Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-30 / 26. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES,— 1984. június 30. • VADÄSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • ' . — ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Rücskös kérgü, vastag fűzfák 'álldogálnak az alvégen, közel ň Csontos-tó békalencsés víztükréhez. Mintha védőfalat alkotnának a „Módikért" délnek néző oldala “előtt... Évszázados, öreg fák. Lám, eljárt felettük — rúttá varázsolta őket — a múló idő! Odvaikban elnyűtt évek rejtőznek. Rabságban tartják gyerekkori emlékeimet, a hajdani suhanckori boldog ifjúságomat... Manapság ritkán vetődöm arrafelé. Semmi keresnivalóm azon a tájon. Hiszen minek járjak a füzesbe?! Vadászni ott úgysem lehet; nincs már gumipuskám, sem légpuskám. Hajdan madárfüttyre ébredtem; ma pedig varjúkárogás ébreszt. Valamikor faluszéli, családi házban laktam. Ma viszont: a város kellős közepén, hatemeletes ármádiában! Hirtelen szakadtam el szülőfalumtól, s számomra kegyetlen erőpróbát, hosszú vajúdást jelentett. Alkalmasint ezért gyötör még a honvágy, ezért sopánkodom ennyit — nézze ezt nekem ti a kedves olvasó ... ... Mégis szerencsésnek érzem magamat, örülök, mert megadatott nekem, hogy Zemplénben cseperedhettem jel. Falusi fiú voltam — teljes huszonöt Gyermekkorom őrei évig. Visszaszámlálva persze nem sok, de ez a negyed évszázad olyan mélyen vésődött telkembe, hogy emlékét onnan kitörölni többé nem lehet. Azt szeretném ha tiszta és üde maradna a gyermekkor, kristálytiszta, mint a zempléni erdők patakja. Ebből a vízből szeretnék hát meríteni, ebből szeretném megkínálni a tisztelt olvasót ... Diákkoromban nagy vadászterületem volt. Egy hatalmas parkerdő képében. Három oldalról hevenyészett sövénykerítés védte, délről pedig öreg fűzfák szegélyezték. Én csak egyszerűen Mádikertnek hívtam. Tulajdonképpen kert is volt, gyümölcskert. Ám gazdája nem sokat törődött vele — nagy örömömre —, így aztán a gyümölcsös teljesen elvadult, elburjánzott. Ogy festett, akár egy igazi pagony, mintha csenderesben járt volna az ember. Nyár derekán térdig ért benne az aljnövényzet, akarom mondani a fű. Változatos volt a faállománya, akadt ott mindenféle: almafa, körtefa, diófa, szilvafa, cseresznye. De nőtt ott kökénybokor meg csipkebokor is. A fránya tüskés bokrok nem kímélték a ruhát. Hej, hányszor kiszakították az inget meg a nadrágot! Á madárvilág is elképesztő; bőven fészkelt a kprtben veréb, cinege, aranymálinkó, zöld küllő, őszapó, seregély, csuszka — nem sorolom tovább. Persze megfordullak különlegességek is, ilyennek számított a fekete harkály, a szalakóta, a gyurgyalag, a karvaly, a héja. Ez utóbbit gyűlöltem a legjobban,, a kertben portyázű héja mindig feldúlta a gyerekszipemet. Soha sem sikerült puskacsőre kapni, mindig túljárt az eszemen! Vagy a puska mondott csütörtököt, vagy én hibáztam el... Karvalyt lőttem, azzal már dicsekedhetek. Szépen kitömettem, kiterjesztett szárnyakkal parádézik egy fenyőágon, ami persze nem jelel meg a teljes igazságnak. Mert körtefáról szólítottam le. Pontosan emlékszem a történetre, mintha tegnap történt volna. Télnek idején: csapatostól lepték el a gyümölcsöst a fenyőrigók, egész nap a kertben vendégeskedtek. Néha a csonttollú madarakat i s megfigyeltem, amint jellegzetes, magas hangon feleselgettek egymással. Bizony azóta sem láttam ezeket a bóbitás madárkákat... Még „igazi vadak“ is felkeresték a kertel. Ebbe a kategóriába soroltam a fácánt és a vadkacsát. Különösen kemény téli éjszakákon, zimankós esthajnaltájt — ellátogatott területemre oly4-kor a vörös bundájú