Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-02-11 / 6. szám

1984. február It 1' SZABAD FÖLDMŰVES 5 Mielőtt a tavasz bekopogtat Hét falu határát műveli az Ipoly­­balogl (Balog nad Iplom) IPOLYMEN­­TE Efsz tagsága. Természetesen ehhez üzemképes gépek, gépi- és szállító­eszközök kellenek. Ezek javítása hogylétéről beszélgettünk Inámban (Dolinka) Nagy Vince gépüzemelési ágazatvezetővel és Lestyánszky Imre géptelepvezetővel. — Két géptelepen találhatók a nö­vénytermesztéshez szükséges erő- és betakarítógépek, gépi eszközök. Inám­ban a traktorok, kombájnok, önjáró gépek; Ipolyszécsénkén (Sečianky) meg a függesztett gépeket, vonó- és szállltójárműveket (teherautó, pótko­csi) javltjuk ütemterv szerint — tájé­koztat az ágazatvezető. — Először a tavaszi munka első szakaszához szük­séges gépek, talajművelő eszközök, műtrágyaszórók, vetőgépek, boronák kerülnek „műtőasztalra“, nehogy a korán érkező tavasz meglepjen ben­nünket. Az igyekezet eredménye? A trakto­roknak már töbj) mint a felét kijaví­tották. összesen 67 a kerekes trakto­ruk. A sílókombájnok már szintén üzemképesen sorakoznak a gépszín­ben. Az meg természetes, hogy az előbb felsorolt gépek, talajművelő eszközök javítása a legsürgősebb. Per­sze, lemaradásról egyáltalán nincs szó. A gépjavítók hozzáértését, szakim Sását dicsérte Lestyánszky géptelep­vezető, mondván, hogy nagyjavításra csak elvétve küldenek egy-egy gépet. Bár a gépjavításhoz nem a leginkább kedvezőek a feltételek, azért sok min­dent megjavítanak. Nyolc gépjavító műhelyük van, köztük olyan Is, mely­be a kombájnok jóformán be sem fér­nek. Ezeket gépszínben vagy a szabad ég alatt javítják. Hiányzik a diagnosz­tika. Ennek ellenére üzemképesek a régebbi erőgépeik is. Ennek a bizo­nyítéka: vannak tízéves traktoraik, de még motorcserére, nagyjavításra mindeddig nem szorultak. — A gépek élettartamának' a meg­hosszabbítása leginkább a gépkeze­lőktől, járművezetőktől függ — hang­súlyozzák. — Ezért szorgalmazzuk a közösben azt, hogy a szakiskolákból érkezett végzett fiatalokat két-három évig a javítóműhelyekben foglalkoz­tatjuk. S csak azután, amikor már az Idősebb gépjavítóktól sok-sok gyakor­lati tapasztalatra, a mesterfogások el­sajátítására tettek szert, ülhetnek egy-egy komolyabb gép vezetőfülké­jébe. Napjainkban a gépkezelés na­gyon felelősségteljes munka; egy-egy gép százezrekbe kerül s avatatlan, hozzá nem értő kéz hamar tönkre­teheti. (Tegyük hozzá mi: a tökéletes gép-Nagy Vince, Károly és Imre. valamint Lestyánszky géptelepvezetd a felújított pótalkatrészt vizsgálják Nozdrovlcky László és Striho István a traktoron szorgoskodik (A szerző felvételei) ismeret mellé a kisebb’ üzemzavarok’ Nem titok — a műszaki fejlődés meg­­gyors orvoslásához szükséges szakis- előzte a gépkezelő szakmai ismeret­­meretek elsajátítása Is nagyon fontos, gyarapítását, amit rendszeresen pótol­ni kell... Enélkül félkarú óriás a traktoros, a gépkezelő, a járművezető. — Ami a gép- és pótalkatrész-ellá­tást illeti — vallja a géptelepvezető —, nem vagyunk tőle elragadtatva. Gyökeres fordulatot várunk! Nem évek múltával, hanem mielőbb. Leg­alább valami olyasmit, amiről már ol­vastunk a Szabad Földművesben a ga­­lántai járás hasonló problémáiról. Ügy hisszük mi is, teljesen új, minden ed­diginél járhatóbb utat kell választani, melyre a két köztársaság két-két já­rása lépett. Egyet kell értenünk az IPOLY­­MENTE-beli szakemberek véleményé­vel. Mindamellett a pótalkatrész-ellá­tás „zsákutcába“ jutásához maguk a mezőgazdasági