Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-09-01 / 35. szám
1984. szeptember 1. .SZABAD FÖLDMŰVES. R ÁC Z OLIVÉR: vaiTUHK // ~ fU ffl Persze, amilyen marha voltam, azt már nem gondoltam végig, miféle főiskolai egyesületben vezérkedett az én cukrász főhadnagyom, ö bezzeg fával többet tudott rólam. Es amit nem tudott, abba készséggel beavattam én ... Hogy a fenébe ne? Egy ilyen kedves cukrász főhadnagyot? JA kakaója híres volt diákkörökben; egy cseppnyi rumot Is löttytntett belé.) — Beszél) csak, fiacskám. Te hol is laktál? Melyik Internátusbán? Megmondtam. Nagyon megörült neki. — 0, hát ott? Ügy emlékszem, nem volt rossz hely.. J Habár az én Időmben egy kicsit sok volt ott a bolsi. Na, nem komolyból. Amolyan nyüzsgő baloldaltaskodók, igaz?... Fiatalság, bolondság... Na mesélj csak tovább, fiacskám. Gyújts rá. Kiket ismertél még a régiek közül? — fis én mondtam. Miért ne mondtam volga? — Mert én nem tudom áztál, karpaszomántos, miket mondott maga a főhadnagy úrnak; én csak azt tudom, amiket ú mondott magárul a százados úrnak... De hát ezen mozsd mán kár tönödnt... DéltOl beosztottam magát városrendészetinek: hazamehet megttsztálkodnt meg harapni valamit... Merthogy akkor már állandó laktanyafogságos voltam, szolgálaton kívül ki sem dughattam a bakancsom a kapun. Hát ezért osztott be az őrmester szolgálatba minden második nap. Nehogy végképp megegyen a penész a laktanyában. De hát mozsd mán ezen is kár vöt tünöddent, annál tnkább, mert az őrmester se szeretett a dolgokon tűnőddenl; ha a dolgok olykor szóba kerültek, köpött és legyintett: — Az első háborút végigcsináltam, becsülettel. Megkaptam a kisezüstöt, a sebesülésit: egy egész rakás fttyegöt kaptam ... Hadifogságban ts vótam. De ehhöz a háborúhoz semmi közöm. Mindig rühelltem a svábokat ... Ehhhöz a háborúhoz semmi közöm. Na fó, csakhogy nekem mán az elsőhöz sem vót semmi közöm. Még a világon sem vótam akkó ... Bárcsak ennél se lettem vön a világon... Viszont... viszont itt, a főtéren sem ácsoroghatok reggeltg. Egyrészt a végén mégiscsak elkap valami túlbuzgó őrjárat, másrészt még meg találok hűlni, aztán öblögethetek kamillateával. Meg umslág a torkomra. Prlzntc. Furcsa módon ettől márts úgy éreztem, mintha lázain lenne, és egyszeriben kutyául megszomfaztam. Nekivágtam az éjszakának. Aztán, magam sem tudom, hogyan, egyszer csak azon vettem észre magam, hogy megint az állomás környékén kóborlók. Ezt nem találtam helyesnek, befordultam a hívogató mellékutcába. A kopár, havas fasor hívogatott, ám alig léptem néhányat — azt is az utca közepén, a hóban, hogy a bakancsom ne csattogjon túlságosan Iminek az a nagy feltűnés/ —, amikor egy nyitott ablakból rám szólt egy hívogató, halk asszonyt hang: — Hova, merre, magyar katona? Földbegyökerezett a lábam. Illetve, gyökeret vert a bekancsom a hóban. Mert hát a hang magyarul szólt hozzám. — Jó estéti — mondtam, csak, hogy hebegjek valamit. / — Szép jó estét, magyar katonai — mondtd a hang nyájasan. Kellemes hang volt, üde, kedvemre való. — Aztán honnan, hova? — Sétálok — mondtam bambán, de az igazságnak megfelelően. — Arra van most a legjobb idő — mondta a hang komolyan, elismerően. — Aztán milyen céllal? — Az állomás felől jövök — mondtam, megint az igazságnak megfelelően. — Igen? — kérdezte a hang, és most mintha élénkebben csengett volna. — Es mi újság ilyenkor az állomáson? — Hát... volt egy kis zűr — mondtam és magom is elcsodálkoztam rajta hogyan tör föl bennem ennek az Idegen városnak az ismeretlen kts mellékút rátában mindenfelől az Igazmondás ellenállhatatlan vágya. Egészen kiszáradt a torkom. — igen? Hát akkor föl fűn be, magyar katona, ha akar. Adok egy korty vizet. (3. RÉSZ) — Megköszönném — mondtam egészen hülyén, és nem mozdultam. — föflön. Jöjjön nyugodtan. Nem vagyok prostituált — mondta a hang, mintha kitaláta volna a gondolataimat. — Jöjjön, a