Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-02-11 / 6. szám

félék terméshozama 3,84 tonnáról '4,02 tonnára növekedett. Я hüvelyesek termelése 20,1, az olajnövényeké 54, a takarmánynövényeké pedig 10,6 %-al növekedett. A vágóállatok termelése

1,4, a tojásé 12,9, a tejé pedig 10,1 %-al nőtt. A legjobb eredményeket a múlt évben értük el, amikor is a tehenek évi tejelékenysége az egy évvel korábbi valósághoz viszonyítva 282 literrel 3384 literre nótt. A hízómarhák esetében 0,700, a hízó* sertések esetében pedig 0,507 kg-os átlagos napi súlygyarapodást értünk el, s az egy tojóra jutó évi tojáshozam elérte a 23Ö darabot. Mindez lehetővé tette, hogy az említett három év átlagában a bruttó mezőgazdasági termelés 5,6, ebből a bruttó növénytermelés 7,3, a bruttó állattenyésztési termelés pedig 4,4 %-kal növekedett. Az árutermelés ugyanakkor 7,5 %-kal növekedett.

# csökkent az állattenyésztés behozataligénye s javultak a mezőgazdaság külgazdasági viszonyai. A három év átlagában 50 %-al csökkentettük a takarmánygabona behozatalát;

ф emelkedett az anyagielhasználás színvonala. A három év 'átlagában az abraktakarmányok fogyasztását 9,4, a gázolaj fogyasztását pedig 8,3 %-al csökkentettük;

ф megszilárdult a mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisa. Ä három év átlagában beruházásokra 54 milliárd koronát fordítottunk., ami 7,6 mililárd koronával volt több a tervezettnél. Ä beruházások fele a talaj termőképességének fokozására, a sllógődrök, trágyatelepek, víztárolók, legelők stb. létesítésére Irányult. Ugyanakkor a termelőeszközök értéke 13,5, ezen belül a gépek és berendezések értéke pedig 17,8 %-al növekedett. Ä mezőgazdaság évi átlagban 237 vetőgéppel és 696 tehergépjárművel kapott többet. A traktorok és az ekék szállításában csak 1983-ban értünk el javulást, amikor Is a mezőgazdaság az előbbiből 462-vel, az utóbbiból pedig 153-al kapott többet. A múlt évbem az egy hektár mezőgazdasági területre jutó NPK- hatóanyag elérte a 260 kilót. Az említett három év átlagában

• mésztrágyák mennyisége 42 %-al növekedett, a növényvédő szerekből történő ellátás azonban továbbra Is akadozott;

# megszilárdult az efsz-ek és az állami gazdaságok gazdálkodása. Kedvezően fejlődött a költségek és a teljesítmények közötti arány, valamint a jövedelmezőség. Mindezt a mezőgazdaság tökéletesített irányítási rendszerének érvényesítése és a gazdasági ösztönzők módosítása is elősegítette, január elsejétől új közgazdasági szabályozók vannak érvényben;

# javult és állandósult a hazai piac élelmiszerekkel való ellátása. A pozitiv fejlődés ellenére számos mezőgazdasági nagyüzemben fogyatékosságok vannak, főleg a lemaradozó gazdaságokban. A hetedik ötéves tervtől való eltéréseket az okozta, hogy az egyes években jelentősen ingadnzott a növénykultúrák terméshozama, s alacsony volt az egész növénytermesztés állandósításának színvonala. A legnagyobb tartalékok в kapásnövények, elsősorban a cukorrépa, továbbá az ipari növények és a takarmánynövények termelésében vannak. Az utóbbi öt év folyamán a gabonatermés 9 millió 179 ezer és 11 millió 040 ezer tonna, a hektáromként! terméshozam pedig 3,54 és 4,35 tonna, a cukorrépa termése 6 millió 37 ezer és 8 millió 210 ezer tonna, hektárhozama pedig 28,8 és 38 tonna között Ingadozott. A burgonya és a takarmánynövények esetében hasonló volt a helyzet. Azt, hogy az időjárási viszontagságok kedvezőtlen hatását a helyes agrotechnikával és a szakszerű tápanyagpétlással mérsékelni lehet, az élenjáró mezőgazdasági nagyüzemek tapasztalatai is bizonyítják; kisebb volt в terméshozam ingadozása;

