Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-25 / 34. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 11 1984. augusztus 28. Az üzem piros-fehér sorompója felnyitódott, s a tehergépkocsik már csak a liszt tárolására szolgáló hatalmas tartályok mellett álltak meg. A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Péküzembe a malomipari tröszt dolgozói már idei búzából őrölt lisztet szállítanak. Nagy Józsefnek, a kenyérgyár igazgatójának asztalán szinte állandóan cseng a telefon. Elnézést kér, majd a hívást követően kifejti: — Rendszerint az áru* szállítással kapcsolatos ügyeket intézzük. A belső telefonvonalat nem nagyon használjuk, mivel általában a helyszínen oldjuk meg a felmerülő problémákat. Négy éve irányítom a kollektíva munkáját, s eddig többnyire sikerült közösen megoldanunk a termeléssel kapcsolatos nehézségeket. , ■ Az idősebb pékekkel és a szállítókkal beszélgetve megfigyeltem, hogy az új liszt érkezése valóságos ünnepi esemény számukra. — Igen, mert a liszttel dolgozó mesterembereknek ez valóban nagy eseményt jelent, ilyenkor visszapillantanak, mérlegelnek, röviden: összegezik az eltelt idény eseményeit. ■ Bizonyára ismerős a mondás, hogy rossz lisztből a jó pék sem süt jó kenyeret. Milyen a liszt minősége? — Természetesen nem állíthatom, hogy a minőséggel egyáltalán nincsenek problémáink. A malmok korszerű raktárai ma már olyan szellőztető berendezésekkel felszereltek, melyek segítségével a sütőipari alapanyag hosszabb ideig megőrzi a minőségét, s nem veszít értékéből. Az új lisztet három hétig „pihentetjük“, ugyanis csak ezután kerülhet sor felhasználására. Az üzemben is vannak korszerű raktáraink, amelyekben 450 tonna lisztet tudunk jó körülmények között távolni, s ebből naponta 25 tonnát használunk fel. Az új búzából őrölt liszt minőségét, sikértartalmát jelenleg laboratóriumainkban vizsgáljuk, s az osztályozott, kiváló minőségű alapanyagból készítjük a péksüteményeket. Az eddigi eredmények szerint elégedettek vagyunk a minőségi mutatókkal. Bárcsak ilyen lisztet kapnánk egész évben! ■ A fogyasztók elég gyakran panaszkodnak, hogy általában a sütőipari termékek minőségi szintje nem egyenletes. — Nálunk is előfordul, hogy a vevők panaszukkal hozzánk fordulnak. Ha a bírálat helyes, és a hibát mi követtük el, azonnal intézkedünk. Aki azonban legalább egy kicsit is ismeri egy nagyobb péküzem dolgozóinak munkáját, az tudja, hogy mekkora teher, hárul dolgozóinkra. Üzemünkben szinte elképzelhetetlen a lazítás, mivel az egész járást naponta friss kenyérrel, illetve péksüteménnyel kell ellátnunk. Ezt viszont csak éjszakai műszakokat is vállaló, becsületesen dolgozó szakemberekkel tudjuk teljesíteni. ■ Milyen jellegű reklamációk érkeznek? — Az üzem dolgozóit dicséri, hogy viszonylag kevés panasz érkezik a cimünkrp. Előfordult azonban már olyan eset is, hogy az egyik dagasztókatlanunk nem volt jól kitisztítva, így a Jjarna tészta összekeveredett a fehér kenyér alapanyagával. A gyors termékváltás okozta, hogy barnafoltos fehér kenyér került néhány vásárló asztalára. Az iméntihez hasonló eset szerencsére, csak ritkán adódik. Az üzemi ellenőrzés szakemberei jól végzik feladataikat, valamennyi termékünk rendszeres ellenőrzése azonban gyakorlatilag lehetetlen. Ezért a Jednota, valamint a Zdroj kirendeltségeivel olyan megállapodást kötöttünk, hogy a gyengébb minőségű termékeket, például a formátlan, lapos kenyereket, visszaküldik üzemünkbe. Így tehát az adminisztratív buktatókat elkerülve a mulasztást követően azonnal visszajelzést kapunk. ■ Hogyan kell jó, ízletes kenyeret készíteni? — kérdeztem Pongrácz Lajos péket, aki már több mint három évtizede naponta süti sok ember mindennapi kenyerét. — Inkább azzal kezdeném, hogyan nem lehet jó kenyeret sütni. Az biztos, hogy papírból, receptek alapján ezt nem lehet megtanulni. Vidékünkön például nem szeretik a savanyú ízű kenyeret, inkább a fehéret vásárolják. Évtizedes szokások következménye, hogy bár a barna kenyerünk fs ízletes, fogyasztása pedig egészségügyi szempontból