Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-07 / 27. szám
/ 14 SZABAD FÖLDMŰVES, 1984. Július 7« — MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZETI MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZETI MÉHÉSZET И MÉHÉSZET Július második fele és egész augusztus már a nyár második felére esik. A méhészmunkáknak ilyenkor kettős célja van: kihasználni az esetleg kínálkozé mézelést és megalapozni a jó telelést. Nézzük, milyen fontosalib tennivalók várnak reánk. ■ Általában többször okoz gondot a hordástalanság, mint a jó gyűjtés még július—augusztusban is. Ha nincs hordás, serkenteni kell, mert a méhcsalád a hordástalanságban elképesztően leromolhat. Az augusztusi népes család nemcsak a telelés szempontjából ér sokat, hanem a gyengébb őszi mézelést is ki tudja használni legalább annyira, hogy téli élelmének nagy részét behordja. Tehát hordástalanságban serkenteni és serkenteni, tekintet nélkül arra, hogy pillanatnyilag a méhcsaládok még jók, vagy már legyengültek. A serkentésnek sokféle módja ismeretes. Legáltalánosabb az 1:1, vagy 1:2 arányú cukoroldattal való naponkénti etetés, 2—3 dl-es adagokkal. A sűrűbb szörp hatásosabb, amit még a mennyiség emelése javíthat. Akik méhészetüktől távol vannak, a serkentést legtöbbször elhagyják. Pedig az ilyen méhészetben is megoldható. Végezhető hetenként nagy adagokban vagy szilárd eleséggel. A kristálycukrot a fészek, rakodó kaptárban a mézkamra kereteire fektetett bőrlemezre önthetjük. Első nap kissé meg kell locsolni vízzel. Népes családnak 2 kg-ot számíthatunk egy hétre. Ennyit fel tudnak dolgozni. Híg eleséggel csak napnyugtakor etessünk, a szilárd eleség rablást nem okoz. A nyári serkentés is csak akkor hozza meg a kívánt eredményt, ha a családnak 4—5 kg élelemkészlete van. Ш Kedvezőbb a helyzet, amikor a nyár második felében hordás van, az anyák lendületesen Hasítanak. Ilyenkor a legfőbb tennivalónk, hogy helyet adjunk a begyűlő nektárnak és* a még mindig tartó fiasításnak. Népes családnak legalább 15 nagy Boczonádi-keretnyi kaptárrészt kell adnunk, hogy a népesedés és a méz helyes arányban lehessen. A 12 lépre szorított népes család sem az egyik, sem a másik kívánalomnak megfelelni nem tud. Rendszerint a fiasítás szenved hátrányt, ami a család őszi legyengüléséhez vezet. Ha már két családdal méhészkedünk a nagy Boczonádi-kaptárban, legalább az egyiket iparkodjunk népesen betelelni a másik rovására. Helyesebb úton járunk, mintha két gyengét teleltetünk be. Jó gyűjtéskor gyakran az olyan család is megszorul, melynek terjeszkedéséhez a helyet megadtuk. A nyár második felében a méhek minden begyülő nektárt a fészkekbe igyekeznek elhelyezni. Körülbástyázzák a fészket tele mézes keretekkel, s az anya nem talál helyet a petézéshez. Különösen fekvő kaptárokban fenyeget ez a veszély.'Tegyünk tehát üres lépet a megszorult család fészkébe. Júliusban még műlépet is adhatunk, később az rajzásra készülő vagy már lerajzolt család érett bölcsőinek, vagy terméketlen anyáinak a felhasználása különösen kívánatos ott, ahol ugyancsak kevés; ismeretlen korú öreg anya került leváltásra. Mindenesetre ügyeljünk -arra, hogy ezek az anyák jó családból származzanak. Helyes tehát, ha még nem dobjuk sutba a pároztatókat, mindig akadhat egyegy jó bölcső. A bölcsős család több részre osztásával is szaporíthatjuk az idei anyák számát. Az új anyákat jelöljük meg. A festéküzletekben kapható dukkólakk alkalmas erre a célra. Ha besűrűsödött, acetonnal vagy Nemcsak a méhészek nevelését szolgálja щ Ч ч- -Nyári tennivalók a méhészetben építtetést már ng