# lassú ütemű volt a talajgazdálkodási rendszereknek az ökológiai feltételekkel való összeegyeztetése, a talajról való gondoskodás és termőképességének növelése nem érte el a kívánt színvonalat. Elsősorban az átmenetileg kihasználatlan földterületek Igénybe vétele akadozik, melyek mintegy százezer hektáron terülnek el. A mésztrógya-felhasználás növelése ellenére a talajok 33 %-ának savanyú a kémhatása. További problémát jelent a talaj alacsony humusztartalma. A szerves trágyák termelésében és hasznosításában — mint ahogy azt az efsz-ek IX. kongresszusán is hangsúlyozták — csak az utóbbi két évben értünk el előrehaladást;

ф néhány mezőgazdasági üzemben és körzetben az állati lermékek tervezett előállításában továbbra is extenzív irányzatok érvényesülnek, különös tekintettel a hiányos takarmányforrásokra és a tömegtakarmányok alacsony fokú kihasználására. A takarmánytartalékok megteremtésének elmulasztása sok helyütt az állattenyésztés állandósításának és hatékonysága növelésének legfőbb fékezője. A marhahústermelés intenzitásával és a hlzómarhák átlagos napi súlygyarapodásával korántsem lehetünk elégedettek. A tejtermelés intenzitásában is vannak még tartalékaink. A tehénállomány egynegyedénél az évi íejési átlag még mindig a 3000 literes határ alatt van. A hízósertések felhlzásában is nagy különbségek tapasztalhatók;

ф a biológiai és a műszaki szolgáltatásokon keresztül nem megfelelő a tudományos-műszaki haladás vívmányainak gyakorlati érvényesítése, akadozik néhány szükséglet folyamatos kielégítése s probléma van a minőségre vonatkozó követelmények betartásával is. A biológiai szolgáltatások szervezetei laeean terjesztik az új bőtermő fajtákat s kevésbé szorgalmazzák

* termelőkörzetekben a fajták szerinti agrotechnika érvényesítését. Az agrokémiai vállalatokban nem veszik eléggé figyelembe e műtrágyák és a növényvédő szerek optimális kihasználásának, valamint a haladó technológiai eljárások bevezetésének szükségszerűségét;

• nem megfelelő a cukor, a maláta és a komló termelésének növeléséhez szükséges feltételek megteremtése s még mindig rászorulunk a fehérjetartalmú takarmányok behozatalára,

A cukor esetében hátráltató tényező a cukorrépa agrotechnikai eljárásainak mellőzése, valamint a betakarítási, a tárolási és a feldolgozási veszteségek nagy aránya. A maláta termelése és kivitele a gyenge minőségű sörárpa függvénye, de problémák vannak a malátagyárakban a technológiai fegyelem betartásával Is.

Az egyes mezőgazdasági nagyüzemek különböző mértékben járultak hozzá a hetedik ötéves terv eddigi eredményeinek eléréséhez. Mindez megköveteli, hogy mindenütt alaposan elemezzék a fogyatékosságok okait és levonják a szükséges tanulságokat. Az előrehaladás útján nem a termelésgátló objektív tényezőket kell keresni, hanem a termelés belterjesitésének és hatékonysága növelésének, valamint a belső tartalékok mozgósításának lehetőségeit. A jövőben hatékonyabban kell érvényesíteni a tudományos-műszaki haladás vívmányait, jobban ki kell használni a termelőeszközöket, állandóan tökéletesíteni kell a termelési folyamatokat, a manka szervezését és irányítását.

Az efsz-ekben és a többi mezőgazdasági üzemben a kongreszszus előtti vitát a fent említett problémák megoldására kell irányítani. El kell érni azt, hogy az eddigi jó eredmények értékelésével és a fogyatékosságok okainak feltárásával a vita olyan konkrét intézkedések elfogadásával csúcsosodjon ki, amelyek elősegítik mind az idei, mind az egész hetedik ötéves tervidőszak igényes feladatainak maradéktalan teljesítését

Előtérben a növénytermesztés állandósítása és gyors ütemű fejlesztése

A mezőgazdasági nyersanyagokból és az alapvető élelmiszerekből való önellátás növelésének egyik legfontosabb előfeltétele a növénytermesztés gyorsabb ütecű fejlesztése. Ez csak akkor érhető el, ba összeegyeztetjük a növénytermesztés és az állattenyésztés szerkezetét az ökológiai feltételekkel. Az energiatakarékos időszakban ez csakis a talajgazdálkodás biológiai törvényszerűségeinek figyelembe vételével és hatékony kihasználásával lehetséges.