kapu nyitva van. Mentem. Mire a lépcsőházba értem, már a lakása félig nyitott ajtaja előtt állt a belülről kiáramló lágy fényben; karcsú volt, magas, fiatal és mosolygott. — Jöjjön be, magyar katona — mondta halkan. Tágas konyhába vezett, jó meleg volt odabent. — Tegye le a köpenyét, tizedes Úr. Karpaszományos úr — mondta mosolyogva, amikor levettem a derékszíjamat, köpenyemet. — így szólítják, ugye? Szólítottak éppen másképpen is: „A csámpás úrtstenltl Hova vezeti azt a rajt, rajparancsnok“ De ezt sem bántam. — Honnan ismeri olyan jól a magyar rangjelzéseket? — 0, tud az ember egyet-mást. üljön le. Vizet ígértem, de kaphat teát Is. Most főztem: valódi tea, nem amolyan Plánta-egyveleg, amit maguk isznak mostanában. — Még ezt is tudja? — Sok mindent tud az ember. Hát mi is volt azon az állomáson? Elmondtam, szépítés nélkül. Végighallgatta, bólintott. — Magának nagy szerencséje volt — mondta aztán közömbösen. — Sejtettem valami Ilyesmit — mondta rejtélyesen —. hallottam a robbanást. Azért könyököltem a nyitott ablakban — magyarázta. — Vártam, hátha erre vetődik valaki. Maga honnan került Ide? Széttártam a karom. — Mindenhonnan — mondtam. — Utazgatok. Csak úgy, a magam úri gyönyörűségére. Keresem a csapattestemet, de nem találom. — Nagyon keresi? — kérdezte kíváncsian. — Módjával — mondtam. — Meglesznek nélkülem. Fürkészően az arcomba nézett. Szép szeme volt, sötétszürke. Á“hafa fekete volt, a bőre kreol. Szép nő volt; nagyokat nyeltem, amíg farkasszemet néztünk. Talán el is pirultam. Nem nagyon akadtam össze az utóbbi időben szép, fiatal nőkkel. Még öreg, csúnyákkal sem. — Maga... hová való? — kérdezte, miután kigyönyörködte magát a borostás képemben. Megmondtam. — 0, hát onnan!? — kiáltott fel fojtott hangon, élénken, meglepetten. Furcsa, hányszor hallottam már az utóbbi hónapokban, években ezt az „0, hát onnan?'-t, de most valahogyan egészen másképpen hangzott. Kétkedés, öröm, kíváncsiság, sőt. egy cseppnyi gyanakvás ts csengett benne. — De ha onnan, akkor magának tudnia kell szlovákul is — mondta faggató hangsúllyal. — Mondtam, hogy nem tudok? Attól kezdve aztán szlovákul beszélgettünk vagy öt percig. Semmiről. Semmiről és mindenről. — Ismerem a maga városát — mondta aztán elmélázva. — Evekig éltem ott. Maga a város melyik táján lakott? Megmondtam. Utca, házszám. Ojra az előbbi halk, meglepett felkiáltás. — Várjon csak... Ha az ember a liget felől... nem ts; a dóm felől vágott neki, milyen utcákon is kellett véqiqmennle? — kérdezte ártatlanul, de láttam, hogy közben feszülten figyei. Olyan szabatosan, megfontoltan válaszoltam, .minthb vizsgálóbíró előtt állnék. Felsoroltam az öszes utcát, teret, mellékutcát, útkereszteződést a ligei felöl Is, a dóm felől is. Miért ne? Volt időnk. Aztán a közös ismerősök következtek. j Akadtak azok is, bőven. Jobbról is, balról' Is. Kerszocok, szocdemek meg egészen vörösök. Szlovákok, magyarok, mindenfélék. A baloldalon hoszszabbav elidőzött, ott árnyékosabb volt a környék. — Honnan ismerem, ismerem-e személyesen is? Mióta Ismerem? Mikor beszéltem vele utoljára. Most például hol van, tudomásom szerint. Elmondtam mindent, tudomásom szerint. — Hát ez rendben lenne — mondta végül, és a félig nyitott szobaajtá felé pillantott. Ptllantgattam én is elég sűrűn, de odabent sötét volt, csend volt. Viszont már előzőleg feltűnt, hogy az asszony gyakran nézeget a szobaaftó felé. Különösen épített ház volt; a konyha túlsó szegletéből, ahova nem hatolt el a gyönge villanyégö halvány fénye, keskeny falépcső vezetett valahova fel, az ismeretlen sötétségbe. Talón a hálószobába. Mindig szerettem volna ilyen lakást. Eddig csak a filmekben láttam, de nagyon előkelőnek találtam. Konyha, ebédlő lent, az előcsarnokból széles, faragott korlátú főlépcső vezet a hálószobákba. — Mrs. Simons, szóljon, hogy a teát a szalonban szolgálták fel... Ennek a lépcsőnek nem volt faragott korlátfa, már amennyit a homályban láthattam belőle, viszont odafent, a teljes sötétségben, mintha időnként halkan megreccsentek volna a lépcsőfokok. A melegtől. A konyhában meleg volt. Melegben olykor megreccsennek a lépcsőfokok. Ahol nappal sokat járkálnak. ott éjszaka időnként megreccsennek a lépcsőfokok. A padló is. A nappali léptek nyomán. „Mama, ki járkál odakint?