róka. Mondom, igazi vadászparadicsom, valóságos eldorádó volt a régi kert... A legkeményebb teleken sem tűnt kihaltnak a meghitt vadászterületem, hiszen gyümölcs és bogyó akadt ott bőven, ami odacsalta ■a madarakat. A behavazott kertben élmény volt járni, örömöm leltem penne ha körbejártam. Ilyenkor ellenőriztem a madáretetőket. Minden télen fenntartottam néhány etetőt, számomra ez természetesnek számított. Az avas szalonnát legtöbbször a cinegék fogyasztották, nem ■ sajnáltam egy-egy darabot az ágra kiakasztani. A cinegék a védelmerfTet élvezhették, cinegefélére sohasem emeltem fegyvert. „Fővadnak" a verebet tartottam, azt téjen-nyáron lőhettem korlátlanul. Na és a seregélyt — mert nyáron garmadával dézsmálták a kertet. Hiszen a sok cseresznye mágnesként csalogatta a környék összes seregélyét. De előszeretettel csórta a gyümölcsöt a szarka is... Amikor pedig az iskola bezárta kapuit — gyerekszívembe leírhatatlan boldogság költözött: várt a Módikért, kerek két hőnapig! Visszagondolva a hajdani vakációkra, valóban aranynapok voltak ... Olyasmit éreztem, mint manapság, ha valahányszor szarvasbögésre indulok ... A barátokért nem rajongtam. Hogyisne! Hiszen csak zavarták Vadmentét, a kert csendjét. Túlharsogták a sárgarigó trillázását, a búbosbanka dobogását, a gyurgyalag gurgulázását, az örvös galamb csodaszép dúdolását és a szarka csörgését... Nem lelkesedtem a népes társaságért, a pagonyban bezzeg nem hiányoztak. Holtszezon csak kora tavaszszal volt. Akkor befellegzett a vadászatnak! Egyszerűen járhatatlanná vált a. Módikért — könyörtelenül elöntötte a medréből kilépő folyó. Szinte minden tavasszal, amikor megindult az olvadás; egyszerre hatalmas tengerré változott a Bodrog, végeláthatatlan víztükörré. Vesztegzár alá csukta néhány hétre a kertet. Persze az élet nem szűnt meg, folyt tovább a fák közöt, tipikus módon. Téli szendergésből ébredezett. Ilyenkor rengeteg vadkacsa lepte el a vízben fürdőzö kertet; s récehápogástól volt hangos a környék. Különösen csendes napokon, amikor leszállóit az alkony, amikor bolondját járták a tarka ruhás récék ... BOHÄCS LÄSZLÖ Meneküld vad Ä nedvdús takarmány e kérődzőt vad számára azért is fontos, mert ennek révén fedezi vízszükségletének jelentős részét. Egy őz rendes körülmények között természetes táplálékával naponta két liter vizet vesz fel. Egyoldalú száraz (abraktáp) takarmányozása esetén, ha nem talál az őz ivóvizet, elhullás következhet be. A nedvdús takarmányt már a költségcsökkentés is indokolja* Ha ugyanis csak erőtakarmányt adunk a vadnak, az költséges és éleltanilag hátrányos, mivel a bendőt megtölti, s jó része emésztetlenül kerül ki a szervezetből, mert az őz szervezete mindössze 50 gramm emészthető fehérjét képes naponta feldolgozni. Mindezek miatt az erő- és a szálas takarmány mellett szükséges a nedvdús is. A helyes A zöldtakarmány szilázsolása szilázsolás a nedvdús takarmányt — az oxigén kizárásával — tejsavas erjedés útján tartó; sítja. Ami a szilázsolandó takarmányt illeti, abban követendő a mezőgazdaság gyakorlata, ugyanis a takarmányok között a szilázsolhatóság szempontjából eltérések vannak. Répalevél, káposztaféle,* cefre, zöldkukorica júl szilázsolható, a réti széna, a teljes zab már nehezebben. Rosszul szilézsolható a lucerna, a here, a zöldgabona a repce. Ezekben ugyanis a magas fehérjetartalom semlegesíti a fontos tejsavakat ami tulajdonképpen a tartósságot adja. Mindezeken felül azt is figyelembe kell venni, hogy a vad nem minden szilázst fogad el. A silókukorica például alkalmas szarvas, dán, muflon számára, az őznél azonban a túl sok