A növénytermesztés fejlesztésének alapfeltétele a termőföldről való gondoskodás, a mezőgazdasági földterület kihasználása és termelékenységének növelése. Feltételeink között ez annál is időszerűbb, mert egy lakosra számítva csupán 0,44 hektár mezőgazdasági terület jut

Például a vízforrások védelmi zónájában és a védett területeken található a termőföld 16,1 százaléka, az erózió okozta károknak a mezőgazdasági terület 21,8, az ipari szennyeződésnek pedig 11 százaléka van kitéve. Az utóbbi években egyre nagyobb problémát jelent a nehéz gépeknek a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaira gyakorolt kedvezőtlen hatása. A talajoknak mintegy egýnegyede károsodik, s a megművelhető talajréteg zsugorodása a terméshozamok 10—15 százalékos csökkenésével párosul.

A növénytermesztés intenzív fejlesztését csak akkor érhetjük el, ha minden árny! területet ésszerűen kihasználunk. A talajvédelmi előírások szigorításával kapcsolatban az utóbbi években egész sor intézkedést érvényesítettünk. A mezőgazdasági nagyüzemekben értékelni kell a talajgazdálkodás eddigi színvonalát. A növénytermesztés szerkezetét ügy kell megválasztani, hogy az efsz-ekben és állami gazdaságokban a talaj termőképességének fokozása a terméshozamok növekedésével párosuljon. Ez megköveteli, hogy minden mezőgazdasági üzemben hathatós intézkedéseket foganatosítsanak.

A talajjavítás egyik előfeltétele a meszezés. amely döntő mértékben befolyásolja az ipari és a szerves trágyák hatékony kihasználását. Jelentőségét az a tény még növeli, bogy a talajban csökken az aktív mész tartalma.

A talajgazdálkodásban az egyik legnagyobb tartalékot a szerves trágyák elégtelen felhasználása jelenti. A szakemberek megállapításai szerint az istállútrágyáról és a hígtrágyáról való helytelen gondoskodás következtében évente mintegy 50 ezer tonna NPK-hatóanyagot és jelentős mennyiségű szerves anyagot veszítünk el. Vannak azonban e tekintetben pozitív példák is. Például a Smižanyl, a Myätlcel (Strakomicel járás) és a Senice nad Hané-1 (olomouci járás) Efsz-ben jól beváltak a szilárdított mezei trágyateiepek. A mezőgazdasági üzemekben nagyobb figyelmet kell fordítani a hígtrágya kihasználására. Ennek környezetvédelmi szempontból is nagy jelentősége van.

’Az öntözőberendezések építése és a vízlecsapolás ésszerű hozzáállást igényel. Mindkét esetben a bernházások hatékony kihasználására kell törekedni Az öntözőberendezések ésszerű

Tárgyilagosan értékelni kell a mezőgazdasági üzemek' gazdasági vezetésének, az SZFSZ, valamint a szakszervezetek részvételét a végrehajtási terv feladatainak megvitatásában, főleg az egyes munkaközösségek, valamint a szövetségi és a szakszervezeti részlegek keretén belül. Miképpen vezetik tagjaikat és a munkaközösségeket a termelés és a gazdaságosság növeléséhez, az adott lehetőségek és tartalékok feltárásához. Továbbá értékelni kell, hogy a komplex ésszerűsítő és a szocialista brigádok tagjai aktívan bekapcsolédnak-e a tudományos-műszaki fejlesztés tervének és a termelés ésszerűsítési programjának előkészítésébe és megvalósításába.

A szövekezetl földművesek, a mezőgazdaságban dolgozók kezdeményezését és jó eredményeit célszerű erkölcsileg is támogatni. A vita során javasolni kell az erkölcsi megbecsülés megfelelő megnyilvánulásának módjait. A mezőgazdasági termelésnek a tudományos-műszaki fejlesztés útján való belterjesítése fokozott követelményeket támaszt a dolgozók politikai és szakmai felkészültségével szemben. Vonatkozik ez nemcsak a vezetőkre és a műszaki-gazdasági dolgozókra, hanem valamennyi foglalkoztatási ágra. Nem lehetünk elégedettek azzal, hogy a munkáskádereknek csak alig a fele rendelkezik a megkövetelt szakképesítéssel.

