, elsősorban, a nagyhozamú, belterjes fűfélék termesztésének előnyben részesítése eredményezte. Az öntözés, valamint a belterjes fűfélék ésszerű hasznosítása szerves részévé vált a magas színvonalú agrotechnikának. Ezt az ejért hektárhozamok is világosan igazolják. Öntözött körülmények között — a nem öntözött területekhez viszonyítva — a takarmánytermelés átlagban 76,1 százalékkal növekedett. Tíz év átlagában öntözött körülmények között a belterjes fűfélék termesztésében 79,6 százalékkal, a másodnövények termesztésében pedig 59,3 százalékkal nagyobb termést értek el, mint az öntözetlen területekről. Az elért termelési-gazdasági mutatók a növénytermesztés bruttó termelésének tekintetében jelentős aránytalanságokra utalnak az egyes évjáratoktól függően. így például 1975- ben, amikor a csapadékok alakulása igen kedvezőtlen volt, az öntözési költségek az összköltségekben 74,1 százalékos arányban részesedtek, a nyereség növekedése viszont mindössze 26 százalékos volt. Ezzel szemben a csapadék alakulása szempontjából igen kedvezőtlen 1979-es évjáterületek ésszerű kihasználásában is, mivel részt vesznek a villanypásztorok áthelyezésében, a gyepterületek előkészítésében, kezelésében és trágyázásában. Az öntözésre többnyire a sávos öntözőberendezéseket alkalmazzák. A nyáron idénymunkásak is kisegítenek az öntözőberendezések üzemeltetésében. Az említett munkaszervezési módszer lehetővé teszi, hogy az öntözési idény folyamán nyolcszor, sőt tízszer is öntözhessenek, összesen 2400—3200 köbméter vízmennyiséget adagolva hektáronként. A gazdaságban átlagban 18 öntözési csoport tevékenykedik 36—42 taggal. A nyári idényben az öntözőcsoportok száma 27-re, a csoportokon belüli létszám pedig 48—52 dolgozóra növekszik. Az öntözőberendezések napi átlagteljesítménye 120—150 hektár körüli. AZ ÖNTÖZÉS GAZDASÁGI HATÉKONYSÁGA Az öntözés gazdasági eredményei — egy öntözési adagra számítva — igen kedvezően alakultak, főleg az állattenyésztési dolgozók bevonásának jóvoltából. Nyolc év átlagában — 31,6 milliméter öntözővíz adagjának alkalmazása esetén — a költségek 123 korona körüliek voltak. Az 1973-as évtől 1975-ig pedig 183,95—132,54 korona között ingadoztak. Az öntözési költségeknek mintogv 65 százalékát az élőké meghaladta az 50,88 koronát, vagyis az összköltségek mintegy 37,8 százalékát. Ennek következtében az öntözési költségek is jelentősen növekedtek. Az öntözési költségek nagymértékű Ingadozása arra utalt, hogy nagyságukat az öntözés mellett még számos egyéb tényező is befolyásolja. Az egyes növénykultúrák öntözésének gazdasági hatékonysága is jelentősen különbözött, főleg az agrotechnikai tényezők hatására — például a növények termelőképességétől, az öntözés alkalmazásának szakszerűségétől függően. Az öntözés szakszerűsége következtében az 1977, 1979, 1980 és 1982- es évben maximális hozamnövekedést értek el. Az említett évek átlagában az öntözés jóvoltából elkönyvelt tiszta nyereség az évelő takarmánynövények esetében 712,25, a másodnövényeknél 598,40, a belterjes fűfélék termesztésében pedig 1059 korona volt. A takarmánytermelés magasfokú hatékonysága jól visszatükröződött az állatteuyésztés eredményeiben. Az öntözési költségek alakulása és az elért eredmények gazdasági elemzése jelentős ingadozásokra utal. A vizsgált időszakban például az egy milliméter kijuttatott öntözővízre számított költségek 2,83—4,66 korona között ingadoztak. Egy tonna kitermelt szénára átlagban 500,98 hektoliter vizet jutattak ki. A legnagyobb vízszükséglet — 975,51 hektoliter 1973-ban, a legkisebb pedig — 313,54 hektoliter 1977-ben volt, amikor a legnagyobb hozamnövekedést érték el. Egy tonna széna termelési költségei — öntözött körülmények között — 126,30 korona között ingadoztak, a többéves átlag pedig 196,33. korona volt. Az egységnyi termék előállítására kijuttatott öntözővíz mennyisége szoros összefüggésben volt az anyagi költségek növekedésével. E tekintetben az optimális arányt a belterjes füfélék termesztésében 1976-ban érték el, amikor az egy köbméter öntözővízre fordított üzemeltetési költségek elérték a 0,35 koronát. Az öntözővíz összmenyisége — 8,3 adagban — 2196 hektoliter volt hektáronként, s egy átlagadag pedig 30,7 milliméter. A következő években a belterjes fűfélék területének bővítésével bizonyos stagnálás következett be, mivel az állattenyésztés optimalizálását és a gyepterületek ésszerű kihasználását nem sikerült valamennyi gazdasági részlegen biztosítani. Csak 1979- tői kezdve értek el jelentős változást a mélyreható szervezési intézkedések jóvoltából a termelés ésszerűsítésében. A takarmánynövények, de főleg a belterjes fűfélék nagy hozamainak stabilizálásával, az évelő takarmánynövények termőterületének csökkenése mellett a takarmánytermelés részaránya 71,1 százalékkal növekedett, a takarmányok minősége lényegesen javult. Az ésszerű takarmánytermelési szerkezet kialakításával és az intenzív öntözéssel megfelelő takarmányalapot sikerült megteremteniük. Ai évelő takarmánynövények termesztésében nyolc év átlagában 8,73 tonnás hektárhozahiot értek el — szénában számítva —, ami az öntözetlen területekhez viszonyítva 76 százalékos, a belterjes fűfélék termesztésében pedig 79,6 százalékos hozamnövekedést jelentett. A belterjes fűfélékből nyolc év átlagában 11,52 tonna szárazanyaghozamot takarítottak be hektáronként. A gazdasági mutatók is igen kedvezően alakultak. Annak ellenére, hogy a belterjes füfélék öntözési költségei aránylag magasak, s évi átlagban egy hektárra számítva elérték ez ezer koronát, a bruttótermelés értéke mégis kétezer, a tiszta nyereség pedig 1058 korona volt. Az összköltségek egyes elemei a következőképpen alakultak: a megfigyelt évek átlagában az üzemeltetési költségek — 1 mm öntözővízre és hektárra számítva — elérték a 3,83 koronát; ai egy köbméter kijuttatott vízmennyiségre fordított költségek elérték й 0,38 koronát, az egy tonna széna kitermelésére jutatott vízmennyiség értéke 51 korona körüli volt, s az egy tonna széna előállítási költségei pedig 196,33 koronát tettek ki. A takarmánytermesztés hatékonysága öntözött körülmények között még ennél is sokkal kedvezőbb, ha összefüggésbe hozzuk az állattenyésztés eredményeivel. S tulajdonképpen ez az ésszerű, hatékony takarmánytermelés végcélja. STEFAN FOJTlK agrérmémük, Bratislavai üntözőgazdálkodásf Kutatóintézet JAROSLAV MALIČKA, Gombai Állami Gazdaság. Fotó: Valach Gépipari Az Idén szeptember 12-én nyitotta meg kapuit a Brnói Nemzetközi Gépipari Vásár immár 28. évfolyama. E rangos rendezvény számtalan résztvevője között a Motokov Külkereskedelmi Vállalata a kiállítás szabad térségén negyven mezőgazdasági gépet mutatott be, köztük több gépipari újdonságot. A mezőgazdasági gépek felvonultatásában Szlovákia gépipara Is jelentős helyet foglalt el. Az Idén többek között első ízben tekinthették meg a látogatók a Trnaval Autógyár termékét, a Tatra 815 Z 22 jelű mezőgazdasági tehergépkocsit két tartozékával együtt, mégpedig az ACT 021 tartálykocsival és a RM 2-045 jelű trágyaszórógéppel. A Martint Nehézgépipari Üzem termelési-gazdasági egységei Is több gépet mutattak be. Az újdonságok közé tartozott többek között a Zetor Crystal 8145, 10145, 12145, 16145 traktorsorozat. Az érdeklődők megtekinthették az ACF 041 jelű hígtrágyaszállító tartálykocsit, valamint a hegyvidéki körzetekbe alkalmas MT 8-046- os kaszálógépet is. A bemutatásra kerülő mezőgazdasági gépek zömét azonban a brnol Agrozet Konszern vonultatta fel. Megtekinthető volt a Zetor 5211, 6211, 7211, valamint az elsőkerékmeghajtású Z 5245, Z 6245, Z 7245 korszerűsített traktorok egész sora, melyek sorozatgyártása az idei első félév végefelé beindult. Az Idén újra bemutatták a Zetor Horal gépcsaládot, amelyet a tavaly! gépipari vásáron aranyéremmel jutalmaztak. Ugyancsak megtekinthető volt a Z-7211 és a Z-7245 jelű traktor— az utóbbi aranyérem odaítélésére lett benevezve — továbbá a ZTR 165 H tárcsás kaszálógép, az OS 250-es szénaforgató és rendrakó berendez Az idei nemzetközi gépipart vásáron nagy érdeklődést keltett ai AGRO-TRAC MT 8-050 kistraktor újdonságok zés, valamint a Horal MV 3-022- es felszedőkocsi. Az aranyéremért meghirdetett versenyben az Agro-Trac MT 8-050 kistraktor Is szerepel, hiszen a sokféle munkaeszközzel összekapcsolható „kísérő, gép“ már tavaly nagy érdeklődést keltett a látogatók körében. Főleg a kistermelőket vonzották a vásáron bemutatott további kistraktorok is, például az Agromini MT 8-070-es. A prostéjovl Agrozet az NSZK-beli Gruse cég licencében gyártott, az előcsíráztatott burgonya ültetésére alkalmas SK 4-290 jelű gépet mutatta be. De megtekinthető volt a négysoros SA 2-065 . és a kétsoros SA 2-078 burgonyaültetőgép Is, valamint az önjáró SPS 35-ös takarmánybetakarító gépsor. A takarmánybetakarító gépek^közül nagy érdeklődést váltott ki a szakemberek körében a pelhrimovl Agrozet új gyártmánya, mégpedig az SP 9-060 jelű rotációs kaszálógép, amely egy külön berendezés segítségével a kaszált takarmányt szétteregeti. A roudnícel Agrozet Immár hagyományosan többféle talajművelő gépet mutatott be. Többek között a PH 1-426, a PH 1-434 és a PH 1-435-ös, valamint a rögök zúzására alkalmas berendezéssel felszerelt ötsoros PH 1-422 jelű ekét. Az új gyártmányai közül a függesztett SE 1-055 Jelű vetőgép, valamint a 28-Kon-400 jelű kombinátor szerepel. Az idei vásár érdekességei között a ZP 1-112 Jelű takarmánytárolót, továbbá a tojók tartására alkalmas QKN 20, a 4 N-82 N és a Manual ketreceket, a Ián-» cos baromfietető berendezést, valamint az automatikus vezérlésű OB 4-281 jelű „Ekolo“ előkeltetőt tartották számon. —-lk—i i
