Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-28 / 4. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1984. Január 28.

■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET 9 MÉHÉSZET В MÉHÉSZET В MÉHÉSZET В MÉHÉSZET В MÉHÉSZET В MÉHÉSZET В MÉHÉSZET В MÉHÉSZET

Ä Szlovákiai Méhészek Szövetségének IV. kongresszusán elhangzott felszólalások tartalmi szempontból két fő csoportra oszthatók. Az egyik tárgykörben az alapszervezetekben szervezett eszmei-politikai és szakmai nevelés gyakorlati hasznát, a másikban pedig a termelési-gazdasági célokkal, eredményekkel és gondokkal összefüggő kérdéseket ecsetelték. Kiemelték többek között, hogy a méhészek sokasága elkötelezetten segíti a társadalmi-gazdasági és politikai célok megvalósítását.

Cél: a méhészet fejlesztése

tehetően- helyes volna, ha a szövetség olyíanl-^k.tatfr'.'^itezm'énnyel rendelkeznie, cftrfeí -alaposén felkészíh'etnék a fiataláböakat, hogy belátható időn belül átvehessék az idősebbektől a stafétabotot, de nem kisiskolás, hanem tudományos szinten.

Ш R. Rajöan mérnök szakmai hozzáértéssel elemezte a növénymegpoizás hasznát. Kiemelté, hogy a megporzás mintegy, .tíz . .éve vált . ism,er:tté, s ennek hatására több országban kötelezték á mezőgazdasági üzemeket a növények mégporzására. Szlovákiában viszont a mezőgazdasági vállalatok vezetőinek a belátására bízzák, hogy szerződést kössenek a méhészekkel növénymegpor'zásra. Szakkörökben bebizonyították, hogy csak akkor lehet tökéletes a növénykultúrák megpcrzása, ha a méhek röppályája 300— 500 méter közt váltakozik. A nitrai

járásban például mintegy 14 ezer méhcsalád van, de csak négyezerrel vándorolhatnak évente. Főképpen azért, mert a méhészek szállítóeszközök híján képtelenek a családok kihelyezésére, tehát mezőgazdasági vállalatoktól kevés támogatást kapnak, pedig a fő haszon az övék lenne.

Ш Leo Kölnik detvai küldött megemlítette, hogy az alapszervezet vezetőinek törekvése ellenére sem tudnak szót érteni a- helyi szövetkezet vezetőivel. Mindent, elkövettek azért, hogy kiküszöböljék a fennálló problémákat, de nem találtak megértésre. A szövetkezet egyes vezetői a tárgyalási készségre állítólag úgy reagáltak: „édes mindegy, hogy a méheket a növényekre kijuttatott vegyszerek vagy pedig a Varroa atka pusztítja el“. A szövetkezet tehát nem tartja tiszteletben a növények vegyszeres kezelésének az alapelveit, s ezzel károkat okoz a méhészetnek. A felszólaló követelte, hogy a mezőgazdasági tárca kényszerítse a mezőgazdasági vállalatokat a növényvédelmi teendők elveinek a megtartására, tehát a méhállomány kímélésére.

— Több méhész meglehetősen közömbösen reagált rendkívül fontos kérd^ejire ■ — jegyezte meg Pavel Labudar méhész. — Az alapszervezetek

r

Í;-?4 J 'i - ~ f Á

■ Ján Haluška mérnök Revúcáről hasznosnak minősítette a két kongresszus közti időszak olyan törekvéseit, hogy sok alapszervezetnél komoly sikereket értek el a nevelés terén, főleg a fiatalok aktivizálásában. Tény, hogy ma már csak olyan méhészek érhetnek el kielégítő eredményt, akik rendszeresen részt vesznek az alapszervezet által szervezett ismeretgyarapító előadásokon, eszmecseréken, s önszorgalomból is képezik magukat. Nagy jelentőséget tulajdonított a méhészek szervezett oktatásának, s ezen belül a méhészettel összefüggő Jogszabályok ismertetésének és elsajátításának. Azzal is érvelt, hogy míg például a vadász- és horgászszervezetekbe jelentkezők felvételi vizsgákon esnek át, megkövetelik tőlük, hogy Ismerjék a szervezeti élet alapvető kérdéseit, főleg az alapszabályokat, a Jogi és az erkölcsi normákat, addig a méhészeti szervezetekbe bárkit felvesznek. Azt tanácsolta az elnökségnek, hogy a méhészek szövetsége tegyen lépéseket, hogy a méhészeti alapszervezetekbe jelentkezők felvételénél is érvényesítsék az említett módszert.

