Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-25 / 34. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 1984. augusztus 25. VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • Napjainkban csaknem 300 emlős és több mint 100 madár szerepel a kipusztulófélben levő 1 fajuk listáján. Közéjük tartozik az egykor szebb napokat megért túzok is. Sajnos a megváltozott életkörülmények, a mezőgazdaság gépesítése és a vegyszerek zavaró hatása miatt ugyancsak megcsappant a túzokállomány. Európában alig több, mint 7000 darab található, kisebb állománya hazánkban is fellelhető. Megmentésére létesült a Csallóközaranyusi (Zlatná na Ostrove) Országos Tájvédelmi Körzet, amely Ekel (Okoličná na Ostrove), Nagykeszi (Veľké Kosihy), Lér, Nemesócsa (Zemianska Oléa), Megyercs ICalovec) és Gúta (Kolárovo) határát érintve mintegy 8—9 ezer hektár mezőgazdaságilag művelt területre tér jed ki. Vadszámlálásuk szerint a körzetben 40 darabot számláló törzsállomány tartózkodik állandó jelleggel. Zárttéri tenyésztését a jövőben két telep fogja biztosítani. Az egyik Štúrova mellett, a másik pedig Megyercs és Kráfka határában épül. Fő céljuk a géntartalékot képező törzsállomány fenntartása és az ebből származó szaporulat visszavadítása lesz. A túzok jellegzetességeiről, s életmódjáról Bogdány Tibor, a tájvédelmi körzet vadőre tájékoztatott bennünket. A túzok a tágas, nagy rónaságokat kedveli, amelyeken a növényzet olyan magas, hogy viszonylag jól elrejti, de sétálgatás közben kiláthat belőle. Pulykához hasonló méretű, de nála sokkal kecsesebb madár. A kifejlett kakasok magassága elérheti az 1 métert is. Bár repülni is tud, ennek ellenére jellegzetes futómadár, akárcsak az afrikai strucc, innen kapta az európai strucc elnevezést is. Lassan sétálgatva keresi táplálékát, amely életkorának és az évszakoknak megfelelően változik. A kikelt fiókák egy ideig csak rovarokkal táplálkoznak, később fokozatosan térnek rá a növényi eredetű táplálék fogyasztására. A közép-európai túzok elsősorban növényevő. Kultúrnövények — köles, gabonafélék, kukorica, repce, napraforgó, lucerna, lóhere — magvait és leveleit, valamint sok gyomnövény magvait és leveleit fogyasztja. Állati eredetű tápláléka földigilisztából, meztelen csigából, szöcskéből, lótetűböl. hangyákból, tücsökből stb. áll, de olykor a nyűlfiókát és az egeret is elkapja. Erős csőre van. Zsák alakú gyomra jól tágul, ezért nagy mennyiségű táplálék felvételére képes. Az év nagy részét kisehb-nagyobb csapatokban tölti, majd a nyári és őszi hónapokban a kakasuk és a tojók elkülönülnek egymástól. A tél mostoha időjárása ismét összehozza őket, egy-egy védettebb területre. Tavasszal — április-májusban — jellegzetes, csodálatos látványt nyújtó eseményt jelent az úgynevezett dürgés. amikor a kakasok tollaikat felborzolják, nyakukat felfújják, szárnyukat kifordítják. Ez a párosodás időszaka. A tájvédelmi körzetben a túzok egy-három tojást rak a fészkébe, arnely külalakjánál fogva alig nevezhető fészeknek. Kis mélyedés csupán, amelyet lábaival kapar ki, de nem béleli ki sem fűvel, sem tollal. Az egyes fészkek között az 500 métert is elérheti a távolság, de valamennyi beleesik a csapat 5—6 kilométer átmérőjű kör alakú mozgáskörzetébe. A kakasok a költésben és a kikelt csibék nevelésében nem vesznek részt. Négyhónapos korukban a felserdült csibék anyjukkal együtt csatlakoznak a csapathoz. Szaporodásbiológiája még ma sem tisztázott tökéletesen. Szakemberek sokat vitáznak azon,, hogy „egynejű“ vagy „többnejű“ állat-e. Tény, hogy 1:1 ivararány esetében sem szakadoznak párokra, hanem laza csoportokban élnek. Van olyan kakas, amelyik csak egyetlen tojót termékenyít meg, és van, amelyik többet is. Hazánkban a túzok teljes védelemben részesül, s a madárszámlálási adatok szerint törzsállománya az utóbbi években nem mutat csökkenő tendenciát. Ezek jelentős eredmények, de a szaporodás még nem elegendő a faj fennmaradásához, mert bár az utóbbi idők telei nem pusztították az állományt, a járványok sem tizedelték meg. de bármikor felléphetnek kedvezőtlen természeti jelenségek. A túzok életformájának jellegzetessége a térigény. Ha nincs elég területe, akkor a legnyugodtabb tápanyagban gazdag területen sem szaporodik el. A belterjes mezőgazdaság közvetlenül