Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-09-08 / 36. szám

1984. szeptember 8. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Az atomfegyvermentes övezetekért Konsztantyin Csernyenko, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 'El­nökségének elnöke levelet intézett az angliai Manchester polgármesteréhez, és kifejtette a Szovjetuniónak az atomfegyvermentes övezetek létesíté­sével kapcsolatos álláspontját. Az idén áprilisban Manchester adott'ott­hont az atomfegyvermehtes övezetek­ről tárgyaló első nemzetközi konfe­renciának, az angol város polgár­­mestere, aki egyben a konferencia titkárának tisztét is betölti, levélben kérte fel Csernyenkót, hogy fejtse ki a Szovjetunió véleményét e kérdés­körrel kapcsolatban. A szovjet államfő most közzétett válaszában leszögezte, hogy a nukleá­ris fegyverektől mentes övezetek lé­tesítése fontos területe a biztonság megszilárdításáért vívott harcnak. Az ilyen zónákra vonatkozó elképzelés nem utópia, s az evégett tett erőfeszí­tések már hoztak is bizonyos eredmé­nyeket. A Szovjetunió más szocialista országokkal együtt határozottan síkra száll azért, hogy atomfogyvermentes övezeteket hozzanak létre többek kö­zött Észak-Európában és a Balkánon vonják ki a harctéri nukleáris fegy­vereket Közép-Európa meghatározott körzeteiből és mentesítsék a konti­nenst minden középhatótávolságú és harcászati nukleáris fegyvertől. Csernyenko válaszában megállapít ja. hogy az /áprilisi manchesteri kon­ferencia és az ott elfogadott doku­mentumok tanúsága szerint világszer­te nő a nyugtalanság a nukleáris há­ború veszélye miatt. A közvélemény mindinkább tudatára ébred annak, hogy a leghatározottabb és legsürgő­sebb intézkedésre van szükség, mert csak így hárítható el az emberiség nukleáris megsemmisülésének veszé­lye. fiiegetleüséget Puerto faiak Az ENSZ dekolonizációs bizottsága a múlt hét végén nagy szótöbbséggel elfogadott határozatában ismét meg­erősítette Puerto Rico népének elide­geníthetetlen jogát az önrendelkezés­re és a függetlenségre. A határozat­­tervezetet Kuba és Venezuela nyújtot­ta be, és a bizottság szótöbbséggel Chile és Ausztrália ellenszavazatával szemben fogadta el. A vita során kitűnt, hogy a kis szi­get, amely az Egyesült Államokhoz szabadon társult ország státusában van, valójában Washington gyarmati birtokává vált. Nyikifor Levcsenko szovjet küldött kijelentette: az Egyesült Államok megakadályozza, hogy Puerto Rico népe érvényesítse elidegeníthetetlen jogát az önrendelkezésre és függet­lenségre. A Pentagon katonai-straté­giai terveinek megfelelően felvonulási területévé változtatta a szigetet, ahon­nan egész Közép-Amerikát ellenőrzé­se alatt tarthatja. Katonai létesítmé­nyek foglalják el Puerto Rico terüle­tének 14 százalékát. Itt található az egész közép-amerikai térség legna­gyobb támaszpontja. Ezeket a katonai létesítményeket használta fel Wa­shington Grenada lerohanásakor Is. Nicaragua képviselője rámutatott, hogy az Egyesült Államok Kuba, Ni­caragua és más szomszédos országok elleni agresszió felvonulási területé­vé alakította át Puerto Rico-t. Az USA már 1971-ben kivonult a bizott­ságból. Látszatváiasztások Pretoriában Az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai a napokban zárt ajtók mögött megvitatták a dél-afrikai fajüldöző rendszer úgynevezett alkotmányreform­­ját. A BT tagjai elhatározták, hogy nyilvános ülésen vitatják meg a dél­afrikai állam belső helyzetét. Köztudott, hogy a szemfényvesztésként ta­valy szeptemberben elfogadott dél-afrikai alkotmánymódosítás