■ Ján Mlynárčik Banská Bystrica-i küldött arról beszélt, hogy a méhészkedés manapság az Ismeretek általános gyarapodása ellenére több problémával jár. Köszönetét mondott azoknak, akik jó minőségű méhanyák juttatásával segítették a többiek munkáját. A legtöbb probléma viszont abból ered, a legnagyobb bosszúságot és károkat az okozza, ha némely méhésztárs engedély nélkül vándorol, esetleg a mezőgazdasági üzemek a vegyszerek oktalan használatával megszegik a szabályokat és a rendelkezéseket. A felszólaló helyesen ítélte meg. hogy a jövő korszerű méhészete akkor lehet jobb a mainál, ha folyamatossá válik a méhanya-ellátás. Ogy tűnik viszont, hogy a nyilvántartott méhanyanevelők képtelenek lesz-Jó tanácsok

Ä méhészeti szakirodalom foglalkozik többek közt a méhészkedés, a uövénymegporzás, illetve a termésnövelés népgazdasági hasznával, a méz és más méhtermékek felhasználásának a lehetőségével. Köztudott, hogy társadalmunk jelentős támogatásban részesíti a méhészeket. A vérbeli méhész viszont akkor is jó gondozásban részesítené az állományát, ha esetleg nem kapna állami támogatást, mert hiszen kedvtelésből, egészségének egyensúlyban tartása céljából méhészkedik. Arról viszont gondoskodnia kell, hogy a méhészkedésre rá ne fizessen.

A méhek tenyésztése és gondozása a méhész fejlődésére is hatással van. A családok szorgalma és élete arra ösztönzi őt, hogy pontos és türelmes legyen minden tevékenységében. A méhészt megelégedéssel tölti el, ha naponta ftjabb és újabb jelenséget fedez fel családjainál.

A méhészkedés során a gazdasági sikerek is jelentősek, amennyiben a méhész jó szakember, tekintélyes állománnyal rendelkezik, vándorlásra és több fajta mélitermék termelésére rendezkedett be. Így aztán szép bevétett is elérhet.

A múlt évben több mint 36 ezer méhész 370 ezren felüli méhcsaláddal rendelkezett Szlovákiában, tehát mintegy 10 család jutott egy-egy méhészkedőre. A méz forgalmazásának felmérése alkalmával megállapították, hogy a méhészek mintegy fele a mézet közélelmezési célokra adja, a többiek viszont csak kedvtelésből, saját szükségletük kielégítésére méhészkednek. Az utóbbiak egyenként 5—6, tehát összesen mintegy 70 ezer körüli családot tartanak. Ugyanakkor a mének az Igényelt anyák rugalmas szállítására. Ezért javasolta, hogy a szövetség központi választmánya gondoskodjon a hegyi és a hegyaljai körzetek részére megfelelő nevelőállomások létesítéséről, vagyis kiváló minőségű méhanyák juttatásáról.

■ Ján Milla elvtárs a szövetség alapszervezeteinél végzett eszmei-politikai és szakmai oktatás eredményeit méltatva sikernek könyvelte el, hogy a szövetségnek már 215 szakoktatója van. Közülük viszont mintegy

47-en 75 éven felüliek, s emiatt kevésbé aktívak. Marad tehát 168 szakoktató, amelyekből csak 108 dolgozott a múlt választási időszakban elfogadható vagy kiváló sikerrel. Hatvan szakoktató viszont a babérokon pihent. A fentiek bizonyítják, hogy ha a produktív korú szakoktatók mindegyike jól végezte volna a ráháruló feladatokat, akkor Szlovákia méhészete még nagyobb sikereket érhetett volna el. Szükséges, hogy a szövetség központi választmánya a jövőben gondoskodjon a szakoktatók aktivizálásáról, rendszeresen és névreszólóan értékelje tevékenységüket, s aki nem teljesíti a feladatokat, azt zárják ki az oktatói testületből. Fontos persze az is,. hogy a szövetség minél előbb gondoskodjon új szakoktatók neveléséről. Ezeket azonban a fiatalok soraiból válasszák ki. Tény persze, hogy az utóbbi években gyarapodott a méhészek politikai és szakmai ismerete, viszont az is tény, hogy a fejlődés nem állhat meg egy helyben. Fontos tehát, hogy az oktatás terem is előbbrelépjenek. Persze az is elgondolkoztató, hogy a Szenckirályfai (Králővá pri Send) Méhészeti Oktató Központ elegendő-e arra, hogy a jövőben a szövetség megbirkózzon a káderutánpótlás egyre igényesebb feladatával. F-elhészek többsége forgalmazásra termeli a mézet.