erőltessük. Rendszerint hibásan, félig-meddig épülnek ki a lépek, és ide-oda helyezésük közben tönkre is mennek. A fészek tűzdelése mellett legyen gondunk arra is, hogy a hibás vagy öreg lépek már most kerüljenek ki a fészekből. Tegyük a fészek szélére, ahonnan a fiasítás kikelése után végleg eltávolíthatók. Egyébként a fészket hagyjuk érintetlenül. Ne bolygassuk és ne cserélgessük ok nélkül a telelőfészek jó lépjeit azzal, hogy a kisajtolt mézet majd cukorral pótoljuk. Legyen meg a telelő méhcsaládban a helyes arány a méz- és a virágporkészlet között is. ■ Minden méhcsaládot a nyár folyamán legalább 3—4 hetenként tanácsos tüzetesebben is megnézni. Milyen hibák adódhatnak? Rosszul petéző anya. Leváltással iparkodnunk kell, hogy a család őszre legalább népességben behozhassa még a lemaradást. A késő őszig megtűrt gyenge anyák elnéptelenítik a családot. A jó anyához megfelelő népesség kell, hogy munkabírását majd tavasszal kifejthesse. < Július második felére az anyanevelés már megtörtént vagy folyamatban van. Még nem éppen késő az anyanevelés megkezdése sem, különösen, ha a gyűjtés következtében a méhcsaládokban eleven a rajzási ösztön. Ne hanyagoljuk el az anyák mentését sem. Egy-egy csöndesen anyát váltó, acetonpótlóval hígítható. Szaga erős. A festés után csak 5—6 perc múlva adjuk vissza a családnak az anyát, óvatosan engedve és rövid ideig szemmel tartva. Ha támadják, kirágós zárkában vagy mézes vízbe mártva adjuk vissza. Nagyobb méhészetekben gyakori hiba az anyátlanság vagy éjipen áláhyaság. Nagyobb számú előfordulása általában arra vall, hogy a méhész ugyancsak keveset nyitogatJa a kaptárakat. Különösen a mesterséges rajokban vagy anyásítás után tanácsos a párzásról vagy az anya elfogadásáról meggyőződnünk. Az anyásítás sikerét főképp a család hangulata szabja meg. A „biztos anyásítást módokat“ is kellő elővigyázattal alkalmazzuk. ■ A nyár folyamán igyekezzünk a rajokat telelőképes családokká fejleszteni. Ha nincs elegendő élelmük, azt mielőbb pótoljuk. Törekedjünk arra, hogy új család telelőfürtje legalább 4—5 léputcányi legyen. Csak az ilyennek vesszük hasznát a jövő tavasszal. Az egy-két léputcányi telelő népre zsugorodott anyatartalékolónak sqk értelme nincs. Az anya átmentésén kívül más segítséget nem ad. ■ Nyári gondjaink közé sorolható még a rablás. Felléphet anélkül, hogy előidéztük volna. Különösen olyan méhészetben, ahol sok az anyátlan, álanyás és gyenge család. Ezért is szemmel kell tartani a méhcsaládokat a nyár folyamán is. —M.— Jó tanácsok kezdőknek A HERÉKRŐL A méhészeti szakirodaiam általában szűkszavúan kezeli ezt a témát, pedig a herék jelenléte a kaptárban éppen olyan fontos, mint az anyáé vagy a dolgozó méheké. Fel kell figyelnünk a herékre, mert amióta megjelent a nagy ázsiai atka, az kakukk-módra nagy előszeretettel a heresejtekben szaporít, élősködik. Mint ismeretes, az anya kétféle petét rak: a megtermékenyített petéből nőstény (munkás), a meg nem termékenyítettből pedig hím (here) lesz. A herének tehát csak anyja és nagyapja van, apja nincs. Ezt a jelenséget — hogy a meg nem termékenyített petéből is élőlény fejlődik, — nevezzük szűznemzésnek, mely egyedül a méhek sajátossága. A here a munkás méheknél nagyobb, zömökebb. a potroha nem hegyes, hanem széles és tompán végződik (fiatal korában pamacsos). Az anya és a munkás fején a szemek egymástól távol vannak, míg a here fején összeérnek. Súlya a munkás méhek kétszerese, eléri a 340 mg-ot. A kiépített lépekben a heresejtek nagyobbak, mint a munkás sejtek; ezért 1 dm1 lépfelületen 520—530 heresejt található