szerint a parlamentnek három háza lesz: az egyikben az uralkodó fehér kisebbség, a másodikban az ázsiai (főként indiai) bevándorlók, a harmadikban pedig az úgynevezett „fehér-fekete*4 félvérek képviselői kapnak helyet. A Dél­­afrikai Köztársaság helyzetére jellemző, hogy a lakosság többségét alkotó feketebórüek továbbra sem kapnak parlament! képvisetet. Az afrikai országok ENSZ csoportja kérte a BT összehívását, utalva a közgyűlés, tavalyi határozatára, mely szerint „az alkotmánymódosítás célja Dél-Afrika elnyomott népének megosztása.“ Itt az tdeje, hogy az ENSZ-ben felvessék a kérdést: törvényes-e a pre­toriai rendszer jelenléte az ENSZ ben, hiszen agresszív külpolitikát foly­tat és az országban kegyetlen terrort alkalmaz — jelentette ki Joseph Garba az ENSZ apartheid ellenes különbizottságának elnöke, a faji meg­különböztetés elleni harc jogi szempontjaival foglalkozó lagosi nemzetközi tanácskozáson. A SWAPO, a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet szinte egyidőben nyilatko­zatot adott ki, amely szerint az Egyesült Államok — a „konstruktív együtt­működés“ politikáját folytatva a Dél-afrikai Köztársasággal — akadályozta Namibia függetlenné válását, az amerikai segítségre támaszkodva pedig továbbra is törvénytelenül megszállva tarthatják az országot. A SWAPO központi bizottsági üléséi) Andinba Toivo Ya Tolvót válasz­tották a szervezet főtitkárává A szervezet Ismételten megerősítette: kész tárgyalni a BT 435. számú határozata alapján azzal a feltétellel, hogy Pre­toria komolyan viszonyul a megbeszélésekhez. Az ENSZ határozat egyebek között szabad választásokat Irányoz elő a függetlenséghez vezető úton. A választók bojkottálják az egyes kamarákba megrendezett szavazást. Japánban megjelent Konsztantyin Csernyenko szovjet pártfőtitkár és ál­lamfő válogatott cikkeinek és beszé­deinek gyűjteményes kötete. A kiad­ványhoz Konsztantyin Csernyenko elv­társ írt előszót, melyben kifejti a szovjet—japán kapcsolatok fejleszté­sére vonatkozó javaslatot. Az előszó­ban leszögezte, hogy a Szovjetunió gazdagítani- kívánja politikai kapcso­latait Japánnal. Továbbra is érvényes az a Japánhoz intézett javaslata, hogy kössenek jószomszédsági és együtt­működési szerződést. Ez erősítené a két ország közötti bizalmat, s így lét­rejönne a békeszerződéssel foglalko­zó tárgyalásokhoz szükséges kedvező légkör. Hasznos lehetne a szovjet­­japán kapcsolatok javítása szempont­jából, ha a kát ország más országok bevonásával kidolgozná a távol-keleti térségre vonatkozó bizalomerősítő in­tézkedéseket. A Szovjetunió híve annak is, hogy Kapcsolatok gazdagítása számottevően szélesedjenek japánnal fenntartott kölcsönösen előnyös ke­reskedelmi kapcsolatai. E téren hatal­mas kiaknázatlan lehetőségek vannak. A következő ötéves tervben és a rá­következő években megkezdik a Baj­­kál—Amur vasútvonal térségének hasznosítását. Ezeknek a mérhetetle­nül gazdag természeti kincseknek a kitermelése természetesen megoldha­tó saját erőből is, . ám a Szovjetunió kész mérlegelni más országok, köztük Japán részvételének lehetőségét is a fejlesztési tervekben. Csernyenko három területet jelöl meg, ahol lehetséges az előrelépés. Először: Moszkva a politikai kapcso­latok gazdagítását akarja. A politikai kapcsolatok gazdagítását célzó jó­szomszédi együttműködési szerződés megkötésére tett javaslat fontos len­ne a kölcsönös bizalom megerősítésé­ben, kedvező légkört teremtene a bé­keszerződési tárgyalások folytatására. Hasznos szerepet játszhatna a kap­csolatok javításában, ha