A szövetség központi bizottságán eltöltött sokéves tisztségem idején arra is alkalmam nyílott, hogy meggyőződjek a méhészkedés helyzetéről. Megállapítottam, hogy rendkívül sokan helytelenül gondozzák méhcsaládjaikat. Tulajdonképpen ezzel indokolható a gyakori létszámingadozás. Attól eltekintve, hogy évente mintegy 2 ezerrel gyarapodott a szervezett méhészek száma, a családállomány mégis csökkent. Ez is bizonyítja, hogy jó néhányan kellő szakismeret hiányában kezdtek méhészkedői, nem vették igénybe a tapasztaltabbak esgítségét, illetve jó tanácsát.

Tapasztalt egyének segítsége nélkül szinte értelmetlen a méhészkedés. A kezdőnek meg kell szívlelnie a szakavatottak jó tanácsait, s arra kell tör rekednie, hogy a szakemberek közül egyet megkérjen, aki aztán odafigyel minden tevékenységére. A jó szakember közreműködésével a kezdő elsajátíthatja a méhészkedés mesterfogásait és szép sikereket érhet el. A kezdő méheket csak hozzáértő szakember segítségével vásároljon. Akkor cselekszik helyesen, ha kaptárakkal együtt szerzi meg a családokat. A rajok ugyanis csak 2—3 év múlva nyújtanák a várt eredményt. Egy új kaptár több mint 600, s egy kilő műlép 150 koronába kerül. Egy-egy méhrajnak az első évben 15—18 kiló cukor szükséges, ugyanakkor több méhészeti eszközt is be kel! szerezni, ami szintén nagy kiadással jár. Az összeg befekietése garancia, vagyis szakmai segítség nélkül kockázatos.

— *A méhész érdeke, hogy eddigi tevékenységét átértékelje. Ez azért szükséges, mert Szlovákia területének mintegy a felén elterjedt a Varroaatka. Emiatt sokkal nehezebb a méhészkedés, mint korábban. Aki tehát méhészkedni kíván, annak tökéletesen meg kell ismerkednie az atka elleni küzdelem módszereivel, a továbbterjedés megakadályozásának feltételeivel. Ha tehát az ismeretek birtokában dönt a méhészkedés mellett, akkor beszerezhet néhány család méhét, ám gondozza azokat becsülettel.

Szövetségünk keretében évek áta azon munkálkodunk, hogy csak olyan kezdők kapjanak lehetőséget a méhészkedésre, akik legkevesebb 3 napos oktatásban részesültek. Az alapelvet sajnos nem tartottuk be, tehát előzetes felkészítés nélkül bárki méhészkedhet. Az atkafertőzés azonban szükségessé teszi a szóban forgó alapelvek gyakorlatban történő érvényesítését, mert az alapfokú ismeretek nélkül ma már elképzelhetetlen a sikeres méhészkedés.

Szükségszerű tehát, hogy az alapszervezetek vezetői a méhészeti idény előtt gondoskodjanak a kezdők szakismereteinek a gyarapításáról, arról, hogy megismerkedjenek a méhészkedés alapvető feltételeivel. Ez mindnyájunk érdeke, mert az atka terjedését területegységenként csak összefogással lehet meggátolni.

Februárban az esetenkénti felmelegedés kapcsán lehetőség nyílik a méhek tisztuló kirepülésére. Valóságos ünnep a méhésznek, ha látja mellei ébredését. Többen közülük nagy érdeklődéssel figyelik a meteorológiai jelzéseket, s ha kedvező az időjárás, akkor munkahelyükön többen szabadságot kérnek, hogy gyönyörködhessenek a méhek repülésében.