csupán, míg ugyanazon a felületen 800—830 munkás sejtet számlálhatunk meg. Kifejlődési időtartama is nagyobb: a dolgozó méh 21 napra, a here pedig 24-re kel ki. Rendszerint kb. G—6 hétig él. Feladata a párosndás. A méhcsaládban ősztől tavászig csak nagyon ritkán található. A kaptárban csoportosan élnek, általában a szélső lépeken tanyáznak, ahol hígabb a méz. A fiatal here fogyasztása óránként 1 mg méz. Ahogy közeledik azonban az ősz, amikor a hordási lehetőség csökken, a család kiéhezteti, előzi őket. Ha igen sok a here (általában néhány százra szorítkozik) valami rendellensség van a családban: vagy igen sok a heresejtes lép a fészekben (ezeket akkor ki kell cserélni, majd kiolvasztani), vagy pedig kiöregedett az anya, s elveszítette termékenységét, és csak herepetét képes tojni (ilyenkor a méhész anyát cserél). A herék biztosítják az anyák bepárzását. Az a tény, hogy nagy távolságra is el tudnak repülni (8—10 km-re), lehetővé teszi az állomány felfrissítését, a vérfertőzés kiküszöbölését (azaz: ugyanabból a családból származó egyedek párzását). A párzó hím életét veszti: párzószerve az atfya testében marad, és a magasból holtan Kuli alá. Az anyával való egyesülés a magasban (tíz méteren felül), repülés közben történik. Az anya 11—14 herével is párzik — egész életére, tehát egy alkalommal. De a „nászűtról“ magával hozott a magtarisznyában elraktározott megtermékenyítő mag (csírasejt) hosszú ideig elegendő a peték megtermékenyítésére. Miként az állattenyésztés más ágazataiban, a méhészetben is gondot kell fordítanunk a tenyészegyedek (anya, here) nevelésére. Hogy párzás után a here elhull és az anya, viszi tovább a család életét, ebből nem szabad arra következtetnünk, hogy a termelés növelésében a here jelentő1 sége kisebb. A here és az anya egyaránt közreműködik a következő nemzedék jó vagy rossz tulajdonságainak a kialakításában. Tehát vigyáznunk kell arra, hogy mind az anyák, mind a herék a legtermékenyebb családokból származzanak. A nagy méhészetekben — amelyekben anyaneveléssel foglalkoznak — a heretenyésztés épp olyan fontos, mint az anyanevelés. Mert a jó tulajdonságokkal bíró családban nevelt herék képesek 50—60 anya bepárzására. A heretenyésztés a gyümölcsfák virágzásakor kezdődik — az anyanevelés időszaka előtt. Ha nincsen kiépített heresejtes lépünk, akkor a fészekbe epíttetőkeretet helyezünk, a családot etetjük; rövid idő alatt a méhek kiépítik a keretet, és az anya herefiasítással tölti meg azt. Hugy viszonylagos bizonyosságot nyerjünk arról, hogy az anyák az így tenyésztett herékkel párzanak, a többi családban megakadályozzuk a herenevelést. A fészekbe csak dolgozósejíes Iépeket teszünk, az esetleges herefiasításta időként eltávolítjuk, mindaddig lefedelezzük, amíg az anyák be nem pároztak. Ezzel a módszerrel nem sikerül ugyan tökéletesen ellenőriznünk a bepárzást, de munkánk eredményességét a következő év termelése igazolni fogja. Kisebb méhészetekben nagyon fontos, hogy időnként gondoskodjunk a méhállomány feljavításáról. A szaporítást — megfigyeléseink és nyilvántartásunk alapján — a legjobb családokból kell végeznünk. Jó tulajdonságokkal rendelkező, ellenőrzött családokat vásárolunk vagy más méhészetekben bepárzolt anyákat vásárolva cseréljük le az idős anyákat. Csak így biztosíthatjuk méhállományunk felfrissítését, csakis így tudjuk elkerülni a korcsosodást. (—) Keszőce Imre, a telep vezetője gyakran ellenőrzi a növényzet ^ egészségi állapotát Az SZMSZ KB szenckirályfai (Králové pri Senci) oktató központja több mint 10 hektáros telephelyet foglat el. A telepítés stílusos