megfelelőbb, mégis a fehérnél maradnak. ■ Beszélgetésünkbe Nagy Lőrino igazgatóhelyettes is bekapcsolódott, aki szinte mindent tud a kenyérről, amit egy kiváló mesternek tudnia kell. Fiatal kora óta végigjárta a szakma valamennyi létrafokát. Dolgozott a gabőíkovói pékségben, majd annak vezetőjévé nevezték ki. Amikor pedig nyolc évvel ezelőtt megkezdte működését az itteni kenyérgyár, 6 lett a termelés vezetője. Gazdag tapasztalatai lehetővé teszik, hogy összehasonlítsa egy kisebb péküzem, valamipt egy kenyérgyár feladatait. — A kisebb üzemekben sütött kenyeret a fogyasztók sokszor dicsérik. Én is dolgoztam egykemencés kispékségben, tudom, hogy ott több idő van a kovász kelbsztésére, mint másutt, s a napi 400 kenyeret a pék szinte még a szemével is formálja. A kenyérgyárban más a helyzet. Gyárunk üzembe helyezésekor például sok probléma adódott, amelyeket fokozatosan sikerült kiküszöbölni. Ma már állíthatom, hogy itt Is jó kenyeret sütünk, pedig naponta átlagosan 13 ezer kenyeret, 75 ezer kiflit és 26 féle pékipari terméket készítünk. ■ Amikor a járásban kenyérügyben érdeklődtem, kiderült, hogy a kispékségek és az önök nagyüzemének áruszállítása nem koordinált. — Sajnos ez így igaz, s valóban sok fejtörést okoz. Az üzletek között ugyan már rendeztük, hogy ki hová szállít, ám ha valahová nem érkezik kenyér — történetesen a kisüzemek hibájából — akkor rendszerint minket szidnak. Ilyenkor még az ínyenceknek is mindegy „ki kenyerét“ eszik. ■ Az előzőek juttatták eszembe a következő kérdést,, amelyet Czödör Mihályhoz, a karbantartók vezetőjéhez intéztem: Fennáll-e annak veszélye, hogy a nagyüzem több napig leáll? — Ez' csak olyan szélsőséges esetekben lehetséges, amikor a műszaki hibát hiánycikknek számító pótalkatrész meghibásodása okozza. Ilyenkor mindent megteszünk, hogy rövid kiesés után újra termelhessünk. Nagy Lőrinccel a tágas üzemcsarnokban folytatjuk utunkat, Az automata gépsor szalagjáról százával hullanak a ládába kemencéből érkező cipók. A friss, kenyeret szállító járművezetők is nagyban hozzájárulnak a fogyasztók elégedettségéhez. Hétköznap és ünnepnap, éjjel-nappal hordják még a járáson túlra is az üzem termékeit. A gépkocsivezetők közül Almássy Gyula a somorjai (Šamorín), Szolgai Sándor az eperjesi (Jahodná) körzetbe, Both. Imre pedig a dunaszerdahelyi üzletekbe szállít naponta friss árut. Az üzem öt szocialista brigádja példásan teljesíti vállalt kötelezetfségeit, tájékoztatnak a vezetők. A réteskészítő géphez érve az igazgatóhelyettes megjegyezte- Szlovákiában mi vagyunk a' rétestészta egyetlen nagyüzemi gyártói. Nagy iránta a kereslet, ezért még Csehországba is szállítjuk. A csarnokban az üzem igazgatója a kalácsok minőségét ellenőrzi, szemügyre veszi a csomagolást. — Nem Ügyes asszonykezek segítik a kenyérformázó gép munkáját 's(A szerző felvételei) tudjuk mi az oka, hogy némely termékünk iránt viszont nincs kellő érdeklődés — mondja. — A jövőben ezen szeretnénk változtatni. Rövid üzemlátogatásom végére talán az kívánkozik, hogy amikor az üzletekben a friss kenyeret vagy pedig a különböző pékipari termékeket vásároljuk, gondoljunk tisztelettel azok munkájára, akik több műszakban végzik nehéz mindennapi feladataikat. KALITA GABOR Nagy József igazgató termékellenőrzés közben Kedvező félévi mérleg Ж nyári betakarítási munkacsúccsal egyidőben a mezőgazdasági üzemek könyvelői is fontos munkát végeznek: a gazdálkodás félévi mérlegét. Az adatok megmutatják, hogy milyen mértékben sikerült az előirányzott tervet teljesíteni és kivetítik az évvégi kilátásokat. A visszatekintés jó lehetőség arra, hogy a sikerek mellett a hiányosságokat is jobban szemügyre vegyék az illetékesek. * A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat félévi mérlege kedvező. A tehertételek tervezett 247 millió koronás tervének 105,1 százalékos teljesítése mellett a teljesítmények előirányzott tervezetét 105,5 százalékra teljesítették. Az elszámolás során a 115 százalékos tiszta nyereség az elvégzett jó munkáról tanúskodik. A feladatok teljesítése a dolgozók