a két ország más érdekelt országok részvételével közösen dolgozna ki távol-keleti bi­zalomerősítő Intézkedéseket. Szovjet részről továbbá kölcsönösen előnyös üzleti kapcsolatok jelentős kiszélesí­tését kívánják, erre nagy lehetőségek vannak. A következő ötéves terv és az azt követő évek összefonódnak a Bajkál—Amur vasútvonalhoz tartozó vidékek meghódításával. Végül Moszk­va a kulturális kapcsolatok megsok­szorozását kívánja, mert egymás kul­túrájának, szellemi életének jobb is­merete a józan gondolkodást segíti. Vihar a főminiszter körül Ha egy színésztől elvesznek egy szerepet, az nem' szokott országos felháborodást kelteni sehol a világon. Vannak azonban sajátos szerepek, mint például a politikai szerep. India egyik ismert és népszerű színészének tavaly ilyen szerep jutott: az egyik legnagyobb szövetségi állam főminisz­tere (azaz a helyi kormány feje) lett Rama Rab, aki közkedvelt színészből vedlett át a Kongresszus Párt (I.), tehát Indira Gandhi központi kormá­nyának egyik ádáz politikai ellenfe­lévé. A Gandhi-párt számára éz két­ségkívül kínos kudarc volt, hiszen az állam, Andre Prades, a maga 53 mil­lió lakosával India legnagyobb poli­tikai egységei közé tartozik, ahol rá­adásul évtizedeken át megingathatat­lan volt a Kongresszus fölénye a he­lyi irányításban. A tavalyi helyhatósá­gi választás nyomán azonban Andra Prades is Gandhiék sokszínű és tere­bélyes ellenzékének kezébe került, csak úgy, mint az elmúlt pár évben vagy tíz másik Indiai szövetségi ál­lam. Nos, a színész-politikus által Irányí­tott Andra Prades most augusztusban egyszeriben politikai vihar góca lett. Éppen, mert a színésztől elvették éle­te legfőbb szerepét. A dolog úgy kez­dődött, hogy Rama Raotól megvonta a bizalmát a helyi parlament 91 kép­viselője, akik ezzel gyakorlatilag át­álltak a Gandhi-párt politikai plat­formjára. Az Andra Prades-i kormány­zó ennek hatására úgy értékeit, hogy a főminiszter immár nem rendelkezik többséggel az államban, ezért meg­fosztotta hivatalától. Ez gyújtotta meg a politikai petárdát. Rao hívei ugyan­is viharos tiltakozásba kezdtek, s a demokrácia durva megsértésével vá­dolták, nemcsak Ram Lal kormányzót, hanem a delhii központi kormányt is. A vád kiterjesztésének oka az, hogy a kormányzó köztudottan hűséges hí­ve Indira Gandhi miniszterelnöknek. Mivel pedig egy másik szövetségi ál­lamban, a mindig is nyugtalan nem­zetiségi tartományban, Kasmírban ha­sonló kormányválság zajlott le nem­régiben, az indiai ellenzék készen állt az ítélettel: a Gandhi-kormány a közelgő országos választásokra való tekintettel „antidemokratikus eszkö­zökkel próbálja megváltoztatni a he­lyi választásokon kialakult politikai viszonyokat“. A Rao-pártiak és más ellenzéki erők felhívására példátlanul heves tünte­tések zajlottak le Indiában, főleg Andra Pradesban és a szomszédos szövetségi államokban. Nem vitás, hogy az Indira Gandhi megbuktatásá­ra törő ellenzéki erő számára Igen jó ürügy volt a főminíszter leváltása. Ezt mutatja az is, hogy bár a Kong­resszus Párt még a múlt héten elha­tárolta magát a kormányzó lépésétől, s Ram Lal ezután le is mondott hiva­taláról, a megmozdulásoknak ez nem vette elejét. A politikai küzdelem tétje tehát láthatóan nem az Andra Prades-i fő­miniszter, illetve az ottani irányítás jövőjej hanem maga a nehéz helyzet­ben levő Gandhi-kormány. Közismert, hogy a delhi irányításnak az elpiúlt hónapokban milyen súlyos harcot kellett vívnia a különböző nemzeti­ségi tartományok szélsőségeseivel, a­­kiknek megújuló támadásait az indiai ellenzék