Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-18 / 33. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1984* augusztus ltL A bérrendszer Közgazdasági hatékonyságának növelésével kapcsolatos snron leve feladatok ддИИЯИ Mint ismeretes, 1981-től a mezőgazdaságban is hatályba lépett a népgazdaság tökéletesített irányításának rendszere. Nem véletlen, hogy a foganatosított intézkedések sorában, melyek mélyreható változásokat hoztak a tervezés, a beruházások, a hitelpolitika, az árrendszer és a gazdasági szabályzók területén, különös fontossággal és jelentőséggel bírnak azok az intézkedések, melyek a jutalmazás és az anyagi érdekeltség, — illetve a munkaerő-gazálkodás területén kerülnek fokozatos bevezetésre. Ez természetes is, mivel az új irányítási rendszer alapvető célkitűzését, a közgazdasági hatékonyság növelését csak úgy lehet teljesíteni, ha ez a dolgozók közvetlen anyagi érdekeltségével van alátámasztva és az egész jutalmazási rendszer erre összpontosul. Látszólag egyszerű és kézenfekvő követelményről van sző, viszont amennyire egyszerű e követelményt megfogalmazni, éppen olyán bonyolult és igényes feladat ezt a gyakorlatban megvalósítani. A Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium a bér- és érdekeltségi rendszer közgazdasági hatékonyságának növelésére a 382/1980-as kormányhatározatnak megfelelően külön programot dolgozott ki, melynek első szakasza az 1981—83 években sikeresen lezárult. E program szerves egységbe foglalta .mindazon tennivalókat, melyeket egyrészt az irányító szervek. másrészt az egyes mezőgazdasági üzemek szintjén kellett elvégezni. A program súlypontját a normák és normatívák alkalmazásának kiterjesztése, az ösztönző bérelemek részarányának emelése és a bérügyi előírások korszerűsítése képezte, — beleértve az új bérezési és 'jutalmazási formák kidolgozását, kipróbálását és jóváhagyását is. 'Az egyes üzemekben ehhez járult hozzá a dolgozók és az egyes munkák minősítési osztályokba való sorolása, a vállalati bérrendszerek kidolgozása, a munkaszervezeti rendszer ésszerűsítése és a belüzemi elszámolás megszervezése. Az új bérrendszer bevezetése a járási, kerületi és a minisztériumi irányító bizottság együttműködésével valósult meg. A norma- és normatívabázls kiterjesztése keretében az üzemek nagy mennyiségű segédeszközt — normafüzetet, fogyasztási normatívát stb. — kaptak, és nagymértékben csökbent azon munkák aránya, melyekre eddig még teljesítményvagy fogyasztási normák nem voltak kidolgozva. A kiadott új bérügyi előírások széles teret teremtettek az új termeléstechnikai feltételekből adódó érdekeltségi formák alkalmazására, mint például a részesedéses bér a zöldség- és gyümölcstermesztésben, vagy a kls-kapacitású Istállókban és a szakaszos telepítést alkalmazó hizlaldákban. Megtörtént a szakképzettségi katalógusok korszerűsítése mind a fizikai, mind a műszaki-gazdasági dolgozók vonatkozásában. Szabályzásra került a különböző bérpótlékok alkalmazása, felemelték egész sor munkaféleség díjszabás-fokozatát, mind a fizikai munkáknál (építőcsoportok, gyümöldsészetí, kertészeti, szőlészeti specialisták stb.), mind pedig a műszaki-gazdasági dolgozók esetében. Megállapítható, hogy az 1981. november 30- án kiadott új képesítési katalógus összhangban áll a Jelen technikai és technológiai színvonallal, az adott munkamegosztási feltételekkel és az alkalmazott üzemszervezési és vezetést módokkal. Mindennek eredményeképpen létrejöttek azok a feltételek, melyek egyrészt lehetővé teszik, másrészt viszont meg Is követelik a program második szakaszának megvalósítását. E második szakasz mind tartalmilag, mind időben szorosan kapcsolódik az első szakasz eredményeihez és azt a célt szolgálja, hogy még következetesebben érvényesüljön az érdem szerinti jutalmazás, hogy a bérezés minél hatékonyabban ösztönözze a gazdaságfejlesztés stratégiai céljainak