A méhész feladata, hogy a röpködő liléiteknek előkészítse az itatót, hogy

környezetében eszmei-politikai síkon .olyan légkört kell teremteni, hogy az hatással legyen a 'kívülállókra is. Az alapszervežtetpk vezetői ugyanis közéleti emberek, és-'kötelesék mindent megtenni azért, hogy a kívülállók gondolkodásmódja helyes legyen, megismertessék őket- egyebek, közt a méhészet fontos kérdéseivel is. Mai méhészetünk már színvonalas Irodalommal rendelkezik. Ez viszont főleg a szervezetek részére hasznos, kifelé már kevésbé. Ezért né’külözhetetlen az élő szó, mert erre a tömegek érzékenyen reagálnak. Nagyon fontos, hogy az alariszervezetek tarta'mas e’őadásokon. beszélgetéseken, mézestészta készítő és más tanfolyamokon, kiállításokon megnyerjék a dolgozók széles rétegeit, megismerjék Véleményüket 4 a bonyolult kérdésekben is szót értsenek.

Sf Milla e’vtárs, az elnökség tagia a dolgok he'yes megítélésére intette a résztvevőket, mert egyesék kissé mellékvágányra jutottak hozzászólásukkal. Kiemelte, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium több mint 2 mMlié koronát szabadított fel arra. hogy a szövetség Magyarországról bes7erezbesse a Varroa atka terjedésé* megfékező VARRESCENS füstölőcsíkot. így vált lehetővé a méhállomány kezelése és gyógyítása.

A növénymegoorzás kérdései kanosán viszont kijelentette, hogy helytelen volna ha a tárca ezt parancsszerűen elrendelné. A mezőgazdaság és a méhészek képviselőinek kölcsönös eszmecseréje döntheti el, hogy ebben a-kérdésben szót értsenek, hiszen a mezőgazdaság és a méhészet érdekei azonosak. A kényszerítés tehát nem hozná a várt sikert.

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy társadalmunk a méhcsaládonként! hozzájárulásával évente a központi alandkból 13. a méz felvásárlási árának növelésével pedig mintegy 50 millió koronával segíti Szlovákia méhészetének fejlődését. Ez Is bizonyltja, hogy szocialista társadalmunk nemcsak erkölcsileg ismeri el a méhészek munkáját, hanem gazdasági szempontból is támogatja őket. Ezt úgy hálálhatják meg, ha még elkötelezettebben, nagyobb lelkesedéssel váltják valóra az Irányelvekben meghatározott feladatokat. —hai—

azok vizet hordhassanak a fiasítás részére. A fiasítás terjedelme a család népességétől, a méhanya petéző képességétől, a kaptár minőségétől stb. függ. Hatónak megfelel néhány darab 4—5 literes beföttesüveg. Ezek fedelét az ábra szerint kilyuggatjuk. Egyegy üvegbe 1—2 kiló cukrot töltünk, s erre öntjük a vizet. Az üvegek száját beleillesztjük az itató nyílásába, amint azt a mellékelt ábra is mutatja. Nagyon előnyös, hogy a cukor nem teszi lehetővé a víz megfagyását.

Február hónap az idény előtti teendők elvégzésére, vagyis a keretek elkészítésére s a műlépek beragasztására és más munkálatok elvégzésére is alkalmas. A műlépek beragasztásánál ügyeljünk arra, hogy a lépméret néhány milliméterrel kisebb legyen a keretek méreténél. Ha helyes méretű lépeket ragasztunk a keretekbe, ezzel kiküszöbölhetjük a lépek púposodását. Az idény előtti hetekben rendbetehetjük a rajládákat, a pároztatókat, továbbá a Varroa-atka elleni küzdelemhez szükséges kellékeket és egyebeket.

A felszerelt mfihellyel rendelkező méhésznek könnyű a dolga, mert sok mindent maga elkészíthet. A munka hevében azonban a szakismeretek gyarapításáról sem szabad megfeledkeznünk. Hetenként látogassunk a méhészek klubjába egy kis eszmecserére, szakelőadásra és beszélgetésre. A méhészek közt sok nagy tudású specialista van. A velük való beszélgetés új ismereteket nyújthat az érdeklődőknek. Most, amikor minden méhészetet veszélyeztet a Varroa-atka, mindennél fontosabb, hogy a méhészek további ismeretekkel gyarapodjanak, tökéletesítsék az atka irtásában szerzett tapasztalataikat, mert csak így méhészkedhetnek sikeresen.