“ — „Ugyan kt járkálna, kis csacsim? A padló recseg. Vagy a ruhásszekrény. Aludj..." Az asszony felállt, közelebb tolla hozzám a teáskannát meg a cukortartót. (Valódi cukor volt benne, szép, fehér kristálycukor, nem cukorpótló.) _ Töltsön magttnak. Mindjárt kap kenyeret, töpörtyút. Összefutott a szájamban a nyál. Az asszony megvárta, amíg újra teletöltöm a csészémet, aztán hátat fordított nekem. De nem a tepertőén ment, a félig nyitott szobaaftó felé fordult. — Gyere ki, ftacskámi — mondta hangosan. Ettől hamarjában elszédültem. Megszédültem. Elképedtem. Elcsodálkoztam. Tepertővel kínál, most meg felszállt, hogy menjek ki vele. De hova? Csakhogy nem hozzám szólt. (Folytatjuk) тЛ D Ignác Kolčák: Fagyos éjszaka (olaj) Fotó: —vass— f,vadn vitás előtt a Magyar Területi Színház A változatosság jegyében A MATESZ szeptemberi műsorterve 4 kedd Kassa (Košice): Mielőtt a kakas megszólal 5 szerda, Kassa (Košice): Mielőtt a kakas megszólal 6. csütörtök, Kassa (Košice): Mielőtt a kakas megszólal 7 péntek. Losonc (Lučenec): Mielőtt a kakas megszólal 8. szombat. Fülek (Fiľakovo): Mielőtt a kakas megszólal 9 vasárnap, Rimaszombat (Rím Sobota): Mielőtt a kakas megszólal 12. szerda, Nagymegyer (Calovo): Mielőtt a kakas megszólal 13. csütörtök, Nagymegyer (čalovoj: Mielőtt a kakas megszólal 14 péntek, Nagymegyer (Calovo): Koldusopera 15. szombat, Ekecs (Okoő): Koldusopera 16. vasárnap, Galánta (Galante): Koldusopera 19. szerda, Zsellz (Želiezovce): A legyezó 20. csütörtök, Sládkovičovo: A legyezó 21 péntek. Csallóközcsötörtök (Štvrtok na Ostrove): A legyezó 22. szombat. Csata (Cata): A legyezó 23. vasárnap, Hodos (Vyjrany): A legyezó 26. szerda, Nagymegyer (Calovo): A legyezó 29. szombat, Muzsla (Mužla): A legyezó 30. vasárnap, Marcelháza (Marcelová): A legyező W színház a műsorváltozás jogát fönntartja) (19.00) (19.00) (19.00) (19.00) (19.00) (19.30) (19.30) (14.00) (19.30) (19.30) (19.30) (19.30) (19.30) (19.30) (19.30) (19.30) (19.30) (19.30) (19.30) Alapvető Igazság: Jó színház csak abból lesz, ha az Író, a dramaturg, a rendező és persze a játék megjelenítői, a színészek közös, egységes előadást képesek létrehozni. Közhely? Meglehet Csak éppen ritka az említett téri' ezők maradéktalan „összjátéka“ S hadd toldjam meg még egy aforizmával: Az Igazi művészet nem (csak) szórakoztat, hanem gyönyörködtet Is. A MATESZ a soron következő, 1984—1985-ös színházi évadban is az eddigi hagyományokat kívánja követni. A ma színháza akar lenni, dramaturgiai munkájával a művészi színvonal további emelésére törekszik. Jelenünk, szocialista életünk kérdéseire keresi a választ a szlnpadművészet eszközeivel. Hogy erre Igény van, bizonyítja például az elmúlt évadban színre került BukovCan-mű, a Mielőtt a kakas megszólal... sikere is, Miro Prochádzka invenciőzus, a dráma ed dig szokatlan színpadi megvalósítására Igyekvő rendezésében. Az előadás elnyerte a nyitrai (Nitra) Színházi Fesztivál legjobb dramaturgiájáért Járó dijat. Az előadás dramaturgja Tétb László volt. De Brecht Koldusoperája Is a kapitalista világrend elképesztő ellentmondásaira, viszonyaira hívta fel a nézők figyelmét. Vörösmarty Mihály Czillei és a Hunyadiak-ja, Konrád József érdemes művész rendezésében pedig az adott történelmi kor hatalmi konfliktusainak megmutatásán túl a világot feszitó ellentétek, hatalmi torzsalkodások lehetséges következményeit Is jelezte. Az elmúlt évad utolsó bemutatója, Goldoni Legyezője viszont csalódást okozott. Kár, hogy a