Amellett, hogy a szövetkezetekben 76 ezer, az állami gazdaságokban pedig 21 ezer 400 fő- és középiskolai végzettségű szakember tevékenykedik, ami az aktív dolgozók 12, illetve

14,5 százaléka, mégis egyes termelési részlegeken hiányoznak' a szakemberek. Ezért célszerű minden mezőgazdasági üzemben felülvizsgálni a munkaerőhelyzetet és a dolgozók szakképzettségének szerkezeti összetételét. A helyzet javítását pedig megfelelő intézkedésekkel kell szorgalmazni. A munkáskáderek biztosítása szempontjából meg kell oldani в fiatalok szaktanintézetekbe való toborzását. Továbbá megfelelő feltételeket kell teremteni a végzősök üzemekbe való befogadásához. A szaktanintázeti tanulók képzésében a szövetkezetekre és az állami gazdaságokra felelősségteljes feladat bárul, elsősorban "в gyakorlati tapasztalatok elsajátítása tekintetében.

Továbbra is számolni kell a meglévő dolgozók szakmai továbbképzésével. A cél nem lehet csupán a szakmunkásbizonyítvány megszerzése, hanem mindenekelőtt olyan szaktudás elnyerése, amely a dolgozó konkrét foglalkoztatási körének' megfelel.

Hatékonyabban ki kell használni a szövetkezeti munkaiskolát, amelyet az üzem gazdasági vezetése a Szövetkezeti Földművesek Szövetségével szervez. E tekintetben Is mérlegelni kell ennek színvonalát, a szakképzettség növeléséhez való hozzájárulását, valamint a szerzett haladó tapasztalatok gyakorlati alkalmazását. Ebben a vonatkozásban fontolóra kell venni a szövetkezeti munkaiskola tanközpontjainak „A nevelés ’és a haladó tapasztalatok kabinetjére* való átépítését, amely keretében széleskörűen szerveznék meg az élenjáró mezőgazdasági Üzemek és a munkaközösség közötti tapasztalatcserét. Továbbá gondoskodnának a tudományos-műszaki Információk' gerjeszt éséról.

A vitában feltétlenül állást kell foglalni a műszaki-gazdasági dolgozók továbbképzésével kapcsolatban. Meg kell vitatni, hogy az iskolákon szerzett felkészültségük megfelel-e a mezőgazdasági gyakorlat követelményeinek. Ebben a vonatkozásban ajánlatos a javaslatok előterjesztése. A fő- és középiskolai végzettségű szakembereknek lebetőséget kell nyújtani —> a munkabeosztásuk és szakosításuktól függően — a posztgraduális, illetve az érettségi utáni szakmai továbbképzésre, в egyidejűleg ügyelni kell politikai képzettségük növelésére te.

Az efsz-ek IX. országos kongresszusa éta eltelt időszakban—1 Kitárnunk szociális politikájával összhangban — tovább mélyült a szövetkezeti tagokról és a többi mezőgazdasági dolgozóról való gondoskodás, főleg a munkateltételek javítása tekintetében. A szövetkezetek és az állami gazdaságok a rendelkezésre álló pénzeszközöket fokozott mértékben használják ki. Ehhez az SZFSZ és a szakszervezetek is hozzájárultak, s ennek a kérdésnek egyre nagyobb figyelmet szentelnek.

Az SZFSZ, valamint a mezőgazdasági dolgozók szakszervezet! szövetségének központi bizottsága évente 106 ezer szövetkezett tag és családja, valamint 23 ezer mezőgazdasági dolgozó számára üdültetési lehetőséget biztosit. Pionírtáborokban és üdülőközpontokban több mint 60 ezer gyerek nyaralhat. A földmüvesszövetkezetek saját üzemi üdültetésben 25 ezer tagot részesítfttek. Az állami gazdaságok és a közös mezőgazdasági vállalatok esetében a szakszervezetek 146 ezer dolgozó számára biztosítottak üdültetési lehetőségeit.