elérését, a teljesítmények növelését és a munka társadalmi termelékenységének emelését. Mindez megköveteli egyrészt a normák és normatívák — mint a végzett munka mérőeszközeinek kibővítését és. tökéletesítését, másrészt azoknak a bérformáknak egyre szélesebb körű alkalmazását, melyek a termelési folyamat minőségi mutatóinak alakulását, vagyis az eredményességét, a megtakarításokat, a kiváló termékminőséget tükrözik vissza és lehetővé teszik az indokolt és megalapozott kereset-differenciálást. Előre kell bocsátani, hogy a bérrendszer közgazdasági hatékonysága növelésének második szakaszában sem változnak azok az előírások, melyek megszabják a jutalmazásra felhasználható bértömeg összegét és az átlagkereset növelésének ütemét. A felhasználható bérösszeg nagysága a szövetkezeteknél továbbra is az elért teljesítmények nagyságától, az állami gazdaságokban és a közös üzemekben a teljesítmények tervének és a nyereségtervnek teljesítésétől függ. Az átlagkeresetek növekedésének üteme nincs behatárolva, csupán nem lehet gyorsabb, mint a munkatermlékenység, vagyis bevezetése csak gondos előkészítés és szervezés után történhet. A folyamat biztosítására külön irányító bizottság létesül, mind járási szinten, mind a kerületek, mind pedig a kormány szintjén is. Mik tehát azok a tennivalók, melyek a bevezetés előfeltételeit képezik? Először is a program első szakaszának teljesítése. Ez azt jelenti, hogy meg kell történnie a teljesitménynormák felülvizsgálatának és objektivizálásának, Illetve ezek bevezetésének mindenütt, ahol a munkák Jellege erre módot ad. Hasonlóan ki kell dolgozni és alkalmazni kell a különböző műszaki-technológiai normákat, főleg ami a termékegységre jutó anyag- és energiafelhasználást illeti. Ennek megfelelően olyan prémium- és jutalomrendszert kell-kidolgozni, amely megfelelő érdekeltséget biztosít e mutatók teljesítéséhez. A bevezetés csak ott történhet meg, ahol az előző KÖZGAZDASÁGI PROPAGANDA az egy főre jutó teljesítmények növekedésének üteme. A lényeg az, hogy az alapjutalmak műszakilag indokolt teljesítménynormák alapján legyenek kiszámítva, és minél több béreszköz álljon rendelkezésre ösztönző bérrész formájában az egyéni és kollektív érdemek jutalmazására. A második szakasz igen fontos eleme, hogy a teljesítménynormák objektivizálása össze van kötve a bérdíjszabás 15— 18 százalékos növelésével. Ez részben úgy valósul meg, hogy sok munka magasabb fokú minősítési osztályba kerül, részben pedig úgy, hogy az egyes minősítési osztályok díjszabása emelkedik. A normák objektivizálása nem jelenti tehát az alapkeresmény csökkenését, csupán azt, hogy az egyes munkák értékelése az elvégzésükhöz szükséges idő és a munka jellegének megfelelő díjszabás szerint történik. A legfőbb követelmény azonban, hogy növekedjék azoknak a bérelemeknek az aránya, amelyek a munka eredményességét és a termelés gazdasági mutatóinak javulását jutalmazzák — tehát az ösztönző bérrészé, mégpedig 25 százalékra, amiből a prémiumoknak és Jutalmaknak legalább 15 százalékot kell képezni. Elengedhetetlen társadalmi érdek fűződik hozzá, hogy a bérformák olyanok legyenek, melyek közvetlenül hatnak a teljesítmény-növelésre, a nyersanyaggal, anyaggal, energiával és tüzelővel való ésszerű és takarékos gazdálkodásra, a munkaeszközök és a termelési berendezések kihasználására és a minél magasabb vállalati nyereség biztosítására. Mindez viszont feltételezi a szilárd belüzemi szervezet önelszámolási elvek szerinti kiépítését és alkalmazását. A tervek szerint a bérrendszer közgazdasági hatékonyságának további növelése — az ún. második szakasza lépésrőllépésre kerül megvalósításra: az idei év második felében egy kiválasztott állami gazdaságnál, a jövő év első felében további kiválasztott állami gazdaságoknál, második felében pedig a többi állami gazdaságoknál. Az efsz-ek a tervek szerint 1986- ban kerülnek sorra. Az