épületét még 1932-hen készítették, s egy szerény tábla arról tájékoztatja a látogatót, hogy ezt az építményt Stefan Závodníknak, a szervezet első elnökének az emlékére emelték. A telephely szabadban létesített im-pozáns méhészeti múzeumának egyes tárgyai a hajdani méhészkedésre emlékeztetnek. A múzeumot a nagyközönség számára 1972-ben nyitották meg. A rendkívül értékes kaptárakat, szalmakasokat és egyéb korabeli méhészeti eszközöket és tárgyakat az ország különböző körzeteiből gyűjtötték össze, hogy megőrizzék az utókornak. Sok-sok szlovákiai méhész társadalmi munkával is hozzájárult a méhészeti múzeum létesítéséhez. Viliinger Viktor a žilinai járás Varin községéből a múzeum részére egy különös kaptárt készített, s ezt „Boszorkánymester“ elnevezéssel helyezte el a telepen. A múzeum .további érdekessége egy hordóból átalakítót méhitató, amely sok évvel ezelőtt Ludmila Podjavorinská, a ismert szlovák írónő tulajdona volt. Az egyik legértékesebb, még 1732-ben készített négyrészes kaptárt Žilina környékéről egy hajdani nagybirtokról szerezték be a múzeum részére. A telep vezetője, Keszőczo Imre mindent megtesz azért, hogy rend legyen és jő eredményeket érjenek el. Néhányan dolgoznak a telepen, ám sok mindent termelnek a kertben. Rendszerint kedvező termést érnek el, az alma-, a kajszi-, a barack-, a szilva-, a körte- és a többi fán. Természetesen kaprot, virágot és egyebeket is termelnek. Szaporítanak természetesen mézelő fákat, cserjéket és más növényeket is Szlovákia méhészei részére. Kecskefűzből például 17 félét szaporítanak és kínálnak a megrendelőknek. A legtöbb mézelő fát és cserjét rendszerint a nemzeti bizottságok megrendelésére szállítják. A telepnek méhállománya is van. Százhúsz családot gondoznak, s évi átlagban — családonként — 15—17 kiló mézet szállítanak a galántai MEDOSHOZ. Pempőből évente 300— 500 dkg-ot értékesítenek a hlohovecí SLOVAKOFARMA vállalatnál. A szabadtéri дшгеит tárgyalt évente átfestik, s arról is gondoskodnak, hogy a készletet további különlegességekkel egészítsék ki. A látogatók így az állandóan nyitvatartott szabadtéri múzeumban mindig találhatnak újat, tanulságosat. KRAJCSOVICS FERDINAND Xv.v .' • A szabadtéri méhészeti múzeum egyik érdekes kaptára a „Boszorkánymester“ Fotót K. F. ■ Porhanyós mézes sütemény. Negyed kg lisztet negyed kg vajjal (fele lehet zsír is) elmorzsolunk, és egy egész tojással, 4 kanál sűrű tejföllel, egy citrom levével és héjával, pici sóval és 8 dkg meleg mézzel összegyúrjuk. fele tésztát kinyújtjuk, tepsibe tesszük és ritkán megszurkáljuk, majd félig megsütjük. Megdaráíunk 2 dkg diót, 6 dkg melegített mézbe szórjuk, kihűlése után egy csomag törött fahéjjal- és 2—3 tojással elkeverjük. A félig sült tésztát édes lekvárral megkenjük, majd tetejére kenjük a diós keveréket. A fele nyers tésztával berácsozzuk és lassan újra megsütjük. Fölszeleteljük, majd vaníliás cukorral meghintjük. ■ Öntött puha mézeskalács. 70 dkg lisztet összekeverünk 14 dkg, cukorban átfőzött, fejtett cseresznyével, meggyel, mazsolával, majd 14 dkg darált dióval és egy citrom reszelt héjával, 50 dkg méze^ 25 dkg cukorral és 9 dkg vajjal felforralunk, langyosra hűtve hozzáöntjük a keverékhez, majd hozzá adunk egy evőkanál vízben feloldott 1,5 dkg hamuzsírt. Ha egészen kihűlt a tészta egyenként belekavarunk 5 egész tojást, és fakanállal jól kikeverjük. Fagyos zsírral, vajjal kikent és lisztezett tepsibe öntjük, mintegy két ujjnyi vastagon. Bemelegített sütőben lassan sütjük. Kihűlése után szeleteljük. Й © A méhraj befogása Fotő: Farkas Ottő »Ж* -г-' : ' fb. ,. ,