A. mezőgazdasági üzemekben fokozatosan kiküszöbölik Я nehéz fizikai és az egészségre ártalmas munkát, főleg az aszszonyok és a fiatalkorúak foglalkoztatásában. Jelentős javulás észlelhető a munkabiztonság és az egészségvédelem terén. Bővült az üzemi étkeztetés, amelyet ma a szövetkezetek 83 százalékában használnak ki, s előnyeit a szövetkezeti tagok 40 százaléka élvezi. Az állami gazdaságokban üzemi étkeztetésben a dolgozók 47 százaléka részesül. A községi óvodák építésében és ezek üzemeltetésében a szövetkezetek is jelentős mértékben részesednek. Ezekben a szövetkezeti dolgozók gyermekeinek 90 százalékát helyezték el. Bővült a lakásépítés is.

A vitában ügyeimet kell szentelni annak is, miképpen lehetne tovább javítani a dolgozókról való gondoskodást, hogyan lehetne tökéletesíteni a munkarendet, főleg az állattenyésztésben a váltásos műszak bevezetésével és egyéb intézkedésekkel, a saját pénzügyi keretek hatékony kihasználása révén. A hozzászólásoknak érintenie kell a munkabiztonság és egészségvédelem ellenőrzésének hatékonyságát, a munkavédelmi eszközökkel való ellátásit és ezek kihasználását, az üzemi ét» keztetés kérdéseit, az egészségügyi gondoskodást, a gyógykezelés és üdültetés kérdését. Nem szabad megfeledkezni C nyugdíjasokról való gondoskodásról sem.

Hosszútávű programok keretében fokozott gondot kell fordítani a lakásépítésre, kihasználva ennek valamennyi lehetőségét. Értékelni kell, milyen mértékben részesedtek a mezőgazdasági üzemek a nemzeti bizottságokkal együttműködve Ш Nemzeti Front választási programterveinek megvalósításában^ főleg a lakosságnak nyújtott szolgáltatósok és a közművesítés! tekintetében. E kérdéscsoportnak megkülönböztetett figyelmei kell szentelni a kisebb, távolabbra eső mezőgazdasági települések esetében, ahol ezen problémák megoldása gyakran afl egyik alapvető feltétele a szakképzett káderek megnyerésének. Az 1984. január elsejével életbe lépett ■ mezőgazdasági dolgozók stabilizálásával kapcsolatos Intézkedések erre lehetőséget nyújtanak.

Alapvetően fontos, hogy к szociális fejlesztés érdekében Kozott intézkedések a gazdasági terv részévé váljanak, s megvalósításukhoz megteremtsék a szükséges anyagi és pénzügyi alapokat. Ezenfelül a szociális és kulturális alapot le sokkal hatékonyabban kell kihasználni j

Я földművesek szövetkezethez valé alkotó és öntudatos ragaszkodásának, kapcsolatának, a közös munka eredményeibe való érdekeltségének alapvető feltétele a szövetkezeti belüzemi demokrácia elmélyítése. Szüntelen fejlesztésének jelentősége ma annál időszerűbb, mert a szövetkezetek többsége jelentős területi egységekre terjed ki, s számottevő tagsággal rendelkezik.

Ez megköveteli valamennyi szövetkezett szerv szerepének' és funkciójának következetes betartását s tiszteletben tartását, Vonatkozik ez elsősorban a taggyűlésekre.

'Az új feltételek között is érvényesíteni kell a taggyűlésneK mint a legfelsőbb irányító és ellenőrző szervnek szerepét. Indokolt esetekben élni kell a részlegtaggyülések összehívásának lehetőségével. Ezért szükségszerű, hogy valamennyi szövetkezetben értékeljék azt, miképpen töltik be a taggyűlések! szerepüket, s hogyan hangolják össze a többi szövetkezeti szerv tevékenységévei A vitában elhangzott javaslatoknak rá kell mutatniuk a taggyűlések munkája tökéletesítésének lehetőségeire. A* SZFSZ nek és szervezeteinek is értékelnie kell, milyen mértékben járattak hozzá a szövetkezeti belüzcmi demokrácia fejlesztéséhez.

Ezt az alkalmat ki kell használni arra Is, hogy az egyed munkaközösségek a fő feladatok teljesítése mellett a tagság