üzemek is hozzájárul­tak ... A kialakult szorult helyzet egy dologra azért jó volt: megtanul­ták a mezőgazdasági üzemek illeté­kes vezetői, ágazati szakemberei job­ban becsülni — és becsültetnil — a drága gépeket. A problémák sarkala­tos megoldásához egy lépést jelentett előre a pótalkatrész-felújítás, a szá­mos újítás, ésszerűsítés ... Még akkor Is, ha toldozás-foldozás jelleget ölt. Ha véglegesen megoldódik az emlí­tett, nagyon Is akut probléma, a me­zőgazdasági üzemek mezőgép-szakem­bereinek, gépjavítóinak, szerelőinek a leleményességére a továbbiakban is nagy szükség lesz. — Gépjavítóink igyekezetét dicséri többek között az is, hogy a nehézsé­gek ellenére ütemterv szerint halad a gépjavítás. A munkateljesítményre serkentőleg hat az idén először alkal­mazott jutalmazási rendszer, mely a mennyiség mellett a minőséget is szorgalmazza. Azáltal, hogy a trakto­rosok is résztvesznek az erőgépek ja­vításában, nemcsak a gép válik ha­marabb üzemképessé, hanem a hibák is hamarabb kideríthetők, hiszen a gépet a kezelője Ismeri a legalapo­sabban. A gépjavításban — magyaráz­ta a gépüzemelési ágazatvezető — módosítottunk az eddigi gyakorlaton: két speciális csoportot alakítottunk. Ez a megoldás könnyíti a munkamű­veletek végzését. Szükség van ám a jobb, tökélete­sebb munkaszervezésre, hiszen a kö­zös gazdaság gépparkjának pénzérté­ke 30 millió korona. A nagyobb fele­lősségérzet kialakítása és megtartása tehát olyan közösségi és társadalmi elvárás, melynek minden vonalon — így a gépjavításban is! — előtérbe kell kerülnie. Remélhető: mire a ta­vasz kopogtat, valamennyi legfonto­sabb erőgép, vetőgép, talajművelő gép és gépi eszköz, szállítójármű üzemké­pesen, bevetésre készen áll. Erre legfőbb biztosíték: a mezőgépészek, műszakiak hozzáértése, szorgalma és leleményessége. BÖJTÖS J. Elnök - háttérrel Äz épület régi, alacsony, benne a 38 éves Buday István efsz-elnök sze­rényen berendezett Irodája. Lenin­­arckép és egy kis méretű határtérkép csüng a falon. Az asztalon rendezett iratcsomók, jegyzőkönyvek, levelek, szakkönyvek. És közülük árbőcként emelkedik ki a bejegyzésekkel sűrűn telerótt naptár: lapjain útirányokkal, célpontokkal. Az asztal mögött ül (Ír, telefonál, beszél, veszekszik, nevet, Űiktál...) a nyílt tekintetű, határo­zott fellépésű, feketebajszos fiatalem­ber, aki már hatodik éve irányítja a gesztetei (Hostice) szövetkezetét. Amkor átvette az elnöki tisztséget, a járás lemaradozó, hat millió korona veszteséggel záró közös gazdasága volt. Megválasztása után egy évvel már nyereséges volt a gazdálkodásuk. Tavalyelőtt másfél millió korona tisz­ta jövedelemmel a legjobbak ranglis­táján a hatodíkok voltak a 21 szövet­kezet között. Tavaly is jő irányba bil­lent a gazdasági mérlegük. A talpra­­állásnak, a jé útra térésnek a terme­lés szakosítása volt a megalapozója. De erről hadd beszéljen maga az elnök: <— Az Idő tájt úgyszólván mindent — gabonát, kukoricát, cukorrépát, do­hányt, szőlőt, burgonyát, zöldborsót stb. — termesztett ez a szövetkezet. Ezt a széles skálát alaposan leszűkí­tettük. Ezt az is megkövetelte, hogy a háromezer hektáros mezőgazdasági területünkből csupán hatszázhetven a szántó. Ebből gabonát félezer hek­táron termesztünk. Tavaly 3,9 tonnás hozamátlagot értünk el, 170 tonnával többet a tervezettnél, ötven hektárnyi területen termesztettünk dohányt, évek óta kiváló minőségűt. Tavaly 94 ezer korona volt a hektáronkénti bevételünk. Takarmánytermesztésre mindössze 120 hektárnyi terület ma­rad. Ennek ellenére a „takarmány­gond“ nálunk ismeretlen fogalom. Ha­talmas kiterjedésű legelőinket Jól hasznosítjuk. • Tej...? — Fél évtized alatt 920 ezer liter­ről több mint másfél millió literre nö­veltük a tejeladást. Ezt úgy értük el, hogy ötszázról hatszázra gyarapítot­tuk a tehénlótszámot. Felszámoltuk a hlzőállományt. És húsz év után foko­zatosan átépítjük, korszerűsítjük az Istállókat. Ez inkább gazdasági elemzés, mint­sem jellemábrázolás, mondhatnák a kedves olvasók a sok számadat felso­rolását követően. A „háttér" bemuta­tása is fontos, hiszen az efsz-elnök egyéni képességeivel, nem mindenna­pi akaraterejével, szívós kitartással és rengeteg munkával ugyan, de a kö­zösség, a tagság segítségével lendült fel a szövetkezet. Egyéni vonások, hajlamok? Éles szem, messzire ívelő tekintet, erős fizikum, megalkuvást nem tűrő Jellem, hozzáértés: másokban Is fellelhető tu­lajdonságok. Ml hát a reá leginkább jellemző, a senki mással össze nem téveszthető sajátossága? Ezt a rövid­ke Idé alatt nem sikerült kifürkész­nem. Én-világáról csak sejtéseim van­nak ... Alapozzuk hát véleményünket az ő vallomására. — Gyermekkoromban Is nagyon sze­rettem az állatokat, mindig állatte­nyésztő akartam lenni. Édesanyám egyedül nevelt fel. Hétévesen éltem át a sorsfordulót, a szövetkezetesítést. Szegények lévén, az iskolai szünidő­ben mindig a mezőn dolgoztam. Az Ipolysági (Šahy) Mezőgazdasági Szak­­középiskola jő alapot biztosított, a gyakorlati életre nevelt. A dolgos hét­köznapok sodrában aztán voltam min­den: csoportvezető, segédzootechni­­kus, agronómus, gépesítő, káderosz­tályvezető, pártelnök, majd kisegítő a rimaszombati (Rimavská Sobota) Já­rási pártbizottságon, majd szövetke­zeti elnök. ф Legfőképpen minek tulajdonítja az ilyen rövid idő alattt történt gaz­dasági fellendülést? — Mindig is dolgos nép lakta e vi­déket. A technikusokkal volt a na­gyobb baj. De a zsebeken keresztül végül Is mindenkivel .szót értettem. A számonkérés, a beszámoltatás sosem marad el. A jutalmazást az eredmé­nyekhez Igazítom, a bírságolást a há­­nyavetiség, a felelőtlenség által oko­zott kárhoz. ф A „kinti“ ellenőrzésben is eny­­nyire következetes? — Három falu határa s öt telep tartqzik a szövetkezethez. Hetente egyszer, kétszer, néha gyakrabban is bejárom. Sajnos az elfoglaltságom egyre több; sok a gyűlés, az értekez­let. Mind kevesebb idő jut az embe­rekkel való foglalkozásra, a problé­mák megvitatására, baráti beszélge­tésekre. ф Munkaideje? — Nincs munkaidőm. Egy megértő feleségem és két lányom van. Vacso­rázás közben tévét nézek, lefekvés előtt újságot olvasok. Könyvekre már nem futja a kurta félórákból... • Hogyan bírja erővel ezt a feszítő iramot? — Csak egy kívülállónak tűnhet Ilyennek; nekem természetes, bár nem vagyok már olyan teherbíró, mint öt évvel ezelőtt. Ф Vajon, nem foglalkoztatta-e már az a gondolat, hogy az erőapasztő tisztséget más foglalkozással cseréli fel? — Arra Itt nincs Idő, s nincs le min tűnődni. Én mindig csak a holnapra gondolok! KORCSMAROS LÄSZLÖ A jelenlegi kertészeti munkák legsürgosebblke — a palánta­nevelés Fotó; -lta , v * Januári szerda délelőtt, kevéssel nyolc után. Megnyomom a nagy­megyeri (Calovo) Ekecsi út 46-os számú ház vaskapura szerelt csen­gőjét. A ház félig nyitott ablakából egy asszony kukucskál ki, s szól, hogy mindjárt jön kaput nyitnL — Éppen most jön a férjem — mutat a közelgő biciklisre Mária asszony, vagyis Blahut Lászlónak, a helyi szövetkezet sertésgondozó­jának a felesége. A kissé fáradtnak látszó házi­gazda kerékpárját