fogyasztás elhullást okozhat. A szilázsolás technológiájában követhető a nagy gépekkel dolgozó mezőgazdaság példája. Lényeges, hogy az oxigént kipréseljük a takarmányból, mert a baktériumok csak így termelnek az erjedő cukorból tejsavat. A mezőgazdaság nagy hengerekkel, traktorokkal nyomtatta le a szilázstakarmányt. A vadtakarmány szilázsolásához megfelel a deszkából öszszeállított, kiásott földbe tett tartály. A deszkaanyagot célszerű nem mérgező tartésítóval bekenni. Az előre elkészített deszkatartályt félig a földbe tesszük és töltés után deszkával lezárjuk. Lényeges azonban, hogy a töltés előtt erős (0,2 mm) plasztikfőliával béleljük ki a tartályt. Tetejét egerek ellen tetőlemezzel fedjük, s tegyünk rá kátránypapírt. Etetéskor a szilázstakarmányt 10:1 arányban keverjük erőtakarmánnyal. (S. H.) • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT Ф HORGÁSZÁT # HORGÁSZÁT # HORGÁSZÁT + HORGÁSZÁT + HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT • VERSENYEKRŐL Szlovákiában nincs is horgászszervezet, mely évente ne szervezne halfogó versenyt. A galántai járásban a közelmúltban Vefký Grobon és a Čierna Voda közelében levő Agerdő-balastavon szerveztek halfogó versenyt. Az eredmény sajnos sem az egyik, sem a másik helyén nem volt Kielégítő, mert akkoriban hidegek voltak, s a pontyok nem nagyon vonultak. Valakivel jobb eredményt értek el az eperjesi (jahodnáf versenyen. Az SZHSZ 'körzeti szervezete körültekintően szervezte meg a píonírhorgászok halfogó versenyét. Az első díj nyertese Madarász Béla vásárúti (Trhové Mýto) versenyző lett, aki összesen 11 halat fogott, s ezek közül kettő ponty volt. Molnár Zora (képünkön), aki itt egy 2,55 kilós csukát fogott, az Agerdő-tavi, valamint a tallósi (Tomašíkovo) versenyen is sikeresen szerepelt. Eleinte úgy tűnt, hogy övé lesz az első díj, de az eredmények hirdetésénél csak a 6. helyet érte el. kép és szöveg: Krajcsovics Ferdinand Csúszásmentes kötés Ezt a módszert azoknak a horgásztársaknak ajánlom, akik otthon kötnek előre elekeket. Л horgok felülete — foként a nyugati gyártmányoké — egyre inkább olyan sima, hogy még a legbiztosabb horogkötés is megcsúszik rajta. Vagy ami még rosszabb, felcsúszik a lapkáig és elvágja a kötést. Ez főleg nagyobb halak fárasztásánál fordulhat elő. A kötés azonban kellő helyen rögzíthető, ha a horog szárát — ahová a kötés kerül — igen vékonyan bekenjük körömlakkal. Utána kb. 1 percig hagyjuk száradni. Ezt kővetően kössük meg a horgot. Aki nagyon ráér, az a horog szárát előSüllő bormártásban 'Aperitifként adhatunk hozzá könnyű bort, például Rajnai rizkönnyü ürmösbort vagy szá- linget), egy deci tejfölt sóval, ráz szamorodnit. kis borssal és egy csapott evőkanál liszttel simára habarunk. A megtisztított, kibelezett sül- Tűzálló tálban vajat forrősílő fejét levágjuk, hasát, hátát tunk, belerakjuk a megsózott hosszában felhasítjuk, és óva■ süllőszeleteket, lassú tűzön, letosan kivesszük a gerincét a fedve öt percig pirítjuk. Azután bordákul együtt. Így minden ráöntjük a boros habarékot, besüllőböl két szeletet kapunk, fedjük és még tíz percig pá- Két deci fehér, bort j száraz, wljuk, zőleg zsírtalaníthatja egy kis acetonnai vagy nitró hígítóval. Előnyei: ф A horogkötés soha nem fog megcsúszni a horog szárán. Ф így a lapka nem tudja a kötést megsérteni, elvágni. ф Bármilyen minőségű a horog, nem korrodál a kötés alatt. Még annyit, a körömlakk teljes szikkadása lényeges, a zsinórra agresszív oldóanyag kipárolgása miatt. Nitró vagy más gyorsan száradó lakkal ne kísérletezzünk, ugyanis ezek tapadása jőval elmarad a körömlakkétól. (L- P.)