nem okozza a túzok pusztulását, de a velejáró zaklatásokat, a fészekalja és a fiókák rendszeres elpusztítását már nem tudja elviselni az állomány. Súlyosbítja a gondot, hogy a túzok rendkívüli módon ragaszkodik eredeti élőhelyéhez, s ott a végtelenségig kitart. Terjedelmes- gabona- vagy lucernatáblákba rakja fészkét, ahol a vegyszerezés, illetve az aratás veszélyezteti a tojásokat és a szaporulatot, annál is inkább mert a túzok költésidejével egybeesik a szálas takarmányok első kaszálásának időszaka. A kíméletlen zajgatás és háborgatás következtében útra kel. s a Duna felett kisebb csapatokban a szomszédos MagyarTóth Péter, a közelmúltban nyugállományba vonult vadőr sokat tett a túzok fajfenntartása érdekében Fotó: ČSTK ország területére költözik. Megfigyelések szerint ez az átrepülési folyamat a két ország között ingajárathoz hasonló. Zsugorodnak földünkön azok a területek, ahol a természet a maga érintetlenségében fennmaradt. A technika elkerülhetetlen fejlődése, az iparosodás és a mezőgazdasági termelés intenzívebbé válása, a közlekedési útvonalak sűrűsödése, a mocsarak lecsapolása, az dsgyepek feltörése kétségtelenül nem kedvez a természet háborítatlanságának, bár senki sem vitathatja ezek feltétlen hasznát bz emberiség számára. Az ember kötelessége, hogy alkalmazza a technikát, de egyszersmind védenie is kell a természetet, különösen annak legérzékenyebb élőlényeit. Hazánkra ilyen szempontból — nemzetközi mé- Tetekben is — nagy feladatok várnak, köztük ismert síkvidéki madarunk, a túzok megmentése. A szaporodás megoldása a túzok védelmének legfőbb részét képezi. Ugyanis hiába élvezi a felnőtt madár a legnagyobb védelmet, a teljes vadászati tilalmat, ha amúgy is kis számú fiókái elpusztulnak. Kézenfekvő megoldás a zárttéri tenyésztés, ami önmagában nem is lenne túl nagy probléma, amint ez már több vadfajnál bebizonyosodott. A túzoknál azonban a helyzet sukkal bonyolultabb. Az emberhez szokott fiókák később nem találják helyüket a szabad természetben, nem „vadulnak“ vissza. Az aranyosi védett területen kísérleti telepek létesülnek, amelyek lehetőséget nyújtanak a zárttéri nevelés, a szaporítás, és a visszavadítás tanulmányozására. Innen már csak a túzok szaporulását engedik vissza a szabad természetbe. A szakemberek szerint — ha a visszavadítást gyakorlatilag is sikerül megoldani — a fajfenntartás megoldhatóvá válik. CSIBA LÄSZLÖ • HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT Ф Napjainkban a süllőzések számos módszere ismeretes. A süllőzósnél is, mint egyéb halak horgászatánál, fontos a horgászat módszereinek megválasztása, valamint a megfelelő készség összeállítása. Ezeket a szempontokat mindig csak a helyszínen tudjuk mérlegelni, még ismert vízen is, mivel sem az Időjárási tényezők, sem a vízviszonyok nem állandóak, naponként, sok esetben óránként vagy még rövidebb Időszakonként változnak. Ezeknek a figyelemmel kisérése igen fontos az eredményes süllőzés szempontjából. A süllő, a legtöbb halhoz hasonlóan, váltogatja étrendjét. Egyes esetekben csak élő csalihalra, máskor csak halszeletre vagy gilisztára, sőt mostanában egyre sűrűbben kukoricára is rárabol. Mi horgászok eleve hátránnyal indulunk a sülökkel való párharca, mert a horgászat kezdetekor még nem tudjuk, hogy a süllőket milyen csalival tudjuk a legeredményesebben kapásra ingerelni. AZ EDDIGI MÓDSZEREK HATÄLYA Napjainkban a süllőt már a legtöbb horgászvízben megtaláljuk, legyen az álló- vagy folyóvíz. Horgászata az adott viszonyoktól függően történhet: partról, csónakról, úszós, tapogatós vagy fenekező módszerekkel. , Az úszós és fenekező módszer hátránya. hogy csak viszonylag kis területen tudjuk a csalihalat a süllőknek felkínálni. A fenekező készség bevetésénél a csalihal általában ott marad, ahova azt az ólom segítségével juttattuk. Amennyiben a felkínált csalihal közvetlen közelében süllő nincs, egy bizonyos Idő után készségünket ki kell vennünk és újabb helyre dob ni, ahol esetleg a süllő észreveszi. Amennyiben megfelelő nagyságú és minőségű csallhel áll rendelkező sünkre, ezeket válogatva Is elérhe tünk eredményt. Sajnos egy bizonyos Tanuljunk meg süllőzni - baiingolyóval módszerét. Ezután már viszonylag rövid idő alatt kialakult a balingolyós fenekező süllőzö