PAVEL SILNÍ

A Varroa jacobsonl atka az Indonéz szigetekről származik. A század elején még jelentéktelen élősködőnek számított. A második világháború után viszont a ra]- és méhanya-kereskedelem útján úgyszólván mindenütt elterjedt. Felismerése és az ellene való védekezés napjaink méhészetének egyik kulcskérdése. Az élősködőn a Hasítást és. a kifejlett méheket károsítja. Szájszervével átdöfi a. kitiriréteget, s a méh (az álca) vérsavóját szívja. A kártételt azonban többnyire a méh szervezetébe juttatott méreg okozza.

A fiasitásos sejtekbe a nőstény — mint már ismertettük — 7—8 petét rak. Az álcák rövid időn belül kikelnek, hét nap alatt kifejlődnek, közben négyszer vedlenek, nemileg megérnek; már a fedett fiasitásos sejtekben a nőstény bepárzik a sejtből kikelő fiatal méh testén a petézésre alkalmas- élősködővel. Gyakorlati tapasztalat, hogy a gyenge családokban a kör gyorsan kifejlődik. Feltehetően azért, mert a fejlődéshez szükséges optimális hőmérséklet a fejlett családok fészekmelegónél lényegesen kisebb. Ez a magyarázata annak, hogy az atka előnyben részesíti a herefiasítást. Nyári időben 26-szor több élősködőt fedeztek fel a herefiasításon, mint például a dolgozó méhfiasításokon. Ősz kezdetén viszont megszűnik a herefiasííás. így az élősködő a dolgozó méhfiasltásokra szorul. A telelő állomány emiatt koravén állapotban kel ki.

Az atkától megzavart méhek nyugtalanul telelnek, nő a fogyasztás és a hasmenés veszélye. Tudnunk kell, hogy az atka megjelenését követő első években a család még tünetmentes. Látszólag változatlan a termelés s a fejlődés üteme. Am közben évente 17—20-szorosára nő az élősködők száma, s a harmadik évtől kezdve arra figyelhetünk fel, hogy a család ősszel rohamosan elnéptelenedik. Amikor az élőskdők száma megközelíti a méhállomány felét, a család már menthetetlen. A kikelő dolgozó méhek, herék és anyák fejletlenek, sodrott szárnyüak, lábuk és szárnyuk is elsatnyul. A dolgozó méhek munkára, a herék és az anyák párbásra képtelenek. A betegség felszámolása tehát komoly feladat.

Ahoz, hogy a gyógyszeres kezelés eredményes legyen, nagyon fontos, hogy a biológiai kezelést is alkalmazzuk. Az építőkereteket a gyümölcsfák virágzásától az ősz kezdetéig a kaptárban tartjuk, a fedett herefiasítást (s ezzel együtt az élősködők nagyobb részét) kivágjuk és megolvasztva megsemmisítjük. A tapasztalatok igazolták, hogy azokban a méhészetekben, amelyekben rendszeresen végeztek biológiai védekezést, ott sokkal kisebb volt az élősködők száma, s az ebből eredő kártétel is.

A méhészeti kutatás munkatársai jó hatásfokú gyógyszereket hoztak létre. Ezekkel a méhek kezelését hét-tíz napos időközökben kell ismételni. A kaptárt azonban gyorsan takarjuk vissza, mert a hatóanyag jó része illő természetű, s a lassú munka miatt veszendőbe mehet. A röpnyiláson füstöljünk, majd reggel a kaptár fenekére helyezett papírlapot (alátétet) az elpusztult élősködőkkel együtt eltávolíthatjuk. Megállapítható ilyenkor a fertőzés és a kezelés hatékonysága is. A nyárvégi két kezelést az utolsó pergetés után végezzük, tehát még a herefiasítás jelenlétében. A harmadik kezelésre pedig a fiasítás megszűnése után kerítünk sort.

összegezve az elmondottakat megállapíthatjuk, hogy a Varroa atka terjedésének megfékezése közösségi feladat. Szervezzük meg a kezelést falvanként, minden méhcsaládnál. Ugyanakkor ne becsüljük le a biológiai védekezést sem.-D. J.-