persze igyekszik a saját ja­vára kihasználni. A legjobb módszer erre Gandhiékról újra és újra kikiál­tani, hogy megsértik a demokráciát. Az Andra Prades-i intermezzo alkal­mat kínált érre. Indira Gandhi nem véletlenül ve­tette az ellenzék szemére a napokban tartott nagygyűléseken, hogy valójá­ban nem a különböző szövetségi álla­mok aktuális ügyei miatt támadják kormányát, hanem azért, mert „min­denáron el akarják távolítani őt az ország éléről“. Ennnek érdekében pe­dig az egyébként különböző nézetű, egymással Is sokat vitázó oppozfció pártjai — Gandhi szavaival — „elvte­len szövetségre léptek egymással“. Mindez persze nem csodálnivalő, hiszen ma a forrongó Indiai politiká­ban a célpontot az országos parla­menti választások jelentik. Már olyan vádak is elhangzottak, hogy Indira Gandhi — pártjának és a központi kor­mánynak nehéz helyzete miatt — megpróbálja elhalasztani az országos megméretést. A miniszterelnöknő a­­zonban gyorsan reagált: bejelentettéi hogy januárban megtartják a válasz­tásokat. AMERIKAI VÁLASZTÁSI RENDSZER Ugrás a Capitol kupolájából (N. Malov rajza) Az amerikai Köztársasági Párt egy elnökgyilkosságról hírhedt nagyvárosban, Dallasban tar­totta jelölő konvencióját, mely a San- Francisco-I demokrata párti konven­cióhoz viszonyítva méginkább attrak­ció jellegű volt. A konvención a kor­mányzatot adó párt teljes garnitúrája vonult fel, a pártnak az amerikai tár­sadalom különböző meggyőződésű és vagyoni megalapozottságú rétegeit képviselő vezető gárdája. A dallasi összejövetelen természete­sen arról volt szó, amit a választók már vagy előre tudtak, vagy sejtettek, megkapja-e a magát további négy évi hivatali időszakra jelöltető Ronald Reagan és alelnöke, Bush a bizalmat. Az elnöki és az alelnöki tisztségre pályázónak természetesen tisztában kellett lennie még a lakosság jelentős részét alkotó négertömegek vélemé­nyével és elvárásával is. Ha a dalla­si választási komédia pontosan meg­írt show-műsorát összehasonlítjuk a demokraták San Franciscó-i hasonló rendezvényével, szembetűnő, hogy Reagan mostani szerepében „elevené­ben“ volt. írről természetesen a vá­lasztások szervező bizottsága gondos­kodott, melynek temérdek pénz állt rendelkezésére, nem szólván az Ame­rikában igen Fontos szerepet betöltő televíziókról. Az amerikai televíziós állomások műsorát a dallasi elnök­jelölő konvenció idejére úgy válasz­tották meg, hogy felidézték az elnök „múltját“ azaz filmkockákat vágtak össze a színész múltú Reagan egykori alkotásaiból, jórészt sikerültebb film­jeiből, melyek felidézték a vetítő­vásznon megelevenedő elnök „fény­korát“. A show sikerülhetett, de kevésbé az az alakítás, melyet Reagan a köz­életben produkál, a legmagasabb köz­jogi méltóság betöltésével. A dallasi konvenció szerves része volt ugyanis a hivatali idejét letöltött és a választók további bizalmáért fo­lyamodó elnök programheszéde. Vajon mit tud mondani Reagan a nemzet­közi kérdésekben folytatott, enyhén szólva, hazárdjátékkal felérő külpoli­tikájáról? Semmi újat és semmi pozi­tívumot. Ami pedig megdöbbentő, az az, hogy Reagan hívei egy újkonzer­vatív jobbra nyitással megnyargalták az amerikai társadalmon végigsöprő erős konzervatív hullámot. Ezen a vo­nalon a Köztársasági Párt 2235 kül­dötte egymással versengett konzerva­tívnál konzervatívabb elvek elfogadá­sáért, szinte magát az elnököt is jobb­oldali pozíciókból való olykori „vé­dekezésre“ szorítva. Dallas tehát úgy vonul be az újkori történelembe, mint az amerikai poli­tika konzerválásának, a hátralépés-A republikánus