nem egységes színészi játékstílus csupán kacagtató, de nem gyönyörködtető — előadást eredményezett. A MATESZ kassal (Košice) Thália Színpada Braginszkij—Rjzanov: A bagoly című vígjátékéval aratott nagy sikert. Amikor a fiatal Író első regényét írja, mér összes müveinek tervén dolgozik. Remélhetőleg az az aforizma vonatkoztatható Mészáros László Egy tanú idézése című, Fábry Zoltán életéröl szóló drámájára is; örvendetes, hogy a Thália kötelességének tartja a szlovákiai magyar drámairodalom kibontakozását. A színház Páskándl Géza Egy ember, aki megunta a bőrét című, Mollére Botcsinálta doktorénak müve alapján irt játékával folytatta, s végül Ján (flek A csodálatos Borbála ág című meséjével zárta az évadot. E rövid áttekintés után — a felsorolt darabok közül persze több a következő évadban Is műsoron marad — szóljunk arról, mit láthat majd a közönség az új színházi Idényben? VasziltJ Suksin Íróként, filmszínészként, rendezőként sokszor egyedülálló teljesítményt nyújtott. Fiatalon, 1974. október 2-án halt meg alig negyvenöt éves korában. A MATESZ komáromi együttese Energikus emberek című novellájának színpadi változatával kezdi az évadot. A mai környezetben játszódó mű az emberi kapcsolatokat boncolja, kiélezett, feszült/ feszes dramaturgiai helyzetekben. Az évad második bemutatója (megkockáztatom: várható csemegéje) Ä Noszty fiú esete Tóth Marival színpadi változata lesz. A dráma zenés változata kerül színre, melyet Karinthy Ferenc, Benedek András és Siklós Olga neve fémjelez. Osvald Záhradník Preludium moll-ban című színmüve lesz a komáromi társulat harmadik bemutatója. A hazai drámairodalom neves képviselőjének müve Igényes alkotó munkát feltételez. Ismét egy hazai magyar színpadi szerzőt „avat“ a színház, amikor bemutatja Finta László Lusta királyság című mesejátékát. A színház dramaturgiai célkitűzéseinek egyike az Is, hogy évente színpadra kerüljön egy-egy gyerekeknek szóló mesejáték. Reméljük, Ftnta László meséje megnyert majd a legkisebb színházlátogatók tetszését, hiszen színházunk közönségének utánpótlását éppen a mai kisdiákok alkotják. Kassal Thália Színpad Angelo Beolco- Ruzanet, az olasz commedia dell’arte előhírnökének Csapodár madárka című borsos-pikáns komédiájával lepi meg elsőként közönségét. Az előadással, amelyet Illés István rendez vendégként, ellátogatnak Komáromba és környékére Is. A Csapodár madárka Igazi színházi csemegének Ígérkezik. Ľubomír Feldek Ennivaló nagynéni című szatirikus komédiája lesz a kassai együttes másik, a vidám szórakoztató' színházat kedvelők számára készített meglepetés. Karinthy Ferencet mint írót bioznyára ismeri a hazai közönség. Gellérthegyi álmok című drámája a kortárs magyar drámairodalom egyik remeke. A kétszemélyes mű árnyaltsága, feszültséggel teli „színei“ maradandó színházi élményt Ígérnek. S végül Karel Capek Anyáját tűzte műsorára — felújításban —» a Thália. Röviden ennyi az elkövetkezendő évadra tervezett „kínálat“. A dramaturgiai terv összeállításánál a színház vezetősége figyelembe vette mindazokat az elvárásokat, amelyek a színházlátogatók sokrétűségének Igényeiből erednek, s azt a tényt, hogy az évad hazánk felszabadulásának 40. évfordulója jegyében valósul meg. A’ műsorterv összeállításában Így fontos szerepet kapott az agresszió elleni harc, az egyetemes békevágy művészt eszközökkel történő kifejezése. E törekvéseket tükrözi Karinthy és Capek művelnek színpadra állítása. Ogy véljük, az elkövetkező színházi évadban színre kerülő produkciók változatosak. Ki-kl megtalálja majd a kedvére való előadást, s reméljük, hogy igyekezetünk az előadások látc* gatottságéban Is megmutatkozik majd. A MATESZ mindkét társulatára tehát ebben az évben Is komoly munka vár, amelyhez egészséget, töretlen művészi ambíciót, a közönségnek pedig gazdag művészi élményeket, maradandó emlékű szórakozást kívánunk. Kiss Péntek József