felszerelés, amelyet az alábbiak szerint készíthetünk el és alkalmazhatunk. A SZERELÉK ÉS ALKALMAZÄSA A balingolyőt ketté vesszük, a víz sodrának megfelelő súlyú ólomsörétet helyezünk bele, mad összeszereljük és forgókapoccsal a zsinór végére erősítjük. Az alsó horgot élőkén a balingolyő fölé 50 cm-re, a felsőt az alsó horogtól 60 cm-re, külön élőkére kötjük fel. Mindkét élőkére forgókapcsot szerelünk. Általában közepes vagy lassú vízben ott célszerű csónakból vagy kőhányásokról alkalmazni, ahol a víz megfelelően áramlik. Csónakból való horgászatnál mindig a folyás irányában lefelé dobjuk be készségünket, lehtőleg olyan helyre, ahol a balingolyó nem akad el a mederfenéken. Alkalmazhatjuk tartás előtt és mögött is. Tapasztalataink alapján hajnalban a tartás előtt, este pedig a tartás mögött ajánlatos a módszert alkalmazni. A halszelettel csalizott készségünket úgy dobjuk be, hogy az tőlünk balra essen a kijelölt helyre, Így a balingolyó a bot végétől körívben sodródik a mederfenéken és szinte megkeresi a környéken levő süllőket anélkül, hogy felszerelésünket többszörösen-ki-be kéne vennünk. A balingolyóhoz közelebb levő halszelet közvetlen a meder felett lebegve halad, míg a felső halszelet az alsó vízréteg és a meder felett mozog előre. Így elérhetjük, hogy mind a mederfenékert levő, mind a medertől felfelé rabolni készülő süllő a felkínált mozgó halszeletre ráraboljon. H. Ä. Horgászik a család ... Fotó: — ita— MOZGATOTT HALSZELETTEL A halszelettel való horgászat nagy hátránya az élőhalassal szemben, hogy a csali nem mozog. Amikor a víz állt, halszelettel nem volt süllőkapásom. Amikorra a víz elkezdett folyni, rövid időn belül egymás ulán jelentkeztek a kapások. Kipróbáltam azt a módszert, melynél az ólomsúlylyal ellátott fenekező készségem a tartás mellett a folyási Irányba túldobtam és lassan magam felé vontattam. Így elértem, hogy a halszelettel csalizott horgom 15—20 métert ngysíkban felém mozgott. A kísérlet meglepő volt, általában minden harmadik-ötödik dobásnál volt kapásom. Megjegyezni kívánom, hogy ez a módszer sem volt a legmegfelelőbb, mert a halszeletet a tartás előtt nem tudtam keresztben mozgatni. Mivel általában a folyási iránynak megfelelően idő után a kishalak elfáradnak, és nem hívják fel magukra a süllők figyelmét, pedig a süllők a legszívesebben az élő kishalra rabolnak rá (ezeknek bizonyos mozgást enged a horogelöke). Csallhalaínk általában nem a legideálisabbak, vagy nagyok, vagy kicsik, nagy csalihalakkal igen sok esetben előfordul, hogy azokat kettéharapva a süllő leakad a horogról, míg a kisméretű csalihalakat a fürge sügérek rendre elrabolják a süllők elől. Az eddigi tapasztalataim alapján a legeredményesebb süllőcsalinak a halszelet bizonyult: a bevágások hatvan-hetven százaléka ült és a süllőket meg tudtam szákolni. Emellett a halszeleteknek igen nagy előnyük, hogy azokat egy kis előrelátással egész évre biztosítani tudjuk magunknak. „lefelé“ horgásztunk, a legkülönbözőbb alakú és súlyú ólmokkal kísérleteztem. A halszeletet úgy akartam félkörben a csónak körül mozgatni, hogy közben készségemet ne kelljen kiemelni. A megoldást végül is a véletlen adta meg. Süllőtartásom előtt balinrab-' lást észleltem. Süllőző botomra balingolyós szereléket állítottam össze qs gyorsan a rablás közelébe dobtam. Ekkor a víz enyhén folyt lefelé. Egy kis idő múlva, meglepetten vettem észre, hogy a balingolyó megindult a csónak bal oldalától a jobb oldala felé, majd lassan süllyedni kezdett. Először kapásra gondoltam, de a bevágás után meglepetve vettem észre, hogy kishalam érintetlen. A balingolyőt .tüzetesen átvizsgálva pgy kis repedést találtam, amin keresztül víz szivárgott bele. A repedést kitágítottam, az élő kishalat halszeletre cseréltem, majd a készséget bedobtam a csónaktól balra a süllőtartás elé. A balingolyó enyhén süllyedni kezdett, majd elmerült és lassan köríven (legyezőszerűen) megindult a csónak előtt. Mozgását hirtelen a rávágás állította meg. A bevágás pillanatában arra gondoltam, hogy vízközt rabolt rá a balin és csak a hal felbukkanásakor láttam, hogy termetes fogas van a horgon. A továbbiakban a mozgó csalira a körív különböző pontjain egy fél óra alatt hat kapásom volt. Megtaláltam a görgetős balingolyós fenekező horgászat