elefánt jobbra lépett пек, s nem pedig a világos, pozitív társadalmi célokért és egykori ígére­tekért való felsorakozásnak a színhe­lye. Reagan elnök együtt üvöltött a háborút szító szenátorokkal, akik he­lyeselték az elnök eddig követett, ha­talmas kiadásokkal járó fegyverke­zési politikáját. Szinte ómen volt elő­zőén az elnök állítólagos „bakizása", amikor egy mikrofonpróba során el­szólta magát: „Amerikai honfitársaim, örömmel jelenthetem, hogy ma aláír­tuk azt a törvényt, amely Oroszorszá­got mindörökre törvényen kívül he­lyezi. Ot percen beiül megkezdjük a bombázást.“ Reagan e szavakat állí­tólag tréfának szánta. Am a hivatalo­san hangpróbának minősített elnöki szavak bejárták az egész világot és hatásukban nem tréfaként hangzot­tak. Az utca embere, akikből a sok­sok milliós amerikai társadalom tevő­dik össze, nem tréfaként fogta fel az elnök kijelentését, és a nemzetközi sajtóvisszhangból sem következtethe­tünk úgy, mintha a kisemberek az Egyesült Államokban és a nagyvilág­ban is helyénvalónak tartották volna, hogy az elnök valamilyen perverz „jókedvében“ az atomháború gondo­latával kacérkodik. A dallasi köztársasági konvenció dokumentuma, a párt új programja is világosan kifejezik, hogy az újkon­zervatív erők voltak a hangadók. Kül­politikai tekintetben összefoglalja az ismert szovjetellenes vádaskodásokat, és olyan katonai erő létrehozása mel­lett száll síkra, amely lehetővé teszi, hogy az Egyesült Államok konfliktus esetén felülkerekedjék, és magáévá teszi az elnök űrhadviselési koncep­cióját is, mely dollármilliárdok fel­emésztésével jár. A Köztársasági Párt programja ugyanakkor belpolitikai kérdésekkel foglalkozva semmibe veszi azt a régi követelést, hogy a női egyenjogúságot alkotmánymódosítással is szavatolják. Ami a nőkérdést illeti, ellenzi az ahor­­tust, amely az amerikai társadalom nőtömegei bizonyos részének emanci­pációs követelése. A konzervatív fel­fogás előtérbe helyezése nyilvánul meg abban is továbbá, hogy a repub­likánusok az állami iskolákban is kö­vetelik az ima bevezetését. Reagant és Busht a párt elnökjelölt­jévé választották. Ez elég egyhangú­lag nyilvánult meg a választási aktus­ban. A választásokig, november 6 ig hátralevő több mint két hónap alatt azonban tovább folyik az ádáz küzde­lem minden lehetséges szavazat el­nyeréséért. Ha a republikánusok po­zícióit körvonalazni kívánjuk, az or­szág északkeleti és középnyugati ál­lamaiban még a- demokraták kezében tartott pozíciók elhódításárél van szó. Meg kell azonban jegyezni, hogy most, amikor a világszervezet: fóru­mai sürgetik az emberiség érdekeit szolgáló takarékos eszközfelhaszná­lást, általános követelés a katonai ki­adások határozott visszafogása, mert az így felszabaduló gazdasági erőfor­rások ésszerű felhasználásukkal lehe­tővé tehetnék például a népességsza­porulat okozta gondok orvoslását a világ számos országában és térségé­ben. Az amerikai elnök azonban „baki­zásai“ mellett még „nagyot is hall“, sőt oly messzire megy, hogy a robot­repülőgépek kifejlesztésével, amit a szocialista országok politikai zsarolá­sára szeretne felhasználni, megkoc­káztatja, hogy saját országa biztonsá­gát is veszélybe sodorja. Az amerikai elnöknek értésére adták, hogy miután Washington nem volt hajlandó elfo­gadni a szovjet javaslatot a robot­repülőgépek teljes betiltására, vagy valamiféle korlátozására, a Szovjet­unió kénytelen volt válaszlépéseket tenni: folynak a kísérletek a nagy hatósugarú szovjet robotrepülőgépek­kel. LÖRINCZ LÄSZLÖ

Next

/
Oldalképek
Tartalom