ügy természetéből és fontosságából következik, hogy év gazdasági tervfeladatait legalább is az állami terv mutatóiban teljesítették, a bérszabályozás előírásait betartották, és reális feltételek vannak a tárgyév feladatainak teljesítésére és túlteljesítésére, beleértve a tüzelő, az üzemanyag, az energia, az abrak és egyéb anyagok felhasználására kidolgozott ésszerűsítési intézkedések teljesítését is. További feltétel a belső szervezeti és Irányítási rendszer stabilizálása és a belüzemi elszámolási egységek megszervezése és ezek anyagi érdekelt-, ségének függővé tétele az illető szervezeti egységek gazdasági eredményeitől. Nem kisebb jelentőségű feladat annak biztosítása, hogy a munkatermelékenység gyorsabban emelkedjék, mint az átlagkeresetek. A bérezés és a munkaszervezés terén felül kell vizsgálni és pontosítani kell az egyes munkaköröket és feladatokat, összhangban a képesítési katalógusok tartalmával és a végzett munka jellegével — betartva a bérdíjszabásra vonatkozó előírásokat. A bértömeg keretében olyan bérszerkezetet kell teremteni, melynél a díjszabáson felüli bérelemek nagysága eléri a 25 százalékot, ebből a prémiumok és jutalmak pedig legalább 15 százalékot tesznek ki. Természetesen nem lehet eltekinteni attól a követelménytől sem, hogy a felsorolt igényes feladatok teljesítéséhez az üzem a szükséges káderfeltétcleket kellő Időelőnnyel ugyancsak megteremti. Hangsúlyozni kell, hogy az új bértarifák bevezetését — mely a fizikai dolgozók esetében 15—18 százalékos növekedést jelent — csakis a teljesítmények alapján kiszámított bértömegből lehet fedezni. Erre sem állami dotációt vagy juttatást, sem pedig valamilyen más kedvezményt nem lehet Igényelni. A második szakasz alkalm» zása megköveteli emellett egyrészt a vállalati szervek és szervezetek egybehangolt cselekvését, a dolgozók kezdeményezéseinek aktivizálását, a szocialista verseny és a vállalások új tartalmi célra tájolt felhasználását, a dolgozók fokozottabb bevonását a vállalatvezetés munkáiba stb. A bérrendszer hatékonyabbá tétele nem korlátozódik csupán a fizikai dolgozók jutalmazási rendszerének módosítására. A műszaki-gazdasági dolgozóknál az eddigi bérhatárok között megállapított havi fizetések helyett' bevezetésre kerül a szilárd havi fizetéstarifák rendszere, melyhez 30 százalékig menő személyi értékelés ismerhető el előre meghatározott mutatók alapján. Ez azt jelenti, hogy a műszakigazdasági dolgozók munkája rendszeres időközökben értékelésre kerül, s ennek eredményei szerint személyi értékelés címén elismert fizetéspótlékuk emelkedik, vagy csökken. Lényegesen szilárdabb lesz tehát a kapcsolat ebben a dolgozói kategóriában is a végzett munka minősége és eredményessége és az annak függvényében elismert kereset között, hogy ezzel is bővüljön a jutalom érdem szerinti differenciálása. A program második szakasza megkülönböztetett szerepet szán a brigádszerű munkavégzés és munkajutalmazás további bővítésének. Támogatja azt a munkaszervezési módot, ahol a termelési feladatok egy-egy állandó vagy ideiglenes, illetve idényjellegű brigádra vannak bízva és a feladat elvégzéséért Járó munkadíj Is nem egyénre, hanem a brigád munkakollektívájára van megállapítva, hogy annak belső elosztását maga a brigád végezze. Ennek az a célja, hogy az egyes brigádtagok ne csupán saját egyéni munkájuk javításában legyenek érdekelve, de hassanak oda, hogy a brigád minden tagja a lehető legjobb teljesítményt nyújtsa és ezzel biztosítva legyen a teljes feladat hatékony teljesítése. Ez a munkaszervezési- és jutalmazási mód elsősorban azokat a munkahelyeket érinti, ahol ezt maga az alkalmazott technológiai eljárás is alátámasztja és indokolttá teszi, de bizonyos elemeit célszerű ott is bevezetni, ahol egyénileg mérhető és jutalmazható az eredmények összege és milyensége, — pl. olyan tehenészetekben, ahol a tehenek közvetlenül az egyes dolgozókhoz vannak beosztva. Itt is indokolt külön célprémiumokat kitűzni olyan mutatók teljesítésére, melyek csak kollektív összefogással érhetők el. Például külön jutalom azért, ha a tejelékenység istálló-átlagban meghatározott szintet ér el, vagy ha az egy liter tejre jutó abrakfelhasználás istálló-átlagban nem haladja meg a megállapított normatívát, avagy a kifejt összes tej első minősítési osztályt ér el — stb. Az Ilyen intézkedések nem csupán a közgazdasági mutatók javítását szolgálják, de elősegítik az érdem szerinti keresetdifferenelálás elmélyítését. Mint látjuk, a bérrendszer hatékonysága növelésének soron levő programfeladatai minőségileg új követelményeket támasztanak mind a mezőgazdasági üzemek vezetőivel, mind pedig az egyes dolgozókkal szemben. Ahogy felkészülünk e feladatok teljesítésére, olyan lesz annak eredményessége is. Éppen ezért a program második szakaszára is teljes egészében érvényesek, az első szakaszban bevált elvek: a megvalósítás csak kellő politikai, szervezési és egyéb gondos előkészítés után kezdhető el és annak sikerére az üzemi szervek és testületek teljes erőösszpontosítását teszi szükségessé. Dr. CSÉFALVAY GÄBOR, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság közgazdasági igazgatóhelyettese A Multo 6 fejező és kiszedő-rendrakó gépet már a Brnol Nemzetközi Gépipari Vásáron megtekinthették az érdeklődők Répabetakarító gépsor ÄZ Agrozet konszern jiőíni vállalata próbasorozat-gyártás keretében augusztus 20-ig előállítja az első húsz darab SC 3-601 (Multo B) jelű hatsoros .répabetakarító gépsort, amely a takarmány- és cukorrépa újszerű betakarítási technológiájához alkalmas. A betakarítógépet az NSZK-beli Gugenhän— Fähse cég licencében gyártpák. A gépsort a Zetor 16045 jelű traktor hordozza a hárompontfüggesztésű szerkezet segítségével. A betakarítógép üzemeltetése a traktor hátrafelé meneténél történik, ezért a traktort egy külön berendezéssel kell ellátni, amely a hátrafelé menet szüntelen bekapcsolását biztosítja. A répa előzetes fejezését a 'betakarító gép pálcás forgószerkezete végzi, az utófejelést pedig egy külön berendezés biztosítja. A leveles répafej a betakarítógép mellett haladó szállítókocsira kerül. A betakarítógép a répatesteket rezgő kiemelő kések segítségével szedi ki, majd egy tisztító hengerrendszerre továbbítja, ahonnan végül rendre rákja a talaj felszínére. , A rendre rakott répa betakarítására egy további gép, a felszedő-rakodó berendezés szükséges. Ez a rendre rakott répát felszedi, tisztítja és a betakarítógép mellett baladó pótttiď ifU i kocsira szállítja. Ezen felszedőrakodó gép sorozatgyártását ** * Magyarországon már megkezdték. Az SC 3-B01 répabetakarító gép legfontosabb műszaki adatai a következők: a gép tömege 2350 kg, hossza 3400 mm, szélessége 2970 mm, szállítási magassága 2920 mm, sorközi távolsága 45 cm, a hajtótengely percenkénti fordulatszáma ezer, a gép óránkénti teljesítménye 0,74 hektár. Az új betakarító gépsor előnye — az eddigi hatsoros önjáró betakarító gépsorokkal szemben — esősorban a kisebb betakarítási költségekben rejlik, beleértve a kisebb üzemanyagfogyasztást, az alacsonyabb beszerzési árat, a kisebb betakarítási veszteséget. A gépsor a takarmányrépa betakarítására is alkalmas, amelynek területe hazánkban az utúbbi években jelentősen bővült. Ezen túlmenően a gép gyártási költségei is kedvezően alakulnak, mivel előállításához kevesebb anyag szükséges. Hátránya a kisebb teljesítmény, a húsz százalékkal nagyobb kézi munka szükséglet, valamint az, hogy a betakarított leveles répafej minősége szilázsolásra kevésbé alkalmas. Kipróbálására az idei cukorrépakampányban kerül sor, többek között az erre a célra kijelölt mezőgazdasági üzemek cukorrépa tábláin. A licencben gyártott répabetakarító gépet a CR 6N jelű magyar gyártmányú felszedő-rakodó géppel együtt próbálják ki. Kép és szöveg: —-ik—*