bérezésében is kedvezően megmutatkozott. Az első hat hónap gazdálkodásának eredményességét mutatja, hogy a 1O0~ korona teljesítményre előírt 96,90 koronás tehertétellel szemben 0,35 korona megtakarítást értek el. A kedvező pénzügyi relációk elérésének alapfeltétele az egyes területeken elvégzett becsületes munka. A tápokból sikerült a tervezett mennyiséget elkészíteni, s így 14 ezer tonnát biztosítottak üzeletfeleik számára. Mindezt csak a megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányliszt tette lehetővé, amelyből 6153 tonnát vásároltak fel. A szolgáltatások színvonalát tekintve is elismeréssel szólhatunk a vállalat dolgozóinak tevékenységéről. Műtrágyákból a tervezett 32 350 tonna helyett 39 380 tonnát adtak el a járás mezőgazdasági üzemeinek. Ugyancsak megfelelő volt a különböző vegyszerekből és növény védő szerekből az ellátás. Ezen a szakaszon a tervet 118,6 százalékra teljesítették. Gazdasági kellékekből 32(3 millió korona értékű árut vásároltak a szövetkezetek^és állami gazdaságok. A gazdasági és pénzügyi mutatók sikeres félévi mérlege, valamint az előirányzott tervek és feladatok folyamatos teljesítése bizonyára nagy mértékben hozzásegíti a vállalatot az idei év és a hetedik ötéves tervidőszak feladatainak maradéktalan teljesítéséhez. Mózes Imre Korszerű tárolókban a gabonatermés Az idei aratást a csapadékos és az évszakhoz képest hűvös időjárás alaposan megnehezítette. Nem számított ritkaságnak, hogy a nagyobb gabonatáblákat csak részletekben tudták levágni. A mezőgazdasági szakemberek árgus szemmel kémlelték az eget: meddig folytathatják a legfontosabb nyári munkát, az aratást. A kiadós esőzések következtében elhúzódott gabonabetakarítás a felvásárló üzemek dolgozóit is megvárakoztatta. Ellentmondásként hangzik, hogy a korábbi évek tapasztalatai alapján a gabonafelvásárló üzemek az idén a szokottnál korábban kiürítették a tárolókat és a különböző raktárhelyiségeket, elvégezték a fertőtlenítést, előkészítették a tisztító- és szárítóberendezéseket, a tulajdonképpeni felvásárlás azonban csak kéthárom hetes késéssel indult. Miroslav Belanský mérnöknek, a Mezőgazdasági Termény felvásárló Vállalat vezérigazgatójának előzetes tájékoztatása szerint a múlt esztendőhöz hasonlítva közel ötvenezer tonnával több gabona átvételét tervezték. A gazdag termés minden bizonnyal lehetővé teszi, hogy az állami alapba való felvásárlás előirányzott tervét maradéktalanul teljesítsék. A sörárpa ! minősége az előzetes elemzések kimutatásai ellenére általában megfelelő, mivel a hideg idő következtében lassabban érett az árpa. s a fehérjetartalom kedvezően csökkent. Szlovákiai viszonylatban az eredményekről még korai lenne beszélni, mert az összegezés és a kimutatások pontosítása csak ezután következik. Az időjárás szeszélyessége folytán nemcsak az aratás, hanem a felvásárlás sem volt problémáktól mentes, mivel a gabonafélék több mint felét szárítani kellett, s ez tovább növelte a kapacitásgondokkal terhelt üzemek nehézségeit. Segítséget jelentett viszont, és valamelyest enyhítette a tárolási gondokat, hogy a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeinek repcetermését a Palma vállalat felvásárolta. A tröszt vezetősége felhívta az egyes központok szakembereinek figyelmét a felvásárlás ütemtervének részletes kidolgozására, valamint a minőség- szerinti tárolás feltételeinek megteremtésére. A Bratislavai Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat galántai (Galanta) központja azon üzemek közé tartozik, amelyek dolgozói nemcsak megszívlelték a tanácsokat, hanem tettek is betartásuk érdekében. Dušan Fabo már több éve sikeresen irányítja a közel száz tagú kollektíva tevékenységét. A galántai központnak két átvevőhelye is van a járási székhelyen kívül: Nagyfödémesen (V. Űl’any) j és Felsőszeliben (Horné Saliby). Mindhárom üzemben jól bevált a ! járási mezőgazdasági igazgatóság• gal és a szállítókkal közösen kidolgozott terv, amelynek betartásával elkerülték a torlódást, s a szállítójárművek vezetőinek nem kellett hosszabb ideig várakoz■ óink. Az előzetes terv gabonafélékből az állami alapba 30 765 tonnát írt elő. A központba a járás tíz mezőgazdasági üzeme szállítja gabonatermését, hét szövetkezet, a Sládkoviöovói Magtermesztő Állami Gazdaság, a szenckirályfai (Kráľová pri Senci) Semex, valamint az Ürföldi (Slovenské Pole) Állami Gazdaság. A helyszínre érkezve rneggyő: ződhettem arról, hogy a termés fogadása, tisztítása és tárolása valóban jól szervezett. A szövetkezetekkel és az állami gazdaságokkal való jobb együttműködésnek köszönhetően nemcsak a gabonafélék, hanem a többi termény be- I takarítására és tárolására is érvényes, hogy sikerült csökkenteniük a veszteségeket. Ezt egyrészt a szállítójárművek rakterének szigorúbb ellenőrzésével, másrészt pedig a jobb munkaszervezéssel érték el. Az idén is bebizonyosodott, hogy a műszaki feltételek biztosítása nagymértékben befolyásolja a felvásárlás rugalmasságát. A galáiítai központú üzem három szárítója szinte pihenés nélkül működött. Felsőszeliben és Nagyfödémesen óránként negyven, Galántán pedig húsz tonnát tudtak szárítani. Az anyagi-műszaki bázis mellett döntő szerepet játszik a felvásárlásban részt vevő. dolgozók felkészítése. A szocialista brigádok és az egyes részlegek vezetői naponta megbeszélik a teendőket és szűk- j ség esetén azonnal intézkednek. A gabonafelvásárlás kezdetétől, < július 21-től a központ dolgozói állandóan bárom műszakban végzik feladataikat. Az idénymunkásokat főleg a beszállított gabonafélékből vett mintavételnél és a könnyebb munkák során alkalmazták. Nagy figyelmet fordítottak valamennyi dolgozó es idénymunkás balesetvédelmi és tűzmegelőzési továbbképzésére. A szocialista versenymozgalom fejlesztésével, valamint az anyagi ösztönzés különböző formáival is No elősegítették, hogy minél gyorsabban, veszteség nélkül magtárakba kerüljön a termés. A galántai központ vásárolta fel a járás mezőgazdasági üzemeinek repcetermését. A két tonnás átlagos hektárhozamot elért gazdaságok közel 1200 tonna repcét szállítottak.\Az egész mennyiséget a már korábban említett egyezmény értelmében a bratislavai Palma nemzeti vállalathoz szállították további feldolgozásra. A partner üzemekkel való együttműködés javítása következtében szervezetten, az ütemtervnek megfelelően érkeztek az egyes szállítmányok. Nem a véletlennek volt köszönhető, hogy a három felvásárló helyen ritkán kellett a gabonaféléket szállító autók vezetőinek hosszabb ideig várakozniuk. • • • Összegezésre még nem vállalkozhatunk, annyit azonban már előzetesként elmondhatunk, hogy a felvásárló üzemek Szlovákiaszerte derekasan helytálltak és helytállnak az új kenyérért vívott harcban. Valamennyi szakember tisztában van azzal is, hogy a termés magtárba kerülésével korántsem fejeződik be a felvásárlók munkája. A hatalmas tárolókban és a kisebb raktárakban elhelyezett gabonafélék további szakszerű kezelése, rendszeres ellenőrzése ugyanolyan fontos feladat, akár a gyors felvásárlás. A nyugati országrészekben már lassan a számvetésre készülődnek, keleten azonban erre még várni kell. Egy biztos, s ezt az előző évek és az idei esztendő tapasztalatai is mutatják, hogy a mezőgazdasági üzemeknek tovább kell fokozniuk a szolgáltató vállalatokkal folytatott kooperációt, a mindkét fél számára előnyös szerződések mielőbbi megkötését. Ez nemcsak az egyes mezőgazdasági üzemek érdeke, hanem elődleges népgazdasági feladat, amely jelentősen elősegítheti a gabonafélékből és a legfontosabb élelmiszeripari termékekből való önellátás mielőbbi elérését. Az idei, jubileumi évben különösen időszerű elgondolkozni azon, miként lehetne tovább növelni mezőgazdasági termelésünk — főképpen a növénytermesztés — hatékonyságát, amelyhez a veszteségek minimálisra csökkentésével a felvásárlók is besegíthetnek. A Szlovák Nemzeti Felkelés 40. és a mezőgazdaság szocialista átépítése kezdetének 35. évfordulója alkalmából vállalt és nagyrészt már teljesített kötelezettségeikkel a felvásárlók újra bizonyítják, hogy a mezőgazdaság fő irányvonalának teljesítéséhez ők is hozzájárulnak. BÁRDOS GYULA