a ház falának támasztja. Majd elmagyarázza, hogy az egyik társuk szabadságol, s más helyettesíti. — Megy a munka, megy... Igyekszik is az új ember, de hát mégis más, mint amikor összeszo­kott munkacsapat (mármint Ke­­szegh Gyula, Brezgó Márton és ri­portalanyunk) csinálja. Aztán vendéglátóm ajkáról vég­képp elered a szé. Megtudom, hogy apja a Nagymegyerhez tartozó Madérét-tanyán volt uradalmi cse­léd, majd később a Nagymegyeri Állami Gazdaság tehenésze. Hatan voltak testvérek, egy lánytestvé­rük kivételével mindannyian a me­zőgazdaságban dolgoznak. — Több munkahelyen dolgoztam. Csehországban Is, két évig gyár­ban. Közben mind gyakrabban gon­doltam a szülőföldemre, arra, hogy hazajövök. Hiányzott valami, amit gyerekkoromban megkedvel­tem, megszoktam — a háziállatok. Hazajött. Aztán 1970-ben belé­pett a szövetkezetbe. Nyolc éven át fejő volt. Majd öt éve — amikor az egyik sertésgondozó nyugdíjba ment — Varga Ernő zootechnikus ajánlatára elvállalta a sertésgon­dozást. S ő vállalta, tekintettel ar­ra, hogy a baromfin kívül kocákat is tartott, ért az állatokhoz... Hajnali négykor kel. Negyed öt­kor kikerekezik a telepre. Útját kutyák csaholása jelzi. Belép az öltözőbe, átöltözik, megvárja mun­katársait, majd kezdődik a munka; etetés, trágyahordás, almozás. Nyolcig végeznek a 90 koca és a malacok gondozásával. Ez utób­biak mindaddig náluk vannak, míg el nem érik a 20 kilogrammot, a választási súlyhatárt. S délután, négytől ismét kezdődik az etetés. — Nincs különösebb gondunk az álatokkal. Ha esetleg az ellésnél valamilyen komplikáció lépne fel* állatorvost hívunk. Közben a háziasszony gőzölgő feketét tesz elénk. Szürcsölgetés közben a 36 éves fiatalembert né­zem. Zömök, sportos testalkatú. Néhány évet nyugodtan letagad­hatna életkorából. Mert, mit csi­nál Blahut László?) Lelkiismerete­sen, szakszerűen gondozza az anyakocákat, a kismalacokat, ügyel arra, hogy minél nagyobb legyen a kocánkéntl malacszaporulati át­lag s a lehető legkevesebb az el­hullás. Takarékoskodik a táppal, az energiával. Egy láncszem a szö­vetkezet gépezetében. — Nagyon szeretem a gyerme­keimet — simogatja meg a reá­csimpaszkodó kétéves Annamária selymes haját. — Mi négyen, a feleségeinek hatan voltak testvé­rek, hát úgy határoztunk, hogy több gyereket vállalunk, öt közül csupán egy a fiú, a Laci, a legidő­sebb, 12 éves múlt. A legifjabb pe­dig az előbb említett, itt ül az ölemben. Azon fáradozunk, hogy dologszerető, becsületes embereket neveljünk belőlük. A legidősebb . „jelenleg“ csillagász szeretne len­ni... A szabadidőre terelődik a sző. — Nagyon szeretek olvasgatni. Járatom a Csallóköz járási, a Sza­bad Földműves hetilapot, valamint a Hetet, a Nőt, a Szovjetbarátot. Udvarszemle közben megtekint­jük a három süldőt, a félszáz pe­­csenyenyulat, a rengeteg baromfit és a galambokat. — Elégedett embernek érzl-e magát? — Igen. Családom, gyermekeim egészségesek, összkomfortos, négy­szobás a családi házunk. A szövet­kezetben megbecsülnek, anyagilag Is megtalálom a számításomat. Úgy tervezem: innét megyek majd nyugdíjba... Búcsúzom. Kint csípős, hideg északi szél fúj. Nyakamat szőrme­gallérba bújtatom. Közben reájuk, a hétköznapok hőseire gondolok, akik szabadszombatokon, ünnep­napokon is derekasan helytállnak, hogy a közellátás zavartalanságá­nak előfeltételeit szorgalmukkal, tudásukkal és áldozatvállalásukkal megteremtsék. Egy közülük Blahut László állatgondozó. Csepp a ten­gerben. Marton Jván

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom